Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-09 / 82. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1974. április 9. Szövetségi politika - osztálypolitika • A szocializmus az egész em beriségnek a jövője, százmillióknak pedig már ma mindennapos élete, tevékenysége. Így ' van ez nálunk is, ahol tulajdonképpen az egész nemzet: munkások, parasztok, értelmiségiek, önálló kistermelők élete és sorsa, osztályos és egyéni boldogulása a legszorosabban összekapcsolódik a szocializmussal. A Magyar Szocialista Munkáspárt szövetségi politikája hívén fejezi ki társadalmunknak ezt a közös érdekeltségét. S minél tudatosabb a kölcsönös érdekeltség felismerése, annál erőteljesebb lesz népünk szocialista nemzeti egysége, a társadalmi haladásnak és felemelkedésnek ez az alapvető forrása. Igaz, az egyes osztályok és a főbb társadalmi rétegek helyzete ma még sok mindenben különböző és eltérő. Ebből következően elválasztó, esetenként szembeállító érdekkülönbségeik is lehetnek. Ezek azonban egészen más természetűek, mint azok, amelyek a kizsákmányoló társadalmakat feszítik. Nálunk éppen a legfőbb dolog a szocialista tulajdon és a hatalom Vonatkozásában alapvető az egység. Az elsődleges tehát az, ami összeköt, és ehhez képest mindaz, ami szétválaszt, elkülönít, — legyen bármilyen jelentős is — csupán másodlagos. A párt a szövetségi politika fejlesztése során elszámol a szövetségen belüli ellentmondásokkal. eltérő érdekekkel, nézetkülönbségekkel. E politika lényeges vonása, hogy idejében felismeri ezeket az ellentmondásokat, megelőzve kiéleződésüket és a súlyosabb konfliktusokat. A 'társadalmi haladás szocialista célkitűzéséből és az összefogásban részt vevők helyzeténkek különbözőségéből fakad, hogy az egyes társadalmi osztályok és rétegek nem azonos politikai súllyal és felelősséggel szerepelnek a szövetségben. Ebből az eltérésből következik, hogy ezt a szövetséget a munkásosztály vezeti, ő ennek az összefogásnak a vezető ereje. A munkásosztálynak, mint a társadalmi haladás élenjáró osztályának ez a különleges szerepe töfténelmileg alakult ki és ma is döntő . jelentőségű. Ez az osztály érdekelt legjobban a szocialista viszonyok fejlesztésében, erősítésében. védelmében. Tevékenysége alapvető, és meghatározó a társadalmi gyakorlatban, nem utolsósorban azért, mert a szocialista nagyipar döntő szerepet játszik az egész népgazdaság korszerű fejlesztésében, az anyagi javak termelésének minden szférájában. • A munkásosztály vezető sze repének érvényesülése egyáltalán nem hátrányos a többi dolgozó osztály számára. Éppen ellenkezőleg előfeltétele annak, hogy alapvető érdekek sajátos törekvéseik megvalósuljanak. Ez a közös érdekeltség magyarázza, hogy a munkásosztály vezető szerepe ma nálunk társadalmilag elfogadott. Ez mindenekelőtt abban nyilvánul meg. hogy a többi dolgozó osztály és réteg szilárd híve a szocializmusnak, . tevékenységükkel 'a munkásosztály politikai céljait szolgálják, egyre inkább azonosulnak eszméivel és mind jobban magukénak vallják a szocialista életformát. Manapság gyakran esik szó a munkásosztály vezető szerepével és a szövetségi politikával összefüggésben az osztálypölitikáról, illetve annak következetes érvényesítéséről. Ezen nem mindenki ugyanazt érti. Nemegyszer leszűkítik a problémát a munkások létfeltételeinek javítására, anyagi, szociális, társadalmi, kulturális