Petőfi Népe, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-23 / 118. szám
\ 4 • PETŐFI NÉPE • 1914. május 23. Azonos munkáért azonos bért A szakmai bértáblázat: irányelv a vállalati bérpolitikához • A múlt évben végrehajtott — mindenekelőtt 1 a nagyipari munkásokat érintő — központi béremelések számottevően javították a munkások bér- és kereseti arányait. Mindenekelőtt a férfiak és a nők közötti indokolatlan keresetkülönbség; a gazdaságpolitikai céloknak megfelelően nőttek — s ma már általában megfelelőnek mondhatok — a bérkülönbségek a szakképzett és a szakképzetlen munkások között. Növekedett a nagyobb erőkiféjtést követelő és a kedvezőtlen körülmények között, a több műszakban és a folyamatos munkarendben dolgozó munkások anyagi elismerése. Az április elsejétől esedékes — a kisegítő és egyéb munkakörökre vonatkozó — béremelésektől hasonlóan kedvező hatások várhatók. Az azonos szakmájú munkások, kereséte között azonban még mindig jelentős a különbség, s ez csak részben indokolt. Indokolt annyiban, hogy egy-egy szakmán belül is különböző bonyolultságú munkák találhatók, nem egyformák a munkakörülmények sem, s érthető módon differenciálják a kereseteket a teljesítménykülönbségek is. De a meglevő fce- rgsetkülönbségeket, azok nagyságát a felsorolt tényezők nem indokolják teljes mértékben. Például : az azonos képzettségű, azonos munkakörülmények között, de ' különböző szakmákban dolgozó csoportok kereseti arányait vizsgálva megállapították, hogy a legalacsonyabb és a legmagasabb kereseti átlagú szakmák alapórabére között 3,16 forint, óránkénti' keresete között 3,24 forint — tehát túl nagy — a különbség. Túl nagy, mert nemcsak azonos felkészültségű, azonos körülmények között dolgozó, hanem ennek következtében azonos bérkategóriába tartozó szakmacsoportokról van szó. Megállapították azt is, hogy az eltérést jórészt a vállalaton belüli alapbér- és óra-kerésetkü- lönbségek okozzák. • A jelzett tényekből következik;; hogy elérkezett' a' rendcsinálás ideje, hiszen a jelenlegi keresetkülönbségek nagyon sok munkást igazságtalanul sújtanak. Elkészült — s harmadik negyedévben megjelenik — a szakmai bérek országos táblázata, amely a népgazdaság minden ágazatára, szektorára, minden vállalatára és szövetkezetére érvényes. Kidolgozásánál azonban figyelemmel voltak arra, hogy a leggondosabban megszerkesztett táblázat is áttekinthetetlen, ha minden munkakört felsorolna.' Ezért — az érintett tárcák és a SZOT, segítségével — kiválasztották a 108 legnagyobb létszámú, tehát kulcsfontosságú szakmát, illetve munkakört, s ezen belül 210 munkaköri kategóriát határoztak meg. Az egy-egy szak-1 mán belüli — a munka nehézségi fokának eltéréseiből, a munkakörülmények különbségeiből adódó differenciák miatt hiba lett volna úgy meghatározni egy- egy bértételt, hogy az egyformán vonatkozzon minden munkásra az adott szakmán, vagy munkakörön belül. A vállalatok ném átlagos szakmunkásokkal, hanem egymástól eltérő képzettségű, gyakorlatú, és meghatározott körülmények között dolgozó embereket foglalkoztatnak és az ő számukra állapítják meg a béreket. Mindebből' persze még nem következik, hogy a szakmai bértáblázat egycsapásra megoldja az indokolatlan keresetkülönbségekből adódó problémákat. Először is: a keresetek különbsége lényegében nagyobb az alapbérek különbségénél. A szakmai bértáblázat pedig csak az ’ alapbérekre vonatkozik, s így - alkalmazása csák részlegesen befolyásolhatja a kereseteket. 9 Az indokolatlan keresetkü- lönbségek csak akkor csökkennének számottevően, ha a vállalatok végre komolyan vennék a teljesítménykövetelményeket. A sokszor minden tudományos alapot nélkülöző — inkább csak becsléssel megállapított — normák irreális teljesítménykülönbségekhez, indokolatlan kereset- eltérésekhez vezetnek. Nyilvánvaló, hogy normaügyben is előbb- utóbb szükségessé válik a rendcsinálás, ami — a félreértések elkerülésé végett — nem a nor- maszigorítást, hanem az alkalmazott t teljesítménynormák tudományos módszerekkel történő általános felülvizsgálatát jelenti. A szakmai táblázat bértételei — mert nem fix összegek, hanem alsó és felső határok között mozognak — nem csökkentik a differenciálás lehetőségét; éppen ellenkezőleg: igazságosabb differenciálásra adnak módot. (A jelenlegi bértarifarendszerben túl széles, 60—80 százalékos bérhatárok is szerepelnek, ami indokolatlan különbségekhez is vezetett a bérezésben.) A kormány úgy határozott, hogy a szakmai bértáblázat nem kötelező jellegű, hanem lényegében irányelvként kell alkalmazni, A kötelező érvényű bevezetés ugyanis azt 'jelentené, hogy azoknak a dolgozóknak, akiknek jelenlegi szak- j maHaértétele a táblázatban meghatározott' 'Összeg felett helyezke- ' dik ' élj vágy azt ' megközelíti, nem kaphatnának további béremelést. S fordítva: azokat a vállalatokat, ahol' sok munkás alapbére — a vállalat helyzete miatt — az új bértételek alsó határát' sem éri el, olyan béremelésre köteleznék, amelyekhez jelenleg sem az érintett vállalatoknak, sem a költségvetésnek nincs pénze. 9 Az irányelv alapján megállapított új bértételeket azonban a vállalatok kötelesek rögzíteni a kollektív szerződésükben s ez olyan okmány, amelynek előírásai minden munkahelyre kötelező érvényűek, s amelynek alapján a szakszervezetek évről évre ellenőrizhetik a végrehajtást. Ily módon a bértáblázat bevezetése fokozatosan, hosszabb idő alatt, elősegíti az alapbérek — s ezen keresztül a keresetek arányainak — igazságos módosulását. V. Cs. > Ortopédia — görög eredetű szó, jelentése: testegyenészet, vagyis a mozgásszervi megbetegedésekkel, főként az alsó támasztórendszer (csontváz és izomzat) alakváltozásaival, illetve . működészavaraival foglalkozó, gyakran sebészeti beavatkozást alkalmazó orvostudományi ág. A fentieket dr. Zádori Attila szakorvostól tudom. Elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt a gyermekparalízis, a tbc-s csontbetegség, ma már inkább a szülés előtti különböző torzulások, lábdeformitások, bokasüllyedés, kalapácsujj, bütyök, dongaláb, rövidülés stb. miatt kerülnek az ortopédiai szakrendelésre az emberek. KÖRÜLTEKINTŐ MUNKÁRA VAN SZÜKSÉG Gyógycipők mesterei 9 Fekete Adám. Kovács János te Döme- András cinészmesterefe kezeiben végső formájukéi nyerik el az ortopéd cipők. 9 Az alsó képen : Kovács László« né és Tóth Tiborné ’ kiszabja, majd ragasztja, illetve tűit a felsőrészeket. Bács-Kiskunban egyetlen helyen. a Kecskeméti Cipész Szakipari Szövetkezetnél foglalkoznak ortopéd lábbelik tervezésével és előállításával. Rákóczi úti üzletükben — mint később megtudtam — csupán javításokat és az új megrendeléseket vészük fel. Takaros kis áruház, két ízléses kirakattal. A bejárat mellett bő választékban a szövetkezet szériában gyártott újdonsága, a Hírös- ke gyermekcipő kelleti magát. Belül az üzletvezetőnő azonnal „összehoz” Juhász Lajossal — egy őszes hajú, szimpatikus bácsival — aki a hátsó műhelykébe invitál. Rajzok, vázlatpapírok, cipészszerszámok. ragasztók, több száz rendben felpócolt kaptafa társaságában hellyel kínál és eny- nyit mond; — Hát kérem szépen, idejön a beteg az SZTK-s javaslattal, levesszük a méreteket, majd elküldjük a Luther-udvarba és ott megcsinálják, a gyógycipőt. A: välaszA'gy fúlsá'gösáh tömör. Megkérerrí tehát, hogy kicsit részletesebben szóljon erről a munkáról. — Szóval, az illető mindkét lábával rálép egy-egy -papírra, körülrajzolom. talpak formája miatt. Utána sorban följegyzem a lábfej méreteit: a rüszt magasságát; a sarok-, a boka-, a szárbőséget és a kért szárhosszat. Amikor megvan, ebből a rengeteg kaptafából két megközelítő formájút keresek. A kaptafákat aztán — ragasztással, toldással vagy levágás helyett bejelöléssel — a páciens lábához alakítom, egyéb le nem rajzolható utasítást, kívánságot írok még rá. névvel ellátom és kész... A talpbetétek ugye, egyszerűbbek. Elmeséli még, hogy milyen sok a deformált, a rövidebb lábú és a lúdtalpa« ember, hogy menynyire kell ügyelni a parafa-, valamint a laticelkiegészítésekre. hogy tömérdek a megrendelés, alig győzi, s hogy bizony nincs a szakmában utánpótlás. Magáról csak keveset közöl: 1949 óta cipészmester. s 1968 óta gyógyci- pőkkel foglalkozik. Érdekesnek találja munkáját. Én egyszersmind hasznosnak és fontosnak is. A Luther-udvari műhely -y talán a névadóról is — kisebb fajta középkori manufaktúrára emlékeztet. Baksa László részlegvezető készséggel rendelkezésemre áll és kedvesen magyarázva kalauzol végig a cipőkészítés itténi három fázisán. A felsőrésztervezőnél kezdi. Ö a megkapott méretek szerint körzővel, vonalzóvaj felsőrészmintát tervez papírból. A séma alapján két hölgy kivágja, ragasztja, összetűzi a bőrszeleteket. A következő, és végső állomás a haí — többségében idősebb,, — cipészmester. kiknek kezeiben hveri el küíön-külön végső formáját égy-egy szokványos-, tói eltérő gyógVcipő. Az az érzésem. nincsenek éppen nyilatkozó kedvükben.- meg aztán — mivel normában dolgoznak — nem is szívesen tartanám fel őket. Főnöküket faggatom tehát: — Mennyiben igényel nagyobb szaktudást az ortopéd cipők készítése? — Hát nézze, ezeket a lábbeliket nem lehet összecsapni, a legapróbb részletekig ki kell dolgozni rajtuk mindent precízen. Íme például ez — felveszi, mutatja — 14 centis külső narafaemeléssel készül amit igen nehéz kiszabni, rádolgozni. Vagy az a, yasken- gyeles ott. A gyenge végtagon egy — mi gépnek nevezzük — vasszerkezet húzódik végig, ahhoz kapcsolódik a cipőre szerelt kengyel. Bonyolult dolog ez kérem. — Mi volt a legkülönlegesebb igény, amivel találkoztak? — Az a helyzet, hogy mi szinte mji-^-vifólével találkoztunk már, nekünk semmi sem úi, semmi sem meglepő. — Terveik? A teliesítés? — Egymillió 200 ezer forirft az éves tervünk, ennek 70 százalékát az ortopéd cipők teszik ki. Ellep bennünket a munka, már csak két hónapra vállalunk, kevés az ember. A nyersanyagok áremelkedései folytán pedig lassan kezd sáfizetéses lenni, ahol a gépesítés megtörtént, csakis ott kifizetődő... Mint a legtöbb betegségnél, itt is sok múlik a korai szűrővizsgálatokon. a gyerekkori megelőző kezeléseken. Különböző korrekciós gipszekkel, betétekkel; gyógy- cipőkkel, esetleg csont-, izületi vagy szalagoperációkkal kezdetben még sok mindent helyre lehet hozni. Később viszont.... Később viszont — a kényelmesebb és biztonságosabb közlekedés érdekében — már csak gyógyászati segédeszköz — a kiigazító ortopéd gyógycipő — felírásával tudnak segíteni a rászorulókon. Kutas! Ferenc KRASZNOJARSZKI KOMBÁJN Az SZKD—5 típusjelű (Szibirjak) szovjet arató, cséplő, gép egyike a legkorszerűbbeknek. Aratórészének szélessége 4,1 méter, talajkopírozós rendszerű, ami azt jelenti, hogy alkalmazkodik a talaj- egyenetlenségeihez. Motollája ötlapos, vezerelt ujjas; emelése és süllyesztése, valamint fordulatának szabályozása hidraulikus úton történik. Cséplőszerkezete kétdobos; az első és a hátsó dob között, valamint a hátsó dob mögött egy utóverő található. Az előbbinek az a feladata, hog> az első dobon már átjutott szalmás anyagot továbbítsa a második dobnak. Az ebből kikerülő szalmás anyagot viszont a hátsó utóverő juttatja el a szalmarázó ládákra. A dobok és utóverők által leválasztott magkeverék a közös rázóasztalra, majd onnan a zsalu- rendszerű törek- és pelyvarostákra kerül. A szal- marázók a szalmás anyagban még benne levő szemeket választják le és juttatják vissza a tisztítószerkezetre. A szalmarázóról lekerülő anyag a szalmagyűjtő tartályba jut. ahonnan az időnkénti ürítés a vezetőfülkéből lábpedál és ' hidraulikus henger segítségével megy végbe. A paradicsomtermesztés gondjai és lehetőségei A legutóbbi kormányintézkedéseknek köszönhetően a paradicsomtermesztési kedv fellendülőben van. Az ágazat azonban még jelenleg is, nagyon sok gonddal küszködik. A problémák egyik forrása a termésátlagok üzemen- kénti nagyfokú ingadozása. Léteznek az ágazattal 100 hektárnál nagyobb területen foglalkozó gazdaságok, amelyek évek óta 4—500 mázsás hozamot érnek el hektáronként, ugyanakkor , vannak olyan üzemek is, ahol csak 150— 180 mázsa paradicsomot takarítanak be ugyanekkora területről. A zárt rendszerű, gépi betakarításra alapozott termelésre való teljes áttérésnek ma még sem az anyagi, sem technikai és tudományos-műszaki feltételei nincsenek meg. A paradicsomtermesztés hagyományos módszere viszont munkaerőhiány és üzemszervezési nehézségek miatt egyre kevésbé illeszthető be a mind korszerűbben dolgozó gazdaságok szervezetébe. Éppen ezért mielőbb meg kell alapozni a gépi betakarításra való áttérés feltételeit. A leginkább munkaigényes fázis — a Szedés — mechanizálásá- val sikeresen próbálkoztak. Az amerikai FMC „Cascade” kombájnok üzembiztosán dolgoztak. A. túl könnyen szakadó, talajra hulló bogyókat is felszedték, igaz, ilyenkor a vágótárcsák mélyebb járatásával sok föld került a paradicsom közé. Az így begyűjtött érett paradicsom nem kerülhet közvetlen konzervipari feldolgozásra, ezért egy központi fogadóhelyen el kell végezni a mosást és a pótválogatést. Eddig többféle fogadóberendezést létesítettek, ezek még nem felelnek meg az összes ' követelménynek, de kisebb átalakítások után jól használhatók lesznek. A MEFI—BMG kétfázisú betakarító gépsora kétféle kivitelben készül: tárcsás vágószerkezettel és előtétfelhordóval, illetve alternáló mozgást végző kaszával. Közülük a tárcsás bizonyult jobbnak. Az elmúlt esztendőben mutattak be egy szovjet kombájntípust, amelynek munkája, rendszere megfelelő a sík területeken termesztett paradicsom betakarítására. A gépi szedésű bogyók nagyobb arányú szennyezettsége miatt gondos áruelőkészítés szükséges, mert a zúzalékban levő homok jóvátehetetlenül rontja a minőséget. Az előfeidolgozott — zúzott — paradicsom átvételének rendszere mind ez ideig még nem alakult ki sem nálunk, sem más országokban. A Zöldségtermesztési Kutató Intézet munkatársai azonban eddigi tapasztalatok alapján elkészítették javaslataikat a komplex átvételi módszerre. A korszerű termesztéstechnológia elterjesztése érdekében szükséges volna megbízni egy állami gazdaságot, hogy az ágazat műszaki-fejlesztési bázisa legyen, ahol a termesztéssel kapcsolatos összes új eljárást, gépet nagyüzemi körülmények között, mutathatnák be. Ehhez minden érdekelt vállalat, intézmény érdekeltségének megfelelően támogatást ad-? hatna. Elengedhetetlen az egységes agrotechnikai szemlélet kialakítása. A kutatók, szaktanács- adók, ' különböző intézmények munkatársai mind mási-más szempontot képviselnek, másként vélekednek, tevékenységük összehangolásának hiánya sokszor vezet ellentmondásokhoz. A műtrá- .gyák és növényvédő szerek kipróbálása gyakran vontatottan halad. A munkát jobb koordinációval javítani lehetne. A nyugati energiaválságból leszűrt tanulság, hogy KGST-integrációban kell fejleszteni a növényvédőszer-ku- tatást és -gyártást. A meglevő nehézségek ellenére megállapítható, a korszerű termesztési rendszer bevezetése lehetséges, a munka színvonala az eddigieknél jobb összefogással, a problémákra való azonnali reagálással gyorsan javítható. D. É. I§! n I® . üs 1™ v
