Petőfi Népe, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-03 / 52. szám

1974. március 3. 9 PETŐFI NÉPE 9 3 Nagyobb teljesítményű gázvezetéket kap Kecskemét • A Kőolajvezeték Vállalat barakktábora a kerekegyház! vásártéren. •A már szigetelt vezetéken a védőcsőbehúzás előtt megigazítják a csúsztatóbilincseket. (Pásztor Zoltán felvételei.) (Folytatás az első oldalról) Jelenleg két helyen folyik a munka. Az egyik részleg Város­földön, a másik Ballószög körze­tében dolgozik. A vezetékek ál­talában a föld alatt húzódnak. A nyomvonal kijelölése után a tereprendezés következik, ami sokszor igen fáradságos munka. Mesélik, hogy Özd mellett csör- lőkkel vontatták fel a munka­gépeket és a csöveket a hegyre. Az előkészített terepre hordják ki azután speciális járművekkel a 10—15 méter hosszúságú csö­veket. Amikor már minden a helyszínen van, a hegesztőké a főszerep. Selejtes munkáról szó sem lehet, hiszen elszökne a gáz. Kilométer hosszan húzódnak az összehegesztett csövek, de egyet­len varrat sem hibás. Először is, mert szakmailag igen jól képzett hegesztőgárda dolgozik itt, az­után pedig: minden varratot azonnal megröntgeneznek, majd 80 almoszférás nyomáspróbának vetik alá. Ha ezzel végeznek, te­kercselőgépekkel szigetelik a csöveket, miközben nagy teljesít­ményű árokásó gépek vetik meg a vezeték ágyát. Elméletileg akár 100 méteres csőkígyót is készíthetnének, a te­repen levő műtárgyak azonban ezt lehetetlenné teszik. Város­föld és Adony között is 18 út, 16 vízfolyás és 5 vasútvonal keresz­tezi az épülő vezetéket. Ezért, amikor úthoz, vagy vasúthoz ér­nek, megszakad a csőkígyóhe­gesztés, mert a forgalmat nem lehet leállítani. Ilyenkor védő­csövet sajtolnak át az út, illetve a vasúti töltés alatt, azon húzzák át a vezetéket, s csak azután folytatják a hegesztést. Mielőtt betemetnék a hatal­mas csőkígyót, elhelyezik rajta a szerelvényeket, a tolózárakat, az elágazásokat. Egy nagyobb kapacitású elágazást éppen Kecs­kemétre építenek, mert a várost ellátó jelenlegi vezeték is szűk­nek bizonyul már, a fogyasztói igények pedig nőnek. Ennek be­kötésével július végére készülnek el. — Hol ütik fel tanyájukat, ha innen elmennek? — kérdem a vándorélettől megedzett építőket. — Közismert — válaszolják — hogy a közel-keleti olajat egy adriai-tengeri kikötőből Jugosz­lávián át csővezetéken szállítják majd hazánkba. Az országhatár­tól Százhalombattáig a mi vál­lalatunk építi majd a vezetéket. Az itt dolgozók egy része az Adria-vezeték építéséhez vonul. Lesznek, akik a Testvériség nemzetközi gáztávvezeték létesí­tésében működnek majd közre. Vannak viszont olyanok is, akik külföldre mennek a másfél méter átmérőjű Orenburg! gázvezeték- rendszer építéséhez. Ez a KGST keretében létesülő vezeték a dél- urali lelőhelyekről szállítja majd a földgázt Ungvárig, s ott kap­csolódik a Csehszlovákián át hú­zódó tranzitvezetékhez. N. O. Neon fényreklám Kecelről Tavaly két és fél millió forint értékű munkát végzett a Keceli Vas- és Építő Szövetkezet 16 tagú fényreklámszerelő brigád­ja. Bács megyén kívül Nógrád, Pest és Szolnok megyékben vég­zik a neonreklámck ' javítását, karbantartását. • Baranyi Györgyné üvcgmüves, láng fölött hajlítja az üvegcsövet. • Lukács Dezső részlegvezetővel egy új OTP- reklámot ellenőriznek szállítás előtt. Döcög a gőzös Ha valaki manapság vonaton teszi meg az utat Bács-Kiskun legdélibb városából a megyeszékhelyre és visz- sza, annak tfz órájába kerül ez a vál­lalkozás. Bajáról hajnali 2 óra 25 perc­kor kell elindulnia, és este 8 óra 10- kor van újra otthon. Jóval több idő megy el a közlekedésre, mint ami ar­ra marad, hogy az ember elintézze a Kecskemétre szólító ügyeit, dolgait. Pedig az ésszerű az lenne, hogy az arány épp fordítva alakuljon. Lássuk a személyvonatos visszautat. Pontosan 14 óra 53-kor Diesel vonta- tású szerelvény fut ki Kecskemét pá­lyaudvaráról. Városföldön bevárja, amíg ellenkező irányban elrobog mel­lette a gyors. Kiskunfélegyházán há­romnegyed óra telik el azzal, hogy állunk. Az / ülések rázkódásából érez­hető, hogy’kicserélik a mozdonyt, pö­fögő gőzös áll az élre. Időközben meg­érkezik a Budapest—Kecskemét—Sze­ged közötti gyors újabb utasokkal telik meg a fülke. Akik ezzel a vo­nattal indultak útnak, nyertek körül­belül fél órát annak az árán, hogy valamivel többet fizetnek, és most á kell szállniuk. A hangosbemondó ud­variasan kellemes utazást kíván. A tétlen és fölöslegesnek tűnő várako­zás megnyújtja az időt.. Mintha évek telnének el, amíg — már fél öt van! — ismét gördülni kezdenek a kerekek a sínen. Jut idő a kényelmes elhelyezkedés­re. A férfiak egy része cipőfűzőt old, a nők léhúzzák a meleg csizmák cip­zárját. Döcög a gőzös, a mozdony füttye belehasít a pusztaságba, a ku­péban fölgyullad a.^tfllany. Tanyák ablakszemei követik távolból a szik­ráktól kísért „fekete expressz** vonu­lását. Ha nem is minden fánál, de hat-hét percenként gyakran megál­lunk. Fények igazítanak el, hogy mer­re járunk. A szélben lobogó gázfák­lya tudatja, hogy a földgáz, és olajle­lőhelyek vidékén, Kiskunmajsa kör­nyékén haladunk át. Fél hatkor vá­rosi világítás jelzi, hogy Kiskunhalas­hoz közeledünk. Az állomáson meg­fordul a mozdony, és negyedórányi várakozás után „hátrafelé megyünk**. Most már Baja a cél. Még bő két óra, és ott vagyunk! Addig a mellettem ülő asszonyka nyugodtan befejezheti az ebédlőasztal­ra való terítő horgolását, barátnője pedig a kezében tartott sál kötésével végez. Jómagam több közlekedési ta­nulmányt böngésztem át a hosszú út alatt, és szó szerint is megjegyeztem azokat a sorokat, amelyeket a megyei vezetők címeztek a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumnak egy mun­kamegbeszélés kapcsán: „A személy­szállítási igényeket a MÁV Bács-Kis- kun területén általában kielégíti. Kecs­kemét és a megye déli területei kö­zött viszont hiányzik a megfelelő vas­úti összeköttetés. Ezért kérjük olyan gyorsvonatpár beállítását, amely a kora reggeli órákban futna ki Bajá­ról és délután indulna vissza.*’ Az ugyanis nem maradhat így, hogy Kecskemét és Baja még a XX. szá­zad utolsó harmadának kezdetén is ilyen messze legyen egymástól. Halász Ferenc Összefogtak a szakszövetkezetek Kevés gazdaság, nagyobb feladatok — 14 és fél milliós beruházás Kecelen Termelési, üzemszervezési tapasztalatokkal gazdagodva, több községben egymással ösz- szefogva kezdték meg a tavaszi munkát a Kiskőrös, Kiskunhalas környéki mezőgazda- sági szakszövetkezetek. Soltvadkerten a Kos­suth és a Rákóczi egyesült a Szőlőskert Szak- szövetkezetben. Tázláron az Egyetértés és a Remény tagjai látták meg a kiutat a korábbi helyzetükből, amikor Béke szakszövetkezet néven egyesítették gazdasági és szellemi erő­forrásaikat. Kecelen a Beke, a Kinizsi es az Üj Élet egyesülésével kialakult, csaknem 10 ezer hektáros Szőlőfürt Szakszövetkezet valósít meg szép terveket. A korábban huszonnyolc gazdaság az egyesülés folytán huszonnégyre csökkent, de az eddiginél nagyobb feladatok megvalósí­tására képes. • A MmííMbiI. Közös Vállalkozás kiskőrösi laboratóriumában bormintát vizsgálnak. (Pásztor Zoltán felvétele.) A keceli Szőlőfürt Szakszövet­kezet 1975. és 1985. között több mint félezer hektárral növeli a szőlőültetvényt. Ennek egy része a közösen művelt szőlőterület gya­rapítja nagyhozamú, fehér és vö­rös bort adó fajtákkal. 1974-ben 34 hektár közös és tagsági műve­lésű szőlő telepítését készítik elő. Előremutató kezdeményezése a Szőlőfürt Szakszövetkezetnek a tagság kezelésében levő kiörege­dett szőlők felújítása. Arra alkal­mas helyen összefüggő táblában, gépi művelésre alkalmas sor- és tőketávolsággal ültetik el a szak­szövetkezeti gazdák szőlőjét is, amelyet a családok külön-külön gondoznak. Az összefogás adott lehetőséget a Szőlöfürtnek arra, hogy az idén 14,5 milliós beruházásba kezd­jen. Ebből az összegből 4000 hek- oliterrel bővítik a bortárolót, kö­zös gépjavító és szerelőműhelyt építenek a megnövekedett erő- és munkagépállomány karbantartá­sára. Vásárolnak 12 traktort, ugyanennyi pótkocsit, több teher­autót, nagyüzemi permetezőgépet és borszűrőt. Támogatják a szö­vetkezeti tagok csonthéjas gyü­mölcs ültetvényének telepítését, amelynek területét ezekben a na­pokban jelölik ki az arra legal­kalmasabb talajon. A szövetkezeti egyesülés terem­tett lehetőséget a huszonnégy szakszövetkezetben arra, hogy az ültetvények ne szétaprózva, ha­nem összefüggő táblába kerülje­nek. A soltvadkerti egyesült gaz­daság jobban ki tudja majd hasz­nálni a 100 vagor is hűtőtárolót, közös bor feldolgozó, palackozó létesítésére is vállalkozhat. Az erőforrások egyesítésével több és jobban képzett szakembert tud­nak majd foglalkoztatni a gazdasá­gok. Tázláron a megnagyobbodott szakszövetkezet könyvelését köz- gazdasági egyetemet végzett fő­könyvelő vállalta el. A szőlőmű­velés és borkezelés színvonala is emelkedik, hiszen a kertészek, borászok és a növényvédő szak­emberek ezentúl egyetlen gazda­ságban tevékenykednek. A megnagyobbodott szakszö­vetkezet a tagsági gazdálkodást is jobban tudja majd támogatni. Jelenleg 10 ezer hektár szőlő, gyümölcsös és szántó művelésé­hez nyújt egy-egy agronómus vagy kertész szakmai segítséget. Később több szakember vállal­kozhat majd erre a feladatra, hi­szen a megerősödött gazdaságok­ban szívesen vállalnak majd mun­kát az egyetemet, főiskolát vég­zett fiatalok. K.- A. HAZÁNKBAN ELŐSZÖR Háziállat-történeti kiállítás Hírt adtunk a kecskeméti Katona József Múzeumban nemrég megnyílt kiállításról. A bemutató — hazánkban először — népszerű formában összegezi mindazt, amit a tudo­mány ma a háziasításról, a háziállatok kiala­kulásáról tud. Rendezője dr. Bókönyi Sán­dor, a Magyar Tudományos Akadémia Régé­szeti Intézetének kutatója, archaezoológus. Dr. Kretzoi Miklós egyetemi tanár, neves paleontológus szerint a kiállítás a világvi­szonylatban is vezető helyen álló hazai házi­állat-történeti kutatómunka eredményeinek közvetítése a nagyközönséghez. A múzeum két termében rendezett bemu­tatón nemcsak a régészeti ásatásokból kike­rült csontmaradványok láthatók, hanem a mondanivaló illusztrálására, korabeli állatáb­rázolások is. Ezek: barlangi rajzok fotói, ős­kori és ókori állatszobrok, pénzek, sőt a ma élő állatok fotói, régészeti és néprajzi anya­gok. legfontosabb hazai háziállatfa­jaink — a szarvasmarha, sertés, juh. kecske, ló., szamár, kutya, macska és a tvúk — kialakulásá­val foglalkozik. Külön figyelmet szentel egyes régi háziállatfajták, mint például a magyarszürke marha, a rackaiuh történetének, eloszlatva velük kaDcsolatban né­hány tévhitet. Végül a befelező részben, az ál­lattenyésztés és oásztorkodás munkaeszközeit, az állati termé­kek feldolgozására szolgáló eszkö­zöket és az állati nyersanyagból készült népi ruházati tárgyakat láthatjuk. Egy hatalmas tablón pedig a mai állattartásból kapunk ízelítőt. A háziállatok különösen a vi­déki ember számára, kézzel fog­ható valóságot jelentenek. Egé­szen természetes, hogy felhasz­náljuk húsukat, termékeiket, vagy egyszerűen kedyenc állatként tart­juk őket. Keveset tudunk azon­ban eredetükről, múltjukról. A március 24-ig nyitva tartó kiállí­tás ez. utóbbiról ad kénét a láto­gatónak. A háziállatok megszerzése, ki­alakítása az ember egyik legsi­kerültebb kísérlete volt. Ennek révén függetleníteni tudta magát a jégkorszak után egyre bizony­talanabbá váló vadászszerencsé­től. Gyökerei a jégkorszakba nyúlnak vissza, amikor az ember vadászgenerációk tízezrein át gyűjtötte és halmozta fel a vad­állatokra vonatkozó biológiai is­mereteket. amelyek birtokában háziasitani tudott. Az első háziállatokat — a juhot és a kecskét — az időszámítás előtti 9. évezredben szelídítette ősünk. Ezeket követte a kutya, maid a sertés, a szarvasmarha, és sorban a többi. A háziasítások he­lyét térkén mutatja, melyből ki­derül, hogy az állatok szelidítése Eurázsiában, ott is elsősorban Délkelet-Eurónában és a Közel- Keleten történt Később niás te­rületen is megindult a háziasítás, így például a Kárpát-medence lett a szarvasmarha szeliditésének legfontosabb központjává. A kiállítás bemutatja a jégkor­szakban vadászott legfontosabb állatfajokat, a velük szemben levő falon viszont háziállataink vad őseinek kénét láthatjuk. Itt meg­ismerkedhetünk a Dunapataj ha­tárában levő örjeg tőzeglápjaiból előkerült híres őstulokmaradvá- nvok néhány darábiával — köz­tük két teljes koponyával —, melynek segítségével némi fogal­mat szerezhettünk a szarvasmar­ha ősének hatalmas testméretei­dről. A háziállatokat, az ember ere­detileg élő hústartaléknak szánta, kérőbb ismerte meg egyéb hasz­nukat melveket hosszú volna fel­sorolni. Többek között az igavo­nást. teherhordást, nyáj- és ház­őrzést.. tej-, tojás-, gvapjúterme- lést. A kiállítás ezeket is szemlél­teti ezenkívül azokat a változáso­kat is. amelvek a háziasítás, mint biológiai stressz, hatására az ál­latok szervezetében végbementek. Ezek között legfontosabb a test- nagvság csökkenése, a .koponya kisebbedése. a szarvak eltűnése, a csontok szivacsossá válása, a zsírlerakódás a különböző testtá­jakon. . A kiállítás további részében a • A kiállítás egy részlete. (Tóth Sándor felvétele.) Sok az őz - Élénk a vadforgalom Jegyzik a Duna—Tisza közének vadforgalmát. Szombaton és va­sárnap több száz vadász számol­ja a vadállományt. Az előzetes szemlék alapján van mit leltárba venni. Az egvmást követő enyhe' telek kedveztek az apróvadaknak, javult a vadtelítettséa. legsűrűbb a fácánállománv — amelynek szaporítását mesterségesen is se­gítik —, de gyarapodott a mezei nyulak. s a foglyok száma is. A nagyvadak közül pedig az őzek már túlzottan elszaporodtak és sok kárt tesznek a szántófölde­ken. a kertészetekben. Ezért az idei őzbiváskor a szokottnál több kilövést engedélyeznek: a vadgaz­dák. Úgy amakkor továbbra is vé­delmet kapnak a mezei nyulak. A vadászok már most felhív­ják a mezőgazdasági üzemek fi­gyelmét, hogy az ellés idején te­remtsenek menekülési lehetőséget a kisnyulaknak. A szálastakarmá­nyok vágásakor riasszák a terüle­tet, hogy a kisnvulak szabad utat nyerjenek.'

Next

/
Thumbnails
Contents