Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-14 / 37. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1974. február 14. Kereskedelem, vendéglátás, fejlesztés ÖSSZHANGBAN A HATÁROZAT CÉLJAIVAL Negyvenöt bolt, 18 vendéglátó egység A lakosság kereskedelmi ellátása, jó minőségű és gazdag választékú élelmiszerekkel történő naponkénti kiszolgálása az egyik legfontosabb feladat. E feladat jó megoldásának azonban igen sok tényezője van, beleértve a termelést, az ülzetek megrendeléseit, a boltok nagyságát, egy-egy telepü­lésen belüli szétszórtságukat stb. Erősödtek a pártszervezetek Több, mint egy éve már, hogy a pártalapszervezetekben a Politikai Bizottság 1972. november 21-i határozatának szel­lemében végzik a tagfelvételt. Amikor a kecskeméti városi pártbizottság nemrégiben az 1973. évi pártépítés eredmé­nyeit, tapasztalatait vette számba, a következő megállapítá­sokat tehette: A tagfelvételek szabályozására született intézkedések ked­vezően hatottak a párttagság összetételére. Tudatosabbá, tervszerűbbé vált az ezzel kapcsolatos munka. Jótékony ha­tással volt a határozat a párt belső életére, fegyelmére is. ajánlók olykor nem eléggé körül, .tekintőek, nem ismerik kellően, csupán a 'munkahelyen a napi munka során v szerzett tapaszta­lataikra alapozzák a felvételét kérő jellemzését. Az elutasítások szinte mindegyikénél nagyon for­málisan, az volt az ajánlás lé­nyege: „Az eddig végzett mun­kája alapján javaslom...” Egyazon folyamat másik oldala Fokozódott a kommunisták aktivitása,' a pártmegbízatások teljesítése. A tagfelvételüket kérőkkel szemben támasztott szigorúbb elvi, politikai követelmények növelték a párttag­ság tekintélyét. A felvett új tagokkal erősödtek a pártszer­vezetek. Emelkedett a munkások aránya Kiskőrösön, ahol a kereskedel­mi és vendéglátóipari ellátásnak úgyszólván kizárólagos gazdája az ÁFÉSZ, még sok a tennivaló addig, amíg tökéletesnek nevez­hetjük ezt a munkát. De ezek a tennivalók ma már ismertek, megoldásukra, a lehetőséggel való gazdálkodásra máris talál­hatunk helyes törekvéseket. Elő­ször azonban arról beszéljünk, hogy ‘jelenleg mit mutat a vá­ros kereskedelmi hálózata, ven­déglátása? Amint a városi ta­nács termelés- és ellátás-felügye­leti osztálya megállapította: a boltok száma és a rendelkezésre álló készlet — a lakosság lélek- számát figyelembe véve — ele­gendő. Átlagosan 325 lakosra jut egy kereskedelmi egység, a bolti készletek forintban kifejezett ér­téke pedig 22 millió. Ezen felül az áruház több mint 13 milliós készlete várja a vásárlókat. Másként kell azonban megítél­ni a helyzetet, ha a jelenlegi üz­letek, boltok állagát, á bolti el­adóteret, a raktárak befogadóké­pességét vizsgájuk. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy vala­mennyi bolt túlzsúfolt, a vásár­lás kényelmetlen, s ez természe­tesen a kereskedelem színvonalá­nak rovására is megy. A nem megfelelő technikai ellátottság ugyanis az elárusítók és a vá­sárlók viszonyát kedvezőtlenül befolyásolja. Nem lehet megol­dottnak tekinteni a város köz­pontjában lakó emberek élelmi­szerrel és napi cikkekkel való gyors ellátását, zavartalan kiszol­gálását sem. A nagyforgalmú ABC-áruházban a forgalom már túlnőtte az üzlet kapacitását, ■■amelynek következménye, “hogy a pénztárak élőtt.