Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-15 / 11. szám

1974. Január 15. • PETŐFI NÉPE • 3 ÉiÜiill „Ma jelent meg” Az egyik kecskeméti könyves­bolt 120 példányt kapott Ka- rátson Gábor: így élt Leonardo da Vinci ismeretterjesztő köny­véből. Tudták, hogy a tv műso­rára tűzte a világhírű művész­ről, tudósról készített dokumen­tumfilmet. Tapasztalatból szá­mítottak a növekvő érdeklődés­re. Arra ők sem gondoltak, hogy a remek film első részének a közvetítése utáni napon valóság­gal megrohamozzák az olvasók Karátson könyvéért a boltot. Tíz-tizenöt esztendeje a köz- művelődési szakemberek /több­sége versengve panaszkodott a televízióra. Elvonja az embere­ket az olvasástól, az öntevékeny csoportoktól, a színházak, mo­zik nézőteréről — sorolták a „bűnöket”. A látszat mintha Őket igazolta volna. (A rendel­kezésünkre álló idő megszabja tevékenységünket, és aki minden este a képernyő előtt ül. nyilván kevesebbet törődik a művelődés, az időtöltés más formáival.) Am ami elveszett a réven, többszö­rösen megtérül a vámon. Ponto­sabban megtérülhet, ha a tv irányítói az egységes művelődés- politika részesének tekintik az intézményt. Keresik, kutatják, hogy miként támogathatják sa­játos eszközeikkel a közművelő­dés egyéb területeit. A Repülj páva országszerte Kovászként élesztette a dalos!r°dvet. a Ki mit tud? az öntevékeny csopor­tok fejlődését. fennmaradását segítette. A művelődésügy irányítói is felismerték a kölcsönös előnyö­ket szinte versengtek kettős cé­lú közös programok kialakítá­sáért. Azt szeretnék, ha a nézők további ismereteket szereznének az őket érdeklő témákban. A könyvkiadó. a könyvterjesztő vállalatok és a nyomdák példás együttműködésének, eléggé nem dicsérhető buzgalmának köszön­hető, hogy a Dosztojevszkij Fehér éjszakák című művéből készített film közvetítése előtt a műsor­közlő bejelenthette: a "regényt a mai napon újra kiadták, megvá­sárolható a könyvesboltokban. Időben elkészült Jókai Mór „És mégis mozog a föld...” című művének ki tudja hányadik ki­adása, a címlapon a tv-változat főszereplőivel. Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy a kép és a nyomtatott betű együttes je­lentkezése már-már gyakorlattá vált. Helyeselhető, hogy fonto­sabb műsorok végén' közlik: mi­lyen könyvekből szerezhetnek bővebb ismereteket az érdeklő­dők. Nehezebb ügy a képernyő előtt ülő milliók „megmozdítása”. Látszólag önmaga ellen dolgozik a tv. amikor közvetve, közvetle­nül arra biztatja az embereket, hogy maguk is csináljanak vala­mit. Járjanak el a műkedvelő csoportok próbáira, barkácsolja­nak, fejlesszék képességeiket. Hosszabb távon a tv is megta­lálja számításait. A szakkörök­ben, művészeti csoportokban, klubokban kiművelődött tízezrek igénylik, elvárják a színvonalas műsorokat, és így lehetővé teszik a program gazdagítását. Pozitív­nak minősíthető ez a kétoldali folyamat noha tudjuk, hogy so­kan azért vállalnak szerepet, mert előbb-utóbb szeretnék önmagukat viszontlátni a képernyőn. Egyszerű, de nagyszerű Lenin mondta valamikor szel­lemesen, hogy minden műfajt kedvel, kivéve az unalmasat. Ez a megállapítás többször eszembe jutott az elmúlt héten. Hasznos, érdekes műsorokat láttam, hallot­tam. Viszonylag egyszerű eszkö­zökkel készültek, sem a rendező, sem az operatőr nem akarta meg­váltani a világot, sem a művésze­tet. Csak érdekes embereket, egyéniségeket, helyzeteket ábrá­zoltak. A Szent-Györgyi Albertról készített hiteles, hangulatos port­réfilmre hivatkozom elsősorban. Nem volt semmi hókuszpókusz, „csupán” egy bölcs humanista mondta el életét. Némi áttétellel ugyanezek vonatkoznak a Moszk­va magyar diákszemmel című két­részes jnűsorra. Heltai Nándor Üj termékek Városlődről Ebben az évben tovább bővül a Városlődi Majolikagyár, amely a környék hagyományos népi kerá- .piiáin^li fppmáit és mintáit ele- fyenű^it,e. !<;),, A mázas edények és készletek iránti kereslet egyre nő a hazai és külföldi piacon egy­aránt. A növekvő keresletnek azonban már csak új üzemrészek építésével tudnak eleget tenni. Még ebben az évben átadják ren­deltetésének a 25 millió forintos költséggel épülő új korongozó műhelyt, amely 186 szakembernek biztosítja1'^ kSíjízferű1 rrrtiríkbkörül-: ményékétlj Az "é^'itiiásb^ik felében megkezcfík a'négyszintes festőmű­üzem építését. Az új létesítmé­nyek lehetőséget adnak arra, hogy a gyár tovább bővítse választékát. Az idén főleg új kávéskészletek­kel jelennek meg a piacon. Garzonlakás Kalocsán 9 A tervek szerint augusz­tusban adják át azt az 50 lakásos garzonházat Kalocsán, amelybe zöm­mel fiatal házasok köl­töznek majd be. Az épü­letben kialakított laká­sok valamivel nagyob­bak, mint a hagyomá­nyos garzon, alapterüle­tük körülbelül 35 négy­zetméter. Az OTP-Iaká- sokért a kezdő összeget — amennyiben a házas­pár két gyermeket vállal — 25 ezer forintban ál­lapították meg. Amint a képen is látható, a mun­ka előrehaladottságából ítélve minden bizonnyal a tervezett határidő előtt átadják az épületet. (Tóth Sándor felvétele) MOSZKVAI LEVÉL Egy hős emlékezése _A, V. Rizsikov 1941. július 22-én a Szovjetunió hőse lett. A magas kitüntetést a Szovjetunió Leg. felsőbb Tanácsának elnöke 1941. augusztus 26-án a Kremlben adta át a fiatal hadnagynak. Rizsikov jelenleg ezredesi rendfokozatot visel és a szov­jet határőrség magasabb parancsnoki tanfolyamán az általános harcászatot tanítja. A Moszkvában tanuló magyar határőrfőtiszteknek is Rizsikov ta­nítja a harcászatot. A Szovjetunió hőse, a fasisz­ták elleni csatára — amely 1941. július 22-én a kotomori határőrőrs szakaszán zajlott le — így emlékezik- vissza: — Az őrsünkkel szemben- támadásra készüli egy német zászlóalj. A fasiszta egység tagjai ko­rábban már Franciaországban harcoltak, s tapasz­talt katonák voltak. Határőrőrs létszáma egyha- toda volt az ellenség számához viszonyítva, és nem rendelkeztünk harci tapasztalatokkal. Éppen ezért a támadásra készülő ^fasiszták a mi határőr- őrsünket nem tekintették olyan erőnek, amely el­lenállást tud majd kifejteni. A német zászlóalj feladata az őrs megsemmi­sítése és Kotomori falu elfoglalása volt. Július 22- én hajnalban egy szakasznyi fasiszta felderítést akart végrehajtani szovjet területen. A Pruth fo­lyón át több csónakkal közeledtek a part felé, de a határon szolgálatot teljesítő szovjet határőrök észrevették a fasisztákat és megsemmisítették őket. — Ugyancsak július 22-én a reggeli órákban a német fasiszták tíz-tizenöt perces tüzérségi tüzelő- készítés után két kilométeres frqntszgütäszpn ,á.t-„ keltek 'Ö!"folyón; elfoglalták1 a iá[liH, megölléky’a tanácselnököt °és ,a