Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-12 / 35. szám
1 1974. február 18. • PETŐFI NÉPE 0 5 A szakszervezetek kulturális tevékenysége Interjú Urbán Pálnéval A szakszervezeti tagok száma Bács-Kiskun megyében ma már csaknem eléri a százhúszezret. Közülük hetvenezren az iparban dolgoznak. E számok leírása után felesleges hangsúlyozni, mekkora szerep hárul mindazokra, akik valamilyen formában a szervezett dolgozók tanulási, művelődési igényeinek kielégítésén, vagy az igények felkeltésén fáradoznak. Különösen előtérbe lépett az utóbbi időben a munkások művelődésének az ügye. A számtalan figyelmet érdemlő eredmény mellett még sok a javítanivaló ebben a munkában. A szakszervezetek egyre fontosábbá váló kulturális tevékenységét az SZMT agitációs, propaganda és kulturális munkabizottsága fogja össze és irányítja. Vezetője Urbán Pálné válaszolt a feltett kérdésekre. APRÓNAK TŰNŐ AKADÁLYOK Mikor gyógyít az új kiskunhalasi kórház? Kérdés: — Mit tesznek, illetve mit tehetnek a szak- szervezetek a dolgozók művelődése, tanulása érdekében? Hogyan határozná meg a legfontosabb feladatokat? Válasz: — A munkákat mindig a munkásosztály, s más dolgozó rétegek általános helyzetére, körülményeire kell alapozni. A tervezéskor segítségünkre vannak a párt- és SZOT-határo- zatok, melyek a dolgozók művelődési viszonyaival, s az ezzel kapcsolatos feladatokkal foglalkoznak. Szerteágazó teendőink közül csak néhányat említek. Mozgósítjuk a szakszervezeti tagokat a városi, községi területi rendezvényekre. Ugyanakkor szorgalmazzuk, hogy minél több kulturális eseményre kerüljön sor a munkahelyeken. Azon vagyunk, hogy sikerüljön megteremteni a megfelelő feltételeket a közművelődés kibontakozásához. Segítjük a felnőtt oktatást. Az általános műveltség fejlesztése mellett egyetlen pillanatra sem akarunk megfeledkezni a szakmai tudás emelésének fontosságáról; sőt, sajátos lehetőségeinkkel szorgalmazni kívánjuk és segíteni. Terjeszteni akarjuk, • s fokozatosan megszerettetni a kultúrát. Azt szeretnénk elérni, hogy csökkenjen azoknak a dolgozóknak a száma, akik a köz- művelődés egyetlen ágához sem kötődnek tartósan. Kérdés: — Milyen anyagi s egyéb lehetőségek és eszközök állnak rendelkezésre a fentebb vázolt célok elérésére? Válasz: — Azokban a helységekben, ahol a legtöbb munkás él és dolgozik, szakmaközi művelődési otthon működik, körzeti könyvtárral együtt. Ezeket az intézményeket Baján, Halason, Kalocsán, Kiskunfélegyházán és Kecskeméten egy év alatt kétszázezernél többen látogatják. Kulturális tevékenységük közben a művelődési otthonok egyre inkább az agitáció és propaganda bázisaivá is válnak. Figyelmet érdemelnek a művészeti csoportok és klubok. Kecskeméten a „Ciróka” bábegyüttes, s a kamarakórus, Kiskunhalason az irodalmi színpad, Félegyházán a képzőművész kör, s Baján, Halason az ifjúmunkásklub eredményeire figyeltek fel. Kérdés: — Elegendő pénzügyi támogatást kapnak az intézmények munkájuk végzéséhez? Válasz: — A művelődési otthonok és a könyvtárak támogatásán kívül évente mintegy húszmillió forint áll rendelkezésre ahhoz, hogy az üzemekben a szakszervezeti tagok tanulását, művelődését elősegítsük. Ha sir kerülne ezt az összeget a rendeletekben előírt rendeltetése szerint felhasználni, többet tehetnénk. A korszerű közművelődési munka végzéséhez elengedhetetlenül szükséges lenne a meglevő intézményhálózatot bővíteni' s felújítani. Jelenlegi állapotukban nem felelnek meg a velük szemben támasztott köve,- telményeknek. Kérdés: — Rendelkeznek-e megfelelő létszámú, s képzett közművelődési szakemberrel? Sikerült-e már kiépíteni egy jól működő, cselekvő, a dolgozókat a kulturális életre mozgósító aktívahálózatot? Válasz: — Bármilyen furcsán hangzik is, ez a tény: mindössze tizenöt főhivatású népművelővel rendelkezünk; beleértve a könyvtárosokat is. Talán nem kell bizonygatni, hogy a százhúszezres szakszervezeti taglétszámhoz méretezve ez nagyon kevés. Jó lenne elérni, hogy a nagyobb üzemekben főállású, vagy legalább tiszteletdíjas kultúrfelelős irányítaná, fogná össze a munkát. Méghozzá olyan, akinek valamilyen népművelési gyakorlata és előképzettsége van. Egy-egy üzemben kialakult ugyan az a „gárda”, mely a motorja, lelke a kulturális munkának. Például a Zománcipari Műveknél, a kecskeméti építőknél s a konzervgyárban. Másutt is ezt az utat járhatnák. A vegyi gépgyár s a bajai posztógyár például rendelkezhetne függetlenített kul- túrfelelőssel. Kérdés: — Jó alkalom, hogy megkérdezzem: tapasztalnak olykor olyasmit, ami azt mutatná, hogy baj van a szemlélettel is, a kulturális élet fontosságát tekintve? Válasz: — Örülök a kérdésnek. Ügy gondolom, hogy az egyik kulcskérdés ez. S mindenképpen égetőbb gond, mint az anyagi. A szemlélet megváltoztatása egyik legfőbb feltétele annak, hogy minden más változzon. Miről is van szó? Arról, hogy nerh látja még minden gazdasági s munkahelyvezető egyaránt fontosnak, hogy naponta rendszeresen művelődjenek a dolgozók. A napi termelési gondok valahogy elfedik előlük e fontos kérdést. S nem látják be, hogy a művelődés visszahat a termelőmunkára. Kicsit vulgárisán fogalmazva: a műveltebb, szélesebb látókörű embertől nagyobb s szebb eredményt várható a munkában. Nézzünk néhány példát a helytelen szemléletre. A kulturális munkát végzőket néhol nem becsülik meg eléggé. Ha mondjuk könyvtárszobáiért kopogtatnak, azt zaklatásnak veszik. A kulturális alapot- nem rendeltetésszerűen használják fel, s afelől sokszor önkényesen döntenek. A továbbtanuló dolgozókat nem egyszer akadályozzák tanulmányaik végzésében, nem hogy segítenék. Sok munkahelyvezető kimondva, vagy kimondatlanul úgy véli, hogy a kulturális élet „nem tartozik rá”, az „a szakszervezet feladata”. Természetesen a legkülönbözőbb módszerekkel igyekszünk azt a ma. még eléggé elterjedt szemléletet megváltoztatni. Igyekszem hozzátenni az elmondottakhoz, hogy szép számmal vannak igázgatók és más gazdasági vezetők, akik oda- adóan és értéssel támogatják a közművelődési munkát. Sajnos, egyelőre ők vannak kisebb szómban. FELVÉTELI HIRDETMÉNY A Színház- és Filmművészeti Főiskola az 1974—7S-ős tanévre felvételt hirdet színész és színházrendező szakra. A felvételre érettségizett» vagy az 1973—74-es tanévben érettségiző fiatalok jelentkezhetnek, a színházrendező szakon előnyben részesülnek azok, akik egyetemi, főiskolai végzettséggel rendelkeznek, vagy néhány évet már munkában töltöttek. Felvételi korhatár: színész szakon 18—22 év, színházrendező szakon 18—26 év. A jelentkezés írásban törKérdés: — Találnak meg- felelő „szövetségeseket” sokirányú és igazán szép munkájukhoz? Partnereket, akik ugyanúgy fontos feladatuknak érzik a szakszervezeti tagok, a munkások művelődését? Válasz: — Sietek kijelenteni, hogy igen. A sok-sok lelkes aktivistánk mellett egyre több „szövetségesünk” van. Jóleső érzés látni, hogy az utóbbi időben sokan belátják: g. szakszervezetek nem valamifajta „feltűnési vágyból”, s főként nem csupán formálisan foglalkoznak" a közművelődéssel. Belátják, hogy a szak- szervezetek lényegéből fakadó, felelősségen alapuló kötelező feladatok végzéséről van szó. A2t .Is sokan belátják, hogy ezt a szerteágazó munkát mi nem végezhetjük egyedül, csak kellő összefogással, valamennyi illetékes szerv, intézmény támogatásával. A TIT-tel kiemelkedően ió a kapcsolatunk. Az ott dolgozók tökéletesen felismerték az üzemi, munkahelyi kulturális élet jelentőségét, s előadókkal, tanfolyamok szervezésévei segítik a munkánkat. A tanácsi, területi művelődési házakkal is szépen alakul a kapcsolatunk. Különösen Baján és Kiskunfélegyházán. A megyei könyvtárral gyümölcsözően tudunk együttműködni. A nagyközségek könyvellátását például ezentúl közösen intézzük. Igyekszünk szorosabbra fűzni kapcsolatunkat a mozi üzemi vállalattal, a színházzal s a múzeummal is. Minden remény megvan rá, hogy sikerrel. * Kérdés: — Végezetül .arra lennénk kíváncsiak, hogy milyen lesz a szakszervezeti kulturális munka szempontjából az idei, 1974-es esztendő? Válasz: — Nem látványosságra, inkább folyamatosságra törekszünk. Természetesen a mi munkánk középpontjában is a felszabadulás harmincadik évfordulójának méltó megünneplése áll. Tizenöt 'éves a szociajis- tabrigád-mozgalom. Ebből az alkalomból nagyszabású vetélkedősorozatot hirdetünk, mely az egész megyére kiterjed. Országos kulturális szemlére is Sor kerül Kecskeméten. Ennek előkészületei javában folynak. Előkészítjük a szocialista brigádok szovjetunióbeli utazását. Bővíteni akarjuk az ifjúsági klubhálózatunkat, s növelni a felnőttoktatásban részt vevők számát.. Tovább is rendszeresen segítségét kívánunk nyújtani azoknak, akik arra adták a fejüket, hogy felnőtt fejjel továbbtanuljanak. Ezek lesznek az év fő feladatai. — Köszönöm a beszélgetést. Varga Mihály Kiskunhalason 1969. augusztus 20-án ünnepélyes keretek között helyezték el az épülő kórház alapkövét. A tervek szerint a 283,6 millió forintba kerülő im- pozárts létesítmény építési határideje 1974. szeptember 30-a, amely után megkezdődhet a kórház ágyakkal, műtőkkel, elektromos gépekkel váló felszerelése. A gyógyító munka megkezdéséről, az építkezés jelenlegi helyzetéről, az akadályokról beszélgettünk dr. Makay László kiváló orvossal, kórházigazgatóval és Tánczos Sándorrala városi tanács elnökével. — A kórház épíését — tájékoztat dr. Makay László — a Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat végzi. Az építészeti munka a vállalt határidő előtt befejeződött, s megkezdődött .az épület fokozatos műszaki átadása a beruházási vállalat számára. A 11. szintről lefelé haladva a 4. szintig ez már megtörtént. Ebazaz szeptember 30. helyett január 31-re. A minőségről ejtenék néhány szót. Valóban szépen dolgoznak, a csempézés, a festésmázolás, az ablakok zárhatósága kifogástalan. Tulajdonképpen az ország egyik legmodernebbül felszerelt városi típusú kórháza, minőségileg kiváló lesz. Az építészeti munkák átadása után a Medicor Műveik veszi át a „terepet”, amelynek szakemberei maximálisan hat hónap alatt végzik el a különböző szereléseket. A nyolchónapos építészeti határidő csökenésével reális lehetőség mutatkozik arra, hogy a kórház gyógyító munkáját már szeptemberben megkezdhesse. Van-e ennek valamifajta akadálya? — Aprónak tűnő akadályok ezt nem teszik lehetővé. A kórház számára a telefonkészülékeket, központot csak a jövő évben szállítják. A betegellátás egyik igen fontos, életet mentő berendezése mindent megtesznek, hogy a vállalt hat hónap alatt elvégezzék a szerelést. , A Városi tanács vezetői tettek-e lépéseket, hogy az akadályokat, amelyek a gyógyító munka megkezdése előtt állnak, elhárítsák? — Személyesen kerestük fel a telefonközpontot szállító vállalat vezetőségét, Megígérték, hogy ebben az évben biztosítják számunkra a berendezést, sőt a posta soronkívül vállalata annak, és a telefonkészülékeknek a felszerelését. A vácuumberendezés megszerzése nem könnyű feladat, mert egyrésze tőkés, más része szocialista importból származik. Ezzel kapcsolatban 'is történtek már lépések. A mosoda berendezése, gépeinek megszerzése már nem gond, hiszen az Egészség- ügyi Minisztérium, a megyei tanács sokat segített ebben, amikor szükség lesz rá, megkapjuk. Egy kórház, egészségügyi in- tézrpény működtetéséhez azonban «00 I pgÜliUfllŰö lilllüBSlB 9 Dr. Makay László: — Optimista vagyok... bői is látható, hogy jól dolgoznak a helyi építésvezetőség műszaki szakemberei és szakmunkásai, de jelentős segítséget kaptunk a vállalat vezetőségétől is. A menetközben felvetődő gondokat rugalmasan kezelik, s kívánságunkra kivétel nélkül megoldják. Jó a kapcsolatunk az építőkkel, és ebben nagy szerepet kapott az a szocialista szerződés, amelyet a kórház és az építőipari vállalat KISZ-szervezete kötött. Mit is tartalmaz ez a szerződés? A kórház orvosai vállalták, hogy az építőmunkások egészségügyi problémáival soron kívül foglalkoznak, részükre külön fogászati szakrendelést hoztak létre. Ezenkívül felvilágosító előadásokat tartanak rendszeresen a munkavédelem és balesetelhárítás tárgyköréből. A Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat KISZ- szervezete ennek ellenében vállalta az építési natáridő és a minőség feletti védnökséget. — Ennek a jó együttműködésnek tudható be — folytatta a kórházigazgató —, az építkezést jóval a határidő előtt fejezték be, A halasi épülete. kórház impozáns az oxigénvácuum rendszer is hiányzik, amelyet szintén a jövő esztendőre ígértek. A harmadik akadály a mosoda megnyitása körül jelentkezik. E létesítménnyel kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy az épületet a vállalat dolgozói elkészítik, de gépészetig berendezésének szállítását’ még' nem igazolták vissza, Ennek ellenére optimista vagyok, a gondokat — úgy vélem — sikerül áthidalnunk. Október végére, a város felszabadulásának 30. évfordulójára szeretnénk megkezdeni a gyógyító munkát. —■ A múlt év decemberében — vette át a szót Tánczos Sándor, a városi tanács elnöke — az érdekelt vállalatokkal együttműködési megbeszélést tartottunk, amelynek az volt a célja, hogyan lehetne az építkezés, a berendezés határidejét közelebb hozni. Parázs vita volt, de a Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat e rövid idő alatt bizonyított, túlteljesítette vállalását. Aggályaink voltak a Medicor Művek munkájával kapcsolatban. Fabók József, a medicor főosztályvezetője azonban megnyugtatott bennünket, Tánczos Sándor tanácselnök: — Negyven lakás várja az orvosokat... nem elegendő a szép épület, a jó felszereltség, orvosok, ápolónők is kellenek hozzá. A városi tanács végrehajtó bizottsága már kinevezte a kórház főorvosait, .azonban sok orvos még hiányzik. Ügy vélték, hogy állások betöltését lakások juttatásával lehetne meg- . gyorsitani. A várösi tanács előrelátó volt, s a kórház jövendő orvosai részére negyven lakás áll rendelkezésre, folyamatosan, ahogy az igények jelentkeznek. Nővérszállásukon jelenleg hatvannégy ápolónőt tudnák elhelyezni, de még rajtuk kívül háromszáz kellene. Ehhez nyújt segítséget a Szilády Áron Gimnázium, ahol már régebb idő óta folyik az egészségügyi szakkáderek képzése. A kiskunhalasi kórház gyógyító munkájának megkezdése előtt még sok gond, akadály áll. Az optimizmus, a segíteni akarás, az összefogás azonban mindezeket elhárítja legyűri, s októberben már a mai kor követelményeinek megfelelő módon dolgozhatnak orvosaink az emberek gyógyításáért. Gémes Gábor Nem születünk olvasónak ténik, amelyhez mellékelni kell: jelentkezési lapot, iskolai végzettséget igazoló bizonyítványt, életrajzot, S0 forint vizsgadij befizetését igazoló postai csekkszelvényt. (A művelődésügyi miniszter utasítása értelmében a művészeti főiskolákra jelentkezők egyidejűleg egy másik egyetemre vagy főiskolára is jelentkezhetnek.) Jelentkezési határidő: 1974. március 30. Cím: Színház- és Filmművészeti Főiskola Rektori Hivatala, 1088 Budapest, Vas utca. (MTI) 0 Olvasom, a statisztikában, hogy a magyar munkásság 4 százaiéiba érettségizett, 1 százaléka elvégezte, 45 százaléka pedig nem fejezte be a nyolc általánost. Azt hiszem, ez az arány nem megnyugtató. A műveltebb, a világot, a társadalmat tudatosabban ismerő ember jobb munkás, többre képes, többet tud adni a közös cél. a szocialista társadalom kiteljesítéséhez. Ezek alapigazságok, és felismerésük vezethet csak oda, hogy a munkásművelődés lényegéről és szükségességéről elmondott szavaink. javaslataink, határozataink teremtő valósággá váljanak. A felmérések szerit 1965-ben a munkásháztartásokban égy családtagra 630, 1972-ben pedig 883 forint kulturális kiadás jutott. Mondhatja valaki: a 253 forintos emelkedés kitűnő! Mások meg igen kevésnek tarthatják. Az igazság talán az, hogy az emelkedés nem nagy ugyan, de a munkásművelődés gyorsuló és bővülő folyamatát tükrözi. Ha ellenben azt vizsgáljuk, hogy rhiből adódik a hét esztendő 253 forintos emelkedése, már nem juthatunk egyértelmű eredményre. Egyrészt: az 1965 óta eltelt időszakban megdrágultak a kulturálódással kapcsolatos szolgáltatások, s drágultak a könyvek is (bár szebbek, mint voltak). Másrészt az is kérdés, hogy a szóban forgó 253 forintban milyen arányban szerepelnek a kultúra olyan határterületei. amelyek csak közvetve járulnak hozzá a művelődéshez. Érdekes adat. hogy 1971-ben átlag 60 forintot költött egy munkás könyvek vásárlásara! Átlagban igen kis összeg ez. két-há- rom közepes árú könyv mindösz- sze, mégis meg kell jegyezni, hogy ezzel a hatvan forinttal a munkásság az értelmiség és a parasztság között helyezkedik el! Ha csak ebből az egyetlen tényből, ebből a hatvan forintból indulunk ki, akkor is egyre bonyolultabb és sokat mondó felfedezésekre juthatunk. A hatvan forint tíz év alatt is csak húszkötetes házikönyvtárat eredményez. De milyen könyvtárat? S milyen könyvekből? Nyilván — és erre is számos felmérés válaszolt már — szépirodalomból, könnyű szépirodalomból elsősorban. Sőt — és hogy lássuk miről van szó, és mi a teendő! — túlnyomórészt giccses, selejtes művekből. Csak a könyvesboltok forgalmát kell figyelnünk: az érzelgős „csodaszép” művészregények, a felületen fecsegő útleírások, a krimik és más egyebek viszik el a pálmát. Hangsúlyozni szükséges: ha ezt nem látjuk, évekre konzerváljuk a rosszat, a kétségtelen változó bővülő érdeklődés sokszor még mindig meghatározó vadhajtásait. Arról nem is beszélve, hogy szakmai ismereteket bővítő könyvet alig vásárolnak az emberek. Egyrészt, mert az igény még erre nem érlelődött meg általánosan. másrészt mert jószerével nem is kapnak ilyeneket. Ha pedig nincs elegendő népszerűén, közérthetően megírt szakmai könyv, akkor hiába a felismerés, hogy a munkásság általános műveltségével együtt szakmai műveltségét is bővíteni kell. A különböző tanfolyamok, továbbképzések erre nem elegendőek. 0 Senki sem születik olvasónak. Senki sem tudja eleve: olvasás és művelődés összefüggő fogalmak, egyik nem létezik a másik nélkül. A könyvekhez már az általános iskolában el kell vezetni a gyermeket, és aztán végig erősíteni ezt a kapcsolatot a középiskolán át. tovább és állandóan. Hatásos' könyvpropagandára és sok, jól összeválogatott állománnyal rendelkező könyvtárra is szükség van. hogy csak ezt a két fontos összetevőt említsük. Nem véletlen, hogy közművelődésünk irányítói és magas szintű szervezői annyi gondot fordítanak az iskolai könyvtárak bőr 1 vítésére. Mert általában nem funkcionálnak megfelelően! Hogy miért, külön vizsgálódás tárgya lenne. Az sem véletlen, sőt művelődéspolitikánk jellemzője, hogy különböző mozgalmak szerveződnek, melyeknek egyetlen céljuk: az olvasó ember, és ezáltal a műveltebb ember. Az sem véletlen, hogy új könyvtárak épülnek. De látni kell, hogy még sokkal többre van szükség, és a meglevők kapcsolata sem a legjobb az emberekkel, akikért létrejöttek. Hogy miért nem az? Mert kevés a könyvtáros és munkaidejük nágy részét a mechanikus kölcsönzés foglalja le! Hol van ettől az az elképzelés, hogy a könyvtáros — kis könyvtárakban is — olvasói tanácsadója legyen, hogy jusson szellemi-fizikai ereje új olvasók szervezésére (a szervezést valami taralmasabb fogalomként értelmezve). Ez bizony még ritkán. elvétve valósul csak meg. Ezt megállapítani azonban nem elég, állandóan keresnünk és kutatnunk kell az új lehetőségeket és felhasználni a meglevőket. 0 A munkásról, és a munkás- művelődésről volt szó, arról, hogy mennyi a sürgető tennivaló, hogy tíz- és százezer munkás, olvasó emberré válva, művelt emberré legyen. Mert a műveltebb munkás nemcsak a közös cél, a szocialista társadalmom kiteljesítéséhez ad többet: egyéni haszna, egyéni öröme is több. magánélete is boldogabb, tartalmasabb! Sass Ervin
