Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-24 / 46. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1874. február 24.

Negyedszázad

után

^Meghatódva vette át a kitüntetést a nemrég lezajlott zárszámadási közgyűlésen. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta, mint a termelőszövetkezet alapító tagja. Vígh József, a közös gazdaság megalakulása után egy évvel lett párttitkár és azóta — félévi megszakítással — tölti be ezt a posztot. IVJár negyedszázada. Nem látszik rajta, hogy négy évvel túl van a hatodik X-en. Az orgoványi Sallai Termelőszövetkezet párttitkárának fiatalos mozgása meghazudtolja a korát. Pedig alaposan megtépázta az élet ifjú korában.

• Vígh József éppen egy fontos témát vitat meg Czira György főagronómussal.

A tényékhez tartozik

Olcsó lakások - fiataloknak

Aki dolgozni akar.

Javuló feltételek

fjlí.) A népesedési arányok javításának megyei tennivalói is igen sokrétűek. A megyei párt-vb az elmúlt év végén foglalkozott ezzel a témával és megállapította: A népesedéspolitika alapjává vált az a felismerés, hogy az ország népesedési helyzetét anyagi, szociális, közegészségügyi és erkölcsi-tudati tényezők együttesen alakítják. Ez jelenleg is népesedéspolitikánk kiindulópontja. Az okokat kutatva állapították meg: a lakosság elöregedése, a nagyobb halálozási arány és az átlagostól alacsonyabb születésszám eredményezte. hogy megyénkben az országos átlagtól is elmaradt a természetes szaporodás.

*

A nagymérvű elvándorlást, a produktív életkorúak elmenetelét az ötvenes években jórészt a foglalkoztatási gondok okozták. A népesedésre az általános gazdasági fejlettséghez hasonlóan a kommunális ellátás alacsony szintje is kihatással volt. A lakásállomány és a gyermekintézmény-hálózat nem fejlődött a kívánalmak szerint. A foglalkoztatási gondok azóta nagyrészt megszűntek, s-el- mondható, hogv a mezőgazdaságban fokozatosan nő a fiatalabb korosztály aránya. Mérséklődött az elvándorlás is. mely1 gyakorlatilag szinte megszűntnek tekinthető.

A gazdasági helyzet javulása természetesen nem eredményezhet egycsapásra fordulatot a népesedésben. Megyénkben a lakás- helyzet — különösen a városokban — nem kielégítő, s a fiatalok esélyei elég kedvezőtlenek. A nők fokozott munkábaállását nem követte a szolgáltatások megfelelő színvonalú fejlesztése, az egészségügyi, nevelési intézmények bővítése, a személyi és tárgyi feltételek megteremtése.

*

Nem véletlen, hogy a népesedési helyzet tárgyalásakor megyei vezetőszerveink az első helyen a legfontosabb gazdasági feltételként, s a családalapítás szempontjából is első helyen a lakások számának növelését, a fiatalok lakásigényének kielégítését határozzák meg. Országosan vita van a körül, hogy jelent-e megoldást az úgynevezett „minigar- zon”-házak építése, ahonnét rövid időn belül tovább keli költöztetni a megszaporodott családot. Ennek ellenére az ilyen átmeneti megoldásokról sem szabad lemondani. Ugyancsak jogos kívánság az ifjú házasok részéről, hogy az egyszerűbb igényeket is kielégítő, olcsóbb kivitelű lakások is épüljenek, melyre jó példát szolgáltatott a bajai KISZ-lakások rendszere, ahol. saját munkával is

besegítettek a kispénzű fiatalok. Nagyon fontos követelmény az is, hogy az ismét munkába álló édesanyáknak ne okozzon gondot böl- csődés vagy óvodás korú gyermekeik elhelyezése. Jelenleg — a megfelelő életkorú gyermekek és a bölcsődei helyek számát egybevetve — csupán minden tizenhatodik gyermeknek jut bölcsődei elhelyezés a megyében. Az igény ennél jóval nagyobb. Az óvodai ellátás elégtelensége azonban még ennél is kirívóbb. Az óvodák túlterheltek. különösen a városokban előfordul, hogy a száz személyre kialakított helyre 120, vagy ennél is több gyermeket vesznek fel. Ebben szerepet játszik, hogy az óvodák ma már nem csupán szociális célokat szolgálnak, hanem az iskolai előkészítésnek is fontos eszközei. rAz említett jelentés megállapítja: Az óvodai, bölcsődei ellátás az egész társadalom feszítő problémája. A jövőben az eddiginél jóval n'agyobb központi támogatásra lehet számítani. Tegyük hozzá: a helyi lehetőségek, a vállalatok, intézmények fokozott segítségére is szükség van a fejlődés érdekében.

Csak a legfontosabb tényezők felsorolására' szorítkoztunk, de mindezen túl még nagyon sok feladat áll a társadalom előtt a népesedéspolitikai célkitűzések megvalósításában. Országosan is javítani kell az olcsóbb és korszerűbb gyermekruházati cikkek választékán, örvendetes, hogy máris gondoltak a gyermektápszerek forgalmának növelésére.

A megyében a gyermekgyógyász szakorvosok száma az elmúlt tíz évben több mint tízszeresére emelkedett. Az intézeti szülések száma maidnem 100 százalékosnak mondható. Sajnos a művi terhességmegszakítások

száma változatlanul magas — még 1972-ben is megközelítette a kilencezer-ötszázat —. ami kihat a nők egészségere. s a később születő gyermekek életképességére is. Az úi rendelkezések várhatóan csökkenteni fogják ezt a számot, de a hangsúly változatlanul a felvilágosító munka fokozásán van. Ugyancsak szemléletváltozásra van szükség a terhes anyákkal szemben az egész társadalom részéről. Sok munkáltató még mindig csak hivatalos beavatkozásra hajlandó köny- nyebb munkahelyet biztosítani számukra.

Joggal állapítja meg a megyei összegezés, hogy a legkevesebbet a családtervezésre való felkészítésben tettük.. Nem fordítottunk erre a rendkívül fontos és alapvető feladatra semmilyen szinten és területen megfelelő gondot. A népesedéssel kapcsolatos felvilágosító munka sem volt kielégítő

A népesedés kérdőjelei mellé tehát a hiányosságok kérdőjeleit is felsorakoztattuk azért, h' gy a feladatok és tennivalók annál élesebben és világosabban kitűnjenek.

Joggal mondhatjuk, hogy a népesedéspolitika érvényesítésében fordulóponthoz érkeztünk el. Az általános anyagi feltételek még soha nem voltak a családnevelésben ilven kedvezőek, mint napjainkban. Ha sikerül az említett elmaradottságot leküzdeni, a család értelmét, jelentőségét az

A CSALÁDI PÓTLÉK ÖSSZEGÉNEK ALAKULÁSA (mó. Ft)

egyén számára is világossá tenni és a társadalmi megbecsülést még magasabb szintre emelni, nem lehet kétségles a ma még kedvezőtlen adatok megváltozáNyolcan voltak testvérek. Hétéves volt, amikor elszegődött cselédnek. Iskolába nem járt, á gazdagyerekektől leste el a betűvetést. A felszabadulás előtt a nincstelenek nyomorúságos kenyerét ette.

— 1948-ban alapítottuk -meg a Sallai .. Termelőszövetkezeti Csoportot. Tíz - család mintegy 70 hektárral indult el az új úton. Vetőmag, állat és gazdasági felszerelések teljes hiányában kezdtük meg a munkát. Kölcsönökből és hitelekből éltünk. Az alakulást követő tavaszon a tagok közösbe adott pénzén vásároltunk tíz bárányt, az ősszel eladtuk s a kapott pénzen vettünk egy lovat.

Ha nehezen is. de évről évre gyarapodtunk. Az 1956-os ellen- forradalom alatt — a tagság helytállásának köszönhetően — a közös vagyon sértetlen maradt. Előrelépést jelentett, hogy egyesültünk a szomszédos Alkotmány Termelőszövetkezettel. A megnagyobbodott közös gazdaság 1965- től kezdődött ütemesebben fejlődni — emlékezik a küzdelmes időkre.

