Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-18 / 89. szám

L

4 • PETŐFI NÉPE • 1914. április 18.

Vállalatközi kapcsolatok

A munkamegosztás növekedése, a termelés bonyolultságának fokozódása elkerülhetetlenné teszi ii vállalatközi kapcsolatok tökéletesítését. Természetesen akkor, ha van mit jobbá tenni! Sok helyen ugyanis semmi többet, csupán az adok— veszek viszonyt értik kapcsolatokon, erre pedig ott vannak a szerződések... Valóban ennyire egyszerű lenne az együttműködés?

Szerződéskötési kötelezettséget viszonylag szűk körben írnak elő a rendelkezések. Mégis, ennél jóval tágabb a szerződők tábora, mert a biztonságos gazdálkodás útját szerződéssel is igyekeznek egyengetni a vállalatok. Nincs is ebben hiba. A baj ott kezdődik, hogy már a szerződések teljesítése sem zavartalan, s folytatódik a kapcsolatok megrekedésével, a partneri viszony kialakításának elmulasztásával. Holott a termelés zavarainak tetemes része a vállalatok tökéletlen együttműködésével, annak alacsony színvonalával, vagy 'éppen teljes hiányával magyarázható. Márpedig a hatékonyság növelése, a szervezettség javítása vállalaton belül csakis akkor lehetséges, ha a vállalat külső kapcsolatai szintén fejlődnek, igazodnak a változó követelményekhez.

sonló munkáinak tapasztalatairól, s így tovább. A szerződés fontos mozzanata' a vállalatközi kapcsolatoknak, de melléje még sok másnak kell sorakoznia. Egyebek között a gyártás- és gyártmányfejlesztés kölcsönös egyeztetésének, a Jövőbeni minőségi követelmények pontos meghatározásának, a technológiai folyamatok összehangolásának. S ez megintcsak maroknyi a teendőkből.

Beérheti-e a gépipari vállalat azzal, hogy megköti a szállítási szerződéseket ► a részegységek, alkatrészek előállítóival? Ha pusztán erre szorítkozik, váratlanul érik a szállító típusmódosítási, fejlesztési lépései, ahogy a maga hasonló igényei a partnert lepik meg. S ez csak egyetlen a kapcsolatok ezerféle szálából. Elég-e, ha az építőipari vállalat aláírja a szerződést az alvállalkozókkal, de például fogalma sincs az azok felhasználta anyagok műszaki jellemzőiről — mondjuk a műanyag csövekről, melyek a hő hatására meglágyulnak —:, a cégek korábbi, haNem tulajdonítunk túlzott fontosságot a vállalatok együttműködésének? Hiszen végül is üzleti kapcsolatokról van szó, ahol eladó és vevő áll egy asztalnál. Igen ám, de két vállalat viszonyának zavarai sűrűn húsz-huszonöt cég mindennapi munkájában okoznak fennakadásokat, éppen azért, mert a termelés ma bonyolultabb a munkamegosztás jelentősége növekvő. S ilyen helyzetben nem lehet arra berendezkedni, hogy a partner hol ezt, hol azt gondolja, közli, követeli. Azaz a vállalatiközi kapcsolatoknak csak akkor adható meg áz igazi értelme ha hosszú távra ko- vácsolódnak, ha felszínre hozzák az ellentéteket — s ezzel azok forrásainak felszámolását —, ha az egyenrangúságra alapozódnak.

lyamat megindulása lemérhető —, de elengedhetetlen, hogy társuljon hozzá a vállalati szemlélet módosulása. Először is annak a felismerésnek a térhódítása, hogy még a monopolhelyzetben levő cég erőfölénye sem örökös tényező, mert ugyan élhet, 1 sőt, esetleg vissza is élhet ezzel, mint termelő ugyanakkor viszont mint megrendelő, maga is kiszolgáltatottá válhat. Bumerángot dobnak el ott, ahol úgy vélik, megengedhetik magúknak a minőségi követelmények fédre- tolását, a szállítási határidők tetszés szerinti megállapítását, a fizetési késedelmeket, a saját érdekeik minden áron való érvényesítését,