Komszomol-tiíkárt. A, támadás, során a falu lakói közül sokan meghaltak vagy megsebesültek. A szovjet határőrörs parancsnoka Ligyemenko százados a német felderítőosztaggal vívott harc. után az őrs személyi állományát az előre kiépített védelmi körletbe vezette. Az ellenség úgy vélte, hogy a szovjet határőrök a német fel­derítőkkel vívott harcban és a tüzérségi tűzelőké- szítés időszakában megsemmisültek. Ilyen formán „joggal” biztonságban érezték magukat, s a köz­épületek elfoglalása után — a fasisztákra jellemző — lakmározásba kezdtek. A szovjet őrsparancsnok támadásba vezette ka­tonáit. A határőrök jól ismerték a mocsaras terű-, létén a községbe vezető átjárókat, álcázták magu­kat és észrevétlenül körülzárták a falut. Három irányból rohamozták a fasisztákat. A határőrök támadása pánikot okozott a dorbézoló németek kö­rében. Menekülés közben sok fasiszta a mocsárba ragadt, többen meghaltak vagy megsebesültek. Harminc perc telhetett el, mire az ellenség ren­dezni tudta sorait és megállította a határőrök ro­hamát. S ekkor érkezett az őrs segítségére Rizsikov had­nagy, nyolcadmagával. Rizsikovék a német zászló­aljparancsnokság harcálláspontját támadták meg, ami még nagyobb pánikot keltett a német „vezér­karban”. A fasiszta parancsnok a kialakult hely­zetből olyan következtetést vont le, hogy túlerő­vel — legalább két határőrzászlóaljjal — állnak szemben, s azért alegységét kivonta a tűz alól és visszavonultak. — Nehéz, kemény órák voltak azok. Egyik ha. tárőr sem merte remélni, hogy élve marad. Szu­ronyrohamra és kézitusára is sor került. Gorbacsov ezredes — Rizsikov kollégája — el­beszéléséből tudtuk meg, hogy a Szovjetunió hőse, Rizsikov öt fasisztából álló csoporttal szemben is győztesen került ki a harcból. Rizsikov két néme­tet leszúrt, egyet a puskatusával tett ártalmat­lanná, két fasiszta pedig elmenekült. Egy sza­kasznyi erővel hősiesen harcoló szovjet határőrök tehát visszavonulásra kényszerítették a több száz főnyi ellenséget. |Q9^Í3SÍkqyjiak a fasiszták;gcgÜgpjy harcban később Is alkalma volt;részt venniEjtőerrjyös kiképzésti kapott--és;I német egyenruhában- az--ellenség'-’’által- megszállt területen is harcolt, Magyarország fel­szabadításában is részt vett. A háború után kiváló eredménnyel végzett a Frunze Akadémián, s azóta különböző katonai iskolákban a harcászatot ta­nítja. Gazsó Béla ISTENEK, ÁLARCOK ÉS TRAGÉDIÁK Görögországi jegyzetek azóta is érkező, a szigorú cen­»iimiTtVi’iffiffitfiWSWiWdtftti'i'iSyi'iYViWVifflWWViSiWiSWniTiTirriimi Görögország számomra — mint mindannyiunknak — a tragédiák földje, az isteneket emberré, az embereket istenné varázsoló mitológiák elbűvölő birodalma, csodálatos oszlopok, vázák, szobrok, szentélyek mú­zeumországa, az első társadalom, amely kitalálta és eredményesen alkalmazta a demokráciát. Ha azt mondjuk, Görögország, először mindenképppen az athé­ni demokrácia fénykorára gon­dolunk, Aiszküloszra, Euripi­dészre, Szophoklészre, akiknek költészete haladó tartalmat és halhatatlan formát adott a szél­lel szárnyaló gondolatoknak. A szofistákra, akik már több száz éve azt tanították, hogy az em­ber - társadalmi fejlődésének alapja a munka, s az állam rendjének az alapja az igazság kell; hogy legyen. És vitákra gondolunk, Athén hagyományos politizáló közterén, az Omnia té­ren, ahol