Petőfi Népe, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-10 / 107. szám

1914. májas 10. • PETŐFI NÉPE 0 5

ŰTTÖRÖÉLET

Pajtások! A tavaszi szünet idején a kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola úttörői — tanáraik vezetésével — a Szovjetunióban jártak. Az út valameny- nyiőjüknek nagy élmény volt, különösen a nyolcadikos Bárány Évának, aki negyedik esztendeje levelez egy harkovi kislánnyal

— most Kijevben sikerült személyesen is találkozniuk...

Az élmények áradatában Bulla Noémi, a városi magyar nyelvi szaktárgyi vetélkedő első helyezettje buzgón jegyzetelt. Ezekből a füzetlapokból készítette az alábbi beszámolót az Úttörőélet

— a megye valamennyi úttörője

— részére.

„Ha oroszórákon képeket néztünk a szovjet városokról, mindig felsóhajtottunk: de jó volna itt járni! És most a tavaszi szünetben valósággá vált a Vörös tér, a Lomonoszov Egyetem, a Lenin-mauzóleum, mind ... mind.

Mór maga az utazás nagy élmény volt: először aludtunk vonaton, először ettünk étkezőkocsiban. No meg az érdekes szovjet ételek, megannyi érdekesség, előételek,, levesek, ízesített húsok. Utunk első állomása Kijev volt. Először nagyon barátságtalan, hideg-rideg városnak láttuk. Másnap azután, amikor pihenten ébredtünk, frissen, jókedvűen indultunk városnéző sétánkra — szívünkbe zártuk az ukrán fővárost!

Orosz tudásunknak — majdnem valamennyien orosz tagozatos osztályba járunk — főleg akkor vettük hasznát, amikor a szovjet pajtásokkal találkoztunk, a kijevi úttörőpalotában. Kedves műsort mutattak be tiszteletünkre, majd megkezdődött a beszélgetés és a cserebere. Kis ajándékaink szovjet képeslapokká, jelvényekké, naptárakká váltak. Sok nyakkendő és cím cserélt gazdát. Másnap jólesett megmozgatni berozsdásodott tagjainkat; elmentünk a Népgazdaság fejlődését bemutató kiállításra. Ez a program osztatlan sikert

aratott! Kipróbáltuk a kijevi metrót is! Igaz, először görcsösen kapaszkodtunk a mozgólépcsőkön. féltünk a beszállásnál is... mire a tizedik állomást is magunk mögött hagytuk, már egészen otthonosan mozogtunk.

A Szófia székesegyházat kívülijeiül megnéztük. A csupa arany ragyogás valamennyiünket lenyűgözött. Ezután következett a legérdekesebb út: fogaskerekűvel utaztunk a Dnyeper felett, hogy a'. Vlagyimir hegyről az esti kitágítást is megcsodálhassuk. Jártunk még az Ukrán Képzőművészeti Múzeumban is, ahol az ikonok tetszettek, megnéztük a kincsestárat és a katakombákat. Csodálatos három nap után indultunk Moszkvába.

Érkezésünk után — esett a hó! — előkerültek a bundasapkák, kesztyűk, csizmák. Már az autóbuszból felismertünk egy csomó épületet. Az út egyik legjobban várt programja a Kreml megtekintése volt. Amikor eljutottunk oda ... kisütött a nap, az aranylemezekkel burkolt hagymakupolák ezernyi színben pompáztak. Megcsodáltuk a cárágyút, cár- harangot, majd sétáltunk az Alexandrov parkban. Este metróval mentünk fel aLenin-hegy- re, hogy közelről is megnézhessük a Lomonoszov Egyetemet.

Másnap végre eljutottunk a Lenin-mauzóleumba. Megille- tődve néztük a legnagyobb szovjet embert. Ezután a Lenin- múzeumba mentünk, hogy életútját kísérhessük végig.

Utolsó napra maradt a bevásárlás. Este mindenki csomagokkal felpakolva érkezett a szállodába. . Ajándékot vásároltunk szüléinknek, rokonainknak, barátainknak.

