Petőfi Népe, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-01 / 50. szám

4 • PETŐFI NÉPE 0 1974. március 1. A szocialista munkaverseny A Kertészet I» «i/f | f wr• i pfi 1 / r es szoleszet fejlődése Kiskunfélegyházán új száma A szocialista munkaversenyben bekövetkezett egyik lénye­ges tartalmi változás az, hogy elsősorban a termelést segíti. 'Találóan jegyezte meg az egyik szakszervezeti vezető: egyre ritkábban látni kínosan precíz, telerajzolt díszített brigádnap­lókat, melyekbe az égvilágon minden bekerül, csak éppen a lényeg sikkad el: a kollektíva mit tesz a termelés segítése, a gazdálkodás hatékonyságának javítása, az önköltség csök­kentése érdekében. De — folytatta — mostanában nagyon sok olyan, külsőleg talán nem annyira tetszetős naplót ol­vastam, melyet tulajdonosaik inkább saját munkájuk ellen­őrzésére, eredményeik, feladataik számontartására készítet­tek, mintsem az értékelő bizottságok „gyönyörködtetésére”. A szocialista brigádokkal kap­csolatos párthatározat, s az ezt követő brigádvezetői konferen­ciák, fórumok, tanácskozások szembetűnő eredménye: minőségi változás következett be a szocia- listabrigád-mozgalomban. Megye- szerte fellendült a brigádverseny. 1973 volt a nagyobbarányú fej­lődés első éve a Kiskunfélegyhá­zi Vegyipari Gépgyárban is. Mészáros Mihály verseny felelős­sel, a gyár szocialistabri'gád- mozgalmának eredményeiről, s a további feladatokról, beszélget­tünk. A gépgyárban működő nyolc­vanegy szocialista brigádban nyolcszázötvenen dolgoznak. Ta­valyi munkájuk eredménye egyetlen mondatba foglalható: öt év után 1973-ban haladták túl a 300 millió forintos termelési ér­téket. Hogyan? Erre a kérdésre a szocialista brigádok vállalásai, munkafelajánlásai adják meg a választ. A vegyipari gépgyár, s a part­nerek közötti szállítási szerződé­sekben gyakran előforduló felté­tel a termék szakértői vizsgálata. Azt, hogy a tartályok, vegyipari berendezések megfelelnek-e az előírt követelményeknek, általá­ban Budapesten, Csepelen, s az ország különböző részeiben a ki­jelölt szakértői bizottság állapít­ja meg. Ez gyakran több hónapig is eltart, ami a „határidők betar­tását veszélyeztetheti. Ezért lé­nyeges tehát a gyárban működő szocialista brigádoknak az a fel­ajánlása, mely szerint a határidőt betartják, illetve lerövidítik. En­nek érdekében jobban megszer­vezték munkájukat, s úgy dol­goztak, hogy a lehetőségekhez ké­pest minél kevesebb időt fordít­sanak az egyes munkafolyama­tokra. Kitűnik,, hogy nagyobb fi­gyelmet fordítottak a minőségi munkára, a selejt csökkentésére. A szocialista brigádok vállalá­saival szorosan összefügg az újítómozgalom nagyarányú fejlő­dése. Mint azt a vegyipari gép­gyárban nemrég megtartott újí­tási konferencia résztvevői meg­állapították, 1973-ban az újítá­sok 90 százalékát szoci'alistabri- gád-tagok nyújtották be. Tavaly a beadott 53 újításból 29-et fo­gadtak el. Ezeket, az anyagtaka­rékossággal, gyártásfejlesztéssel és üzemszervezéssel kapcsolatos újításokat be is vezették. Ez há­rom és fél millió forintos megta­karítást jelentett a gépgyárnak. Az újítóknak 104 ezer forint újí­tási díjat fizettek ki az elmúlt évben. Fiatalok gyára. A dolgozók