esténként csoportokba 9 Szophoklész. verődött férfiak „politizálnak” lármásan, izgatottan... Volt idő, amikpr az itt kirobbanó viták lángja felcsapott egészen a gö­rög parlamentig. Mostanában a futball szítja fel a nemesebb tradíciókon edződött kedélye­ket ... Vagyis, ha ma azt mondjuk, Görögország, akkor már nemcsak az aranyködbe vesző múltra gon­dolunk, hanem a terror, a dikta­túra véres valóságára, az ezre­desek kemény arcára, a rendőrök kíméletlenül lecsapó gumi bot­jaira, sortűzre, kínzókamrákra, börtönszigetekre, ahová — ördö­gi iróniával — éppen azokat száműzik, akik teli tüdővel szív­nák be a sós, tengerről jövő szabadon áramló levegőt. Még a nyáron jártam Görög­országban. turistaként. Azóta egyfolytában készültem arra, hogy megírjam élményeimet a hosszú, forró és látszólag békés görög nyárról. Mire elkészültem, a szépen összerakott mondato­kat szétszórták a lázasan kavar­gó események. A diáktüntetések izgalma rám is átragadt. Olvas­tam a nyomdafestéktől fekete sorokat és láttam magam előtt a márí/ány fehér izzását a mű egyetem körül, a turisták tarka áradatát, ahogy a közeli1 mú­zeumba sietnek, az izgatottan suttogó fiatalokat az egyetem bejárata előtt, akik nevüket ke­resték a kapura kifüggesztett táblán. Felvettük őket? Mit csi­nálnak ir\ost? Mi lett velük? Az aggódó kérdésekre gyorsan ér­kezett a megdöbbent válasz: az új kormány nem megelégelte a diktatúrát — kevesellte. Az ez­redesek hatalmának lényege nem változott — csak i gazdát cserél­tek. Ha lehet azt mondani — és sajnos, lehet — rosszabbat az előzőnél. A diktatúra nem játék. Ezt bimhyitották a tavaly ősszel le­zajlott athéni események, s az zuran is kiszivárgó újabb hírek: üldözésekről, deportálásokról, törvénytelenségekről. A módszer kísértetiesen ugyanaz, mint Chi­lében, s bár számunkra egyik sem lehet közömbös, a görög juntauralom létezése közelebbről hat politikai közérzetünkre. Kö­zelről. mert itt van, a közelünk­ben, Európában. És amíg Hel­laszban amerikai hadihajók cir­kálnak a tengeren, s a diktáto­rok a látszat-engedékenység ha­zug álarcát is letépik egymás­ról, hogy nyíltan kimutassák iga­zi arcukat, mi sem választhat­juk ketté Görögországot. Nem feledkezhetünk bele múltjába, művészetébe anélkül, hogy ne vennénk észre, milyen játszma folyik az antik kulisszák mögött. Nem gyönyörködhetünk az em­berek alkotta istenekben, elfe­ledkezve a mundérba bújtatott új. eleven és kegyetlen istenek­ről. A csodálatos, sziklás görög táj is egyszerre megelevenedő dísz­let éSy verejtékes valóság. Saját szememmel láttam, milyen em­berfeletti' erőfeszítéssel művelik kertecskéiket a gazdák, hogyan meregetnek vizet lyukas hordó­ba, vagyis küzdenek a megélhe­tésért, a pusztulásra ítélt kis- parcellákon. Munkájuk kilátás­talan, életük nyomorúságos. Az egy főre jutó átlagjövedelem évi tízezer drachma alatt van a mezőgazdaságban, amely az or­szág 8,8 millió lakosának mint­egy 40 százalékát foglalkoztatja. A szövetkezeti gazdálkodásnak csak néhány helyen sikerült megteremtenie a feltételeit, a többség pár hektáros kis birto­kokon kínlódik, ezeken akkor sem lehetne modem gépeket munkába állítani, ha volna rá pénze a tulajdonosnak. Látnivaló akad bőven — a tu­ristáknak. De munka nem jut minden görög férfinak, a nők­9 Ősi bikajátékot ábrázoló hatezer