Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-12 / 35. szám

i 0 PETŐFI NÉPE • 1974. február 12. ciilliliiMllIll Villanyt kérünk a vasútállomásra! A megyeszékhely belterületén levő munkahelyekre naponta be­járó dolgozók nevében teszem szóvá, hogy Törökfái vasútállo­másán még most is petróleum lámpával világítanak a sötéte­dést követően. Ez a gyenge, pis­lákoló fény pedig aligha garan­cia arra, hogy a vágányok men­tén biztonságosan közlekedjenek az utasok, köztük a gyermekek. Az ügyben egyébként már ré­gebben megtörtént az érdemi döntés, ám a megvalósítás körül némi huzavona van. Pedig — információnk szerint — már csak a villanyhálózat ki­építése, bekötése van hátra. A MÁV ugyanis még tavaly nyáron elvégeztette az állomási térség, valamint az épületek szerelési munkáit. Most a DÉMÁSZ-on van a sor. Az erre vonatkozó megerendelési iratok legalább négy-öt hónapja vannak az áram­szolgáltató illetékeseinek birtoká­ban, ezért is érthetetlen a kivi­telezés elvégzésének halogatása. Gabnai Lászlóné Helvécia (Fehértói dűlő 2.) Válaszol az illetékes Lapunk tavaly december 20-i számának Olvasóinké a szó ro­vatában hoztuk nyilvánosságra a Nyugalmat és tiszta levegőt! cí­mű panaszt. Írója, a Kecskeméten lakó Lakos Cáspárné szóvá tette, hogy a belvároshoz tartozó Bocs­kai utcában van az egyik kör­nyéki termelőszövetkezet fuvaro­zórészlege, amely rendszeresen nagy forgalmat bonyolít le. Kö­vetkezésképpen gyakorta jönnek- mennek arrafelé a tehergépko­csik. Motorjaik zajt okoznak, ki­pufogógázuk pedig a levegőt szennyezi. A nyüzsgés elűzi az utcabeliek nyugalmát a légszeny- nyezödés miatt viszont megoldat­lan a lakások szellőztetése. Mind­ezekre csak ráadás, hogy az autókról nem egyszer az utcára söprik a szemetet. A közhitekre a jakabszállási Népfront Szakszövetkezet elnöke. Nagy Béla juttatót el szerkesztő­ségünkhöz írásbeli választ. Ebből megtudtuk, hogy az említett rész­leg — amely 1973. január elseje óta fűi a lakosság rendelkezésére a Bocskai utca 19. számú házban — valóban szépszámú szállítási megbízásnak tesz eleget nap mint nap. A járművek a fuvar előtt, s azt követően gördülnek az iro­da elé. Megállásuk után nem „járhat” tovább motorjuk — ép­pen a zaj csökkentése érdekében, amellyel kapcsolatban szigorú utasítást kaptak a sofőrök. A ra­kodómunkásokat pedig arra fi­gyelmeztették, hogy mindenkor fokozottan ügyeljenek az utca tisztaságára, esztétikai rendjére. Ami a levegő szenyezését illeti, az aligha származik a szövetke­zet autóitól, azokat tudniillik rendszeresen karbantartják, mű­szakilag felülvizsgálják, tehát csakis minimális lehet füstjük, kipufogógázuk mennyisége. A lap­ban megjelent visszásságokat a szövetkezet vezetősége még nem tapasztalta — meg kell itt emlí­teni, hogy a Bocskai utcában más szövetkezetnek, illetve vállalat­nak is van üzem'e, ahol szintén számottevő a gépkocsiforgalom —, ettől függetlenül intézkedés tör­tént annak érdekében, hogy a ja­kabszállási fuvarozórészleg dolgo­zói a jövőben még felelősségtel­jesebben végezzék munkájukat. Szerkesztői üzenetek „A megyei kórház egyik dolgo­zója" jelige, Kecskemét: Bejelen­tését felkérésünkre kivizsgálta a Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat ellenőrzési osztálya, amely megállapításáról, intézke­déséről levélben tájékoztatta szerkesztőségünket. Eszerint a megyeszékhely Izsáki úton levő kórházi büféjének vezetője az el­múlt heteken át azért nem hasz­nálta a mérleget, mert kizárólag előre csomagolt árut értékesített, így a külön súlymérés szükség­telenné vált. A hasonló panaszok megelőzése érdekében azonban most utasítást kapott, s ennek ér­telmében