Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-19 / 41. szám
/ 4 • PETŐFI NÉPE • 1974. február 19. Minden tag megismeri Az elmúlt esztendő végén » szabadszállási Lenin és József Attila Termelőszövetkezet tagsága úgy döntött, hogy egyesíti a két gazdaságot. A megnagyobbodott özemben Jobban ki lehet aknázni a korszerű termelés lehetőségeit. A szabadszállási Egyesölt Lenin Termelőszövetkezet csaknem 5 ezer hektáron gazdálkodik. A nagyobb terület lehetővé tette a termelésszerkezet megváltoztatását. Legjelentősebb növényük a búza. mintegy 1150 hektáron vetették el az ősz- szél. Tavaszra 515 hektáron kérőit tengeri a földbe vetőmagtermesztés céljából. Ez évek óta fontos bevételi forrása a közösnek. Üj növényük lesz az idén a szója, 345 hektáron. Ez utóbbi magas fehérjetartalma miatt értékes takarmánynövény, és termesztése megfelelő terméshozamok mellett Jövedelmező. Hazánkban, Így megyénkben is fellendülőben van termesztése. Az egyesülés lehetővétette a kertészet fejlesztését is. A volt József Attila Termelőszövetkezetben a szőlő, zöldség és dísznövény, a Lettin Termelőszövetkezetben pedig a gyümölcstermesztésnek vannak hagyományai. Jelenleg 90 hektár almáskertjük van. Több mint 60 hektárt foglal el a kajszi- és az őszibarackültetvény. ezenkívül vmi meggy és cseresznye. A nagyüzemi szőlőterület viszonylag nem Jelentős, 35 hektáron szabadföldi zöldségtermesztéssel foglalkoznak. Ehhez csatlakozik ezer négyzetméter fűtött üvegház és 3100 négyzetméter fóliaalagút. A kertészethez elegendő munkaerővel rendelkeznek, de Igyekeznek a lehetőségekhez mérten gépesíteni az egyes munkafázisokat. A gazdaságossági számítások alapján a szarvas- marhán kívül a baromfi- és Juhtenyésztéssel érdemes a megnagyobbodott termelőszövetkezetben foglalkozni A szarvasmarha-állomány 300. a Juhlétszám 2100 darab. Baromfi-törzsállományuk inegközelíti a 13 ezer darabot. Fokozódó mértékben foglalkoznak pecsenye- csirke -értékesítéssel is. Egyik fontos feladatú gépesítés további növelése. Szükségessé vált a volt József Attila Termelőszövetkezet 8—12 éves traktorainak a selejtezése, és ezek helyébe többek között 25 MTZ—50-es megrendelése. Ezekből azonban az idén csak korlátozott mennyiséget szállít a szovjet partner. ezért vásároltak 10 • ü—650-es traktort is. A gépesítettség! színvonal ebben a szövetkezetben Jónak mondható. Míg a Duna menti és Kiskunsági Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Szövetségéhez tartozó termelőszövetkezetekben 100 hektár mezőgazda- sági területre 0,2 kombájn Jut, addig ebben a gazdaságban 0,6. Egy traktoregységre a szövetség körzetében átlagosan 35,1 hektár, a megnagyobbodott termelőszövetkezetben 23,2 hektár esik. A gépműhely szocialista brigádjai az idén is készítenek olyan gépeket, berendezéseket. illetve végeznek átalakításokat, mint az előző esztendőkben. Minden üzemág Jelentkezett már az igényeivel, s ennek alapján többek között szójave- tőgépet. permetezőkocsit, címerező berendezést, rakodót készítenek. Ezek olyan berendezések, amelyek a kereskedelemben nem kaphatók. A két szövetkezet egyesülését alaposan megvitatták. Miután a tagság egyetértése is megvolt, hozzákezdtek a tervek készítéséhez. Ezeket alaposan, részletesen ismertetik a gazdákkal. A termelőszövetke- ' zet napokban megjelent híradója — amely a közös gazdaság havi Üzemi lapja — hat oldalon majdnem teljes egészében az egyes termelési ágazatok legsürgősebb feladatait foglalja össze. Az Í100 példányban megjelenő termelőszövetkezeti újság minden taghoz elint. k. s. A beszámoló taggyűlések után • Gyüresek László: — Fontosnak tartjuk a párttaggá nevelés folyamatát. • Péter Imre: A kommunisták kipakoltak. ü Király Lajos: — A jelenlegi helyzet kedvező. I Szines Istvánná: — Legközelebbi tennivalónk a DH munka- rendszer bevezetésének előkészítése. Hogyan tovább? A Fémmunkás Vállalat kiskun- halasi gyáregységének pártirodájában meglehetősen forró volt a hangulat. Nemcsak a fűtőtestek ontották a meleget, meg az ablakon beszűrődő napfény, hanem a párt-alapszervezeti titkárok parázs vitája is. A további tennivalókról, a pártmunka időszerűségéről, a kommunisták tevékenységéről cseréltek eszmét, s ez qlykor vitára is alkalmat adott Nem mintha nem értettek volna egyet abban, hogy mjt kell tenni, csupán a módszerek, a kiadott pártfeladatok körül alakultak ki kisebb nézeteltérések. A vitát visszaadni képtelenség, de arról mindenképpen szeretnék szólni, mit tesznek e gyáregység kommunistái az elkövetkezendő időben. Az egyes párt-alapszervezet titkára Szines Istvánná, aki a határozatok lejuttatásáról, végrehajtásáról, ismertetéséről, ellenőrzéséről beszelt. — A taggyűléseken azon túl, hogy a párt valamennyi határozatát ismertetjük, megtárgyaljuk, nagyobb figyelmet fordítunk a helyi feladatokra. A legközelebbi tennivalónk a Dolgozz Hibátlanul munkarendszer bevezetésének előkészítése, tudatosítása, a dolgozók meggyőződése. Ebben rendkívül nagy feladata van a kommunistáknak, ugyanis személyre szólóan kell megnyerni az embereket, meghatározni feladatukat. Túl ezen, politikai vitaköröket indítunk, ahol a helyi politikai eseményeket vitatjuk meg. Az információs rendszer megteremtése is jelentős feladat elé állít bennünket, hiszen a gazdasági célkitűzéseket, az új munkarendszer bevezetését, annak akadályait és eredményeit csak ilyen módon tudjuk lemérni. — Jó példát mondhatok erről — kapcsolódott a beszélgetésbe Gyurcsek László gépészmérnök, a kettes pártalapszervezet titkára. — Február elsejéig csak a műszaki osztályon dolgozó kommunistáknak tartoztak a mi párt- alapszervezetünkbe. A kommunisták kérték, bővítsék az alapszervezetet. Ilyen módon nemcsak több információhoz jutottunk, de alkalmunk nyílott arra is, hogy két fizikai munkást ajánljunk a párttagok sorába. A párttaggá nevelés folyamatát nagyon fontosnak tartjuk, s ezért a következő módszert követjük. A pártcsoportoktól ajánlást kérünk, majd meghatározzuk a kiszemelt pártonkívülinek a pártmunkáját, s bevonjuk az alsó fokú politikai oktatásba. A KISZ- korosztályúak részére nyilvánvalóan ifjúsági feladatokat adunk. Mint eddig is, továbbra is beszámoltatjuk az adott műhely, üzemrész gazdasági vezetőit a termelő munkáról és szeretnénk növelni a pártcsoport-bizalmiak politikai felkészültségét. A vasszerkezeti üzem, a raktár, a daraboló, a TMK kommunistái egy pártalapszervezethez tartoznak. Korábban, de jelenleg is sok gondot okoz az egyedi vas- szerikezetek előállítása. Erről a taggyűlésen is beszéltek, azaz mi akadályozza a termelést, az anyagellátás, a gyártó eszközök hiánya, vagy a bérfeszültség? — Szerencsére ehhez a párt- szervezethez tartozik az igazgató is — mondta Peter Imre, a hármas pártalapszervezet titkára —, és hallotta a bírálatokat. A kommunisták kipakoltak, elmondták, hogy az egyedi gyártás nem tükröződik a bérekben, de gondot okoz a szocialista .brigádok átszervezése is. Mondanom sem kell, hogy meggyorsult az intézkedés, s mi ezt a módszert jónak tartjuk. A következőkben is így szeretnénk összekapcsolni a politikai és a gazdasági feladatokat. Naponta akadnak problémák, hiszen kicsiny a géppark, ezért a pártszervezetünk védnökséget vállalt a gépi munkák felett. Ifjúsági brigádot szervezünk közösen a KISZ-szel, ez annál is köny- nyebb, mert a műhelyekben dolgozó KISZ-tagoknak ez a pártmegbízatása. Sok mindenről esett még szó ezen az alkotó, a párt- és gazdasági munkát előbbre vivő megbeszélésen. Király Lajos üzemvezető, a csúcsvezetőség titkára a következőképpen foglalta ősszé a vitát: — A csúcsvezetőség fontos feladata a pártalapszervezetek irányító tevékenységének növelése, az önállóságuk megsértése nélkül. Az eszmei, politikai egység erősítése a tömegek befolyásolása a politikai és a gazdasági munkában. A jelenlegi helyzet kedvezőnek mondható, hiszen azon túl, hogy megtartjuk a végrehajtó bizottsági és pártbizottsági üléseket, meghívást kaptam a vállalati pártbizottsági ülésre, ahol a politikai, . bizotság. nőhatározatának végrehajtásáról számolok be. A gyáregységben a pártalapszervezetek között jó az együttműködés, hiszen a titkárok ott vannak a csúcsvezetőségi ülésen és részt vesznek más alapszervi taggyűléseken is. A segítség kölcsönös, a munkatervek elkészítésében, a gazdasági feladatok végrehajtásában, a gondok leküzdésében. Ehhez a lehetőségeink megvannak, a végrehajtáson múlik minden. ^ Gémes Gábor Ez aztán a takarékosság! A hollandiai Roodmvndban egy ékszerész kitalálta, hogyan takarékoskodhat az árammal úgy, hogy vevői mégis láthassák a kirakatot. A kirakat oldalára kapcsolót szerelt, amelyet a járókelők, ha kíváncsiak az ékszerekre, bekapcsolnak, s egy kis generátor segítségével megvilágosodik a kirakat. A generátor aztán bizonyos idő elteltével automatikusan kikapcsol. víz alatt is olvashatja Peter Scott angol természetkutató a világ első vízhatlan könyvének megalkotásán dolgozik. Ez a könyv ichtiológus-útmutató lesz. A könyvet speciális polietilén alapanyagú papír, ra fogják nyomtatni, hogy a víz alatt dolgozó hal- szakértők a helyszínen, közvetlenül a víz alatt kaphassanak tájékoztatást a halakról, amelyekkel kutatásaik során találkoznak. Az automatizálás a megye iparában Napjaink egyik igen fontos feladata az ipari üzemekben a termelékenység növelése. Ennek előmozdítására a beruházásoknál Bács-Kiskun megye iparában is a műszaki fejlesz- lesztést kell előtérbe helyezni. Ennek legkorszerűbb formájú természetesen az automatizálás ütemének növelése, a különféle automata termelési és ügyviteli gépek alkalmazása. A megyei székhelyű állami iparban (30 vállalat) 1912 végén (a múlt év végi adatok begyűjtése még folyamatban van, de lényeges változást azok sem mulatnak majd ki) az összes gépeknek és berendezéseknek alig 28 százaléka volt valamilyen fokon automatizált. Ezen belül a tanácsi iparban 50, a minisztériumi iparban pedig 24 százalék alatti az automatizáltság foka. Természetesen ennél a viszonyításnál tekintetbe kell venni, hogy a minisztériumi vállalatok gépállományának értéke többszörösen meghaladja tanácsi üzemekét. Mindkét szektorban még csak a legalacsonyabb automatizáltságról, a mechanikus vezérlésű félautomatákról beszélhetünk. A tárcaiparban az automatizált gépek közel 96, a tanácsiban 83 százaléka csupán félautomata. A 30 állami vállalatnál mindössze 17 darab programvezérlésű, teljesen automatizált berendezés található, amelyeknek bruttó értéke az automatizált állománynak 3 százalékára, a rendelkezésre álló összes gépekének pedig alig 1 százalékára tehető. Az ossz gépeknek (értélkük kb. 1,6 milliárd forint) kétharmada, az automatizáltaknak pedig több, mint a fele az élelmiszeriparban található. Az automatizáltság színvonalában igen nagyok a különbségek az egyes ipari főcsoportok között. Az automata berendezések aránya jóv&l magasabb a köny- nyűiparban, mint a nehéziparban. Ha azonban a technikai színvonalat nézzük, látszólag más képet kapunk. A könnyűipar és az élelmiszeripar automata gépeinek túlnyomó része (80—90 százaléka), ugyanis mechanikus vezérlésű félautomata. Ugyanakkor a nehéziparban megközelítően egyharmados arányt képviselnek a programvezérlésű teljes automaták. Az utóbbiak viszont csak egyetlen helyen, a Bács- Kiskun megyei Műanyag- és Gumifeldolgozó Vállalatnál üzemelnek. Sajnos, nem a legkedvezőbb képet kapjuk, ha meglevő automatizált gépek üzemeltetését vizsgáljuk. Az állami iparban a gépek kapacitásának mindössze 27 százalékát használták ki. Ezen belül az élelmiszeriparban ez az átlag 34 százalék, a tanácsi vállalatoknál pedig csak 20 százalék. A legkedvezőbb az automatizált berendezések kihasználtsága a könyűiparban, ahol egy-egy gép üzemeltetési ideje meghaladta a maximálisan lehetséges üzemidő 64 százalékát. Ez elsősorban abból adódik, hogy a Bajai Finomposztó Vállalat értékes textilipari gépei a naptári időalap háromnegyed részében üzemeltek. A tanácsi iparban egyedül a Műanyag- és Gumifeldolgozó Vállalatnál volt 50 százalék felett az automatizált gépek kihasználtsága. A gépek általában drága eszközök. Még a kevésbé korszerű mechanikus vezérlésű félautomaták is négyszer annyiba kerülnek, mint az egyszerű, hagyományos gépek, a programvezérlésű, teljesen automatizált berendezések pedig tízszererábe. Az alacsony gépesítési színvonal összefügg azzal is, hogy a vállalatok tudnak még munkaerőt találni a termeléshez, ezért erőteljes - műszaki fejlesztés helyett inkább a viszonylag olcsóbb élőmunka arányát növelik. A hatékony gazdálkodásnak azonban alapvető követelménye, hogy legalább a rendelkezésre álló korszerűbb eszközállományt megfelelően kihasználják. Nagy pazarlás az, hogy egy-egy korszerű berendezés a két műszakban élérhető 5840 órával szemben átlagosan mindössze ezer órát üzemel egész esztendőben. Ágó Erzsébet közgazdász KGST-MODELLÜZEM A Szarvasi Álla- mi Gazdaság húsüzemének 14 millió forintos kólt- ségéhez € milliót a KST-tagorszá- gok adtak össze. Az üzem modellként szerepel a tagországokban épülő húsüzemekhez. Szarvason évente IS ezer sertést dolgoznak fal» amelyből 90 féle hentesárút készítenek. A ..nyersanyag” 70 százalékát saját. á többit a társgazdaságok biztosítják . Képünkön: sertéspörzsölés. (MTI-foto: Fehér váry Ferenc felvétele. — KS) A(L Miközben végigfutott pil- lantása a villákon, Franknak még fogalma sem volt arról, amit aztán a későbbiek során sem tudott meg, hogy kettejükön kívül valaki ismerte még az ő nagy és féltve őrzött titkukat. Ha nem is az egészet. De annak legalábbis egy részét. Nagyon hétköznapi körülmények között történt a dolog. Még ezerkilencszázhatvankilencben, amikor Frank egy kis könnyű pénzhez jutott, tehát megengedhették maguknak azt. hogy a jó vásár örömére kissé felöntsenek a garatra. A madridi vendéglő, ahol dar- vadoztak, nem tartozott ugyan a legelőkelőbbek közé, viszont igen jól fpztek itt, és a kiszolgálás ellen sem lehetett panasz. Valójában véve egyikük sem tudta igazán végérvényesen soha megszokni a környezetet, amelyben éltek- Okét idegeneknek tartották, s ők maguk idegenekként éltek itt. Ha csak tehették, mindig magyarul beszélgettek. Csak akkor támadt körülöttük — és a szívükben — egy kis jól eső otthonias ságEzen az estén is így kezdődött. Magyar szóra váltottak. Megbeszélték a hét eseményeit. Frank lefordította Bódinak az aznapi madridi sportújság főcímeit. Aztán, amikor jóllaktak, és borozgatni kezdtek, szokás szerint- visszarévedtek a múltba. Nem éltek valami fényes körülmények között, úgyhogy az efféle szórakozásokra is csak ritkán futottá. Ezért joggal érezhették úgy, hogy ilyenkor egy kicsit jobban elengedhetik magukat. Felhajtottak két-három pohárral a tüzes spanyol vörösborból, s rögvest megoldódott a nyelvük. Persze mindig a hazai dolgok kerültek szó£a. Hogy is volt, mint is vólt? Kinek mit főzött gyerekkorában az édesanyja? Mennyiért is adtak ezerkilenc- százharmincötben a nemzetiszín csíkos fütyülőscukrot?... Egyszóval: sok-sok jelentéktelen apróság. Amelyek azonban itt, a hontalanságban, hatalmassá növekedtek. Főképp természetesen érzelmi tekintetben. Utoljára maradt a kincs. Ezt tartogatták a legvégére. Amikor már eléggé felöntötték a garatra, elkezdték felidézni, de a lehető legnagyobb és igen tüzetes aprólékossággal a részleteket. A megszerzés körülményeit csakúgy, mint az elrejtését. Majd a láda tartalma került sorra. Egyikük erre, másikuk amarra az ékszerre, gyűrűre, láncra emlékezett .. Egymás szavába vágtak, úgy hadarták' el kivörösödött arccal, ki mire emlékezik a sok-sok drágaság közül. Majd az utca, a házak és az alagsor került terítékre. Kis szigetnek érezték magúkat ebben a zajos spanyol vendéglőben. S eszükben sem jutott, hogy a szomszéd asztalnál valaki erősen' fülel a szavukra. Semmit nemakarva elszalasztani az elhangzottakból. Svájci állampolgár volt az illető. Bizonyos Géczi László, aki még 1956-ban disszidált Magyar- országról. S ezert az estén úgy érezte, végre megfogta az isten lábát. Ha mindaz igaz, ami a szomszéd asztalnál elhangzott, akkor őbelőle nagyon rövid időn belül milliomos lesz. A legközelebbi repülővel visz- szautazott Svájcba és az ottani magyar követségen már a megérkezését követő másnapon beadta a vízumkérelmet. Csupán egy dolgot nem sikerült megtudnia, s atekintetben volt bizonytalanságban, amikor megérkezett a nagy vidéki városba és átballagott ő is a hidon. Megtalálta ugyan a hat villa utcáját, s a hat villát is hiánytalanul. Csupán azt nem tudta, a hat közül melyik alagsorában ásták el a ládát? Persze a hat nem olyan hatalmas szám, hogy túlságosan vissza kellene tőle rettenni. Előfordulhat, hogy már első alkalommal célhoz ér. De amikór eredménytelenül kutatott már a harmadikban, is, akkor még mindig vigasztalta az a tudat, hogy már csak három villát kell átkutatnia, hogy mindenképpen nyomára bukkanjon a kincsnek. Gedeonék lakhelyét tán ötven méter választotta el a kettes számú villától. Ha náluk befejezte volna az eredménytelen kutatást, nyilván a kettes számú villa következett volna. Ez az idősöcske emberke valóban — jelképesen szólva — centiméterekre volt a céltól, amikor az a malőr bekövetkezett. Dehogy ia gondolta ő, hogy az első lépcsőfokon egy pocokfogó lapul. Csak amikor előrelépett, hirtelen csattanást hallott, iszonyatos fájdalmat érzett a jobb lábában, aztán előrezuhant és elsötétült előtte minden. (Folytatjuk.)
