Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-27 / 48. szám
1974. február 27. • PETŐFI NÉPE • Magyarország és Románia kapcsolatairól A Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság ugyanannak a politikai, katonai szövetségnek, a Varsói Szerződésnek a tagja. Mindkét ország tagja a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának. A politikai életben kétoldalú kapcsolataink kiemelkedő eseménye volt, hogy 1972. február 24—26.. között Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára vezetésével magyar párt- és kormányküldöttség hivatalos baráti látogatást tett a Román Szocialista Köztársaságban. E látogatásnak nagy jelentőséget adott az új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírása országaink között. Gazdasági együttműködés Hazánk a szocialista országok közül elsőként Romániával hozott létre kormányközi gazdasági vegyes bizottságot. Igen eredményesen alakultak kapcsolataink a hatvanas években, s a magyar—román árucsere-forgalom az 1969—7Ó. évi jelentős növekedés nyomán 1970-re megközelítette a 100 millió rubelt. Így lehetőség nyílt, hogy 1970— 75-re a korábbinál mintegy 90 százalékkal magasabb forgalmat tervezzünk: 1974-re több mint 150 millió rubeles áruforgalommal számolunk. Gazdasági együttműködésünk fontos része az ötéves tervek egyeztetése amely már az 1976—1980-as tervidőszakra vonatkozóan is megkezdődött. Ami az elmúlt évek részletesebb adatait illeti: mindkét ország számára igen fontosak az árucsere-forgalmi jegyzőkönyvben szereplő nyersanyagok. Mi Romániából fűrészárut, vegyianyagokat, cementet és egyéb építőanyagokat importálunk, s ezekért hengerelt árut, alumínium termékeket, növényvédő szert és tűzálló anyagokat szállítunk a szomszéd országba. Árucsere-forgalmunkat elsősorban a feldolgozott árúk cseréje jellemzi. Az összforgalomnak mintegy 50 százalékát gépszállítások jelentik. Romániából kőolajbányászati berendezéseket, tehervagonokat, tehergépkocsikat, traktorokat, mezőgazdásági gépeket hozunk be. Ezen a listán az 1974. évi tételek között 4500 „Dácia'’ személygépkocsi is szerepel. Romániába irányuló kiivtelünk tételei: szerszámgépek, elektrotechnikai és elektronikai termékek, műszerek. Kooperációs szerződések keretében az 1973—75- ös időszakra mindkét részről 11 millió rubel értékű tehergépkocsi- és autóbusz-részegységek és -fődarabok kölcsönös szállítását irányoztuk elő; így a Magyar Vagon- és Gépgyár 2050 Rába- man motort szállít, s ezért Ro- mán-man tehergépkocsi-vezetőfülkék, sebességváltók és egyéb alkatrészek érkeznek a partner országból. Megépült 1972-ben a Szeged és Arad közötti 400 kilovoltos villamos távvezeték, amely közvetlen kapcsolatot teremt a két ország " villamosenergia-rendszere között. Az/ idén már 250 millió kilowattóra elektromos energiát kapunk Romániából. Földgázt is importálunk, évenként 200 millió köbméter mennyiségben. A vízügyi együttműködés fontos része az ár- és belvíz elleni védekezés a két ország határán, továbbá a víz tisztaságának védelme, a természetes vízhozamokkal való közös gazdálkodás, beleértve a határ menti területek öntözési munkálatait is. A fogyasztási cikkek kölcsönös szállítása is jelentősen nö-. vekedett az elmúlt időszakban: magyar háztartási gépek, cipők, izzólámpák, pamutszövetek ellenében mi mosógépeket, gáztűzhelyeket, kötöttárut ,és bútorokat kapunk Romániából. Gazdasági kapcsolataink fejlesztésére további lehetőségek kínálkoznak, például a termelési együttműködésben, a kohászati, a közlekedési gépgyártás, a vegyipari és a gépipari együttműködés fejlesztése terén. Kulturális kapcsolataink alapja az 1961-ben aláírt magyar—román kulturális egyezmény. Az együttműködés tartalmát kétévenként kidolgozott kulturális munkatervek rögzítik. Az elmúlt évek során megalakult a magyar—román történész vegyes bizottság; létrejött a magyar—román kulturális együttműködési vegyes bizottság, amelynek a közelmúltban Bukarestben megtartott ülésszakán fontos ajánlásokat fogadtak el a két ország közötti kulturális kapcsolatok fejlesztésére. Az utóbbi évek kulturális rendezvénykrónikájához tartozik, hogy Romániában vendégszerepeit a Vígszínház, az Állami Népi Együttes, az Állami Filharmónia Zenekar, Magyarországon pedig a Teatrul de Co- medi, a Rapsodia Romána, a Román Rádió Szimfonikus Zenekara. A közvetlen színházi kapcsolatokban jelentős esemény volt a Déryné Színház romániai és a marosvásárhelyi színház magyarországi vendégszereplése. A vendégforgalom a két ország között évről évre fejlődik. 1971-ben mintegy 240 ezer, 1973-ban több mint 370 000 román állampolgár járt Magyar- országon. s hasonló arányban növekedett a Romániába utazó magyarok száma is. (MTI) Pecsenyebárányok Jégfúrás az Antarktiszon Növények spórái, különféle baktériumok és porszemcsényli kőzettörmelékek kerültek elő az Antarktisz jégpáncéljából, 560 méter mélységből. A mélység a jégfúrás rekordjának számít, melyet szovjet kutatók az ark- tikus fúrások során szerzett tapasztalatok alapján értek el. Az Antarktiszon alkalmazott fúrási technika az úgynevezett melegfúrás, mely azonban nem veszélyezteti a fúrómagok — ez esetben a jégminták — épségben való ki hozatalát. A jégben talált értékes leletek feldolgozása után e föld- történelmileg alig ismert terület éghajlati változásairól, és a kozmikus sugárzás változásairól kapunk majd információkat. 0 A nádudvari Vörös Csillag Tsz-ben az Idén tavasszal 4 ezer pecsenyebárányt értékesítenek. A bárányok nagy részét Olaszországba szállítják. (MTI foto: Balogh P. László felv. — KS.) Tompái változások Egy év után a Szabadság Termelőszövetkezetben Tavaly április 14-i lapszámunkban, a „Szanálás után” című írásban többek között ezeket olvashattuk a tompái Szabadság Termelőszövetkezetről: „A szövetkezet számvitele évek óta zilált volt, főkönyvelők jöttek és mentek, s ez egy idő után áttekinthetetlenné tette a helyzetet.” „... tervezési és közgazdasági abszurditások rántották kátyúba a téesz szekerét.” „ ... Olyan tervet állítottak össze, amely nem adott módot a szociális alap képzésére.” „A vezetői felelőtlenségekért az elkövetkező években a Szabadság Tsz tagsága fizet nem csekély árat.” Az 1972-es év gazdálkodási hibái miatt a tompái Szabadság Tsz-t szanálták. A több mint 3 milliós fejlesztésialap-hiány megállapítása után új vezetőség kezdte meg a munkát. Elnöknek Körmendi Gézát választotta meg a tagság tavaly tavasszal, a főkönyvelő Tubánszky József lett; a főagronómusi teendőket továbbra is Dózsa György látta el. A zűrzavaros helyzetben az új vezetőség a gondok megoldására. a nyugodt légkör megteremtésére törekedett. Olyan tervet dolgoztak ki, amely reális volt, lehetővé tette az eredményes gazdálkodást. A szövetkezet zárszámadási beszámolójában olvasható: „az újonnan megválasztott vezetőségnek valameny- nyi tagja aktív, részrehajlás mentes”. Az elnök még hozzátette: „megértjük egymást, hasznosan tudunk együtt dolgozni.” A szövetkezet vezetőségének jó munkája önmagában kevés lenne. Az 541 főt számláló tagság együttes, lelkes munkája hozhatott csak megfelelő eredményt. A szorgalmas tompái parasztember nem csalódott új vezetőiben. Serényen dolgoztak a föld munkásai, megérezték, hogy az ő érdekükben történik minden. Bizalmuk hétről hétre erősödött. Az eredmény nem maradt el, és ez dicséri a szövetkezet minden tagját, az elnöktől a nyugdíjas, járadékos, idős emberekig, akik a vezetőség hívó szavára kimentek a paprikaföldekre, s kora reggeltől estig szedték a termést, nehogy egy darab is kárbavesz- szen. A tavalyi gazdálkodásuk tiszta nyeresége 4 millió 118 ezer forint lett, s ezzel a szanáláskor feltüntetett hiányt „behozták”, sőt, a nyereség 800 ezerrel meg is haladta ezt. A halmozott termelési értékük 17,8 százalékkal nőtt, az árbevételük 33 milliónál is több volt. Tagjaiknak egy tízórás munkanapra 105 forintot fizettek. Szerény anyagi lehetőségeik mellett szociális alSp- ra is szántak — és szociális juttatásokra használtak fel — 96 ezer forintot. A kátyúba jutott téesz szekerét a tagság egy emberként megragadta és kihúzta a simább, egyenes útra. Az idei gazdálkodást már biztos alapokról kezdik. Több változtatást hajtottak végre a termelésszerkezetben, az adottságaiknak megfelelően alakították át az állattenyésztést. A tavalyinak több mint háromszorosát, 300 ezer forintot használnak fel szociális célokra, fejlesztésre pedig csaknem másfél milliót szántak. A szövetkezet zilált számvitele, s a főkönyvelő-cserélgetés már a múlté. Mindez azt jelenti, hogy a tompái Szabadság Szövetkezet kiheverte a korábbi évek hibáit, felelőtlen gazdálkodását? Részben válaszolhatunk csak igennel, ha meggondoljuk, milyen nagyot fejlődhetett volna már előzőleg a szövetkezet jó irányítás mellett, .s mennyi tennivalója van a tagságnak és vezetőinek, hogy utolérjék a legjobbakat, felzárkózzanak melléjük. A tavaly elkezdett munka, a szövetkezetben tapasztalt változások reményt és bizalmat keltők. Csabai István Következetesség a logikátlanságig Kecskemét Város Tanácsa egyre többet költ az utak korszerűsítésére, bár ők is csak addig nyújtózkodhatnak, ameddig takarójuk ér. Ennek ellenére az elmúlt év őszén megépítették a Külső körút Mindszenti út és Csongrádi út között levő szakaszt. Erre az útkorszerűsítésre már nagyon nagy szükség volt, hiszen a Halasi — és Csongrádi út között a forgalom igen jelentős, s a járművek számára lehetővé teszi, hogy a várost — a nagy forgalmat, a fokozott baleseti veszélyt — kikerüljék. Ennek az „újjáépített” útnak azonban van egy súlyos hibája, s ezért birtokba vételét, a rajta való közlekedést nem engedélyezik. A hiba, hogy az út keresztezi a Kecskemét—Lakitelek közötti vasútvonalat, s ez a . közút—vasút kereszteződés nincs ellátva fénysorompóval. A MÁV álláspontja — amelyet a megyei tanács illetékesei kénytelenek voltak figyelembe venni —, hogy mindaddig nem közlekedhetnek . ezen az újjáépített szakaszon járművek, amíg ezzel a jelzőlámpával nem látják el az egyik oldalról kétségtelenül nehezen belátható kereszteződést. A városi tanács — tehettek-e más egyebet? — az út kereszt- tengelyébe a vasúti átjáró előtt hatalmas betontömböket helyeztetett el, megakadályozva ezzel, hogy a járművek áthaladjanak a kereszteződésen. Ezzel az intézkedéssel — függetlenül attól, hogy egy csomó pénzt öltek bele ebbe a nem járható útba — elhárították magukról a felelősségét, „megakadályozták” a szerencsétlenségek lehetőségét. Ez a hivatalos álláspont, az elmélet! A gyakorlat egészen mást mutat. Mit tesznek a gépkocsivezetők, motorkerékpárosok, ló- hajtók? A vasúti kereszteződésig az új úton közlekednek, a vasút mellett levő földúton mintegy 800 métert haladva elérnek egy másik vasúti átjáróig, amelyen áthaladnak. Ez az átjáró (a gátéri iskola felé vezető úton) szintén sorompó nélküli, s mindkét oldalról beláthatatlanabb, mint az előző. Egy helyesnek tűnő intézkedéssel tehát nem csökkentették, hanem még növelték is a baleseti veszélyt. > Kétségtelenül helyes a MÁV álláspontja, amikor szigorúan köti magát az előírásokhoz: a közút—vasút kereszteződésében a biztonságos áthaladást fénysorompó szabályozza. A. szóban forgó kereszteződés fénysorompóval való ellátását ez év őszén befejezik. (Azért nem korábban, mert erre nem állt rendelkezésre megfelelő pénzösszeg.) Ám addig is jó lenne közlekedni ezen az úton, hiszen a közeljövőben a Rákóczi út egyik oldalán felszedik a burkolatot, a járművek áramlása ezért lelassul. Ugyancsak ebben az évben építik át a Bem utca és a Bethlen körút kereszteződését. Ez a két építkezés — terelőuták, egyirányúsítások, útlezárások — olyan lehetetlen közlekedési helyzetet teremt majd a megyeszékhely legforgalmasabb útvonalain, amelynek következményei ma még nem láthatók. A Külső körúton a forgalom átengedése azonban — mint ezt már korábban is említettük — tehermentesíthetné a város amúgy is nagy járműáramlását. A MÁV következetessége érthető, de a logikátlansága semmiképpen! Kecskeméten ugyanis nyolc olyan közút—vasútkereszteződés van, ahol nincs fénysorompó, nem is beszélve a Kor- hánközi úti kereszteződésről, amely 'pontosan olyan baleset- veszélyes jelenleg is, mint egy esztendeje. A szükség törvényt bont, tartja a közmondás. Áz élet azt követeli, hogy ezt az útszakaszt meg kell nyitni a forgalom előtt! A balesetek elkerülése érdekében egy javaslatot is tennék: a Külső körutat a Habselyemgyár irányából egy- irányúsítani lehetne, erről az oldalról jól belátható a kereszteződés. Ezt az ideiglenes megoldást csupán néhány hónapig, 1974. őszéig kellene fenntartani, mert akkorra elkészül a fénysorompó. Az áthaladást biztonságosabbá tenné — e javaslat elfogadása esetén — ha az egyirányű- sított útszakaszon a vasúti átjáró előtt elhelyeznék az Állj! Elsőbbségadás kötelező! jelzőtáblát. A városi forgalom tehermentesítése, a közlekedők biztonsága, s nem utolsósorban egy új, nagyon is szükséges út birtokba vétele érdekében várjuk a MÁV illetékeseinek gyors intézkedését. Gémes Gábor Statisztikai elemzés az abortuszról Mint ismeretes, a Minisztertanács múlt évi népesedés- politikai határozata többek között elrendelte a művi terhességmegszakítás rendszerének felülvizsgálatát. Annak érdekében, hogy az abortusznak az anya és az utódok egészségét károsan befolyásoló hatásai jelentősen csökkenjenek, ez év január 1-től új jogszabályokat léptettek életbe. A terhesség művi megszakítására irányuló kérelmek elbírálására hatósági jogkörrel rendelkező bizottságokat hoztak létre, amelyek a jogszabályokban meghatározott feltételek esetén engedélyezhetik a műtétet. Az új szabályozás nyilvánvalóan korlátozást jelent, dé az elbírálás egyéni mérlegelés alapján is — például szociális indokokat figyelembe véve — elég rugalmas. Ennek ellenére várható, hogy a döntés nem minden esetben találkozik az érdekeltek tetszésével. Magyarán szólva a gyermek világra hozása és felnevelése nem csupán egészségügyi és anyagi kérdés, hanem tudati tényezők is közrejátszanak. A család az egyéntől nagyobb felelősséget és áldozatot kíván, s ezt nem mindenki vállalja szívesen. Ebből is következik, hogy még mindig nagyon sok az ismétlődő, a korai és meg nem gondolt abortuszok száma. Éppen ezeknek a tudati tényezőknek az alakításában lehet szerepe az olyan vizsgálatnak, mint amit a KSH megyei igazgatóságának kollektívája végzett a közelmúltban. A születések, a művi vetélések és a fogamzásgátlás összefüggéseinek igen sokrétű elemzését készítette el a feltárt vizsgálatok alapján dr. Sántha József né, a Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának közgazdásza. Az összesítés, más megyékkel is összevetve és területi részletezésben tárgyalja a témát, s ad alkalmat a következtetések levonására. Mivel a szolgálati használatra elkészített témajelentés a széles körű nyilvánosság számára nem hozzáférhető, ezért felkértük az elemzés szerzőjét egy népszerűsítő cikk megírására Így tehát a vizsgálat legfőbb adataival, a felmérés tanulságaival olvasóinkat is megismertetjük a közeljövőben. —h —1 A fodrász borotválkozik Régi szólás-mondás: Szabónak jó ruhája — suszt temek jó cipője? Ugyan már... Nyilván azokra a mesterekre vonatkozott, akiknek meg kellett gürcölniük a mindennapiért is. Akik számára nyűg, kényszer volt a munka. Robot. Nem tartottak inast, segédet, hiszen még műhelyük, „szalonjuk” is a lakószoba volt. S mivel a szegény embert még az ág is húzza, a jobb módú kuncsaftók is elkerülték az ilyen kisiparosokat. Nem szerették a „szegényszagot”. A kis foltozó vargák, szabók aztán hajthatták magukat a puszta megélhetésért. Mikor fáradt kezükből kiesett az ár, a varrótű, örültek, ha a lefekvéshez volt még elég erejük. Kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy ilyenkor a maguk nadrágját, lábbelijét nézzék körül, nincs-e rajta repa- rálni való. No — ilyen forrása is van a szólásmondásoknak. Korosabb felnőttek persze más szakmákból is emlékeznek hasonló jelenségre. Hogy az örök kőműves-napszámosnak csak a saját viskója agyusztálására nem volt ideje, ereje. Hogy bizony akadt borbély, akinek a kis kó- cerájában éppen a mester Volt mindig a legborostásabb. Szegény fodrásznak meg kedve nem volt a szépítkezéshez. Mikor úgyis olyan pocsék az élet... Természetesen — egyáltalán nem általánosítható, hogy a kevésbé tehetős szabóik, borbélyok, ácsok egytől-egyig megadták magukat a mostoha sorsnak, és ezt azzal fejezték ki, ami a szólásmondásban benne van. Nem minden szegény ember hagyta, hanyagolta el magát. Sőt sokan épígy is ez rendjén való — az előzményektől. Mint ahogy a „mai fiatal” is ott kezdi az életet, amibe beleszületett, s ezt magától értetődően adottnak veszi. Ami mindezt három-négy évtizeddel megelőzte, számára természetszerűleg olyan történelem, amiről „mesélnek” neki az öregebbek, vagy „unalmas” könyvek szólnak. Egykor ő is eljut új, későbbi „mai fiatalokhoz”, akik, ha megsokallják elbeszéléseit a „mi időnkről” — neki vágják oda: „Kevesebb hegyibeszédet. Tudod, hogy ez számunkra úgy is csak mese”. Pedig mindennek ára van. Ezért a csendes nyugalomért is pen azzal szegültek szembe a hántásokkal, nyomorúsággal, hogy megőrizték belső tartásukat, ámi a külsőségek rendjében is tükröződött. Az ember nem vetheti le egészen a régi világban „örökölt” bőrét. Különös „kapcsoló rendszerek” működnek bennük. Miért, hogy amikor a mai modern „ezüst-tükrös”, neonfényes, elegánsan tapétázott fodrászat kirakatablakán bepillantva, a békésen borotválkozó mestert megláttuk — azok a régi, régi viszonyok jutottak eszünkbe? Mert talán mi, akik jobban benne járunk a korban, nem tudunk érzéseinkben sem szabadulni —de a műszak utáni tízperceket, — pardon, borbélyötperceket — tölti még munkahelyén a mester. A szövetkezet egyszer s mindenkorra elűzte a kenyérgondot. Nincs idegesség, — mi lesz holnap?' Mi lenne? Jönnek a kollégák, a vendégek, munka van. Csattog az olló, finoman zúg a villanynyírógép, csilingelve harap a hajba az olló. Mert szerencsére a haj nő, újra nő a szakáll is. ami utóbbi alól a kopaszodók, tar fejűek sem- mentesek. Mindegy — hó esik, vagy cseresznyét szednek, a fodrász nincs munka nélkül. S mint képünkről is „leolvashatjuk”, a mesternek arra is van gondja, türelme, hogy otthonába is frissen borotválkozva térjen meg. Igaza is vari. Ha a vendégeket megtiszteli azzal, hogy sima arccal, ápolt hajjal vestí kezelésbe ől^et, miért ne adna megjelenésére, amikor haza megy övéi közé. Vagy színházba. Vagy a legényember randevúra... A fodrász borotválkozik. Az ellesett pillanat sokban rokon azzal a mozzanattal, mint amikor a festő önarcképén dolgozik, és szemügyre veszi magát a tükörben. Csak a fodrász előnyben van. Ha nincs formában, holnap újra borotválkozik. Míg a festő? Eldobhatja az önarcképet, ha nem sikerül. Ez meg számára előnyösebb. Amit rosszul csinált, ha úgy tetszik, senkinek nem mutatja meg. Míg a fodrásznak akkor is be kell mennie — mutatni az arcát —■, ha netán megvágta magát. Hiszen ő sem gép. (Tóth István—Tóth Sándor) \
