Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-05 / 29. szám
1974. február 5. • PETŐFI NÉPE • 5 Gyökerestül vagy gyökerestől? A „valakivel vagy valamivel együtt" jelentésű -stul, -síül társhatározóragnak van a mindennapi beszédben -stól, stöl változata is. Nézzük meg, nyelvérzékünk szerint melyik a helyesebb! Gyökerestül vagy gyökerestől, fiástul vagy fiastól, családostul vagy családostól? Ezekben az alakpárokban sokan talán a másodikat tartják jónak. De már a megszilárdult szólások hatására, mint pl. megjöttek ku- tyástul-macskástul, megette sző* röstül-bőröstül, a rag -stul, -stül formáját érezzük helyesnek. Mi lehet az oka ennek az ingadozásnak? Feltétlenül az, hogy a ragba beleérzik a -tói, -tői határozóragot. A -stul, -stül alakot ugyanúgy tájnyelvinek tartják, mint ahogyan az ebbül, ab- bul is tájnyelvi forma a köz- és irodalmi nyelvi ebből, abból mellett. Ha nyomon követjük a -stul, -stül rag kialakulását, megértjük, hogy miért ez az alakja a .helyes. Vagy fél évezreddel ezelőtt keletkezett az -st módhatározó rag. A -t, -tt határozórag nyelvünk ősi öröksége. Ez a rag ma már elavult, helységnevekkel azonban használjuk ma is (Pécsett, Vácott, Fehérvárt). A nyelvtörténet során hely-, idő-, állapot- módhatározóként is szerepelt, pl. vásárt (vásárban), az idétt (az idén). Megtaláljuk az itt, ott, mindenütt, együtt határozószavak végén és sok névutóban: alatt, fölött, képest stb. Az -s képzős melléknevekhez módhatározói jelentésben ezt kapcsolták, pl. egyenest, vegyest, alázatost (egyenesen vegyesen, alázatosan). Az első kettőt még ma is használjuk. Tehát jelentésben ez a rag egyenértékű volt az -art, -en módhatározó raggal. Ez utóbbi minden melléknévhez hozzájárult, a -t csak az -s képzősekhez. Ez a korlátozódás alakította ki az -st ragot. Kialakulását olyan esetek segítették, amikor az alapszó kihalt a nyelvből. Az örömest határozószót ißa úgy elemezzük, hogy az öröm főnévhez -e kötőhangzóval tesz- szük az -st ragot. Régen azonban volt örömes melléknév is (pl. örömes lélekkel). Később az -st rag, egységessé válva, olyan szavak végére is került, ahol az -s-nek már nem volt képzőjellege. Pl.: folyvást, nézvést (a „folyva, nézve” határozói igenévhez), mihelyst (a „mihelyt” alakváltozata). Ehhez az -st raghoz járult az -ul, -ül mód-állapothatározó rag, és így alakult ki a -stul, -stül társhatározórag. Legrégibb előfordulása a „teljesen, egészen” jelentésű mindenestül határozószó. Ez a minden alapszó hatására összefoglaló jelentést kapott így alakult ki „mindennel együtt” jelentése. A ragot aztán ebben a jelentésben más szavakhoz is hozzátették, pl. testes- tül-lelkestül. Nagy leíró nyelvtanunk szerint csak ez a -stul, -stül rag a szabályos forma, annak ellenére, hogy a mindennapi beszédben gyakran hallható a -stól, -stől rag is. Helyesírási szabályzatunk is csak ezt a változatot ismeri, a másikat meg sem említi: „A -stul, -stül határozóragban rövid az u, ü: családostul, fiástul, ruhástul, csőstül, feleségestül, gyerekestül stb.” Kiss István BURUNDI, SZIKKIM, SZAMOA Könyv a világ országairól Hol van Guatemala? Mekkora a területe? Milyen államformában élnek lakosai? Mi történt Mongóliában a mandzsu uralom alatt? Mit kell tudni a kínai Csin-, Tang- vagy a Szuj-dinasz- tiáról? Hogyan alakult ki a vatikáni állam és milyen a jellege;- felépítése? Van egy frissen megjelent könyv, egy imponálóan szép kivitelű vaskos kötet, amelyben mindezt megtalálja az érdeklődő, A Kossuth Könyvkiadó jelentette meg nemrégiben a Világtörténelmi Kisenciklopédia című müvet. Németből fordították e becses értékű kiadványt, s negyvenezer példányban adták át az olvasóknak. Ez a szám magában is mutatja, mennyire megnőtt az érdeklődés hazánkban a távoli országok, népek iránt. A televízió külpolitikai műsorainak népszerűsége is erről tanúskodik. A földkerekség valamennyi — ma már száznál jóval több — országának tömör jellemzését, dióhéjba foglalt történetét, sajátos vonásainak rajzolatát kapja e mü lapjain az olvsó. Természetesen a nagy és ismert államokról részletesebb, bővebb adatokat találunk. S megismerkedhetünk olyan országokkal is, melyek neve ma még keveset mond nekünk, idegenül hangzik. Burundi, Szikkim, Szamoa épp ügy idegen még a legtöbb magyar fülnek, mint Trinidad és Brunei. Vagy éppen a Reunion nevű gyarmat. Az ábécé elején álló Afganisztántól a sort záró Zöld-foki Szigetekig annyi sok ország ország, nép, táj arculatát, jellemzését tárja elénk a gazdag tartalmú kötet. Érdemes időnként kézbe venni, lapozgatni. V. M. (Tóth Sándor felvétele.) LÁTOGATÁS A KECSKEMÉTI PEDAGÓGUS ÉNEKKARNÁL Kóruspróba az ebédlőben Tizenharmadik évadját kezdte meg 1973 szeptemberében a Kecskeméti Pedagógus Énekkar. Először 1961-ben Adám József vezetésével alakult meg a kórus, majd a karvezető halála után, 1968-ban Vörös János, a mostani karnagy szakmai irányításával indult újra a munka. A Pedagógusok Szakszervezete, s főként dr. Búzás János városi titkár nyújtott segítséget a karnagyoknak. A működéshez szükséges anyagi feltételek megteremtése azonban mindenképpen kevés lenne, ha nem volnának a muzsikát, az éneklést és a zene teremtette közösséget szerető emberek, akik — sokszor személyes áldozatok árán is — vállalják a szerda esti próbákon, a- szerepléseken való részvételt. Amikor meglátogattam a kórust, rendkívüli próbára gyűltek össze, hogy repertoárjuk fel- frissítésére új művekkel ismerkedjenek: Karai József, Balázs Árpád egy-egy női kari műve mellett Mérész Ignác, jelenleg Kecskeméten élő fiatal zeneszerző Madarak című népdalszvitjét próbálták. A szerző a háromszólamú vegyeskarra és zongorára írt darabot a Pedagógus Kórus számára komponálta. A baráti, sőt családias hangulatú, de fegyelmezett munká-. ban eltöltött próba után beszélgettem a kar tagjaival és vezetőjével. Bálái Margit — Kiss Ferenc- nével együtt — az első megalakulás óta tagja a kórusnak. O tájékoztatott a kezdeti időszakról. Ma is szívesen emlékezik az Ádám József vezetésével aratott és a későbbi sikerekre, az egyhetes balatoni kórustáborra (amihez hasonló bizony ma is nagymértékben segíthetné a kórus közösségi és szakmai fejlődését!) Moduna János- né — Tombor Nándorral a városi pedagógus szakszervezet kulturális felelősével — a kórus társadalmi vezetője, ö gondozza a kottákat, tartja nyilván a tagokat. — Énekkarunknak 35—40 törzstagja van. Rájuk mindig lehet számítani, ok nélkül soha nem maradnak el. Szeretnénk, ha ez az év a kórus életében meghozná a tagság eddiginél nagyobb állandósulását. Kórusunk tagjai különben jórészt pedagógusok, énekszakosok és más tárgyakat tanítók, óvónők, de van közöttük elektroműszerész, irodai dolgozó, diák. A 11. Rákóczi Ferenc Általános Iskola ebédlőtermében próbálnak a dalosok. A kórustagok között található if j. Lőnncz Béla a ballószögi iskola igazgatója, aki feleségével jár be a próbákra, mindig örömmel és szívesen, akárcsak dr. Frigyesi Ferenc, a kertészeti főiskola tanára. — Egy kicsit nehezen szántam rá magam arra, hogy Vörös János karnagy hívására eljöjjek a kórusba. Most már azonban életemnek szerves része a karéneklés. Marton Imrénétől és Zsiskő Máriától azt kérdeztem, hogy mit szeretnek énekelni, melyik zenei stíluskor áll hozzájuk legközelebb. — Egyaránt szeretjük a madrigálokat és a népdalfeldolgozásokat, Kodály műveit és Bach muzsikáját. A karnagyunknak jó ízlése van, megbízunk benne, mindig kedvünkre való darabokat választ. Vörös János karnagy a kórus programjáról, terveiről tájékoztat: — Évente négy-öt alkalommal szerepelünk. Rendszeresen fellépünk a decemberi és a júniusi pedagógusünnepségeken. Ezeken kívül városi rendezvényeken, olykor a Filmharmónia hangversenyein szerepelünk. Most a tavaszi kiskőrösi minősítő kóruspódium hangversenyre készülünk. Szeretnénk megvédeni a2 1972-ben Székesfehérvárott szerzett aranykoszorús minősítésünket. Nagy örömünkre szolgálna, ha egyszer a kecskeméti felnőtténekkarokkal együttesen koncertet rendezhetnénk. Fontos feladatunknak tartjuk a fiatalok bevonását a karéneklésbe, hogy az iskolai karokból kinövő fiúk és lányok megtalálják nálunk muzsikáló közösségüket. Nagyon örülünk a pedagógusgyerekek jelenlétének is. Vannak, akik szüleikkel, édesanyjukkal együtt jönnek. A felnőttek sorában szívesen látnánk persze még több pedagógust! Amint az már a beszélgetés során kiderült, igyekszem a kórusirodalom sokféle korszakát képviseltetni műsorunkban. Különösen fontos feladatunknak tartom, hogy a kortárs szerzők műveit propagáljuk! Szép és gazdag program, dicséretes törekvések. Megérdemlik a zenekedvelők és a hivatalos szervek érdeklődését, támogatását. A kórus tagságának és vezetőjének lelkesedésében és ügyszeretetében biztosan nem lesz hiány! Iltzés Mihály (Tóth Sándor felvétele.) A kisvárosok holnapja A demográfiai kézikönyvek többnyire a fővárosoknak és a nagy ipari központoknak szentelik figyelmüket. Az óriások kisebb testvérei árnyékban maradnak. Pedig a kisvárosokban él az emberiség nagyobb része. A szocialista gazdasági tend- szer lehetővé teszi, hogy a terv• Karaganda. Tervezőintézet. gazdálkodás során országszerte úgy telepítsék az ipart, hogy az a társadalom egészének, és kü- lön-külön minden tagjának a legmegfelelőbb legyen. Éppen ezt a célt szolgálja a nagy ipari központok fejlődésének visszafogása, és a közepes és kis ipari települések fejlesztése. Nem is olyan régen még igen kevesen ismerték például az. olyan városokat, mint Sevcsenko, Navoi, Togliatti, Naberezsnije Cselni. Itt hozták létre, vagy napjainkban építik azokat a gigantikus, vállalatokat, amelyekkel együtt terebélyesednek maguk a városok is. A Szovjetunió térképén évente 20 új település neve jelenik meg. De mi van azokkal, amelyek mögött sok száz éves történelem áll ugyan, de nem emelkedtek a nagyobb ipari központok kategóriájába? Példa erre a Vólga-parti ősrégi orosz város, Uglics. Alapítása óta több száz év telt el. A Volga széles kereskedelmi útja hozta létre. A város ismerte a virágzás éveit. Aztán kihunyt. És másodszor is a Volga lehelt bele életet. Az uglicsi vizierőmű, amelynek magas betongátja eltorlaszolja a folyót, energiát ad az úszó és vasúti darujavító üzemnek, valamint a műszakilag tökéletesen felszerelt új óragyárnak. Ez utóbbiból évente körülbelül egymillió terméket exportálnak. A vízierőmű ad energiát természetesen a híres uglicsi sajt- üzemnek is. A világsajtóban gyakran találkozhatunk a „depresszió körzetei” kifejezéssel. Egyre inkább azokat a városokat nevezik így, amelyek természeti kincseik kimerülésével, vagy az üzemeikben gyártott áruk konjunktúrájának csökkenésével elveszítették egykori jelentőségüket. Az Egyesült Államok térképén nem egy ilyen város található. Hogy áll ez a kérdés a Szovjetunióban? Itt van például a szovjet szénbányászat központja, Karaganda. A kilencedik ötéves terv során a karagandai medence 41—44 millió tonna szenet ad. És bár az előrejelzések szerint a szénmedence tartalékai még hosszú időre elegendők, Karaganda megkezdte második életét. Előtérbe kerül a gépipar, • Mangislak-félsziget, Sevcsenko város. A gigantikus vállalatokkal együtt terebélyesednek maguk a városok is. (Fotók: APN—KS — I. Budnevics felvételei.) a könnyű- és élelmiszeripar, az energetika. £s még egy tendencia jelentkezik a város fejlődésében. Ka- ragandában jelenleg öt felsőfokú tanintézet és hét tudományos kutatóintézet működik. A legutóbbi években nyitotta meg kapuit a kooperációs, és a pedagógiai főiskola. Egyetemet is kapott a város. Végezetül egy adat: a kilencedik szovjet ötéves terv az ország 500 kis- és közepes városának fejlesztését irányozza elő. Jurij Fedorov (APN—KS.) OLVASÓNAPLÓ Könyvek között Űj — vagy látszólag új — műfaj kapott irodalmi rangot napjainkban: az interjú. Régebben lenézett, alkalmi műfaj volt, mely a hirtelen elrohanó napok sodrában egy pillanatra valakire irányította a reflektor- fényt. Ezek a portrék nem mindig sikerültek. A kérdésfeltevő rossz irányba haladt. Vagy pedig a kérdései voltak rosszak. Valljuk meg, sok korábbi interjú ott porosodik az újságok és folyóiratok évfolyamai között bebalzsamozva. De manapság „felnőtt” műfaj lett.' Megnőtt a rangja, Ily- lyés Gyula felvette Hajszálgyökerek című kötetébe például a Hornyik Miklósnak adott interjút, „A vilá- gosság szürrealitástája” címmel. Ezzel a gesztussal mintegy magáénak is tekintette ezt az írást. Az Élet és Irodalom nagy sikerű interjúsorozata két kötetben jelent meg, Látogatóban címmel. Abbahagyva a sorozatot — szinte „kizárta” az érdeklődés fényköréből a kimaradt írókat: Buda Ferenctől Mészöly Miklósig. Nagy könyvsiker volt a Modern Könyvtár sorozatban megjelent Interjú című kötet (nagy írók műhelyében), hisz ki ne lenne kíváncsi Dürrenmatt vagy Sartre vallomására? A közelmúltban jelent meg kötetben Bertha Bulcsú írók műhelyében című kötete, melyben folytatta nagy sikerű portréinak első sorozatát a „Meztelen a király”-t. (Ezek az interjúk a pécsi irodalmi folyóiratban, a Jelenkorban láttak napvilágot.) Miért sikeres e két interjúkötet? Talán azért, mert Bertha Bulcsú közvetlen íróbarát- ként kopogtat be társaihoz, leül asztalukhoz, megkóstolja pálinkáikat és boraikat, s közben elbeszélget velük. Ezek a koccintások, baráti poháremelések adják meg e beszélgetések fesztelen légkörét. Az író az interjúkkal mélyre tud hatolni. A lényegre tud figyelni. (Hisz Cseres szülőföldje, Gyergyó; Csuka Zoltán „két hazája”; Déry csend- és napsütés-imádata; ' Fodor András józansága a pénzügyekben; Garai Gábor vibráló idegessége; Illés Endre éjszakai alkotóideje; Illyés Gyula magakészítette fürdőmedencéje — nemcsak azért érdekes, mert róluk van szó, hanem mert minden apró vonás közelebb visz a mű és az alkotó megértéséhez.) Jók Bertha Bulcsú kérdései. Nem tűnik el közben az író. Szerencsés ötlet az, hogy vissza-visszatér a gyermekkor hatásához. Ez minden esetben sokat elárul. Még valamit: hitelesnek érzem ez írói portrékat. S megelevenítő erejű- eknek. Egy példával szeretném igazolni. Egyszer én is jártam Illés Endre gellérthegyi otthonában. Láttam hatalmas könyvtárszobáját, szép festményeit, hallgattam családi örökségének számító lemezét, láttam íróállványát, én még találkoztam kedves macskájával, ismerem — írásaiból — néhány gyerekkori élményét. Igen, ez így történt. Jó írás, jó portré. Befejezésképpen egy „gyászkeretbe” való interjúról szeretnék szólni: a Jelenkor 1973. decemberi számában jelent meg Bertha Bulcsú egyik új interjúja, melyet nem sokkal Darvas József halála előtt készített. Ez a tény, a halál kérlelhetetlen ténye természetesen más „akusztikát" ad az írásnak. Most már sajnos, nemcsak arra figyelünk, hogy milyen volt az orosházi udvar, mi lett Darvas testvéreivel, mikor érzett honvágyat, hanem arra, amit Bertha erőteljesen aláhúzott: „Mennyit bir ki egy író?” Mert ez a kérdés ma már tragikus színezetű. Hisz hiába keresnénk az Írószövetségben. Vagy otthonában. Vagy a közélet ezernyi ünnepi és hétköznapi eseményén. S hadd fejezzük be e sorokat Darvas szavaival: „Igazában nem éreztem még halálfélelmet. Mostanában van néha, kicsit egzaltált, enervált módon. Ha belegondolok, úgy lesz a világ, hogy számomra már nem lesz, akkor feljönnek bennem ezek a rettenetes szorongások.” Szekér Endre
