Petőfi Népe, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-29 / 74. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1974. március 29. PÁRTSZERVEZÉS — PÁRTIRÁNYÍTÁS • Stílusok egymásmelleltlsége. EGY KIÁLLÍTÁS ÜRÜGYÉN családi házat • „Illeszkedő”, mai utcakép. SZÉLJEGYZETEK Építsünk Vége a beszédnek. A bevezető és a megnyitó ünnepi ceremóniáját követően az egybegyűlt közönség lassan szétszéled a kiállítási teremben. Látod — súgja oda egy ismerősöm — erre a rendezvényre alig küldtünk szét meghívókat, mégis milyen tömeg gyűlt össze. Ha kép- vagy könyvkiál- lításról lenne szó, fele ennyien sem lennének... Ez viszont érdekli az embereket, jönnek hívatlanul is... A megyei tanács és a Kiskőrösi Városi Tanács közösen megrendezett magánlalkás-építési kiállításán vagyunk a művelődési központban. Körben a falakon tablók, képek, grafikonok az újdonsült városban emelkedő építmények fotói. Kacsalábon forgó több szintes családi ház ízléstelen oromzata, emiatt stílustalan, de termetes épületek sora a múltszázadi vert falú öreg házak nemes vonalában amott. És különféle szervezésű társasházak. A negyedik ötéves tervben Kiskőrösön nyolcszázharminc lakás épül. Ebből szövetkezeti kilencvennégy, az OTP által támogatott kettő- százharminchat — amihez száz saját bereuházású is csatlakozik —; a lakásszövetkezet százat létesít és a magánosok mintegy háromszáz épülettel növelik a családi otthonok számát. Egy bennfentestől megtudom, hogy kettőszáz körül van azoknak a száma, akik lakásigényük megoldását a tanácstól^ várjál^ mert nem tudnak — Vagy nem akarnak — építkezni;' illetve vásárolni. Ugyanis Kiskőrösön elsősorban építkezni illik. Már a házasulan- landó fiatalokat is gyakran telek, nem egyszer frissen festett falú új ház várja. □ □ □ Az alföldi városok — és ez leginkább Bács megyére érvényes — tulajdonképpen szétterült, hatalmas falvak voltak még nem is olyan régen. Ez alól Kiskőrös sem kivétel. S, hogy tovább ne terpeszkedjen a település, a város határain belül igyekeznek építési lehetőséget létrehozni. A területek rendezésével, új utcák nyitásával, tömbfeltárással, ahogy a szakemberek mondják. Sűrítik a város lakosságát. Így olcsóbb a közművesítés, ami egyébként a lehetséges építkezési formákat összevetve, a családi házak esetében a leggazdaságtalanabb. Tehát pénz szükségeltetik, nem is kevés. Kiskőrös pénztárcája viszont megcsappant a várossá avatás előkészületei során. Nem is tudná túlzottan szorgalmazni a telkek kisajátítását, közművesítését, ha az OTP nem segítené. A város és a takarékpénztár együttműködése szerint amaz kisajátít, az OTP pedig megvásárolja és értékesíti a telkeket. Azaz mentesíti a tanácsot a vételár, szanálási költségek terheitől. így — talán — mindenki jól jár. A város ez évben több mint nyolcvan házhelyet szabadíthat fel az építtetők részére, az OTP közvetít, a vevők pedig a szabadpiaci négyszögölenkénti ötszáz forintos vételár helyett annak feléért juthatnak telekhez. A telkekre pedig szükség van, hiszen a városi fejlődéssel együtt — lassan — megindul a beáramlás is. A környező tanyatelepu- lések idősebbjei szaporán építkeznek Kiskőrösön — a család fiatalabb tagjai részére. A bejáró munkásság Csengődről, Akasztóról és a többi községből úgy akar átköltözni, hogy életkörülményein ne kelljen változtatni. Tehát építeni akar. Kalákában, vályogtéglából, mely az új épületeknek még ma is csaknem hatvan százalékát alkotja. A falak ugyan tégla, vagy betonalapoz^súak. de a föld felszínétől bizony napon szárított vályogsorok húzódnak a tetőgerendákig. A vályogvetés költségei nem követték az építőipari áremelkedés tempóját. — Ha nedvesség nem értenem rósz- szabb az — tartják errefelé is —, bizonyíték rá a sok ötven-száz- éves öreg vályogépület. □ H □ Hogy milyenek azok a házak, amiket rendre építenek, arról nem haszontalan szót ejteni. Fürdőszoba ugyan már majdmind- egyikben megtalálható — a tervek szerint —, de a .különféle helyiségek funkciói; a hasznosíthatóság, praktikum — a külalakról nem is beszélve — még sok elavult tervezői elképzelést őriznek. A hagyományos életforma az újat nehezen befogadó, de egyszersmind bizonyos — nem a legnemesebb — divatoknak hódoló szokásai csatáznak egymással az épületek külső megjelenésében. A kapubejáratoktól a teraszkiképzéseken át a toldaléképületekig. Mindhatni kialakult egyfajta kiskőrösi járási „falustílus” az utóbbi évtized folyamán — ez a falukép azonban esztétikusnak, hagyományőrzőnek nem igen mondható. □ □ □ Ezen is óhajtott segíteni a megyei tanács még 1972-ben meghirdetett akcióprogramja során most megrendezett kiskőrösi kiállítás. A Bács megyei Tervező Vállalat tervgyűjteményének néhány kinagyított alaprajza, makettja a magánépítettetőknek viszonylag olcsó és modern megoldást kínál — bár ami sajátságos falustílusunkat illeti, ezzel a szép kiállítású füzet talán adós marad. A terveket ugyanis közkézen forgó típusokból dolgozták át a sík, alföldi terep adottságaira. A cél elsősorban a hasznosítás és nem a mezőváros jellegű települések hagyományos utcaképének meg- őrizve-továbbfejlesztése volt. A vállalat némi szkepticizmussal készítette el mintegy húsz családi ház tervdokumentációját. Meglepetésre azonban a tervek kelendőknek és — a vállalat, mint gazdasági szerv számára is — hasznosaknak mutatkoztak. A múlt év áprilisától már több mint kétezer tervet adtak el — darabját csupán kettőszázötven forintért. Viszonylag sok — viszonylag kevés. Kiskőrösön az építtetők mintegy tíz százaléka hasznosítja a típusterveket. Ez eredmény is, de azt is jelzi, hogy lehet még tökéletesíteni a dokumentációs anyagot. □ □ □ Az emberek nagy része szíve szerint nem házgyári épülettömbökben élné le életét — aki teheti kertet, zöldterületet létesít lakása köré. A mezőgazdasági településeken pedig az udvar az életforma elengedhetetlen tartozéka, a háztáji gazdaság művelése elképzelhetetlen nélküle. A kiállítás viszont arról is tanúskodik, hogy a típustervek alkotói némiképp bizonytalankodnak a melléképületek fontosságát illetően. A családi házakat építő gazdálkodók ellenben döntöttek. Egyelőre vályogfallal, fagerendá- vai toldják a főépülethez. Mert létrehozásuk kifizetődő. Marhaistálló, baromfi-, sertéstenyésztésre használható gazdasági épületek még nagyobb „családi” beruházást is indokolttá tesznek. De míg ezt csak a termelők vallják, a tervezők pedig tanakodnak, addig tovább szaporodnak az ösz- vérmegoldások a kerítések mögött. Küllemre is, célszerűségre is. Feltehetően a megyei tanács múltévi tervpályázata megoldást hoz ezekre a kérdésekre is. A pályázat feltételei között ugyanis mind a gazdasági épületek kialakításának javaslatai, mind pedig a hagyományos, alföldi falukép környezetébe illeszthetőség követelménye is megtalálható. □ □ □ Szép és nemes elgondolás. Bár egyes szkeptikusok — már ami a faluképet illeti — vállukat vono- gatják. És felteszik a nem is jogtalan kérdést. Melyik faluképre gondolnak a kiírás megszövegezői? Az ötven évvel ezelőtti, hosszú, fehér, nádtetős házak sorára, vagy amely ma ötlik szembe nem egy módosabb községünkben? ... Pavlovits Miklós Pártmunkájuk színtere: a szakszervezet A szakszervezeti bizottságok tagjai, a bizalmiak és más társadalmi tisztségviselők a dolgozók érdekeit képviselve, úgyszólván naponta oldanak meg a munkahelyeken jelentős feladatokat. Munkájuk nem mindig látványos, de enél- kül szürkébb lenne a vállalati élet, nehezebben gördülne a gazdasági vagy hivatali tevékenység szekere, akadozna a vezetők és beosztottak közötti párbeszéd, romlana a munkahelyi légkör. Éppen ezért érthető, hogy a szakszervezetek öntevékeny, áldozatkész aktivistái közül mind többen víviáb ki munkatársaik elismerését, bizalmát. Nem csupán arról van szó, hogy megnövekedett a társadalom igénye a szakszervezeti munka iránt —, habár ez önmagában is rendkívüli módon növeli a felelősségüket. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy a szakszervezetek tisztségviselői mind sikeresebben oldják meg kettős — nevelő és érdekvédelmi — funkciójukból adódó szerteágazó feladataikat. Éppen ezáltal nőtt tekintélyük a dolgozók előtt, s befolyásuk a munkahelyek egész életére. A szakszervezeti aktivisták soraiban végzi pártmunkáját sok tízezer párttag. Tudásukkal, lelkesedésükkel, harcos kiállásukkal sok helyen jótékonyan hozzájárulnak, hogy a szakszervezetek betölthessék nehéz, felelősségteljes hivatásukat. A szakszervezetekben dolgozó kommunisták, a pártban megszokott fegyelemmel, a dolgozók érdekeit védelmezve, a párt politikáját képviselik. S legkevésbé sem mindegy, hogyan tesznek eleget ennek a kötelezettségnek, miképpen érik el, hogy mind többen kövessék őket, hogy mind több barátot, cselekedni akaró embert nyerjenek meg ügyünknek, E munkájukban a meggyőző szóra, s mindenekelőtt példamutatásukra támaszkodhatnak. Mivel a párt szóvivői a munkások legnagyobb tömegszervezetétíen, cselekedeteikre, magatartásukra társaik jobban odafigyelnek, kritikusabban minősítik őket. Tevékenységükkel elő kell segítsék, hogy a politikai jelentőségű, a vállalat gazdálkodását jelentős mértékben befolyásoló, a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő döntések előkészítésében minden munkahelyen vonják be a szakszervezetek képviselőit. A szakszervezeteknek pedig, az általuk képviselt kollektíva véleményét ismerve, legyen e kérdésekben véleményük, észrevételük, javaslatuk, s a közreműködésükkel született döntések végrehajtásában szívvel-lélekkel vegyenek részt. Az üzemek nagy többségében ez a gyakorlat alakult ki. Sok igazgató, gazdasági vezető tudja, hogy saját munkáját is megköny- nyíti, színvonalasabbá teszi, ha ilyen munkakapcsolatokat alakít ki a szakszervezettel, amelyre őt tulajdonképpen törvény is kötelezi. De előfordul az is, hogy megkerülik a szakszervezetek helyi képviselőit, s olyan döntéseik születnek, amelyeket pedig állami előírások szerint sem lenne szabad meghozni a szakszervezetek nélkül. Ilyen jelenséget látva a kommunista szakszervezeti aktivistáknak ne remegjen a szívük, ne szemlélődjenek tétlenül, hanem cselekedjenek, szükség esetén igényeljék a pártszervezetek segítségét is. A párt tagjainak hozzá kell segíteniök a szakszervezeteket ahhoz is, hogy mindazokat a gondokat, átmeneti feszültségeket, ellentmondásokat, amelyeket társadalmi fejlődésiünk mai szakasza felszínre hoz, a mozgalom időben és kendőzetlenül jelezze, és saját eszközeivel azok megoldását is aktívan segítse. Sok nehéz feladatot kell ma az üzemekben megoldani. Ébből a szakszervezetek is kiveszik a részüket, a gazdasági vezetők segítő partnereiként. De az igazsághoz tartozik az is, hogy a szak- szervezetek nemegyszer olyan kérdésekben, intézkedésekben is partnerekké válnak, amelyekben pedig már nem lenne szabad. Amikor elnéző asszisztálás helyett fel kellene emelniük szavukat, mégpedig annak tudatában, hogy az adott ügyben a munkások igénye teljesen egybeesik a párt törekvéseivel. Gyakran kerül szóba az üzemekben az aktivisták, a munkások között a szakszervezetek jogköre. Elégséges-e vagy még többre lenne szükség? — vitatják. A gyakorlat azt igazolja, hogy a meglevő szakszervezeti jogok lehetőséget adnak a tényleges érdekvédelemre. Csak hát a mainál jobban kellene élni velük! A szakszervezetben dolgozó párttagoknak elő kell segíteniük olyan szemlélet és gyakorlat kialakítását, amely természetesnek tekinti, hogy a szakszervezeti tisztségviselők akkor segítik jól a párt politikájának végrehajtását, ha következetesen élnek az őket megillető jogokkal és hatáskörökkel. Ez egyben feltételezi, hogy szükség esetén, minden erejükkel, tekintélyükkel fellépnek a jogok gyakorlását korlátozni szándékozók ellen. Felvetődhet,,vajon meg lehet-e azon keresztül ítélni, egy üzemi szakszervezeti testület munkáját, hogy például hányszor élt vétójogával. Ügy vélem ez önmagában nem kritériuma az eredményes munkának. Ellenben annak alapján már minősíteni lehet tevékenységét, hogy hivatalásának megfelelve elejét vesai-e olyan körülmények kialakulásának, amelyek miatt vétót kellene emelni. Természetesen ha a helyzet úgy alakul, akkor a dolgozók érdekében feltétlenül élnie kell e jogával. A szakszervezet jogait úgy kell érvényesíteni, mint a munkásosztály jogait. Olyan felelősséggel és következetességgel. A szakszervezetekben a vezetőknek minden évben számot kell adniok a végzett munkáról. Be kell számolniok, hogy felelősséggel képviselték-e az üzem dolgozódnak érdekeit; megtettek-e mindent a rendelkezésükre álló eszközökkel a termelési célok megvalósítása érdekében. Sok eredményes fáradozásról tudnak ilyenkor szólni. Nem kevés történt az elmúlt évben sem a kollektív szerződések előírásainak teljesítése érdekében is. A párttagoknak meghatározó szerepük kell, hogy legyen az üzemi- munkahelyi demokrácia fejlesztésében is. Kevesebb ünnepélyes fogadkozás, kinyilatkoztatás, több mindennapi egyszerű tett — ez lehet a cselekvési programjuk mottója. A már jól bevált és eredményeket hozó módszereket érdemes tovább fejleszteni, jobban kihasználva a meglevő demokratikus fórumainkat, az eredményesebb munka érdekében. Sz. F. „Felhőkarcoló” kémények A rohamosan fejlődő technika már sokféle bonyolult feladatot megoldott, de t az ipari létesítmények nem éppen esztétikus „tartozékait”. a gyárkéményeket még nem tudta nélkülözhetővé tenni. Sőt. egyre hatalmasabb kémények épülnek világszerte, amelyeknek az az elsődleges feladatuk, hogy minél magasabb légrétegekbe bocsássák ki a környezetre káros szennyező anyagokat. A légmozgás — az ún. huzat — ugyanis mesterségesen is előállítható, illetve fokozható, emiatt nem kellene növelni a kémények magasságát.' De a nem- kívánatos gázok „felemésztésének” ma még nincs olcsóbb és megfelelőbb módja, mint a magasba való felbocsátás. I 1. Új magyar hűtőházi termék • Az Országos Hűtőipari Vállalat bajai htttőházában január 1-től egy új gépsor szeleteli, csumázza és kockára aprítja az almát. A mintegy négyzetcentiméteres darabokra szeletelt almát gyorsfagyasztással mélyhűtik. Az almakockának igen nagy keletje van külföldön. Az idén 100 vagonnal szállítanak belőle a tőkés országokba. Egy szakszövetkezet szándékai Édesvíz - tengervíz Gyenge — mindössze 3.9 átlagos aranykorona értékű — homoktalajon, összesen 1800 holdat kitevő közös területen gazdálkodik a ballószögi Egyetértés Szakszövetkezet. A 354 főnyi tagság átlag- életkora 60 év körül jár. A fő termelési ágak a közösben a szőlő-, gyümölcs-, illetve a zöldségtermesztés. * Mindinkább tért hódít a ballószögi homokon is a fólia alatti — főként szamóca — termesztés. A cél most: a házi kertek gazdáit ösztönözni erre a művelési formára. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ily módon jóval tetemesebb a hozam és tisztes jövedelem érhető el. különösen ha figyelembe vesszük a korábbi be- érést, s az elsők közt megjelenést a piacon. Ráadásul ebben a munkában jól hasznosíthatók az idősebb korúak is. A fenti meggondolásból kiindulva, a szakszövetkezet már az idén munkába állít egy agronómust. aki szaktanácsadással és gyakorlati útbaigazítással segíti a tagságot. — Érőnkhöz mérten támogatást kívánunk nyújtani a lakosság ellátásához is — mondja Kajtár György, az Egyetértés elnöke. — Régi gond községünkben, hogy a fűtőolaj-értékesítés nem mindenben felel meg a kívánalmaknak. A közelmúltban javasoltuk az UNIVER Szövetkezetnek a 10—20 literes tételekben való árusítást. Döntés az ügyben még nem született. Ha az ÁFÉSZ nem értene egyet javaslatunkkal, abban az esetben a szakszövetkezet hajlik a kivitelezésre, természetesen akkor, ha ehhez a községi tanács megfelelő anyagi 'hozzájárulást nyújt. Az előbbihez hasonló gondot jelent mindmáig a háztájiból ^származó tejmennyiség korszerű átvétele és értékesítése. Az Egyetértés Szakszövetkezet vezetői nemrégiben tárgyaltak a Kecskeméti Tejipari Vállalattal. Ennek eredményeképpen előreláthatólag még az idén felépül a tejbegyűjtő, amelynek további üzemben tartását a szakszövetkezet vállalja. Így naponta friss tejet kaphatna a lakosság, tanulóifjúság. Egyelőre napi kétezer liter „forog szóban”, de jó szervezéssel, az erők összefogásával később feltétlenül nagyobb mennyiséget tudnak majd átvenni, s á fogyasztókhoz eljuttatni. J. T. I A képen látható óriási légcsatorna a világ egyik legnagyobb — kb. 260 méter magas — kéményének a 2000 megawattos erőműhöz való csatlakoztatására szolgál. A szerkezet súlya 160 tonna! A világ legnagyobb vasbeton kéménye egyébként egy kanadai kohómű számára épül, 380 méter magas lesz, magasabb, mint a párizsi Eiffel-torony. Alső átmérőjét 16 méteresre tervezték. A Nemzetközi Hidrológiai Szövetség nemrég közzétett adatai világosan tudtunkra adják, hogy a vízhiánnyal küzdő jövő felvázolása nem újságírói fogás, nem div&ttéma, hanem realitás. Bizonyításul álljon itt néhány adat. Az óceánok víztömege a Föld összes vízkészletének 94 %-a. Megdöbbentően kevés az édesvizek aránya: mindössze 6%. Ezen belül is 1,5%-kafl. szerepelnek a jelenleg még nem hasznosított gleccserek és 4%-kal a nehezebben hasznosítható felszín alatti vizek. Az összes földi vízvagyo- nunk csupán fél %-a, tehát a szokott értelemben hasznosítható felszíni édesvíz! Ezt a mennyiséget ma már teljes mértékben feléljük és biztos, hogy az ezredfordulóra igénybe kell vennünk a tengereket. Ha viszont a tengervíz olaj- és egyéb eredetű szeny- nyezése tovább fokozódik, erre már nem lesz reális. alapunk, mert nem elég, hogy a vizet só- talanítani kell (ami önmagában sem kis feladat), még ihatóvá is kell tenni. A tengervíz csak 3000 éhenként cserélődik ki, másik tartalékunk: a felszín alatti vizek elszennyeződése esetén a számítások szerint 5000 évet kell várni a víztároló kitisztulásáig, tehát a teljes vízkicserélődésdg. Csupán a folyóvizek sajátsága az órák vagy napok alatt lejátszódó vízcsere (a tavaké kb. 10 év), de hát a folyók egyes pontjaira érkező „cserevíz” inkább tovább szennyezi, mint frissíti a folyót. i