-sokan várakoz­nak. Ez — mármint a befogadó- képesség korlátozott volta — el­mondható úgyszólván a város valamennyi üzletére, boltjára. A városi tanács által készített tájékoztató további része mint­egy a Kiskőrös és Vidéke ÁFÉSZ figyelmét kívánja felhívni a leg­sürgősebb tennivalókra, anélkül, hogy a megoldást kizárólag a szövetkezetre hárítaná. Kiskőrös vezetői régen tisztában vannak azzal, hogy a városi rang által kapott lehetőségekkel csakis ak­kor élnek helyesen, ha az ösz- szefogást a lehetőségeken belül maximálisan érvényesítik. Figye­lemre méltó javaslat, hogy nem kell törekedni nagyterületű áru­házak építésére, mert a tapasz­talat azt mutatja, hogy ideáli- sabban megoldható a város la­kóinak ellátása 300—400 négyzet- méter alapterületű, napicikkeket árusító üzletekkel. Szükségesnek mutatkozik a gyermekruházati ellátást javíta­ni, ugyanakkor igény mutatko­zik fotó, optikai, óra-ékszer üz­letek megnyitására is. Érdemes foglalkozni a gondolattal, amely szerint a városnak szüksége van egy szőlészeti-borászati szaküz­letre, amelyhez természetesen hozzá kellene járulnia a város­ban működő szőlőt és bort ter­melő szakszövetkezeteknek is. Hasonló időszerűséggel jelentke­zik egy korszerű bútorüzlet meg­építése, vagy a jelenlegi bőví­tése, ahol korszerű körülmények között lehetősége volna a vá­sárlóknak arra, hogy többet lás­sanak a kínált áruból, ugyanak­kor a kereskedelem szakemberei is bővebb kínálattal várják a la­kosságot. Mielőtt rátérnénk a következő évek kereskedelmi hálózatfejlesz­tési terveire, beszéljünk röviden a vendéglátásról. Mindössze „távirati”, stílusban: a vendéglá­tás jelenlegi kiskőrösi hálózata sem a pihenést, sem a szórako­zást nem tudja nyújtani városi színvonalon. Hiányzik egy olyan, körülbelül 30 személyes presszó, cukrászda, ahol kulturált körül­mények között tölthetne néhány szabad órát a lakosság. Javítaná a helyzetet az is, ha az előfize­téses étkeztetésre — a jelenlegi egyetlen éttermen kívül — még egy állna rendelkezésre. A kiskőrösi ÁFÉSZ 1980-ig a következő tervekkel rendelkezik: egy 440 négyzetméteres ABC- áruházat épít a Batthyány és a Klapka utca sarkán, ebben az évben kezdik építeni a József Attila utcai ABC-t, ahol tőkehúst is árusítanak, kialakítanak a Dózsa és Batthyány utca sar­kán levő húsbolt helyén egy hal- és baromfiszaküzletet, elő­reláthatóan még 1974-ben. Gon- .doslfoílik.. a £Zß.H£tk.®zet a bútory. üzletről és annak raktárairól. 'ÉBb'éh “az "®wéífy‘í''''plactér mel­lett egy italbolt jellegű vendég­látóegység nyílt és az alkatrész- bolt helyén — amely szaküzlet­be kerül át — új kereskedelmi egységet létesít a szövetkezet. S végül emeljük ki a tervekből azt - a szándékot is, amely szerint 1980-ig az ÁFÉSZ erdőtelken egy 350—400 négyzetméter alapterü­letű kereskedelmi és vendéglátó­kombinátot hoz létre. Az elmondottak nem kizáróla­gos tervek, nem jelentik azt, hogy csupán annyival fog gazdagodni a város. Szó van ugyanis a sü­tőipari vállalat kenyérboltjának megszüntetéséről, s ezzel egy- időben egy új építéséről. Ugyan­csak a tervek Szerint egy éven belül megépül az ÁFÉSZ már említett Batthyány utcai ABC- áruháza, valamint a Csemege Kereskedelmi Vállalat Árpád ut­cai csemegeboltja is. Ezekből vi­lágosan látszik, hogy a város ve­zetői ismerik a kereskedelmi él­látás jelenlegi helyzetét, ugyan­akkor napról napra foglalkoznak az igények méltó és korszerű kielégítésének lehetőségeivel, e lehetőségek megvalósításával. Nézzük azonban, milyen té-, nyekre