át­lagéletkora alig éri el a 30 évet. Ezzel magyarázható, hogy kifeje­zett ifjúsági brigád nem alakult a gyárban, hiszen mind a 81 szo­cialista kollektívában zömmel fia­talok, KISZ-esek dolgoznak. Ez társadalmi munkaakcióikból is kitűnik. Tavaly két kommunista műszakot tartottak. Az elsőt a X. Világifjúsági Találkozó alkalmá­ból rendezték meg. Június 23-án 236-an dolgoztak, társadalmi munkában, s az ezért kapott több, mint 35 ezer forint je­lentős részét a VIT számlájára, s a szolidaritási alapra fizették be. A város kétszáz éves évforduló­ja alkalmából rendezett kommu­nista műszakon csaknem négy­százan vettek részt, s ezért 57 ezer forintot fizettek ki nekik. A kiskunfélegyházi jubileumi ün­nepségekre, s a KISZ-klub beren­dezéseire fordították az össze­get. A szocialistabrigád-mozgalom hármas jelszavát szem előtt tart­va a gépgyár dolgozói rendsze­resen bővítik szakmai és politi­kai ismereteiket. Minden bri­gádtag részt vesz a gyár szak- szervezeti, párt- és KÍSZ-oktatá- sain. Kétszázan járnak rendsze­resen a hegesztő, targoncás, mű­szaki-hegesztő továbbképző, gáz- palackkezelő és idegen nyelvű tanfolyamra. Százötvenen pedig általános, közép- illetve felsőok­tatási intézetekben tanulnak to­vább. Tavaly a forgácsoló üzem ki­lenctagú szocialista brigádja aranyfokozatot kapott. A labora­tóriumban működő „Lenin” bri­gád ezüst jel vényt, a műszaki fej­lesztési osztályon dolgozókból alakult 13. tagú „Paton” és a „Verseny” szocialista brigád bronz fokozat birtokosa lett. Há­rom kollektíva pedig elnyerte a szocialista brigád címet. A gépgyári dolgozók az év ele­jén megtartott brigádgyűlésekre meghívták a gazdasági vezetőket, s megbeszélték a további -fel­adatokat. Ennek alapján állították össze idei munkaverseny-vállalá- saikat. Elsősorban a minőség ja­vítását, a termelés hatékonysá­gának növelését, az önköltség csökkentését, az anyag- és ener­giatakarékosságot tűzték célul. Segítséget nyújtanak abban is, hogy a már elfogadott újításo­kat minél hamarabb alkalmaz­zák. A gyár gazdasági vezetői a szakszervezeti bizottsággal közö­sen az eddigitől eltérő,, áttekint­hetőbb és könnyebb értékelési rendszert dolgozott ki. Korábban egy bonyolult, úgyneveztt egy­ségrendszer szerint értékelték a szocialista brigádok munkáját. Most azonban konkrétan- megha­tározták, hogy az egyes fokoza­tok — arany, ezüst, bronz stb. — eléréséhez milyen feladatokat kell teljesíteni a gépgyári mun­kacsapatoknak. Tárnái László Dr. Nagy József Sárgadinnye­haj tatás fólia alatt című írásá­ban azt tárgyalja, hogy ezzel a technológiával a fogyasztás idő­szaka hosszabbítható meg, a Zentai tájfajta nagy légterű fó­liasátrakban támrendszer mel­lett, vagy anélkül hajtható. A szerző a ^p^lántanevelés. a táp­anyagellátás és a gondozás fon­tosabb tudnivalóit ismerteti, és táblázatban foglalja össze az el­érhető hozamok nagyságát, a vetésidő függvényében. Számos kertészeti szakkönyv neves írója, Rayman János foly­tatja e számban a „Gyümölcsfáink metszése” c. sorozatát. Á katlan alakú korona felnevelésének részletes technológiai leírásából a kiskerttulajdonosok kapnak ér­tékes szaktanácsot az őszibarack­fák felneveléséhez, az ültetéstől a termőre fordulásig. (KS) Mi mindenre használható az ejtőernyő? Az ejtőernyő, miután élelmi­szert és gyógyszert szállított a természeti csapás sújtotta terület­re, új funkciót kap. Átalakul a hideg és az időjárás viszontag­ságai ellen védő menedékhellyé. Egy építész, B: Benjamin ja­vaslatára az ejtőernyő kupolájá­nak szövetét átitatják műgyantá­val, amely gyorsan megszilárdul, mialatt az ejtőernyő a levegőben lebeg. Így a földre már nem vá­szon érkezik, hanem egy szilárd félgömb, melynek átmérője kö­rülbelül 4 méter és 5 embernek nyújthat szálláshelyet. Ezután már csak a kupolát kell kifeszi- teni, a földre néhány cövekei verni, és nyílást vágni bejárat­nak. i>niM .J Filmfelvevőgéppel a Krím-félszigeten VIII. Filmesek a tengerparton Jalta, ez a negyvenezer lakosú üdülőváros valóban a dél-francia tengerparti településekre emlé­keztet. A szárazföld felől 1000— 1500 méter magas hegyek zár­ják körül, s ezek felfogják a hi­deg szeleket. Kedvező fekvésé­nek köszönheti nagyszerű ég­hajlatát, s mediterrán növény­zetét; a rózsa még decemberben is virágzik a kikötő sétányain, s a magnólia, pálma-, akác- és ba­bérfáktól árnyékolt város az év nagy részében üde zöld marad. Környékén az egykori főúri pa­lotákban és az új, modern épü­letekben több mint nyolcvan ha­talmas szanatórium működik — az első tüdőbeteg-gondozó létre­hozását éppen Csehov kezdemé­nyezte. Tiszta tengeri levegő és sok napfény a leghatékonyabb orvosság — írta, és ez mindmáig így van. Arról, hogy a tengeren tisztes­séges vihar tombol, mi a parton alig szereztünk tudomást. Esett ugyan az eső, meg-meg élénkülő szelek is keringtek a háztetők felett, de mindebből még nem következett, hogy a falunyi né­pességet elnyelni képes óceánjá­rók is tétlenül vesztegelnek hor­gonyláncaikon a kikötőben. A hullámtörő gátak messze a látó­határ vonalában felfogták a höm­pölygő habok erejét, és mi any- nyit tapasztaltunk, hogy a „nap­fényes Jalta” környékén csak di­dergő pihenőket tudunk filmre venni — ha történetesen nem esett. így volt ez a Dom- bász szanatóriumban, áz Artek úttörőtábor egyenruhás fiataljai között. Pedig mint mondják, az évi napsütés nem kevesebb itt, mint Nizzában. Egyszóval a vihar okozta zár­latról csak a kikötőparancsnok­tól távoztunkban szereztünk tu­domást, aki rendelkezésünkre bo­csátott egy pilothajót, hogy an­nak fedélzetén utazzuk körbe a partvidéket. A pilothajó — mint botcsinálta tengerészekként ezt ma már jól tudjuk — egy ha­talmas motorokkal felszerelt ap­rócska jószág, melyen a révka­lauz rossz idő esetén a kikötőbe érkező hajók elé megy, hogy a nyugtalan hullámokon azt sértet­lenül kalauzolja a kikötő csen­des vizére. A kikötőparancsnok tehát egy ilyen, éppenséggel nem a tükörsima habokra konstruált hajó kapitányának jóindulatába ajánlott bennünket, és valamit hozzátett utasításához. Hogy mit, azt nem értettük. Csak azt vet­tük észre, hogy hiába várunk a horgony felszedésére két hosszú napon át — gondolom a többi hajóskapitánnyal egyetemben. így csak harmadnap ugrálhat­tunk le. a magas kikötőfal alatt táncoló hajó hátsó fedélzetére, s adogattuk imbolygó mozdula­tokkal egymás kezébe a felvevő­gépet és tartozékait. Aztán fel­dübörögtek a motorok, s a bala­toni vízibusznál is jóvul kisebb pilothajó hatalmas farvizet ka­varva nekilódult a nyílt tenger­iek. Az idő felhős volt, de a szél nem volt erős, s a hullámok is barátságosnak tűntek. Ezért a hajó orrában készítettük el ma­gunknak a kameraállást, onnan filmeztük a kikötő látványossá­gait, a hatalmas óceánjárókat, a teherhajók gyomrában rakodó darukat, a világítótornyot, uszá­lyok és vontatók sorát. Kitűnően is éreztük magunkat egészen ad­dig a pillanatig, míg a hullámtö­rők mellett elhaladva észre nem vettük, hogy megváltozott a' ten­ger színe, s felülete — és az el­ső háromméteres magasságú hul­lám már át is csapott a hajó or­rán. Végigsöpört a kurta fedél­zeten, nyakon csördítve a felve­vőgépet. Ezt követően a hajó orra lebukott a víz zöldes kavargá­sába, s gyors előrecsúszásunknak csupán a következő vízfal vetett véget. Az felkapta könnyű jár­művünk elejét, mi pedig gépes­tül a kormányosfülke falához billentünk. Segélykérő tanácstalansággal néztünk a kapitány felé, ő azon­ban olyan nyugodtan állta pillan­tásunkat a kormánykerék mögött, mintha a világ legtermészetesebb és szilárd alaphelyzetében ke­resztezték volna tekinteteink egymást. Ügy látszik csak mi nem véltük helyzetünket „stabil­0 Rosszija, az úszó szálloda. 0 Repül a kötél, irány a tenger. 0 Épül az új Inturist Szálloda. nák” korlátok, fogódzkodók után nyújtózkodva, miközben a tótá­gast álló fedélzeten a fedett he­lyiségek irányában botorkáltunk. A hullámzás, mint megtudtuk, csupán a vihar utója volt, s a víztornyok, melyek ’alól hajónk időnként ki sem látszott — ki hinné — a tenger közelgő nyu­galmának előjelei voltak. Gyom­runkban viszont hamarosan egé­szen más „előjelek” mutatkoztak, így hát hangulatunk kiváló volt, míg elvonult a parton Livádia, Alupka és a többi, Jaltával szomszédos üdülőtelep madártáv­lati képe. Visszafelé, hátulról kapva a hullámokat, valamivel jobban éreztük magunkat, s a kikötői rakpart szilárd talaja már nem is tűnt oly áhítottnak, mint in­dulásunkat követően. Szívélyes búcsút vettünk a hajó huszon­nyolc éves „tengeri medve” ka­pitányától, s a két főt számláló legénységtől, akik feltehetően jól szórakoztak a bátor filmeseken. , A pilothajón tett utazásunk merőben más élményt adott, mint amikor1 a száznyolcvan méteres óriást, a Rosszija óceán­járót látogattuk meg. Amaz hajó­nak tűnt, még ha kicsinek is, emez viszont reprezentatív úszó szálloda benyomását keltette. Belseje a szalonok, tánctermek, ebédlők, filmszínházak zsúfolt la­birintusával szinte feledteti uta­saival, hogy acélfalái mögött odakünn sós víz hullámzik. Pavlovits Miklós (Folytatjuk) Átváltozás A történet arra is alkalmas len­ne, hogy egy aésopusi tanmesét írjon belőle az ember, körülbelül ilyen címmel: Hogyan lett a Ri­góból szarka? De nem tanmesé­vel akarjuk szórakoztatni olva­sóinkat. hiszen az eset önmagá­ban is eléggé tanulságos és saj­nos, igaz. Hogy mégis átváltozás­ról beszélünk, azt indokolja a szójáték lehetősége: Rigó Béla, Kalocsa. Áchim András utca 13. szám alatti lakosból üzemi szarka lett. Jogilag' megfogalmazva ez azt jelenti, hogy az illetőt folyta­tólagosan elkövetett lopás, üzlet­szerűen és bűnszövetségben elkö­vetett üzérkedés valamint ugyan­csak folytatólagosan, részben bűn- szövetségben elkövetett, jelentős kárt okozó hűtlen kezelés miatt ítélték el a közelmúltban Kalo­csán. Hogy Rigóból üzemi szarka le­hetett. abban több körülmény együttes hatására volt szükség. Sajnos, a körülmények egyikét — talán éppen a legfontosabbat — éppen az üzem teremtette meg azzal, hogy vajmi keveset törődött a társadalmi -tulajdon védelmé­vel. Rigó Béla az EKa kalocsai gyáregységében volt tmk-műveze- tő. s bűncselekményeit is itt kö­vette el. A gyáregység területére — azt hiszem ez egyedi eset — az ott dolgozók saját személyautójuk­kal bemehettek. A portán mind­össze . szúrópróbaszerűen ellen­őrizték őket. s érdekes, hogy Ri­gót soha nem „szúrták ki”, noha gazdag zsákmányt találtak volna a Polski Fiatban. Ezen túl a gyáregység vezetője azt a ked­vezményt is megadta Rigónak, hogy — bár ez a vezérigazgató hatáskörébe tartozott. — engedé­lyezte számára a kisipari tevé­kenységet. mipt" vízvezeték-szere­lőnek. Ebben a minőségben Rigó azon­nal tudta, hogy mit kell tennie. Az EKA kalocsai gyáregysége ugyanis 1964-ben átvette a Ce­mentipari Vállalat ottani telephe­lyét állóeszközökkel együtt, de azokat még 1968-ban sem vet­ték nyilvántartásba. A Martino­vics utcai telepen hidrofortartá­lyok, különböző teljesítményű villanymotorok, szivattyúk is vol­tak használaton — és amint mondottuk —. nyilvántartáson kívül. Ugyanakkor, vagyis 1963 tavaszán Rigó. „kezében* a friss engedéllyel Bátyán magánszemé­lyeknél. dpe^köz®letgknél is víz-' vezeték-szerelési munkát végzett, így többek között a községi ta­nács részére a pedagóguslakások, az óvoda teljes szerelését vállal­ta. Mind a két helyre olyan mo­tort szerelt be. amelyet az EKA telepéről lopott. Szerszámkészítői szakképzett­séggel nem rendelkezett Rigó Bé­la. de kapcsolatba Került a duna- pataji ktsz egyik részlegvezető­jével. aki elmondotta neki, hogy különböző gépi szerszámokra van szüksége a szövetkezetnek, illetve a meglevőket javítani kellene. Ri­gó elvállalta, s a gyáregységnél felkereste Cselik Lászlót és Tóth Győzőt — mindketten szerszám- készítők — hogy vállalnának-e ilyen munkát? Mindkét szakem­ber tudta, hogy külső megrende­lésről van szó. azt is sejtették, hogy az anyag az EKA raktárai­ból származik, mégis elvállalták. A dunapataji ktsz megrendelései­nek megfelelően 1969 júliusától 1972 májusáig felhasználtak ösz- szesen 7845 forint értékű anya­got, 335 gépi munkaórát, 44 óra hőkezelést, s az így elkészített és javított szerszámokért Rigó Béla több mint 97 ezer forintot kapott. Ez az összeg azonban az uszódi Egyetértés Termelőszövetkezetnek készített szerszámok átadásával együtt 131 ezer forintra emelke­dett. Ebből Cselik és Tóth fejen­ként 30—30 ezer forintot kapott, a többit Rigó. zsebre vágta. Azt talán mondanunk sem kell, hogy ezeket a szerszámokat Rigó, a művezető, saját Polski Fiat gép­kocsiján hordta ki a gyárból, nem félve attól sem. hogy esetleg rá kerül a sor a szúrópróbákon. Ezen felbátorodva újabb akcióba kezdett. Például munkaidő alatt, vállalati anyagból és a gyáregy­ség gépein, annak dolgozóival ön­maga számára egy úgynevezett kútverő szerszámot készíttetett. De korábban, a szerszámkészítés­sel párhuzamosan — amikor már volt kisipari működési engedélye — a TMk dolgozóit szó szerint utasította arra, hogy munkaidő alatt, a gyár gépein olyan mun­kadarabokat állítsanak elő. ame­lyeket ő a vízvezeték-szerelésnél, mint kisiparos felhasznált. Ter­mészetesen emiatt a dolgozók til­takoztak, de hiába fordultak kü­lönböző illetékesekhez, azok sem­mit nem tettek. Végül a gyáregy­ség vezetőjének mondták el pana­szukat, s ekkor ... Rigó Béla fél­mondott! . És itt érdemes egy pillanatra megállni, s elgondolkozni azon, hogy miféle etika alapján adják meg a lehetőséget egy ilyen em­bernek arra, hogy „önszántából” hagyja ott munkahelyét, azt a gyáregységet, amelyet éveken át fosztogatott, s arhelvnek dolgozóit saját bérmunkásaiként kezelte? Miféle divat ez — mert nemcsak Rigó Bélával történt meg ilyesmi —, hogy egérutat engedünk olya­noknak. akiket fegyelmileg és azonnali hatállyal kellene kibil­lenteni a becsületes munkások közül? A bírósági ítélet indoklá­sában azt olvassuk ugyanis, hogy Rigó Béla munkaviszonya .......... a v ád tárgyává tett és elbírált cse­lekmények kapcsán vádlotti fel­mondás alapján szűnt meg...” Ki nem látja, hogy miről van itt szó? Vagy úgy gondolkoztak, hogy egy művezetőt mégsem lehet csak úgy elkergetni? De vajon miért nem. hiszen a művezető — amint említettük — egyáltalán nem volt ilven szemérmes, amikor fosztogatta a társadalmi tulaj­dont. amikor autójában kilopta a gyárból, az ottani anyagból, az ott dolgozók által, az ottani gépe­ken készített szerszámokat, ami­kor ellopta a szivattyúkat, a vil­lanymotorokat. Az ilyen fajta „hu­manizmus” azt hiszem már in­kább árt. semmint, hasznáj- « Az eset kapcsán azonban felvetődik egy másik kérdés isr Rigó Béla jelenleg önálló kis­iparos. No nem szerszámkészítő, hanem vízvezeték-szerelő. Valószí­nűleg ezt a foglalkozást — már­mint, hogy önálló kisiparos — Ri­gó' csak úgy bemondta a bírósá­gon. Jogilag ugyanis nem az. A KIOSZ megyei titkárságán arról tájékoztattak bennünket, hogy Ri­gó Béla Bátyára szóló, s másod­állásként feltüntetett vízvezeték­szerelésre jogosító engedélye 1973. május 21-én megszűnt, újat nem kért, tehát nem is kapott. Ez a megszűnés automatikus volt, hi­szen ha megszűnt a munkavi­szony. az. magával vonta ennek a másodállásnak a megszűnését is. Rigó Béla tehát félrevezette a hatóságot. A Kalocsai Járásbíróság Rigó Bélát halmazati büntetésül bör­tönben eltöltendő kétévi szabad­ságvesztésre. hatezer forint pénz- büntetésre ítélte, s két évre eltil­totta a közügyek gyakorlásától. Cselik László, nvblc hónapot és négyezer forint penzbüntetest, Tóth Győző pedig hat hónapot és ötezer forint pénzbüntetést ka­pott. Mindkét vádlottnál azonban a szabadságvesztés végrehajtását a bíróság próbaidőre feltételesen felfüggesztette. Az ítélet még nem jogerős. A bíróság az EKA-gyár- egységet kártérítési igényével a törvény egyéb útjára utasította. Gál Sándor Zöldül a saláta 0 A medinai Béke Tsz-ben megkezdték a saláta tápkockákba tűz- deiését és kiültetését az üvegházakba. Képünkön: gyomlálják a palántákat. (MTI foto: Gottvald Károly felvételé — KS.)

Next

/
Thumbnails
Contents