Petőfi Népe, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-10 / 107. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1974. május 10. Bírálni jog és kötelesség A magyar szakember jó híre A szabad véleménynyilvánítás és bírálat légköre szocialista társadalmi viszonyainkból fakad, szocialista demokráciánk kifejeződése. De ez a légkör sehol sem alakul ki önmagától. Ma már nem ritka az olyan vállalat, intézmény, ahol kiegyensúlyozott, demokratikus a munkahelyi légkör. E helyeken a vezetés céltudatosan teremtette meg ennek feltételeit, igényli és hasznosítja a dolgozók észrevételeit, bírálatát. Inaséveimben — akkor nem újságírónak, hanem lakatosnak készültem — sokszor hallottam öreg mesteremtől ezt a mondatot: „A magyar szakmunkásnak az egész világon jő híre van”. Akkor talán nem is értettem meg, mire alapozta ezt, de később, már felnőtt fejjel rádöbbentem, hogy a szakma rejtelmeibe való beavatás legcélravezetőbb módszertanát alkalmazta, mindenre meg akart tanítani, s nem ismert lehetetlent. Mindezek a gondolatok egy kis nemrégiben történt eset kapcsán jutottak eszembe. Számos példát lehetne felhozni arra, hogy a szükséges feltételek biztosítására milyen erőfeszítéseket tesznek a munkahelyi párt- szervezetek. E fáradozások eredményeként teremtődik meg a vezetők és dolgozók között a kölcsönös bizalom, alakul ki az a légkör, amelyben szabad teret kap az emberi alkotókészség. Sajnos azonban, még sok helyen gyakorta megkeserítik az emberek életét a kisebb-nagyobb bosszúságok, nagyrészt olyanok, amelyek helyi okokból származnak, egyes vezetők magatartásának következményei. Személyes keserűségek ezek, de összegeződ- ve kihatásuk már társadalmi kárt okoz. Az ilyen konfliktusok különösen ptt gyakoriak, ahol a vezetők kiválasztása, nevelése során nem fordítottak kellő gondot a hármas követelmény egységben történő érvényesítésére. Például ahol a szakmai felkészültség és hozzáértés szerepét egyoldalúan eltúlozták, a politikái rátermettséget és a vezetőkészséget viszont lebecsülték. Esetleg a szakmai tudást és a vezetőkészséget tekintették „mellékes körülménynek”. Vagy a vezetőkészség követelményénél beérték azzal, hogy az illető betöltött már valamilyen tisztséget, diplomája van, a szakemberek kedvezően vélekednek róla, „lentről” javasolják. De hogy tud-e bánni az emberekkel, milyen a viszonya az általa vezetett kollektívához, mi a beosztottainak véleménye a munkájáról és magatartásáról — azt már kevéssé vizsgálták. Ilyen helyeken könnyen megtörténik, hogy az emberek magukba fojtják bíráló észrevételeiket. S ha el is mondják, nem az arra hivatott fórumokon teszik, hanem a folyosón, vagy a fehér asztal mellett, olykor névtelen levélben. Hiszen azt tapasztalják, ogy a vezetőt nem érdekli munkatársai véleménye, vagy ha kíváncsi rá, nem azért, hogy hagz- lüjps^sg., hanem mert JÍgy^jjk, és alkalomadtán „törleszt” is érte. Elgondolkoztatóak csupán azok a tapasztalatok is, amelyeket a kecskeméti városi pártbizottsáAz országos esőzés nyomán nemcsak a hasznos növények indullak fejlődésnek, de velük együtt a különféle gyomok is. Ezért sok helyen felülkezelés szükséges a gyomtalanításfa, vagyis újból vegyszerezni kell. A vegyszerrel kezelt egymillió hektár kukorica főként Szolnok, Hajdú, és Békés megyében gyo- mos, ezért itt a legégetőbb a pótlólagos permetezés. E célra idén ■több új fajta, csapadék nélkül is jó hatást biztosító vegyszer kerül forgalomba, mint gyomirtás a zárt rendszerben termesztett kukoricánál is. gon hallottunk az utóbbi időben. Az például, hogy egyes vállalatoknál, ha el is hangzik kritikai megjegyzés, ez általánosságba csomagolja a lényeget, s inkább példabeszédszerűen hangzik. Olyanformán, hogy: a lányomnak mondom, hátha a menyem is ért belőle... Viszonylag elég gyakoriak a névtelen levelek is, amelyeket olykor egyidejűleg több szervhez is eljuttatnak íróik, mintegy „bebiztosítva” önmagukat. Ennek okát kutatva kiderült például, hogy a levél elküldését az érintett vállalatnál nem a tartalmának kivizsgálása, hanem a bíráló személye utáni „nyomozás” követte. Alighanem az iméntivel egy tőről fakad az a tapasztalat is, hogy egyes emberek csak azután mondják el őszintén a véleményüket a munkahelyi problémákról, miután ígéretet kaptak rá: feletteseik nem tudják meg, hogy név szerint ki mondott róluk elmarasztaló véleményt. És sajnos, nem egyedi az olyan vélekedés sem, amely szerint: hátrányos következmény nélkül nálunk csak „lefelé” lehet bírálni. Mintha a kritikához csak a vezetőknek lenne joguk! Az ilyesmi hallatán óhatatlan a következtetés, hogy egyes helyeken elszoktak a bírálattól. Vagy talán meg sem szokták, illetve nem tanulták meg kellően? Alighanem mindegyik feltételezésben lehet valami túlzás, de sajnos, igazság is. Mi lehet e jelenségek magyarázata? Az alapvető tényezők egyike feltehetően oda vezethető vissza, hogy az elmúlt években az élet minden területén jelentős sikerek születtek. Munkánk eredményeire méltán lehetünk büszkék. A legkevésbé sem helyeselhető viszont, hogy egyes vezetőkben ezek- a, sikerek önelégültséget sőt, önteltségét keltették. Szavakban ínykor' ok is szerény,' áldozatkész egyéniségnek tüntetik fel magukat, de valójában beképzeltek, hajlamosak az elért sikereket kizárólag a saját kiválóságuknak tulajdonítani, a hibákat, a felszínre kerülő fogyatékosságokat ugyanakkor gonA cukorrépaföldeken Békés, Szolnok, Hajdú, Vas és Komárom megyében sok a gyom; az utókezelésre az egyik legalkalmasabb növényvédő szer a Bétánál. A szakszerű (kezeléshez a megyei növényvédő állomások szolgálnak tanáccsal, a megyei AG- ROKER-eknél pedig elegendő a növény védőszer-utánpótlás. A gyümölcstermesztő vidékekén is célszerű felkészülni a kártevők pusztítására, az esőzés miatt egyebeik között az alma- varasodás fellépésével kell számolni. (MTI) dósán munkatársaik „asztalára” helyezik. Egyoldalúság lenne azonban csa'k á vezetők magatartásában keresni a hibát. A kritikai légkör megfogyatkozásához azok a beosztottak is hozzájárulnak, akik kényelmességből, meghunyászko- dásból, pozícióféltésből húzódoznak bármiféle ellenvélemény vagy bíráló szó kimondásától. Ki ne hallott volna még ilyen okoskodásokat: „ne szólj szám, nem fáj fejem”; „kis pont vagyok én ahhoz, hogy tehessek valamit a helyzet megváltoztatásáért”; minek szóljak, változás úgysem lesz, legfeljebb a jutalmazásból maradnék ki legközelebb”. Nos, az ilyen „kis pontok” akkor sem menthetők fel a felelősség alól, ha a bírálat néhol valóban bizonyos kockázattal jár. Hiszen soha nem állította senki, hogy a szocializmus építése minden küzdelemtől, kockázattól, áldozatvállalástól mentes, kényelmes sétaút. Mégsem marasztalható el mindenki, aki tartózkodik a nyilvános bírálattól. Sokan akadnak ugyanis, akiket valamiféle szorongás, attól való félelem tart vissza, hogy nem tudják kellőképpen megfogalmazni, előadni mondanivalójukat, ök ezért nem szólnak a fórumokon, legfeljebb szűkebb körben. Bizonyára mindenki ismer ilyen embereket, akiket bátorítani, tartózkodásukat feloldani a pártszervezetek fontos feladata. Elsősorban olyan szellem kialakításával, hogy a kollektíva és vezetői ne a mondatok szerkezetét, hangzását, hanem azok tartalmát, lényegét figyeljék és értékeljék. A pártszervezetnek cselekedniük kell, ha azt látják, hogy a kritika számára kedvezőtlenné válik a munkahelyi légkör. S ha úgy érzik, hogy ehhez saját erejük kevés, ne várják, hanem kérjék, igényeljék a felsőbb pártszerv segítségét. Az irányító pártszervek pedig saját cselekedeteikkel, egész munkastílusukkal ösztönözzék arra az irányításuk alá tartozó pártszervezeteket, kommunistákat, hogy bátran éljenek a kritika fegyverével. Ahol ugyanis azt, látják a párttagok, a dolgozók, hogy az irányító párt- szerv a hatáskörébe tartozó vezetőknél nem tűtfi‘ el-az' önteltségét, a bírálat elfojtását és időben, fellép ellene, ott maguk is hasonlóan foglalnak állást és cselekszenek. Ott minden kommunista szeméyes példájával is hozzájárul a demokratikus közszellem, konstruktív bírálat számára kedvező légkör erősítéséhez. A búvár szíve Egy nemrégiben végzett beható orvosi vizsgálat kimutatta, hogy a 28 éves, két gyermekes családapa, Jesue Perez Blanco szíve, mellkasának jobboldalán van, és valamennyi egyéb szerve is másképp helyezkedik el, mint a normál emberé. A spanyol Perez Blanco egyébként jó egészségnek örvend, teljesen normális életmódot folytat. Foglalkozása búvár, és ez komoly erőfeszítést követelő munka sem jelent számára különösebb megerőltetést. Belső szervei rendellenes elhelyezkedése semmiképpen sem gátolja napi munkájában. Íme a történet: Ali Köprüli török állampolgár egy Volvo nyergesvontatóval Isztambülból Hamburgba 25 tonnányi gépalkatrészt szállított). Késő este érkezett Kecskemétre, s itt elhatározta, pihen egy éjszakát, s reggel továbbindul. Másnap reggel elindította a gépkocsit, ám a sebességváltó megmakacsolta magát, nem volt hajlandó „bevenni” az előremeneti sebességeket. Ilyen járművel közlekedni nem lehet, s Ali barátunk kálváriája ekkor kezdődött. Két napon keresztül telefonált, gyalogolt a városban, kereste a Volvóhoz értő szakembereket. de mindenünnen eltanácsolták. Ali még mérgelődni sem tudott, hiszen a szerelők, akiket felkeresett, kijelentették: ilyen járművet még nem javítottak, nem értenek hozzá, s a rosszat nem akarják még jobban elrontani. Ali Köprüli már-már kétségbe esett, hiszen az szállítmánnyal időben Hamburgba kellett érkeznie, s csupán az út felét tette meg s itt áll Kecskeméten elromlott sebességváltóval. A tehetetlenség, az elhagya- tottság juttatta odáig Ali Köprülit, hogy kényszerpihenője második napjának estéién betért az Aranyhomok bárjába. Tört németséggel panaszolta el bánatát, s egy felszolgálónő szíve megA Duna menti és Kiskunsági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségéhez tartozó gazdaságokban a juhászati ágazat jelentős szerepet tölt be. A szövetkezetekben az állattenyésztés árbevételéből átlagosan 12 százalékos' .a' juhászat részesedése. 1968,-ban ak megye összes juh- létszámának'! ,38 százaléka, 1973- ban pedig 39 százaléka az itteni gazdaságokban volt. A százalékos emelkedés nem jelenti, hogy több juhot tartottak a téeszek, mint hat évvel ezelőtt, hanem azt mutatja, hogy a csökkenés nagyobb mértékű a megye más területén, mint a Duna mentén. A szövetséghez tartozó gazdaságokban kevesebb juhot tartottak tavaly, mint 1965-ben. A csökkenés meghaladta a 30 százalékot. Az anyajuhok száma 8 százalékkal kevesebb. Ugyanakkor az értékesítés — „végtermék-kibocsátás” — -csaknem változatlan maradt az elmúlt években. Ezek a megállapítások jelzések is egyben a hasznosítási irány változására, a keresletben bekövetkezett módosulásokí’a, és felvillantják, hogy a szövetkezetekben az anyajuhállomány elöregedőben van. Mindez részletes elemzést kívánna, itt csupán egy összefüggést említek: az anyaállomány csökkenése, ugyanakkor a korábbi mennyiségű bárány- értékesítés az anyaállomány elöregedését eredményezi, hiszen a jerkéket mind eladták, ahelyett, hogy tenyésztésbe fogták volna. esett rajta. Másnap együtt keresték fel a Városföldi Dózsa Tsz autójavító műhelyét, ahol Ali, ki tudja hányadszor mondta el, mi a bánata. A művezető nem sokáig gondolkozott. Lássuk a medvét — felkiáltással bevontatta a járművet, s kiadta javításra Kovács Dezsőnek, a szerelőcsoport vezetőiének. A 35 éves autó-motorszerelő, amikor megtudta, miről van szó, elhúzta -a száját, s ha nem is kéz- zel-lábbal, de dünnyögéssel tudtára adta a művezetőnek, nem tudja megjavítani a „márkát”, ilyet még ő sem látott. A művezető azonban csak megrántotta a vállát, s megjegyezte: - „Ha nem vállalod, odaadom másnak.’” Ezt nem bírta elviselni Kovács Dezső szakmai hiúsága, munkaszeretete, érdeklődése. — Na. jól van. maid meglátom. ez is csak sebességváltó, legfeljebb elrontom. A művezető már biztos volt a dolgában, jól tudta, ha napokig a gépkocsi alatt kell feküdni Kovácsnak akkor is megjavítja. Nem tévedett. Negyedóra sem telt bele. Kovács két kézzel a sebességváltóban túrkélt. nézegetett, dörmögött, olajos csavarokat szedett ki és helyezett vissza, egymás után szívta a török cigarettáit, aki eközben a reggelijét fogyaszHéttel csökkent azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma, ahol juhot tartanak, most csupán 42-ben. A juhállomány 70 százaléka a szövetség északi részén, a Kiskunságban található. Ennek okg — többek között —, hogy ezen a részen gyengébb talajok vannak, ’ sok a legelő, többségük sziki legelő—, melyet elsősorban juhokkal lehet hasznosítani, másrészt a kedvezőtlenebb adottságú szövetkezetekben az árkiegészítés, valamint a beruházások után kapott állami támogatás segítette a juhászatokat. A Dunamentének egyik jelentős juhtartó gazdasága a szalkszentmártoni Hunyadi Tsz. A 2300 hektárnyi sziki legelőn félévig tartják az állatokat. Az idén kezdték meg a gyepgazdálkodást. Elvégezték a legelők ápolását, műtrágyázását, jelenleg a régi hodályokban tartják az állatokat, de az idén felépítenek egy 600 férőhelyes épületet is. Ebben az önitatókon, etetőkön kívül még gépesítik a tárgya- eltávolítást is. A tavalyi eredményeik dicséretesek. Az értékesített 1242 bárányt exportra szállította a felvásárló. A pecsenyebárány eladásából 1 millió 250 ezer forint, S' gyapjúból pedig 767 ezer forint árbevétel származott. Bevezették a sűrített ellést. Kétévenként három utódja volt az anyának. Ennek ellenére a gyapjú mennyisége és minősége nem változott. Egy-egy anyáról 6,8 kitotta. sápadtan az idegességtől. Két óra múlva Kovács- Dezső nyakig olajosán odaállt a művezető elé. s ezt mondta: — Vihetik a kocsit, elkészült a sebváltó... — Hogy mi volt a baj? Fellazult egy lamella, azt kellett megszorítani. — Ezután már vállalhatunk Volvo-javítást is? — kérdezte hamiskásan a művezető. — Lehet, már nem félek tőle, bármelyiket megjavítom... Ilyen a magyar szakember, aki nem elégszik meg az eddig tanultakkal, de gyarapítja tudását is, s akinek jó hírét konkrétan ez a török gépkocsivezető is elviszi a világba. Nem érdemtelenül, hiszen mint Kovács Dezsőről megtudtam, nem ez volt az első nyugati típusú teherautó, amelyet rövid idő alatt szakszerűen megjavított. Gémes Gábor logrammot tudtak nyírni. A múlt évben 106 mázsa gyapjút adtak el. Az eredményeket a rendszeres selejtezésnek és a megfelelő takarmányozásnak tulajdonítják. Mivel, ötéves tenyésztés után csökkent az anyák gyapjúhozama, ezért a selejtezést ennek megfelelően végzik. Nem sajnálták az állatoktól az abrakot. Az ellés előtt egy hónappal már gazdasági abrakkal takarmányoztak, egészen a következő megtermékenyítésig. A tenyészkondícióban tartott anyaállatok — tavaly 1160 volt — bárányozása 156 százalékos, ami annyit jelent, hogy két anya nevel fel egy év alatt három bárányt. Az likerellő vonalakat még nem különítették el. Az Lkerellések száma növekedett az elmúlt években, s ma már az anyák 15 százalékára jellemző. A magyar fésűsmerinó állományt ebben az évben 1500-ra növelik. Az idén 800 jerkét vonnak be a tenyésztésbe, az elöregedett anyák pótlására és a létszámnövelésre. Ennek hatásárai jövő év nyarán már háromszázzal több anyaállat lesz a szövetkezetben. Négy éven belül pedig 2500- ra akarják gyarapítani az anyák számát. Hat szakemberük jó munkáját is dicséri, hogy tavaly egy kiló súlygyarapodás költsége csupán 17 forint volt. Az idén 1300 bárány értékesítését tervezik, és másféi millió forint árbevételre számítanak. Cs. I. Az eső után nő a gyom is Hasznos a juhtartás Szalkszentmártonban MÚLT, JELEN, JÖVŐ A kép fölött olvasható címet bővítve is megfogalmazhatnám: a fogyó múlt, az ellentmondásos jelen és a gondosan tervezett jövő. A fogalmakat jelképesen használom. A „múlton" a pusztulásra ítéltet, a korszerűtlent értem. A jelen — felvételünk is — tartalmazza az eltűnő, a bontás alatt álló vályogházakat, az egyelőre még nélkülözhetetlen földszintes téglaépületeket, a napjaink teremtő buzgalmát kifejező vas- és üvegpalotát. Amire ez a fénykép megjelenik, szorgalmas .emberek elszállítják az utolsó téglakupacokat és simára egyengetett föld várja az új, még szebb, még le- vegősebb lakó- és középületeket, a jövőnek szánt üzenetünket kivitelező, megvalósító munkásokat, a hatalmas gépeket. Így formálódik Kecskemét új városközpontja. H. N. NE FELEDJE! Ballagásra kedves ajándék a díszdoboz AJÁNLATUNK: PALERMO VIRÄQKOSÄR ABRAND CSENDÉLET 940 i