ről nem is beszélve, hiszen pái éve külön látványosságnak szá­mított az első női kalauz Athén­ban. Aki el tud helyezkedni va­lahol az iparban, az évente 24 ezer drachmát is megkereshet, de hát ez sem sok. A lakbérek, megélhetési költségek viszont nagyon magasak és az árak min­dig feljebb, mennek. Még a „rendszerhez hű” görögök is csak a fejüket csóválták, amikor szó­ba került, hogy 6—7 drachmát kérnek a kenyér kilójáért, a többiről nem is beszélve. Görögország ezen a nyáron kis híján leszakadt a turisták alatt. A világ minden részéből özönlöttek, feltehetően ezért is kellett, főként a nyári hónapok­ra, bizonyos engedményeket ten­ni. Nehogy túl sokat' lássanak meg az idegenek a valódi Görög­országból. A külföldiek élték is a világukat, a görögök pedig el­mentek külföldre, hogy ők is élni tudjanak valamiből. Jelen­leg több mint 600 ezer görög vendégmunkás dolgozik Nyugat- Európában, még több Ameriká­ban. Hellaszban döbbentem rá, hogy milyen keveset is tudok a hősi múltról. Az aranykorról! És milyen keveset arról, ami most éves falfestmény Krétáról. van, magukról az itt élőkről. Akik nap mint nap úgy sietnek el Zeusz temploma, a múzeu­mok büszke oszlopsorai mellett, ahogy otthon mi' rójuk a várost, fel sem pillantva patinás szob­raink. műemlékeink szépségeire. Bennünk vannak, köztünk él­nek. egész életünk kötődik hoz­zájuk az emlékek, hangulatok eltéphetetlen szálaival. Egészen mást jelent az athénieknek az Akropolisz. mint a turistáknak. Az övék, része az életüknek. De ugyanúgy része az életüknek a ház is, vagy az utca, amelyben élnek, a munkahely, ahol dol­goznak a lármás kis vendéglő törzsasztala, ahol elfogyasztják egyszerű. ízletes vacsorájukat. A múlt bennük folytatódik és ál­taluk, s ezt a természetes, ugyanakkor bonyolult kapcsola­tot igyekeztem — amennyire le­hetett — megragadni. A kép természetesen nem tel­jes. D talán apró kis villaná­sokban megmutat valamit abból az országból, amelyet mindig csodáltunk, s amelyért most joggal aggódunk, de amelyről valójában meglehetősen keveset tudunk. Vadas Zsuzsa (Folytatiuíri NAPKÖZBEN Bejelentés K/fóg az elmúlt-év végén beje- lentés érkezett a megyei tanácshoz arról, hogy az egyik kis községben visszaéléseket kö­vet el a tanácselnök és a vég­rehajtó bizottság titkára. A be­jelentő levélében egy sor olyan tényt — személyeket, adatokat, dátumokat — említett, amelyek­ből joggal arra lehetett követ­keztetni, hogy igaza lehet az il­letőnek. Erre a következtetésre a tényeken és konkrét utalásokon túl az is alapot adott, hogy a be­jelentő megnevezte magát, funk­cióját, lakáscímét is aláírta. A funkció pedig egyszerűen kizárta a rosszindulatot. A megyei tanács illetékes szer­ve — karöltve a közbenső taná­csi szervvel — megindította a vizsgálatot a két községi vezető- ellen. A vizsgálat természetéből következik, hogy egész sor, a faluban lakó embert meghallgat­tak, kérdezősködve a bejelentés­ben foglaltak iránt, nem titkolva azt sem, hogy a tanácselnökről és a végrehajtó bizottság titkáráról van szó. A vizsgálatot végzők nem is titkolhatták ezt, hiszen a bejelentett adatok annyira sze­mélyhez kötöttek voltak, hogy ha nem mondják meg a neveket; az egész vizsgálat semmire nem vezet. S aztán jött a meglepetés: a bejelentésnek 99 százaléka va­lótlannak bizonyult. Az egy