Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-14 / 37. szám
•ont. február 14. • PETŐFI KÉPE 8 Herbert Read: Arp • Ml lesz veled kollégium? — tűnődnek a tervezők. Liebhauser József adjunktus és Windiscb Andor tanársegéd a bócsal kollégiumot tervezték társadalmi munkában, Ekés László tanársegéd a lajosmizsel kollégium statikusa. • Az egyetem folyosóján meg lebet nézni a lajosmizsel kollégium tervrajzait. Előtte: dr. Jaklics Ervin tervező és Ekés László. Hol van az a nyár? Múltat idéző, jövőt kutató töprengések a Budapesti Műszaki Egyetemen A barátot akkor ismeri meg az ember, amikor segítségre szorul. Egy sor tégla, amit baráti kezek raknak le, többet ér, mint üres ígéret milliókról. Úgy hiszem, erre gondoltak a Budapesti Műszaki Egyetem fiataljai is, amikor elhatározták, hógy szorosra fűzik kapcsolataikat Bács-Kiskun megyével. Pár éve a televízióban hallották a felhívást, a tanyán élő fiatalok megsegítését kérték a társadalomtól, azonnal jelentkeztek. Szerződést is kötöttek a megyével és ezzel valósággal felhatalmazást kaptak, hogy több legyen számukra ez a része az országnak, ne sima társadalmi munkaként könyveljék el a vállalásukat. A barátságukat ajánlották fel. Es hogy ez a barátság rendkívül értékesnek bizonyult, ezt megyeszerte elismerik. — Mi, egyetemisták nem nagyon tudunk milliókat adni — mondta Hajdú István a KISZ- bizottság titkára —, csak a két kezünket, vagy a fejünket, de ez is jó szolgálatot tett már és tehet még. Közös munkaterv alapján dolgozunk, s ha mindaz, amit az elmúlt 2—3 évben tettünk a megyéért, nem is túl látványos, ne feledjük el, hogy egy kis közösség nagy munkája fekszik benne. Tegyük hozzá: óriási lelkesedése, ami az írásban rögzített feladatokon túl is szervezte, mozgósította a fiatalok képzeletét és tenniakarását. Tavaly nyáron például Kunszentmiklóson két hét alatt teljesen rendbe hozták a művelődési otthont. Azért tették, mer bántotta a szemüket, hogy olyan elhanyagolt. Még szőnyeg- padlót is „szereztek”, a régi BNV lebontott pavilonjaiból, szigetelték, kifestették a falakat, hulladék műbőrrel kárpitozták a régi rossz székeket, pedig erre senki sem kötelezte őket. Hasznossá akarták és tudták tenni magukat. — Könyveket is gyűjtöttek a kari KISZ-szervezetek, úgy 6—7000 forint értékben. A kis- kunmajsai tanyai kollégiumnak pedig sportfelszerelést adtunk, ennek tízezer forint körül mozoghat az értéke. Egy biztató kép: az ÉPSZER Vállalat dolgozói folytatják azt a munkát, amit a műegyetemisták tavaly nyáron — gépek hiján — nem tudtak befejezni. Paul Klee egyik kiállításán a művész képeit Picasso „légypi- szoknak” nevezte. Mivel illethette magában Arp képeit, akinek művészetéről Read oly rokonszenves könyvet írt; nem a rajongás egyoldalúságával mutatva be a művészt Szemléletét a könyv fülszövege nem ok nélkül nevezi polgári értelemben „középutasnál?. Read megmarad a tényéknél. becsüli az adatokat, óvatos az elméletekkel. & inkább az értelmezésre. a magyarázásra szorítkozik. semmint a méltatásra, minthogy csalhatatlan esztétikai mérleggel ö sem rendelkezik. Műve valóban ..tényföltáró” és „alapvető” Arp megítéléséhez. Goethét idézi Read, hogy mi minden születhetik a körülményekből. Szerintünk minden azokból születik, de a szerző nem felel arra a kérdésre, hogy mi köze ennek a ténymegállapításnak a műalkotáshoz? Azt. hogy Arp képei „képződmények”, ez vitathatatlan. de önmagában ez sem értékielző. Arp „figurális” művész, de figurái nem emberi alakok, bár néha fölkeltik az emberi test és részeinek képzetét, legtöbbször azonban teljesen elvonatkoztatva a megszokott. érzékelhető emberi formáktól. „Konkrét” abban az értelemben, hogy mindegyik műve hasonlít valami naturális dologra, tárgyra, részben a szerves, részben a szervezetlen világból. ■ Jóság, rend, vitalitás — ezeket a tulajdonságokat értékeli Read Arp művészetében, de a rend kivételével egyik sem esztétikai értékmérő. ha nem is elhanyagolható az életmű szempontjából. Arp maga egy Read által idézett versében formáit „kozmikus formáknak” nevezi, amik magukba öltik a „formák sokaságát” a „véletlen törvényei szerint”. De Arp formái csak részben kozmikusak. Ha a kozmoszba, azaz a világegyetembe minden beletartozik. akkor a kozmikus jelző • Ezt a felvonulási épületet, még az egyetemisták építették a múlt nyáron Lajosmizsén. (Foto: Kotroczó István és Tóth Sándor.) Amire még mindig igen jó érzéssel gondolnak vissza mind a műegyetemisták, mind az érintett városok, községek lakói az az építőtáborokban végzett lelki- ismeretes és értékes munka. Tavaly nyáron több mint 600 mü- ' egyetemista dolgozott Bács-Kiskun megyében, kivették részüket a kiskunfélegyházi szakközépiskola, a kecskeméti és bajai középiskolai kollégium, a bajai kórház építéséből. Kiskunmajsán ma is szeretettel emlegetik az egyete- i mistákat, akije 1972—73 nyarán szívüket-lelküket beleadták a tanyai kollégium felépítésébe. Tiszteletet vívtak ki maguknak és megbecsülést — még az idősebbek is előre köszöntek, ha „épí- tőtáborossal” találkoztak az utcán. — Ahogy bennünket fogadtak,- az a szeretet, amivel lépten- nyomon körülvettek — mesélik még mindig lelkesen a fiatalok, — szárnyakat és felelősséget adott. Boldogok és büszkék vagyunk, hogy ebben a munkában részt vehettünk és reméljük, az idén is kapunk megbízatást. Szívesen mennénk például Lajos- mizsére, ahol a tavalyi nyarunk, sajnos, nem a legjobban sikerült. Nem rajtuk múlt, senki sem okolja őket mégis elkomorodik az arcuk, amikor erről beszélnek. A dolgok teljes ismeretéhez hozzátartozik, hogy az egyetem KISZ-bizottsága két éve ötlet- pályázatot hirdetett, tanyai kollégium építésére. A leendő építészmérnökök érdeklődésére, társadalmi felelősségére jellemző, hogy rengeteg ötlet jött be. Olyan is, ami gyakorlatilag ugyan megvalósíthatatlan, de arról árulkodott, hogy aki kigondolta, nagyon szeretné minden széppel és jóval elhalmozni a tanyai gyerekeket. Hasonló vágy, elképzelés vezérelte az egyetem fiatal adjunktusait és tanársegédeit is, akik végül társadalmi munkában vállalták és elkészítették a lajosmizsei és a bócsai kollégium tervezését. Az egész nyaruk ráment. Nem mentek pihenni, nem foglalkoztak semmi mással, csak egyetlen cél lebegett előttük, hogy az épület a szemüket is gyönyörködtesse, s az otthon melegét is pótolja a kis lakóknak. A lajosmizsei tanács elnökétől, dr. Havasi Lászlótól megtudtam, hogy ők nagy örömmel fogadták a csaknem félmilliót érő társadalmi felajánlást. A tervezővel, Jaklics Ervin tanársegéddel is nagyon összebarátkoztak. Tetszett az elképzelés, csakhogy kiderült, többe kerülne, mint amennyi pénzük van rá. A lajosmizseiek úgy próbáltak segíteni ahogy tudtak: az első szóra 250 ezer forintot adtak össze, a saját zsebükből. Ugyanazt érezték, amit a tervezők; ezzel tartoznak a tanyai embereknek. Eredetileg 17—20 millió forintos költséggeT számoltak, ennyibe jött volna a 270 fős kollégium, amely lehetővé tenné., hogy a tanyai gyerekeket is bekapcsolják a szakrendszerű oktatásba. A tervek 1972 őszére elkészültek, s akkor indult - meg a huzavona is az elfogadásuk körül: túl költségesnek találták a kivitelezését. Drágábbnak a tervezettnél. A tervezők számították el magukat? A megyei tanács tervosztályának véleménye szerint a műszaki kiviteli tervekhez nem készült költségvetés. A Bács-Kiskun megyei Tervező Vállalat ugyan pótlólag elkészítette a költségvetési kiírást, de még ma sincs meg a komplett, beárazott költségvetés. semmit sem mond. Ahhoz ugyanis hozzátartozik, a hagyományos értelemben vett forma, még a hil- debrandi törvények szellemében született forma is. Az egyszerű, véletlenszerű naturalizmus találóbb elnevezés Arp művészetére, Azt írja Read, hogy Arp az első világháború kitörésekor megjátszotta a „bohócot” (bolondot), hogy szabaduljon a katonaságtól. Művészete nélkülözi is a képzett elmét meghódító, átütő férfias erőt. 1 Ugyanakkor művészetéről mégis azt hirdette, hogy az gyógyítja ki „őrültségéből” a kort, hogy vele és általa találja meg a „dolgok új rendjét”. Arra. hogy a művész mennyire elszakadhat az élettől, a valóságtól — Arp különben is gondtalan életet élt. ez látszik is játékos művészetén — kell-e Árpánál szemléletesebb példa? Művészetével helyre akarta állítani a „a menny és a pokol közötti egyensúlyt”. Hitte, hogy a „hatalomtól megrészegedett gengszterek egyszer majd magát a művészetet is arra fogják felhasználni, hogy eltompítsák vele az ember agyát, elméjét, szellemét”. Nos, ez utóbbi jóslata bevált. Ehhez azonban nem volt szükség jóstehetségre. Képcímei furcsák, rendszerint semmi valóságos elemet sem tartalmaznak. A könyv hasznos szolgálat, már csak azért is. mert egyrészt nem kívánatos legendák is csak úgy oszlathatók el. ha módja nyílik a közönségnek látni azt. ami körül a legenda okkal, vagy ok nélkül, utóbbi esetben rendszerint túlzott arányokban képződik. A modem művészet magasba nyúló létrájának egyik fokán helyet foglal Arp is. Read mérték- tartására mutat, hogy nem túlozza el Arp jelentőségét a többiek rovására. Ismernünk kell tehát ezt a szerző által szeretettel hangszerelt. s a Corvina által szépen kiállított könyvet. Szíj Rezső Üj magyar film Végül Maár Gyula, akit eddig elsősorban íróként és forgatókönyv- íróként ismertünk, ezúttal nagy- játékfilm rendezésével jelentkezik. A forgatókönyvet 6 maga írta, operatőre Koltai Lajos. A történet főhőse az államosításkor kinevezett első ötszáz munkás-; igazgató egyike. A film kezdete nyugdíjaztatásának napja, amikor szembenéz eddigi életével. A főszerepet Jozef Kroner pozsonyi színész, az Oscar-díjas Üzlet a korzón főszereplője alakítja. Partnerei: Szacsvay László, Törőcsik Mari, Lázár Kati. Jozef Kroner. Forgatás előtt „Egy óra múlva Itt vagyok” — ígérte annak idején minden epizód végén Láng Vince a sikeres ellenállási kalandfilmsorozatban. Most ismét találkozhatunk majd vele. a sorsának újabb fordulatait végigkísérő filmfolytatásban, amelynek forgatására februárban kerül sor. Vince a továbbiakban munkaszolgálatosként a keleti frontra kerül, majd a szovjet partizánokhoz jut. Hol hírszerzőként, hol felderítőként indul új és új akcióra ... A Pintér J ízsei forgatókönyvéből készülő tv-film> rendezője ez alkalommal is Wiedermann Károly lesz. elkészül a pontos költségvetés, vagy ha ők kaptak volna menetközben több segítséget, az ügyhöz méltó megértést azoktól, akik figyelmen kívül hagyták: nem pénzért, lelkesedésből dolgoznak. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy amikor tavaly nyáron megérkeztek az építőtá- boros egyetemisták Lajosmizsére, a kivitelező, a Bács-Kiskun megyei EPSZER Vállalat sem tudta úgy támogatni őket, ahogy kívánták: hiányoztak a szükséges gépek. A srácoknak hiába vérzett a szívük az alapnak kiásott 36 gödröt nem tudták lebetonozni. Azzal a tudattal jöttek vissza Budapestre, hogy amit kiástak a nyáron, beomlik tavaszra. Szerencsére — s ebben az idei enyhe télnek is jelentős része van —, nem így történt. Nemrég ott jártunk és láttuk, hogy az EPSZER vállalat emberei munkához láttak, s ha ilyen ütemben folytatódik a kollégium építése, 1975 szeptemberére talán elkészül. Ehhez persze az is feltétlenül szükséges, hogy a tervezők, a Budapesti Műszaki Egyetem magasépítési tanszékének önkéntes munkatársai valamint a megyei tanács terv- és művelődésügyi osztályainak ez ügyben hivatalból érdekelt dolgozói is rá- . találjanak a szép elképzelések reálig megvalósításának, kívánatos összhangjára. GONDOLATOK AZ ISKOLAI KRESZ-OKTATÁSRÓL Valamit tenni, tenni kell! Most aztán lehet arról vitázni, hogy mi lett volna a célszerűbb, ha a tervezők várják ki, amíg Lajosmizsén pedig, szerettei várják ezen a nyáron is a műegyetem fiataljait! őszintén remélik hogy több szerencse, és a tanyai gyerekek javát szolgáló eredmény követi majd tettrekész buzgalmukat. Mindenesetre nagyon kívánatos volna, ha az a baráti kapcsolat, ami a megye lakosait az egyetem KlSZ-fiatal- jaival összefűzi nem mérgesedne el hanem tovább erősödne. Nem az aktahalmokat növelné, hanem az emberi, társadalmi értékeket. Vadas Zsuzsa A napokban a kecskeméti Béke téri Általános Iskolában részt vettem egy szakköri foglalkozáson, ahol Krisch Béla tanár a maga készítette diapozitivokkal és magnetofonszalagra felvett KRESZ-szöveggel a segédmotorkerékpárosokra, kerékpárosokra, lóhajlókra és gyalogosokra vonatkozó szabályokat ismertette a feszülten figyelő nebulókkal. Lehetett volna ez tulajdonképpen osztályfőnöki óra is, hiszen a hatvan diapozitívet — fele a valódi életről készített színes fénykép, fele színes oktatóábra — a magyarázatokkal együtt 42 perc alatt vetítette le. Amíg a fel-felvillanó ábrákat, fényképeket néztem, eszembe jutott a nemrégiben a Népszabadságban olvasott cikk megállapítása: Bár az iskolai tanrend évi 4 osztály- főnöki órában teszi lehetővé a közlekedési ismeretek oktatását, tanintézeteink zömében ezt fel- készültség, bemutató eszköz hiányában nem művelik. A gyermekbalesetek pedig — megyénkben 1973-ban 26 történt, közülük három halálos, négy súlyos kimenetelű volt — ugyancsak megkívánnák az iskolai KRESZ ok- t&tását Nem állítok valótlant, amikor jó néhány közlekedési szakember, köztük pedagógus véleményét tolmácsolom: megyénk oktatási intézményeiben csak ott tanítják jól és egyáltalán elfogadható színvonalon a közlekedési ismereteket, ahol a pedagógus járművet vezet és szívügye a közlekedés. Ezek száma azonban nagyon kevés! Visszatérve ehhez az oktatófilmhez — nevezhetném komplex oktatási eszköznek — a gyermekek nemcsak látják a való életet, a közlekedési helyzeteket, hallják is a szabálymagyarázatot, s egy tanóra alatt, ha nem is mindent, de sokat megjegyezhetnek. A diapozitívek és a magnetofonszalagok tulajdonképpen még olyan helyen is alkalmazhatók, ahol a pedagógus nem ért a közlekedéshez, nem vezet járművet, ennek ellenére képes oktatni. Ennek a KRESZ-tananyagnak előállítási "költsége mindössze — s ez nem tévedés — 700 forintba kerül. A megyében 180 általános 0 Az oktatófilmet figyelik a tanulók. iskolai igazgatóság működik, tehát valamennyi ellátásához 126 ezer forint volna szükséges. Előfordulhat, hogy ilyen jelentős összeggel nem rendelkezik az iskolák költségvetését finanszírozó felügyeleti hatóság, s ezért ez a jó kezdeményezés, kiváló oktatási eszköz soha sem kerül az iskolákba. Pedig könnyen lehetne ezen segíteni! Az iskolák anyagigényes szakköreinek kereteiből — némi takarékoskodás árán — maguk az oktatási intézmények is megvásárolhatnák. (Mint az egyik pedagógus ismerősöm fogalmazta: „hozzáállás” kérdése az egész.) S ha már itt tartok, ismételten megemlíteném a kiskőrösi Petőfi Általános Iskolából Zsikla Béla tanár kezdeményezését. Ez a pedagógus tanulóival a gyakorlati foglalkozásokon közlekedési jelzőtáblákat készíttetett, s azokból közlekedési parkot alakított ki az iskola udvarán. Lapunk 1973. május 10-i számában elmondtuk, hogy a gyermekek óraközi szünetben, vagy délutánonként e táblák segítségével gyakorolják a helyes közlekedést, megismerik szabályait. Az iskolai KRESZ-oktatás fontos dolog, ezt mi felnőttek nagyon jól tudjuk, érezzük, de a gyermekek is igénylik. Akad, mint ez a fentiekből is kitűnik; olcsó, könnyen előállítható és elterjeszthető oktatási anyag is, de valami mégis hiányzik, s ez a végleges megnyugtató megoldási Nem jól megfogalmazott körlevelekre, esetleg utasítások kiadására gondolok, hanem tényleges; gyors intézkedésre, akár egy tanári megbízatásra, aki sorra járja az iskolákat, s a megrendeléseket még ebben az iskolaévben teljesíti. Valamit most már sürgősen tenni kell, hiszen általános iskoláink 80 százaléka rendelkezik diavetítővel, 50—60 százaléka pedig magnetofonnal. Akadnak hulladékanyagok is, olyan alkalmatosságok, amelyekből KRESZ- táblákat lehet készíteni. Lépnie kellene tehát a megyei tanács művelődésügyi osztályának, egyrészt, hogy ezek a kezdeményezések megvalósuljanak, másrészt iskoláinkban abban a bizonyos 4 órában valóban megismerkedjenek gyermekeink a közlekedési szabályokkal. Ezt nem az iskolai tanrend, hanem az élet követeli. Gémes Gábár
