Petőfi Népe, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-17 / 40. szám
1974. február 17. • PETŐFI NÉPE • 3 A Kiss család birodalma Hol van a csikorgó hideg, szikrázó hó, február, mintha- csak tréfálna velünk, tavaszt varázsolt a télbe. A déli napsütésben itt is, ott is megélénkülnek az új lakótelepek terei, kigombolt kabátban fiatalasszonyok sétáltatják pöttömnyi gyerekeiket. A kiskunfélegyházi vasútállomás előtti lakótelepen is gyermekzsivalytól hangos a tér. Sok fiatal házaspár lakik errefelé. A Fürst Sándor utca 5. szám alatti ház legújabb lakója Kiss László és családja. Karácsony előtt költöztek a negyedik emeleti kétszobás lakásba. Négyen örülFoglalkozása londiner „Alkalmazkodni egy helyzethez” A RÁDIÓ MELLETT Hogyan készül a konyakmeggy? „Édes” dolgokkal foglalkozott a péntek esti Kaleidoszkóp. Jó volt a műsoreleji figyelmeztetés, hogy a fogyni kívánók, a diétázók keressenek rádiójukon kevésbé Ínycsiklandó műsort, mert kár lenne tagadni — a hallgatónak néha összefutott a szájában a nyál a sok finomság hallatára. Hetven perc a dobostorta, a marcipán társaságában egy kissé soknak tűnt. A szerkesztő igyekezett változatos étlapot ösz- szeállítani, szerepelt ebben cukorgyári riport, csokoládégyári riport, dobostortarecept, Koszto- lányi-riport, krónikarészlet, operettdal, régi és új sláger. Tagadhatatlan, hogy érdekes dolgokról tájékoztatott a szakember. Csak mintha az arányok tolódtak volna el a „műhelytitkok” javára. Érdekelt volna bennünket, ki, milyen édességet kedvel, volt-e kedvenc süteményük a nagy embereknek, melyik a legősibb irodalmi emlék, amelyben szó esik az édes csemegékről, és néhány apróság, ami már majdnem pletyka, amit „elbír” egy könnyed hangvételű esti műsor. Nem ártott volna egy kis „szódavíz” a csemegézés közben... Kontra György A közművelődésről Elmaradottság, felemelkedés címmel közvetítette tegnap délben a Petőfi-adó Dezséry László beszélgetését Bodor Jenővel, a megyei tanács művelődésügyi osztályának a vezetőjével. Az interjú során jól áttekinthető, reális kép alakult ki Bács-Kiskun megye kulturális életéről. A riporter és az osztályvezető nemcsak a mostani állapotot érzékeltette; utaltak a fejlődésre, a változásokra is. Szó esett a történelmi, földrajzi körülményekből származó gondokról, az országszerte számontartott új módszerekről, formákról és a külföldön is ismert kezdeményezésekről. Bodor Jenő tájékoztatása szerint a megyében levő iskolákban 1980-tól kizárólag szakképzett pedagógusok tanítanak. H. N. nek az új otthonnak... Kissék élete sorsa épp olyan, mint azoké a fiatal házaspároké, akik nem tudnák elképzelni életüket gyerekek nélkül. Amint mondják, a gyereknevelés megszépíti hétköznapjainkat. S bár megszokni ugyan nem lehetett a négy embernek nagyon is szűk garzont, melynek korábbi lakói voltak, de éppen a 3 éves Judit és a 8 hónapos Lacika tette elviselhetőbbé körülményeiket. S most, hogy tágasabb, új otthonukba külön birodalmat alakítottak ki a két gyereknek, valóra vált a régi vágyuk, a kiegyensúlyozott, szén családi élet. Kiss László 28 éves fiatalember. A Villamosszigetelő és Műanyaggyár kiskunfélegyházi gyárában dolgozik. Főművezető. — 1963-ban. a szolnoki Gépipari Technikumban érettségiztem — mondta. — Gépésztechnikusként kerültem a félegyházi gyárba. A Móra téri munkás- szálláson laktam. 1966-ban KISZ- alapszervezeti titkárnak választottak meg. A következő évtől kezdve 1969-ig csúcstitkárként dolgoztam az ifjúsági mozgalomban. 1966-óta a pártszervezetnek is tagja vagyok. Nagyon sok kultúrműsort. közös kirándulást szerveztünk. Az egyik rendezvényen ismerkedtem meg feleségemmel. aki szintén a műanyaggyárban dolgozik. Esküvő után feleségem szüleihez költöztünk. Hat évvel ezelőtt a félegyházi műanyaggyár nyolc lakást vásárolt a dolgozóinak s a két garzon közül az egyiket Kissék kapták meg. 1969 decemberben költöztek be a Kossuth utca 32. szám alatti 1 szoba komfortos lakásba. Miután a második gyerek megszületett, négyüknek nagyon szűk lett a garzon. A vállalaton belül nem volt lehetőség minőségi cserére. — Az egyik régi iskolatársam, aki az Ifjúság 71 elnevezésű. Móra téri lakásépítő szövetkezet tagja volt, elköltözött Lakitelekre, s ott tanácsi lakást kapott — foly- tatta a beszélgetést Kiss László. — Felajánlotta, hogy vegyem át ilyenkor aztán egymás szavát se érteni'. Ügy tervezzük, hogy ősztől Juditot óvodába visszük. Most még kicsit félénk, a többi gyerek között majd feloldódik. Itt a közelben, a Dózsa György utcai óvodába szeretném, ha felvennék. — Festeni is kellene a lakást — jegyezte meg Kissné. — De értőié a kétszobás lakást. Ehhez 80 ezer forintot kellett volna befizetnem. Ennyi pénzem nem volt. Nem sokkal ezután az egyik munkatársam Kecskemétre költözött, s így a megüresedett két szoba komfortos vállalati lakásba beköltözhettünk. A karácsonyt már itt ünnepeltük. A kisebbik szobát a gyerekeknek rendeztük be. Ez az ő birodalmuk. — Három évig itthon maradok a gyerekekkel — vette át a szót a fiatalasszony. — A napi „menetrend” már "az új lakásban is kialakult: reggel 7-kor etetem meg Lacikát, aztán Juditot öltöztetem, reggelizünk. Délelőtt takarítok, mosok, főzök. Ebéd után sétálunk. A férjem délután 4 óra körül jön haza. Segít a háztartásban, játszik a gyerekekkel. Délutánonként a szomszédból átjönnek a lányok, fiúk Judithoz, re majd csak nyáron kerül sor. A költözködéssel járó kiadások után kell egy kis „lélegzetvétel”. A férjem 3 ezer forintot keres, én több, mint ezer forintot kapok havonta. Nem panaszkodhatom. Mindenük megvan, amit eddig terveztek... Tárnái László Az én foglalkozásomhoz külön képzettség nem szükséges. Nem árt persze, ha tud az ember néhány nyelvet, leginkább a német a fontos. Megmondani a szobaszámot, meg hogy merre van a lift. ilyesmit. A többit úgyis a portás intézi. Ami azt illeti, külsőleg sem nézünk ki rosszul, mindegyikünknek sötétkék — majdnem fekete öltönye van — gallérján az aranyszegélyű felirattal: Arafivhomok Szálloda. A legfontosabb: a megnyerő külső. Szakállt egyikünk sem viselhet. Esetleg bajúszt. Mindig jól ápoltnak kell lennünk. Ez viszonylag cikis, hajvágás, igazítás, de idővel meg lehet szokni. Feladatunk nem nehéz. Tulajdonképpen annyi, hogy az érkező vendégeket fogadjuk, a nehéz csomagot kezéből elvegyük, megvárjuk, hogy a portás beírja a könyvbe. és felvigyük a szobába. Reggel — ha kéri a vendég — felébresztjük. Ez úgy megy, hogy bekopogunk — belépni nem szabad — és vagy felébred, vagy nem. Szombathelyen egy londiner nem költötte fel az egyik Ausztráliába utazó vendéget időben, s bogy mégse késsen le a repülőgépről, saját pénzén kellett a taxit fizetnie Pestig. Ilyen is van. Mikor londinernek szegődtem, annyit se tudtam a szakmáról, hogy eszik-e, vagy isszák. Gondoltam róla persze egyet s mást, de azok nem voltak komoly dolgok. Például gőzöm se volt, hogy nekünk kell takarítani a hallban. Három műszakban dolgozunk, éjszaka. dglelőtt és délután. Nem tudnám megmondani melyik a legjobb. Mindegyiknek van valami érdekessége. Londinernek lenni bizalmas állás. Pontos információkat kell adni a vendégnek. Ha például azt mondom, hogy nincs ma este előadás a színházban, pedig van, az baj. Mi — nem úgy, mint a boyok — nem mehetünk ki a vendég kérésére valamit elintézni a szállóból. A szállodát magunk között ,.ház”-nak hívjuk. Nem tudom miért, valószínű a régi nemzedékektől kaptuk örökbe ezt a szokást. Ügy tudom, hogy londinerként nem sok ember ment még nyugdíjba, de hallottam, hogy Pesten volt egy szakmabeli, aki végig ebben a foglalkozásban dolgozott. Ugyanis a londinerség nem szakma. Alapfizetésem nyolcszázötven forint. Ehhez jön a szálló forgalmából bizonyos százalék, telt ház esetén ez körülbelül ugyanennyi. Plusz a borravaló. A legnagyobb borravaló amit kaptam, százhetven forint volt. A legkisebb 2 forint — persze olyan is volt, aki nem adott semmit. Nem tudom miért — talán mert még nem olyan régen vagyok londiner — nem várom el a borravalót. Szóval nem érzem kötelezőnek. Azt a százhetven forintot — jel- lémző — egy olasz gyáros adta. Ha látom, hogy nem áll éppen aranytalajon a vendég, nem fogadok el tőle semmit. Néha gondolkozom, hogy vannak olyanok, akik a nagyobb borravalóval tulajdonképpen azt akarják elérni, ami talán az életben. a szállón kívül nem sikerült nekik: tekintélvt szerezni. Ezért elvárják, hogy hajlongjunk előttük, satöbbi. Ez cikis. Lealázó. Ügy mondják a többiek, hogy egy-másfél év kell ahhoz, hogy valakiből virtigli londiner váljék. Lehet benne valami. A helyzet az, hogy azonosulni kell egy helyzettel. alkalmazkodni rengeteg emberhez. Ez egyben a szakma szépsége is. Más helyen soha életemben nem találkoznék ennyiféle emberrel, mint itt. Alkalmanként elnézegetem az arcukat, próbálom kitalálni gondolataikat. Legtöbbször a magukra erőszakolt szokvány famosoly alatt érzések vannak. Ezeket a legnehezebb kitalálni. Meg a legszebb is. Néha azon veszem észre magam, hogy elgondolkozom a munkámon. Valahogy az a7. érzésem, hogy nem csináltam semmit. Szóval nem alkotó meló. Közvetlen hatását nem tudom mivel lemérni. Múltkor nézegettem a személyi igazolványomat: Szebellédi Tamás, foglalkozása londiner. Eszembe jutott, hogy négy hónapja semmit sem tudtam a lon- dinerségről. Most meg? Szóval érzem a határokat. Néha kötnek, néha nem. Egy biztos. Túl nagy valószínűsége nincs annak, hogy londinerként megyek nyugdíjba. Ballai József • Űj otthonban a négytagú Kiss család. (Tóth Sándor felvétele.) A turizmus fejlesztéséért Az idegenforgalmi vállalatok, megyei hivatalok már készülnek az idei szezonra. A külföldi' és belföldi turizmus centruma továbbra is a főváros, a Budapest Tourist az idén több új fajta szolgáltatással és változatos programmal várja vendégeit. Április 4-re átadják a Hárshegy tövében épülő korszerű 163 szobás Európa Szállót. A megyei idegenforgalmi hivatalok és vendéglátóipari vállalatok a szálláshelyek bővítésére törekszenek. Az elmúlt három évben ezernél több olcsó szálláshely épült szerte az országban, s 1975 végéig további 2500—3000 férőhely létesül. Az idén például a Borsod megyei Idegenforgalmi Hivatal aggteleki hétvégi faházait bővíti 56 hellyel, május 1-én pedig a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal 60 személyes új motele nyílik meg Szentendre- Papszigeten. Tovább bővül a szegedi nemzetközi kemping motelszobáinak száma is. Programjaikat is gazdagítják a megyei idegenforgalmi hivatalok. A Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal a gyulaji dánvadas rezervátumba kalauzolja vendégeit. Utat építenek a Szekszárdiéi 8 kilométerre fekvő sötétvölgyi parkerdőhöz, s itt egy hathektáros csónakázó tavat is kialakítanak. A belföldi turizmus fejlesztésére jelenleg összesen 100 millió forint értékű munka folyik vállalati és központi erőkből. Az elmúlt két évben több mint 5000 négyzetméter elárusítópavilont, zöldség-gyümölcs boltot, kisebb ABC-áruházat, melegkonyhás bisztrót építettek a kirándulókés a külföldi vendégek ellátására. Az idén továbbiak épülnek egyebek között Debrecenben. Gyulán és a Balaton mellett. A további építésekre pályázaton nyerhetnek állami támogatást a vendéglátóipari üzemek, s a helyi tanácsok is sokat segíthetnek. APRÓ BOSSZÚSÁGOK 4 Idomítanak T/- örnyezelvédelem címén — mindenki jól tudja J — igen-igen rászálltunk az utóbbi időkben a szennyezett levegőre, vízre, a fűtlenedő-fátlanodó földre. Erről ne többet. De vajon nem a környezeti ártalmak közé tartoznak-e az úgynevezett apró bosszúságok, amikről (azért „amikből”, mert folyamatról van szó) nap mint nap kijut mindannyiunknak. Kinek a boltban — „Sajnos, olyan méretben nincs” —, kinek az étteremben — „Sajnos, az már elfogyott, csak elfelejtettük kipipálni az étlapon” —, kinek a hivatalban — „Sajnos, nem megy az olyan gyorsan. Különben is mit akar; mindössze másfél hónapja adta be...!?” — Kinek pedig... de hagyjuk. Hiszen elkezdhetnénk azzal, midőn kiteszi az ember a lábát a kapun, hogy kiöntse a szemetet a kukába. S hányszor mászik le hiába a 3. emeletről a vödörrel, mert még nem ürítették ki a szennybödönt. Néhány csepp az apró bosszúságok tengeréből, de akad-e halandó, akit valamelyik el ne érne ezekből is minden nap. 'M'agy itt a helyi autóbusz- ’ közlekedés. Nem mint sofőr beszélek, akinek szakmai kötelessége a KRESZ ismerete. Hanem mint szürke utas, aki fizet — nemcsak a kocsikázásért —, hanem azért is, hogy mióta a forgalmat jelképező statisztikai szám lett belőle, észrevétlenül, idomított, személytelen lény- nyé változott. Akit — míg rá nem kapott tömegesen a buszozásra — a jármű bármelyik barátságosan kitárt ajtaja fölengedett: „Parancsoljon beszállni” — felkiáltójel nélkül. Aztán azon az alapon, hogy sok az eszkimó — az utas — és kevés a fóka — g busz —, egyre fagyosabb fogádtatásban részesülünk. Mióta már. édes jó Hermész I — Ne az első ajtón szálljon fel az a drága jó utas!!! — dermesztett az első kiáltvány a történelem bizonyos fordulópontján. — Miért a níásik ajtón fárad föl az édes jó polgártárs?! — hangzott későbben, miután az a pénzünkért első leckét nagynehezen megszoktuk. Mire a második változatba belejöttünk, kombinálódott az általunk fizetett dresszúra efféle kritériumokkal, feltételekkel. — Tanulja meg végre az az aranyos jó..., hogy amennyi* ben nincs kalauz, akkor itt... Ha persely van, akkor ott... Azesetben, ha a pilóta méri a jegyet, akkor emide... Ha netán bérléte - van, amoda... — szíveskedjék magát feleszközöl- ní. Elkövetkezett a csuklós bu- ■*-' szók korszaka. Még csak ez hiányzott idomításunk beláthatatlan sokoldalúságához. Három ajtó, ugyebár és kezdetben kalauzzal. Későbben a buzgó közlekedéstudományi kutatók kitalálták a perselyt. Heuréka! — kiáltottak fel. Minek ide kalauz? S lön a persely szólóban. Három ajtón fel-, s leszállással előbb egyszerű, majd bonyolított rendszerekkel. S, hogy az aí édes jó... — kinek mi tetszik — UTAS ne hepciáskodjon amiatt, mert ő jobban tudja, melyik ajtón lehet felszállni, a véleménykülönbségek koordinálása céljából életre hívták a ka- lauzos perselyt. Azaz. Nyújthatta a pénzt a tudatlan UTAS a kalauznak, bámulhatott rá elomló várakozással, az bizony nem adott jegyet addig, míg rá nem jött. hogy elsőbb tuszkolja bele forintjait a perselybe. Ezért aztán osztályrészéül jutott egy kifejező tekintet: „Na végre, leesett a kétforintos?!” De hát sokminden nagy van a világon, mégis az ember a legnagyobb — ismételgetjük elődeink után. Ebbe is csak beletanultunk. Ezt várta ki nehezen a közlekedéstudomány. Újból megalkotta a fel- és leszállás logikus sorrendiséggel megtűzdelt ideológiáját. Miszerint, aki kápé fizet, itt fel, ott le. Akinek bérlet nyomja a markát, itt is ott is fel, amott meg le. Mondani se kell, hogy korunk bonyolultsága eme szállásrendek többszöri változtatásában is megnyilvánult. De több-kevesebb dühöngés árán mindezekbe beletörődtünk. Legfeljebb akkor szökik érzékenyebb természetű, egyehekbe már belefásult utasban a vérnyomás magasabbra, midőn olyat lát, hogy kétségbeesett öregasszonyt taszigálnak, lökdösnek előre, mert — ó a •primitív, ó tudatlan! — megszegte a törvényt és az első ajtó helyett, kerülve a tolakodást, tülekedést, a másodikon szállt fel, ahol egy lélek se járt se le, se fel. Ügy lehet, ugyanezt a szegény nénikét egy hónap múlva az ellenkező irányba ráncigál- ják, holott a múltkor kínkeservben megszenvedett szabály szerint szállt fel. Csak a „szabál” módosításáról nem sejtett semmit az árva. persze, a fiatalabb felnőtt korosztályok azt hiszik, hogy a bizonyos időközönként bekövetkező fel- és leszállási rendmódosítások, illetve az azzal járó bosszúságok — a beletörődésig, beidomitásig — egyenesen edzik. ellenállóbbá teszik idegzetét. Micsoda/tévedés! Hej, ha valaki össze tudná adni egy-egy embernél is azokat az ideg-, s vérrendszeri láthatatlan repedéseket, melyek az új és új egre- céroztatások hatására támadjak benne! Mikor egy hangos^. leszóló közömbösségével utasítják rendre. — Elfelejtette, jó ember, melyik a kocsi eleje és hátulja?! Nyeljük, nyeljük a forgalomban fejenként ránk eső mindennapos bosszúságokat, de meghajtjuk fejünket. Már a lépcsőről stréber igyekezettel mutatjuk előre az újjaink közt egyensúlyozott kétforintost: lássa a jóságos ellenőr bácsi, hogy a világért se akarunk potyázni. Még, ha olyan is a látszat, hogy a lépcsőn nem tudtunk jegyhez jutni. S hogy milyen kiválóan alkalmasak vagyunk az ido- mitásra, hadd idézzek egy szomszéd megyebeli Volán vállalat közleményéből, melyet a sajtón keresztül köt a kedves utasok lelkére. „Ikarus 66, 266 (kétajtós) típusnál, mivel a gépkocsivezető adja a menetjegyet — az első ajtón készpénzzel fizető és bérletes utasok szállnak fel; a második (középső) ajtón leszállás; a .. Vissza az egész! Lemásolni sem egyszerű. Az aláhúzott résztől helyesen: „... szállhatnak fel; a hátsó ajtón bérletes utas felszállás és leszállás.” „Ikarus 260 (háromajtós) típusnál (nem csuklós’: az első ajtón ..;”) stb. „Ikarus 630 és 280 típusú, három-, illetőleg négyajtós csuklós' buszok forgalmában kalauz adja . a menetjegyeket, így a le- és felszállás a következő: Háromajtós autóbusznál az első ajtón leszállás és bérletes utas felszállás; a második (középső) ajtón leszállás; a harmadik (hátsó) ajtón készpénzes és bérletes utas felszállás. Négyajtós autóbusznál az első ajtón bérletes utas felszállás; a második és a harmadik (két középső) ajtón leszállás, a negyedik (hátsó) ajtón készpénzes és bérletes utasok felszállása lehetséges.” Mem, ne! Igazán... Hát mit 1' nem kívánnak még el az utastól pénzéért?! Most fogjon az autóbusztípusok megtanulásához? Aztán vágja be a szabályokat? Bizisten, inkább járok gyalog. • I Tóth István mezőgazdasági és ipari üzemek, SZÖVETKEZETI ÉS KISKERESKEDELMI áruházak, szaküzletek részére férfi- és női munkaköpeny „BŐRZENAPOr tartunk 1974. február 25-26-27-én Értékesítés nagykereskedelmi áron. Nagyobb vásárlás esetén árengedményt adunk. GROKER VÁLLALAT KECSKEMÉT Halasi út 29. szám ügyintéző: Prikkel Sándor Telefon: 12-550/30.