Azután az utazás. Vidám beszélgetés, sok nevetés és alvás, már itthon is voltunk. Véget nem érő beszámolóink otthon és az iskolában ezután következtek, élményeinkről, amelyek olyan felejthetetlenné tették számunkra a tavaszi szünetet.”

REJTVÉNYFEJTŐKNEK

1

2

3

4

5

NY

6

7

8

9

10

n

m

vT

13

14

m

15

16

1

17 .

E

1

18

19

20

c

k'\

21

£

72

23~

IT

ej

:é

ti

25"

26

27~

28

a ■

l-lín

2§1

3Ö~

31

ír

©

ír

34

35

36

37

38

39

i

40

9

41

42

43

m

1

44

^5

□

□

|T~

A kétfordulós

úttörőrejtvény második részét közöljük része- tekre. Az úttörőcsapat most

Egerrel ismerkedik. A vízszintes

I. és 45. sorában találjátok azt a két" nevetv ; amelyik a pajtásoknak legjobban emlékezetébe vésődött» Az első rejtvény megfejtésével együtt ezt küldjétek be május 17-ig szerkesztőségünk címére (Petőfi Népe Szerkesztősége 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/a) levelezőlapon, amelynek címoldalára írjátok rá: Üttörő- rejtvény. A helyes megfejtést beküldők között

köny v j utalma- kat sorsolunk ki.

VÍZSZINTES:

II. Község a Ve- lencei-tó mellett.

12. Hajtogatott tésztából és töltelék- hői készült sütemény. 13. Rendfokozat. 15. Diákétkező. 16. AZC. 17. Szeszes ital. 18. Dal betűi keverve. 19. Tóth Aladár. 22. Üllő fele. 23. Három oroszul. 25. Vél betűi keverve. 28. Betűt vet. 29. NI. 31. Állami Könyvterjesztő. 33. Kitűzött célpont. 37. Egyforma magánhangzók. 38. Vékony fa rúd. 40. Menyasszony. 41. Méhek lakása. 42. Hegycsúcs. 44. Építkezésnél

TiAC7nú11iilf

FÜGGŐLEGES: 1. Malom része. 2. Az ágak összessége. 3. Redő, gyűrődés. 4. Dorog egynemű betűi. 5. Boda közepe. 6. Nyugati nép. 7. Hosszúnyakú és lábú gázlómadár. 8. Eledel. 9. Zavargást, felkelést kezd. 10. Gyümölcsöt szárít. 14. Állóvíz. 20. Piroska becézve. 21. Látható sugárzó energia. 24. Rigó fele. 26. Római 6. 27. Dúsgazdag ember. 30. Arató szerszám. 32. Száraz növényi szár. 34. Rag, -re párja. 35. Villamosság. 36. A nátrium vegyjele. 37. Asz távirati nyelven. 39. Lakoma. 41. Evőeszköz. 43. A mangán vegyjele. 44. Mészáros Sándor.

Összeállította: Selmeci Katalin

Élő múzeum

Kinagyított, élethű munkaképek az első terem falain, amelyeket fekete alapú, ősibb eljárással készült, indigós kékfestők szegélyeznek. Körben egy-egy pillanat abból a folyamatból, amikor a véső forgácsot választ le a fáról, a házi szövőszék feszes fonalai között átdobódik a hajóka, kézi minta nyomódik a vászonra, forog a fazekaskorong.

Négy arc: Probstner János keramikus művész; Kovács Miklós kékfestő mester; Nagy Kristóf, fafaragó; Varga Zoltánné népművész. Huszonnégy—hetven éves művészek és mesteremberek. Képzettségük egy szakma mesteri ismeretétől az iparművész-diploma megszerzéséig terjed. Többségük rendszeres kiállító, de van, aki vásárokon mutatja be és kínálja az áruit, Szegedtől Sopronig. Az élményeket és a hatásokat külön-külön nagyon sokfelé gyűjtöttek a távoli községekben ugyanúgy, mint Kiskunfélegyházán, Kecskeméten, Tiszakécskén — ahogy az életüket alakíthatták.

L.

Shakespeare cukorkával és nylonzacskóval

Miért iárnak az emberek színházba. moziba? A többség nyilvánvalóan a műsoron szereplő filmre, színdarabra kíváncsi, vagy a kedvelt művész játékában szeretne gyönyörködni. Olyan környezetet, hangulatot kíván, hogy zavartalanul átadhassa magát a remélt élményeknek.

Mások klub, cukrászda helyett térnek be a filmszínházba, vagy a teátrumba. Tájékozottságukat fitogtatva kommentálják a látottakat. hallottakat.

Többen izgatottban várják, a nézőtér elcsendesedését. Amint felmegy a függöny, vége a híradónak, megkezdik a matatást a táskájukban. A papírcsörgés, zi- zegés lassan elnyomja a végsőket lihegő főhős búcsúszavait, a szerelmesek boldog suttogását, majd öten-tízen megkezdik rendszeres színházi táplálkozásukat. Előveszik a mozira tartogatott cukros zacskót, a feltehetően különleges zörgő alapanyagból gyártott, édességet tartalmazó tasakokat. Úgy hírlik, hogy nagyszerűen beváltak a különféle nvlonkészítmények: egy-egy tenyérnyi darab, természetesen gondos hajtogatás után, képes elrontani öt-hatszáz ember örömét, szórakozását.

A cukorkaevők. csokoládéma j- szolók szektája kínosan ügyel a rendre. Semmit sem sietnek el. Gondos válogatás után emelik ki az elfogyasztásra ítélt nyalánkságot. Tudják, hogy papírban szegény hazánk, ezért figyelmesen összehajtogatják az édességet óvó „göngyöleget” és elhelyezik kézitáskájuk megfelelő rekeszébe. Ha megtalálják a kijelölt helyet. Megtalálják. Eltávolítják az útból a kövér kulcscsomót, a kisüno- kák fényképeit, az újságból kivágott süteményrecepteket... Cuppogás, ízlelgetés, csettintés. nyelés ... és kezdődik minden elölről.

A körülöttük ülők bőrén villamos szikrák szaladgálnak, szeretnének kibújni a bőrükből idegességükben, mert ők sajnálatosan a színpadon, vásznon látható eseményekről szeretnének bővebb ismereteket szerezni. Szórakozás helyett bosszankodnak, szenvednek. néhány ember jóvoltából.

Mit lehetne tenni? Az édességkedvelők úgy vélik, hogy az előadás alatti étkezés hozzátartozik a színházi, filmnézési szertartáshoz. Sokan közülük hétszámra nem szopogatnak el egy szemet se. Ügy okoskodnak: nyilván azért árulják eme élvezeti cikkeket a büfékben, hogy • .".megédesítsék” az előadást.

Ki figyelmeztesse őket tévedésükre? Egyszer láttam, hogy felkértek valakit a helves magatartásra. Másfél felvonásnvi cukor- kázás után szólíttatott föl illedelmesen és udvariasan a táplálkozás átmeneti szüneteltetésére.

Az ügy szépséghibája: a közösség szórakozását zavaró néző mindössze tíz nyarat látott. Szülei ugyan rosszalló pillantásokkal mérték végig a közbeavatkozó pedagógust, de nem kérték ki maguknak... Kezdetnek ez > is valami Talán valamikor a felnőtt cukormajszolók is „észreveszik magukat” és Shakespeare, Schiller, Csuhraj, Fellini és a zizegő papírzacskók küzdelmében a művészek kerülnek ki győztesen.

Heltai Nándor

A sokféleség közös vonását a Kecskeméti Katona József Múzeum egész nyáron át nyitva tartó kiállításának a címe hangsúlyozza: Élő kézművesség a modem környezetben. Az egyszerű szerszámokkal, egyedi eljárással készített termékek és alkotások nem idegenek a mai ízléstől sem. Vonzóak, gyönyörűséget ébreszt a nemes veretű tisztaságuk. Korokon át — és a XX. század első évtizedétől különösen — mindig megtermékenyítik a művészeteket. Csak éppen eligazodni nehéz olykor a bóvli, a hamisítvány és az igazi érték között. A kiállítás megpróbál segíteni.

