Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-17 / 88. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1974. április 17.

Márti, Lidi és a többiek

Négyszemközt az üzemi demokráciáról

Tavasszal „titkok illata fénylik” a zöldülő határban, s a közeledő estét játékos manók üdvözlik huncutkásan. Az ég, s a levegő színe másodpercenként változik ilyenkor, amikor a végtelenség a lábunkhoz térdepel. Tavasszal — ha ilyen meghitt a csend, zavartalan a nyugalom — a szeretet és a békesség jóleső érzése ömlik el ereinkben. Tavasszal, ha együtt a család Fazekaséknál, az égig ér fel a derű, a jókedv.

Hogyan is kezdődött?

Tiszakécske, Sárhalom.' Tanyák, egymástól távol, s egymásnak integetve. Az egyikben, nem messze az iskolától — ahol a Kossuth-díjas Rézman-házas- pár „okítja” az apróságokat — él Fazekas Dénes, népes családjával.

Most együtt vannak mindany- nyian: az ezermester férj, a vendégszerető feleség és a hét gyerek. Sőt, itt vannak az unokák, a vők, meg az- udvarló is, hogy teljesebb legyen a kép. A legidősebb, Mária huszonöt éves, s Tünde, a legfiatalobb, tizenegy. Minden két esztendőre jutott tehát gyerekáldás.

Kérdezem a legidősebb lányt: — Hány gyermeke lesz? — Három. S kérdezem a húgát, Júliát, hogy neki mennyi? — Ugyancsak három. — Miért éppen három? — A fene tudja! — ez a tömör válasz.

— Sok baj volt velük? —faggatom a szülőket. — Volt, de panaszunk nem lehet. — Jól tanultak? — Arra tán még büszkék is lehetnénk. Négyesnél rosz- szabb nem volt egyik sem. Kitűnő annál inkább; Márta, Lídia, s Mari, aki végig megtartotta azt.

— Tiszakécskeíek? — kérdezem a házigazdát. — Igen, mindketten. — Mikor, s hol, ismerkedtek össze? — A háború után, a Vigyázó-tanyában, ahová cim- balmozni jártam. Gyorsan összeházasodtunk. Béreltünk egy tanyát, úgy hívtuk:. „bagolyvár”. — S aztán? — Később mint bárki más: elkezdtük ütni-verni az életet. Negyvenkilencben ide költöztünk. Először csak szalmatetős volt a ház, de „szerencsénkre” egyszer elvitte a tetőt a vihar. Akkor került rá a cserép.

— Azóta nagyobbították a tanyát?

— Igen; két szoba, konyha, előszoba van. Azelőtt nagyon szűkén voltunk; bizony * nagyon zsúfoltan.

A feleségét kérdezem, Faze- kasnét:

— Nagyon nehéz volt?

Nevetve válaszol:

— Ezekkel? Hű, de az ám! A legnagyobbat én tanítottam olvasni; a többi már egymásnak segített.

Emlékeznek a gyerekek

Hányán is vagyunk a szobában? A szülők, hét gyerek, két vő, két unoka, egy udvarló, a tanító úr, fotós kollégám, s jómagam: összesen tizenheten.

Vidámság, jókedv, szíves szó, őszinte beszéd. Felszabadultság, kedves közvetlenség. Itt nincs helye színlelésnek, képmutatásnak, tettetésnek. Mindenki igazi önmagát adja az önfeledt csevegéskor.

A gyerekeknek tetszik a „játék”, melybe akaratlanul is belekeveredtek: ki-ki valamely érdekes élményét, emlékezetes történetét meséli:

• Együtt a család. (Tóth Sándor felvételei)

t Márta: „Olyan szép a természet!”

Julianna: — Sok pelenkát kimostam. S a rokonokhoz mentem főzni, mosni. A legszebb az volt, mikor a filmsztárok fotóiból albumot csináltam.

Dénes: — Kicsi koromban sokat dolgoztam. Aztán géplakatos lettem.

Lídia: — Libapásztor voltam, akkor kezdtem el olvasni. Féltem a gimnáziumtól.

Feri: — Nagyon szerettem látszani. (Az apa közbeszól: —Jobban, mint dolgozni.)

Mártái — fin annyit, de annyit tudtam gyönyörködni a természetben! Olyan szép minden. Volt úgy, hogy motorral mehettem volna a faluba, de én a gyaloglást választottam. Szerettem nézni a zöldülő fákat, a sokszínű virágokat, a felhőket. Olyan jó érzés fog el olyankor.

Mária: — Én vagyok a legidősebb. Kérdezték már többször: sok baj volt a kisebbekkel? Sok, de nem volt rossz, így volt jó inkább.

Tünde: — Még nem tudom, mi akarok lenni. Kicsi vagvok még, ötödikes. Utazni nagvon szeretek; voltam Esztergomban, Pécsett, Szigetváron és Pesten. Most Egerbe megyek az iskolával.

Kérdezem, olvasnak-e?

Márta Goethe-t, József Attilát, Katajevet olvasta mostanában. Megvan neki a Magyar Irodalmi Lexikon is. Szívesen lapozgatja. Lidi utoljára Tóth Árpád-verseket olvasott, meg Mo- liere vígjátékait.

— Hallottam, többen továbbtanulnak a családban.

— Lídia, Márta és Dénes levelező úton végzik a gimnáziumot. Másodikosok. Feri is elkezdte,

• Tünde: „fin még kicsi vagyok.”

de közben abbahagyta. 0 gépszerelő szakmunkás, Dénes géplakatos; Mária és Márta a téesz- ben dolgozik.

Így jellemezte őket tanítójuk: „Mindegyik Fazekas-gyerek meg van áldva a maga természetes eszével.”

Az ezermester apa

Mielőtt egészen besötétedik, járunk egyet a ház körül. Az ólban huszonhét disznó. Nagy vizesgödör az öntözéshez, kertészkedéshez. Az udvaron fűrészgép. A gazda egyik kenyérkereseti eszköze. Benyitunk a műhelybe. Gyalupad, gyalugép, köszörűgép, fűrészek; s mindenféle más eszközök, szerszámok.

Fazekas Dénes kitűnően kertészkedik; asztalosként dolgozott az állami gazdaságban; ismeri -— s csinálta is — a cipészmesterséget; a bognár-, kádár-, s kerékgyártó munkát bármikor elvégzi; otthon van az ács-, s kőművesszakmában, gyakorolta eleget, ha a fűrészgép elromlik, megjavítja; képeket keretezett, kutat fúrt, szobát festett: kell több bizonyíték arra, > ’hogy valódi ezermester ő? S azt még nem is említettem, hogy hangszereket is készített egy időben: nagybőgőt és citerát. fis azt, hogy kitűnő zenész, messze földön tudják.

*

Közben este lesz, nagy barna árnyak terítik be a határt, a szomszédos tanyák messzebbre húzódnak tőlünk, az este meg puha léptekkel közénk lopakodik. Sötétszürke pelyheket hul- lajt a Fazekas-tanyára.

Varga Mihály

Hazafi Sán- dorné motor- és gépszerelő hegesztő szakmunkás, MEZŐGÉP kiskőrösi gyáregysége:

— Milyen nálunk az üzemi demokrácia? Előre bocsátom, hogy- a válaszom egyértelműen kedvező. És azt isi megmondom előre, hogy bár könyvileg nem vagyok párttag, szívileg annak érzem magam.

Minthogy két tisztségem van, szócialistabri- gád-vezető és szakszervezeti bizalmi is vagyok, könnyű a helyzetem olyan szempontból, hogy ismerjem a véleményeket, gondokat és eljuttassam a vezetőkhöz. Az ő válaszukat viszont a dolgozókhoz.

Most hirtelen csak egy példa jut eszembe. Volt olyan, hogy nem sikerült egycsapásra orvo- soltatni a jogos panaszt. Régen, még tavaly történt. Az egyik szakmunkás társnőnk nagyon jól dolgozott. Többször is más-más műhelybe helyezték. Mindig oda, ahol kellett az ügyes kéz. Az órabére viszont éppen ezért, ha jól emlékszem, eggyel, vagy másfél fprinttal elmaradt a miénktől. Úgy van az minden területen: először ismerkednek a dolgozóval, a bérjavítás utána jöhet szóba. Így ő is kimaradt. Ez a mi műhelyünkbe kerülésekor derült ki. Láttuk, hogy ügyes, szorgalmas, ezt gyorsan észre lehet venni. Szóvá tettem a művezetőnek, de hiába. Nem rajta múlott, fönt elhúzták, valami félreértés miatt.

Nem hagytuk anyiban. Nőbizottsági elnökünkkel együtt gyáregységünk vezetőjéhez, Walter elvtárshoz mentünk és megmondtuk: ez az asszony megérdemli a több pénzt! Ha nincs más lehetőség, vegyenek le a kettőnkéből ötven-ötven fillért, de ez az igazságtalanság nem maradhat. Erre Walter elvtárs azt mondta: biztosan megérdemli az az asz- szony, ha ennyire harcolnak érte. És intézkedet az órabéremelésről. Hogy méltán, az is bizonyítja, hogy a szóban forgó asszony kiváló dolgozó lett április 4-én!

Nem dicsekvésből, de megjegyzem, hogy a mi, Tyereskováról elnevezett szocialista brigádunk első lett a versenyben, aranyér-’ met szerzett. Az éves átlagteljesítményünk 118 százalékos volt és eleget tettünk a többi feltételnek is.

Ami a munkakörülményeinket illeti, elég mostohák. Sötét, levegőtlen a műhely. De készül az új, a hatos műhely, amely igazán korszerű lesz. Mindennap lessük, hogyan formálódik. A férjem is itt dolgozik, már húsz éve. Nicsák, éppen ott megy, az udvaron, az a hosszú!... Többszörös újító. Egyik újításáért harmincezer forintot kapoitt. Mindig spekulál valamin. Most is, a készülő műhelyünkbe tölcsérszerű elszívó berendezést okoskodott ki az asztalokra. Mindenhez ért az én párom, ha kell kovács, hegesztő, lakatos, vagy éppen kőműves...

Valahogy úgy van ez, hogy engem' becsülnek és én is szeretem a főnököket. Ha azt mondják, hogy Ica, ez kellene, például hinta a keceli ifjúsági parkba, társadalmi munkával, jókedvűen megcsináljuk, Azaz, hogy megcsináltuk, nyolcvan társadalmi munkaórát dolgoztunk rajta. Kiskőrösnek, tehát a magunk gyerekéinek — mert nekem is van három — szintén készítettünk hintát a játszótérre. Hogy mi is mindent megoldunk, azt hiszem, ez váltja fi, hogy olyant még soha nem kértünk, vagy-ész- revételeztünk, amit a. főnökség meg ne hallgatott, vagy meg ne oldott volna.

Én azt értem az üzemi demokrácián, hogy a dolgozók és a vezetők között legyen jó a kapcsolat.

Még talán annyit, hogy akadnak kicsit hanyagabb dolgozók is. Ami engem illet, ilyenkor mindig őszintén megmondom a véleményemet, még ha néha nem is tetszik. A fő az, hogy utóbb rájönnek: nekik akarom a jót. Szerintem ez is része az üzemi demokráciának.

Lejegyezte: Pcrny Irén

TÚL A MEGYEHATÁRON

Az üveg meséje

Bár nagy itt a hőség, az emberek szeme úgy ragyog, mint a termékük. amit most kezdtek gyártani. A munkaruhák zsebeiből apró üvegdarabok kerülnek elő, amelyeket a jelenlevők ritka kincsként nézegetnek. A magyar és orosz szavak izgalomtól fűtött zsongása tölti be a gyártó csarnokot. Premierre készülnek a munka művészei.

A jelentés a helyszínről szűkszavú is lehet: az éDülő orosházi Síküveggyárban két húzógép megkezdte a termelést. Mire ezek a sorok az olvasó elé kerülnek, a további négy gépsor is csillogó

üvegtáblákat gyárt már de hát a kezdet, az indulás tanújaként csendes, nemzetközi ünnepről számolhatunk be.

— Az itt dolgozók nagy része életében most lát először születő üveget — mondja Oláh Ferenc üzemvezető, munkatársaira mutatva.

Vlagyimir Afanaszevics szerelő már sokszor látott ilyet, hiszen több hasonló üveggyár létesítésében részt vett. mégis ahogy törölgeti a frissen’ gyártott üvegtáblákat, nem tagadhatja, hogy a szakember érdeklődésén túl más érzések is vezetik a kezét.

A gyár korszerű, Magyarországon eddig nem alkalmazott technológiával dolgozik. A berendezések nagy részét a Szovjetunióból vásároltuk és hatvan szovjet szerelő és mérnök közreműködésével építették, szerelték fel a gyárat.

A modern technológia révén nagy tisztaságú. Magyarországon eddig még nem gyártott minőségű üveget termel a gyár. Évente 10 millió négyzetmétert. Ebből minden magyar állampolgárra jutna egy ablakra való. A termeléshez naponta 22 vagon alapanyagot használnak fel. Fehércsurgói homokot, pilisvörösvári dolomitot, dorogi mészkövet és importált szódát valamint más ásványi anyagokat. A pontos ösz- szetétel gyártási titok, az határozza meg az üveg minőségét. A recepteket berendezésekkel együtt adták a szovjet partnerek.

9 A kemencében 900 fokra hevill fel az üvegolvadék. Megfigyelni. ellenőrizni csak sötét szemüvegben lehet, de a látvány még Így is kápráztató.

A napi 22 vagon anyag keverése egy külön üzemben történik. Az üvegnek való kevéreket innen zárt szalagon viszik át a kemencébe, amely hatalmas méretű: 2200 tonna anyagot hevít fel egyszerre. több mint 900 Celsius-fok- ra. A kemencéhez csatlakozik a hat üveghúzógép, amelyek függőleges irányban dolgoznak. Az olvadt üvegmasszába egy fésűnek nevezett nagy vaskeretet engednek le. és erre rátapad az olvadék. Ekkor elkezdik húzni felfelé. Több mint tízméteres magasságba jutva a csarnok meny- nyezete közelében már tükrösen csillogó sima üveg bukkan ki, ahol ügyes automata karja fogadja.

Az üveghúzás megindítása a gyárátadás egyik legnehezebb, legizgalmasabb fázisa. Két sikertelen próba után a harmadiknál jött fel először az Üveg és jön azóta is. A termelés folyamatos, a húzógépek közül négy berendezés két méter széles, kettő pedig három méter széles táblákat készít a kívánt vastagsággal. Most 6 mm-es síküveg készül, s ehhez percenként 32 méteres sebességgel — gyorsliftek sebessége ez — fut a készülő üveg. Ha a sebességet csökkentik, akkor vastagabb. ha növelik. ■ vékonyabb üvegtáblákat gyártanak.

Az egyik húzógép kukkantóablakánál három mérnök les be

az izzó kemencébe, ahol a holt nyersanyagból életre kel az üveg. Egyikük asszony. Noszkova Olga Szergejevna. társai: Orlov Nyiko- lájev Szemjonovics és Majtényi Zsolt. Több mint egy éve- dolgoznak együtt. A szovjet mérnökök a rosztovi Uvegkombinátból jöttek. Olga Szergejevna 22 éve dolgozik üveggyárakban.

— Sokat vitatkoztunk, töprengtünk közösen, amíg a munka tartott — mondja a mérnöknő — de hát eredményesen dolgozni, problémát megoldani csak így lehet. íme: itt a közös munkánk gyümölcse. Egyikünk sem sajnálja a fáradságot.

B: I.

• Hatalmas silókban tárolják az üveggyártás alapanyagait.

• Itt a kész üvegtábla. Az év közepétől gép végzi az üveg csomagolását is.

(MTI-foto: Medgyassza i Béla felvétele — KS)

• Szovjet mérnökök a húzógépnél. Itt „születik” az üveg. ( - ■■ ■:■■■. '■ ":£■ ■