Ez a bumeráng olykor fájdalmas sebet ütve* tér vissza elen- gedőjéhez, s ilyenkor hangos a jajszó. Fölborítják üzem- és munkaszervezési intézkedéseinket, állandó bizonytalanságot okoznak — hallatszik a panasz, csak éppen akörül nagy a csend, hogy másokkal ők tették ugyanezt. A pénzügyi szervek megállapítása szerint egyetlen vállalat fizetési nehézségei nyolc-tíz másik céget sodornak kellemetlen helyzetbe! Azaz nem vállalati belügy, hogy erőn felüli beruházásba kezdenek-e, késve, vagy egyáltalán nem teljesíthető megrendeléseket fogadnak-e el, s így tovább. Hát még mennyire nem vállalati belügy az, hogy mi történik a termelési, fejlesztési, értékesítési kapcsolatokban, az állandó, hosszú távra szóló együttműködésben !

NÉGYSZEMKÖZT

Az üzemi demokráciáról

A vállalati kapcsolatok kezdetlegességének, akadozásának egy része 'objektív okokra, a termelési állapotok és a gyártmány szerkezet korszerűtlenségére vezethetők vissza. Ezen csak fokozatosan lehet változtatni — s a foEz már összességében a -népgazdaság ügye. A vállalati teendők súlyát — a szerződések megkötésétől a rendszeres személyes találkozásokig — ez adja, a felelősséget ez teszi áthárithatat- lanná. M. O.

Sápi József, az Üjpesti Gépelemgyár kecskeméti telepének diszpécsere és pártbizalmi:

— Szerintem akárcsak a múlt évihez képest is, nálunk sokat fejlődött az üzemi demokrácia. Osz- szefügg ez a telepünk fejlődésével és természetesen azzal, hogy a munkások tapasztalják: nem észrevé- teleztek hiába. Jobb a munka megszervezése, folyamatos lett az anyagellátás és az sem mellékes, hogy alaposan megváltoztak, igazán jók telepünkön a szociális körülmények

Valamilyen vonatkozásában mindennapi téma nálunk a telep fejlődése. A vázlat, amelyet a további célokról az igazgató elvtárs ismertetett, nemcsak lelkesítő, hanem gondolatokat is ébreszt. A budapesti _ gyárnak a mi telepünkkel együttesen 203 milliós az idei termelési terve. Üj géptípusokkal, gyarapodtunk és gyarapodunk. Pompásak például a kettős, oda-vissza nyomással működő munkahengerek vagy a szovjet esztergagépek. Lényegesen megkönnyítik a munkát. Problémánk a műhelyek szennyezett levegője. Ez több termelési tanácskozáson is elhangzott és nem hiába. Az idén sor kerül az elszívóventillátorok felszerelésére.

Korábban sokat és joggal méltatlankodtak nálunk a munkások a rossz anyagellátás miatt, mert az évi feladatainkhoz szinte tervezett anyaghiánynyal kezdtünk hozzá. Szerencsére ez is a múlté. Ez év elején már itt sorakozott a kellő anyag, főleg a nyers csövek, amelyekből az alkatrészeket esz-, tergáljuk.

Én, mint diszpécser, személy szerint is felelős vagyok a műhely folyamatos anyagellátásáért. És nagyop tudom, hogy a dolgozó akkor érzi jól magát, ha tornyosul körülötte a munka. Akkor biztos a keresete, a munkahelye. Nos, ezt elértük, s így fantáziát látunk a telepünkben.

Az is világos, hogy tovább szeretnénk lépni. Nem titkolt beszédtémánk, hogy jó lenne, ha a telepünkből gyáregység válna. Hiszen a gyáregység önállóan gazdálkodik, szervezi a munkát, a terv teljesítését, több a lehetőség a kezdeményezésre. Ennek feltételeit, persze, nekünk kell megteremtenünk.

Az a meglátásom, hogy nálunk az információ lefelé és felfelé egyaránt hat. Egy példa rá: a munkaversenyt ez ideig a budapesti gyárban értékelték. Büszkék vagyunk rá, hogy ezúttal a gyári együttesben a mi egyik brigádunk vívta ki az elsőséget. Telepünkön a munkások a verseny helyi elbírálását igénylik. Természetesen én is. Ez miránk tartozna, mert itt ismerik, látják a körülményeket, például a szerszámellátásnál előforduló nehézségeket. Van úgy, hogy ami Pesten adott, annak beszerzése nekünk olykor három napba is beletelik.

A munka ugyan nem áll meg, mert a tervnek

megfelelő fontossági sorrendben mást veszünk elő, dp a folyamatosság itt-ott megszakad. Ezt itt nálunk ismerik igazán, ami feltétele a tárgyilagos elbírálásnak.

Sokat beszéltünk erről az üzemben, de a párttaggyűlésünkön is téma volt már. Hiba lenne viszont, ha figyelmen kívül hagynám, hogy ha két évvel ezelőtt lett volna húsz brigádunk, már biztosan megkaptuk volna az elbírálás jogát. De nálunk csak tavaly lendült fel a mozgalom. Most 11 tyrigádunk, és négy egyéni benevezünk van, „s ezzel talán alapunk is az értékelés helyi jogának szorgalmazására. Budapesti vezetőink tudnak ..már róla. Igaz, még nem válaszoltak, de én feltétlenül kedvező választ várok.

Még valamit: a mi pártszervezetünk viszonylag fiatal, de tettrekész. Ügy látom, ha fokozottabb tempóban dolgoznánk, valamennyi társadalmi szervezetünkkel együtt, még gyorsabban jutnánk előbb, re. Van mit tennünk ugyanis az üzemi demokrácia még jobb érvényesüléséért. Nagyon kell ehhez a dolgozók őszinte véleménye. Nekem például elmondják naponta és én tolmácSólorli is az üzem különböző fórumain. De meggyőzőbb, hatásosabb, ha ki-ki személyesen előadja. Ezért volt rá példa, hogy a termelési tanácskozáson így biztattam: esztergályos i kollégák, itt az alkalom, most mondják el!

__ Lejegyezte: Perny Irén

G

arai munkásnők

Kevesen gondolták pár évvel ezelőtt, hogy Gara, a bácskai több nemzetiségű község ipari üzemet kap. A három és fél ezer lakosú település csak az eljáró dolgozóin keresztül volt némi kapcsolatban 'az1 iparral. ,A Férfifehér nemű-gyár bajai gyárának vezétői határozták el két évvel ezelőtt — közösen a garai vezetőkkel —, hogy üzemet telepítenek a községbe.

Takarmánygőz-meghajtásúak

Ügy gondoljuk, hagyomány- ápoló hivatásunknak teszünk eleget e képösszeállítás közlésével. Korunk úi nemzedéke — ugyebár — már autóval ébred és tér nyugovóra. Fiataljaink tudatában esetleg véglegesen gyökeret verhetne az a hiedelem, hogy az ember soha mással ' nem közlekedett, mint gépkocsival. E téveszme eluralkodását előzzük meg a há- ' romféle, állatvontatású fogat bemutatásával.

□ □ □

Első felvételünk bivalyfogatót ábrázol. A két jószág fura szerzet, ugye? Bizonyos, hogy szőrzetük nem éppen divatos. Egészen gyér, durva. Legkülsejére hát nem sokat ad a bivaly. Talán, mert erős, kérges bőre pótolja az igen elhordott felöltőt. Korosabb generációk még emlékeznek rá iskolai tanulmányaikból, hogy a bivaly belsőleg, is nagyon igénytelen. Legkedvesebb csemegéi az ún. savanyú füvek. A sok savanyúság miaitt is szeretheti annyira a vizet. Nyáron egyszerűen nem nélkülözheti a kiadós fürdőzéseket. Ez olyannyira szenvedélye, hogy ha vizet lát. megfeledkezik minden másról. Arról is, hogy mondjuk éppen be van fogva. Konokul belegázol szekerestül, gazdástul akár a kubikgödörbe is. Belemerül a vízbe annyira, hogy csak az a fénves-boxos orra, meg boldogan csillogó fekete szeme látszik ki. Ilyenkor náspágolhat- ják, szidhatják; rá se hederít.

Vastag a bőre. Ezt a tulajdonságát némely ember is átveszi.

Nehezen tanítható, és igában rendkívül lassú. Viszont erős, mint a ... bivaly. A hangjáról is valamit. Biztos, hogy Odysseus — bivalyhangok miatt — nem kö- töztette volna magát a hajója legénységével az árbochoz. Igazán nem csábító a bivaly sajátos, szaggatott bégetése.

No de fejezzük be a jellemzést, mert amilyen gyáva természetű állat, olyan szilaj vadságba csap át, ha felbőszítik. Ilyenkor nem is azzal a ráncos-redős, háromélű szarvával öklel inkább, hanem letapossa ingerlőjét... Van az úgy bugyuta embereknél is; amikor érzik, hogy az értelem csatájában békán alul maradnának, az öklükkel érvelnek. Ezt az öklöt esetenként fűrészelésnek, intrikának. fúrásnak, 'avagy hatalommal való visszaélésnek is ne- -vezik.

Aki meg mindezt gyáván elviseli. arra mondják, hogy — bi^ va'ly türelmű ember.

természetrajztanár is, aki pedig hivatalból is tanítja, hogy: a szamár értelmi képessége korántsem olyan csekély, mint közönségesen hiszik. Emlékező tehetsége pedig egyenesen kitűnő. Eszerint lexikális ismeretek elraktározására alkalmas agyberendezése van. Talán emiatt adódnak természetében hézagok bizonyos összefüggések megértésében. Ezért makacs. Önfejű, és merevségét ellensúlyozandó. furfangos, alattomos... Gazdájához sem ragaszkodik olyan hűségesen, mint a ló. De tagadhatatlanul szorgalmas, kitartó. sokoldalúan hasznosítható ál. lat. Hogy ő sem hibátlan, hát istenem. A szamár sem angyal.

□ □ □

□ □ □

Második fogatképünk hősei a szamarak. Róluk annyi jellemzőt összeírogattunk lapunkban is az utóbbi néhány évben, hogy nem égy sajtónyilvánosságra törekvő ember joggal irigykedhetne rájuk. Nem ismétlőnk tehát, hanem csak még nem ismertetett oldaláról állítjuk reflektorfénybe.

Máig se tudom, hova tenni például a tanárok következetlenségét. Ha nem tud a diák. meggondolatlanul leszamarazzák. Még a

Utoljára hagytuk kedves, .rokonszenves háziállatunkat, a lovat. Csak a legifjabbak kedvéért említjük meg, hogy szűkebb környezetünkben hátas-, kocsi-, azaz teherhordásra használt lovakat ismerünk. A hátasok is lehetnek közönséges, luxus-, vadász- vagy versenylovak. Hogy igen értelmes a ló, arról ki-ki tucatjával mesélhetne eseteket. Utaljunk csak arra, hogy könnyűszerrel elvégzik a magas színvonalú lótanfolyamokat. Kiváló művészló egyéniségek sora lép fűrészporra a cirkusz porondján. Egyenrangú társa volt az embernek az ősi vallási szertartások lebonyolításánál. Egyik kul- túrnépnél emberáldozatokkal engesztelték ki az égieket, a másiknál lovaik viselték a mártírsá- got. Az ősmagyarok fehér mént áldoztak Hadúrnak. S nemde mi

— Nem volt egyszerű megva-. lósítani ezt a szándékot — mondta Zagnál Márk, a községi tanács elnöke. — A legnagyobb nehézséget a megfelelő épület megtalálása jelentette. Nagy volt a zúgolódás, mikor kijelöltük a volt kultúrházat, céljaink megvalósítására. Azóta már valamennyi lakosunk megbékélt,; s elégedetten pillant a cégtáblára.

Heves Gézáné, az üzemegység helyettes vezetője így emlékezett az első időszakra:

— Mindössze húszán voltunk, s bedolgozókként kezdtük. Lassanként sajátítottuk el a munka- folyamatokat, ízlelgettük az üzemig életet. Az első gépsort — egyelőre — a bajai gyárba járó garai munkásnők vették birtokukba. Ma hat szalagon termelünk, s az Itt dolgozó 187 nő keze alól szebbnél szebb fehérneműk kerülnek ki.

Miokovics Józsefné szakszervezeti csoportbizalmi vette át a

szót: I. ;

— öt éven keresztül dolgoztam a bajai Finomposztóban. Nem is volt semmi gondom, főleg addig, míg fiatal lány voltam. Jó volt a városba járni, látni a csillogó kirakatokat, vidáman nevetgélni az úton barátnőimmel. Később sokszor gondoltam arra, hogy több szabad időm lenne, ha helyben dolgozhatnék. Szerencsém volt. hogy így alakult. Mégiscsak jobb itthon, s amióta szakszervezetünk van, ismét igazi gyárimunkásnak érzem magam.

Meg aztán, a háziállatok is . enni akarnak.

— Mennyit keres?

— Havonta 16Ö0 forintot. Nem panaszkodhatok.

— Mészáros néni jól dolgozik — szólt közbe Penczi Andrásné művezető. \— Kölcsönösen elégedettek vagyunk. De azért sűrűn mondogatom néki, hogy ritkábban vállaljon nehéz munkát a földeken.

magyarok mutattuk meg a világnak, hogy a ló diplomáciai feladat beteljesítésére is kioktatható. Gondoljunk csak arra, milyen jó vásárt csaptunk fehér ló közbeiktatásával — Szvatopluknál.

De hogy a ló sincs hiba nélkül, ne hallgassuk el. Sajnos, had történeti leg is főszereplők voltak az emberi őrültségekben. Nem kevésbé sajnos, azonban, hogy csak- a haditechnika félelmetes fejlődése iktatta ki az új lexikonokból az ilyen tézist: „A ló hadászati szempontból is nélkülözhetetlen.” Egyelőre tehát még csak annyi történt, hogy — átestünk a ló túlsó oldalára.

Tóth István (Tóth Sándor felvételei.)

Rend és tisztaság fogadja az üzembe érkező látogatót. Az ügyes, szorgalmas asszonyok kezében gyorsan cserélődnek a munkadarabok. A zümmögő gépek sorában megálltam egy nap-, szíttá arcú, idősebb nő mellett. Mészáros Józs/efné másfél éve váltotta lel a kerti szerszámokat tűvel és cérnával.

— Elmúltam már 50 éves-,-mikor bekerültem a Fékoriba — mondta. — A lányom csalogatott ide. Jobb is itt, mint a mezőn. Talán csak a friss levegő az, ami nagyon hiányzik. Hiába, megszoktam a szabad ég alatt.

— Végleg szakított a mező- gazdasággal ? |

— Ezt el sem tudnám képzelni. Van két hold szőlőnk és kukoricaföldünk. Kell ám ott mozgatni a kapát és a karaszolót.

A nagyterembe szórakozni jártak azelőtt. Ma már a színpad helyét is gépsor foglalja el. A középső ajtó melletti falon népszerű művészek színes képei sorakoznak. Zalatnái Sarolta portréján kívül mind férfiarc, (Eny- nyi nő között az is eredmény, hogy a férfi gépszerelő be tudta csempészni a saját énekes kedvencét.) Szemben több nagy méretű tablót fedeztem fel. a brigádfaliújságokat, hirdetve, hogy megalakultak a szocialista címért küzdő kollektívák is. Az egyiknek Fekete Juli a vezetője, ki büszkén mesélte, hogy létszámuk az utóbbi, időben kétszeresére nőtt, már- huszonnégyen vannak.

— Milyen vállalásaik vannak?

— Foritosnak tartottuk a minőség, a munkafegyelem javítását. a termelési feladatok kifogástalan végrehajtását. , Óvodát patronálunk és árva gyermekek életét igyekszünk vidámabbá tenni. Részt veszünk az új lcul- túrház építésében, de az odavezető utat is rendbehozzuk. Két délután például csak köveket hordtunk, hogy el lehessen végezni a burkolást. Az üzemi átlagéletkora 30 év alatt van, ezért szorosan együttműködünk a községi és üzemi KlSZ-szervezetek- kel. Közös művészeti csoportunk hazánk felszabadulásának idei évfordulóján már meg is tartotta premierjét.

Műszakváltás után többen is ottmaradtak , tereferélni, mutogatták egymásnak aznapi termelésük darabjait. Fulcz Mária kezében szovjet, angol, olasz, német exportra készült fehérneműt láttam. Elmondta, hogy büszkék, ha a tv-ben csikós inget látnak, hisz ők készítették.

így élnek, dolgoznak a garai munkásasszonyok, -lányok.

Holman Péter