Környezetünk megszépítői

A rendező H. Tóth Elvira és az ötletekkel segítő Bánszky Pál célja világosan nyomon követhető. Az a törekvés vezette őket, hogy hozzájáruljanak, ötleteket vonultassanak fel a nagyon is gyakorlatias döntésekhez: a lakások berendezéséhez. a közvetlen környezet elrendezéséhez. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egyedül ilven módon képzelhető el az otthonosabb környezet, de az igény mércéiének kitűzésére mindenképpen támpontokat mutatnak. A fiatal házasok, vagy a régiből úi lakásba költözők ugyanis gyakran szembe találják magukat a kérdéssel: miképp választhatnak megfelelő bútorokat, s ezeket mikánt helyezhetik el és díszíthetik hogy az egész együttes meghitt legyen, visszatükrözze a tulajdonos egyéni ízlését. Néha elég egy-egy kellően elhelyezett népi iparművészeti tárgy a természetesség hitelét nyújtó faragás, diszkrét kékfestő anyag, stílusos színösszeállításé kerámia vagy tájjellegű szőttes, hogy feloldódjon az a merevség, amitől bizony ma még korántsem óv meg bennünket a lakberendezési ipar és a kereskedelem kínálata.

Kevés pénzből szépen öltözködhetünk

A „tárlaton” olvan kép fogad, amely csöppet sem esik a túldíszítettség végletébe. A célszerűség és a dekorativitás viszonya inkább fele-fele arányban állapodik meg. A bábukon levő divatos fazonú ruhák például azt érzékeltethetik — Bedécs Sándor0 Kerámiák a kiállításon.

né Vörös Irén tervei alapján —, hogy változatosan, szépen lehet öltözködni az olcsó kékfestők fel- használásával is. A szobabelsők pedig a lakásberendezésekhez adnak sokféleképpen követhető szempontokat. az egyébként könnyen megtévesztő . giccs ellen. A „kellékek” kölcsönzésével hozzájárult a teljességhez az Alföld Aruház, a Bútorértékesitö Vállalat és a TÜZÉP is.

Az ányagszerűség itt sokkal nyilvánvalóbban jelentkezik, s a végső megformálás egyszerűen elképzelhetetlen a mesterségbeli titkok tudása nélkül. A régi megoldásokat mentik át a modem

Elemi erővel vannak jelen a kiállításon Nagy Kristóf fafaragásai. A nyárfától a kőrisen és szilfán át a diótuskóig birkózik az anyaggal, amelyből végül tiszta formákat bont ki. Magát a mesterséget a népes művészcsaládban, az apjától tanulta. Több munkájához pedig édesanyja, Csókos Varga Györgyi gyapjúszőttesei adják a hátteret. Felgyülemlett. ősi tapasztalatok mozgatják kezében a vésőt. Főleg a régi és a népművészeti alkotások, a legeredetibb „tiszta források” érdeklik. A modern vonalú. kétszemélyes ágy oldallapjaira is átmenti az egykori menyasz- szonvládák díszítéseit — azzal az igénnyel, hogy a díszekből tar(Pásztor Zoltán felvételeL)

alkotásokba a kerámiák és a fafaragások. Mindkét művészeti ág, mesterség ismeretes volt már az őskorban is. Probstner János „tűzedényei” a tiszta, egyszerű formákat testesítik meg. A magyar középkor, illetve az 1700-aa évek emlékei hatnak rá különös erővel, amellett, hogy nyitott szemmel vizsgálja az európai kultúra értékeit. Készletei gyári alapanyagokból jönnek létre. A fazekasmesteréktől ellesett és a főiskolán tanult technika a művészi elgondolásokat Juttatja érvényre. Minden munkájáról leolvasható, hogy széppé igyekszik varázsolni az ember környezetét.

talmasabb. egyéni jelek váljanak.

A munkagépek á kézművesség, tárgyi emlékei és a hagyományokra alapozó alkotások között ott egy jelmondatul választott felirat az MSZMP Központi Bizottságának márciusi határozatából: „A szocialista nevelőmunka részévé kell tenni a népművészeti hagyományok ápolását”. Az idézet folytatható: „A múzeumoknak mint elsősorban közművelődési intézményeknek — tudományos munkájuk mellett — céltudatosabb és hatékonyabb nevelő-művelő szerepet kell vállalniok”.

A kecskeméti kiállítás —* még egyszer végigpillantva rajta — ebben a szellemben jött létre.

Halász Ferenc

A népművészeti hagyományok ápolása

0 Ízelítő a kékfestőből.

(30.) És aztán? Aztán bosszút állunk — ez volt a rögeszméje, hirtelen világgá kiabálni az igazságot, „akkor aztán mindenért fizetni fognak”/ egyszer csak megjelenik a portellai ügy bírósági tárgyalásán a viterbói törvényszék előtt, és elmondja az igazat.

És újra meg újra végiggondolta. csiszolgatta tervét.

— Minden nagy urat meg kell ölnünk: gondold csak el, Gaspare! Megtalálják a holttestemet: a hulla alá óriási aknát teszünk. Amikor a halott Giulianót megmozdítják, mindenki, aki ott lesz, ügyész, rendőrkapitány, ezredes, képviselő, mind a levegőbe röpül.

És már kereste is a módját, hogyan készítse el azt az aknát, találkozni akart Badalamentiuel,

meg akarta beszélni vele. Pisci- otta összenézett Passatempóyal, tekintetükben ugyanaz a gondolat: hát vége!

Passatempo Trapani és Castel- lammare felé indult bandája néhány tagjával. Még mindig a határt, a hegyeket járta. Félt, hogy a maffia fogságába kerül, tudta, hogy az első áldozatok közt lesz. A maffia ugyanis a rendőrséggel karöltve elhatározta: légüres teret teremt Giulia- \ no körül, és ehhez az embereit kellett elfogni, eltüntetni^ kinyírni. Sorban mindegyiket.

Február elején Pisciotta is elindult. De nagyon beteg volt, kezeltetnie kellett magát. Giuliano egész áldott napokat töltött De Maria ügyvédnél, sötétedéskor viszont elegánsan felöltözött, az utcán autó várta. Az estéket a

maffiavezéreknél töltötte. Néhanapján találkozott anyjával, és magával vitte a városba.

Az állami rendszámú autót minden ellenőrzési ponton simán étengedték. Giuliano minden razziáról, a különitmény minden megmozdulásáról tudott.

A rendőrség és a csendőrség besúgóinak nevét is ismerte. Néhány besúgónak meg éppen az volt a feladata, hogy a nyomozást félrevezesse, Giulianót fedezze.

37.

A maffiavezérek közben Rómában egyeztették terveiket. A végső hadművelet márciusban kezdődött Mannino és Badala- menti letartóztatásával. A mon- realei maffiások, akikhez Mannino azért fordult, hogy hozzák össze Giulianóval, bizonyos Nit- to Minasolát, egy maffiás pásztort jelöltek ki összekötőül. Ez az ember írástudatlan volt ugyan,- de ravasz, mint a róka.

És Mannino egy reggel elment Minasolához a Carolina-villába, Monrealéba. Mások is voltak ott. Amint belépett, azonnal lefogták, megkötözték, és egy zsákba dugták. A levél, amelyet Giulia- nónak akart küldeni, így kezdődött: „Kedves Salva, rosszat sejtek”, befejezésül pedig pénzt kért felesége és gyereke számára.

Badalamentit másnap fogták el; a maffiások megígérték, hogy Giulianóhoz vezetik, mert valami munka miatt a vezér látni akarja. Egy zöldségeskosárba rejtették, föltették egy kocsira, a kosarat pedig letakarták fűvel. A kocsi Palermóban, a csendőrlaktanya udvarán kötött ki.

Cucinellát néhány héttel később tartóztatták le Palermóban, tűzharc után. Megtudták, hogy a barátnőjénél van, és éjjel körülvették a csendőrök a házat. Hangszórón szólították föl, hogy adja meg magát. Cuainella kinézett az ablakon és néhány kézigránátot vágott az ostromlók közé. A sebesült csendőrök menekülni kezdtek, a bandita pedig leszaladt a lépcsőn, miközben néhány géppisztolysorozatot adott le.

Cucinella futás közben súlyosan megsebesült, de a menekülés reményében törött lábbal is mesz- szire vonszolta magát a sötét utcákon. Egy kapualjban rejtőzött el, csupa vér volt. lába tehetetlenül csüngött alá, mégis volt ereje még egy utolsó kísérletre. Egy éjjeliőr nézett ki a kapun, a bandita jobb kezével rászögezte pisztolyát, a ballal pedig hárommillió lírát kínált neki — készpénzben —, ha odahívja egyik orvosbarátját.

Aztán ájultan csuklott' össze, az őr pedig átadta a csendőröknek. Tarisznyája tele volt töltényekkel és pénzzel.

Giuliano tehát szinte egyedül maradt; bandájából csak Pisciotta és Passatempo tartott ki.

Passatempo azonban messze járt. Pisciotta is egyre tovább és egyre gyakrabban maradt el. Június közepe táján Giuliano értesült, hogy Manninót és Badalamentit a maffiás pásztor, Nitto Minasola csapdába ejtette, erre kétségbeesett kísérletre szánta el magát. Banditaéletének utolsó vállalkozására.

Pisciottával késő éjjel bement Monrealéba, miután hosszú utat tett meg lovon. Kezében géppisztollyal rátört a híres maffiás család, a Miceliek tulajdonában levő kis házra, és álmában lepte meg Nitto Minasolát meg egy fiatal pásztort. Magával vitte őket. Amikor kiérték a határba, megkötözte kezüket, a szemüket is bekötötte. És pirkadatig hurcolta őket hetedhét határon át.

Végül egykori birodalmának csücskében, egy régi tanya pincéjébe lökte a két embert.

Minasolának megmondta: ajánlatot akar tenni a zsaruknak, fogolycserét kínál. Visszaadja nekik értékes besúgójukat és a barátját, cserébe Badalaméntiért és Manninóért. Két napot kapnák; ha nem, foglyaira halál vár.

Megnézte a fiatal pásztort, aztán Pisciottához fordult.

— Hasonlít hozzám, nem? Az alakja olyan, mint az enyém, ha kell, itt a hasonmásom, akit kerestem.

És elvágtatott Castelvetrano felé.

Ám aznap, ott a pincében, Pisciotta megadta magát, és elárulta őt A hosszú, fülledt-fárasztó, álmositó órák alatt, miközben étlen-szomjan várakoztak, a bekötött szemű naffiás beszélni kezdett. És bes .»t, | beszélt. Gaspare Pisciotta vagy, tudom, megismerem a hangodat, térj észhez: Manninót és Badalamentit nem fogják kiengedni, te pedig újabb két ember gyilkosa leszel, utána viszont' te következel. Giuliano, hogy mentse magát, téged ad fel; te viszont megmenekülhetsz, ha átállsz hozzánk, ö Luca ezredesnek dolgozik — mesélte —, a banditiz- musnak véget kell vetni — mondta. Választani kell: vagy megölik mindegyiküket a maffia bérgyilkosai, száz banditát nyírtak ki az utóbbi években, vagy letartóztatják, kivallatják és bíróság elé állítják őket, így legalább az életüket megmenthetik, és a családjuk se viseli a következményeket

Hát Giuliano? Mindketten tudták, hogy ő nem adhatja meg magát.

(Folytatjuk.)

\