Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-13 / 86. szám

1974. április 13. • PETŐFI NÉPE • 3

Disszidens a gazdaságban

Pavisa bácsi a termelőszövetkezet jószágaira őrködött, figyelte az állatokat, s közben kosarat font. Este tíz óra volt. Az éjjeliőr ajtó nyikorgására lett figyelmes. A kosárfonást abbahagyta és a bejárat felé fordult. Hatalmas termetű fiatalember állt a küszöbön, jobb kezében fejsze, bal kezében egy aktatáska.

— Kaphatnék egy pohárka /Vizét? — kérdezte az idegen.

0 Pavisa István.

— Persze, hogy kaphat, ameny- nyi jól esik, de nem itt, hanem a konyhában — válaszolt Pavisa bácsi.

Az idegeri körülnézett, óvatosan megfordult és az éjjeliőr után ment. Fejszéjét a bal alsókarjára akasztotta, jobbkezével pedig, a pohár felé nyúlt. Pontosan hat deci vizet fogyasztott.

— Nem merek többet inni, mert hasmenést kapok — jegyezte meg az idegen.

— Honnétjön maga? — kérdezte a jövevényt az éjjeliőr.

— Kiskunhalasról — szóit a válasz.

— És hová akar menni?

— Jugoszláviába.

— Határőrök szoktak a gazdaságba jönni? — vette át a vá- laszolgatás helyett a kérdező szerepét az idegen.

— Nem szoktak itt katonák járni — nyugtatta a daliás termetű fiatalembert Pavisa bácsi.

'„é * * *

öze László 1950-ben Szentesen született. Már tizenhat éves korában szabadságvesztésre ítélték lopásért, öze nem tudott megkapaszkodni a lejtőn, s nyolc év alatt háromszor ült börtönben. Legutóbb magánlaksértést követett el, amiért bírói ejárás folyik ellene.

A megrögzött bűnöző — Szeged térségében — kétszer próbálkozott tiltott határátlépéssel, de egyik alkalommal sem volt „szerencséje”. A közelmúltban a kiskunhalasi erdőgazdaságnál vállalt munkát. Özét a lakásától távoli munkahelyre egyetlen cél vezérelte: alaposan megismerni a határszakaszt és alkalmas időpontban disszidálni.

A felelőség elől meneklő szentesi fiatalember kerékpárral indult a határra. Útközben a kunfehértói ABC-áruházban élelmet vásárolt. Amikor a határhoz közeledett, az erdőben gondosan elrejtette a kerékpárját.

* * *

Pavisa István bármerre mozgott az istállóban, öze mindig a nyomában volt, nem bízott az éjjeliőrben. Éjfél is elmúlt már, amikor a szalmakazlak között eltűnt. István bácsi Gálfi Gergelyhez, — a gazdaság másik éjjeliőréhez futott. Gergely bácsi kerékpárra pattant és a határőrjárőrhöz hajtott.

— Disszidens bújkál a gazdaságban — vitte a hírt Dobó Imre határőrnek, az Egyeség élenjáró katonájának.

A határőr intézkedésére kutatók érkeztek a helyszínre, s néhány perc múlva „Ubul” nyom- ravezette az üldözőcsoportot, özének ezúttal sem volt „szerencséje”.

Gazsó Béla

Locsolóvásár

A jakabszállási határ szőlőhegyi részén több Kocsis-tanya van. Ezek egyikében, ebben a kedves, hangulatos kiképzésű tornácos házban lakik Kocsis Mária és Magda. Mintha két mosolygó< virág változott volna emberré — tavasztündér varázspálcájának érintésére, úgy könyökölnek most ők a virágtartó párkányon.

Azám, mire is formázik ez az íves feljáró? Stilizált kulcslyuk az — mesebeli házacskán. Egyénisége — karaktere — van tőle a tanyának. Önkéntelenül is eszébe ötlik az embernek: miért is nem tudnak ilyen barátságos formaelemekkel építeni mai családi házakat? Azokat a költséget nem sajnálva felhúzott villákat, amelyekből tizenkettő: egy tucat, ztnyira egyformák. Mennyi derűs, ötletes megoldást kínálnának a népi építőművészeti hagyományok.

Ettől igazán nem emelkednének az építési költségek.

S mennyivel szívesebben térnek be a húsvéti locsolók, barátok, vendégek ilyen házba, ahol már a bejárat is a nemes szépség sze- retetét sugározza. Ilyen környezetben a maga ősi természetességében kel életre a húsvét minden szimbolikus mozzanata.

A locsolás: hogy a „kék ibolya el ne hervadjon".

A jótékony, frissítő, életet adó víz jutalma, a húsvéti tojás — a festett, karcolt, applikált díszítésű — szintén jelkép, ősidők óta a tavasznak, a természet újraéledésének szimbóluma. A régi egyiptomiak, perzsák, kínaiak éppúgy tojásajándékkal kedveskedtek egymásnak ilyenkor, mint az ógermán vagy ószláv népek. Vagy mint a mai lányok, — a fiúknak.

Csakhát minél kényeskedöb i bekké változtatott bennünket a civilizáció és a kényelmünket szolgáló kultúra, annál inkább átminősültek lassanként ezek a jelképek is. A friss hideg víz, amit hajdanán vödörből zühin- tottak szilaj legények a megtiszteltetés örömétől sivalkodó tüzes lányokra, idővel „otkolonná”, kölnivízzé szelídült. Amilyen csínján pedig abból adagolnak, azok a csöppintések aligha óvnák meg „elhervadástól” a Katicákat, Zsuzsákat, Tímeákat, ha a kölnin múlna az ifjúság megőrzése.

Régen a tojás is úgy volt tojás, ahogy a maga természetes módján a világra jött. (Legfeljebb tojás alakú kavicsok szimbolizálták.) Mára már a tojás is cukor- és csokoládéöntuénynyé, sőt műanyaggá is — változott.

Eljött az idő, amikor a húsvéti tojások — egyenesen nyúlok alá kerültek. Szép kis eltávolodás a természetes eredetiségtől. De rég láttam olyan képes, színes húsvéti üdvözlőlapot, amelyen a tojás eredeti szülője, tyúk- anyó trónol művei közepette.

Mintha egyre többünknek szúrna már szemet ez a furcsa társítás. Mit keres a tojás a nyúl alatt? Talán a falu és város kö- : zeledésében bekövetkezett front- áttörés folytán van ez így? Hogy már a nagyvárosi emberi se hagyja hidegen, mi történik a mezőgazdaságban? S nem lehet bebeszélni városi gyereknek se, hogy a tojás szülőanyja a nyuszi.

Mindenesetre több irányú kavarodásnak vagyunk részesei. Itt , van másfelől a kölnivíz. Ugyebár azért gálántoskodtak eddig — viz helyett — ezzel a lányoknak a fiúk, mert a kölni a fe- hémép szépítöszere volt. Igen- ám, de sok más kozmetikai, szép- ségápoló szerrel egyetemben, amit ‘ azelőtt csak - lányok használtak. „

a kölnire is rászoktak a fiúk. Hogy milyen mértékben, kereskedelmi statisztikai adatok bizonyítanák, de most mellőzzük ezt. Elég az hozzá, hogy némely férfiú még túl is licitálja a lányokat kozmetikai szerek használatában. A hajviselethez hasonlóan.

Mármost felteszi az ember a kérdést: nem ezért veszít varázsából az „otkolonos” húsvéti lo- csolkodás? Nem vezet-e ez a folyamat odáig, hogy végül a férfiak is elvárják: locsolják meg őket a lányok, asszonyok. Van ebben a perspektívában valami bizsergető. Hű, de izgi lenne fiús házaknál az ébredés húsvéthétfőjén! Ki lesz az első locsolólány? Mit adjak neki? Vezessek-e emlékalbuniot a locsolkodó kislányok névsorával? Hogy majd henceghessek a haveroknak. Engem ám meglocsolt Kicsindi Rebus is!”

Még így idő után, a locsolkodás korából kinőtteu is dalra fakad az ábrándozó férfiú: „Lennék rózsabimbó ..Lennék.

Tóth láttán ;„. r j,;, r ^Sándor. I

• Nyomon az Üldöző csoport.

A 44 órás kereskedelmi munkahét előkészületei

Július l-től vidéken is munkaidő-csökkentés

Az egyéb népgazdasági ágazatokhoz hasonlóan a kereskedelemben is életbe lép a munkaidő-csökkentés, a 44 órás munkahét. A fővárosban már április 1 óta dolgoznak ilyen rend szerint, míg a vidék kereskedői július l-től élhetnek ezzel a kedvezménnyel. Bács-Kiskun megyében csaknem 20 ezer embert — kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozót érint az intézkedés. Túlnyomó részük a fogyasztókkal közvetlen kapcsolatban áll, tehát pultnál, vagy „fehér asztalnál” dologozik, a kisebbik hányad pedig adminisztratív munkakörben, a kereskedelemmel összefüggő — ipari, javító- stb. — részlegekben, vagy a nagykereskedelem raktáraiban tevékenykedik. Széles réteget érint tehát a kormányhatározat, amelynek megyénkkel kapcsolatos részletei felől Gerőcs Istvánnál, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának vezetőjétől érdeklődtünk.

— Milyen fő szempontokat kell az intézkedés során érvényesíteni? — kérdeztük az osztályvezetőt.. gÉ* /

— Az egyik legalapvetőbb követelmény, hogy a munkaidő csökkentésével semmiképpen se rosszabbodjanak a vásárlási körülmények. A kereskedelmi dolgozók oldaláról nézve — akiknek megyénkben a 70—72 százaléka nő — igen lényege^ az a kívánalom, hogy a munkaidő rövidítésének érezhetően javítani' kell á munkakörülményeket. így a csökkentést nem szabad például napi fél órákra felaprózni. A cél az, hogy kéthetenként legyen a dolgozónak egy többletszabadnapja (ami persze nem biztos, hogy szombatra esik). Nem kevésbé fontos, hogy az intézkedés semmiképp sem befolyásolhatja hátrányosan a dolgozó keresetét, az tehát nem csökkenhet. Végül: a munkaidő átszervezését jórészt a vállalatok, szövetkezetek saját anyagi erejéből kell megoldani.

— Mely alapelvekhez igazodnak a határozat végrehajtásának módszerei?

— Mindenekelőtt a munkaidő- alap kiesését kell a munka jobb megszervezésével ellensúlyozni. Esetenként helyettesítő — a lehetőség szerint főként nyugdíjas — dolgozók beállítása is segít majd a gondok megoldásában. Kivételes esetekben sor kerülhet némely üzlet nyitvatartási rendjének a módosítására is. Természetesen ez semmilyen körülmények közt nem járhat a vevőközönség sérelmével. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a nyitvatartás módosításával kapcsolatos javaslatokat érdemben csakis akkor vitatják meg, bírálják el a felettes szervek, ha hozzájuk csatolva van a helyi tanács egyetértő véleménye.

— Milyen formában történik •Majd a szabadidőtöbblet kiadása?

— A többletpihenőnap kiadásánál az a törekvés, hogy lehetőleg a vasárnaphoz kapcsolódjék, tehát szombatra vagy hétfőre essen. Elkerülhetetlen azonban, hogy a dolgozók egy része a hét egyéb napjain vegye ezt a lehetőséget igénybe. A kereskedelmi osztály egyébként azt javasolta, hogy ezt a két módozatot igyekezzenek esetenként ötvözni, vagyis aki általában nem a hét végén jut többletpihenőnapjához, annak számára is tegyék lehetővé időnként a vasárnaphoz kapcsolást.

— Milyen eltérő esetek lehetségesek még?

— Az egy-két személyes boltok dolgozóit megillető szabadnapokat összevonják, s az éves szabadsághoz csatolják. Ebben az esetben a vállalat szakembereiből alakult gárda vállalkozik majd a- helyettesítésre. Elsősorban az idényjellegű vendéglátásban előfordulhat, hogy a főidényben változatlan munkaidő ellensúlyozására télen jár hetenként még egy szabadnap. A vállalatokkal már közöltük a felettes szervek olyan irányú kérését, hogy amennyiben választási lehetőség van a szabadnap kiadását illetően, beszéljék meg a dolgozókkal, hogy részükre melyik változat az előnyösebb.

— Milyen szakaszban vannak most az előkészületek?

— A vállalatok és szövetkezetek április második felében véglegesítik elképzeléseiket, s a nyitvatartási érintő terveiket most egyeztetik a helyi tanácsokkal. Valamennyi kereskedelmi szervnek április 30-ig el kell juttatnia felkészülési tervét a megyei tanács vb kereskedelmi osztályához. Az osztály a szak- szervezettel egyetértésben májusban vizsgálja ezeket felül, s hagyja jóvá, vagy pédig visszaküldi további átdolgozás végett. A kereskedelmi és vendéglátó vállalatok dolgozóikat júniusban értesítik a döntésről, az új munkaidő-beosztásról. Az érdekelt vállalatoknak tehát napjainkban az egyik legfontosabb tennivalója a szempontok egyeztetése.

J. T.

Egy kolhoz Moldovában

• Az úttörőház zenekara moldáv népzenét játszik, a falu közepén elterülő tő partján. A képen a felvétel előtti pillanatok.

(Foto: Neumann László.)

_ A mi kolhozunk 1949-ben

a

lakult. Kezdetben nagyon nehéz dolgunk volt. Gépeink egyáltalán nem voltak. Lovakkal, ökrökkel szántottunk, vetettünk, öt pár lovunk. öt pár ökrünk és egy tehenünk volt. Később kaptunk néhány traktort a gépállomástól. Ezekkel dolgoztunk. . Egyebünk semmi. Mindent a saját két kezünkkel végeztünk. A termések szűkösek voltak, a kukoricából hektáronként alig értük el a tíz mázsát — jelenleg 70 mázsánál tartunk —. búzát pedig hektáronként 5—600 kilót termeltünk, most pedig 40—50 mázsás termést takarítunk be. De ez még mind nem elég...

így idézi fel a múltat és veti egybe a jelennel. Tyimofej Makar. az egyik brigádvezető abban a kolhozban, amelyről a Magyar Televízió munkatársai filmet készítettek. A helyszín: Karpinye- nü. 13 ezer lakosú község szovjet Moldovában, Kisinyovtól, a köztársaság székhelyétől 80 kilométernyire. A faluban egy mező- gazdasági nagyüzem gazdálkodik, a Lenin útja kolhoz. A cél, amit kitűztek maguk elé és a mód, ahogy megvalósították és valósítják megállás nélkül munkálkodva jövőjükön — lenyűgöző. Semmijük sem volt és most egy olyan mezőgazdasági óriásüzemet mondhatnak a magukénak, amelyet a világon bárhol megirigyelhetnének. Összjövedelmük évi 6 millió rubel, ebből a tiszta haszon 2,5 millió rubel.

A tv már több filmet készített az APN-nel közösen, most is az ő segítségükkel vágtak a nagy útnak, hogy bemutassák egy moldovai kolhoz életét. Éppen szüretkor érkeztek, így a kamera végigkísérhette a sajátos hangulatú moldovai szüret minden mozzanatát. A kolhoz 1100 hektáron termel új. fiatal és korszerűen telepített szőlőt, a nálunk is jól ismert fajtákból: a ri^lingből, a saszlából. a muskátotonelből, a Cabernetből. A szaporítóanyag egy részét Magyarországon vásárolták. szőlőtermesztő szakembereik többször is jártak hazánkban tanulmányúton. Amikor a magyar tv-sek ott jártak, gazdagon fizetett a szőlő: 9000 tonnát szüreteltek.

Mivei foglalkoznak még, hogyan élnek, miiven tervek megvalósításán fáradoznak az ottani emberek? — a filmből ezt is megtudhatjuk. Szerkesztők: Major Sándor és Galina Popova, operatőr: Neumann László, rendező: Radó Gyula. Adás: április 15-én, 18 óra 45 -kor.

Bélyegkiállítás- A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége április 20—28. között Vörösmarty utcai székházában rendezi a III. országos motívum bélyegkiállítást. A nagy érdeklődéssel . várt bemutatón a legismertebb sport, közlekedés, művészet, vöröskereszt-motívum- témákon kívül az ellenállási mozgalom és a partizántevékenység dokumentációs gyűjteményeit, a szocializmus építését, a zenei életet. a Nobel-díjasokat és az űrhajózás fejlődését bemutató ösz- szeáll írásokat is látv '.ínak az érdeklődők. (MTI)

A MŰSZAKI ANYAG- ÉS GÉPKERESKEDELMI VÁLLALAT Szegedi Kirendeltsége Szeged, Marx tér 4. sz. Telefon: 13-487

MŰSZAKI BECSLÉST TART

1974. április 16-án (kedden)

Baján, MÉH Vállalat, Szegedi út 17. sz. alatt.

Írásbeli jelentésüket kérjük kirendeltségünk,

6724 Szeged, Marx tér 4. sz. cimre beküldeni.

Foglalkozunk használt gépek, műszerek, szerszámok vételével, eladásával és közvetítésével. 713