szá­zalék is csupán annyi, hogy pél­dául a tanácselnök néhány nap­pal később fizette be az adót, mint ahogyan kellett volna. A titkárral Kapcsolatban pedig — akiről többek között azt írta a bejelentő, hogy jogtalanul és in­gyenesen használ több hold ál­lami tartalékföldet — azt igazol­ta a vizsgálat, hogy a földhasz­nálat szabályszerű, csupán az adó és a bérleti díj tekintetében van összegszerű eltérés. Azért említ­jük ezeket, mert igaz, hogy egy vezető sem engedhet meg magá­nak sem késedelmet, sem „elté­rést”, de mi ez azokhoz képest, amelyeket a bejelentő, mint va­lóságos tényeket említett, s ame­lyek, ha igazolódnak, a két veze­tő súlyos bűncselekményekért került volna a bíróság elé. így azonban a vizsgálat lezárult azzal, hogy az ügyben nem rendeltek el fegyelmi eljárást sem, mind­össze figyelmeztetést kapott az elnök és a titkár. EKterp§s,és a tanácsi dolgozok ' védelme, közmegbecsülése érde- kebem«szükséges is néhány gon­dolatot felvetni ezzel a bejelen­téssel összefüggésben. Nincs jo­gunk kétségbe vonni a bejelentő jószándákát, sőt úgy is felfoghat­juk, hogy bár az általa állítot- takból mindössze egy százalék bizonyult igaznak, de ez a pará­nyi eltévelyedése a két vezető­nek, s az ezért kapott figyelmez­tetés még idejében jött. s mind­kettőjüket megóvja esetleges Sú­lyosabb visszaélésektől. A dolognak van azonban egy másik oldala is: több tucat em­bert kellett meghallgatni a köz­ségben. Olyan embereket — egé­szen kicsi községről van szó —, akik valamennyien személyesen ismerik a tanács vezetőit, s akik, ha eddig becsületes, őszinte és t.sztességes embereknek tartották is őket, most, miután a „vissza­élésekről” tudakozódtak náluk, már más szemmel néznek az el­nökre. a titkárra. Nem túlzás az sem, ha felté­telezzük: már az egész falu tud a dologról, s várják, mikor viszik el a két embert. Ha egy idő után látják, hogy mégsem jön értük a rendőrség, némelyikükben bi­zonyára az a gyanú ébred, hogy „kimosták” őket, elkenték az ügyet. Az sem túlzás, hogy ez a két tanácsi vezető korábbi tekin­télyét, az egyértelmű lakossági támogatást — mert bizonyára en­nek alapján kerültek a község élére — már nem fogja száz­százalékosan élvezni. A gyanú árnyéka ott lebeg felettük hosszú időn át, s évekre lesz szükség, amíg ezt szívós és kitartó mun­kával, naponkénti bizonyítással el nem oszlatják. Mit szól ehhez a bejelentő, akinek tételei nem állták meg a próbát,, s aki talán megelégszik azzal, hogy kijelenti: tévedtem és ez emberi dolog. Csakhogy ez a „tévedés” sokba kerülhet két vezető embernek. Nem a megyei tanács illetékes szervét hibáztat­juk a vizsgálatért, hiszen köte­lességük az ilyen bejelentésnek alaposan utána nézni, a mód­szert is éppen a bejelentésben leírtak adták meg kötelező erő­vel, hiszen neveket, embereket említettek. A bejelentőt viszont mélységesen el kell marasztalni, mert neki — éppen funkciójá­ból eredően — lehetősége lett volna alaposabban meggyőződni állításai helytállóságáról. A rossz- indulat pedig — számtalanszor bizonyított tény — nem a legjobb tanácsadó. Arról nem is beszél­ve, hogy méltatlan egy olyan em­berhez, aki — mint a levél író­ja — legalább annyira a közfi­gyelem fókuszában él. mint azok, akikről a bejelentést írta. Gál Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents