Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-25 / 95. szám

'1974. április 25. • PETŐFI NÉPE • f

Ki volt

K. József T. Ügyész?

Ha a kecskemétiek a fenti rövidített név- és hivataljelölést látják nyomtatásban, önkéntelenül is városunk nagy fiára, Katona Józsefre gondolnak.

Ez történt 1962-ben is, midőn a .kecskeméti megyei könyvtár dolgozói a Tudományos Gyűjtemény 1818. évfolyamának II. füzetében megtalálták „A honnyi Mívészség és a Mívészek eránt’’ című cikket K. József T. ügyész aláírással.

A cikk annál is inkább emellett szólt, mert bizonyos mértékig párhuzamos gondolatmenetet lehetett látni Katona híres, ugyancsak a Tudományos Gyűjteményben (1821) megjelent dramaturgiai értekezésével („Mi az oka, hogy Magyarországban a já- tékszini költő mesterség lábra nem rúd kapni?”). Az is valószínűsítette ezt a feltevést, hogy a drámaíró több ízben használta nem nivatalos írásaiban is az ügyészi titulust. A „Bánk bán” első kidolgozása másolatának j es „Jolánta” című Ziegler-dráma fordításának a címoldalán ott áll: Katona József Országos Ügyész. A tudományos gyűjteménybeli Ügyész (ügyvéd) szó előtt álló T. felfoghatónak látszik akár Titu- laris (címzetes), akár Tabularis (táblai) értelemben, mert Katona József 1818-ban, noha megvolt az ügyvédi vizsgája, önálló ügyvédi gyakorlatot még nem folytatott.

Úgyhogy Joós Ferenc (ItK 1903) nagy elfogadhatósággal vonhatta le a következtetést: „A fentiek alátámasztják annak valószínűségét, hogy a könyvtári kutatók által felfedezett rövidített névjeles cikk Katona eddig nyilvántartásba nem került közleménye.” '

Most, hogy Katona József ösz- szes műveinek kritikai kiadása készül, szükségessé vált a tüze- teseuj vizsgálata annak, tényleg Katona József műveivel állunk-e szemoen, hogy bevegyüfe-e — akár csak kérdőjelesen is — ezt a cikket a Katona-művek sorába.

Az alaposabb vizsgálat első eredménye az lett, hogy kiderült ez az írás csak bevezetője akar lenni egy cikksorozatnak: „Ezen hazai levélek időről időre hadd ismertessék meg a hazai mívészeket, és az ő mívészi termékeiket; azok életének jeles környülálásait...” — írja magában a cikkben K. József.

És tényleg a következő 1818. évfolyam III. füzete Fusz Jánosnak, a 19.-század eleji neves ze- -neszérzőnek ■' pályáját ismerteti, =a ~tV'. Hesz Mihály arcképfestőt, rézmetszőt és rajztanárt mutatja be, az V. pedig ugyancsak Fusz Jánosnak egy Bécsben megjelent új zongoraszonátájára hívja fel a figyelmet. A VI. füzet Braun Norbert pécsi „képíróval” foglalkozik, a IX.-ben pedig Böhm József Dániel „véső”, Du- naiszky Lőrinc „képfaragó” alkotásainak szenteli sorait (felemlíti Dunaiszkynak a kecskeméti Kápolna-hegyen levő hat „ólő nagyságú kép-szobrait” is). Továbbá szól itt még Szalay József bécsi zongorakoncertjéről és „Három Magyar Virtuósz”, Vaidinger, Hussek és Kellner königsbergi

(„Burkus Országban”) hangversenyéről. Majd a XII. füzet két főúri zongoraművész-tehetségre hívja fel a figyelmet pozsonyi fellépésükkel kapcsolatban: a 15 éves gróf Zichy Fannyra és gróf Apiade Tódéra. Ugyanitt olvashatunk Dürer Albertról is, mint az Ajtósi magyar családból származott világhírű festőről és rézmetszőről. A sorozat az 1819-es évfolyamban is folytatódik. Itt az I. füzetben a Dornvaldsohnnál (Thorwaldsennél) tanuló Fe- renczy Istvánról, a későbbi nagy magyar szobrászról tudósít. Az 1819. évfolyam V. füzetében fejeződik be a sorozat ((berekesztése a honnyi Műrészekről és az ő Míveikről való tavait Tudósításoknak), ahol összefoglalásul, de főképpen kiegészítésül 50 magyar „mívész” (zeneszerző, előadó, zeneművész, szobrász, festő és metsző)! betűrendes felsorolását találjuk.

A szerző a második cikktől kezdve csak K-val jelzi nevét.

Mindaz, hogy a cikkecske sorozattá bővült, még nem zárná ki Katona József szerzőségének, a lehetőségét, de ha e tudósításokat olvassuk, meglep bennünket az a művészet minden ágában (de főleg zenében) való pontos jártasság és alapos hozzáértés, mely belőlük árad. A fiatal, kezdő jogász Katonánál nehéz lenne mindezt feltételezni és főleg azt a főúri házakban való otthonosságot a külföldi (elsősorban bécsi) zenei körökben való tájékozottságot, amellyel e cikkek szerzője rendelkezik. Erre semmi adatunk nincs.

Akkor hát ki lehet a titokzatos K. József T. Ügyész?

Erre is pontos feleletet kapunk a Tudományos Gyűjtemény 1819. évfolyamának XI. és XII. füzetében, ahol újra Fusz Jánosról olvashatunk (Fusz János Evangélista Emlékezete, Fusz János Evangélista Hang- Szerzeményei) két teljes zenetudományi apparátussal megírt alapos értekezésben. A szerző hivatkozik is bennük az 1818-as évfolyamban megjelent Fuszról szóló írásaira, úgyhogy a cikksorozat és az értekezések írója kétségtelenül azonos.

. Az értekezések alatt pedig már mindkét esetben nem a rövidített név- és titúlusjelzés, K. József T. Ügyész áll, hanem annak teljesen kiírt alakja: Krüch- ten József Törvényes Ügyész.

■Krüchtrsrr József'budai” ügyvéd (rrtéghált Í.846?) a ’ múlt század elejének egyik legkiválóbb zenei írója volt. „Úeber Musikwesen in Ungarn” című igen értékes cikke egy mainzi zenei folyóiratban, a „Caeciliá' -ban jelent meg 1826-ban. Bécsi lapokba is írt zenekritikákat. így például MoScheles 1818. június 15-i pesti hangversenyéről az Allgemeine Musikalische Zeitungba.

Ezek az adatok minden kétséget kizárólag tisztázzák az eddig Katona Józsefnek tulajdonított cikkecske szerzőségének a kérdését. így az semmiképpen sem kerülhet be a kritikai kiadás negyedik kötetébe.

Sütő József

A III. kecskeméH

népzenei

talákozón

Pribojszky Mátyás kapta a legtöbb tapsot.

Kiünő technikával, a dallamíveket szemléletesen érzékeltetve citerázott.

Honnan

jött,

kicsoda ez a férfi, hol tanult;

kérdezgették a nézők.

A népzenekutatók

közül is

kevesen

ismerték,

először vett részt

a kecskeméti sereglésen.

9 Japán kisdiákok

Magyar citerás Japánban

Bemutatjuk a szerzőt

Pribojszky Mátyás korábban csak a maga és baráti köre gyönyö- rűsegére játszott, fiatalokat tanított. Munka után, hazatérve a hatalmas hőerőmű kapcsolótermeiből. Már gyerekkorában kiszakadt a hagyományos paraszti közösségből, szakmunkás lett, csillogó kapcsolótermekben, gépházcsarnokokban dolgozott. Ott volt Gyöngyösvisonta születésénél, napi tiz-iizenkét órán keresztül szerelte a generátor óriásokat. Bármennyire is elfáradt, a citerajátékot sohase mulasztotta. Sajátos stílust alakított ki, vallotta, hogy a hangszer kifejezési tartományai bővíthetők. Az ö játékát hallgatva-csodálva határozta el Kecskeméten Bozay Attila, hogy új zenemüvet komponál zenekarra és citeraszólóra.

Pribojszky egyszeriben híressé vált. Hívták kis üzemekbe, termelőszövetkezetekbe, fellépett neves művészek társaságában, turnézott olasz földön, ezrek élvezték játékát Tádzsikisztánban. Végül elfogadta az Országos Filharmónia vezetőinek ajánlatát és hivatásos muzsikusként igyekszik azóta terveit megvalósítani. Bizonyítani szeretné, hogy a citera is alkalmas a legbonyolultabb hangzások tolmácsolására, az öröm és bánat kifejezésére, ha a megszólaltató hisz a szerszám töké- letesíthetőségében, a népdalok időtlen szépségében. Az ősi hangszer művésze hónapok óta Japánban szerepel. Megkértük, hogy számoljon be eddigi tapasztalatairól, élményeiről. Készséggel teljesítette kívánságunkat. örömmel közöljük színes írását. %

Tánczene és szamuráj-dal

Négy hónapja élek Tokióban.

Az a feladatom, hogy a magyar citerát megismertessem a japán közönséggel, megszerettessem, esetleg tanítsam a hangszert az érdeklődőknek. Estéről estére közönség előtt vagyok.

Mindenekelőtt: a japán nép rendkívül muzikális^-vetekszik az olasszal. Híven megőrizte ..a pentatónián alapuló ősi zenéjét, tisztán, változtatás nélkül, akárcsak az európaiaknak furcsa színjáték-formát, a kabukit.

Az úgynevezett nyugati zene mindössze 40—50 esztendeje hat Japánban. Kevés ez a széles tömegek ízlésének a befolyásolásához. Igaz, a japán népben természetesen él az egészséges kíváncsiság minden iránt, ami új, szívesen és jól „utánoz”.

Ügy látszik azonban, hogy a legfontosabbat nem találták még meg: a saját zenei anyanyelvűkre ültetett modern zenét. Érdekes, hogy tánczenéjükben sokkal inkább dominál a népdal ihletése. Sokszor nehéz megállapítani, hogy mikor énekelnek ősi szamuráj-dalt és mikor táncdalt.

Shamisen, koto

Velünk ellentétben Japánban nagy jelentőségű a hangszeres népzene. Tiszteletnek örvend aki valamilyen hangszeren Játszik. ÁT magyar paraszt általában ön- magának muzsikáígatcrtt. Népi' hangszereik túlnyomóan húros hangszerek, mint például a shamisen. Régi, gitárszerű zeneesz- köz 1—2 "húrral, az ősi kabuki színházakban ma is ezt használják folyamatos zenei aláfestésre. A koto másfél méteres, külsőleg fatörzshöz hasonló, belül üreges hangszer, bélhúrokkal. Rengeteg van ezeken kívül is; a legkedveltebbekről írtam.

A magyar citerát óriási érdeklődéssel hallgatják és nézik. Rokonhangszer, mondják boldogan. Szörnyülködve számolják, hogy milyen sok húr van rajta. Szinte megható az a kisfiús csodálkozás, amivel ’körülvesznek estéről estére. Természetesen néha egy-egy japán népdalt is közbeiktatok. Ez mindig 'egetverő lelkesedést vált ki, különösen akkor, amikor rögtön utána magyar pentaton dallamokat, tehát az övékéhez hasonlót játszom.

Koncertek az áruházakban

Aligha van ország, ahol jobban tisztelnék Kodályt és Bartókot, mint Japánban. Kevesen tudják, hogy Tokióban működik a világon elsőként szervezett, és azóta is legjobb Kodály-intézet Vezetője Hány Kioko, egy aprócska japán hölgy, aki úgy beszél magyarul, mint közülünk bárki, ha ugyan nem szebben.

Tévedés volna azt hinni, hogy csak a két nagy zeneszerző által ismerik a magyar muzsikát a szigetország lakói. Többször hallottam emlegetni fiatal, középkorú komponistáinkat: Durkó Zsoltot, Bozay Attilát, Szokolay Sándort és az otthon kevésbé ismert Bogár Istvánt.

Koncertéletük zsúfolt és sajátságos. Több ezres koncerttermeikben neves hazai és külföldi együttesek szerepelnek. A sajátos pedig az, hogy a rengeteg hangverseny java részét a nagy áruházak szervezik. Minden híres áruháznak van egy nagy- f terme, ahol'.-^-H.. ha éppen 'nincs zene — kiállításokat- szerveznek.

Ilyen helyen mutatták be az Ermitage, a Louvre és más múzeumok kincseit. Persze ez is egyfajta reklám. A Ginzán — például — Tokió „Váci utcája”, a városrész nagyságban, a Mitsu- koshy áruház jelenleg modern kisplasztika-kiállítást tart, amelyre 24 országból küldtek műveket. A tárlatot a legfelső, a 18. emeleten rendezték. Az érdeklődő tehát kénytelen az egész áruházát végignézni, ha fel akar jutni, s megesik, hogy közben kedve szottyan valamit vásárolni.

Ennyit egyelőre.

Pribojszky Mátyás

FELICE CHILANTI

HÁROM ZÁÍZLÓT SALVATORE ,

Í GIULIANONAK

\ (18) A javaslat mindenkinek tetszik. Mannino és Terranova kardoskodik, hogy a maffiás is vegyen részt a kétségbeesett vállalkozásban. Giuliano meghall, gatja embereit, aztán rövid csönd után kiadja a parancsot:

— Velünk jössz!

A maffiavezér ijedten könyörgésre fogja a dolgot :

— De hát elküldöm veled a testvéremet; az én helyemre Giuseppe Sapienza áll, őt én fizetem. En nem vagyok már fiatalember, nem bírok hegyet mászni.

Mannino és Terranova kegyetlen gúnnyal ígérik meg, hogy maguk viszik föl majd a vállukon a hegytetőre, Pisciotta pedig odamegy a félelemtől reszkető öregemberhez, és dühösen fülébe dörgi:

— Ezúttal a maffia is velünk jön.

23.

Badalamenti, akinek arcát mély ráncok szabdalják keresztül-ka- sul, arckifejezését pedig valami bárgyú mosoly teszi még ijesztőbbé, nos ezt a Badamentit rendelte Giuliano a fiúk élére. A

bandavezé'.' jelére a barakkhoz, a fegyverraktár elé vezeti csapatát. Giuliano személyesen osztja szét a puskákat meg a karabélyokat, mindenkinek négy tölténytárat ad hozzá. Nyolc Fiat típusú golyószórót és egy Breda gyártmányú, háromlábú könnyű géppuskát visznek az úton várakozó dzsipbe.

A fiúk kopott amerikai egyenruhát viselnek.

Badalamenti ügyetlenre sikerült katonai vezényszóval sorakoztatja fel kettesével a fiúkat, aztán megindul velük.

— De hát hová visznek bennünket? — kérdi valaki.

— Majd megtudjátok, ha odaértünk. Az a fontos, hogy Giuliano ötezer lírát ad majd nektek — mondja Badalamenti.

Közben két motorkerékpáros óvakodik be Piana degli Albanesi és San Giuseppe főterére. Köpenybe burkolt, sietős férfiak szállnak le a motorokról — arcuk elé fekete kendőt kötöttek —, és kereszteket rajzoltak a parasztházak kapujára. Piana degli Albanesi határában áll egy márványoszlop ; Garibaldi emlékére emelték, miután átvonult a falun. Az oszlop előtt hatalmas Garibaldi-kép, a bal oldali blokk jelképe volt a legutóbbi választási hadjáratban. A maffia emberei arrébb teszik most a képet, hogy a temető felé nézzen.

A kapukra és a falakra mázolt fekete kereszt maffia hagyományos figyelmeztető jele, ha halálos csapásra készül.

A fiúk Badalamenti vezetésével keresztülvágnak a nagybirtokon: a két Tinervia testvér kézen fogva megy, mint az ijedt gyerekek. Egyikük a két Buffa fivérhez fordul, Antonióhoz és Vin- cenzóhoz.

— Mit mondott a sógorotok, Ros-ario Candela? Hová visznek bennünket?

Ám a Buffa fivérek se tudnak semmit. Valaki Motisihoz fordul.

— Mit mondott a húgod férje, Mannino? Mért visznek a halálba?

A csapatkapitánycár közben a Pizzuta hegy lejtőjéhez értek a dzsippel, és lerakták a fegyvereket. Folytatódik a kegyetlen tréfa a maffiavezérrel.

— Te fezzel fogsz lőni — mutat Mannino egy géppuskára.

— De hát nem tudom kezelni. Nem értek a fegyverekhez.— Megtanulod. Majd én megmutatom.

Giuliano int az embereknek, hogy hallgassanak el, aztán Pis- ciottával elindul a hegyre, a Por- tella lejtőjére vezető ösvényen.

A két városkában egymás után nyílnak a kapuik. Asszonyok jön», nek elő, sietve begyújtanak a kemencébe, kenyeret sütnek. Az öregek misére mennek. Minden házban elő van már készítve a lányok-fiúk ünneplőruhája, szeletelik a szalámit is, megtöltik a borosflaskókát, az istállóban derékig meztelen fiúk csutakolják lovukat.

Kinyitnak a parasztszövetségek székházai, zásfiók, transzparensek jelennek meg a bejárat előtt

A muzsikusok trombitákat és puzonokat fényesítenek.

Valaki észreveszi a kereszteket a házakon. Egyik szakszervezeti vezető azonban megnyugtatja az embereket:

— Ránk akartak ijeszteni, de mi már szavaztunk.

— A választási kampánynak vége — mondja valaki tréfálkozva

— Elfordították a Garibaldi- képet.

— A szél lehetett.

San Giuseppében egy rongyos csavargóasszony, akit mindenki boszorkánynak hív, megy keresztül a városkán, és mintha magában beszélne, sötét jóslatot motyog.

— Menjetek csak, menjetek, és a Jato patakban vér folyik majd, nem víz... Menjetek csak, menjetek, most énekeltek, de sírva jöttök majd vissza.

Egy asszony alamizsnát ad a boszorkánynak, frissen sült, meleg kenyeret.

24.

Giuliano és Pisciotta közben kiválasztotta az állást a fegyvereknek : a nyolc golyószórót a hegyoldalban állítják föl, minden fegyver mögött egy bandita foglal helyet..

Badalamenti följebb vezeti embereit a Portellára néző hegyoldalon, majd félkörben felsorakoztatja őket, mint a támadásra készülő katonákat.

Mindenkinek ugyanazt a parancsot adja:

— Akkor kell lőni, amikor Giuliano lő. És oda kell lőni, ahová Giuliano lő.

Giuliano magának a géppuskát választotta, s a golyószórók meg a fiúk arcvonala közt, a csapat közepe táján helyezte el. A néma csöndben csak Pisciotta köhécseiése hallatszik, aki egyik amerikai cigarettát a másik után szívja.

A Portella della Ginestranak nevezett zöldellő völgyszorosba már megérkezett két kocsi és vagy tíz fiatal, akik tüstént fel is állítják az emelvényt a május elsejei ünnepséghez.

Minden évben elvégzik ezt a munkát.

Vörös és fehér zászlókkal, transzparensekkel, szentképekkel, Barbatónak, a parasztmozgalmak vezetőjének és lelkesítőjének képeivel díszítik az emelvényt, és a Portella közepén itt a kő is a felirattal, amely azokra a régi május elsejékre emlékeztet.

És érkeznek már a mozgóárusok, virágdíszes szekereikben cseresznye, paradicsom, hagyma, kenyér, bor. Ide-oda járkálnak a völgyben a vállalkozó szellemű kereskedők, kezdetleges nyársakat állítanak ^öl, hegyes vasakra szúrják a bárányt vagy az ürü- combot és hozzákészülődnek a tűzgyújtáshoz.

Giuliano messzelátón figyelj az átellenes hegyet Látja, hogy vannak odafönt. Elégedett. Odainti magához Pisciottát, átadja neki a távcsövet Pisciotta is belenéz, aztán Mannióhoz és Terra- novához megy vele. ök is megnézik a Cumeta-hegyen várakozó embereket.

(Folytatjuk.)

Szaímavirágnyelv

Hogy előadók, szónokok egyaránt igyekeznek szakítani az előregyártóit elemekből faragott mondatokkal, a közlönyök száraz, hivatali bikkfanyelvével; sok biztató jel tanúsítja. Persze, hangsúlyozni illik, hogy még a stílusváltás kezdetén tartunk. Ez abból is következtethető, hogy a magyar észjárásnak oly kedves szemléltető stílus még azért keveredik az értekezleteken belénk ivódott sablonokkal.

Néha bűbájos,, de nemkülönben groteszk fogalmazási nyelvficamodások jutalmazzák az előadók, felszólalók törekvéseit. De beszéljenek a példák.

Megejtően érzékletes buzdítás a közellátás színvonalának emelésére: „Javítsuk valamennyi csatornán a töltelékáru beáramlását!” — Valóban, látványnak is felemelő lesz, midőn mindenféle csatornán csak úgy áramlik befelé a töltelékáru.

S ha már látásról van szó, bizonyára a résztvevők emlékezetébe vésődött a zöldségtermesztési tanácskozáson elhangzott intelem: „Nß csak ezen a szemüvegen hanem magán a lucernán keresztül nézzük a kérdést!” — Ügy is van. Egy — lucernán keresztül szemügyre vett kérdést mindjárt más színben látunk, mint ha csupán pápaszemmel vizsgáljuk.

Sok szó esik napjainkban a népesedéspolitikáról. Nem csoda hát, ha az előadók lelkesedése színesebbnél színesebb mondatvirágokat terem. Milyen lélegzetelállító történetiséggel párosulhat a családtervezésre szóló biztatás: „Tudjuk, nem lehet felszámolni egycsapásra a múlt századok hosszú távlatát. Mégis: szeretnénk, ha lakosságunk a közeljövőben gyors szaporodást érne el." — Ki tagadná, hogy ilyenek hallatán alig várja a lakosság az értekezlet végét. Tudniillik, hogy mielőbb hazaérjen,

Másutt már. a derűs op-.J. ^árKiéffiüfhytlott ki a hallgatóság feje fölött, midőn a — férfi! — szónok bejelentette: „Jó eredményt értünk el a megtermékenyü- lés kérdésében...” — Tetszik hallani? „Értünk el”

— Még jó, hogy a riporter elfelejtette feljegyezni a helység nevét, ahol a nők mellé a férfiak is szívvel- lélekkel felzárkóztak: megtermékenyülni.

No, de lehet csodálkozni, amikor egy volt tanácsi vezető megyei rendezvényen dicsekedett ßl ilyennel: „Az iskolákat mi látjuk el gyerekanyaggal!”

Természetesen ebben a tárgykörben is érvényes egy másik előadó elvi útmutatása: „Amink van, oda tegyük, ahol annak a legnagyobb hatékonysága jelentkezik.”

Áttérve most már termelési témára, igen szíven ütötte a mezőgazdasági tanácskozás hallgatóságát, midőn egy felszólaló ilyen ékesen ábrázolta a folyamatot: „Az állattenyésztés egyré" jobban bekerül a tanyákról, s a sertések, marhák így már itt vannak a faluban ..

Megvan tehát a készség a szónoki, előadói stílus színesebbé tételére. És hát minden nem mehet egyszerre. Mégis, az átmenet meggyorsítása, megkönnyítése végett célszerű egy régi, bevált módszer kö- ' vetése. Olvassunk minél több szépirodalmat.

Minél több szép újságcikket nemcsak szerénységből nem bátorkodók ajánlani. Lévén a szépírást tekintve a mi szakmánkban is elég sok a fehér folt — tisztelet a kivételnek. Ami

— a kivételektől eltekintve — ugyancsak abból következik, hogy nem kevés egyesek olvasottságában a szépirodalom szűz terület.

Így aztán — „stílusterjesztésben” — eléggé kölcsönös volt, különösen elmúlt időkben, az értekezletek és egyes újságcikkek nyelvezetének „nevelő” hatása. Nem véletlen, hogy annyi előadásból, felszólalásból — cikkből — hiányzott nemhogy a szépirodalom mivessége. hanem a hétköznapi élőbeszéd varázsa is.

Tóth István