körülményeik, életszínvonaluk emelésére. Ezek természetesen nélkülözhetetlen elemei az osztálypolitikának, amelynek központi célkitűzése, hogy folyamatosan javítsuk azokat a feltételeket, amelyek közvetlenül és kedvezően befolyásolják a munkások helyzetét, erősítik öntudatukat, növelik társadalmi aktivitásúkat. Ám bármilyen fonos összetevője is ez az osztálypolitikának, az mégsem merül ki csak ebben. Ide tartozónak kell t tekinteni mindazt, ami az egész szocialista fejlődést, a társadalmi haladás ügyét szolgálja: tehát a szocialista külpolitikát, belpolitikát, gazdaáig- és kultúrpolitikát is. Hiszen végső fokon a munkások közvetlen élet- és munkafeltételeit is azok az általános feltételek határozzák meg, amelyek a társadalom szocialista fejlődésében jutnak kifejezésre. • Az utóbbi évtizedben végbement társadalmi, gazdasági fejlődés kedvező feltételeket teremtett a szövetségi politika sikeréhez. A munkásosztály, mindenekelőtt a szocialista iparra támaszkodva, olyan társadalmigazdasági, műszaki-technikai bázist hozott létre, amely megfelelő alapot biztosít mind a mezőgazdaság, mind pedig a szellemi élet fejlődéséhez. Ezen az alapon bontakozik ki nálunk a mezőgazdaságnak a zárt rendszerű, ipari jellegű termelési rendszerekre való áttérése. Ezek alkalmasak arra, hogy maximálisan kiaknázzák a tu- dományös-technikai forradalom eredményeit, és csökkentve a két dolgozó osztály közti lényeges különbségeket, magasabb színvonalra emeljék a munkás- paraszt szövetséget. E folyamat további kibontakoztatása és erősítése nagy társadalmi összefogást igényel, részben a szocialista állam sokoldalú közreműködését, az ipari háttér zavartalan működését. másrészt a mezőgazdasági dolgozók anyagi hozzájárulását, készségüket a fejlett technológiák alkalmazására. A párt általános politikája kedvező feltételét jelenti a munkás- osztály és az értelmiség szövetségének is. Ennek a szövetségnek nagy történelmi múltja van. Mióta a szocializmus tudomány- nyá lett, és iránytűként szolgál a munkások mozgalmának, azóta a szövetség élő valóság. Ma is e kölcsönhatásban fejlődik: a munkások szocialista mozgalma teremt a tudomány, a civilizáció, a humanista gondolat számára olyan természetes közeget, amelyben az szabadon és korlátlanul fejlődhet. Napjainkban ez a szövetség különös jelentőségű. Egyrészt az értelmiség szám szerint is egyre népesebb, egyre nagyobb részét alkotja a társadalomnak. Másrészt tevékenységének funkciói is szélesednek és egyre jelentősebbé válnak, szinte az egész társadalmat átfogják. A gazdasági és politikai tevékenység minden szférában egyre inkább magas fokú hozzáértést, tudományosan megalapozott szakmai ismeretet követel, ami növeli az értelmiség szerepét. Az ennek megfelelő társadalmi gyakorlat kialakítását megkönnyíti az a körülmény, hogy egyre több az értelmiség műveltségi színvonalán álló munkás, illetve a munkásból lett értelmiségi. akik számára a politikum és a szakszerűség ilyen fajta kapcsolata természetes és magától értetődő. • A szocialista építés magasabb szintjén sem csökken tehát a munkásosztály szövetségi politikájának jelentősége. A változó viszonyok közepette változatlanul szolgálja valamennyi dolgozó osztály és réteg együttes boldogulását. R. I. A kisaluljáró csak a gyalogosoké! Legutóbb a tavaly augusztus 12-i lapszámunkban foglalkoztunk a Kandó Kálmán utca végén levő kis vasúti aluljáró körüli. visszásságokkal. Olvasóink bejelentései és a saját tapasztalatunk alapján tettük szóvá, hogy a forgalmas Budapest—Szeged vasútvonal alatt húzódó létesítmény egyre kevésbé felel meg eredeti rendeltetésének. Egyebek között megírtuk, hogy az aluljáróban mind gyakrabban bemerészkednek a biciklisek, s közülük csak kevesen tolják maguk mellett a kerékpárt, a többség a nyerget megülve kerekezik át a túlsó oldalra. Főként az ifjak vagánykodnak ily módon, de akadtak már szép számmal a tisztesebb korúak közül is, akik követték „példájukat”. És közzétettük a hátborzongató esetet is, amelynek főszereplője volt az a motorkerékpáros, aki —.megunva a sorompó előtti várakozást — nem kis sebességgel hajtott át c területen. Pontosan a kanyarban találkozott a gyermekét karján cipelő édesanyával, aki a közeledő ■ járművet megpillantván, nem veszítette el lélekjelenlétét, s idejében félreugrott, „De mi lett volna, ha nem ez történik? Talán akkor is olyan közönyöSZÉCHENYI MEGÁLMODTA - MI MEGVALÓSÍTJUK Az Alföldtől Angliáig? I. Gondolatok, tervek és vélemények a Duna-Tisza csatornáról A víz élet. Pezsgést, forgalmat visz a városokba, táplálékot, munkát ad az embereknek, megitatja a szomjas földeket. Ipar, mezőgazdaság, kereskedelem nem létezhet, nem fejlődhet nélküle. Ezzel is magyarázható, hogy az egész világon mindenütt nagy gondot fordítanak a víziutak kiépítésére, a csatornahálózat fejlesztésére. Az egységes vízgazdálkodás, Duna—Tisza csatorna megvalósításának gondolata hazánkban is felmerült, méghozzá nem kevesebb, mint 250 éve. Történelmi áttekintés Az első javaslat 1715-ben született, az első törvényes intézkedést pedig — a kereskedelem fejlesztése érdekében, hajózócsatornák létesítésére, — III. Károly 1723-as pozsonyi dekrétumálban találjuk. III. Károly, külföldi mérnökökkel terveket is készíttetett, s ezek közül kettő, konkrétan a Dunát a Tiszával összekötő csatornára vonatkozott. Az egyik Váctól kiindulva Szolnoknál torkollt a Tiszába, a másik pedig Kalocsáról Zomboron át vette útját a Tiszához. A terveket azonban az országgyűlés nem is tárgyalta. Több mint félévszázaddal később, 1790-ben II. Lipót elrendelte ugyan a hajózási ügyek tanulmányozását, de az akkori zavaros kül- és belpolitikai helyzet miatt a csatorna ügye nem ment előre. Egy évtizeddel később József nádor vetette ismét felszínre, a csatorna kérdését. Javaslatára báró Podmaniczky József helytartótanácsosnak, Bács megye főispánjának, a csatorna kinevezett királyi biztosának elnöklete alatt bizottságot küldtek ki a kérdés tanulmányozására. A terveket, különböző okokra hivatkozva a császári és királyi udvari Kamara elutasította, József nádor 23 évig hasztalanul fáradozott a csatorna megvalósításán. A XIX. század 30-as éveiben hazánkban is szárnyat bontanak a Nyugat korszakalkotó új eszméi, nagy vízimérnökeink — Balia, Vedres, Beszédes, —, több tanulmányban vázolták fel a csatorna különböző alternatíváit és bizonyították annak országos jelentőségét. Széchenyi István is hangsúlyozta, hogy a Duna—Ti- sza-csatoma nemcsak közlekedési, hanem vízgazdálkodási jelentőségénél fogva, alapját jelentheti az Alföld gazdasági fejlődésének. A szabadságharctól a kiegyei • A magyar vízgazdálkodás eddigi legnagyobb műve: a kiskörei vízlépcső amikor még javában készült. (Kotroczó