Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-25 / 95. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1974. április 25. Ember és erdő Sárga port vernek fel a léptek az úthengertől még asztallap si- maságú ösvényen. Fehér kiérgű nyírfák zsenge zöld levele susog kedvesen. Vadkörte ág-boga fehérbe öltözött, s harsányan küldi Illatát a rózsaszín barackvirág. Szirmai a széltől megrebbenve hulldogálnak. A vadgesztenye ágain dudorodva feszülnek a kipattanni kész rügyek, sárgásbarna nyárfalevelek járnak lassú táncpt a fiatal ágakon. Ifjú-zöld tűlevelektől díszes a fenyő, s bizonytalankodik már a tölgyfa is, engedje-e kipattanni a rügyeket. Porfedte, bozontos borókagyertyák álldogálnak szerte, ébredezik már az akácfa is. Bitnbópöjty- työsek a cserjék, s jókedvűen melegíti a nap a pihenésre csábító rönkasztalt, kisebb testvéreit körben, az ülőkéket. □ □ □ Jellegzetes zöld ruhát hordó, jól megtermett erdész mutatja legújabb „kincseit”, az éledező kiskunfélegyházi parkerdőben. Nehéz elhinni, hogy ne menne innen el könnyült szívvel az is, ki fáradtan érkezett. Harminc hektárnyi zöld, tisztásokkal, kis házzal, ahova be lehet szaladni az eső elől. Van hideg ivóvizet adó kút, homokozó a gyerekeknek, játszótér, sportpálya. Nyárfából hasított asztalok várják, hogy kiterítsék a szalvétát rájuk, s jóízűt falatozzanak róla. A füves tisztások szinte kényszerítenek, hogy leüljön a látogató. □ □ □ Pár perces séta után aljg hallani már az E—5-ös főútvonal zaját. Ide, az erdőbe nem jöhet be semmiféle jármű. Csak az ember — gyalogosan. De hogy is van ez? Fehér József erdész szavái ugyancsak elgondolkodtatóak. Miért nem becsülik meg a pihenést, ki- kapcsolódást adó erdőt az emberek? Fehér József 23 esztendeje erdész. Tapasztalata van bőven. Albertirsa határában, Mikebudán kezdte a munkát, ott ültetett először fákat. Aztán Bács-Kiskunba került, s folytatta a bugaci erdészetben a telepítést. Jakabszállás- ról jár dolgozni, ott lakik a család. Húsz-huszonötezer kilométert motorozik évente. Három év választja el csupán a nyugdíjtól, de betegségre nem panaszkodik. Csak az ujjáról nem jön le néha a karikagyűrű, megduzzád az ízület. Amúgy jóétkű ember — termete is erről vall —, de az idegességtől néha bizony nem tud enni. Nem jó dolog az, ha elrontják, amit az ember csinál, tönkreteszik a munkáját. Hónapokig dolgoztak Kiskunfélegyházán is, kiszedtek 300 köbméter nyárfát, mind a 30 hektárt gyérítették, ritkították. Elültettek 1800 új csemetét. S aztán mi történt? Mikorra kitisztították az erdőt, valaki erre járván ezt a helyet szemelte ki, hogy teherautónyi szemetet leszórjon. A szél meg szét- hordta. Jópár csemetét kihúztak, letörtek. Azokat pótolni kellett. Végül is kész lett a parkerdő. Közben persze, más munka is volt. Kiskunfélegyházán a város nyugati határában ültettek 3 kilométer hosszan erdősávot tizenöt fafajból. Védi majd a földeket, a lakótelepet, felfogja a szelet. Az erdész mindig a gazda szemével nézi a fákat. Figyeli, hogyan nőnek, s az se mindegy, meddig élnek. Vigyáz rájuk mások helyett is. Mert sokan elfelejtik, hogy él a fa. Az ember megvédi őket az állatoktól, de néha úgy látszik csak azért, hogy ő maga annál nagyobb