Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-13 / 86. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1914. április 13. t Ivan Jakobcic: Zomborl motívum I. 9 Vladimir Spasic: Gazda udvara. Zombori üzenet - képeken Kedves vendégeket köszöntöttek Baján, amikor a KISZ Árpád téri székházában megnyílt a zombori képzőművészetet reprezentáló kiállítás. A jugoszláviai testvérváros kilenc alkotója hozta, illetve küldte el képeit a tárlatra, amely április 27-ig várja a látogatókat. A kiállítás egyben viszonzása is a bajai festők elmúlt évi, zombori bemutatkozásának. Táguló világunkban mindig meghitt és örömteli az a pillanat, amikor az emberi alkotások, azonos célokért dolgozó emberek, illetve csoportúik találkoznak egymással. S most ez ilyen alkalom. Lehet, hogy- a két város képzőművészeti alkotói között a formák keresésében van. különbség. Azonban az elsődleges és meghatározó tartalom sokban megegyezik. A bajai és a zombori festők alkotásai korunk emberét és környezetét, a táj sajátos szépségét, vagy éppenséggel a dolgozó nép történetét, gondolatvilágát mutatják be. A modem képzőművészéti irányzattól egyet bizonyosan nem lehet elvitatni. Nevezetesen: sok A A zombori képzőművészek bajai kiállításán. (Foto: Szabó Ferenc.) új elemmel, kifejezési eszközzel, tartalmi és formai érdekeséggel gazdagította a képzőművészetet. Az alkotók megpróbáltak lépést tartani a gyorsan fejlődő természettudománnyal, kifejezni az új körülmények közé sodródott, vagy a forradalmak robbanásai által céltudatosan, tervszerűen épített új társadalmi formák között élő ember belső és külső világának változásait, problémáit. Ennek a forrongó, már sok vonatkozásban ugyancsak „történelmivé” vált, de a fejlődés törvényszerűségeinek megfelelően le nem zárult képzőművészeti viharzásnak egy szelvényéből kapunk itt színes összeállítást. Pavle Blesic képeit első pillantásra a művesség, az artiszti'kus megjelenítés jellemzi elsősorban. Külön értéke, hogy modernsége szervesen kapcsolódik az ősi nemzeti hagyományokhoz is. Alkotásai mélyen gyökereznek az ószláv élményvilágban, amelyet korszerűen, a mai ember világképéhez közelít. Borislav Brankov a modern foltfestés eszközeivel gondolkodtatja el a látogatókat. Színvilága sajátosan szomorú, lírai hangulatot ébreszt. Branislav Brankov pedig leheletfinom pasztelljeivel hívja fel magára a ügyeimet. Az alkalmazott vortalritmusok növelik az alkotások belső feszültségét, dinamizmusát. r^a^fsm A régi idők zombori tájait festi meg Ivan Jakobcic. Képein a hajdan kisváros' szinte álombéli tájá alakult át. Ugyancsak a bácskai táj ismerős mezői jelennek meg Vladimir Spasic egységes szín- és témavilágában. Dusán Masic finoman, megmunkált felületei a dekoratív megjelenítést erősítik azzal együtt, hogy érezzük a hagyományokhoz való kö0 Pavle Blesic: Erem tődés tudatos jeleit. A képek egy részén feltűnik az ikonok világának egy-egy sajátos eleme. Bratislav Savovic érzékenyen kidolgozott — zöld, pirosra épített színvilága igen jellegzetes. — Alkotásai a jelképekkel és mesével telített szürrealista kompozíciók. Radisláv Stanickov a legmodernebb iskolákhoz kötődő képein izgalmas szín- és kompozí- ciós megoldásokat láthatunk. Az erősen folthatásokra épített munkák szinte vonzzák a látogatók figyelmét. . ...... .Zoran Stosíc-Vranjski rendkívül'finom hangulatú, a görögkeleti ikonok élményvilágát felidéző képein a mítoszok áhítatát, a csodák látomásait elevenítik