ezentúl mindig az el­adótérben — s nem pedig a rak­tárban — kell helyet adnia a szó* ■ ban forgó eszköznek. Figyelmez­tették még arra is, hogy az el­adásra kerülő cikkek súlyát a vevő előtt köteles megmérni. Rajcsány Mátyás, Mélykút: A vonatkozó jogszabály szerint egy személynek, illetőleg családnak — ez utóbbihoz a házastárs és kiskorú .gyermeke, továbbá a há­zastárssal együtt lakó nagykorú hajadon, illetve nőtlen gyermeke tartozik — csak egy lakás és egy üdülő lehet a tulajdonában. Az azonos rendeltetésű többi ingat­lant legkésőbb a tavalyi év de­cember 31-ig kellett tulajdono­saiknak elidegeníteniük, tehát ér­tékesíteniük, vagy másra átru­házniuk. A lakás elidegenítésével kapcsolatban a helyi tanács vég­rehajtó bizottsága az érdekelt kérelmére — meghatározott ese­tekben és időre — felmentést ad­hatott. Amennyiben ön e lehető­séggel"1 á megjelölt határidőig nem élt, akkor utólag nyújtson be ilyen tartalmú beadványt Mélykút Nagyközség Tanácsa szakigazgatási szervéhez. Ha ugyanis r7 mint levelében írta — a saját házingatlan-tulajdonnal rendelkező felnőt korú gyerme­kei már külön családban élnek, akkor feloldható a haszonélvezeti jog alapján használt jelenlegi la­kásának elidegenítési kötelezett­sége. Összeállította: Velkei Árpád Gépek minden szélességi fokra A szovjet mezőgazdasági gép­gyártás éghajlat diktálta követel­ményeket messzemenően figye­lembe véve készíti a legkülönbö­zőbb mezőgazdasági gépeket, amelyeket a tundráktól a siva­tagokig, mindenütt sikerrel hasz­nálnak. A szél okozta talajerózió elleni küzdelemhez több gép és tartozék áll rendelkezésre. Ezek közé tartozik a mélyre hatoló ta­lajlazító, amely nem forgatja meg a földet, csak elvágja a gyom­növények gyökereit. Ebbe a gép­családba tartozik egy különleges építésű vetőgép. amely több mű­veletet: műtrágyázást, hengerelést stb. végez egyidejűleg Ezek a gé­pek háromszorosára növelik a tér. melékenységet és 30 százalékkal emelik a terméshozamot. Ami a legfontosabb, megbízhatóan védik a talajt a szél erodáló hatásától. A Szibirják gabonakombájn kitűnően bevált az északi és a keleti országrészek vizenyős tala­jain. ahol a betakarítási idő igen rövid. Másfélszer több magot csé­pel. ki egységnyi idő alatt, mint az azonos osztályú gépek és gya­korlatilag nincs szemveszteség. (APN) Tél, erdő, favágók Egyik nap elfogott a nyugta­lanság. Szédültem a nagyváros pokoli lármájában, fuldokoltam a füsttől, a özemet, torkot maró koromtól, levegőre szomjaztam, csöndre, a hegyek megnyugtató közelségére, fákra. Szemem előtt havas tájképek lebegték, fehér bundába öltözött hegyoldalak, jégszakállú fenyőóriások, ke­ményre fagyott utak, már ahogy az ember a téli erdőt elképzeli. Az idei januárra azonban a leg­öregebb erdei emberek is alig­hanem úgy emlékeznek majd, hogy megfeledkezett a köteles­ségéről. Nem rázta ki kucsmájá­ból a havat, nem ráncolta ösz- sze zord szemöldökét. így'aztán a téli Börzsöny, inkább tava­négylábú segítőtársa, Szedres, máris vontatta az emelődaruval felerősített traktorhoz. Ez az okos szerkezet tíz ember vállá­ról vette le a rakodás nehéz ter­hét. önműködően megpakolja a vontatót és máris indul árkon- bokron át, a rakodóhelyre, ahol osztályozzák, minőség szerint szétrakják a hasábokat, májd jönnek a teherautók és széthord­ják a. szélrózsa minden irányába. Az Ipoly-vidéki Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság nagymarosi erdészete, tízezer hektáros. Míg a régi, „fejszés” korszakban egy ember jó, ha naponta 5 fát tu­dott kidönteni, ma nem adják alább 70—80-nál. Nagyüzemi mószerrel, nagyüzemi méretek­0 Elszállításra várva ■ .. • Munkában a motorfűrész. SZias '»hangulatokkal"1'?a.fogadott:» megenyült léggel, térdig süllye­dő sárral, pulóverre vetkőzött favágókkal. És akkora zajjal, hogy zengett, sistergett belé a táj. A gépesített favágók kezében valósággal át­forrósodtak a szünet nélkül dol­gozó motorfűrészek: hatalmas, 20—25 méteres tölgyek buktak le a domboldalon, sorra egymás után. Az emberek fejszével le­aprították a kiálló ágakat, me­gint beleeresztették a fűrészt, s a feldarabolt törzseket, a brigád ben dolgoznák: idei- tervük meg­közelíti a tízezer köbméteres tel­jesítményt. Ez a munka még így, gépesítve sem nevezhető köny- nyűnek, de meg is fizetik: nem ritka az ötezer forintos havi fi­zetség. Kóspallag ősi ' favágóte­lepülés. Régen is, ma is itt ne­velődtek a szakma „mesterei”, nincs olyan erdőgazdaság az or­szágban, ahol ne lennének szép számban kóspallagiak. Mit jelent nekik az erdő? Ott­hont megélhetést, ök másképpen gyönyörködnek benne, mint a • Megtudtuk, hogy a nyers­parketta Kecs­kemétre kerül, ott alakítják át késztermékké^ Ilyen szorW kapcsolatban áll az Afdld a hegyvidékkel. Foto: Kotro- ezó István. nagyvárosból idemenekülők. Nem is gyönyörködnek. Benne élnek. Ügy néznek a tájra, mint mi a házak rengetegére, minden meg­hatottság nélkül. Szeretik az er­dőt, mert bőkezű. Munkát ad. Ajándékot is. Ezért kelnek útra vasárnaponként, hogy málnát szedjenek és élhullajtott szarvas- agancsot. Ez is pénzt hoz a ház­hoz, meg díszíteni lehet vele az otthonukat. Mindegyiknek szép nagy háza van, szépen berendez­ve és az erdő-adta tárgyakkal egyénien kicifrázva. Magam is szeretek minden tár­gyat. ami fából készül: az erdőt hordja magában. A parketta, amikor megreccsen a lábunk alatt, mintha rossz álomból éb­redne. Múlt és jelen szakadéka között akkor találna rá a rette­netes pillanatra, amikor kidön- tötték. A ruhásszekrény néha felnyög éjszakánként, ijesztő ál­ma lehet! Talán a motorfűré­szek könyörtelen fogsorára em­lékezik, a kíméletlen fejszecsk- pásokra, amelyek leamputálták az ágait, gépekre, gyalukra, pá­cokra, mindama pokolbéli kí­nokra, amelyeket elszenvedett, amíg szekrény lett belőle! Hálás lehet egy tölgyfa a kéz­nek, amelyik kidöntötte? Az em­bernek, amiért halhatatlansággal ajándékozta meg, asztalt gyalult, vagy szobrot faragott belőle? A tölgy, amikor kidöntik, messzi­re hallatszó, mély, panaszos só­hajjal búcsúzik az élettől. Még élne. de már nincs szükség rá. Át kell, hogy adja a helyét, a most, növő , erdőnek,- a fiatalok­nak, az új generációnak. Nem pusztul eV még sémi. százféle for­mában él tovább: hidakban, va­gonok falába épül, a bányák • Az erdőgazdaság saját fűrész­üzemében, Verőcén fel is dol­gozzák az erdőből küldött •.nyersanyagot. mélyén az ő erős vállán nyug­szanak az omladékony járatok, szükség van rá, amíg él, de pó­tolhatatlan szolgálatot tesz az embernek „halála”^ után is. Szeressük és óvjuk tehát er- deinket, a fákat. Értünk vannak. —vadas— • A rakodóhelyen szétválogatják a hasábokat. Frank elképedve bámult ■ utána. Micsoda egy pasas! De abban azért egyáltalán nem volt biztos, hogy eredménnyel is fog járni. Bár ami a tényeket illeti, meg kell hagyni, Frank szakaszveze­tőnek nem lett volna éppen elle­nére egy kis kikapcsolódás. Mert voltak ugyan zavaró kö­rülmények. Ám az étvágygerjesz­tőként lehajtott konyak, meg a vacsorázás közben elfogyasztott borkvantum már kezdte megten­ni a hatását. Kezdett felszívódni a fejébe. Leült a rekamié szélére, és az ablak felé fülelt. Szinte teljes volt a csend — bár ő legszívesebben inkább halotti némaságnak vagy vihar előttinek nevezte volna —, csak néha szakította meg egy-egy tücsökciripelés. Később