Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-19 / 41. szám
1914. február 19. • PETŐFI NEPE • 3 KÉPERNYŐ MAJDNEM BALLADA A péntek este bemutatótf, Vízimalom a televízió jobb műsorai közé tartozott. Soha rosszabbat! Mégis hiába hpssegetem fa- nyalgó megjegyzéseimet, hasztalan próbálom eltitkolni hiányérzetemet. Nyomatékosan balladának nevezte Sásdi Sándor a szép molnár nér ól és az uraságról írt regényéből készített tévéváltozatot. TÖRTÉNETET LÁTTUNK ballada helyett. A megrázó katarzis, a varázslat, az élm.ény elmaradt. Az átdolgozás felhangjai olykor elnyomták a szájról szájra adott régi história tiszta, erőteljes szólamát. A csinált díszletnek ható környezetben csak elvétve éreztük a zsályák, a friss széna, a nyíló tavaszi föld illatát. A népszínművekből átsomfordált idillikus képek gyengítették a „nyersanyag” tragikus, vulkanikus indulatait. A rendezés erőtlensége miatt a jelképnek szánt képsorok leragadtak a közlés, az információtovábbítás szintjén. Timót, azaz Cserhalmi György éreztette leginkább a ballada ősi izeit, sajátos nyelvezetét, gesztus- rendszerét. Szakács Eszter, a kecskeméti Katona József Színház művésze is rászolgált az elismerésre. Főként a feszültebb, az emberi lélek titokzatos örvényeit sejtető jelenetekben nyújtott kiváló teljesítményt. Részben a többi szereplő helytelen megválasztása vitte félre a Vízimalom tévéváltozatát. Amikor olvastam, hogy Kautzky József alakítja az „uraságol”, Bán- hidi László lesz az egyik halász, a Vendel bácsi meg Siménfalvy Sándor; már tudtam előre, hogy mit kapunk. Az elmúlt években skatulyákba nyomorították ezeket a tehetséges művészeket. Kliséket, sablonokat adnak, önmagukat ismétlik. Alakításról alakításra magukkal cipelik korábbi szerepeik gesztusait, hangsúlyait, emlékeit, hangulatát. Üj, friss arcokat szeretnénk látni és az említett művészeket a megszokottól eltérő feladatokban. DAL ÉS ECSET A Dal és ecset című műsort vezető Szűts Miklósról most csak annyit állapíthattunk meg, hogy még keresi a közvetlenség, a szemléletesség, az egyidejű értelmi és érzelmi ráhatás fortélyait. Szándéka dicséretes, felfogásával egyetértünk. A kicsit merev légkör ellenére nyilvánvalóvá vált az is, hogy jó úton járnak a kecskeméti Kodály Zoltán ének-zenei általános iskola rajzszakkörének a tagjai. Szappanos István tanár vezetésével elfogulatlanul 'közelítenek a természeti és művészi szépségekhez és képesek élményeik vizuális rögzítésére. -Lehet, hogy a Dal és ecset szereplői közül senki sem lesz hivatásos művész. Lehet, de ez mellékes körülmény. A műsor is azt sügallta, hogy egy jó tanár hatására a gyerekeket egy életre elgyűrűzheti a művészet. Ámultunk Gábor, Etika és a többiek fogékonyságán, beleérző, elvonatkoztató képességén. SÓHAJOK Egyszer volt, hol nem volt egy öreg ember, ki baráti társaságban mindig kitett az asztalra egy bankót. Bizonyos idő után szó nélkül zspbre vágta a pénzt. Hosz- szas unszolásra árulta el, hogy fiatalkori fogadalmát igyekszik teljesíteni. Elhatározta, hogy szét? oszt egy bizonyos összeget ismerősei között, ha férfitársaságban nem terelődik a szó meghatározott idő alatt a nőkre. Némileg hasonlóan jártam én is. Hosszabb ideje tervezem, hogy megdicsérem a tévé nyelvgyomláló műsorait, ha akad egyetlen olyan nap, amikor nem kell bosz- szankodnom a más adásokban hemzsegő nyelvi vétségek miatt. Ha valaki a kamerák elé kerül — tisztelet a kivételnek — azt hiszi, hogy hivatalnokul kell beszélnie. A riporter megkérdezte az egyik ÁFÉSZ-elnököt, hogy ész- lelt-c valami hibát. A válasz; „a magam részéről nem láttam”! Ugyanő „beüzemelte” az új mü- * helyt. A munkavédelmi szabályok elhanyagolásáért felelnie kell. Csak anyanyelvűnk védtelen? A kezdő tévénézők is sejtik, hogy Pocok, az ördögmotoros a történet végére megjavul, talán Ginguszék is. Annyi bizonyos, hogy valamilyen formában elnyerik vétkeik büntetését. Az első epizódban látott ligeti verekedést, a „könnyű” pénzszerzési módszer ismertetését mégis pedagógiai fiaskónak tartjuk. Hadd hivatkozzunk Hernády Miklósra: „A foiografikus képmás ''szavahihetőségének messzemenő következményei vannak, A bűnügyi játékok akaratlanul is a bűnök elkövetésének a normalitását sugallják.” ßppen a veszélyeztetett gyerekeknek imponál a ligeti galeri stílusa, a főnök nagyvonalúsága. Sem a film, sem Pocok nem nyerte meg tetszésünket. Heltai Nándor ÜNNEPSÉGEK, KOSZORÚZÁSOK, KIÁLLÍTÁS Országszerte megemlékeznek a szovjet hadsereg születésének évfordulójáról A szovjet hadsereg és hadiflotta megalakulásának közelgő 56. évfordulójáról hazánkban és országszerte megemlékeznek. Budapesten február 19-én a munkásőrség országos parancsnokságának központi törzs_ és alegy- ségparancsnok-képző iskoláján barátsági gyűlést rendeznek, amelyen szovjet katonák is részt vesznek. Február 21-én a MÁV Törekvés Művelődési Központjában lesz műsoros ünnepség, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Vasutasok Szakszervezetének Budapesti Bizottsága, a MÁV Budapesti Igazgatósága és a Magyar Honvédelmi Szövetség 'budapesti vezetősége közös rendezésében. Nagy Mária, az MSZBT főtitkára emlékezik meg a történelmi jelentőségű évfordulóról, majd a magyar néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese ad műsort. A néphadsereg alakulatéinál, a laktanyákban szintén ünnepi megemlékezéseket tartanak, s ezekre meghívják a szovjet katonai egységek képviselőit is. Az évforduló előestéjén, február 22-én a fegyveres erők, a Magyar Partizán Szövetség, a Magyar Honvédelmi Szövetség, az MSZBT, a KISZ KB, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, továbbá a Szovjetunió budapesti nagykövetsége, az ideiglenesei! hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoksága, valamint a szocialista országok Budapesten akkreditált katonai és légügyi attaséi nevében megkoszorúzzák a felszabadulási emlékművet a Gellérthegyen. A vidéki helyőrségekben is elhelyezik a kegyelet és hála virágait az ország felszabadításáért vívott harcokban elesett szovjet hősök emlékművein. A néphadsereg központi klubjának Váci utcai épületében a szovjet hadsereg életét, harcait bemutató foto-dokumentációs kiállítás nyílik az évforduló alkalmából. S' Évtizedes barátság Retkes Lajossal, a csehszlovákiai Bucsi Egységes Földművesszövetkezet elnökével Tiszakécskén, a Tiszagyöngye Termelőszövetkezet zárszámadásán találkoztam először. A két közös gazdaságot évtizedes barátság fűzi össze, rendszereden látogatják egymást, átadják termelési tapasztalataikat. A bucsiakat az öntözés korszerű módszerei érdeklik, a ti- szakécskeiek pedig a szőlőműveléshez kapnak értékes tapasztalatokat. Kidolgozták a kölcsönöst üdülési programot is. Számottevő beruházást valósítottak meg az elmúlt esztendőben, többek között a baromfitelepre másfél millió koronát, a lucernaszárítóra 3,7 millió koronáit költöttek. Tíz hektáron szőlőt telepítettek. Összesen 5 és félmillió koronát fordítottak fejlesztési célokra. 0 A modern gépsoron automata berendezés a hengerlés. PANORÁMA Modern A zsdanovi Azovsztal üzemben határidő előtt átadták rendeltetésének a „3600” elnevezésű hengersort. Ez a kilencedik ötéves terv egyik legfontosabb ipari létesítménye. Az üzem 1230 méter hosszú, 23 hektár területen fekszik. lerme- lékenységét és automata berendezésekkel való ellátottságát tekintve minden korábbi hasonló hengersort felülmúl. A hengersort Csehszlovákiában készítetsegítségével folyik hengersor ték. Az 5-től 200 milliméter vastag lemezeket hőkezelik, így a termékek a korábbinál jóval tar- tósabbak. A hengerészek sokkal inkább ki tudják elégíteni a fém struktúrájára vonatkozó kívánságokat. A vásárlók szokatlanul nagy lemezeket kapnak. Legnagyobb szélesség 3,4 méter, hosz- szúság 28 méter. A hatalmas berendezést alig néhány ember kezeli, mivel a termelési folyamat teljes mértékben automatizált. Természetesen egymás zár- számadási. közgyűlésén is részt vesznek. Így volt ez az idén is. A tiszagyöngyeiék visszaadták a látogatást. most is a bucsiaknak. Ez alkalommal én is velük tartottam. eleget téve az elnök szíves meghívásának. — Félig-meddig kollégák is vagyunk — mondta első találkozásunkkor kissé tréfásan —, én ugyanis szerkesztő bizottsági tagja vagyok a Csehszlovákiában megjelenő egyik magyar nyelvű szaklapnak, a Szabad Füldműve- lőnek. Magam is gyakran írok. A bucsi kultúrház csaknem megtelt a félezer főnyi tagsággal. Feszült figyelemmel hallgatták a vezetőség beszámolóját, amelyből érdemes idézni néhány adatot. A 2 ezer hektáros gazdaság az elmúlt esztendőben az aszály ellenére jó eredményeket ért el. Csehszlovákia V. ötéves terve a mezőgazdaságban mintegy 14 százalékos termelésiértéknövekedést irányzott elő. Ebben a szövetkezetben az 1970-es évhez viszonyítva már 23 százalék a növekedés. Búzából kiváló termést, csaknem 46 mázsát takarítottak be hektáronként. A takarmányrépa á tervezett 900 mázsa' helyett hektáronként 1194 mázsát hozott. Néhány növényből viszont a vártnál alacsonyabb volt a termés. Érdemes szólni a szőlőtermelés eredményeiről. Hektáronként 146 mázsa termést szüreteltek. a középmagasán művelt tőkékről pedig 159 mázsát. Negyvenhét hektár gyümölcsösük van. Legjövedelmezőbb az őszibarack- ültetvény, amely termőre fordulásától kezdve egyenletes termést • Retkes Lajos, a bucsi szövetkezet elnöke. ad. Ez az ágazat tavaly 1 millió 262 ezer korona bevételt hozott. Egyre fejlesztik a zöldségtermesztést, tavaly a fólia alatt termelt zöldpaprikából 750 ezer korona bevételük volt. A legjelentősebb állattenyésztési ágazat a baromfitartás. Az elmúlt évben 30 ezer tojótyúkot tartottak, a tervezett 220-szal szemben 242 darabos tojáshozamot értek el, csaknem 7 és negyedmillió tojást értékesítettek. A tartást korszerűsítették. A telepek automatizáltak. Az idén már 8 millió, jövőre pedig 10 millió tojást szeretnének értékesíteni. Összefoglalva tavaly csaknem 3 millió koronával több értéket termeltek, mint az elmúlt esztendőben, a tagoknak évi részesedés formájában másfél millió koronát fizettek. A szövetkezet nyeresége a tervezettnél 2 millió koronával több. A zárszámadási közgyűlésen részt vettek a Szlovák Kommunista Párt, valamint a környező szövetkezetek képviselői. Hlavács Anton, a Szlovák Kommunista Párt komárnói járási bizottságának első titkára, de a többi vendég is nagy elismeréssel nyilatkozott a szövetkezet elmúlt évi eredményeiről, amelyek kimagaslónak számítanak a körzetben. Mint mondották, a tagság és a vezetőség eredményesen küzd a a XIV. pártkongresszus, valamint a VIII. országos szövetkezeti kongresszus célkitűzéseiért. Ugyancsak többen említették a bucsi és a tiszakécskei termelő- szövetkezet között kialakult évtizedes barátság eredményeit is. Az elnök, beszámolójában hangoztatta, hogy nemcsak a termelési sikerek, módszerek megismeréséről van szó, hanem arról is, hogy a tagság kölcsönösen tanulmányozza egymás életkörülményeit, azt a környezetet, amelyben a tiszakécskeiek és a bucsiak élnek. Nem hallgatták el azt sem, hogy a termelési eredményekhez egy kicsit hozzájárult mindkét termelőszövetkezetben az évtizedes barátság során kialakult testvéri kapcsolat, amelynek számos megnyilvánulásával találkoztunk ott-tartózkodásunk során. K. S. 0 A „3600” elnevezésű hengersor. A hűtlenkedő kalap l^emcsak a könyveknek, a ” kalapoknak is megvan a maguk sorsa. Ne menjünk mesz- szebbre az én kalapomnál. No nem azért, mert az enyém. Esküszöm. személvem becsét illetően ez a sötétszürke, bordázott szövetből készült fejfedő se nem oszt se nem szoroz. Az a körülmény, hogy viselem, nem befolyásolja a vele óvott fő... izé:.. tartalmát, avagy értékének (víz) szintiét. Énnél fogvást tehát tárgyilagosan szólhatok a cikkem célfeladat taként kitűzött kalap eddigi pályafutásáról. Már csupán azért is. mert bár a világ szemében az enyém, tulajdonjog szempontjából él bennem némi lelkifurdancs e kalap irányában. Mert — megmondom áperté — mégsem olyan egyértelműen — legyek már stílusos — enyém ez a ruházati cikk. A zavar egyik legutóbbi országgyűlési képviselőválasztás alkalmával keletkezett. Helyesbítsünk: \a legutóbbi választáskor. Ne mondják, hogy olyan öreg kalapot hordok, na. * Tehát. Bizonyos kecskeméti nagygyűlés előtt pár nappal ruháztam fel magam.a már körülírt fejékkel. Az áruházban maga az eladó is összecsapta a kezét, midőn ötödikként ez — ámbár jobb volna idézőjelbe tenni ezt az „ez”-t — tehát eme példány illeszkedett a fejemre. — Csodálatos! Mintha egyenesei} ebbe öntötték volna az elvtárs fejét. Ha megver a kedves vevő. akkor sem próbálunk többet, mert ez az igazi... Odahaza visszaigazolták az eladó lelkendezését. — Régen állt jól kalap ennyire. mint ez. Végre nem azt! vetted meg, amit éppen rádsóztak — ismerte el igényességéről közismert nejem (szerénységem tiltja persze, hogy igényességét csekélységemmel kapcsolatban emeljem ki). Ezúttal egészen megrendült kifogástalan választásomon. Hordtam is ezután olyan büszkeséggel, hogy feltettem, ha kellett, ha nem. Emlékszem, egyszer már az ágyban váltam meg tőle. Csodálkoztam ugyanis, hogy irgalmatlanul töri fejemet a párna. Hát még rajta volt a kalap. IWos. elkövetkezett a nagy- gyűlés, amelyről tudósítanom kellett. Úgy intéztem, hogy ruházatom felső darabjait, tehát a kalapot is az ajtóhoz legközelebb eső fogasra akasszam. Így gyorsabban elszáguldhatok a képviselő beszámolóját követő tumultusból. Ki az ördög veszi számba ilyen izgalmakkal terhes percekben, hogy miféle ruhaneműek mellé akaszkodott a sajátjaival. Tény, hogy a gyűlés végeztével villámsebesen visszaruháztam magam az ominózus fogasról, ési meg sem álltam a szerkesztőségig. Semmi különöset nem észleltem magamon. A fejemen se, jóllehet. ebben nincs semmi különös. hiszen ilyen gyorshajtásban azt se tudja az ember, hol áll. Mármint a feje. Otthon fogadott csak életem párja — nála is szokatlan szem- öldök-összerántással. — Te. mi történt ezzel a kalappal? Egészen összement. Vagy a fejed nőtt meg? ... De hisz’ olyan jól állt még ma reggel... Ugrás .a tükörhöz. Csakugyan. Hpvá lett a sikkességem! Levettem, s még mindig érzékcsalódást gyanítva vizsgálatiam. A színe ugyanaz, a tapintása kedves bársonyos. Bordázata is van. Mi hát a baj? Akkor nézem körül tüzetesebben. Biz’ ez fakóbb már egy kicsit mint amilyen reggel volt. — Próbálgatom. próbálgatom — csakugyan kisebb. Elcseréltem. Mit tehettem volna? Hirdessem ez esetet a lapban? A kalap elviselhető. Az envémmel se járt rosszabbul a becsületes kárvallott. Legfeljebb időnként visszaigazítja a füléről, ha netán túlságosan lekonyul alatta. Viselem azóta is. mint a magamét. Annál is inkább így lesz ezután, mert most már meghatóan ragaszkodik hozzám ez a kakukkfiókakalap Azaz hogy... Mintha azért mégsem a maga jószántából tenné. Ujntek délután a lajosmizsei moziban voltam. Az ősbemutató után irány a ruhatár. Ember — ember hátán. Vár mindenki a sorára. Jókedvűen, türelmesen. mert nagyszerű volt „A látóhatár szélén” c. tv-film. Előttem még tömör sorok rostokoltak, mikor bilétám számáról kilestem, hol is vannak az én holmijaim. Nézem, nézem a kabátot, s — Mintha letaglóztak volna! Hirtelen azt láttam, hogy a szomszédos nagykabáthoz az én kalapomat kapja le a ruhatáros a fogasról, s már adja is ki egy megtermett férfiúnak, akit — ha akarja, ha nem — máris elkap az ár. sodorja kifelé, mind messzebb és messzebb tőlem. Kalapomat ott látom úszni magasra feltartott kezében a tömeg felett. Szólok, kiáltok, de mit érek vele. A zsivaj benyeli harsány hangomat... Már el is tűnt a férfi... Ott maradt a kabátom — árván. Már most mit tegyek? Kedves hang szólal meg mögöttem. — A maga kalapja volt? ... Ne féljen, meglesz... Községünk- beli kapta el. Biztosan észreveszi, hogy nem az övé... Népfronttitkár ismerősöm volt az éber pártfogó. S igaza lett. Három percen belül visszatért hozzám a hűtlen kalap. Elég kétségbeesetten álldolgált vele kéretlen gazdája. Boldogan adta vissza. Aztán arcán újból aggodalom ömlött el. Kézmozdulata jelezte csak: ..Most már várhatok. Vajon ki hozza vissza az én kalapomat?” Űn meg azóta fel-felsanditok kalapom karimájára. A csuda gondolná, hogy bármikor erőt vesz rajta a kalandvágy, nyomban kész gazdát cserélni. Vagy az én fejemmel sincs megelégedve? Tóth István /
