Petőfi Népe, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-17 / 64. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1974. március 17. I A pártmunka tükörképe A pártszervek a közelmúlt­ban értékelték a beszámoló taggyűlések tapasztalatait. A tapasztalat alpszervezetenként változó, de a pártszervek ér­tékelése azt mutatja, hogy a fejlődés jól érzékelhető. Az alapszervezetek munká­jának összegezésében, továbtí- íejlesztasében nagy szerepe van a beszámoló taggyűlés­nek, dé úgy is mondhatjuk, a taggyűléseiknek általában. Egy-egy pártszervezet munká­jának a taggyűlés mintegy tü­körképé. A kommunisták ter­mészetesen nem azért végez­nek politikai munkát környe­zetükben, nem azért teljesítik pártmegbízatásúkat, hogy er­ről a .taggyűlésen beszámol­hassanak. De ez nem változtat azon, hogy a mindennapos pártmunka színvonala és a taggyűlések minősége között szoros összefüggés, kapcsolat van. Elég gyakori érv, amikor 'egy-egy taggyűlés a távolma­radók nagy száma miatt el­marad, vagy ha hiányzik a taggyűlés sava-bonsa, a tagok hozzászólása, hogy „nem ért­jük, miért e részvétlenség, amikor minden . párttagot a taggyűlés előtt napokkal érte­sítettünk, papíron kiküldtük,. milyen napirendi pontokat tár­gyalunk majd”. Az adminiszt­rációnak megvan ugyan a ma­ga jelentősége a pártmunká­ban, szükség van arra, hogy a párttagok idejében és ponto­san értesüljenek a taggyűlé­sekről, a rendezvényekről, bi­zonyos hatással is lehet ez a kötelességükről megfeledkezni hajlamos párttagokra, de nem helyettesítheti az érdemi mun­kát. Nem akarjuk felmenteni őket kötelezettségük alól, de bizonyos mértékben meg l^het érteni azoknak a párttagoknak a passzivitását, akik már több­ször szóvátették a vezetőség mulasztását, s javulást nem tapasztalva „belefáradtak” a hibák ismételgetésébe. A hatékony, az alkotó lég­körű taggyűlésnek elengedhe­tetlen feltétele egyrészt a ve­zetőség színvonalas, a való helyzetet érzékeltető beszámo­lója, másrészt a párttagok ala­pos felkészülése. Meggyőző­déssel mondhatjuk, hogy a pártvezetőségek beszámolásai, előterjesztései aktivitása et­től bizonyos mértékig elma­rad. Ezért, ma elsősorban ar­ra kell gondot fordítani, hogy mind többen mondjanak véle­ményt a környezetükben ta­pasztalt . politikai, társadalmi, gazdasági kérdésekről, ezzel is hozzájárulva a taggyűlések színvonalának,. alkotó légkö­rének, vagy ahogyan mond­juk, hatékonyság növeléséhez. A legutóbbi beszámoló tag­gyűlése. többsége éppen ab­ban a tekintetben volt színvo­nalasabb az előző évinél, hogy a korábbinál több pártag szólt a beszámolóhoz, többen nyil­vánították véleményüket. Mi­ért jelent -ez „előrehaladást, fejlődést a párt életében? A párt nem a „felszólalásra”, az önmagában vett „vélemény- nyilvánításra”' tart igényt, ha­nem tagjainak gondolataira és sokoldalú tapasztalataira. Ar­ra, hogy a párttagok minél szélesebb tábora mondjon vé­leményt a párt politikájának gyakorlati érvényesüléséről, arról milyen eredménnyel va­lósítják meg a párt politiká­ját környezetünkben, vagy ép­pen mi akadályozza annak ér­vényesülését. A beszámoló tag­gyűlések ebben a tekintetben a pártszervezetek