fel. Külön érdekességet jelentenek a kozmikus látomásokat megjelenítő kompozíciók. A kilenc zombori festő mostani ' bemutatkozása is hozzájárul ahhoz, hogy többet tudjunk meg egymásról, ami a további közeledés egyik fontos feltétele. (9.) Giulianónak szüksége volt „arra a zászlóra”, nem akarta .megszakítani a tárgyalásokat. Később azt mondta erről Gaspare Pisciottának: — Ha akkor mee akartam volna gazdagodni és Hitekét is gazdaggá tenni, annyi pénzt szerezhettem volna, hogy vehessünk egy repülőgépet vagy egy hajót, megvesztegessük a tisztviselőket. Kivándorolhattunk volna, és egész életünkben gondtalanul vigadhattunk volna ha kiadom a parancsot: elfogni mind! Ott volt Car- caci herceg. La Motta báró és ott volt Szicília leggazdagabb föld- birtokosa. dón Lucio Tasca, Bor- donaro hercege; százmilliós váltságdíjakat követelhettem volna, minden család kifizette volna. Ám épp ezek a dúsgazdag emberek ajánlották fel Giulanónak az első zászlói;: és ő ki akarta elégíteni vágyát, részese akart lenni egy ügynek, meg akarta váltani az életét, bújkáló bűnözőből illegalitásban élő frontharcos akart lenni. A báró felajánlotta szakértelmét. hogy milyen gazdag embereket raboljon el váltságdíjért Giu- liano. A bandita azonban visszautasította ajánlatát. — Ilyesmit egyedül is tudok csinálni. A keleti szeparatisták katonai vezetőjének sürgető ajánlatát is elutasította, hogy néhány csapatát dobja át hozzájuk, és vegyen részt egy ütközetben Catania környékén. Ez az összecsapás arra szolgált volna, hogy rávegye az állami katonai parancsnokságokat, hogy erőiket erre a területre összpontosítsák, így könnyebb lett volna a sziget többi részén kirobbantani a gerillaháborút. Giuliano azonban nem volt hajlandó kimozdulni birodalmából. Végrehajtotta első támadását a bellolampói csendőrlaktanya ellen, és sikerült fegyverhez is jutnia. Giuliano számára a csendőrség volt „az ellenség”, az állami elnyomás szimbóluma. Ha a csendőrök ellen harcolt, úgy érezte, azért1 küzd, hogy Szicíliát csatolják az Amerikai Egyesült Államokhoz. Szinte az összes nyugat-szicíliai csendőrőrsön bombák robbantak, az épületek megrongálódtak, sok csendőr pusztult el az összecsapásokban. Giulianónak, mint a szeparatizmus katonai vezetőjének, két terrorakciója volt különösen súlyos: a grisi laktanya elleni támadás és egy csendőrökkel megrakott teherautó csapdába ejtése Montelepre területén. Ezt a két gerillaakciót Giuliano akkor hajtotta végre, amikor a szeparatizmus már politikai válságba jutott. Az ellenállásból kiépült új római kormány elhatározta ugyanis, hogy véget vet a zendülésnek és rendet teremt Szicíliában. 12. A Nemzeti Tanács közben lefektette a tartományi önállóság alapjait, és tanulmányozta már a jövendő önálló tartomány partikuláris alkotmányát. A szeparatizmus két politikai vezetőjét, Finocchiaro Aprilét és Varvarót 1945 októberében tartóztatták le, és száműzték Ponza szigetére. A vezérétől megfosztott mozgalom egyre jobban elseké- lyesedett; az EVIS átalakult GRIS-sé (Szicíliai Forradalmi Függetlenségi Csoportok), és terrorakciókat hajtott végre.. Kelet-Szicíliában szégyenletes összeomlással végződő meggondolatlan akciókat hajtottak végre. Csak Giuliano bandája tartotta még magát Nyugat-Szicíliá- ban, talán mert sok tapasztalatot szerzett már a banditizmus terén. Giuliano egy zászló védelme alatt működött, melyet csak a „győzelem” után szándékozott bevonni. És neki meg az embereinek a