Idéz a zárszámadási beszámolóból.

— A közös vagyon öt esztendő alatt 50 iszázalékkai nőtt. A termelési érték 11 és fél millióról 29 niillió forintra emelkedett. Homokos szikes, mostoha vidéken érte el ezeket az eredményeket a szorgalmas tagság, hiszen az egy hektárra jutó aranykorona-érték nem éri el a nyolcat.

Az elmúlt évben a tervezettnél 17 mázsával több szőlő termett hektáronként. Az Izsáki állami Gazdasággal egyszerű együttműködést alakítottak ki a termés közös feldolgozására és értékesítésére.

Az állattenyésztésben legszámottevőbb a pecsenyecsirke. 1972- ben 400 -ezer. tavaly már 700 ezer forint nyereséget hozott.

A számok mögött sok erőfeszítés húzódik meg. A párt- és gazdasági vezetés ügyel arra, hogy a lényeges döntések előtt kikérje a tagság véleményét. Ha megvan az egyetértés, közös erővel, nagyobb lelkesedéssel valósítjuk meg terveinket.

A Sallai Termelőszövetkezet párttitkára nagy létszámú család feje. Az első feleségétől öt, a másodiktól hét gyermek született. Az arány: hat fiú és hat lány.

Szeretettel invitál otthonába, a község szélén, a tanyavilág peremén épített családi házba. Élete párja nem kis büszkeséggel mutatja a sok fényképet.

Tizenöt unoka is van már, nyolc fiú és hét kislány.

Meglátogattuk a legidősebb Vígh-lányt, és a legfiatalabb fiút. Gábort. Vlacek Lajosné, született Vígh Margit három gyermek édesanyja, férje a Sallai Termelőszövetkezet gépműhelyében dolgozik. Gábor pedig lakatos. szintén a termelőszövetkezet műhelyében. Az utódokból öten dolgoznak a termelőszövetkezetben.

A takaros udvaron néhány birka.

— Ezek emlékeztetnek a juhászéletre. Tizenkét évig voltam birkapásztor, szeretem a jószágot — mondja.

Fényképet mutat. A felvételen még egészen fiatal ember, bő gatyában s a jellegzetes kampós juhászbottal a kezében.

így búcsúzik;

— Még nem fáradtam el, szívesen vállalom a munkát, mert látom, hogy van értelme.

K. S.

9 Vígh Gábor egy MTZ-traktor alkatrészét javítja. —

9 Vlacek Lajosné, született Vígh Margit két gyermekével, Erikával és Györggyel. A harmadik, a tizenöt éves Lajos látogatásunkkor iskolában volt.

(Tóth Sándor felvételei.)

fii Jól sikerült a balatoni vá- kend. Főleg a Danner házaspár érezte kitűnően magát Frank olyan figyelmes és előzékeny volt a( két nap során, hogy ezzel nemcsak az asszonyt bűvölte el végképp, hanem jelentős lépést tett Danner rokon- szenvének megszerzése felé.

Csak Edit érzett viselkedésében valami olyan feszültséget, idegen elemet, amit eddig nem tapasztalt. Mintha izgatott, sőt

kifejezetten ideges lett volna egyes pillanatokban a férfi. S hiába kérdezte ilyenkor, hogy nincs-e valami baja, mindig kitérő választ kapott.

Aztán látta azt is, hogy Frank időnként maga elé bámul, mintha erősen töprengene valamin. Ez se tetszett neki.

Dehát végül azzal nyugtatta magát — mintegy magyarázatot is kölcsönözve ezzel a szituációnak, amely megfejtéséhez a férfi nem segítette hozzá, — hogy Frank bizonyára a közeli búcsú miatt ilyen.

S ez némi elégedettséggel töltötte el. Edit ugyanis a férfi múltkori vallomása óta, amikor az haladékot ajánlott, s arra kérte őt, fontolja meg alaposan magában egy esetleges házasság lehetőségét, abban a hiszemben élt, hogy fölibe kerekedett Franknak. A férfi érzelmei olyan hőfokra hágtak, ahová Edit nem is tudta, nem is akarta követni.

Téves magyarázat volt, de a látszat némiképp tényleg alátámasztani tűnt. S ez okozta, hogy a lány végül tudomásul vette Frank viselkedését. Fittől kezdve nem zaklatta kérdéseivel, hanem igyekezett alkalmazkodni hozzá.

Vasárnap délután négy órakor indulták vissza, öt órányi volt az út. Frank úgy számolta, kilencre bizonyára hazaérnek. De azért biztos akart lenni a dolgában és nyomta, egyre csak taposta a gázpedált, mert tudta, hogy mire a nagy alföldi város-, ba érnek, akkorra már Bódi a szállodai szobában lesz, az asztalon pedig ott áll majd a láda. amelynek a kulcsa — annyi éven át megőrzötten — most is az ő zsebében lapult.

Egy-egy élesebb, merészebb kanyarnál Edit még el is sikkan- totta magát, amikor látta, hogy .a férfi egyáltalán nem csökkenti a sebességet. De szerencsére nem történt baj. A lány meg azon morfondírozott, hogy jobb ilyenkor nem szólni, mert az esetleg fölidegesíthetné a különben is belső feszültséggel küzdő férfit.

Meg aztán a Danner házaspár a sok fáradalom, a bőséges étkezés és az elfogyasztott sör együttes hatásaként békésen, sőt mély álomba merülten aludt a hátsó ülésen, ök tehát nem is tudtak semmit erről az eszeveszett száguldásról. Edit pedig igyekezett nem ,nézni az útra.

Mindenesetre nagyon fellélegzett, amikor baj nélkül megérintek a városba, és Frank hirtelen lefékezett á kettes számú villa előtt.

— Akkor ahogy megbeszéltük — mondta a férfi.* — Holnap hat órakor érted jövök és megtartjuk a búcsúestét.

Edit elégedett pillantással nyugtázta a hallottakat, majd hátraszólt:

— Apuka, anyuka! Ébresztő! Itthon vagyunk, megérkeztünk! Vár benneteket a jó ágyacska.

Frank pedig gázt adott a motornak és elszáguldott.

A portás szerencsére nem akadékoskodott. Első kérésre felengedte Bódi szobájába.

— Na mi van? beszélj! — rontott be kopogtatás nélkül.

A láda ott állt az asztal közepén. — Még szépen kis is fényesítettem, látod — mondta Bódi, és> szinte szeretettel végigsimította az oldalát. — Minden ügy ment; akár a karikacsapás. Mondtam én neked akkor is, hogy elég lesz rá egy nap. Már délre elkészültem az egész hóbelevanc- cal.., Képzelheted, attól kezdve ott kuksoltam a pincében, a szénrakáson ülve és még egy cigire se mertem rágyújtani, mert olyan szigorúan' rámparancsoltál.

— Hát persze — /mondta Frank. — Ilyenkor a legkisebb dolog is, ami eltér a szokványos körülményektől végül áruló lehet.

Sí Nem is gyújtottam rá. Kivártam az estét, pedig majd mégevett a fene egy jó cigi után. Szépen felsétáltam az alagsorból, visszahajtottam a csapóajtót, aztán kijöttem. Még- egy kutya se vakkantott utánam.

Frank eközben már a zárral bajlódott. Egyelőre nem akart kinyílni a láda.

— A csoda vigye el, nem fordul benne a kulcs!

— Hát persze hogy nem, mert huszonhat év alatt kicsit berozsdásodott a zár. Ügy látszik, eny- nyi időn. át mégse használt a gépzsír, pedig jól alaposan megkentük vele... No add csak ide, majd most és próbálkozom vele. Hátha nekem nagyobb szerencsém lesz...

Olajat spriccelt a zárba a kis tubusból és megolajozta, a kulcsot is.

— Így ni... szép lassan... Először csak egy milliméternyit ... Na látod...

, A zárba lassan elfordult a kulcs és ők egyszerre kaptak oda, hogy felnyissák a láda tetejét. (Vége következik)

A népesedés kérdőjelei