többségében jó például szolgálnak. A pártmunka színvonalának nö­velése céljából arra töreked­jenek a pártszervezetek, hogy az. év közben tartott taggyű­lésekre is a beszámoló tag­gyűlések aktivitása, légköre legyen jellemző. Bár a párttagok között is található még olyan, aki szí­vesebben beszél, mint cselek­szik, s nem ritka az olyan párttag sem,' akinek nem ke­nyere a beszéd, a pártmunka gyakorlata mégis azt mutatja, hogy az esetek túlnyomó többségében a kommunisták­nál a szó és a tett szoros kap­csolatban van. Olyan értelem­ben is igaz ez, hogy nyugod- tabb lelkiismerettel kérnek Szót a taggyűlésen és inkább mondanak okos, lényeges dol­gokat azok, akik pártmunkát végeznek, munkálkodnak kör­nyezetükben a párt politiká­jának érvényesüléséért, ök a mindennapi pártmúnkában közvetlenül érzékelik a poli­tika megvalósulását, vagy en- i nek akadályait. A .taggyűlé­seken -passzív magatartást ta­núsító párttagok többsége ál­talában mondanivaló híján hallgat, s az ilyen ember kér- lelgetésre, unszolásra sem szó­lal meg. A pártvezetőségek feladata, hogy megtalálják ak­tivizálásuk módját. De nem a felszólalásra való „agitálás- sal”, hanem például azzal, hogy ellátják őket képessé­geiknek, érdeklődési körük­nek megfelelő pártmunkával. Ennek végzése közben szer­zett tapasztalataik, megfigye­léseik bizonyára gyarapítják mondanivalójukat, könnyítik oldódásukat. A pártmunka egy­ben közéleti szereplést is je­lent, tehát helyes, ha" a párt- TOzetőségék segítenek a párt­tagoknak ebben. M. S. VASÁRNAPI RIPORT 1 Tanya és tánc Zsúfolásig telve az iskola tor­naterme: a homlokokról gyön­gyözik az izzadtság, forognak a párok; rámás csizmák, lakkcsiz­mák, hegyes oitú és vastag talpú félcipők; tűsarlcok és fekete," ma­gas szárú cipők; „húzd rá gitár, szakadjon a szakadion a húr”. Farsang. Télűző. tavaszthívó. Táncol a tanyavilág! Az öttantermes iskola nyolc ki­lométeres körzetből vonzza az em­bereket. Szombat este van és esik az eső, de jönnek, jönnek, min­den úton minden irányból. A homokos, itt-ott agyagos föld­út kátyúiban szinte elmerül az autó. Fényltévéje gumicsizmás alakokat világít meg, nőket" — kezükben műanyag reklámtáska, benne a kifényesített tánccipő —, férfiakat és kisgyermekeket, akik a délutáni jelmezes bemutató után hazamentek vacsorázni és most jönnek vissza A Kecskeméttől tizenöt kilomé­terre megbújó tanyavilág lakói­nak az iskola a községi szórako­zás, művelődés egyetlen otthona. A TIT-előadások és iskolai ün­nepségek előtt magasan a legna­gyobb a bálok látogatottsága, A tantestület és a szülői munkakö­zösség hármat rendez egy tanév­ben. A bál ritkaság. Talán ezért is népünnepély. A legnagyobb helyiség az épü­letben a tornaterem; kétszázan is elférnek. A bordásfalon piros, zöld, sárga papírból készített lánc. A mennyezetről lampionok és szí­nes papírcsíkok lógnak. Elöl, a szeneskálvha melletti két tanári dobogón kapott helyet a zenekar. Fejük" felett raizkartonra írták: Tombola — a főnyeremény egy malac. « Kint zuhog az eső: ázottak, sá­rosak a későn érkezők. Az előtér­ben; szaladgáló gyerekek, rendre- utasító nevelők cigarettázó, sörö­ző férfiak és nők. Az eső mintha az épületben is esne; csizmákról lecsorgott viztó- csák, sárfoltok a tantermek előtti folyosón, sárosak lesznek a tánc­cipők. A sártól itt bent sincs me­nekvés. A hetedik osztllv tanterme a büfé. Magasra tornyozott sörös- ládák. Pultként szolgáló padok; rumtól, konyaktól, likőröktől csil­logó szempárok. Sz. Mihálv mellé .