győzelmet az jelentette, ha visszatérhetnek a szabad emberek világába. Vezérkara székhelyéül egy • Montelepre környéki gazdaságot választott. Pénzben sose szenvedtek hiányt. A válságdíjjal járó emberrablások tekintélyes ösz- szegeket hoztak a konyhára. Az egyik legtöbbet jövedelmező fogás Papé di Pratameno herceg, nagybirtokos elrablása volt. A herceget. Giuliano később - is rendszeresen megadóztatta. A többi emberrablás kétmilliótól harmincmillióig terjedő összegeket jövedelmezett. A . grisi csend^rlaktanya megtámadása erőfitogtatásra szolgált: Giuliano harminc fiatal fegyveres élén személyesen vezette ezt az akciót. A csendőröket lerohanták, az épületet elfoglalták: a bandavezér betört a parancsnoki irodákba, legfőbb gondja az volt, hogy felgyújtsa az irattárat, a nyilvántartókönyveket. Eltörölni a múltat, bűnei bizonyítékát — ezt akarta. Mielőtt embereinek kiadta, a parancsot, hogy hagyják el a lángokban álló épületet, fekete festékkel a falakra festette térképét: az Olaszországtól elszakított és hosszú lánccal Amerikához csatolt Szicíliát. És két feliratot: Éljen Giuliano! Éljen a GRIS! Ez volt a fontos neki. Hogy a hatóságok megtudják: igazi politikai eszméért dolgozik, egy „ügyért” öl, rabol; nem bandita már, hanem a szeparatizmus fegyvereseinek vezetője. Másik komoly gerillaakcióját, mint mondtuk, Monteleprében, városkájának falai közt hajtotta végre. Be akarta bizonyítani az erejét, ezért nagyon kegyetlen csapdát állított. A helyi csendőrőrsot új emberekkel erősítették meg, vezetőjük Calandra törzsőrmester volt. Giuliano nem a mon- telepre-i altiszteket és csendőröket akarta elintézni, akik állandóan a városkábán állomásoztak, hanem „a többieket", akiket a kormány a „kontinensről” küldött ellene. Nyugodtak állíthatjuk hogy ha Giuliano el akarta volna tenni láb alól azt a pár csendőrt, aki Monteleprében szolgált, könnyen megtehette volna. Jóval erősebb volt, mint az a vállalkozó kedvű kis osztag és sokkal korszerűbb fegyverekkel rendelkezett. Giuliano tehát leadatott néhány sorozatot a helyi csendőrőrs ablakaira; azt akarta, hogy erősítést vezényeljenek a városkába. A figyelmeztető sortűz természetesen arra indította monteleprei csendőröket, hogy értesítsék a palermói parancsnokságot, amely sürgősen Monteleprébe irányítóit egy teherautót vagy harminc emberrel. Giuliano lehallgatta a telefonbeszélgetéseket. Csapatainak kiadta a parancsot: tartsák szemmel az utat, és zavartalanul hagyják átmenni a teherautót; majd ördögi csapdát állított. A belvárosban, oda, ahol a teherautónak feltétlenül meg kellett állnia, orvlövészeket állított az ablakokba, a tetőkre, a teraszokra. (Folytatása következik.) JÁTÉK AZ EMBERI KAPCSOLATOKRÓL, TESTKÖZELBEN Két színész a szerelemről négy tételben A hosszúra nyúlt próba feszültsége, fáradtsága, izgalma beszélgető társaim arcán. A négy egyfelvonásos alaposan igénybe veszi a rendezőt és a szereplőket. Időben, térben hatalmas távolságokat fog át a Találkozások... című színházi est. A spanyol Federico Garcia Lorca, az olasz Aldo Nicolaj, napjaink népszerű francia szerzője: Guy Foíssy és a magyar Balázs Béla egy-egy remekét láthatják az április 16-án este 6 órára hirdetett bemutató és a további előadások nézői. — Olyan műveket kerestünk — így kezdi az interjút Angyal Mária —, amelyben ugyanaz a gondolat jelentkezik más-más helyzetben, stílusban. Előbb tisztáztuk, hogy miről szóljon ez az est és ezután kerestük a gondolat megvizsgálására és szemléltetésire alkalmas színműveket. Mi a választott eszme, ha lígy tetszik a téma? S— A plakáton is olvasható: mit jelenthet egymásnak a Férfi és a nő. Mik azok a dolgok, amelyek két embert egymáshoz köthetnek és miért bomlanak föl természetes kapcsolatok. Egy téma négy féle változatát adjuk. Az egységet már az is jelzi, hogy mind a négyben ugyanaz a két színész szerepel. Tehát nem négyszer két színész játsza a groteszket, az abszurdot, a romantikust, a szimbolikust, a meseszerűt, a reálist: mindet. — Kedves Trokán Péter, milyen szerepekben vizsgálja, hogy mit jelent a férfinak a nő? — Az elsőben (Foissy: Két szerető szív) egy mai fiatalember, egy gyári munkás, a másodikban (Nicolaj: Rend a lelke mindennek) nyugdíjas katonatiszt leszek. Lorca művében, a Don Perlimp- lin és Belisa szerelme a kertben című erotikus hallelújában a parázstestű Belisa férje és a Kékszakállú. — Pécsi Ildikónak mit jelent a Kelemen László Színpad? — Másodszor kapok fórumát a stúdióban. Ügy érzem, hogy jól fogadta a közönség a sanzonestet. Ezt a négy egyfelvonásost igen nagy feladatnak vélem. Minden lehetségest megteszünk a sikerért, próbatétel az est a mi számunkra is. — Minimális díszlettel, inkább csak jelzésekkel játszunk — veszi vissza a szót' az elmúlt év őszén Debrecenből visszaszerződött művész —1 a rendező így is szeretné rávenni a nézők fantáziáját az aktívabb tevékenységre. Két ember viszonyában a tárgyi feltételek és a körülmények másodlagosak. Öltözékünk is csak a legszükségesebbekkel jelzi a szerepet, hangsúlyozván, hogy másodlagos tényező az évek száma, a helyszín. Arra törekszünk, hogy a koncentrációnak a lehető legmagasabb fokára jussunk. Testközelben ülnek a nézőik, nem szabad kizökkenni a játékból. Minél közelebb a néző, annál nehezebb vele felvenni a kapcsolatot. Hiányzik a távolság biztosítéka. Az egyik férfi őszintén keresi a boldogságot, a második is, csők kicsit groteszk módon, a következő hosszú-hosszú évek során rárakódott kegyetlenséggel, a negyedik pedig olyan szépen, ahogyan azti csak Lorca tudta megírni, olyan költőien, olyan férfiszenvedéllyel, szeretettel. — Középiskolás diákok bevonásával keretjátékot szerkesztettünk — újságolja befejezésül a rendező. — Szereplői részvételükkel összefogják a négy művet, de mindig a mi korunkat képviselik, mert az igazi müvek időtlenek, miint a Találkozások ... tételei. H N. VÉEMESZ Munkavédelemmel foglalkozó emberek szakmai megbeszélései, egymásközti eszmecseréi alkalmával a kívülálló fület megütik ilyen titokzatosan hangzó utalások, hogy: „Az ábeó. illetve a véemesz szerint... Ezek például a következő rövidítések — élőszóra fordítva: ABEÖ — VMSZ. Magyarán — Általános Balesetelhárítási és Egészségügyi Övórendszabály. illetve Vállalati Munkavédelmi Szabályzat. Újságcikkekben az ilyeneket jelöljük általában a munkavédelmi óvórendszabályok gyűjtőnévvel. A rtfcegyei munkavédelmi’ felügyelőségtől kezdve a szakmaközi bizottságokon át a szakszerve. zeti társadalmi munkásokig sok száz ember töri magát szüntelenül — helyileg, hogy akár a gép mellett fáradozó munkás, akár közvetlen vagy távolabbi felelős vezetője olyan magától értetődő készséggel tartsa magát az óvó- rendszabálvokhoz. amivel megelőzi, még pontosabban kizárja a baj bekövetkeztét. Ezt szolgálja jelenleg például az április eleién kezdődött és 20 napon át tartó ellenőrzés, melynek során szakmaközi bizottságok, az SZMT társadalmi