kárt tegyen bennük. Derékbatört csemeték, kérgüktől kegyetlenül megfosztott törzsek árulkodnak erről. Jó volna már iskolás korban ránevelni a gyerekeket az erdő szeretetére. □ □ □ Fehér József jókora darabot becserkészik nap mint nap. Ha társa akad, szívesen beszélget. Munkáról, csalódról, három lányáról, kik közül kettő már fér• Sok ezer hektár erdőt telepített már Fehér József. (Pásztor Zoltán felvételei.) jes, s a két kisunokáról. Három év múlva már többet látják nagyapjukat otthon. Nyugdíj után Ja- kabszálláson a szakszövetkezetben dolgozik tovább — míg lehet, megmarad erdésznek, s az eddigi, sok ezer hektár erdőt, aminek megszületésénél ugyancsak ott volt, jó néhánnyal gyarapítja még. • Tisztás rőnkasztallal, ülőkékkel, az „esőház” ablakából. A párttagok sorában Ha minden családban minden nevezetesebb évfordulót megünnepelnének, Aladics Ferencéknél jövőre kerek jubileumot tarthatnának. A fiatalasszony ugyanis 1965-ben lépett az ifjúsági szervezetbe. Jó pár esztendei „bizonyítás”, tevékeny mozgalmi munka után KlSZ-titkárfá választották, majd egy évvel később az MSZMP piros párttagsági könyvét is kiérdemelte. A hevenyészet életrajzhoz tegyünk még hozzá annyit, hogy a Kalocsa és Vidéke Sütőipari Vállalatnál dolgozik, továbbá — amit elhallgatni bizonyára vétkes mulasztás lenne —, hogy Szabó Ildikó augusztus óta asz- szonynevet visel. — Már a KISZ-munka során szoros és eleven kapcsolatom alakult ki a párttagsággal. Amir kor az MSZMP-tagfelvételem ügye szóba került, egymásnak ellentmondó érzések támadtak bennem. Hol azt éreztem, hogy szinte mindenben megfelelek a követelményeknek, hol pedig túl fiatalnak tartottam magam. Fekete István párttitkár szavai oszlatták el végképp az aggodalmaimat, aki minden segítséget megígért a munkához, a tanuláshoz, a fejlődéshez. Es ez nem volt puszta biztatás, hiszen azóta is szüntelenül támogatnak az idősebb kommunisták. Ildikó tisztán és jól látta a mércét, amelyhez fel kell nőnie, s amelynek „fokain” olyan kívánalmak szerepelnek, mint tisztában lenni a párttag jogaival és kötelességeivel, s méltónak lenni a megtisztelő ranghoz a munkahelyen, magánéletben egyaránt. Pártmegbízatásként egy ideig a KISZ-titkári teendőket látta el, majd agitációs-propa- gandista feladatokat kapott. Az ifjúsági munka továbbra is a szívügye maradt. A városban megrendezett politikai jellegű és tartalmú megmozdulások — ünnepségek,- koszorúzások, felvonulások — gördülékeny lebonyolításáért ő. felel. Részt vesz ezenkívül a politikai vitakör muny kájában, amelyet hézagpótlóan fontosnak tart. — Mi, kommunista, KISZ-es fiatalok naponta olvasunk újságot, ismerkedünk a politika eseményeivel. Ennek ellenére Is olykor elképesztő tájékozatlansággal találkozhatunk. A vitakörbe harmadéves ipari tanulóinkat vontuk be. akik szakmai vizsgájának is az egyik tárgya ez a „stúdium”. öt éve érettségizett, s már ugyanannak az esztendőnek a szeptemberében a sütőipari vállalat kötelékébe került előbb anyag-, majd értékkönyvelőnek. Mosolyogva újságolja, hogy a napokban ismét új beosztást- kap: árkalkulátor lesz. — Nehezebb, sokrétűbb feladatokkal kell majd megbirkóznom. De egyre több munkakörben dolgozva, a tudnivalókat elsajátítva, az ismereteim is bővülnek. Ügy érzem, mint kommunistának, jóval komolyabban kell vennem a teendőimet, a munkámat. Azelőtt, ha valami nem sikerült, legyintettem, s arra gondoltam: majd legközelebb. Most valami olyan igyekezet hal át, hogy alaposabban „ráhajtva” — s az eddiginél jobban — kell végeznem a rámbízottakat. Egy középiskolásnak még csak elnézhető, ha felelőtlen, de a termelő munka — egészen más. Nagy könnyebbséget jelent, hogy a férjével azonos a világnézeti felfogásuk, az érdeklődési körük. — Feri a Kalocsai Műanyag- és Gumifeldolgozó Vállalat KISZ- alapszervezetének a titkára. Gyakran beszélgetünk vele a szervezés, az agitáció módszereiről, s a jó megoldásokat, ötleteket kölcsönösen átvesszük egymástól. Azt is meg szoktuk vitát- ni. hogy például egy-egy jelentést hogyan állítsunk össze. Sokat töpreng a fiatalok gondjain, problémáin. Egyebek közt azon, hogy az ipar szerkezetével járó eltérő munkakezdés, vagy az éjjeli műszak mennyire fékezi, gátolja a mozgalmi tevékenységet. Sok a vidékről bejáró dolgozó, ipari tanuló is, akik emiatt „kicsúsznak a kézből”, mert alig lehet összefogni őket. Egy-két közömbös, alig érdeklődő fiatal is akad közöttük, de a jobbik rész azért tőle telhetőén „viszi a munkát”. S mennyi mindenhez adja még tudását, erejét, lelkesedését Ildikó! Szakszervezeti tisztségviselő is. Tagja az „Ifjúság” szocialista brigádnak, amely a keceli ci- gányiskoláspkat patronálja. A brigádok év végi jutalmazására fordított vállalati pénzösszeg — játék, tanszer, tornafelszerelés formájában — a gyerekekhez vándorol. — Hogy valamit a magánéletünkről is szóljak? Az ősszel beléptünk a szövetkezeti láncház- akcióba. Az új lakást 75 nyarára ígérik. Jó lenne, ha a baba már oda érkezne, de ha korábban jön, úgy sem lesz kisebb a boldogság akkor sem esünk kétségbe. Aladics Ferencné jellegzetesen mai fiatal: tettrekósz. ügybuzgó, öntudatos. Milyen jó arra gondolni, hogy a megyében járva- kelve egyre több, hozzá hasonló társával találkozunk. Jóba Tibor Fémkinyerés - barnakőszénnel Oldatokban levő fémek ki-, illetve visszanyerésére, új 'módszerként, barnakőszenet alkalmaztak a Melbourne-i Egyetem Kutatóintézetében. A fémet tartalmazó ammóniákos oldathoz barnakőszén finom porát adagolják. A fém rövid idő alatt az oldatból a szénpor felületére kötődik. A megkötött fémeket a szénporból egyszerű hevítéssel vagy a szén elégetésével nyerik visz- sza. A fémgőzöket fokozatosan lehűtik és így kapják a különböző, tiszta fémeket. Ilyen módszerrel cink, kadmium, ill. ólom. nikkel és réz nyerhető ki ércekből, meddőhányókból vagy ipari szennyvizekből. Az arany kinyerése is csak alig valamivel bonyolultabb eljárás. Az arany tartalmú oldathoz olyan szénport adagolnak, melynek felületére előzőleg cinket vagy rezet kötöttek. A bekeveréskor a cink ill. réz és az arany helyet cserélnek és az arany megkötődik a szénpor felületén, míg a másik fém oldatba megy. A kinyerés — hasonlóan az egyéb fémekhez — a szénpor elégetésével történik. Az arany teljes mértékben visz- szanyerhető így. Egy egység, arany visszanyeréséhez 4 egység barnakőszén felhasználása szükséges. A szentesi Pollák Antal Erősáramú Szakközépiskola levelező tagozata gépészeti és villamosenergia-ipari osztályokat indít Jelentkezni az iskola titkárságán. 8Í9 TÁRGYALÓTEREMBŐL Borgőzben Hogy milyen végzetes lehet az italozás, arra már számtalan példát hallott mindenki. Alig van ember, aki ne tudna konkrét esetet említeni az italozó szülőről, s az emiatt szétzüllött családról. A mostani ügy azonban világosan elénk tárja, hogy a garázdálkodáson. az esztelen ordítozáson túl hová vezethet a féktelen borozás. Azt mondanunk sem kell, hogy bírósági ügyről van szó, emberölésről. A dolog „érdekessége”, hogy sem az elkövető, sem a szemtanú nem tudott választ adni, arra, hogy Apró Adorján ké- leshalmi lakos miért ölte meg unokatestvérét. Jass Vilmost Erre a bíróságon sem derült fény, mert valójában semmi oka nem volt erre a szörnyű tettre. Egyáltalán nem mentség, hogy maga Apró Adorján maga sem „értette”, hogyan tehetett ilyet. A tettes negyvenhat éves, magányosan élő ember. A tanyát, amelyben lakik, közösen vásárolták egy asszonnyal, aki 1959-től 1969-ig élettársa volt. de akkor meghalt. Apró Adorján egyedül maradt az épületben, s télen — október és április ■ között — művelte a ház körüli szőlőt, szántót és a helyi Petőfi Szakszövetkezetben is dolgozott. Huzamosabb ideig a Budapesti Állami Erdőgazdaság volt a munkahelye, ahol igen megbecsült emberként tartották számon. Már-már példakép volt munkafegyelmével, kitartásával, szorgalmával. Gyakran kapót több ezer forintos jutalmat is. Azt nem tudták róla. hogy erősen iszik, mert furcsa módon csak akkor ivott, ha odahaza volt, tehát a téli időszakban. Ilyen körülmények között ..kétéltű” embernek is nevezhetjük Apró Adorjánt: Egyrészt becsületes, szorgalmas, másrészt italozó. Volt azonban Aprónak még egy nagy titka: 1958-ban egy ismeretlen személytől a század elején készült egycsövű 16-os vadász- fegyvert vásárolt, s ezt rejtegette. Éjszakánként a párnája alatt tartotta, de hogy miért, arra nem tudott válaszolni. A véletlen és a kétes lelemény Apró Adorjánt két darab töltényhez is hozzájuttatta. Az elmúlt év őszén ugyanis tanyád^ ; környékén, vadászatot, rendeztek. Amikor elcsendesedtek a fté^yVereK lilési’ a vadászok“' haza mentek, Apró úgy gondolta, körülnéz a terepen, hátha talál ott egy elvérzett vadat ottfelejtett állatot. Ehelyett azonban nagy meglepetésre két vadásztöltényt talált, amelyek pontosan illeszkedtek az ő fegyverébe. Ezután a puskát már élesre töltve tartotta a párnája alatt, amikor lefeküdt. A tragédia napján. 1974. január 28-án Apró otthon volt. A tanya melletti gyümölcsfákat ápolta. Majd amikor ezzel a munkával végzett, elővette a 10 literes műanyag kannát, amelyben két-há- rom liternyi borpárlat volt, s ehhez a saját hordójából engedett még fejtett bort. Azután nekiült a keveréknek és körülbelül másfél litert megivott belőle. Ez a mennyiség annyira „fejbe vágta”, hogy alig bírt megállni a lábán, ennek ellenére elindult Jass Vilmoshoz, aki unokatestvére, s aki szintén magányosan élt egy közeli tanyában. Ott már annyira rosz- szul lett hogy rövid idő múltán meg is kérte rokonát: kísérje haza, mert egyedül már erre képtelen. Jass Vilmos ezt a megoldást helyesnek találta, s karonfogva tántorgó rokohát. otthonába kísérte. Útközben találkoztak egy Horváth István nevű ismerősükkel. aki a munkából igyekezett hazafelé, s aki aznap egyáltalán nem ivott szeszes italt, s aki szintén távoli rokona volt Apró Adorjánnak, s így Jass Vilmosnak is. Megkérték, hogy tartson velük a tanyába. Így is történt. A tanyába érve, mintha javult volna a házigazda állapota, mert ott hurkát, kolbászt és'„természetesen” bori vett elő. Ettek, ittak, viccelődtek, tréfálkoztak hármasban. Igen jól érezték magukat, de haragnak, nézeteltérésnek, sértődöttségnek a. leghalványabb árnyéka sem merült fel közöttük. Mint három igen jó barát töltötték az időt az asztal körül, a konyhában. Ekkor azonban tragikus fordulat következett. Apró Adorján elővette a párna alól a csőre töltött fegyvert, s közvetlen közelről, hasba lőtte Jass Vilmost. Olyan közelről. hogy a torkolattűzzel kicsapódó füst nyomot hagyott a szerencsétlen ember ruháján. A negyvenhét éves Jass perceken belül meghalt. A konyhában elhangzott hatalmas dörrenés utáni percekben, amikor Jass már holtan omlott el a karosszéken. Horváth és Apró döbbenten néztek egymásra. A házigazda kezében a füstölgő fegyverrel, mintha pillanatok alatt magához tért volna. Arca elfehéredett, s rémület lett rajta úrrá. Ugyanakkor rögtön belátta, mit kell cselekednie: rohant a faluba, a postára, s onnan telefonáltatott a rendőrségnek és a mentőknek. A rendőrségnek azt is elmondta, híógy ő volt a tettes, s amikor kimentek a tanyájára, átadta a fegyvert és a még megmaradt töltényt. Természetesen letartóztatták. Említettük már, hogy Aprónak semmi oka nem volt arra, hogy agyonlője rokonát. A tanúként kihallgatott Horváth István vallotta. hogy nézeteltérés, szóváltás nem volt közöttük, a legjobb egyetértésben ettek, ittak. Mi tehát a magyarázat? Csakis a bor, az összekevert ital amitől a házigazda egy pillanatra „megzava- rodott”. Az ittas állapot, azonban a /büntetőjogban egyáltalán nem mentő, mégcsak nem is enyhítőkörülmény. A megyei bíróság Apró Adorjánt emberölés, valamint lőfegyverrel és lőszerrel való visz- szaélés miatt halmazati büntetésként 12 évi szabadságvesztésre ítélte, és további 10 évre eltiltotta a közügyekben való részvételtől, egyben elvonó kezelésre kötelezte. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. Az ítélet tehát nem jogprős. Az ítélet kiszabásánál a büntetőtanács enyhítő körülményként értékelte a vádlott beismerő vallomását, nagyfokú és teljes megbánását. Amikor a bíró megkérdezte tőle. hogy bűnösnek érzi-e magát, azt felelte: — Az nem elég erős, kifejezés, hogy bűnösnek érzem magam. Soha nem tudok belenyugodni abba, miért és hogyan követhettem el ezt a szörnyűséget. Egész további életemben nagy teher lesz ez nekem. Súlyosbító tényezőként vette figyelembe viszont a bíróság, hogy Apró Adorján egy rejtegetett fegyverrel-* követte el a bűncselekményt. Gál Sándor Értesítjük megrendelőinket, hogy a Budapesti Jármű Szövetkezet 1974. április 1-től a BUDAMOBIL márkanevet vette fel * . . _ BUDAMOBIL BUDAMOBIL \^f Budapesti Jármű Szövetkezet BUDAPESTI JAPMU SZÖVETKEZET Budapest, 1116. Temesvár u. 19—21. 1509 Budapest, Pf.: 29. Telefon: 451-390 Telex: 22-4287 818 2 •A féleevházi narkerdö nekik is kSszSnheti úliászflletését.