István felvételei.) zésig terjedő hosszú idő alatt a csatorna érthetően ismét háttérbe szorult. A kiegyezés után lobbant fel újból a csatorna eszméjének lángja, amelyet józan megfontolások támogattak, egyebek között az, hogy a „tiszántúli vidék az eddiginél sokkal olcsóbb áron szállíthassa bő terményeit az ország kereskedelmi főpontjára, Pestre.” Ekkor vetette fel Boros Frigyes — konkrét terv formájában, — a Dunát a Tiszával összekötő csatorna gondolatát. Elgondolásai között szerepelt a Budapest—Csongrád közötti, Kecskemétet érintő csatorna terve. A tárgyalások megindultak, de abba is maradtak. Közel két évtizedig tartó újabb szünet következett. Es így ment ez mindig A csatorna hatalmas irodalmából kiolvasható, hogy jeles szakembereink állandóan sürgették az építést, s javaslataikban meg is indokolták annak szükségességét. Abban minden vélemény megegyezett, hogy a víziutak fejlesztése fellendítené az ország köz- gazdasági életét, mégis csak 1943. év végén készült törvényjavaslat a Duna—Tisza-csatoma kiépítésére. Ebben kimondták, hogy a „Duna és a Tisza között, Duna- haraszti—Örkény—Kecskemét— Űjkécske irányában a szükséges hajóemelővel, hajózsilipekkel, valamint a hajózáshoz és a közlekedéshez szükséges műtárgyakkal ellátott, hajózható csatornát kell építeni.” A következő paragrafusban „utasíttatik a földművelésügyi miniszter, hogy az előbbi munkálatok előkészítését mielőbb fejezze be, hogy a munkálatokat a most folyó háború után/ nyomban meg lehessen kezdeni.” A Duna—Tisza-csatoma előmunkálatai Magyarország hadszíntérré válásakor megszakadtak. A háború utáni években pedig először újjá kellett építeni a romokban heverő országot, s a tervezés csak vontatottan haladt. De 1947 tavaszán döntő fordulat történt, újból és határozottan előtérbe került a csatorna régóta vajúdó kérdésének megoldása, A közvélemény újból felpezsdült. Ásót ragadtak az emberek Bács megyében nagy buzgalommal hozzá is láttak a csatorna építéséhez. A Soroksári Du- naágból Dunaharasztinál kiágazó kezdeti szakasz el is készült á Duna völgyi Főcsatornáig. A folytatás ugyan, abbamaradt, de a lakosságot azóta is élénken foglalkoztatja a csatorna sorsa, szeretnék tudni, mikorra várható újabb fejlemény és hogyan érinti ez majd a megyét? Egyáltalán elképzelhető-e, hogy lesz idő, 8«5 KU amikor Kecskeméttől Londonig hajózhatnak a hírős város lakói? Mielőtt azonban messzirenyiú- ló fejtegetésekbe bocsátkoznánk, nézzük meg, hogy hol tartunk jelenleg, milyen lényeges változás történt eddig az ország víz- gazdálkodásában? Tavaly májusban felavatták a magyar vízgazdálkodás eddigi legnagyobb művét: a Kiskörei Vízlépcsőt. Két évtizeddel korábban megépült á Tisza csatornázásának első nagy alkotása a Tiszalöki Vízlépcső. Vízgazdálkodásunk fejlesztésének évtizedes távlatokra irányt mutató koncepciója — amelyet a kormány a rriúlt évben fogadott el, —, pártunk és kormányunk gazdaságpolitikájának, a népgazdaság általános fejlesztésének szierves része. A Tisza-csatornázás következő láncszeme, amelynek előkészítésén most dolgoznak, a III., a Csongrádi Vízlépcső. . Erről volt nemrég gzó Lakd teleken, a Bács- Kiskun és Csongrád megyei országgyűlési képviselők együttes ülésén. Az előkészületekről Dé- gen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi. Hivatal elnöke tájékoztatta a képviselőket. Elmondta, hogy már csak a csongrádi vízlépcsőt kell megvalósítani, hogy kialakuljon a Tisza folyó teljes csatornázása. Vadas Zsuzsa (Folytatjuk.) • Éltető víz után sír a szárazságtól meg- • Ahol a víz — ott az élet! repedezett föld! • Ezekben az években Kiskörére figyelt az ország.., sen tovarobog?” — tettük fel a kérdést. A történtek — a teljesség igénye nélküli — ismertetése után eképpen fogalmaztunk: „Ha ez így megy tovább, egyszer tán azt is megérjük, hogy nekivág az aluljárónak a Velorex, a törpe Fiat, sőt a Trabant is.” Glosszánk befejezéseként hangsúlyoztuk: még az indokolatlanul hosszú ideig lezárt sorompó sem jogosít fel arra senkit, hogy kerékpárjával, vagy egyéb járművével önhatalmúan, a KRESZ előírásait semmibe véve hajtson át az aluljárón. Kifejeztük - annak szükségességét is, hogy a közlekedésrendészet járőrei az eddiginél többször keressék fel a megyeszékhely e közlekedési pontját, s környékét, a Czollner- és a Daróczi-köz, valamint a Kandó Kálmán utca érintett szakaszát. és határozottan figyelmeztessék. esetleg azon nyomban bírságolják is meg a durva közlekedési kihágások elkövetőit. Nos, ezekután bizonyára már sejti a, kedves olvasó, miért tűztük újból tollhegyre e témát: egyáltalán nem történt semmiféle változási. Az utóbbi napokban órákat töltöttem a helyszínen, s arról győződtem meg, > hogy a biciklisek zöme most is szinte rutinszerűen manőverezik a gyalogosok, nemritkán az idős emberek. vagy piciny gyermekek között és hajt át , az aluljárón. Ugyanúgy a motorosok is, akiket csupán az aggaszt, hogy a betonépítmény szennyvízaknája — nyilvánvalóan a telítettsége következtében — régóta képtelen befogadni az esővizet, amely a felület egy részét elborította, így a kerekek csúszhatnak, tehát az elesés veszélyé is nagyobb. Aztán láttam, hogy az aluljáró egyúttal, sajnos, szeméttároló is. Papírgalacsinok,, rongydarabok és különféle hulladékok hevernek itt szerteszét. Elhanyagoltságról árulkodik az oldalfalra szerelt fénycsöves világítótest is, melynek üvegbúrája nemcsak piszkos, hanem törött is. Egyszóval, mihamarabb ide kellene irányítani néhány köztisztasági munkáéit, valamint villany- és vízvezetékszerelőt. És hát ideje lenne már tenni egyet s mást annak érdekében, hogy a gyalogosok végre nyugodtan birtokolhassák e felségterületüket. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a Hunyadivárosban végzendő útkorszerűsítési munkálatok miatt nemrégen lezárt nagy aluljáró helyett errefelé közlekedik számos gépjármű. Ottjártamkor a lecsukott sorompó miatt legalább 25—30 gépkocsi sorakozott fel mindkét irányban, s az egyik-piros Volskwa- geh utásai — miközben a létesítmény lejáró felén sétáltak — éppen azon meditáltak, hogy ha kevesebben látnák őket. biz’ isten átfurikáznának alul... Summa summárum: az efféle kísértés lehetősége mostanság valószínűbb, mint bármikor. A már-már gyakorlattá váló kirívó esetekből kiindulva ismételten felhívjuk a közlekedésrendészeti szervek figyelmét, hogy fokozottabban ellenőrizzék az, útszakasz forgalmát és büntessék meg a szabályok ellen vétőket. De a járókelők se menjenek el közömbösen azoki mellett, akik a létesítményt tilos módon veszik igénybe. Mert a rendeltetésének immár hat évvel ezelőtt átadott kis vasúti aluljáró korántsem használható mindenre, csak kizárólag a gyalogosok zavartalan közlekedésére! Velkei Árpád