kis időre feltámadt a szél is. és megzörgette a házzal szemközti telken magasodó nyár­fák levelét. A szoba különben — csak a rekamié melletti hangulatlámpa égett — határozottan jól festett ebben a Világításban. Egy békés otthon képét mutat­ta. Amire most mindenki, köztük Frank is annyira vágyott. Lé­vén, hogy se béke nem volt, se neki most otthona. Fölbontott egy újabb • üveget. Ezúttal azonban már Tokaji Fur­mintot választott. Szerette a za­matos borokat, amelyek áttetsző ragyogásúak voltak, s amellett sűrűk, akár az olaj. S amiben végképp nem hitt, az mégis bekövetkezett. Tán nyolc óra lehetett, amikor Bódi a két lányt betessékelte a hallba. — Ügy féltek szegénykék, hogy alig mertek velem elindulni. De- hát én mondtam nekik, hogyha egyedül maradtok otthon, az még rosszabb lesz. Mit csináltok majd, ha reggel betoppan az ellenség, mi? Mink meg azért mégis csak idevalósiak vagyunk. Hát nincs igazam, szakaszvezető úr? ... Na, csücsüljetek szépen bele a fotelbe, aranyoskáim. Aztán mondjátok meg Bódi Jani bácsinak, hogy mit akartok enni? Sonkát, téli­szalámit, gyulai kolbászt? A két lány arca felragyogott. Miközben Frank vizslató szem­mel bámulta őket. Közte és Bódi között némi ízlésbeni eltérés volt, a csicskás ezt szemmelláthatólag messzemenően figyelembe vette a kiválasztásnál. Azt a pirosképű, melles-faros teremtést nyilván magának szán­ta. ( — Én az olyan szegény em­bernek valót szeretem — szokta előszeretettel ismételgetni. — Mi­kor nem a semmit markolássza az emberfia.) A másik nyúlánkabb, szőke lány volt. Ez lesz nyilván az enyém — gondolta. A lány tisz­tának. sőt ápoltnak látszott. — Hogy hívnak? — nézett a szemébe Frank. — Katalinnak — mondta. — Engem meg Marikának — szólt közbe a pirosképű. — És Ja- nikám — nézett hirtelen Bódira —. én úgy megszomjaztam ettől a sonkától. Innék is valamit. — Na igyatok, aranyoskáim... Még szerencse, hogy a tolvajok, akik ezt a házat kifosztották, a poharakat ittfelejtették. Csak két pohárnyi bor kellett hozzá, és a lányok kezdtek bele­lendülni. Nagyokat nevettek, és egymás szavába vágva meséltek magukról. Kiderült róluk, hogy nem is lá­nyok. Mindketten asszonyok. Pon­tosabban :. Katalin csak volt. El­vált. Marika pedig... Nos az ő flra katona, akinek csak a tábori postaszámát ismeri. Bódi közelebb húzta magához, ölelgette, körültapogatta. A piros­képű visongva nevétett, mintha a talpát csiklandoznák. — Tudod, aranyoskám, én sose szerettem a zsákbamacskát. Majd amikor fölhajtott még egy pohárral a furmintbői: — Én kü­lönben úgy gondoltam, szakaszve­zető úr, hogy a szakaszvezető úrék fölmennének az emelet­re a Katalinnal:.. Mi pedig itt lent maradnánk Marikával, és őriznénk a házat... Mert nagyon későre jár már. Frank egyetértett a javaslattal. Egy üveg bort vett magához. Ka­talin fogta a két poharat, és kis­sé imbolyogva elindult utána az emeletre vezető falépcsőn. Bódi úgy érezte, tökéletesen si­került elrendeznie mindent. — Hallod, aranyoskám — ku­tya meleg van itt. Nem is hinné az ember, hogy már szeptember vége van ... Na, gombold ki szé­pen a blúzodat... Meg szerintem arra se lesz szükség ami alatta van. Még segített is. Később Marika arra kérte, hogy oltaná el a villanyt. — Ugyan már. kedveském — paskolt rá a fenekére Bódi —. alig pislákol ez. Meg aztán kü­lönben sincs minekünk az égvilá­gon semmi titkolni valónk. — Eközben végigmérte az immár ru­hátlanul . fekvő nőt, elégedetten konstatálva, hogy ami a formákat illeti, nincs azok körül semmi hi­ba. — És neked sincs. Inkább őrülj neki, hogy .ilyen csinos vagy... (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents