Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-12 / 35. szám
i 0 PETŐFI NÉPE • 1974. február 12. ciilliliiMllIll Villanyt kérünk a vasútállomásra! A megyeszékhely belterületén levő munkahelyekre naponta bejáró dolgozók nevében teszem szóvá, hogy Törökfái vasútállomásán még most is petróleum lámpával világítanak a sötétedést követően. Ez a gyenge, pislákoló fény pedig aligha garancia arra, hogy a vágányok mentén biztonságosan közlekedjenek az utasok, köztük a gyermekek. Az ügyben egyébként már régebben megtörtént az érdemi döntés, ám a megvalósítás körül némi huzavona van. Pedig — információnk szerint — már csak a villanyhálózat kiépítése, bekötése van hátra. A MÁV ugyanis még tavaly nyáron elvégeztette az állomási térség, valamint az épületek szerelési munkáit. Most a DÉMÁSZ-on van a sor. Az erre vonatkozó megerendelési iratok legalább négy-öt hónapja vannak az áramszolgáltató illetékeseinek birtokában, ezért is érthetetlen a kivitelezés elvégzésének halogatása. Gabnai Lászlóné Helvécia (Fehértói dűlő 2.) Válaszol az illetékes Lapunk tavaly december 20-i számának Olvasóinké a szó rovatában hoztuk nyilvánosságra a Nyugalmat és tiszta levegőt! című panaszt. Írója, a Kecskeméten lakó Lakos Cáspárné szóvá tette, hogy a belvároshoz tartozó Bocskai utcában van az egyik környéki termelőszövetkezet fuvarozórészlege, amely rendszeresen nagy forgalmat bonyolít le. Következésképpen gyakorta jönnek- mennek arrafelé a tehergépkocsik. Motorjaik zajt okoznak, kipufogógázuk pedig a levegőt szennyezi. A nyüzsgés elűzi az utcabeliek nyugalmát a légszeny- nyezödés miatt viszont megoldatlan a lakások szellőztetése. Mindezekre csak ráadás, hogy az autókról nem egyszer az utcára söprik a szemetet. A közhitekre a jakabszállási Népfront Szakszövetkezet elnöke. Nagy Béla juttatót el szerkesztőségünkhöz írásbeli választ. Ebből megtudtuk, hogy az említett részleg — amely 1973. január elseje óta fűi a lakosság rendelkezésére a Bocskai utca 19. számú házban — valóban szépszámú szállítási megbízásnak tesz eleget nap mint nap. A járművek a fuvar előtt, s azt követően gördülnek az iroda elé. Megállásuk után nem „járhat” tovább motorjuk — éppen a zaj csökkentése érdekében, amellyel kapcsolatban szigorú utasítást kaptak a sofőrök. A rakodómunkásokat pedig arra figyelmeztették, hogy mindenkor fokozottan ügyeljenek az utca tisztaságára, esztétikai rendjére. Ami a levegő szenyezését illeti, az aligha származik a szövetkezet autóitól, azokat tudniillik rendszeresen karbantartják, műszakilag felülvizsgálják, tehát csakis minimális lehet füstjük, kipufogógázuk mennyisége. A lapban megjelent visszásságokat a szövetkezet vezetősége még nem tapasztalta — meg kell itt említeni, hogy a Bocskai utcában más szövetkezetnek, illetve vállalatnak is van üzem'e, ahol szintén számottevő a gépkocsiforgalom —, ettől függetlenül intézkedés történt annak érdekében, hogy a jakabszállási fuvarozórészleg dolgozói a jövőben még felelősségteljesebben végezzék munkájukat. Szerkesztői üzenetek „A megyei kórház egyik dolgozója" jelige, Kecskemét: Bejelentését felkérésünkre kivizsgálta a Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat ellenőrzési osztálya, amely megállapításáról, intézkedéséről levélben tájékoztatta szerkesztőségünket. Eszerint a megyeszékhely Izsáki úton levő kórházi büféjének vezetője az elmúlt heteken át azért nem használta a mérleget, mert kizárólag előre csomagolt árut értékesített, így a külön súlymérés szükségtelenné vált. A hasonló panaszok megelőzése érdekében azonban most utasítást kapott, s ennek értelmében ezentúl mindig az eladótérben — s nem pedig a raktárban — kell helyet adnia a szó* ■ ban forgó eszköznek. Figyelmeztették még arra is, hogy az eladásra kerülő cikkek súlyát a vevő előtt köteles megmérni. Rajcsány Mátyás, Mélykút: A vonatkozó jogszabály szerint egy személynek, illetőleg családnak — ez utóbbihoz a házastárs és kiskorú .gyermeke, továbbá a házastárssal együtt lakó nagykorú hajadon, illetve nőtlen gyermeke tartozik — csak egy lakás és egy üdülő lehet a tulajdonában. Az azonos rendeltetésű többi ingatlant legkésőbb a tavalyi év december 31-ig kellett tulajdonosaiknak elidegeníteniük, tehát értékesíteniük, vagy másra átruházniuk. A lakás elidegenítésével kapcsolatban a helyi tanács végrehajtó bizottsága az érdekelt kérelmére — meghatározott esetekben és időre — felmentést adhatott. Amennyiben ön e lehetőséggel"1 á megjelölt határidőig nem élt, akkor utólag nyújtson be ilyen tartalmú beadványt Mélykút Nagyközség Tanácsa szakigazgatási szervéhez. Ha ugyanis r7 mint levelében írta — a saját házingatlan-tulajdonnal rendelkező felnőt korú gyermekei már külön családban élnek, akkor feloldható a haszonélvezeti jog alapján használt jelenlegi lakásának elidegenítési kötelezettsége. Összeállította: Velkei Árpád Gépek minden szélességi fokra A szovjet mezőgazdasági gépgyártás éghajlat diktálta követelményeket messzemenően figyelembe véve készíti a legkülönbözőbb mezőgazdasági gépeket, amelyeket a tundráktól a sivatagokig, mindenütt sikerrel használnak. A szél okozta talajerózió elleni küzdelemhez több gép és tartozék áll rendelkezésre. Ezek közé tartozik a mélyre hatoló talajlazító, amely nem forgatja meg a földet, csak elvágja a gyomnövények gyökereit. Ebbe a gépcsaládba tartozik egy különleges építésű vetőgép. amely több műveletet: műtrágyázást, hengerelést stb. végez egyidejűleg Ezek a gépek háromszorosára növelik a tér. melékenységet és 30 százalékkal emelik a terméshozamot. Ami a legfontosabb, megbízhatóan védik a talajt a szél erodáló hatásától. A Szibirják gabonakombájn kitűnően bevált az északi és a keleti országrészek vizenyős talajain. ahol a betakarítási idő igen rövid. Másfélszer több magot csépel. ki egységnyi idő alatt, mint az azonos osztályú gépek és gyakorlatilag nincs szemveszteség. (APN) Tél, erdő, favágók Egyik nap elfogott a nyugtalanság. Szédültem a nagyváros pokoli lármájában, fuldokoltam a füsttől, a özemet, torkot maró koromtól, levegőre szomjaztam, csöndre, a hegyek megnyugtató közelségére, fákra. Szemem előtt havas tájképek lebegték, fehér bundába öltözött hegyoldalak, jégszakállú fenyőóriások, keményre fagyott utak, már ahogy az ember a téli erdőt elképzeli. Az idei januárra azonban a legöregebb erdei emberek is alighanem úgy emlékeznek majd, hogy megfeledkezett a kötelességéről. Nem rázta ki kucsmájából a havat, nem ráncolta ösz- sze zord szemöldökét. így'aztán a téli Börzsöny, inkább tavanégylábú segítőtársa, Szedres, máris vontatta az emelődaruval felerősített traktorhoz. Ez az okos szerkezet tíz ember válláról vette le a rakodás nehéz terhét. önműködően megpakolja a vontatót és máris indul árkon- bokron át, a rakodóhelyre, ahol osztályozzák, minőség szerint szétrakják a hasábokat, májd jönnek a teherautók és széthordják a. szélrózsa minden irányába. Az Ipoly-vidéki Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság nagymarosi erdészete, tízezer hektáros. Míg a régi, „fejszés” korszakban egy ember jó, ha naponta 5 fát tudott kidönteni, ma nem adják alább 70—80-nál. Nagyüzemi mószerrel, nagyüzemi méretek0 Elszállításra várva ■ .. • Munkában a motorfűrész. SZias '»hangulatokkal"1'?a.fogadott:» megenyült léggel, térdig süllyedő sárral, pulóverre vetkőzött favágókkal. És akkora zajjal, hogy zengett, sistergett belé a táj. A gépesített favágók kezében valósággal átforrósodtak a szünet nélkül dolgozó motorfűrészek: hatalmas, 20—25 méteres tölgyek buktak le a domboldalon, sorra egymás után. Az emberek fejszével leaprították a kiálló ágakat, megint beleeresztették a fűrészt, s a feldarabolt törzseket, a brigád ben dolgoznák: idei- tervük megközelíti a tízezer köbméteres teljesítményt. Ez a munka még így, gépesítve sem nevezhető köny- nyűnek, de meg is fizetik: nem ritka az ötezer forintos havi fizetség. Kóspallag ősi ' favágótelepülés. Régen is, ma is itt nevelődtek a szakma „mesterei”, nincs olyan erdőgazdaság az országban, ahol ne lennének szép számban kóspallagiak. Mit jelent nekik az erdő? Otthont megélhetést, ök másképpen gyönyörködnek benne, mint a • Megtudtuk, hogy a nyersparketta Kecskemétre kerül, ott alakítják át késztermékké^ Ilyen szorW kapcsolatban áll az Afdld a hegyvidékkel. Foto: Kotro- ezó István. nagyvárosból idemenekülők. Nem is gyönyörködnek. Benne élnek. Ügy néznek a tájra, mint mi a házak rengetegére, minden meghatottság nélkül. Szeretik az erdőt, mert bőkezű. Munkát ad. Ajándékot is. Ezért kelnek útra vasárnaponként, hogy málnát szedjenek és élhullajtott szarvas- agancsot. Ez is pénzt hoz a házhoz, meg díszíteni lehet vele az otthonukat. Mindegyiknek szép nagy háza van, szépen berendezve és az erdő-adta tárgyakkal egyénien kicifrázva. Magam is szeretek minden tárgyat. ami fából készül: az erdőt hordja magában. A parketta, amikor megreccsen a lábunk alatt, mintha rossz álomból ébredne. Múlt és jelen szakadéka között akkor találna rá a rettenetes pillanatra, amikor kidön- tötték. A ruhásszekrény néha felnyög éjszakánként, ijesztő álma lehet! Talán a motorfűrészek könyörtelen fogsorára emlékezik, a kíméletlen fejszecsk- pásokra, amelyek leamputálták az ágait, gépekre, gyalukra, pácokra, mindama pokolbéli kínokra, amelyeket elszenvedett, amíg szekrény lett belőle! Hálás lehet egy tölgyfa a kéznek, amelyik kidöntötte? Az embernek, amiért halhatatlansággal ajándékozta meg, asztalt gyalult, vagy szobrot faragott belőle? A tölgy, amikor kidöntik, messzire hallatszó, mély, panaszos sóhajjal búcsúzik az élettől. Még élne. de már nincs szükség rá. Át kell, hogy adja a helyét, a most, növő , erdőnek,- a fiataloknak, az új generációnak. Nem pusztul eV még sémi. százféle formában él tovább: hidakban, vagonok falába épül, a bányák • Az erdőgazdaság saját fűrészüzemében, Verőcén fel is dolgozzák az erdőből küldött •.nyersanyagot. mélyén az ő erős vállán nyugszanak az omladékony járatok, szükség van rá, amíg él, de pótolhatatlan szolgálatot tesz az embernek „halála”^ után is. Szeressük és óvjuk tehát er- deinket, a fákat. Értünk vannak. —vadas— • A rakodóhelyen szétválogatják a hasábokat. Frank elképedve bámult ■ utána. Micsoda egy pasas! De abban azért egyáltalán nem volt biztos, hogy eredménnyel is fog járni. Bár ami a tényeket illeti, meg kell hagyni, Frank szakaszvezetőnek nem lett volna éppen ellenére egy kis kikapcsolódás. Mert voltak ugyan zavaró körülmények. Ám az étvágygerjesztőként lehajtott konyak, meg a vacsorázás közben elfogyasztott borkvantum már kezdte megtenni a hatását. Kezdett felszívódni a fejébe. Leült a rekamié szélére, és az ablak felé fülelt. Szinte teljes volt a csend — bár ő legszívesebben inkább halotti némaságnak vagy vihar előttinek nevezte volna —, csak néha szakította meg egy-egy tücsökciripelés. Később kis időre feltámadt a szél is. és megzörgette a házzal szemközti telken magasodó nyárfák levelét. A szoba különben — csak a rekamié melletti hangulatlámpa égett — határozottan jól festett ebben a Világításban. Egy békés otthon képét mutatta. Amire most mindenki, köztük Frank is annyira vágyott. Lévén, hogy se béke nem volt, se neki most otthona. Fölbontott egy újabb • üveget. Ezúttal azonban már Tokaji Furmintot választott. Szerette a zamatos borokat, amelyek áttetsző ragyogásúak voltak, s amellett sűrűk, akár az olaj. S amiben végképp nem hitt, az mégis bekövetkezett. Tán nyolc óra lehetett, amikor Bódi a két lányt betessékelte a hallba. — Ügy féltek szegénykék, hogy alig mertek velem elindulni. De- hát én mondtam nekik, hogyha egyedül maradtok otthon, az még rosszabb lesz. Mit csináltok majd, ha reggel betoppan az ellenség, mi? Mink meg azért mégis csak idevalósiak vagyunk. Hát nincs igazam, szakaszvezető úr? ... Na, csücsüljetek szépen bele a fotelbe, aranyoskáim. Aztán mondjátok meg Bódi Jani bácsinak, hogy mit akartok enni? Sonkát, téliszalámit, gyulai kolbászt? A két lány arca felragyogott. Miközben Frank vizslató szemmel bámulta őket. Közte és Bódi között némi ízlésbeni eltérés volt, a csicskás ezt szemmelláthatólag messzemenően figyelembe vette a kiválasztásnál. Azt a pirosképű, melles-faros teremtést nyilván magának szánta. ( — Én az olyan szegény embernek valót szeretem — szokta előszeretettel ismételgetni. — Mikor nem a semmit markolássza az emberfia.) A másik nyúlánkabb, szőke lány volt. Ez lesz nyilván az enyém — gondolta. A lány tisztának. sőt ápoltnak látszott. — Hogy hívnak? — nézett a szemébe Frank. — Katalinnak — mondta. — Engem meg Marikának — szólt közbe a pirosképű. — És Ja- nikám — nézett hirtelen Bódira —. én úgy megszomjaztam ettől a sonkától. Innék is valamit. — Na igyatok, aranyoskáim... Még szerencse, hogy a tolvajok, akik ezt a házat kifosztották, a poharakat ittfelejtették. Csak két pohárnyi bor kellett hozzá, és a lányok kezdtek belelendülni. Nagyokat nevettek, és egymás szavába vágva meséltek magukról. Kiderült róluk, hogy nem is lányok. Mindketten asszonyok. Pontosabban :. Katalin csak volt. Elvált. Marika pedig... Nos az ő flra katona, akinek csak a tábori postaszámát ismeri. Bódi közelebb húzta magához, ölelgette, körültapogatta. A pirosképű visongva nevétett, mintha a talpát csiklandoznák. — Tudod, aranyoskám, én sose szerettem a zsákbamacskát. Majd amikor fölhajtott még egy pohárral a furmintbői: — Én különben úgy gondoltam, szakaszvezető úr, hogy a szakaszvezető úrék fölmennének az emeletre a Katalinnal:.. Mi pedig itt lent maradnánk Marikával, és őriznénk a házat... Mert nagyon későre jár már. Frank egyetértett a javaslattal. Egy üveg bort vett magához. Katalin fogta a két poharat, és kissé imbolyogva elindult utána az emeletre vezető falépcsőn. Bódi úgy érezte, tökéletesen sikerült elrendeznie mindent. — Hallod, aranyoskám — kutya meleg van itt. Nem is hinné az ember, hogy már szeptember vége van ... Na, gombold ki szépen a blúzodat... Meg szerintem arra se lesz szükség ami alatta van. Még segített is. Később Marika arra kérte, hogy oltaná el a villanyt. — Ugyan már. kedveském — paskolt rá a fenekére Bódi —. alig pislákol ez. Meg aztán különben sincs minekünk az égvilágon semmi titkolni valónk. — Eközben végigmérte az immár ruhátlanul . fekvő nőt, elégedetten konstatálva, hogy ami a formákat illeti, nincs azok körül semmi hiba. — És neked sincs. Inkább őrülj neki, hogy .ilyen csinos vagy... (Folytatjuk.)