ülök. Sörö­zünk. Mellettünk egv megtört ar­cú ember szaxofonon magyar nó­tákat játszik. A billentyűk közé tűzik a pénzt: százas, ötvenes, húszas. Virtusból beleöntenek' a hangszerbe egy üveg sört. — Jó a hangulat — mondja Sz. Mihály. a termelőszövetkezet traktorosa, összeismerkedünk. Be­szél az ötvenes évekről. — Elnökféle voltam. Elvetet­tünk. maradt tizennyolc mázsa búza. Kiosztottam Saiát felelőssé­gemre, mert már alig volt mit enni. Egy családnak ötven kilóval" kevesebbet adtam, mert csak két gyerekük volt. Följelentettek, hogy kiosztottam a vetőmagot. Abban az időben ezért, börtön járt. Elvit­tek. Két hetet voltam bent. Szak­értők megnézték a vetéseket, az­után kiengedtek... Ná. egészsé­gére. T. Imre „rokongyerek” — mondja Sz. Miháiv. Ö Félegyhá­zára jár szakközépiskolába, most másodikos. Haja vállig ér. A kar­csúsított inget kívül viseli. Beat­zenéről beszélgetünk. Vetetett szüleivel egy magnót, azzal az ürüggyel, hogy arról tanul. Vettek neki.! „Ez volt a fal” — mondja. Sz. Mihály pedig nem akar több Sört inni, mert a Zsigulit haza kell vinni. — Hazaviszem ,én magát, piál­jon csak nyugodtan Miska bácsi — mondja T: Imre. Nevetnek. A szaxofonos fújja az ■elázott Jozsónak. A termelő- szövetkezetben nemrégiben tar­tották a zárszámadást. Sikerül eladni mind az ezer tombolajegyet, darabonként két forintért: van olvan család — pél­dául D-ék —. aki egyedül vagy ötvenet váltott. T. Pista elégedet­ten mászkál, dicsekszik: két tömb bilétát tukmált rá a tanyaiakra. A főnyeremény egv választási ma­lac. lehet még szert tenni torták­ra, néma sípra, béna ólomkato­nára, filléres műanyagtálcára, s még mindenfélére. Röpködnek a számok, sokan tü­lekednek átvénni a jutalmat a dobogónál. Itt mindenki rokona, ismerőse a másiknak, ha az egyik nyer. a másik is vele örül. A ma­lacot — a termelőszövetkezet ajándékát — D-ék nyerik meg, rögtön elkezdődik a találgatás: lesz-e verekedés, vagy sem, ugyan­is a jegyet D. keresztanyja aján­dékozta rokonának, s most mél­tatlankodik, hogy az állat tulaj­donképpen őt illetné, de D. hatá­rozott, megmagyarázza, hogy ezt már nem lehet visszacsinálni. A malac hétszázötven forin­tot ér. A tantestület és a szülői mun­kaközösség hétszáz üveg sört, 5 liter kevertet és 5 liter likőrt rendelt, de lehet kapni tortát, csokoládét, citromízű bambit is. A hangulat tetőpontján kezdik el árusítani a forró, mustáros kolbászt. Az ivástól gyötört gyo­mor undorral fogadja be a sört meg a likőrt. Mindenki iszik: sört kortyolgatnak a férfiak, likőrt az asszonyok, meg a suhancok; az autóval érkezők sem kivételek, de hát ők is csak emberek, ők is megszomjaznak. A befolyt összeggel a tantes­tület gazdálkodik: kiegészítik az iskola felszerelését, csinosítják az úttörőszobát, stb. A végén kiderült; 47 üveg sör kivételével minden