Petőfi Népe, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-31 / 76. szám

1971. március 31. • PETŐFI NÉPE • 3 Asszonyelet - asszonysors Sokat jártam és járok ma is a tanyavilág­ban. Megismerkedtem sok öreggel és fiatal­lal. Hogy milyen az életük (7) az a társadal­mi feladatainkat fakasztja fel. Örömeikből; amit eldicsekedtek, bánataikból; amit el­panaszoltak, és életünkről alkotott vélemé­nyükből; amely a tapasztalat bölcsessége, ha megírnám a tanyai öregek és ifjak egy­másnak felelgető kórusát, így kezdődne: öregek: vagyunk a jelenben kucsmás, fe­kete kalapos glóriások: régmúltban megtört gerinccel és jövőért felemelt fővel. Fiatalok: vagyunk a jelen küzdelem ré­szesei, leszünk a jövő küzdelem várományo­sai és élünk, ahogy ti szerettetek volna. Ha megírnám, így kezdődne. 9 A tanya udvarán a tavaszi napsütésben. És a tavaszi nap tűz, szórja fé­nyét, mint ahogy szórják a má­jusi cseresznyefa ágai a virágo­kat. A taifáji tsz ültetvénye fe­hérük hosszan az út mellett, ahol három ember hatalmas tá- rölókban keveri a sárga permete­zőszert a gépek szomjas ' tartá­lyainak. Közelebb és távolabb traktorok zúgnak, elhitetvén, hogy minden közel van. Vada Fe- rencék tanyájának az udvarán a második osztályos, szemüveges Karcsi játszik. Bárányhimlős. a doktor bácsinál volt Kecskeméten édesanyjával. Karcsi nevetve vá­laszol tréfás kérdésemre, hogy tudta-e a tanító néni a leckét? — Azt nekünk kell tudni — mondja és mosolyog, mosolyog: megtudtam, hogy négyes volt a fél­évi értesítőben. Édesanyja mutat­ja, hogy ott távol a középső taiiya a Körtvélyesiéké. Amire a kacska- ringos utakon elvergödöm odáig, eltévesztem az irányt. Egy süldő­ket terelgető asszony eligazít. A lakóház es az udvar másik két. szintén ályogból épített mel­léképülete is szatmatetos: itt-oct kukoricaszarral toldozgatott. Tisz­ta fehér falak. Parányi abla­kok, festetten ajtók. Nincs itt­hon senki., Az ősi formájú vá­lyogkemence távoi az épületek­től, a kiskert szegletében áll: történelem. Sors! Valóság! ■ Éppen indulni akarok, amikor látom, hogy a tanyához vezető útra kerékpáros fiatalasszony ka­nyarodik be. A csomagtartóra vesszőből font kis karosszéket szerelt az apai kéz, hosszú sző­ke hajú, szép arcú kislányának. — Én vágyóik Körtvélyesi László lánya. Édesapám Kecskeméten van a kórházban meglátogatni édesanyámat. Tessék, jöjjön bel­jebb! A nyári konyhát ki tudom nyitni. Gálfi Imréné, született Körtvé­lyesi Mária, huszonhét éves; egy ragyogóan szép kislány anyja, fehér kardigánban. Ok is a kór­házból jöttek, a nagymamától. — Az életem? Mint másoké — mondja, de a lágy, tiszta tekintei mélyen valahol ott tükröződik, amiről azt mondják az itteni em­berek is: Sors. És ami az elmúlt élet során megtörtént az ember­rel, az az időben megismételhe­tetlen : egyedi, társadalmi. — öt hold földünk volt. 1955- ig Kecskeméten a Bethlenváros- ban laktunk egy gazda házában és. úgy jöttünk ide ki, a tanyára. Ez az épület Bodacz Kálmán ta­nyája volt, most a tsz-é. Ahol mi lakunk a férjemmel meg a kis­lányommal erre lentebb, az is a tsz-é. Itt a taifáji iskolában jár­tam ki a nyolc osztályt, közepe­sen. Nem akartam tovább tanul­ni. Tizenhét éves koromban férj­hez mentem én is, mint a ko­rombeli lányok. Erre ez a szokás. — Ne haragudjon meg rám, de on gyermek volt csak igazán és "nagyon-nagyon fiatalon már asz- szony. Szép volt a fiatalsága? — Ugyan, miért haragudnék. Nézze, ha visszagondolok rá. azt mondhatom, hogy nem. Édes­anyám is beteges, lánykoromban én is az voltam. A tüdőmmel. Tíz eve mar egészséges vagyok, de a legszebb eveimben is kór­házban voltam. Pesten és Kalo­csán. Amikor férjhez mentem, egy ideig Kecskeméten laktunk albérletben. En a megyei kórház mosodájában dolgoztam. Ezer fo­rint albérleti díjat fizettünk, nem bírtuk. A férjem szakmája ács. Kijöttünk inkább ide lakni a ta­nyára. Az uram most kocsis a tsz-ben. Talán azért is mentem férjhez, mert itt a tanyán nincs élet. Néha bejártunk a tsz ebéd­lőjébe moait nézni. Kecskemétre is egyszer-egyszer bementünk. Itt kint csak a munka, a mun­ka... — A közelebbi szomszédokkal nem járnak össze? — Ez érdekes. Lánykoromból még piplékszem, hogy össze-ösz- szejöttek az emberek, de most ném. Még az osztálytársaimmal sem tartjuk a kapcsolatot. Min­denkinek a dolga az első a tsz- ben, utána meg otthon, az álla­tokkal. — Gyermekgondozási szabad­ságon van most? — Sajnos nem, mert amikor született a Tünde, nem volt meg az egyéves munkaviszonyóm. Ott­hon vagyok, az állatokkal. — Itt minden lakás földes? — Az. Mi leterítettük linóle­ummal. De nem ez a legnagyobb baj. Korábban bent laktunk az „SZERETNÉNK SZEBBEN út mellett, ahol volt villany. Van hűtőszekrényünk, míosógépünk, centrifugánk, de nem tudjuk használni. Villany kelilene, de in­nen minden messze van. — Nem akarnak beköltözni a téesz központjába? — Szeretnénk, ez minden vá­gyunk, de harmincezer forint a belépő és nincs annyi pénzünk. — Takarékoskodtak már erre? — Ami megtakarított pénzünk volt. abból tehenet vettünk, majd most lesz kisborja, meg anyako­cákat. A motor is kellett. Kiköl- tekeztük magunkat, de, csak így lehet itt megalapozni a jövőt. Amire megnő a kislányunk, ad­digra rendes körülmények közé szereténk kerülni. — Milyen itt az asszonyok élete? — Munka. Én nyáron négykor, télen ötkor kelek. Megetetem az állatokat, a tejet ki az útra a be gyűjtő autóhoz, ellátni a gyere­ket, főzni, megint az állatok. Es­te tíz előtt sohase kerülünk ágy­ba. — Eljárnak néha szórakozni? — Jaj, utoljára két éve vol­tunk moziban. Nem érünk rá, A férjemmel is oly ritkán tudunk beszélgetni. Van egy rádiónk, azt hallgatom napközben, de a té­vénk hálózati árammal működik. Arra meg nincs pénzünk, hogy vegyünk egy akkumulátorosat nyolcezerért. Meg takarékoskod­nunk kell, néhány év múlva sze­retnénk szépen, szebben élni! — Voltak már nyaralni? — Nem, még soha. Egyszer- kétszer elmegyünk a férjem szü­leihez Tiszaugra. Ennyi a nya­ralásunk. ÉLNI!” A tanyavilág is, az asszonyélet és minden fiatal élet ezt mondja: szeretnénk szebben, emberhez, jelenhez méltóbban élni! Mert; vagyunk kucsmás feketekalapos glóriások a jelenben: régmúltban megtört gerinccel, jövőért felemelt fővel és vagyunk a jelen küzdelem részesei is, fiatalok(!), mert „szeretnénk szebben élni.” A tanya világ ezt akarja! így mondta egy 27 éves fiatalasszony is; Gálfi Imréné, született Körtvélyesi Mária. Csató Károly • Az Iskola, 'ahol Körtvélyesi Mária tanult. • Kemence: türténelem! A kőolajvezeték-építők ifjúsági parlamentje Érdekes eseményről kaptunk tudósítást Kerekegyházáról, a Kőolajvezeték Vállalat I. sz. Fő­építésvezetőségéről. A KlSZ-alap- szerv és a szakszervezeti« mű­helybizottság sikeresen rendezte meg a fiatalok ifjúsági parla­mentjét. A félnapos program nagysza­bású sportversennyel kezdődött. Négy csapat mérte össze erejét a kispályás labdarúgó-bajnok­ságban, sokan neveztek be az asztalitenisz-, a Sakk- és a kugli­versenyre is. A sportdélután be­fejeztével Radó Péter főépítés­vezető tájékoztatta a parlament résztvevőit az építésvezetőség fia­tal dolgozóinak munkájáról. A beszámoló utáni vitában sok ja­vaslat hangzott el a termeléssel, a sport- és kulturális rendez­vényekkel, az üdüléssel, a to­vábbtanulással kapcsolatban. A szakszervezeti műhelybizottság titkára, dr. Nánássy István ja­vasolta, hogy balatoni- kirándu­lásra, siófoki városnézésre je­lentkezzenek azok a fiatalok, akik nem a Dunántúlon laknak. Ehhez a programhoz bizonyára szívesen adna segítséget a válla­lat siófoki központja. A nap méltó befejezése volt a Petőfi Sándor szocialista bri­gád kitüntetése: a kollektíva a brigádmozgalomban elért ered­ményeiért bronzjelvényt kapott A kitüntetés átadása után vidám hangulatú szalonnasütéssel zá­rult a főépítésvezetőség ifjúsági parlamentjének programja. * K. Gy. KÉPERNYŐ Béke- és barátságvonat indul a Szovjetunióba Munkások a kamerák előtt Iia az ötszemközt műsorait ..élőben”, azonnal közvetítik, bi­zonyára megkérdezi Vitray Ta­más Pioker Ignác Kossuth-díjas gyalustól, hogy mit üzen útra- valónak a tv-híradóban bemuta­tott két kecskeméti ácsnak, a Szakmá kiváló tanulóinak. Csábi József és Sándor Imre most kez­di a munkáséletet, a híres új­pesti szaki nyugdíjasként tekint vissza a küzdelmes évtizedekre. A terveket és az emlékeket hall­gatva az „indulás” eltérő körül­ményeire gondolunk. A létfenn­tartás gondjaival küszködött Pioker. a két ács nem ismeri a megélhetés gondjait. Mi a közös mindhármuk egyé­niségében? A jól, a lehető legjob­ban elvégzett munka tisztelete, becsülete. Mindhárman tudják, hogy elsősorban saját maguknak tartoznak azzal, hogy a lehető legtöbbet adjanak a köznek. Ro­konszenvesen beszélt mindegyi­kőjük a tanítómesterről. A há­rom megszólaltatott munkás sze­reti szakmáját. Pioker Ignác péntek este a te­levízióban felidézett életihűvével tulajdonképpen mégis szólt a kép­ernyőn előtte szereplő ifjúmunká­sokhoz és sok ezer. mai fiatal­hoz. Szólt, meggyőzően, hatáso­san. Szavainak aranyfedezetét egy tartalmas életmű adja, mon­datainak igazát tettek hitelesí­tik. Nemcsak a munkadarabokat, önmagát is ellenőrizte, „meózta” az országosan tisztelt sztahano­vista. Növekedett előttem azál­tal, hogy az 1949-es nagy mun­kaversenyek torzulásairól őszin­tén, nyíltan beszélt. Csak az ér­demel tartós elismerést, csak az boldogul, akinek a hírét valódi eredmények táplálják. Pioker Ig­nác ezek közé tartozik. A két riporter közül Vitray Ta­más. találta meg az igazi han­got, formálta kerekké a beszél­getést. A tv-híradó munkatársa miért tegezte ä megkérdezetteket? Elvégre a mestereket megilleti a kellő tisztelet, ök pedig azok, bizonyították ország-világ színe előtt. A fiatal szakmunkások be­mutatásának azonban örülünk, várjuk az ígért folytatást. H. N. Hagyományos már. hogy Bács- Kiskun megyéből minden esz­tendőben indít béke- és barátság­vonatokat az IBUSZ. Az idén első ilyen jellegű társasutazás résztvevői ma indultak, s ha­zánk felszabadulása tiszteletére tesznek látogatást Kijevben, Le- ningrádban és Moszkvában. Az utasok — akik Kiskunhalas, Kis­kőrös, Kecskemét, Kiskunfélegy­háza és az említett városok kör­nyékének dolgozóiból i tevődnek ossz" — egy napot töltenek Ki­Alighogy leírom a címet, rá­döbbenek: felkiáltójel nélkül is helyénvaló. Eszembe jut ugyan­is, hogy az élet bármely terüle­tét nézzük, szinte nem múlik el nap ilyen kijelentések nélkül: gondjaink megoldásáért még so­kat kell tennünk... De vajon eljutunk-e valaha és bármely vo­natkozásban is a gondmentes ál­lapotig? Nos, nem kell hozzá kü­lönösebb bölcsesség, hogy felis­merjük: az igények mindig meg­előzik a lehetőségeket, hajtják a fejlődést. Megoldunk egy gon­dot. s máris a következőkkel ta­láljuk magunkat szemDen. A felkiáltójelet mégis ott­hagytam a cím mögött, mert az igény, amelyről szólok, elemi erővel diktálja a tempót. S mind­ezek a kecskeméti Luther-udvar- ban jutottak eszembe a gyoes- moseda felirat és az alig fél éve még önkiszolgáló mosószalonként emlegetett szolgáltató egység lát­tán. Mert a cégtábla szédületes gyorsan elavult, szó sincs itt már a gyorsmosásról, mint ahogyan a szalon is agyonzsúfolt szennyes- ruha-raktárrá sekélyesedett. A mosnivalóval betérő már szinte nem fér a helyiségben, nem szólva az ott dolgozók immár áldatlan munkakörülményeiről. — Az automata mosógépek na­pi kapacitása 60 tételre futja, az igény pedig ennek csaknem két­szerese. Lassan a kéthetes vál­lalási időt betartani is képte­lenség. Pedig reggel 6-tól este jevben. Ezt követően négy napig tartózkodnak Leningrádban, ahol többek kpzött az Érmitázst, a Péter—Pál-erődöt, az Auróra cir­kálót. az Izsák székesegyházat, a Piszkarevi hősi temetőt tekin­tik meg. Leningrádból Moszkvá­ba utaznak, ahol a város neveze­tességeivel való ismerkedésen túl színházba mennek és baráti ta­lálkozón vesznek részt, majd a tizenkettedik napon az esti órák­ban érkeznek vissza Bács-Kis- kun megyébe. 10-ig szüntelenül dolgozunk, sőt vasárnaponként is. Főleg a va­salókapacitásunk kicsi. Hamaro­san azonban újabb gépet kapunk, s reméljük, ismét visszatérhe­tünk a rövídebb vállalási időre — magyarázzák a mosoda dol­gozói. De hová helyezik az újabb va­salógépet? Miként közelítik meg a mosóautomalákat, hol sora­koztatják a 'szennyescsomagokat és a bőröndöket, sporttáskákat, amelyekkel a város legtávolabbi pontjairól is — az önmagát pár hét alatt kinőtt Luther-udvari műhelybe zarándokolnak a szol­gáltatást igénybe vevők? Szó. ami szó, a nők házimun­káját könnyítendő, szabad idejét növelendő, nagyon-nagyon kellett ez a kitűnő szolgáltatás. Az ön- kiszolgáló szalonnak indult mo­soda döbbenetes bizonyság rá. Döbbenetesen tanulságos. Szinte kiáltja: ilyen módszerrel tovább, hisz’ ez a műhely csak az ízelítő! A város több pontján — most például az új szalagházban len­ne rá mód —, és nemcsak Kecs­keméten keltenének hasonlók, legalább egy vagy két géppel működők. Ezt szem elől téveszteni a so­ron következő terveink összeállí­tásakor vétek lenne. Annál is in­kább, mert a nőpolitikái határo­zat végrehajtásában az időt és erőt megtakarító szolgáltatások bevezetésében változatlanul sok még a tennivaló. P. I. Tomyosodik a mosni való Avagy: Futás az igények után! ALKALlVllű^AtÖ NYITOTT ÉS ZÁRT REND 3&EiÄiSÄ2DASÄGI ÉPÜLETEK, GYÜMÖLCS- !Sv^RÖL§K, RÁKTARAK ÉPÍTÉSÉRE KÍVÁNSÁGRA ELTÉRŐ MÉRETBEN IS FORGALOMBA KOZZUK SZERELÉSE GYORS, OLCSÓ, GAZDASÁGOS ! MEGRENDELHETŐ ft KELETMAßYARDRSZÄGl TflZlP VÁLLALAT TELEPEIN

Next

/
Thumbnails
Contents