alapozódtak ezek a meg­állapítások, pártépítő munkájuk­kal hogyan szolgálták a Politikai Bizottság határozatának célkitű­zéseit a kecskeméti pártszerve­zetek. A megnövekedett követelmé­nyek betartásával 130 új tag fel­vételére került sor tavaly a vá­rosban. A felvettek közül száz- heten fizikai munkások — 85 százalékuk szakmunkás és csak­nem egyharmaduk szocialista- brigád-vezető, illetve brigádtag —, tizenkilencen pedig szellemi dolgozók, többségükben értelmi­ségiek. Hosszú idő után tehát tavaly a párt törekvéseinek megfelelően megállt a fizikai munkás párt­tagok arányának csökkenése, sőt valamelyest emelkedett is a vá­ros pártszervezeteiben. Figyelemre méltó, hogy a fi­zikai munkások 67 százalékát az ipari üzemi alapszervezetekben vették fel. S az, hogy a termelés területén működő 90 pártszer­vezet közül 59-ben együttesen 121 párttagot vettek fel, azt is jelzi: a korábbi évekhez képest jelentős a fejlődés az ipari üze­mek pártépítő munkájában. A határozat céljainak megfe­lelően alakult a felvételekben a nők aránya: a felvett új pártta­gok 35,4 százaléka nő; többségü­ket a főleg nőket foglalkoztató .üzemekben* «vették--fel.- És., pozf*1 „tív^ fjajglQk afánya/ is:.áz^újon- ' nan felvettek 63 százaléka 30 éven aluli, akiknek túlnyomó hányada tevékeny tagja a KISZ- nek, s egyik ajánlójuk a KISZ- taggyűlés volt. Csupán ezek alapján is jogos az a következtetés, hogy a város pártszervezetei, a kommunisták többsége megértette a tagfelvé­teli politika célját, lényegét, s hogy sikerült tisztázni, illetve el­oszlatni a határozattal kapcsola­tos, főleg a múlt év első felé­ben jelentkezett félreértések zö­mét. Folyamatosan, tervszerűen A tagfelvételi munkában to­vábbra is a Politikai Bizottság határozata a mérvadó, a pártba történő felvétel elvei és követel­ményei változatlanok. A jövőre nézve épp ezért hasznos felem­líteni legalább néhányat a tag­felvételek gyakorlati tapasztala­taiból. ­Számos jó példa diktálta a vá­rosi pártbizottságnak azt a meg­állapítását, hogy a pártcsopor­tok nagyobb szerepet kaptak az utánpótlás kiválasztásában. . Az alapszervezetek többségében ma már a pártcsoportok előzetesen véleményezik a felvételi javasla­tokat. És egyre több az olyan alapszervezet — mint például a Zománcipari Műveknél, a 9. sz. Volán Vállalatnál, a Kecskeméti Konzervgyárban, vagy a Petőfi Nyomdában —, ahol a vezetőség követelményként állítja a párt- csoportok elé a tervszerű párt­építő munkát. Ám. hogy e tekintetben akad még javítani való, erre figyel­meztet a tagfelvételek múlt évi üteme, amely korántsem volt egyenletes. A felvételek többsé­gére ugyanis az év második felé­ben, illetve utolsó negyedében került sor. Ezért a folyamatos­ságra a jövőben fokozottan ügyel­ni kell. A „hajrá” munka ezen a területen különösen veszélyes, ezért megengedhetetlen. Az év utolsó hányadában a tagfelvételi ütem felgyorsulásá­hoz hozzájárult több olyan eset, amely sajnálatosan azt jelzi, hogy egyes pártvezetőségek nem isme­rik. vagy nem értik kellően a felvételi eljárást. (Az 1973. évi 4. számú titkári tájékoztató tar­talmazza!) Előfordult például, hogy a taggyűlés által elfogadott felvételi kérelmet csaknem öthó­napos késedelemmel továbbítot­ták a párt városi végrehajtó bi­zottságának. A felvételi eljárás hiányos ismeretére utalnak azok a példák is, amelyekben az alap- szervezeti vezetőség elmulasztot­ta a taggyűlés elé terjeszteni a felvétel iránti kérelmet. Pedig nyilvánvaló, hogy a vezetőség nem veheti át az ajánlók fele­lősségét. Csupán a munkahelyi ismeret kevés! S ha már az ajánlásoknál tar­tunk, említésre kívánkozik egy további adat: á párt városi vég­rehajtó bizottsága 13 tagfelvé­telt utasított el tavaly. Az eluta­sítás oka az esetek többségében éppen annak a többletnek — va­lamilyen területen, huzamosabb időn át végzett társadalmi mun­kának, vagy alapvető politikai felkészültségnek — a hiánya volt, amelytől nem lehet eltekinteni a pártba történő felvételi kérelem teljesítésénél. Három elutasítást pedig a vallásosság, kifogásolha­tó magánélet (az italozás otthoni hatása), illetve rendezetlen csa­ládi élet tett szükségessé. Korántsem jellemző példák ezek, amelyek mégis fontos ta­nulságra figyelmeztetnek. Az A tagfelvételek tapasztalatai­nak iménti, korántsem teljes át­tekintése után hadd szóljunk még röviden a Politikai Bizottság ha­tározatának a párt folyamatos tisztulását célzó törekvéséről. Mert a döntés arra is kötelezte a pártszervezeteket, hogy a kom­munisták aktivitásának, fegyel­mének javítása céljából folytas­sanak beszélgetéseket az egyes párttagokkal. S akik a szervezeti szabályzatban előírt követelmé­nyeknek önhibájukból huzamos ideig nem tesznek eleget, azokat töröljék, Vagy javasolják nekik a kilépést. Természetesen anél­kül, hogy ez bármiféle hátrányt jelentene a számukra. A határozatnak ez a kitétele a lenini elvek érvényesülését szol­gálja, hiszen a pártnak tevékeny, a szervezeti életben részt vevő, politikájáért harcolni kész ta­gokra van szüksége, akik csele­kedeteikkel is hitet tesznek meg­győződésük mellett. A múlt évi tapasztalatok tanú- síják, hogy a város pártalapszer- vezeteiben a határozat szelle­mében, nagy körültekintéssel, türelemmel és tapintattal, folynak ezek a beszélgetések. A párt- szervezetek többségében határo­zottabban felléptek a szervezeti szabályzatot megsértő párttagok­kal szemben. Ennek alapján egyeseknek megfontolásra aján­lották a pártból való kilépést, másokat kizártak, vagy töröltek a párt soraiból. Az előző évihez képest tavaly növekedett a pártból való törlé­sek száma. A törlés oka tíz sze­mélynél a szervezeti élet, illetve a tagdíjfizetés elhanyagolása, ti­zenháromnál pedig az átjelent- kezési kötelezettség huzamos időn át való elmulasztása. Né­mely ütt a törlések viszonylag magas száma a vezetőség mun­kájának fogyatékosságait jelzi. Mert az a tény például, hogy a kecskeméti Kossuth Tsz-ben há­rom személyt töröltek a párt­tagság sorából, azt a kérdést is felveti, hogy vajon időben és kel­lően foglalkoztak-e a szervezeti szabályzatot megsértő párttagok­kal. A pártból való kilépést tizen­hármán kérték tavaly; öten pél­dául családi okokra, négyen egyé­ni sérelemre hivatkozással. Az előző évihez viszonyítva csök­kent viszont — 10 volt —’ a ki­zárások száma. Az okot erre el­sősorban az erkölcstelen magán­élet, az iszákosság, az anyagi károkozás, illetve az őszinteség hiánya szolgáltatta. A tagfelvételi elvek céltuda­tos érvényesítése és a pártba nem valóktól történő megválás egy­aránt a pártszervezetek erősödé­sét, , a párt vezető szerepének még maradéktalanabb betöltését szolgálja. S ezt tartotta szem előtt a városi pártbizottság, ami­kor a múlt évi tapasztalatok nyomán további hasznos útmu­tatással szolgált a pártszerve­zeteknek. Ferny Irén Könyvespolc Az egynyári szálastakarmányok termesztésének technológiája A Szakemberek körében ked­vezően fogadott sorozat negyedik könyvének újszerűségét az adja, hogy a takarmányozási rendsze­rükben jelentős szerepet játszó egynyári szálastakarmányok ter­mesztésére és tartósítására nyújt a gyakorlatban közvetlenül hasz­nosítható útmutatást. A munka az e csoportba tartozó sokféle növényt technológiai közös jel­lemzői szerint csoportosítva tár­gyalja, eltérő természeti és üze­mi körülményeket tükröző vál­tozásokat ad az egyes termesz­téstechnológiákra, így vala­mennyi nagyüzem szakembere megtalálhatja benne a számára legmegfelelőbb megoldást. OLVASTUK a A tanárok a legrosszabb betegek? Minden harmadik orvos arról panaszkodik, hogy a betegek nem követik utasításaikat, akár gyógy­szer szedésről, akár diétaelőírá­sokról. akár ágyban fekvésről van szó. Az egyik orvosi lapban ezzel kapcsolatban1 a következőt írják: „Az olyan orvosságok, amelyek csak akkor hatékonyak, ha na­ponta, vagy rendszeresen szedik őket. a házi patikában porosod­nak. A cukorbetegek tiltott édes­ségeket fogyasztanak, a dohány­zás tilalma pedig falra hányt bor­só. A szívbetegek túlerőltetik ma­gukat. Az Egyesült Államokban vég­zett vizsgálat szerint legkevésbé a tanárok fogadják el áz orvosi utasításokat (mert megszokták, hogy ők dirigálnak a tanterem­ben). Ugyanez a „dinamikus fia­tal vezetőkre is érvényes. A legjobb és legszófogadóbb betegek viszont a mérnökök. Szin­te kényszerítőnek érzik, hogy mindazt lelkiismeretesen végre­hajtsák. amit az orvos tanácsol. Zajellenőrzés Az Egyesült Államokban nem­rég olyan automata berendezést szabadalmaztattak, amely a jár­művek keltette zaj ellenőrzésére szolgál. A szóban forgó berende­zés automatikusan lefotózza azt a járművet amely a megengedett zajhatárt túllépi. Innen már csak egy lépés a „lármás” jármű tu­lajdonosának megbüntetése. „Szakmai” hobby Csehszlovákiában él a szálloda- cimkegyűjtés „világbajnoka”, Jó­zef Novotny — a libereci szállo­da igazgatóságának munkatársa. Gyűjteménye a világ megannyi hoteljének 39 000 címkéjéből áll. Frank azonnyómban lehaj- • tóttá a vizespohárnyi ru­mot. Bódi is. Aztán rögvest újra töltött mindkettejüknek. — Beszéljen már, mit. látott? — Szépen, annak rendje-módja szerint hazafuvaroztam a két lányt, szakaszvezető úr kérem. Szerencsére nem laktak messze. Csak három utcával odébb mitő- lünk. Direkt úgy választottam őket, hogy közeliek legyenek... S «mikor indulok visszafelé a kibetonozott közlékedőúton, hir­telen rettenetes • csörgés-zörgést hallok... Na, mondom magam­ban, ilyen hangja csak egy lánc. talpasnak lehet. De nem a mi­énknek ... Abbán a pillanatban futásnak eredtem. Meg se álltam a következő sarokig... Ott az­tán meghúzódtam szépen, és egy pillanatra kidugtam a fejem... Hát gördültek ám előre szép sor­jában a tankok.. Mellettük, mögöttük meg nagy óvatosan géppisztolyos katonák lopakodtak előre... El tetszik képzelni, ugye, hogy nekem se kellett több... Még éppen az hiányzik, hogy meglássanak ezek engem ebben a magyar királyi honvéduniformis­ban, aztán odapörköljenek egy nagyot... Legnagyobb sebesség­re kapcsoltam... Három helyen is átmásztam á kerítésen, végül a kertek alatt sikerült visszatalál­nom ide... És most azt javas­lom, hogy azonnal cselekedjünk, szakaszvezető úr... — Cselekedni? Mi a fenét akar maga itt cselekedni., Hisz magá­nál még puska sincs. Tán az én pisztolyommal, amihez két tár- nyi töltényt adtak, támadjunk rá a tankokra? ... — Ellenkezőleg. Azonnal át kell öltöznünk. Láttam én az egyik szekrényben néhány ócska ru­hát. Biztos azért nem kellettek a kutyának se. Piszkosak, folto­sak. Átöltözködünk. Mert mégis­csak más, ha civil gúnyában ta­lálnak itt bennünket, mintha a kincstáriban parádéznánk. Hát ami azt illeti, bizony meg­lehetősen furán festettek a hir­telen magukra kapott öltözékben. Nyilván a hobbiknak is hódoló főorvos munkaruhái lehettek ezek. Amelyiket Bódi húzta magára, abban bizonyára kertészkedni szokott. A másikban meg — eb­ben Frank feszített — föltehető- leg fúrni-faragni, barkácsolni. — Nem valami elegáns öltözék — jegyezte meg a szakaszvezető. .— Nyugodtan elmehetnénk ben­ne madárijesztőnek. — Az a jó, szakaszvezető úr kérem. Pontosan az a jó. Én úgy hallottam, hogy az oroszok nem bántják a munkásembereket. Mink különben is azok vagyunk, már megbocsásson a szakaszve­zető úr, hogy a szakaszvezető urat is ide sorolom... De azért nem árt, ha ez látszik is raj­tunk ... Annál inkább nem, mert ha jól vélekszem, szavak­kal mi aligha tudnánk a fog­lalkozásunkat elmagyarázni. Megint ittak a rumból, de most valamivel kevesebbet. Hi­szen az első ijedtség okozta meg­rázkódtatáson már túljutottak. — Most pedig — nézett igen jelentőségteljesen Frankra Bódi — szépen lemegyünk az alagsor­ba, berendezkedünk, és nagy nyugalommal kivárjuk a további fejleményeket. — Miféle alagsorba? — Hát nem tetszik még tud­ni róla? A cselédszobában van egy csapóajtó. Onnan vezet le a lépcső az alagsorba... Leviszünk magunkkal két ágyat, takarót, párnát, miegymást... Ellátjuk magunkat enni- és innivalóval... És várunk... De, hogy ne le­gyen olyan unalmas a dolog, ezért ugyanekkor valami arra kiválóan alkalmas helyen szépen elássuk ezt a ládát... Aztán majd ha lecsendesednek a dol­gok, visszajövünk érte. Nem fog az elszaladni mielőlünk... És én addig, hogy egészen őszinte le­gyek, szakasz vezető úr kérem, egyáltalán nem vagyok nyugodt, ameddig ez a láda nincs jó mé­lyen a föld alatt... Ki tudja, merre vet bennünket a sors?.., Nem hurcolhatjuk mindenhová a hónunk alatt... Talált mindjárt ásót meg la­pátot is a lomkamrában, ahol a i kerti szerszámokat tartották. Nagy szakértelemmel látott hozzá az ásáshoz. Komótosan, lassan haladt vele, mert alapos munkát igyekezett végezni. — Nem akárminek vetem én itt most meg az ágyát, szakasz­vezető úr. Végül olyan mély lett a gödör, hogy már a válláig ért. — Na, ezzel akkor megvolnánk. És láttam én abban a lomkam­rában egy nagy bődön gépzsírt is. Azzal majd jó vastagon átkenjük, aztán meg alá is, fölé is néhány jól megtermett hasábfát rakunk, hogy ne legyen egyedül szegény ládikócska... Ki tudja, meddig kell itt magányoskodni neki... Amikor visszafelé hányta a földet, nagyon jó kedve kereke­dett. Előbb fütyörészett, aztán még danolászott is. — Hallja-e Bódi, ne dajdajoz- zon itt nekem! Még idecsalja az oroszokat. — N«, tíz perc múlva már hiába jönnének, mert akkorra volt gödör, nincs gödör. És igaza is lett. Utána még jó alaposan meg­taposta a földet bakancsával,*majd vízzel is meglocsolta, hogy men­tői hamarabb összetömörüljön. — Mire kiszívódik belőle a ned­vesség, senki nem tudná meg­állapítani, hogy valaha is meg­bolygatták. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents