Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-03 / 28. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1974. február 3. Kiskunfélegyházi séta Félegyháza múltja hosszú évszázadokra nyúlik vissza. Zsigmond király uralkodása alatt alapították a kunok, majd 200 éWel ezelőtt — 1774. február 4-én — Mária Te­rézia mezővárosi rangra emelte. Gazdasági életének fellen­dítésére az ezzel járó vásártartási jog nyújtott némi lehe­tőséget. A város lakói mindig munkaszerető emberek vol­tak, mégis az igazi fejlődés kezdetét a felszabadulástól szá­míthatjuk, amelynek 30. évfordulóját is az idén ünnepük a félegyháziak. Valójában az iparosítás és a mezőgazdaság szocialista átszer­vezése teremtette meg a gazda­sági élet fellendítésének igazi le- lehetőségét. Ebben az ipari tradí­ciók nélküli városban már az első ötéves terv idején felépült a Bányászati Berendezések Gyá­ra. Ez volt a kezdet, s azóta a korszerű üzemek egész sora lé­tesült Félegyházán. Olyanok, mint a Villamosszigetelő és Mű­anyaggyár, az Alföldi Cipőgyár, a Vegyipari Gépgyár stb. A város iparának fejlesztésé­re különösen nagy gondot fordí­tanak a negyedik ötéves terv­ben. Erre a célra 252 millió fo­rintot irányoztak elő. Az orszá­gos alapból 65 millió forintot kaptak beruházásokra, amit a VSZM. a cipőgyár, a Ruhaipari Vállalat, a Gyapjúfeldolgozó Vál­lalat és a Háziipari Szövetkezet között osztottak el. Az üzemek termékei kül- és belföldön egy­aránt jó hírnévnek örvendenek. A gyors fejlődés egyébként ala­posan megváltoztatta a lakosság foglalkozásának szerkezetét. Je­lenleg az iparban 8 ezren dol­goznak, ami az összes foglalkoz­tatottak 50 százaléka. Eközben a mezőgazdaság is nagy fejlődésen ment keresztül. Am a nagyüzemi gazdálkodás keretei között is megkezdődött a koncentráció és a szakosodás. A mezőgazdasági szövetkezetek szá­ma, egyesülés következtében, 11-ről. 5-re csökkent. A szakosí­tást és a termelés korszerűsíté­sét szolgálván a IV. ötéves terv­ben a mezőgazdasági beruházá­sok értéke eléri a 270 millió fo­rintot A gazdaságok mintegy 40 mérnököt, 30 felsőfokú és 35 középfokú végzettségű szakem­bert foglalkoztatnak. A legnagyobb gondot Félegy­házán is a lakáshiány okozza. A felszabadulás óta 1970-ig ugyan több mint 2 ezer új ott­hon épült, ez azonban legfeljebb csak enyhített a helyzeten. A város párt- és állami vezetői ezért a jelenlegi tervidőszakban 1600 lakás építését irányozzák elő. amelyek kivitelezése — ki­sebb zökkenőktől eltekintve — folyamatosan halad. Ilyen ará­nyú lakásprogramot egyébként a város történetében még nem valósítottak meg. Természetesen a kulturáltabb élethez nemcsak lakás kell. Igen fontos az elmaradott üzletháló­zat korszerűsítése, bővítése. A jelenlegi tervidőszakban létesí­tették a. vas-műszaki áruházat, a kultúrcikkáruházat, a háztar­tási boltot, a közeli hetekben ad­ják át a Kossuth utcai ABC- áruházat, még az idén elkészül a móravárosi ABC-áruház is és még egy sor kereskedelmi léte­sítmény, jövőre pedig új Cent­rum Áruház építését kezdik meg. A lakosság ellátásának javí­tását szolgálják az egészségügyi, szociális, kulturális intézmények. Csak néhányat kiragadva közü­lük, az elmúlt évben kezdte meg működését egy 16 tantermes is­kola. A IV. ötéves tervben 400 új óvodai hely létesítését ter­vezik. Az idén a móravárosi óvo­dát nyitják meg. Van már szak- középiskolája is a városnak, az ipari szakmunkásképző intézetet pedig 200 tanuló elhelyezésére alkalmas kollégiummal kívánják bővíteni. Mindez csak — a teljesség nélküli — rövid vázlata annak, ami Kiskunfélegyházán nap­jainkban történik. Amikor a fej­lesztési tervek készültek, nyil­ván még senki sem gondolt ar- • ra, hogy 1974. február 4-én ülik a városi rangra emelkedés 200. évfordulóját. Mindenesetre a hol­napi ünnepi tanácsülésen szép eredményekről adhatnak számot a város vezgtői, amelyek bizo­nyosan további szorgalmas mun­kára, a célkitűzések maradékta­lan megvalósítására sarkallják majd a félegyháziakat. Nagy Ottó 0 Az új városközpontban tízszintes házak is épülnek. • Termelésének jelentős részét exportálja a Vegyipari Gépgyár. Képünkön a csehszlovák vegyi üzemek megrendelésére készülő 15 köb­méteres alumínium silótartályok összeállítása látható. • A tavaly elkészült 16 tantermes iskolának fedett bejárót építenek a Bács megyei Állami Építő­ipari Vállalat dolgozói Jéga Mátyás, Rádi Sándor és Bocskai Sándor. (Tóth Sándor felvételei.) csapadékszegény év várható Kis „Asszuán” a Tisza völgyében Hallatlanul nagy jelentősége van a víznek napjainkban, ami­kor egyre többet használ fel be­lőle az ipar. öntözni kell a mező- gazdaságnak nőnek a kommuná­lis igények is. A csapadék pedig kevés, egyre kevesebb. A száraz évek után és a napfolttevékeny­ség periódusainak vizsgálata alap­ján szinte biztosra vehető, hogy csapadékban szűk időszak követ­kezik. A télen a Tisza vízgyűjtő­jében minimális hó esett, így a tavasszal is jelentős lesz a víz­hiány. Az Alföld hidrometeorológiai hálózatának megfigyelései szerint rendkívül korai öntözésre kell fel­készülni. A téli határszemlék ar­ról tanúskodnak, az őszi gabona­félék általában gyengén, vagy kö­zepesen fejlettek, igazán jó búza­táblát alig-alig lehet látni. A Ti- szavölgyi Vízügyi ‘Igazgatóság, a vízügyi vállalatok már most ké­szülnek arra, hogy február köze­pén, legkésőbb a végén megkezd­hessék az öntözési felvonulást, és ha szükséges, március elején szol­gáltathassák a vizet. A tsz-eknek, állami gazdaságoknak főleg a ke- lesztő öntözéssel kell törődni. A Tiszavidéki Mezőgazdaságfej­lesztési Iroda valamint a Tisza menti regionális vízmű és a víz­gazdálkodási vállalatok szakem­berei szerint szinte létfontosságú feladatnak látszik a meglevő ön­tözési kapacitás tavalyinál jobb kihasználása. Megfelelő eredményt csak azokban az üzemekben ér­hetnek el. ahol a csapadék mes­terséges pótlását az agrotechnika szerves részének tekintik. Az ön­tözővizet — amennyiben a gazda­ságok bejelentik igényüket — a Vízszolgáltató szervek idejében biztosítják. A vízügyi szervek egyébként nagy gonddal készül­nek arra, hogy megszervezzék az előrejelző szolgálatot, és'a mező­gazdasági üzemeket mindenkor pontos prognózissal lássák el. Célszerű, ha az üzemek igénybe veszik szaktanácsadói szolgálatu­kat is. és így, közös erővel ké­szülnek a munkákra. Az igények egyre nőnek, a fo­lyók vízhozama azonban egyre csekélyebb. A népgazdaságilag hasznos vízgazdálkodás tehát megköveteli a víz tartalékolását. E célból épült meg a tiszalöki, majd ezt követően a kiskörei víz­lépcső. A múlt évben avatták fel a duzzasztóművet. és 1978-ig fel­töltik a hatalmas 127 négyzetki­lométer kiterjedésű tárolót, amelyben mintegy 400 millió köb­méter vizet tartalékolhatnak. Ezt követi majd a csongrádi vízlépcső kialakítása. amely elsősorban Csongrád. Bács-Kiskun megye mezőgazdaságát lesz hivatott el­látni. A kiskörei létesítmény már tavaly is szolgáltatott - vizet a jászsági és a nagykunsági főcsa­torna első szakaszának közvetí­tésével. A nagyobb mérvű vízszol­gáltatás azonban a következő évek programja lesz. A Tisza- völgy vízigénye tulajdonképpen már 1973-ban elérte azt a szintet, amely a folyó évi természetes víz­hozama, vagyis a másodpercen­kénti 190 köbmétert. Ebből nyil­vánvalóan következik a duzzasz­tóművek megépítésének fontossá­ga, a mielőbbi üzembe helyezés, majd a'Duna—Tisza közi csator­na megépítése, amely a nemzet­közi víziót szempontjából is je­lentős. Az elmúlt évben egy nemzetkö­zi szakemberekből álló csoport látogatta meg a kiskörei létesít­ményeket. Az egyik arab szakem­ber mondotta: ..Ez kis Asszuán”. Elnevezése már csak azért is ta­láló. mert a kiskörei vízlépcső és a tároló feladata — csakúgy, mint hatalmas egyiptomi testvéréé — a mezőgazdasági termelés intenzív­vé tétele. Endrész Sándor Az „Ifjúság ’73” brigád vezetője Angyal Katalinnak hívják és húszéves. Ovális arcán komolyság ül, beszéde őszinte dallamú, ami­kor magáról vall: — Papírfeldolgozó vagyok, ta­valy fejeztem be a szakmunkás- képző iskolát. Azóta vágónőként dolgozom itt. a Papíripari Válla­lat •-fkisjcuí}l)a)4si"gyárijában, a nyersdobozüzemben. Egy kis kité­rővel vezetett ide az utam, elő­ször ugyanis gimnáziumba jár­tam. Ott valahogy nem találtam fel magam kimaradtam. Eljöt­tem szakmát tanulni. A választá­som nem véletlenül esett erre a gyárra, amelynek édesanyám is dolgozója, hiszen nyaranta pró­bálgattam már itt a dobozkészí­tést. Tetszett ez a munka akkor is. kedvvel végzem most is. — A gimnáziumról végképp le­mondott? — Szeptembertől folytatni fo­gom, levelező tagozaton. Tizen­egy tagú brigádunkban én leszek a hatodik, aki középiskolába jár. — Meséljen az Ifjúság ’73-ról. — Sok fiatal lány dolgozik a gyárunkban, a nversdobozüzem- ben is. Munkánk tiszta, az egész­ségre ártalmatlan, nehéznek sem mondható. Valami mégis hiány­zott hozzá, hogy igazán jól érez­zük magunkat a munkahelyün­kön. Nem elégített ki bennünket, az,, hogy bejövünk, végigdolgoz­zuk a műszakot, köszönünk és hazamegyünk. Egymáshoz köze­lebb hozó. szűkebb kollektívába kívánkoztunk. Lakos Katival ve­tettük fel az ifjúsági brigád ala­kításának gondolatát. A velünk együtt dolgozók — egy tucatnyi kedves, rendes lány — egyetértés­sel fogadták az ötletet. Vezetőnek engem választottak meg. Kellő sa­ját tapasztalat híján Sós József- nét kértük meg. segítsen a kö­zösséggé formálódásban. Így ala­kult meg november 7-e tiszteleté­re az Ifjúság ’73 brigád. Mindenekelőtt feladatokat ál­lítottunk magunk elé. Havonta négy óra brigádmunkát végzünk, az ezért járó pénz közös kasszá­ba kerül. Kirándulásra és más hasznos dolgokra költjük. Vállal­tunk társadalmi munkát is. Ta­vaszra virágoskertet létesítünk a gyár udvarán. Itt töltjük az éle­tünk egyharmadát, hadd legyen szép a környezetünk. — A másik egyharmadot. a sza­bad idejét hogyan hasznosítja? — Egy részét a KlSZ-munká- nak szentelem, alapszervi titkár vagyok. Szeretem, amikor sokan együtt vagyunk és a fiatalság problémáiról beszélgetünk. Oda­haza is akad tennivalóm, négyen vagyunk testvérek, s édesanyám gondjainak egv részét igyekszem átvállalni. Legfőbb szórakozásom az olvasás. Berkesi András köny­vei tetszenek a legjobban. — Talán a példaképét is vala­melyik regényből választotta? — Nem. akihez hasonlítani sze­retnék. az valóságos ember. A neve Balassv Mihályné, üzemve­zető nálunk. Az fogott meg ben­ne, hogy főnök létére egyszerű és közvetlen ember. — A saját vágyai? — Jó lenne leérettségizni, be­fejezni. amit korábban elkezdtem. Arra törekszem, hogy a gyárban szorgalmas, megbízható, közösségi érzésű embernek ismerjenek. Idő­sebb koromban segítem majd a fiatalokat, akik utánam jönnek. Ha férjhez megyek, szeretnék legalább két gyereket. Azon le­szek, hogy jó viszonyban éljek együtt a szüleimmel, a testvé­reimmel. és természetesen min­den emberrel. A. Tóth Sándor Papp Ztpltán Lépcső az Lagsorba ' Hosszú időnek kellett el- • telnie ahhoz, mire Frank annyira magához tért, hogy a helyzethez méltó hevű és meny- nyiségű szitokáradatot zúdítson Bódira, aki meghunyászkodva, fejét felhúzott vállai közé süly- lyesztve sunyított.a bakon. — Maga barom! Maga disznó gazember! Éreztem én már ak­kor, amikor behajtottunk annak az átkozott kastélynak az udva­rába, hogy valami feneketlenül nagy disznóságra készül, maga... Levegő után kapkodott, és el­telt egy-két perc, mire annyira összeszedte magát, hogy újra még tudott szólalni. — És nem elég az, hogy el­követi ezt a disznóságot, hanem még ártatlan, az’ egész dologról mit sem sejtő feljebbvalóját is belekeveri a bajba... Ember... mit ember? Maga barom ... Tud­ja egyáltalán, föl tudja maga fogni egyáltalán, hogy mit csi­nált?!... Attól félek, hogy csak a disznósághoz van kizárólag esze és az égvilágon semmi más­hoz. Magából hiányzik az erköl­csi érzéknek még a legkisebb szikrája is. Képtelen fölmérni cselekedetei horderejét és követ­kezményeit .... Hát tudja maga, hogy mi történik, ha azok az át­kozott tábori csendőrök megta­lálják nálunk azt a ládát? .... Ott a helyszínen főbelőnek mind­kettőnket, mielőtt még megmuk­kanhattunk volna. És ha ezt te­szik, teljesen igazuk van. Jogo­san járnak el. Honnan tudhatták volna, hogy nekem fogalmam sincs annak a ládának a létezé­séről, amelyen békésen ültem... Majd később: — Legalább azt mondja el, maga hatökör. Hogyan és miért csinálta ezt a disznósá­got? És Bódi a maga körülményes módján elkezdte mesélni, hogyan óvatoskodott be a kastélyba. Mi­ként ment szobáról szobára. Hogy mennyire lenyűgözte a pompa, amilyenhez foghatót nem látott még soha életében. — Ne pofázzon nekerri itt ösz- szevissza mindenféle marhasá­got. A lényegre térjen rá. Ho­gyan lopta el ezt az átkozott lá­dát?!... — Hát az úgy volt, hogy be­mentem egy nagy terembe, amely telistele volt könyvekkel. A kö­zepén meg ott állt egy hatal­mas, zöld posztóval borított asz­tal. Azon feküdt a láda. Mondom magamban, na Bódi, ilyen ládát te nem láttál még, mert ez nem akármilyen láda ám. Ahogy így elnézed, máris rájöhetsz, hogy ebben biztos nem babot vagy borsót tartanak, hanem azoknál valamivel értékesebb dolgokat... Tessék elképzelni, szakaszvezető úr, benne volt még a kulcs is ... A kíváncsiság az oka az egész­nek. Alázatosan jelentem, én ak­kor, abban a pillanatban nem tudtam ellenállni annak a ret­tenetes kíváncsiságnak, ami rám­jött és majd kifúrta az oldala­mat ... Odamentem hát a ládá­hoz. elfordítottam benne a kul­csot és fölemeltem a tetejét... De menten vissza is ejtettem ... —'Miért, mi volt benne? — Tessék elképzelni, szakasz­vezető úr. Az a vasláda telistele volt arannyal meg gyémánttal. Ügy szikráztak, amikor megpil­lantottam őket, hogy majd belé- vakult a szemem... — Aztán persze fogta, és el­lopta ... — Én nem tudom, mi történt velem, szakaszvezető úr. Ügy tessék elhinni, ahogy itt állok, hogy teljesen elvesztettem a jó­zan eszem. Mintha valami titok­zatos erő parancsolt volna rám. Megfogtam a ládát... Volt ott egy kis asztalon egy hímzett te­rítő, abba gyorsan belecsavar­tam, aztán szépen kisétáltam a kastélyból. Még a kutyafüle se ftittyentett utánam. Rám se néz­tek, rám se Szóltak... Aztán odaszaladtam a szekerünkhöz, amin az alezredes úr cuccait szál­lítjuk, és szépen bedugtam a ponyva alá, a többi holmi kö­zé... Oda, ahol általában ülni tetszik ... Még gondoltam is köz­ben: na, ezen biztos jó ülés esik majd a szakaszvezető úrnak... Merthogy a térítőt szépen négy­rét hajtottam, és rátettém a vas­ládára, hogy ha rá tetszik majd ülni, ne legyen olyan kemény... — És arra nem gondolt, hogy elkaphatnak bennünket? — kér­dezte a dühtől szinte elkékült arccal Frank. — Például akkor, amikor megállítottak bennünket a tábori csendőrök? Mondja, maga vadbarom, akkor mit ér­zett, amikor ránk kiabáltak, hogy álljunk meg? ... — Alázatosan jelentem, retteg netésen megijedtem. Na, gondol­tam magamban, Bódikám, itt a vége, fuss el véle. Ha most el­kapnak, te már nem fogsz .se megnősülni, se elválni, se jóllak­ni, se beteg lenni többet ebben az életben... — És rám nem gondolt? Arra, hogy én ártatlanul kerülök majd bajba a maga ocsmánysága miatt?! — Jaj, dehogynem. Gondoltam én arra, szakaszvezető úr ké­rem. Alázatosan jelentem, éppen azon törtem a fejem, amikor a tábori csendőr fölemeltette a ponyvát, hogy inkább bevallók mindent... De aztán láttam, hogy csak a sarkát emelteti föl. Na, gondoltam, attól a sarkától olyan messze van elhelyezve az a láda, mint amilyen messze esik Makó Jeruzsálemtől... Frank kétségbeesetten legyin­tett. — Hagyja abba, mert megőrjít ezzel a szörnyű dumájával!... Inkább arról beszéljen, hogy most mit fogunk csinálni? El­végre akármelyik sarkon bele­botolhatunk egy őrjáratba, és akkor... (Folytatjuk) y

Next

/
Thumbnails
Contents