Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-19 / 41. szám

1974. február 19. • PETŐFI NÉPE • 6 Világjáró szakmunkástanulók Távoli még azaz idő, amikor, a táborhelyeken felloboghat­nak az ifjak gyűrűjébe fogott esti tüzek, s a gondtalanság, és öröm szárnyán dalok röppennek a magasba. A fiatalok közül sokan várják sóvárogva a meleg évszakot, mivel a többségük az utazást, kirándulást kizárólag a nyári örömök közé sorolja. ' Nem így a 607-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói. Iskolájukból a lombszínező októberben, a havat ígé­rő jahuárban, az ibolyacsalogató márciusban és a nyári szü­netet meghozó júniusban egyaránt indulnak csoportok vo­nattal, busszal és kerékpárral, hogy hazánk szépségeit meg­ismerjék. ŰJ MAGYAR FILM: „Jelbeszéd” Első játékfilmjét forgatja Luttor Mara. A forgató­könyvet Máriássy Judit írta .Jelbeszéd” címmel. A történet színhelye egy kórház. A főszerepeket Jana Brejchova csehszlovák filmszínésznő és Nyíri András alakítják. Kénünkön: Luttor Mara, Nyíri András és Pásztor Erzsi jelenetét rendezi. (MTI-foto Friedmann Endre — KS) NYELVŐR A nyelvek keletkezése KÖVETÉSRE MÉLTÓ PÉLDA Húsz éve TIT-tagok A TIT Bács-Kiskun megyei el­nöksége jó példát adott a szel-* lemi munka, a közösségért vég­zett tevékenység megbecsülésére, amikor meghívta, köszöntötte az 1953 őszén újjászervezett társu­lat köztünk élő alapítóit. Sehon­nan sem kaptak az ünnepség megrendezésére utasítást, javas­latot. Természetesnek tartották, hogy kifejezzék tiszteletüket a kezdet nehézségeit vállaló tag­társak előtt. Dr. Szodfridt István kandidá­tus megyei elnök nyújtotta át a két évtizedes tagságot bizonyító, elismerő tetszetős plakettet és Major Imre megyei titkár mél­tatta fáradozásaikat. Hangoztat­ta, hogy nélkülük nem tartana ott a megye közművelődése, ahol tart. Ki tudná összeszámolni, hogy hányán gyarapodtak Mada­rász László, Bánáti Tibor, Bol- vári László, Borbély Ferenc, Iva- nics Miklós, Joós Ferenc, Kiss István, Miskolczy Ferenc, dr. Szvétek Sándor és a többi alapí­tó előadásai által. Olyan kiváló felkészültségű emberek vállal­koztak a tudományos ismeretek, a legújabb vívmányok közvetíté­sére, mint dr. Bauer Ferenc, dr. Krajnyák Nándor, dr. Sólymos Ede, Vén Róbert és mások. A baráti, kellemes hangulatú találkozón sokan gratuláltak dr. Thurzó Tamás főorvosnak. Egyéb elfoglaltságai miatt mostanában ugyan nem vesz részt a társulati munkában, de senki sem feledte régi érdemeit. A Kiskőrösről 1 Kecskemétre került orvos volt a iAegyei szervezet elnöke. A legrégibb TIT-tagok össze­jövetelen elhárítja magától a di­cséretet; 'hajdani kitűnő segítő­társait emlegeti. Dr. Baltás Gé- zánéra hivatkozik, a történelmi szakosztály egyik vezetőjeként dolgozott fáradhatatlanul. A mostaninál lényegesen rosszabb közlekedési viszonyok ellenére kitartóan járta a falvakat. Igye­kezett tanári tapasztalatait to­vábbadni a fiatalabb TIT-tagok- nak és ezért gyakran meghall-. gáttá mások előadásait is. Tíz esztendő alatt hatszáz elő­adást rendeztek. Még most is jól emlékszik az elsőre. Pákolitz Ist­ván szerzői estjére Bozsó Ferenc, immár nyugdíjas városi főmér­nök, aki maga is szívesen tart előadást, ha kérik. Elég sűrűn kérik, mert alapos tárgyismeret­tel, élvezetes stílusban beszél té­máiról, az építészetről, az új élet­forma és a lakás kapcsolatáról, a képzőművészetről és mindenek­előtt Kalocsáról. Ismeri minden kövét, hajdani híreseit, históriá­ját. Az egybegyűltek túlnyomó több­sége még sokat szeretne tenni a szocialista közművelődésért an­nak a társulatnak a keretében, szervezeti formáiban, amelyik ennyire számon tartja munkáju­kat és ilyen figyelemmel köszön­tötte az alapítókat. Heltai Nándor A módszer egyszerű Ebben a tanévben már mint­egy 350—400 fiú és lány vett részt rendszeres túráink valamelyikén — mondja Vécsy György tanár, az országjárók vezetője. — Leg­utoljára a Bükkben jártunk, sízni szerettünk volna, de sajnos, ha­vat nem találtunk. — Mindig akad elég jelentkező a hétvégi kirándulásokra? — Van egy húsztagú gárdánk, amely természetjárói versenyeken is részt vesz. Az Országjáró Diá­kok Megyei Találkozóján és a még rangosabb országoson több­ször értünk el első, második he­lyezést. Ez a versenycsapat adja a többnyire harminctagú csopor­tok magvát. Létszámgondjaink — ezt több éves gyakorlat alapján mondhatom — soha nincsenek. Aki egyszer eljön velünk egy körülbelül 100 forintba kerülő kétnapos túrára, az a későbbiek­ben keresi az újabb lehetőséget. — Hogyan szervezi meg az uta­kat? — A módszer egyszerű. Év ele­jén összeállítom az egész eszten­dőre szóló programot, és már ak­kor lefoglalom a Turista Ellátó Vállalatnál a szükséges szálláso­kat. Több természetbarát-szövet­séggel is tartom a kapcsolatot, olykor tőlük és egyes vállalatok­tól is kapunk segítséget. A házon belüli szervezés már megy ma­gától. Feri külföldön fis járt Kuti Feri, másodéves csőszere­lő tanuló csillogó szemekkel em­lékezik vissza 1973 nyarára. — Vonattal utaztunk a bolgár tengerpartra, Románián keresztül. Nagyszerű volt. Olyan hatalmas hegyeket, mint Romániában van­nak, még spsé láttam. Izgalmasak Az Eifel-beli teleszkóp első nagy nemzetközi feladata lesz a német—amerikai Helios-napszon- da telemetriái adatközvetítésének vételei A Heliost 1974 nyarán lö­vik fel az űrbe, hogy 37 millió voltak az alagutak is. Az egyik állomáson felszállt a kocsinkba egy román katona. Pillanatok alatt összebarátkoztunk. Könnyű volt, mert jól beszélte a mi nyelvün­ket is. Rövid idő múlva már együtt énekeltük a magyar nép­dalokat. Mesélt a falujáról, hogy otthon hogyan élnek, és meghí­vott bennünket, látogassuk meg. A barna bőrű bolgár emberek szintén nagyon kedvesek. Mikor odaértünk a naposparti nemzet­közi ifjúsági táborba, mindenki elfelejtette a fáradtságot, rohan­tunk a tengerhez. Életemben az volt a legszebb élményeiji, ami­kor a Fekete-tengert megpillan­tottam. Eddig még csak filmen láttam. A két hét alatt sokat gyö­nyörködtünk a haragos hullá­mokban és a napfelkeltében. És sokat fürödtünk, ismerkedtünk a német, lengyel, szovjet fiúkkal és lányokkal. Aki tudott közülünk egy keveset oroszul, annak nagy szerencséje volt, mert ezen a nyelven tudtuk egymást megér­teni. Szépek voltak a közös, nagy tábortüzek, meg minden, amiben ott részünk volt. Repülőgéppel Moszkvába Szűcs Miska, a Tejipari Szállí­tási Vállalat, és Kárpáti Feri, a Barnevál másodéves autószerelő­tanulója a tavaszi szünetben a • Szovjetunió fővárosába utazik — repülőgéppel. Az álmodni sem mert nagy élményt jutalomkép­pen kapták a vállalatuktól, a jól végzett munkájukért. Külföldön nem voltak még. izgalommal vár­ják a repülést, a kinti látnivaló­kat. Hazajőve, biztosan lesz mit mesélnie a két fiúnak. Sávolt Béla, az intézet személy­zeti vezetője, a tavalyi bulgáriai és az idei moszkvai út szervezője elmondja, hogy összesen 31 szak­munkástanuló repül majd a Szov­kilométernyire megközelítse a Napot. Az intézet 50 tudósának azon­ban nemcsak eredményei, ha­nem gondjai is vannak.^ Főleg a számukra elsőrendűen fontos frekvenciatartományok ha­jetunióba. Zömmel olyanok, aki­ket a munkahelyük küld, juta­lomképpen. Például a Közúti Üzemi Vállalat, az erdőgazdaság, a Fémmunkás, a Helvéciái Álla­mi Gazdaság, a BÁÉV és az ÉR- SZER. Az ÉPSZER munkásszállásán lakó, falusi származású tanulók Sere Tibor tanár vezetésével egy külön vállalkozásba is belefog­tak. A múlt év novembere óta együtt végzett társadalmi mun­kából gyűjtik a pénzt egy nyári külföldi utazásra. Az is gyarapít­ja a közös kasszát, hogy az ÉP­SZER vezetői engedélyezték szá­mukra a fel nem használható va­sak eladását. Persze, aki év vé­gén megbukik, az hiába vett részt a közös pénzszerző akciókban, nem mehet a többiekkel. A turizmus a nevelés eszköze — Minden lehetőséget igyek­szünk megragadni, hogy nevelt­jeink a társadalom érdekének megfelelően értékes, igényes, tág látókörű ifjúmunkásokként hagy­ják el intézetünket — mondja Sáyplt Béla. A turizmust hatékony nevelési eszköznek tekintjük. A fiatalok többségében a világ megismeré­sének mohó vágya él, s ezt va­lamiképpen ki kell elégíteni. Úgy érezzük, meglopnánk tanulóinkat, ha az egyéniségüket a természet szeretetével gazdagító, tudásukat ismeretekkel gyarapító, diákévei­ket érdekessé, mozgalmassá tevő utazásokat nem szerveznénk szá­mukra. — A turizmusnak, e sajátos sportágnak több irányú nevelő ha­tást tulajdonítunk — kapcsoló­dik be Weither Vilmos igazgató. — Segítségével rászoktathatjuk a fiatalokat a szabad idő igényes felhasználására. Egy-egy utazás jó alkalom a közösségek tovább­fejlesztésére is. A hazaszeretet elmélyítésére szintén kiváló lehe­tőségeket rejt magában. A ter­mészetjárók honvédelmi rajver­senyei önmagukért beszélnek. (Jjabb törekvésünk az, hogy ta­nulóink közül minél többet ki­vihessünk egy-egy baráti szocia­lista országba. A látókört tágító, más népeket emberközelbe hozó külföldjárás óriási segítséget je­lent a pedagógusok számára tu­datformáló munkájukban az in­ternacionalizmus alapjainak le-- rakásánál. A. Tóth Sándor tárainak megsértése okoz sok fej­törést Az amerikaiak által 1974- re tervezett kísérleti műholdso­rozat például olyan hullámhosz- szon fogja mérési eredményeit sugározni, amely beleesik az criásteleszkóp frekvencia-tarto­mányába. Bizonyos körön belül a repülő­gépek is erősen zavarják a rá­dióteleszkóp működését, mivel az áltáluk kibocsátott sugárzások ezerszer erősebbek a Kozmosz tá­voli pontjairól jövő sugaraknál. Hogyan alakultak ki a nyel­vek? Nyelvészeink szerint ugyan­is a mondatszók állnak a mai nyelvekből a legközelebb az ősi mondatszókhoz, vagyis az ősmon­datokhoz. Hogyan tanult meg az ember beszélni? — vetődik fel tehát az érdekes kérdés, amelyre választ keres a nyelvtudomány. De nem könnyű a válasz, hiszen több százezer évvel ezelőttre kell visz- szamenni. Az írásos emlékek nem segíthetnek, hiszen a Földön ta­lálható legrégibb írásos feljegy­zések is legfeljebb hatezer éve­lek. Az ősnyelv keletkezésének a rejtélyével már régóta foglalkozik az emberiség. A primitív nyelvek isteni adományként szemlélték a nyelvet, és a sajátjukat tartot­ták a legtökéletesebbnek. Az em­beri beszéd (kifejlődését tudomá­nyosan az ókori görögök kezdték vizsgálni. Pl. Platón elmélete sze­rint a tárgy és megnevezése ter­mészetesen kapcsolódik egymás­hoz. (Ma csak a hangutánzó sza­vakról és néhány indulatszóról mondhatjuk el ezt.) Ha ez így lenne, akkor csak egy nyelv fej­lődhetett volna ki, és ma is egy nyelven ^beszélne az emberiség. Arisztotelész szerint a szavak úgy keletkeztek, hogy az emberek megállapodtak egymással, hogy mit hogyan fognak nevezni. En­nek az elméletnek az a hibája, hogy már kialakult nyelvet felté­telez, hiszen csak kifejlődött nyel­ven lehet megállapodást kötni. Tehát a valóság tényeitől elvo­natkoztatott és nem a tudomá­nyos ismereteken alapuló fejte­getések nem tárhatták fel az ős­nyelv kialakulásának törvényeit. A nyelvek keletkezésének ma­gyarázata a tudományok, elsősor­ban a nyelvtudomány feladata. A legrégibb ismert szövegek, a primitív népek nyelvének tanul­mányozása, a nyelvi törvények ismerete is csak nagyon gyéren világíthatják meg az évezredek­be visszavezető utat. A lélektan is kiveszi részét a kutatásokból. Vizsgálja a gyermek beszédkész­ségének kifejlődését, feldolgozza, hogyan hatnak a tudat betegségei a beszédkészség alakulására, azonkívül az állatok hangadásai­nak, az őrmadarak jelzéseinek a Vizsgálata is hozzájárul az ős­nyelv kutatásának eredményessé­géhez. De fel kell használni az ősrégészet nyújtotta eredménye­ket, a néprajzi ismereteket is. A tudomány megállapítása sze­rint az ősnyelv rövid, talán rá- mutatással kísért felkiáltásszerű ösztönös, hangadással kezdődött. Ezek a közlésekepyosztályos jel­rendszert alkottak. Jelentésük volt, de elemezhetetlenek voltak. Nyelvtanuk nem volt, így nem is lehetett őket összekapcsolni. Sze­repe lehetett a hanglejtésnek és az eltérő hangsúlyozásnak' is. A mai mondatszókon kívül az egy­tagú felszólítások és felkiáltások (Tűz! Gödör!) valamint az alany- talan mondatok ’.Dörög. Virrad.) hasonlítottak hozzájuk. De az ősmondatoknak nagyon korláto­zott kifejezési lehetőségük volt még az ősember számára is, mintha ma minden gondolatunkat egy-egy önálló, tagolatlan hang­sorral kellene kifejeznünk. Amint látni fogjuk, ezekből az ősmondatokból alakult ki a nyelv. Kiss István Rádióasztronómusok sikerei és gondjai Több mint egy éve „fülel” a világmindenségbe a nyugat­németországi Eüel-hegység egy völgyében néhány tudós. Műszerük 100 méter átmérőjű, a világ egyik legnagyobb rádióteleszkópja, a kezelők a Max Planck Társaság rádió­asztronómiai intézetének munkatársai. FILMFELVEVÖGÉPPEL A KRÍM-FÉLSZIGETEN Város az esőben t Autók fröcskölik a vizet az állomás előtt. — „A nap még nem érkezett meg fogadásotokra — mondta Szimferopol repülőterén Pjotr a szívélyes ölelések után. — Né­hány órát késik. De ne aggódja­tok, megszerveztük a dolgot, úgyhogy mire előveszitek a ka­merát, ragyogni fog. Egyébként minden készen áll, hogy nagy­szerű filmet forgathassatok a Krímről, hogy hiányozhatna hát a fény ? ...” A biztatásnak bizony megörül­tünk, de egyelőle a nyakunk köré tekertük volna sálunkat — ha vittünk volna magunkkal. Hij szén május végén ki a csuda pa­kol bőröndjébe kesztyűt, sapkát a szovjet Riviérára?... A repü­lőtér várótermének hatalmas üvegablakain át bizalmatlanul hunyorogtak ránk a szélben im­bolygó fák, de a baljós jelekre nem is nagyon ügyeltünk, elfog­lalt bennünket a baráti viszontlá_ tás öröme. Pjotr, azaz Pjotr Ko- selev, a Krími Rádió és Televízió főoperatőre egy évvel ezelőtt járt nálunk, Kecskeméten forga­tott filmet és így régi jó barátok­ként üdvözöltük egymást, össze­ismertetett Ivan Ivanovics szer­kesztővel — ő is hűséges társunk maradt tíz napon át — és mire észbe kaptunk, már.kocsiban ta­láltuk magunkat, úton Szimfero­pol felé. Hát megérkeztünk. Egy egész napon át robogó expresszvonat hozott bennünket át a Kárpáto­kon, s a Kijevben töltött éjszaka után a repülőgép ablakából ve­tettük első pillantásainkat Bács- Kiskun megye testvérterületére, a több miht egymillió lakosú Krím-félszigét zöldesbarnába játszó földjeire. A cél felé kö­zeledve azonban összetqmörültek a felhők a TU 114-es szárnyai alatt, és legközelebb már csak a leszálláshoz készülődve . láttuk meg a földet. Szimferopol, a krími terület fővárosa dacolva a szeszélyes idő­járással, baráti kitárulkozással mutatkozott be. Az első filmes benyomás, amit a suhanó gépko­csiban följegyeztünk magunknak, a levegős távlatok impressziója volt. A hullámzó búzatáblákat a földeken hamarosan épületek vál­tották fel, a házak előtt széles járda mentén bokorsor futott, zöld gyeppel tagolt terek válta­koztak sétányokkal,' parkokkal, s • (Esőben a Kecskemét Étterem. még a toronyházak ablakait is virágok díszítették. Hamarosan belekeveredtünk a városi forga­lomba — ez sem volt kisebb, mint egy magyar vidéki város­ban —, és megérkeztünk szállo­dánk elé. A zsúfolt program kevés sza­bad időt engedélyezett számunk­ra, pedig a forgatások előtt jól­esett volna sétálni egyet Szimfe­ropol a századforduló stílusában épült épületei között, átengedni magunkat az utcák hangulatá­nak, mely az idegen városok leg­inkább maradandó emlékei. Az ízletes ebéd után a mezőgazda- sági gépgyárat felkereső Bács megyei küldöttség látogatását .vettük filmszalaigra — a kecske­méti és szimferopoli filmfelvevő­gépek versenyt kerepeltek az esz­tergagépekkel a hatalmas csar­nokok ívlámpái alatt. így csak este nyílt alkalmunk barangolás­ra indulni a kirakatfényektől, neonoktól megvilágított utcákon. A legmeglepőbb volt számunkra a járókelők sokasága. A sétálók, ráérő beszélgetők tömege még tíz óra után sem ritkult, s ez a ma­gyar városokban igencsak ritka jelenség. Talán mi otthonülőbbek vagyunk, jobban ragaszkodunk papucsunkhoz, televíziónkhoz?... Tény az, hogy itt senki nem sie­tett sehová álmos-durcásan, be­szélgető csoportok népesítették be az utakat, a járdáról lelépve el- özönlötték az úttestet, s az egy­szerű hétköznap mintha valami­féle ünnep előestélye lett volna. A délvidéken, olasz- és spanyol­honban szeretik így az emberek a szabad éget, pedig az idő itt hűvös volt, várni lehetett, hogy hamarosan elered az eső. Ezeken az esti utcákon sétálva sajnáltuk először — és nem utol­jára — hogy nem tartoztunk álta­lános és középiskolai orosz taná­raink kedvencei közé. Milyen más lett volna, ha szóba elegyedhet­tünk volna a beszélgetőkkel, a számunkra kétszeresen idegen ar­cok hús-vér emberekké változtak volna át, mi pedig ismerősökké az idegenekből... De Szimfero­pol így is barátságos városként él emlékeinkben, mert a házak, ut­cák és terek emberi közelségbe kerültek — az emberek által. Pedig az elkövetkező napok idő­járása mindent elkövetett, hogy megkeserítse „filmes” életünket. Egy ideig, míg csak csöpögött, azt vártuk, majd csak eláll, de né­hány nap múlva rossz tapasztala­taink nyomány megváltozott a jelszó; „most forgassunk most még csak szemerkél”. így — amint barátaink mondták — évszámra ritka képeket örökítettünk meg: esernyős, esőköpenyes emberek a pályaudvaron, Kecskemét Étte­rem- a felhőszakadásban, ködgo- molyagban a televízió tornya, po­csolyák, vizet fröcskölő trolibu­szok. A nap valóban késett fo­gadásunkra. • Szimferopol a századfordulón kialakult, nyüzsgő városközpontja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents