Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-05 / 29. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1974. február 5. Kommunista építők felelősségével Dusnoki ötlet Decemberben a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat 6 pártalapszervezeténél is lezajlottak a beszámoló taggyűlések. Mi volt ezeken sajátosan az építők kommunistáira jellemző? Kókai Ferenccel, a vállalati pártbizottság titkárával — bevezetőként — a „statisztikázható” következtetésekből válogatunk. Eszerint. A felkészülés során a tagságnak mintegy 90 százalékával személyesen beszélgettek. A részvétel aránya 86 százalékos volt. Ha az aktivitást is „százalékoljuk’% ez körülbelül 25. A felszólalók fele fizikai munkás. — Mindjárt mélyebbre megyünk, ha a hozzászólások arányát tartalmilag rangsoroljuk — siet elevenebb mutatókra rátérni Kókai elvtárs. A szervezeti élettel az értékelők, bírálóan észrevételezők, javaslattevők 57 százaléka foglalkozott. A termelési kérdések, szociális problémák 20—20 százalékkal képviselték magukat, míg a többi néhány felszólaló egyéni s egyéb kérdésekre szorítkozott. Nehéz — de nem „siránkoznak” Megvan tehát az egyik sajátosság: középpontban a párt- alapszervezetek belső élete állt'. S ahogy mondani szokták, nem véletlenül. Az építőipari munka jellege — egyik vonása — a szétszórtság. Hatványozottabbak ennek a következményei, amikor ilyen vállalatról van szó, amelynek működési területe Ceglédtől Bajáig kiterjed. Ez a körülmény is szükségszerűvé tette a vállalati pártbizottság életrehí- vását — az irányítás magasabb színvonalú összefogása céljából. Mint ahogy párthatározat is szól a pártmunka színvonalmércéjének emeléséről. — Építőipari körülmények között így is nehéz foglalkozni az emberekkel — veti közbe a párt- bizottság titkára. — Pedig ez a pártmunka lényege: közelférni az emberekhez... A vállalat 4200 körüli munkása, alkalmazottja közül 2000 a bejáró. Vége a munkaidőnek: „Megy a buszom. Nem késhetek , le. a .vonatról.” — Vissza Jehet-e | őket V tartani r- beszélgetésre, rendezvényre. annyiszor, mint kívánatos volna, s lehetne is, ha helyben laknának? Vagy. Gépkezelő valaki az X-edik főépítésvezetőségen. Most ide kell kiutaznia, máskor amoda — több napra. Hogy párttaggyűlésre, politikai oktatásra bejöjjön, esetleg két napra is elhagyja munkahelyét havonta. Kókai elvtárs már is tisztázza. — Ezen persze nem „sírni” kell, nem is tesszük. Tudjuk, hogy ebben az iparágban ez van, s a pártszervezeteknek ilyen körülmények között is helyt kell állniok. Hogy tükrözték ezt a beszámoló taggyűlések? A mérce A mérce a KB 1972. novemberi határozata volt. Hogy ezt nemcsak jól ismerték, megértették a Bács megyei építők kommunistái, hanem megvalósításában is közreműködtek, — az eredmények támasztják alá. Volt miről számot adni a decemberi taggyűléseken. Nem „szorultak” sem a beszámolók, sem a felszólalások hangzatosra cirkalmazott általánosságokra, hanem a konkrét helyi pártmunka eredményeit, gyengéit és a tennivalókat taglalták. Nem is a részletek lényeget homályosító szövevényében, hanem a kulcs- problémákat megragadva, amelyek az építők pártmunkájában a legfontosabbak. A termelőmunkával, a gazdasági tevékenység kérdéseivel sem — úgymond — a termelési tanácskozás hangnemében foglalkoztak, hanem annak politikai mozzanatait emelték ki. A kormányhatározat alapján március 1-től foganatosított bér- intézkedések előkészítése során a párttagság jelentős agitációt végzett, hogy az zökkenőmentesen, az érintettek megelégedésére bonyolódjon le. Figyelemmel kísérték a végrehajtást is. A novemberi határozat szellemében még erősebb hangsúlyt kapott a vállalatnál a munkás- lakás-építés támogatása. Megállapodást kötöttek a Kecskeméti és Bajai Városi Tanács V. B— vei; ennek értelmében 1974—75- ben mintegy száz munkásukat, művezetőjüket juttatják lakáshoz vállalati segítséggel. A termelés pártirányítása és ellenőrzése igen komolyan érvényesült az alapszervezeteknél. Vizsgálták a gazdálkodás hatékonyságára, a munkaszervezés javítására vonatkozó párthatározatok megvalósulását. Támo-( gatták az ennek érdekében tett vállalati intézkedéseket. Több gazdasági vezetőt — főépítésvezetőt, építésvezetőt, ritkábban művezetőt.— számoltattak be az alapszervezeti vezetőségek. Nemcsak a puszta „meghallgatás” kedvéért, hanem, hogy annak alapján megbeszéljék, mi a kommunisták teendője. A pártmunka középpontjában: az ember Kézenfekvő, hogy ezzel összefüggésben már a pártélet olyan vonatkozásai is szükségszerűen szőnyegre kerültek, mint a szervezeti élet jobbítása — hogy a párttagság eleget tudjon tenni a megnövekedett követelmények- rlek —; a kommunisták személyes felelőssége a pártmegbízatások teljesítéséért; politikai nevelésük, szemléletük formálása —, hogy elhivatottságukat környezetük politikai befolyásolására tudással, elvi biztonsággal hitelesítsék. Tudjanak állást foglalni, határozottan kiállni akár „mindennapi”, akár bonyolultabb politikai kérdésben. Legyenek készenlétben mindig friss érvek a politikai felvilágosító munkában. — Milyen konkrét pártmegbízatást kaptak például a termelő munkában tevékenykedő párttagok? — kérdeztük Kókai elvtársat. A példák több irányból valók. Közös vonásuk, hogy az ember van a pártmunka középpontjában. Minden őérte történik. Olyan fontos létesítmények építkezésein, mint a bajai silónál, ilyen feladatot kap az alapszervezeti tag: Rendszeresen figyeld a munkakörülményeket; ha zavaró jelenségeket észlelsz, amelyek a folyamatos munkát gátolják, ’ rontják a munkakedvet, szólj, intézkedjenek, s javasolj. Gondod legyen rá, hogy mindenekelőtt a saját munkahelyeden, brigádodban megszokják a pontosságot, fegyelmet. Ha ti így dolgoztok, a hozzátok kapcsolódó más közösségeket is erre szorítjátok. Tapasztalják, hogy ti csak precíz munkát adtok ki a kezetekből^ de megkövetelitek, mások is ezt tegyék veletek. Ilyen kérdésben nemegyszer van szükség kiállásra, meggyőzésre. Mint abban is, hogy brigádunkban minél kevesebb legyen az igazolt hiányzás is. Vagy ennek megértetésében: igaz, hogy ez a munka nem olyan „kifizetődő”, mint az előbbi, de ezt is el kell végezni; nem maradhat „lyuk” a helyén. Pártmunka tehát a kezdeményezés. A 3-as alapszervezetnél a szocialistabrigád-vezetőket hívták össze megbeszélésre. Baján ugyanezt a művezetők bevonásával is tették. A közösségi érzést, a szocialista tulajdonosi tudatot — ez a mi vállalatunk, az enyém is — mélyítette, erősítette az 1973. május 19-én szervezett kommunista műszak. Több mint 3000 ember munkája révén 473 ezer forinttal tudta segíteni a vállalat óvodák, kollégiumok építését a megyében. (20 ezer forintot ebből Cegléd kapott, az ottaniak társadalmi munkájából.) A munkásosztály súlyának növeléséért Különös- gonddal foglalkozták a pártépítéssel. A pártba felvettek 83 százaléka munkás, főleg szakmunkás, míg a többiek felsőfokú végzettséggel rendelkező műszaki vezetők, örvendetesen, az új párttagok csaknem felé a fiatalabb — 30 év alatti — korosztályokból, KISZ-tagokból került ki. Ez utóbbiak háromnegyed részének KISZ-taggyűlés volt az egyik ajánlója. A novemberi határozat, illetve a megyei pártbizottság állásfoglalásának megfelelően erősödött tehát az alapszervezetekben a munkás- osztály súlya, szerepe. Ugyanakkor az új párttag műszaki értelmiségiekkel nőtt még ütőképesebbé a Itrömelés pártirányítása, amelyből szükségszerűen nem engedhet a rendkívül dinamikusan fejlődő vállalat pártbizottsága. Gondoljunk csak az építőkre váró nagyszabású feladatokra, s az ezeket megvalósító bonyolult, ugyanakkor óraműpontosságú követelményekkel dolgozó modern munkaszervezetekre, technológiákra, s nagyfokú gépesítettségre. Nagyfokú műszaki — emberi s gépi — fel- készültséggel képes csak a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat például legfontosabb tervfeladata, a lakásépítési program teljesítésére. Érzékeltetésül: A III. ötéves terv során 3232 lakást épített a vállalat. (Ebből 119-et az érvízsúj tóttá Nagya- ron.) A negyedik ötéves terv célkitűzése: 5540 lakás. Ebből eddig — tehát 3 év alatt — 2770, azaz a fele készült el. De míg 1973- ban 969 lakást adtak át, ebben az évben már 1274, jövőre pedig 1548 lakás felépítése vár rájuk... S akkor nem beszéltünk olyan nagy beruházásokról, mint a solti új Kossuth-adó, vagy a sok ipari, mezőgazdasági, egészségügyi stb. létesítmény. Igényesség Nagy tehát a vállalat egész kollektívájának felelőssége, s benne kiváltképpen az a kommunistáké. Ez a felelősségtudat jutott kifejezésre abban, hogy megnőtt az igényesség a párttagok cselekvőkészsége, magatartása iránt. Akik tessék-lássék végezték vállalt kötelezettségüket, vonakodva fizették a tagdíjat, nem járlak rendszeresen taggyűlésre — megkérdezték őket, mi a szándékuk? Ha aztán nem tértek jobb belátásra az elvtársi tanács után sem, a közömbösöknek tudomására hozták: nem erőszak a disznótor. Néhányat kizártak, többeket pedig töröltek a párttagok sorából. Mert ha egy párttag hébe- hóba jár el például taggyűlésre — „megmutatom már magam, el ne felejtsenek” — lehe-e számítani az aktivitására? Mikor nem is igényli a tájékoztatást, hogyan lehetnének érvei? Nem alulmarad-e, vagy legjobb esetben nem a „hallgatók, s bölcs mara- dók”-passzivitással, megalkuvással járatja le magát — még jó, ha csak magát —, amikor éppen téves, vagy ártó nézetekkel kellene szembeszállnia. Ami pedig a tájékoztatást ij- leti, több alapszervezetnél vetették fel a hozzászólók, hogy a vállalat vagy saját területük gondjairól gyakran keveset tudnak az emberek. Hogy Baján vagy Kiskunhajason is többször szeretnének hallani vezetők szájából olyan beszámolót, amely a vállalat egészének mozgásáról ad áttekintést. Mint ahogy a 2-es alapszerveZetnél1 az igazgató, a pártbizottság titkára; a főmérnök is beszélgetett már ilyen értelemben a kommunistákkal. Mert, hogy lehelnének enélkül a párttagok olyan informátorai társaiknak, akik „legalább egy lépéssel nem járnak előbbre” tájékozottság dolgában ? Más alapszervezeteknél — a gazdasági kérdésekről szólva — a munka ütemességének javítására, a vezetők következetesebb magatartására hívták fel a figyelmet. Legyen tervszerűbb az anyagi ösztönzés — mutattak rá a 3-as alapszervezetnél —, s az órabérben dolgozó is kapjon többet, ha nagyobb a teljesítménye. Általában mindenütt követelményként állították a felszólalók a fegyelem szilárdítását — minden területen. A vállalati pártbizottság értékelése szerint a beszámoló taggyűlések tartalmasabbak, élén- kebbek voltak az előzőeknél. Alkalmasak a párttagság felsorakoztatására, hogy kommunista felelősséggel segítsék a Bács megyei építőket adott szavuk valóraváltásában. Tóth István A dusnoki Egyesült Munkás- Paraszt Termelőszövetkezet gazdálkodásában lényeges helyet foglal el a fűszerpaprika-termesztés. Az elmúlt esztendőben 450, az idén már 500 hektáron termesztik e fontos fűszernövényt. Ebben az évben már a háztáji gazdaságok is bekapcsolódnak a paprikaprogramba. Mintegy 50 hektárnyi területen termesztik. Fontos bevételi forrás is a paprikatermesztés, mert az elmúlt esztendőben csaknem 31 és félmillió forint jövedelmet hozott. Említést érdemel a magtermesztés. A korszerű^ fajták elterjesztését segíti a közös gazdaság azzal is, hogy a kalocsai körzet gazdaságai részére előteremti a szükséges vetőmagot. Tavaly 2 és félmillió forint értékben fémzárolták e fontos fűszernövény szaporítóanyagát. A kutatók, valamint a mező- gazdasági nagyüzemek együttes erőfeszítései nyomán kialakult a paprika korszerű termesztése. A nagy mennyiségben termelő közös gazdaságok azonban nem elégedtek meg ezzel. Arra törekednek, hogy félkész áruként adják át a paprikát a feldolgozó vállalatnak őrlésre. Ezért maguk végzik az utóérlelésen kívül a szárítást is. Így van ez Dusnokon is, ahol 1968-ban építették az első vegyeshasznosítású szárítót. Tavaly már három szárítóalagút- jukban 24 óra alatt 60—140 vagon félkész terméket állítottak elő. A paprika termesztésének fontos fázisa az utóérlelés, ami befolyásolja a festéktartalmat. Ma már alig alkalmazzák a hagyományos módszert, vagyis a spárgán füzérekben történő szárítást, , hanem hosszú, vékony nercekben történik az utóérlelés. A nagyüzemi termesztés itt a korszerűsítést követelte. A dusnoki termelőszövetkezet vezetői hosz- szas töprengés után jutottak el a ládás érlelési módszerhez. Eszerint szellős ládákban, amelyekre alul dróthálót erősítenek fejeződik be a fűszerpaprika érése. A tavalyi tapasztalatok kedvezőek. Ezzel a módszerrel ugyanazt a festékanyagot tudták elérni, mint a régebbivel. Ezért elhatározták, hogy az idén az egész termést így érlelik. Tízezer ládát szándékoznak készíteni saját üzemükben, ahol a deszkát is maguk fűrészelik, a hálót is szövetkezeti tagok fonják. • A dróthálót készítő gépet is maguk konstruálták. Bolvári József, Tóth Miklós és Tarlós Pál foglalkoznak a drótháló szövésével. Papp Zoltán al JJv UvOU az lagsorba — Hát az bizony nem len- • ne ió. Mármint, ha összeakadnánk egy őrjárattal. En mindig azt szoktam mondogatni, hogyha egyszer valami sikerült, ugyanazzal a dologgal kapcsolatban még egyszer ne tegye próbára az ember a szerencséjét, mert könnyén ráfizethet... — Ne elmélkedjen itt maga nekem. Inkább arra feleljen, hogy mit csináljunk? — Arra gondoltam, szakaszvezető úr kérem, hogy keresünk valami félreeső helyen egy fáintos kis házat, oda bepakolunk, és amikor kényelembe helyezkedtünk. akkor ráérünk eldönteni a jövőt. — De hol az a ház, Bódi? Hiszen már délután van. és mi még itt vagyunk az utcán. Ahol esetleg tábori csendőrök is cirkálhat-, nak. Bódi összerezzent. — Ja. ne is tessék őket emlegetni. szakaszvezető úr. Már amikor csak felőlük hallok, attól kiver rajtam a libabőr ... Délelőtt, amikor poroszkáltunk be a városba, alázatosan jelentem, én jól körülnéztem ám ... Nekem az az elvem, tetszik tudni, szakaszveze- lő úr, hogy ahol az ember elhalad, ott jól nyissa ki a szemét, mert nem tudhatja, mikor veszi esetleg hasznát annak, amit ott és akkor meglátott... No hát ennek a fránya folvónak a túlsó partján nagyon takaros kis házakat láttam ám én ... Talán tetszik rá emlékezni, mikor amellett a liget mellett elhajtottunk Be-benéztem közben egy-egy utcába ... Igen fáintos kis házak lehetnek azok... Világ életemben valami ilyesmit szerettem volna... Elől egv kis virágoskert, amitől mindig jó szagú a ház. Hátul meg a veteményes. Amiből nagy pénzt árulhat egész évben az asszony kint a piacon. Mert tetszik tudni, ha én egvszer megnősülök, csak olyan asszonyt veszek el, aki nem veti meg a niacozást,.. Tessék, elhinni, abban van a nagy pénz. Valóságos aranybánya ... — És hogy fogunk átmenni a hídon? — vetette közbe Frank, akit valósággal elkábított már ez a hatalmas szóáradat, s akinek egyetlen vágya volt csupán: négy fal közé kerülni valahol, és azon- nyomban megszabadulni ettől az átkozott ládától. — Láthatta Bódi. hogy szuronyos őrszem őrzi. Nem is fognak bennünket átengedni ... És igazuk lesz... Ez pont olyan, mintha mi az oroszok elébe kocsikáznánk... — Azt csak tessék rámbízni, szakaszvezető úr — mondta Bódi és közécsapott a két lónak. — Arra való a nyílt parancs. A híd torkolatában valóban útjukat állta a szuronvos őrszem. — Hová mennek? — kiáltott rájuk. — Itt mostantól fogva tilos az átjárás! Frank elővette a nyílt parancsot. — A túlsó partra igyekszünk. Weinkheim alezredes úr személyes megbízásából. — En nem ismerek semmiféle Wenkheim alezredes urat. Én csak Farkas Pál főhadnagy urat ismerem. Aki viszont azt mondta nekem, hogy még ha a magasságos atyaúristen jelenne is meg itt az angyalok és az apostolok kíséretében. azt sem engedhetem át. Közkatona volt az őr. Bódi leszállt a szekérről, és mellélépett. — Idefigyelj, pajtás. Nálunk itt van ez a nyílt paráncs. Minket az alezredes úr átküld a túlsó partra, mert ott fontos dolgot akar velünk elintéztetni... Megmondom én neked, ha annyira kíváncsi vagy rá... Ott lakik az édesanyja... Ágyban fekvő beteg ... Azt kell áthoznunk, aztán egy házat rekvirálni neki... fis ha te tovább akadékoskodsz, mi nem bánjuk, pajtás. Visszamegyünk dolgavégzetlenül... És én nem tudom, hogy kicsoda az a Farkas Pál főhadnagy úr, aki téged kioktatott, de azt garantálhatom, hogy Wenkheim alezredes úr felsírttá fogja aprítani. Méghozzá veled együtt. Te teljesíted a pa- rancsot. Jó. rendben van. De mi fél óra múlva visszajövünk, csakhogy nem egyedül ám. És visszatérünk a dologra. Persze akkor már te nem emlékezhetsz tovább ... Pillanatnyi, igen hatásos szünetet tartott s csak aztán folytatta: — Nos, pajtás, mit határoztál Én csak azt mondanám, engedj át bennünket. Téged biztos leváltanak egy fél órán belül, úgyhogy már itt se leszel, amikor jövünk visszafelé... Nemhogy a te Farkas Pálod. hanem az égvilágon senki nem fogja megtudni, hogy átengedtél bennünket... Te viszont nagyon jól tudod, hogy milyen veszedelemtől menekültél meg ezzel... Nos?... — De gyorsan! — mondta szinte kiáltva a szuronyos. és félreállt az útból, mintha el akarnák gázolni. Soha még kocsi ilyen sebességgel nem száguldott át ezen a hídon. S alighogy átértek, mindjárt el is kanyarodtak a kibetonozott oldalúton. — Jobb nem szem előtt lenni — — fordult hátra Bódi. — Vagy a szakaszvezető úrnak nem ez a véleménye? — Nem r— mondta mély meggyőződéssel Frank. — Hanem az, hogy magát fel kellene akasztani. De azonnal. Itt erre a fára, ni. — Én inkább ezeket a házakat nézném, szakaszvezető úr. Tessék csak nézni. Micsoda villák! Sose láttam még ilyet. Ráadásul hat egyforma egymás mellett. Még válogathatunk is. Na. Bódi, sose volt még olyan úri dolgod, mint amilyen most lesz. (Folytatjuk)
