Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-09 / 82. szám
Kutatják a gyorsabb fejlődés útját a jánoshalmi Petőfi ^ Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben Az összefogás, a szövetkezés gondolata már régóta foglalkoztatja az emberiséget. Gyakorlatban is megpróbálkoztak i vele, de ennek sikere, vagy sikertelensége mindig függvénye volt a társadalom berendezkedésének, gazdaságpolitikai vonatkozásoknak, osztályok és emberek egymáshoz való viszonyának. Hazánkban a felszabadulás teremtette meg az első nagy perspektívái ú lehetőséget ahhoz, hogy a kétkezi dolgozók azon gondolkodjanak, vaj.on mire jutnának erejük összefogásával, ötven évvel előbb már voltak kísérletek, de a 133 nap nem volt elegendckahhoz, hogy kellőképpen bizonyítsa a szövetkezés előnyeit. A Horty-idók- ben is voltak elsősorban értékesítő jellegű 1 szövetkezések, , ezekben azonban a „nagybuksza” volt az úr és a kistermelők kínja, keserve fölét ők tették zsebre. Szövetkezési ügyben., most Jánoshalmán vagyunk. A fel- szabadulás tavaszán itt is csírázott egy összefogás, amelyet az akkori MADISZ-fiatalok tápláltak. Ennek akkor kettős haszna yolt: az elhagyott szőlők. földek egy részét megművelték, másrészt ezek az akkor többnyire húszévesek minimális megélhetési lehetőségre találtak. Egyéves volt a MADISZ-szövetkezet és nem is lehetett hosszabb életű, mert a társadalmi, gazdasági, és politikai viszonyok együttes hatásának eredményeként működésük befejezéséről gyorsan megjelent „a gyászjelentés”. A jövő igenlése i'íi-Sv Az idő azonban nem tppo- í:"Ív.':: gott üresjáratban. A politikai harcok, a társadalom fokoza- v.'v: tos előrelépése, az emberek graH tudatának pozitív változása, az ellenforradalom leverése MB föltette a kérdést: hogyan tovább? A kisparcellák, — amelynek Jánoshalma tipikus képviselője volt, — úgyszól- ván egyszeri újratermelése nem tartott lépést az ipar fej- lődésének dinamikájával, el- .vÍXv maradt attól, ami tovább erősítette a bizonytalanságot, il- letve a kiút keresését. Az el-' lenforradalom leverése után bekövetkezett gyors konszoli- SraH dáció és a parasztság érdekeii-ijSS vei egyező általános marxista gaW agrárpolitika gyakorlata új iívi-ií gondolatokat érlelt. És ennek ííííí: a töprengő gondolkodásnak lett eredménye az, hogy 1960 decemberében a jánoshalmi 9» gazdák is szövetkezetei alakftva, szinte napok alatt a mezőgazdaság szocialista útjá- ra lépve, azt mondták jövő- jükre, hogy: igen! =Pi§ A „tipikus" célratörés Azóta persze a szövetkeze- iííSK tek méreteiben, csoportosulásá- ban, egyesülésében sok válto9 A gazdaság saját keltetője. zás történt. Ezeknek a változásoknak az egyik eredménye az, hogy most egy kiemelkedően példát mutató szövetkezetről' a Petőfi Mezőgazdasági - Termelőszövetkezetről. adhatunk számot. Amit elmon-, dunk, nem számít'a különlegességek közé, hiszen a magyar mezőgazdaság —- országban, megyében egyaránt — az utóbbi időben jelentősei produkált és nemcsak a hazai, hanem az európai közgazdászok. érdeklődésének körébe is került. Tehát a fejlődés ritmusa, a tenniakarás, a célratörés, a határozottság és az eredményesség szempontjából úgyszólván tipikusát mutatunk be, amely jól bizonyítja a rpagyar parasztság életútjá- • hak gyökeres változásait és határozottan cáfolja azokat az előítéleteket, amelyeket az ellenség táplált, de azokat a ki- sebb-nagyobb fenntartásokat is, amelyet a jóindulatú kétkedők képviseltek. Legfontosabb az ember Á jánoshalmi Petőfi Mező- gazdasági Termelőszövetkezet fejlődő ténykedésének legfontosabb feltételeként az embert látja. Szocialista társadalmi rendünkben ez egy természetes szemléleti mód, hiszen a társadalom ereje, jelene, jövője, a dolgozók jóléte, az agrártechnológia virágzása rajtuk rmúlik. Nem mindenütt van ez még egyformán. De ahol az emberekbe vetett bizalom, tetterejükre való számítás, személyes felelősségük ébrentartása követelmény, ott mindennél fontosabbnak érzi magát az ember. És ha majd később az eredményekről szolunk, akkor a gondolatokat ehhez az alapvető nézőponthoz kell visszakanyarítani. És az emberség Szónak abból a szempontból is nagy jelentősége 'van, hogy a szövetkezet összes tagjai számának járadékos és nyugdíjas hányada 66,8 százalék, az országos 39 százalékkal összevetve. De a föld és a szövetkezet szere- tete még a nyugdíjasokat és járadékosokat is munkára készteti, hiszen az elmúlt évben több mint 'százan végeztek munkát a közösben, és a nyugdíjon felül kapott munkabér egyhavi átlaga eléri a 960 forintot. Bizonyos, hogy a megfelelő munkafeltételekkel van összefüggésben az, hogy a szövetkezetben már 378 törzsgárdatag dolgozik, akik közül hatan 20 éve, 44-én 15 éve és 328-an több mint 10 év óta osztoznak a szövetkezet eredményeiben és gondjaiban egyaránt. A szövetkezet vezetősége azonban távolról sem elégedett a meglevő helyzettel. Az évi beszámoló jelentés írja: „Termelőszövetkezetünkben a szociális ellátottság megfelelőnek mondható, bár különböző állandó munkahelyek szaporodásával korántsem', kielégítő. Az I. és a III. üzemegységben korszerű öltözők, hideg-meleg vizes fürdő, ebédlő áll rendelkezésre, de ez ma már szűknek bizonyul. A II. üzemegységben pedig csak ebédlő és kultúrterem áll rendelkezésre, öltöző és fürdő, sajnos, még -nem.” A mezőgazdaság iparosodásával — és ez világjelenség — szorosan összefügg a munkaerő létszámcsökkenése. 1973- ban 46 fővel kevesebben végeztek munkát, mint az előző esztendőben. Ez Jánoshalmán az országoshoz! képest egy lassabban lezajló folyamat, mégis évente 40 fő körüli a csökkenés, ami az összes taglétszámhoz viszonyítva 3 százalékot tesz ki. Amit még érdekes a legfőbb termelőeszközzel, a munkaerővel kapcsolatosan megjegyezni, az. az, hogy a nők átlagéletkora 37 év, amely az elmúlt évhez képest csökkent, a férfiak életkora pedig 43 év. Szövetkezeti 1 demokrácia: kötelezettség és jog A termelőszövetkezeti tag, illetve gazda a szövetkezet egész életében növekvő jelentőségére utal a jelentés egynémely bekezdése: „Közgyűléseinken, küldöttgyűléseinken, tagságunk egyre fejlődő vitakészséget mutatott. A jövőnket megalapozó vitákban nagy felelősséggel vett részt és hplyes állásfoglalásokkal segítséget adtak a döntések meghozatalában.” ..Ha csak általában értékeljük a termelési tervünk teljesítését, akkor azt igen. jónak kell mondani. A számok mögött viszont ott vannak az emberek, szövetkezetünk tagsága, ezernyi ügyes-bajos dolgával, ezpk lerendezése, a tervek terven felüli teljesítése adja a mi viszonyaink között a szövetkezeti demokráciánk érvényesülését.” ..A szövetkezeti demokrácia nem lehet spontán dolog azt minden vezetőnek ápolni, irányítani kell... A szövetkezeti demokrácia nagyon bonyolult, sajátos úton tud csak érvényesülni, amely minden tsz- ben más, bár a fő cél azonos. Van még olyan tagunk, aki nem tud mit kezdeni a szövetkezeti demokráciával, a legtöbbször elfelejtik, hogy az nemcsak jogot ad. hanem kötelezettséget is tartalmaz és az érvényesülés sorrendje a kötelességek teljesítése, amely alapot ad a jogok gyakorlásához.” Szó esett a szövetkezeti tagok továbbképzéséről. A Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet jó eredményként könyvelheti el azt, hogy állandó dolgozóiból 172 tág szakmunkás. 29-en középiskolai végzettségűek, 16-an egyetemi, illetve főiskolai képesítéssel rendelkeznek. A technika, és különösen a zárt technológiai termelés növekedésével ezek száma évről évre .gyarapszik, hiszen ezeknek a kvalifikált embereknek nem kis részük van abban, hogy a szövetkezet kiváló eredménynyel zárta az évet. És hogy a holnapra is gondolnak, azt az is jelzi, hogy a dolgozók- esti iskolájába 7 fő, a szakmunkás- iskolába 9 fő, majd a középiskolákban öten, a főiskolán és az egyetemen hatan tanulnak tovább. Sikerek a termesztésben Talán nem volt felesleges előrebocsátani az eddig leírtakat, hiszen a termelési eredmények alapvetően és elsősorban az emberek alkotóerejétől függnek. Az elmúlt évet értékelve kissé nehéz eligazodni a számok birodalmában, mindenesetre az könnyedén észrevehető, hogy az "öszNagyaranyu fejlesztés előtt az anyajuhállomány. A tojásokat a technológiai utasításoknak megfelelően Iámpázzák. szes. hozam 112 százalékkal növekedett, ebből a növény- termesztés 115 százalékban, az állattenyésztés 108 százalékban, a keltetőüzem pedig 114 százalékra vette ki a részét. Mindezt bizonyítandó, igen jelentős a termésátlagok alakulása, ami étkezési búzából hektáronként több mint 37 mázsát, kukoricából pedig 61 mázsát tett ki. Hosszan sorolhatnék még a növénytermesztés kitűnő eredményeit, de nagyon megütötte fülünket az állattenyésztésen belül a pecsenyecsibe-értékesítés jelentős volumene, ami az elmúlt évben 357 ezret tett ki, darabonként másfél kilogrammos átlagsúllyal. Ehhez az utóbbihoz csatlá- . koz'ik7 a termelőszővétkezét vezetésének és a tsz egészének a baromfitenyésztés spe- cializálására való igénye. A helyi termelőszövetkezetek úgyszólván kijelölik maguknak a specializáció irányát. A Petőfi Termelőszövetkezetben erről így szólnak: „ ... revízió alá vettük a szervezés irányát, s alapos mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy az állat- tenyésztésben döntően — figyelembe véve a helyi lehetőségek ésszerű kihasználását — rátérünk a baromfitenyésztésre, illetve korábbi célkitűzéseinket megváltoztatva, a többféle állattenyésztést leszakosítjuk speciálisan baromfi- ágazatra és juhtenyésztésre.” Húszmillióval több Ezek a jelentős termelési eredmények tették lehetővé, hogy a halmozott termelési érték egyetlen esztendő alatt csaknem 20 millió forinttal, 115 millió forintra növekedjen. Ugyanakkor csökkent a költségszint, mert a szövetkezeti dolgozók munkája hatékonyabb volt, hiszen ezer forint munkabérre . több mint hatezer forint halmozott termelési értéket értek el. Az említett közgazdasági mutatók után nyomban a jövedelmek méretének említése következik. Az egy dolgozó tagra jutó' évi jövedelem 1973- ban meghaladta a 30 ezer forintot, ami havonta számítva több mint két és fél ezer forint Ha ebből egy tízórás munkanapra számítjuk az átlagbért, akkor az 133 forintot tesz ki, ami 15 forinttal haladja meg az előző évit. Bundzsák Lászlóné brigádja az élen A szövetkezet sikereiben nagy része volt a szövetkezeten belül meglevő munkaver- seny-mozgalomnak. A szövetkezet vezetői azt mondják: „Ha valaki arra kérne bennünket, hogy melyik egység, brigád volt a legjobb az 1973-as termelési évben, nehéz helyzetbe kerülnénk, mert szinte egyemberként dolgozott tag és vezető egyaránt. TaHunnia-hibrid tojóállomány. Ián mégis meg kell említeni a kombájnosok, szállítók és a javítóműhelyek a tavalyinál lényegesen jobb munkáját.” A szocialista brigád címért hárman keltek versenyre. A győztes — Bundzsák Lászlóné vezetésével — a keltetőüzem szocialista brigádja lett, már második alkalommal. A szövetkezet azonban nagy figyelmet fordít az általános munkaversenyre is, ami ugyan már kevésbé van reflektor- : fényben, de annál nagyobb 1 szerepe van a sikerekben. Tizenhárom brigád versenyzett. A versenybizottság és a vezetőség döntése alapján az első helyezést a III. üzemegység kertészeti brigádja, a második helyezést a II. üzemegység növénytermesztő, traktoros és fogatos brigádja; a harmadik helyezést az 1. üzemegység kertészeti brigádja érte el. A termelőszövetkezet vezetőinek további törekvése tengelyében a következő meg- . fogalmazás, illetve nyilvánvalóan az ezt majd követő gyakorlati munkásság áll: „Határozatot hoztunk termelési szerkezetünk átalakítására és a jövőben fő célkitűzésünk a baromfiágazat vertikális megteremtése. E fő ágazat megszabja a növény- termesztés szerkezeti felépítését is és a nádudvari kukoricatermesztési rendszerbe való belépéssel bízunk abban, hogy a növénytermesztés technikai és műszaki fejlesztésének meggyorsulásával tovább tudjuk fokozni eddigi eredményünket és a komplex gépesítéssel hosszú távon biztosítani tudjuk úgy a növénytermesztés, mint az állattenyésztés gazdaságosságát.” , Nagy vállalkozás ez. A manapság mezőgazdálkodása, annak kisebb-nagyobb méretű szerkezeti változtatása előretekintést, fegyelmet, a szellemi, fizikai és technikai erők koncentrálását igénylik. A Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben az átalakuláshoz adottak a feltételek. Éppen ezért község- és megye- szerte nagy a várakozás: vajon ■ miként sikerül. Az eddigi . eredmények arra jogosítják fel .a bízókat és a hitetlen- kedőket egyaránt, hogy rövidesen eredményt látnak, és a szövetkezet még nagyobb léptekkel jut előre a szocialista magyar mezőgazdaság útján. Nyilvánvalóan a sajtó kötelezettsége lesz majd mindenről számot adni. ' (x)