és megyei munkavédelmi felügyelői megállapítják, hogyan is állnak az üzemekben, gazdaságokban, vállalatoknál a vállalati munkavédelmi óvórendszabólyok módosításával. Miért akar erről átfogó képet kapni az SZMT vezetése? Miért van a hangsúly a VMSZ-en? — hogy mi is ezt a rövidítést használjuk. Amíg például az ÁBEÖ — az általános balesetelhárítási és egészségügyi óvórendszabály mindenütt és mindenkire érvényes, kötelező, addig a vállalati munkavédelmi szabályzat csak az adott termelési egységben. A Vegyipari Gépgyár VMSZ-ét például nem lehet átadni, kötelezővé tenni a Ganz Villamosságiban. Ez a szabályzat tudniillik sajátosan az adott üzem vállalat gépi, technológiai, egyéb körülmépyei- hez szabott. A gépek cserélődnek, korszerűsödnek, változik a technológia, s a régebbi viszonyokra kidolgozott szabályzat ilyenkor már nem „garantálja” a munkabiztonságot. Módosítani kell. Ezt minden év április 30-ig elvégzik az erre illetékesek. Nos, hogy ez megtörtént-e — ebben vizsgálódnak most. Azután kerül majd sor az SZMT munkavédelmi felügyelősége ■ részéről a kontrollra — május, június hónapban —, hogy vajon úgy hajtották-e végre az előírásokat, mint ahogy a jelentésekben áll. Gróf István megyei munkavédelmi felügyelő a jelenlegi ellenőrzésekkel kapcsolatban kiemelte, hogy igen fontos a módosítások eldöntésénél a kollektív munka, a társadalmi aktivisták, s a gépeken dolgozó munkások véleményének. javaslatainak figyelembe vétele. Olyan munka ez, amit nem lehet íróasztal mellett végezni, s főleg azok mellőzésével, akik a gépekkel bánnak. Hogy ez egyáltalán nem papírmunka. s az óvórendszabály, illetve közvetlenül a vállalati szabályzat módosításának elmulasztása fájó következményekkel járhat, arra elég egy példát is említeni. Üj lemezvágó-hajlító gépet kapott a Fémmunkás Vállalás kiskunhalasi gyáregysége. A szakipari óvórendszabály számos pontban írja elő. milyen védőberendezést kell effajta gépekre felszerelni a veszély kiküszöbölése céljából. Hogy azonban pont . a Fémmunkáshoz került gépre milyen kell a balesetelhárítás végett. ezt a vállalati munkavédelmi szabályzat szabja meg — a kellő módosítással. Ezt ebben az üzemben elmulasztották. Egy munkás a kezefe.iének elvesztésével „fizetett érte” Mások számára is példamutató lelkiismeretességgel intézte a módosítást Taschner Alfonz, a Bajai Állami Gazdaság munkavédelmi irodájának vezetője és Kos- tyál Alfréd, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság biztonságtechnikai megbízottja, amikor az első szüretelő kombájnok a megyébe kerültek. (Tudjuk, hogy az országban először alkalmazott szőlőkombájnok fele Bács-Kiskunnak jutott.) Nyomban kidolgozták a módosított szabályzatot, felküld- ték azt a megyei munkavédelmi felügyelőségre, ahol. a megfelelő szakmai ellenőrzés olyan jónak találta, hogy most már megyei utasításként küldték ki a szabályzatot a többi — szőlőkombáj- nos — gazdaságnak is. Sőt Gróf István felügyelő ezt terjesztette fel a MEDOSZ-központba is, ahol az új előírások szabályozásánál figyelembe fogják venni. Jó példa ez arra. mennyire szükségszerű ezen a téren az' alulról indult kezdeményezés, azoknak a javaslattétele a módosításokhoz, akik a gyakorlati munkából merítik tapasztalataikat. Az is kitűnik ebből, mennyire' élő — éppen ezért a fejlődéssel, változással együtt módosuló — intelem a vállalati munkavédelmi szabályzat minden előírása. Így már mindjárt másként hangzik: véemesz. Tóth István