elfogyott. Négytagú zenekar húzza a talp- alávalót. Az orgonista fiatalos hévvel énekel, pedig bizonyára közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz, ugyanez áll a do­bosra és a szaxofonosra is. A leg­fiatalabb muzsikus húszéves le­het. — Én, személy szerint — me­séli K. a nevével fémjelzett ze­nekar vezetője — több mint ezer- hatszáz számot tudok kotta nél­kül. Hárman tudunk azonnal rögtönözni, bele kell ebbe -tanul­ni P-nek, a gitárosnak is, ha sokáig akar ebben a szakmában maradni. Véle eleinte rengeteg problémám volt, nem tudta mi az a begin, tangó, vagy keringő; a beatzenekar, ahol játszott, két évig összesen 10 számot tudott: P. annyit tudott a beatzenéről, hogy van lassú shake, meg gyors, meg egy. közepes ütemű. Nekem ez nagyon furcsa: első osztályú táncversenyző voltam, tudom mi a tánc. Itt is kell mindent tud­ni, mert máskülönben nem hív­nak újra. Bár semmi okunk pa­naszra, évente minden hétvégénk foglalt, én, személy szerint kül­földre is megyek szerepelni: meghívnak. K. autószerélő a civiléletben, de rendelkezik hivatásos jogosít­vánnyal, garázsmesteri képesítés­sel, sőt még táncdalénekesi dip­lomája is van (legalább is így mondja). Ezt a bált ezerszáz forintért vállalták éjfélig, aztán minden, megkezdett óra személyenként ötven forintba kerül. K. hivata­losan ezerötszáz forintot rakott zsebre, ehhez jött még a „szív küldi” ötszáz forintja — ha te­hát K. igazságosan osztja szét a gázsit — személyenként öt­száz forint jut. Egy hétvége a K. zenekar tagjainak ezer forintot jelent, évente 60 ezer forintot ze­nélnek össze. Már elmúlt kilenc óra. A peda­gógusok hazaküldték a felsősöket, de a kisebbek közül sokan a szüleikkel maradnak. Esőben, sár­ban, felügyelet nélkül nem en­gedik ki őket az éjszakába. Tán­colnak, ahogy a nagyobbaktól látják: körben állva, 'tipegnek- topognak. Mikrobusz fordul be az iskola udvarára.. Egyenruhás rendőrök és karszalagos önkéntes rendőrök szállnak ki. Bent sürgés, izgalom. A kicsiket bezárják a folyosó végén az egyik tanterembe, hogy csendben legyenek, el ne. árulják magukat. Régi, bevált szokás e?. A hangulat a tetőponton. A rendőrök térülnek, fordulnak. Nincs semmi rehdellenes dolog, mehetnek tovább, beszállnak a mikrobuszba. Az edzettebb gyerekek tovább táncolnak, a kisebbek elalusznak a tornateremben, a fal melletti székeken. Éjfél közeleg. A férfiak haja már csapzott, a szemek csillogá­sába az alkohol tompaságot von. Lekerülnek a zakók. Ingben tán­• Tánc (Waiter Péter felvétele.) colnak az idősebbek, és valami­lyen furcsa, távoli düh, tehetet­lenséget, majd virtust visz moz­dulataikba. A sorsukat táncolják: csárdá­sokban, és keringőfélékbén. Ahogy járják,- látom rajtuk: ge­rinctörő szegénység, munkába fá­sultság, újgazdagtságot fitogtató önmutogatás. Mindönki sógor, ko­ma, amíg bólogat, igenei, iszik a sörből: és a bicska hegyéig gyűlöletes, ha ezt nem teszi. H. Aranka a puszta legszebb lánya kisestélyiben: csak ő egye­dül. Flitterei csillognak. Szőke parókája alól dől a veríték. Meg­olvad a Szemhéjfestékje, fehér kesztyűje piszkos. A halálba mennek érte a legények. Meg- bicskázta egy másik. Ráíratta há­zát egy harmadik. Ö a királynő? Az emlékek királynője!? Szájában már két ezüstfog vil­log. Egykori pirospozsgás arcbő­rét tönkretették a pacsuli pú­derek. H. Aranka segédasszisztens egy rendelőintézetben. Albérletben lakik. De most forog, táncol. Né­ha kétségbeesettén tekinV körbe, de megint mosolyog — mintha belülről sírna. Itt még hercegnő, tizenöt kilométerrel arrébb, a í város karjaiban egy öregedő lány. A zenekar eljátssza az utolsó számot: Vadnak születtem. Jozsó a büfében most issza a tizenhe­tedik üveg sört; a szaxofonos fújja hangszerét: Csak egy kis­lány van a világon. Osszenéznek a zenészek: fél kettő .múlt hét perccel — az utolsó akkordót zengi a gitár. A szülői munkaközösség megbízot­tai és a tanítónők kiadogatják a kabátokat. Vége a bálnak. A leg­közelebb öt hónap múlva lesz: a ballagok mulatnak majd — és szüretkor gyűlnek össze megint. Az iskola udvarából kipöfög­nek az autók: hat Trabant, két Volga, két Moszkvics, két Wart­burg, egv Polskj Fiat és egy Zsi­guli. Kormányaiknál tönkre­ázott vezetők kémlelik az utat az egyre hulló esőben. A reflekto­rok fénye megcsillantja az asszo­nyok, lányok kezében a bálici­pőt, lábukon a gumicsizmát. Kecskemét fényei nem látszatlak idáig, csak az autók lámpái pis­lákolnak: világosságuk pillana­tokig tart. A nap csak négy óra múlva kezd világítani. Március eleje van, ilyenkor még nincs ereje melegíteni. Ballal József—Csata Károly Nélkülük lehetetlen a fejlesztés Az újságíró kérdez, az illetékes válaszol Mi lesz a Bácska Áruházzal? A dusnoki Egyesült Munkás-Paraszt Termelőszövetkezet tagságának nagyobb-része asszony és lány. A négyszázhar­minc állandó dolgozónak több, mint 60 százaléka a szebbik nemhez tartozik. Szorgalmasak, ügyesek az asszonyok, lá­nyok és csak dicséretet hallani róluk. Zsilinszky László elnök így nyilatkozott: — Nélkülük a kertészet fejlesz­tése lehetetlen lenne, ök műve­lik meg többek között a legtöbb jövedelmet adó fűszernövényün­ket, a paprikát. Tavaly 31 és fél millió forint bevételt hozott. Az idén is a nődolgozóink szorgal­mára támaszkodva merjük növel­ni a területet ötszáz hektárra. röl, és csak tisztelettel tudunk gondolni az asszonyokra, akik a munka mellett mint anyák és feleségek is helytállnak a háztar­tási gondokban az év minden idő­szakában. Ezúton kérjük, hogy a következőkben is segítsék mun-, kájukkái a szövetkezet előrehala­dását. A magunk részéről pedig azt ígérjük, hogy igyekszünk ja-, vítani életkörülményeiket. Példamutató helytállásuk an­nál is inkább elismerésre méltó, mert a családi és a háztartási gondok is nagyrészt az ő vállu­kon nyugszanak. Részlet a nem rég lezajlott zár- számadási közgyűlés vezetőségé­nek beszámolójából: Köszönjük, hogy évről évre vállalják a kézimunka-igényes növények nagy területen történő termelését. Csodálattal tölt el bennünket, hogy- mindig jóked­vűen dolgoznak, örömmel végzik és teljesítik a vállalt feladatokat. Számtalanszor meggyőződtünk er­Néhány intézkedés már történt is. Fehérvári Józsefné, a törzska- csatelep dolgozója, aki a termelő- szövetkezet nőbizottságának az elnöke erre Vonatkozóan a kö­vetkezőket mondotta: — Asszonyaink, lányaink a fér­fiakéval azonos bért kapnak azo­nos munkáért. A vezetőséggel ki­alakult jó együttműködés és ja­vaslataink eredményeképpen ma már nagyrészt ■ megoldódott a munkaruha-ellátás. A lehetősé­gekhez mérten tavaly is igyekez­tünk a kertészetben dolgozó nők egészségét védeni a rossz időjárás ellen úgy is, hogy védősátrakat • Az asszonyok nemcsak a munkában tartanak össze. A gyűléseken is külön csoportban ülnek. (Tóth Sándor felvétele.) létesítettünk. Gondoskodtunk a jó ivóvízről A munka mellett a pihenés, szórakozás is fontos. A vezetőség segítségével a nődolgozók nagy részének harkányi üdültetését is megszervezték. Ezenkívül az or­szágjárás és a kirándulások prog­ramja minden évben megvalósul. A termelőszövetkezetben a ter­melési érték az utóbbi fél évti­zed alatt több mint kétszeresére emelkedett és tavaly már megkö­zelítette a százhúszmillió forin­tot. Ebben dönő szerepük van a szorgos asszonyoknak, lányoknak. Megérdemlik tehát a megbecsü­lést. K. S. A közelmúltban már be-zámol- tunk róla, hogy Baján, a város- központban a Bács-Kiskun me­gyei ÉPSZER Vállalat dolgozói megkezdték a Bácska Áruház építését. Most részletes íelvilágof sítást kértünk a nagyszabású — csupán az építés költségeit tekint­ve mintegy 25 millió forintos — kereskedelmi létesítményről Hor­váth Józseftől, az építtető Bács- Kiskun megyei Ruházati Kiske­reskedelmi Vállalat igazgatójától. — Csak dicséret illeti az ÉP­SZER munkásait, hiszen minded­dig pontosan, időarányosan dol­goznak. Nem is miattuk vannak aggodalmaink, hanem bizonyos al­vállalkozói tennivalók rendezetlen volta teszi kétségessé az eredeti átadási határidő betartását. — Hallhatnánk-e közelebbi részleteket? — Bizonytalan, némely kül­földről beszerzésre kerülő építési anyag, illetve berendezési tárgy szállításának időpontja. így pél­dául a márványborításé, a mozgó­lépcsőé. A raktáraink jó része az emeleten kan majd helyet. Mind­máig késik azonban a felvonók visszaigazolása. — Milyen átadási határidőt rögzítenek az eredeti tervek? — 1974. december 15-ét. Nem titkolt szándékunk azonban s a fővállalkozón ez nem is múlna — ennek a határidőnek a korább­ra igazolása. Szép lenne, ha Baja felszabadulásának 30. évforduló­ján, október 20-án, vagy esetleg november 7-én felavathatnánk az áruházat. A berendezkedés, az árusításra felkészülés legalább három hetet igényel, a későbbi nyitás tehát már bonyodalmat okozna, megzavarná a karácsony előtti csúcsforgalmat is. Az ere­deti. december 15-i határidőhöz való merev ragaszkodásnak mind a vállalat, mind a lakosság kárát látná. — Véleménye szerint mit lehet­ne tenni az említett cél eléré­séért? — Rukalmas intézkedéssel min­denképp el kellene és lehetne is hárítani az akadályokat, az alvál­lalkozókkal kapcsolatos nehézsé­geket. Végeredményben október 20-ig is még több mint fél eszten­dő hátra yan. Bízunk abban, hogy együttes jóakarattal, a városi és a megyei felettes szervek közremű­ködésével. támogatásukkal megr valósulhat a szándék, s a Bácska Áruházat a felszabadulási évfor­dulón átadhatjuk maid rendelte­tésének. Jóba Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents