Petőfi Népe, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-13 / 60. szám

1974. március 13. • PETŐFI NÉPE • 3 A MŰVÉSZET CSARNOKAI Egyszerre négy meghívót hozott a posta, mind a négy képzőművészeti ki­állításra invitál ben­nünket. Nem volna ebben semmi megle­pő, de ezúttal nem a fővárosi bemutató termek valamelyiké­be szólnak a meghí­vók. Mindegyik vi­dékről érkezett. Egerben, a Rudnay Gyula-teremben Bor­nemissza László fes­tőművész kiállításá­nak ünnepélyes meg­nyitására kerül sor csütörtökön délután öt órakor. Ugyaneb­ben az időben Szol­nokon, az Aba-No- vákról elnevezett ki­állító teremben ifjú Benedek Jenő festő­művész tárlatának megnyitására gyüle­keznek a látogatók. Győrben a képcsar­nok tavaszi festmény bemutatót hirdet, mintegy húsz mű­vész alkotásaiból. A legörvendetesebb azonban a meghívók közül a negyedik, amely arról ad hírt, hogy március 14-én megnyílik Békéscsa­bán a Képcsarnok új bemutatóterme. A Munkácsyról elneve­zett terem ünnepélyes megnyitó­ján Babák György, a városi ta­nács elnökhelyettese mond beszé­det. Mondjuk meg őszintén: irigyel­jük a négy várost ezért a lehető­ségért, s különösen Békéscsabát, amely a mi megyeszékhelyünket is megelőzte a bemutató terem létrehozásában. Hogy mit veszí­tünk évről évre az önálló kiál­lító helyiség hiánya miatt, erre nehéz választ adni. S, hogy miért nem jutottunk még el idáig, szin­tén nehéz lenne megmagyarázni. Sajnálatos, hogy „fehér folt”-ként jegyeznek minket az ország tér­képén, amikor a látáskultúra ilyen fontos propagálásáról van szó. Címképünkön: ifjú Benedek Je­nő festménye a szolnoki meg­hívó címlapján. A másik kép: az egri kiállítás meghívója. Baja-Bácska Kecskeméten • Délszláv ritmusok... (Művészeti vezető Csilics Sándor.) • Az érsekcsanádi magyar csoport Szebellédi Jánosné irányításával készült. (Tóth Sándor felvételei.) ' Tízezrek gyönyörködtek a kecs­keméti tanácsháza Székely Ber- talan-festményekkel díszített nagytermében. Jártak itt néme­tek, olaszok, japánok, ameri­kaiak, jöttek valamennyi föld­részről. Találkoztam ott győri, pesti, miskolci, debreceni turista- csoportokkal; bajaiakkal, bács­kaiakkal soha. Egy megyében él­tünk és mégis nehezen bukkan­tunk 'az egymáshoz vezető utakra. Hétfőn valóságos gépkocsika­raván indult a déli végekről a megyeszékhelyre. Az autóbuszo­kon táncosok, énekesek, zenészek, kulturális vezetők. A régóta várt kedves vendégnek kijáró szeretettel fogadták Baja és Bács­ka kultúrájának a követeit a szecessziós, század végi épületben Dr. Kőrös Gáspár, a városi ta­nács elnöke személyesen üdvö­zölte a küldöttséget és ismertet­te a Kecskemétre vonatkozó leg­fontosabb tudnivalókat. .Mérték­tartóan az eredményeket . és őszintén a gondokat, ahogyan ez baráti körben illő. Városnéző sé­ta fejezte be a tájékozódást. Este a Katona József Színház­ban megtartott bemutatón Észak- Bácska szép szavakban megfo­galmazott üzenetét, a művészeti csoportok jövetelének célját ked­vesen. hangulatosan tolmácsolta a helvéciai származású tanító- képzős növendék, Bonta Klára. A bevezetőt követő hetvenperces színházi koncert ismét igazolta a bajai zenekultúra magas szín­vonalát. Az Alsódunavölgyi Víz­ügyi Igazgatóság kamarazeneka­rának sikerült a választott Vi­valdi -kompozíció — C-dúr ver­senymű két trombitára és vonós- zenekarra — gazdag színskálájá­ból a legjellemzőbbeket kulturált hangzással kibontani, érzékeltet­ni az együttes és a szólóhang­szerek kontraszt hatásait. Dohai Tamás felkészültségét, muzikali­tását éppen az elmúlt héten mél­tattuk; most is megérdemelt si­kert aratott Chopin: f-moll bal­ladájának előadásával. A bajai József Attila Művelő­dési Központ Liszt Ferenc kóru­sa különféle stílusú művekből ál­lította össze igényes műsorát. Mo­zart szinte megindító Ave verum című mottetájának az előadásá­ban mindvégig jelen volt az élet­tel megbékélt, az örök csillagok­ra tekintő, a harcait becsülettel végigküzdő muzsikus. Hadd emeljük ki a József Attila-vens- re komponált Udvardi-szerze- ménv dinamikus megszólaltatá­sát, Kodály Esti dalának kristá­lyos hangzását. Vígh László ez­úttal is avatottan vezényelt. A kórus és a zenekar teljesítő­képességét J. S. Bach: Bleib bei uns denn es wird Abend sein kantátájának a bemutatása is ér­zékelteti. A Bolberitz Tamás irá­nyításával muzsikáló együttesek és a szólisták méltó módon zár­ták a Baja—Bácska Kecskeméten műsor első részét. A szünetben' sokan gyönyör­ködtek a páholyfolyosón rende­zett kiállításban. A Duna fotó­klub tagjai hitelesen .idézték Észak-Bácskát. A tárlaton bemu­tatták a hazai és külföldi kiállí- "tásokon díjazott képeiket is. A folytatás a népművészet ün­nepévé szépült. Kiket emeljünk ki a másfélórás színes forga­tagból? A nemesnádudvari mű­velődési ház nemzetiségi tánc- együttesét. A XVIII. századi ipa­rostáncok jókedvű tolmácsolásá­val arattak sikert. Az érsekcsa- nádiak a Szőlőőrzés izgalmas és derűs pillanatait varázsolták a színpadra, a bátmonostoriak pá­rostánccal léptek föl. A nagy­baracskaiak most is elnyerték a közönség rókonszenvét a Bácskai páros temperamentumos előadá­sával. A fiatal szeremlei tánco­sok méltó örökösei híres elődeik­nek. A hercegszántóink Bugársz- ko kólóval kezdték, majd a Bá- nátsko kóló következett, ezt a las­súbb Vranianka követte, meg a Logovac, Tandricsak, Todo kóló és a fergeteges Bugárszko kóló. A garai bunyevácok — a her- cegszántóiakhoz hasonlóan — he­lyi gyűjtésű táncokból állították össze pompás műsorukat. A köz­reműködő tamburazenekarok, éneklő csoportok hangulatós per­cekkel ajándékozták meg a kö­zönséget, akárcsak a Bajai Alsó- városi Népfront Kör néptánc^ együttese. A Zárótánc szemléletesen es nagy meggyőző erővel bizonyítot­ta, hogy a bácskai tájakon egy­másra találtak a hajdan acsar­kodó nemzetiségek. Megtanulják egymás táncait, a marsot, a kólót, a csárdást. Átveszik egymás szo­kásait, a nemes és jó hagyomá­nyokat közösen gondozzák. Ren­dezték végre „közös1 dolgaikat”. Tudják, hogy annál becsesebb a saját kultúrájuk, minél jobban tisztelik a számukra oly sokáig idegent, más forrásokból, gyöke­rekből táplálkozót. Jelképesnek tekinthető, hogy a magyar sár­réti—szeremlei lányokat délszláv eredetű „nyakravaló pénzek”, íá- zsiák díszítik. A sokácok a néme­tektől lesték el a kényelmes ma- muszt, a bunyevác hosszú ujjú blúz, és a farkas főkötő ebben a században már a bácskai né­met lányokat és asszonyokat is szépíti. A vendéglátók nevében Gyapay József, a városi tanács elnökhe­lyettese köszönte az élményt és a bajaiak meghívását. Jövő ta­vasszal Kecskemét mutatkozik be a megye legdélibb városában. A műsort hosszú tapssal mél­tató közönség soraiban ott láttuk a megye politikai, társadalmi, kulturális életének sok vezető­jét. Megjelent Horváth István, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Gajdócsi István, a megyei ta­nács elnöke, Buda Gábor, a Mi­nisztertanács Tanácsi Hivatalá­nak helyettes vezetője, Papp György, a bajai, Szabó Imre. a Baja járási, Szabó Lajos, a kecs­keméti pártbizottság első .kára, valamint Mándics Mihály ország­gyűlési képviselő, a délszláv, Re­ger Antal, a német szövetség tő- titkára. Heltai Nándor Szavalóverseny helyett hét péntekjén, március idu­sán kezdődne a Petőfi Sándor nevét viselő középiskolák második országos szavalóverse­nye. Az elsőt •— emlékeznek még az olvasók — tavaly rendezték meg Kiskőrösön. Akkor és ott hangzott el a terv: váljon ez a kezdeményezés rendszeres mozgalommá, a forra­dalmár költő szellemének és a versszerető ifjúságnak ismétlődő találkozásává, s rendezze meg a második szavalóversenyt Kiskun- délegyháza, melynek lakossága az idén ünnepli a település várossá nyilvánításának kétszázadik év­fordulóját. Az ünnepi program egyik szép eseménye lehetne ez a verseny. Sajnos, a krónikában mindössze annyit jegyezhetnének be: a sza­valóverseny az érdeklődés hiá­nya miatt elmarad. Előfordult a történelem során, hogy hadvezérek meghirdettek győzelmeket, melyekből végül nem lett semmi. Elangzottak fo­gadalmak, esküvések is ezerszám­ra, ígéretek is, melyeket nem tar­tottak be. Voltaképpen nem is lenne olyan „óriási ügy”, hogy épp egy szavalóverseny marad el, mostanában úgy is van elég ilyesfajta rendezvény. Véleményünk szerint mégis „nagy ügy”. És elsősorban azért, mert nem elháríthatatlan, objek­tív akadály áll a verseny útjá­ban, hanem valami más. A Pe­tőfi Sándor-szavalóversenyt azért nem rendezik meg, mert az ér­dekelt középiskolák fele „lemond­ta" a részvételt. Lemondta? öt iskola nem is válaszolt a ver­senyfelhívásra. . Ezeknek az iskoláknak vezetői, diákjai bizonyára nem olvassák — hiszen ők, mint más megyék lakói más újságot fognak kezük­be reggelente. Ha olvasnák ezeket a sorokat, magyarázatra, önvizs­gálatra késztethetné őket a glosz- szaíró véleménye, illetve nem is a vélemény, hanem a tények bi­zonyító ereje. Vegyes érzelmeket kelthet az igazi hitről, az őszinteségről, ha a szavakat megcáfolják a tettek. E magatartás láttán egyesek még úgy erezhetnék, hogy a Petőfi Sán­dor iránti tisztelet és rajongás nem volt egyéb, mint a múlt évi ünnepségek lázábarl tett „köte­lező” méltatás. A szavak „nagy” szavakká váltak, amint az ese­mények mutatják. Márpedig az ilyen „nagy” szavakat nem sze­retjük, -épp az ifjúság viszolyog legjobban a felelőtlen kijelenté­sektől. Vajon mi a véleménye erről az érdekelt iskolák KISZ- szervezetének? Kiskunfélegyháza város öröm­mel vállalta annak idején a ver­seny megrendezését. A tanács művelődésügyi osztálya összeállít- totta a programot, mégpedig szín­vonalas tartalommal megtöltve. A verseny tehát elmarad. A meddő előkészületekben sok fá­radozás, munka volt — tulajdon­képpen anyagi kár is keletkezett, össze is lehetne számolni. hány forint. A szavak, az ígéretek érték- csökkenését azonban felmérni sem lehet. — agy — A „NAGY KORMÁNYOS” ÉS KONFUCIUSZ ?? Konfuciusznak — a korunk előtti VI.—V. század híres kínai filozófusának nem mindig kedvezett a szerencse. Egy kistisztviselő sarjaként, hihetetlen szorgalmával, ma­gas udvari állást szerzett magának. a Liu császári dinasztia idején. Ez a dinasztia valamikor a jelenlegi kínai Santung tartomány területén uralkodott. Konfuciuszt azonban nagy szerencsétlenség érte állami szolgálatában és mindent elvesztett. Ezután évékig bolyongott az ősi. Kína különböző tartományaiban, s megpróbált híve­ket szerezni tanainak. A filozófus, miután a Mennyei Biro­dalomban nem talált elismerésre, magányosan élte le életé­nek utolsó napjait. Álmában sem gondolt arra, hogy gon­dolatai és mérlegelései, amelyeket a tudósok gondosan felje­gyeztek az utókor számára, valaha meghozzák a halhatatlan­ságot. Arra meg különösen nem számított, hogy távoli utó­dai a huszadik században visszatérnek filozófiájához. Pedig ez történt. • A Konfuciusz-féle filozófia iránt rendkívül nagy vonzalmat fedezett fel magában Mao Ce-tung, a Hunan.- tartománybeli egykori falusi tanító, akinek a sorstól most az adatott meg, hogy a mai Mennyei Birodalom „nagy kormá­nyosa” legyen. A maoizmusban, a szocialista tanok és filozófiai is­kolák marxista terminológiával ízesített kispolgári koktéljában, Konfuciusz. pontosabban tanításá­nak legreakciósabb részei, meg­tisztelő helyet kaptak. Példákat nem nehéz találnunk. Akár azzal is elkezdhetjük, hogy a mesterségesen (és nem Mao el­nök személyes részvétele nélkül) létrehozott „a legtündöklőbb nap” fogalma pontosan egyezik Konfu­ciusznak azzal a klasszikus állítá­sával, hogy az uralkodó az égből származik. Konfuciusznak olyan politikai és etikai tételeiből, mint például az uralkodó iránti hűség kötelessége, származik a mai Kí­nában széles körűen elterjedt módszer, hogy az emberekbe be­leneveljék a vezér iránti vak en­gedelmesség, a gondolkodás nél­küli engedelmesség érzését. A Kínai Kommunista Párt nem­rég megtartott X. kongresszusán ezek az eszményképek tükröződ­tek a párt új szervezeti. szabály­zatáról szóló beszámolóban, neve­zetesen e beszámoló parancssze­rű felhívásában. E szerint az igazi kommunistának nem szabad a le­váltástól, a kizárástól, a szabad­ságvesztéstől sem félnie, ha a Mao-féle politikai irányvonal megvédéséről van szó hanem bát­ran kell haladni a az árral szem­ben is. Ha Konfuciusz ma élne és utasítást adhatna követőinek, hogy ne ijedjenek meg a börtöntől és a leváltástól, megmenthetné magas pozícióját az udvari intrikusoktól és‘a felfelé törő kollégáitól, úgy, ahogyan az most sikerül Mao Ce- tungnak. * •Mao Ce-tung filozófiai koktél­jának ízesítése végett nem csu­pán Konfuciusztól, hanem az ókori filozófus követőitől is kölcsön­zött egyet s mást. Így a korunk előtti XI. században élt Csu Szi- től vette át az emberi éle,tét meg­határozó két koncepciót; a „ren­det” és a „szellemet”. Innen ered az a maóista megállapítás, hogy a politika olyan parancsoló erő, amely abszolutizálja a ráhatás szerepét és figyelmen kívül hagy­ja az ember anyagi szükségletei­nek kielégítését. Végezetül: a maoizmus mai el-' ültetésének, hirdetésének formái és módszerei alig különböznek a konfuciuszi dogmák középkori be­vezetésének formáitól és módsze­reitől. Á kínaiak nemzedékről nemzedékre tanulmányozták Kon­fuciusz tanait, anélkül, hogy meg­értették volna azok valódi jelentő­ségét. Ma pedig arra kényszerítik a kínaiakat, hogy csupán „a hit alapján” szóról szóra bemagolják a Mao-féle nagy „felfedezéseket”, amelyek a konfuciuszi aforizmák formáját viselik magukon. Ilye­nek például, hogy a szegénység erény, hogy a világméretű meg­rázkódtatások nem kárára, hanem javára szolgálnak a népeknek, hogy a fegyverek szüleik a hatal­mat, hogy készülni kell az elemi csapásokra, az éhezésre és hábo­rúra ... A középkorban a fanatikusokat nevelték így. ma viszont — Kon­fuciusz tanai alapján — ily mó­don nevelik Kínában Mao akara­tának gondolkodás nélküli végre­hajtóit. Menjünk csak tovább. Mao Ce- tung egyik híve. Kuo Mo-zso. a Kínai Tuományos Akadémia elnö­ke „Az ősi Kína filozófiája” című könyvében Konfuciuszt materia­listának és forradalmárnak fes­tette le. Sőt. az állította, hogy Marx Konfuciuszhoz képest, sem­mivel sem gazdagította a filozófiai tudományt. • Ami pedig Mao Ce-tungot, a nagy marxistát illeti, aki kegye­sen megengedi, hogy így nevezzék őt, egyszerűen eleresztette a füle mellet leghűségesebb szolgájának abszurd állítását. A X. kongresszus után azonban váratlan dolgok történtek. Az ókor e tisztelt gondolkodója hirtelen a kínai sajtó, a rádió és a szónokok dühödt támadásának célportja lett. Ami pedig .még érdekesebb, hitelt érdemlő források értesülései szerint ezt a hadjáratot maga a „nagy kormányos” indította, aki nemrég még Konfuciusz igaz híve volt. Csak így képzelhető el, hogy a Zsenmin Zsioao közölte egy szinte ismeretlen kantoni profesz- szor cikkét, amely megnyitotta a Konfuciusz elleni sajtókam­pányt. A cikket átvette a külföld­re menő Peking Revue is. Nem maradt el a Kínai KP Központi Bizottságának orgánuma, a Vörös Zászló sem. amelv Konfuciusz fi­lozófiájának bírálatával egészítet­te ki a leírtakat. • Pekingben élő külföldi meg­figyelők szerint Konfuciusz tanai közül elsősorban a humanitás el­vét támadják. Ez bizonyára nem illik a kulturális forradalom ga­rázdálkodásaihoz. amely _a Mao- féle objektív törvény erejénél fog­va — úgy látszik — hét-nyolcéves időközökben ismétlődik Kínában, Konfuciusznak azt is szemére ve­tik. hogy előmozdította a kudar­cot vallott hivatalnokok rehabili- tását. Mégis: mi lehet az oka annak, hogy a maoisták most életre kel­tették ezt az évszázadok óta el­felejtett gondolkodót? Erre akár Kínában akár külföldön rendkí­vül határozott a válasz. Azt mondják, hogy a történelmi alle­góriákból szövött sűrű köd és a szózuhatagok függönye mögött megindult a hatalmi harc újabb fordulója a pekingi párt- és állami hierarchia legfelsőbb szintjén. A dologból ítélve ebben az eset­ben Konfuciusz alatt Csou En-laj miniszterelnök, ellenfeleként pe­dig az a radikális csoport értendő, amelynek élén Mao Ce-tung fele­sége. Csiang-csin áll. ■ A Konfuciusz trónfosztásával kapcsolatos úi összeesküvésnek van még egy figyelemreméltó as­pektusa. Mao Ce-tung. azzal, hogy áldását adta a kritikusok Konfu­ciusz elleni támadására, szerte- foszlatta a legendát, hogy a X. kongresszuson állítólag sikerült elérni a „nagy összeforrást". A maoisták ismét a névtelen bujto- gató szellemében bontották ki hadjáratukat, amely egyetlen vo­nással húzza keresztül az új szer­vezeti szabályzat ama tételét, mi­szerint egyenesnek és őszintének kell lenni, nem szabad intrikálás- sal foglalkozni. Miféle egyenes­ségről és becsületességről lehet szó a kritika kibontakozásában, ha a X. kongresszuson a maoisták még nevén sem nevezték Lin Piao javíthatatlan híveinek szánalmas csoportját, most pedig az össztü­zet névtelen ellenzékükre zúdít­ják, arra az ellenzékre, amelyet Lin Piaóhoz hasonló gazembernek neveznek. • A hatalmi harc újabb fordu­lójának kimenetelétől és attól füg­getlenül. hogy ebben az egészben mi a „nagy kormányos” valódi szerepe, a Konfuciusz neve körül vert propaganda világosan tükrözi a jelenlegi kínai vezetés által te­remtett permanens politikai vál­ságot. A maoisták felelőtlen poli­tikája, amely elvonja a tömege­ket az alkotó munkától, súlyos teherként nehezedik a kínai nép vállára. G. Busujev. (APN —KS)

Next

/
Thumbnails
Contents