Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-15 / 11. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1914. január 15. Hét gyermekkel új lakásban (Tóth Sándor (elvétele.) Dr. Sántha László, Kecskemét Város Tanácsának vb-titkára javasolta az OTP megyei igazgatóságának sajtótájékoztatóján. — Ismét időszerű összehívni az üzemek, vállalatok párt-, szakszervezeti, gazdasági vezetői, hogy tájékoztassák őket a munkás-lakásépítési akcióval kapcsolatos eljárásokról, tudnivalókról. Bővültek a rendelkezések, finomultak, módosultak a jogszabályok. Fontos, hogy mind a vezetők, mind a munkások jól kiismerjék magukat. Arról is szólt a tanácstitkár, hogy — jóllehet, első időkben vontatottan éltek a vállalatok a lehetőségekkel, ma mát- nagy az érdeklődés. Több mint harminc vállalattal készült megállapodás. Örömmel számolt be arról is, hogy legutóbb egyik kecskeméti üzem egy hétgyerekes munkáscsalád lakásvásárlásához nyújtott segítséget. A felszólalás nyomában A sajtótájékoztató után nyomban a kecskeméti lakáshivatalba siettünk. Szerencsénk volt. Együtt találtuk az ügy hivatalos „szereplőit”. Így beszélték el a történteket. Január 5-én, szombaton jelent meg a lakáshivatalban Domonics István zománcozó, a ZIM munkása Előadta, hogy kilencedmagával egy 2 és fél szobás lakásban él az Árpád körúton. Igen kicsi az már annyiuknak. Nem tudja, kaphatnának-e egy nagyobbat. Segítséget kért. Ahány lakásügy — annyi fogas kérdés. Ezúttal jól jött, hogy Perestói József, a lakáselosztó társadalmi bizottság elnöke, Tóth József né lakásügyi előadó, majd a később odahívott Fehér János, aki hosszú éveket töltött a lakáshivatalban, s most a tanács gondnoka, együtt hányhatta-vet- hette meg a fizikai munkás gondját. Hamarosan ajánlották a megoldást. — Volna egy maguknak való lakás á Széchenyivárosban december végén átvett 10 emeletes házgyári épületben. Négy szobával — első emeleten... OTP-s lakóház. — Drága lenne az nekünk. — Bizony, nem a legolcsóbb: ötszázötvenezer forintba kerül. — Nem nekem való. Hét gyerek mellett — annyi pénzért! Még az előtörlesztés is nagy summa lenne. — Nem lesz az mindjárt olyan félelmetes. Lássuk csak. Hét gyereket mondott? Papír, toll kéznél volt. Mire Fehér János leírta az első számadatot, tisztázódott, hogy hat kiskorú gyerekkel kell számolni, mert egy már dolgozik. Fejenként 30—30 ezer forint kedvezménnyel így alault a költség. t jtoüdiir 585 000 forint 8 gyerek után szociálpolitikai kedvezmény 100 000 forint Máris 3T7S ooo forintra csökkent nz ár.--^'Ha ^pedig asiáilalat is támogatja bizonyos összeggel... Várjuk a választ Mikor dr. Sántha László tanácstitkár társaságában kedden délben érdeklődtünk a fejlemények iránt, Perestói József már újságolta. — Ügy értesültem, hogy Domonics István kezében a papír ötvenkétezer forint vállalati támogatásról. A fordulat további lelkes számolgatásra buzdította a lakásügyieket. Villámgyorsan rótták jegyzetlapjukra a százezreket kitevő tételeket. Minden új sor súlyos tízezrekkel könnyíti maid a nagy munkáscsalád anyagi terheit hónaponként — évtizedeken át. Egyszercsak abbahagyták á műveleteket. Fehér János máris a telefonnál állt, tárcsázta a ZIM-et. Tóth Józsefné is mosolygott örömében. — Még jobb megoldás is lehetne ... Megtelefonálták a ZIM illetékeseinek, hogy ha az üzem az eredetileg szánt kölcsönt megemeli a lakásár 20 százalékára, akkor állami dotáció elmén újabb 80 000 forinttal apad a költség. Ugyanakkor a lakásügyi hatóság jelölési jogot ad az üzemnek a felszabaduló lakásra, egy másik dolgozója részére. Ez a változat tehát két lakásgondot oldana meg — egycsapásra. Fehér János ezzel tette le a kagylót: — Akkor várjuk a választ... Domonicsék költözhetnek Szerdán már gépelhette is Tóth József né előadó a megállapodást. A ZIM adja a 20 százalék hozzájárulást. Végül is így alakult Do- monics Istvánék lakásvásárlási költsége, kiegészítve azzal, hogy a tanács mint nagycsaládos fizikai munkásnak, az előtörlesztés (lO százalék) összegét is elenged-1 te 1 'äz: állami n költségvetés ; tér-t liére. T jtoáKiW 995 000 forint 6 gyerek utáni kedvezmény ISO 000 forint Mairad 376 000 forint, amiből lejön 80 000 forint állami dotáció Marad 296 000 forint Ebből ismét leesik 29 500 forint előtörlesztés (10%) 265 500 forintból még lejön 59 000 forint váULaliatl kölcsön (20%) végül marad 200 500 forint. A 10 százalék előtörlesztés elengedése, a vállalat 20 százalékot kitevő hozzájárulása után az összeg további 70 százalékát az OTP adja kölcsön, 35 évi lejáratra — 1 %-os kamattal — havi 500 forintos törlesztéssel. Domonics Istvánék költözhetnek a képünkön látható 10 emeletes új házgyári épület első emeletére. Felszabaduló Árpád körúti lakásukra pedig majd egy másik ZIM-dolgozó várományos. Tóth István KEREKEGYHÁZÁRÓL HOLLANDIÁBA Habselyem világszínvonalon „Teljes optimizmussal nézhetünk az új év elé” — mondták a Habselyem Kötöttárugyár budapesti központjában, ahol a kecskeméti gyáregység, valamint a kerekegyházi és az apostagi részleg idei feladatairól érdeklődtünk. — Jó évet zártunk — közölte elégedetten Váradi Lászlóné üzemgazdasági főosztályvezető —, a nyereségünk talán valamivel jobb is lesz a tavalyinál, pedig nem volt könnyű ezt elérnünk. Nem a dolgozók igyekezetével volt baj, a belföldi piac felvevőképessége ingadozott. Sok cikkünket lemondta a kereskedelem, annak ellenére, hogy az árainkon nem emeltünk. Mi lehet ennek az oka? Hiszen, mint vásárló magam is tanúsíthatom, hogy a Habselyem készítményei ma már igazán felveszik a versenyt még a tőkés országokból behozott fehérneműkkel is! — Erről van szó, nagy a választék — ami persze jó, mert bennünket is arra serkent, hogy mindig jobbat, divatosabbat gyártsunk. De a vásárlók között szép számban akadnak bizalmatlanok: azt hiszik, hogy csak az a jó, ami külföldi. Még az sem számít, hogy az többe kerül. Szerencsére, nem vagyunk egyformák és egyre többen „fedezik” fel a hazai fehérnemű előnyeit: viseletűk kellemes, ezenkívül mutatósak és főleg olcsók. Azt viszont már kevesen tudják, hogy — különösen mostanában — kevesebbet számítanak érte, mint amennyibe az előállításuk kerül. — Sajnos, a műszálas fonalak világpiaci ára állandóan emelkedik, s a beszerzést nemcsak megdrágítja, hanem meg is nehezíti a jelenlegi olajválság. Az olaj ugyanis fontos tartozéka a műszál gyártásának. Mivel alapanyagaink nagy részét tőkés piacról szerezzük be, számolnunk kell azzal, hogy nem adják olcsón. Még jó, ha adnak és nem várják meg, amíg az árak felemelkednek a csillagos égig. Mindebből a vásárló mit vesz majd észre? — Az idén még semmit, de őszintén reméljük, hogy azután sem. Ebben az évben a költségvetésből megtérülnek a többletkiadásaink, így az árakat tartani tudjuk, sőt a gyermekfehérneműt szeretnénk valamivel olcsóbban is adni. Mekkora jelenleg az érdeklődés? — Nem panaszkodhatunk. A belkereskedelem már a teljes első félévi kapacitásunkat lekötötte, a szovjet exportszerződésünk pedig egész évre szól. Nem kell tehát félni, hogy munka nélkül maradnak az asszonyok? — Ettől nem kell tartani. Ha minden jól megy, Kerekegyházán például egész évben holland megrendelésre dolgozhatnak. Most várjuk a gépeket, s majd a próbaüzem után válik el, hogy a holland megrendelő elégedett-e a kerekegyháziak munkájával. Amennyiben aláírja a szerződést, a részleg dolgozóinak egész évben nem lesz gondjuk. Női nadrágokat készítenek. Ez a munka nem túl nehéz, haI Ez i szép baby-doll is a Habselyem Kötöttárugyár terméke, s kapható is az fizietekben. mar bele lehet jönni, egyenletes termelést jelent a gyárnak, kényelmes munkafeltételeket, biztonságot az asszonyoknak. Végül: milyen beruházásra számíthatnak az idén a Bács megyei gyáregységek? — Kecskeméten nem tervezünk nagyobb beruházást 1974-ben, mivel erre fejlesztési alap, illetve állami hitel nem áll rendelkezésünkre. Saját rezsis fej. lesztésből megemlíteném egyebek között a melegvíz- térmelő berendezés és az ideiglenes kazánházi épület korszerűsítését, a szabászat légtechnikai berendezésének elkészítését, új öltözőket, fürdőt. Kerekegyháza szintén melegvíztermelő berendezést kap, korszerűsítjük á férfiöltözőt és fürdőt, tatarozzuk az üzemépület külsejét és elkészülnek a varroda szel- lőztetési tervei. Apostagon pedig sor kerül az öltöző és a készáruraktár korszerűsítésére. y —vadas— Százhétmillió forint fejlesztésre Az új esztendő beköszöntővel megtörtént Kiskunmajsa három mezőgazdasági szakszövetkezetének egyesülése, az immár nagyüzemmé fejlődött, patinás névnek örvendő Jonatán Szakszövetkezet neve alatt. A fúzió, valamint az egyesülés utáni tervek nagy érdeklődést váltottak ki kö7ségszerte. Több, mint 1200 gazda jelent meg a művelődési ház nagytermében tartott közgyűlésen, de csak 1080-nak sikerült az igenlő szavazatot leadni, a többiek nem fértek be a' terembe. A közgyűlésen ismertetett adatok szérint a Jonathán 21 millió 400 ezer, a Kossuth 4 millió 500 ezer, a Rákóczi Szakszövetkezet pedig 4 millió 400 ezer forint értékű tiszta vagyont vitt a fúzióba. Az így most már hat és fél ezer hektár gazdasági érdekeltségű és 2 ezer hektár közös teJ rülettel rendelkező Jonatán Szakszövetkezet feladatköre jelentősen kibővült, annak ellenére, hogy egyik-másik ráfizetéses ágazatot felszámolták. A szövetkezet természeti adottságai nem a legkedvezőbbek: a szántó aranykorona értéke nem éri el a hatot. Eredményes gazdálkodást csak intenzív műveléssel és nagyobb mérvű beruházással lehet folytatni. Emelni kell a műszaki ellátás színvonalát’ és felszámolni a ráfizetéses ültetvényeket, végrehajtani a talajjavítást. Mindezek figyelembevételé- - vei készült el a hét évre szóló távlati terv, amelynek alapelve, hogy a tagsági és a közös gazdaságot egységbé vonva, a tagsági termelést is fokozza, foglalkozzon áruiknak a szövetkezet útján történő értékesítésével. Mindez feltételezi a közös gazdaság dinamikus fejlesztését, mégpedig elsősorban a szőlő-, gyümölcs- és a kertészeti ágazatét, emellett a termékek feldolgozását és forgalmazását. A közös gazdaság 25 ezer pecsenyelibát ad a gazdáknak tömésre és kedvezményes áron juttat takarmányt. A tagsági mező- gazdasági termeléshez 8 ezer mázsa műtrágyát és 2 millió forint értékű növényvédő szert tart készenlétben. Gondoskodik arról, hogy a gazdák az eredményes munkához szüséges gépeket megkapják. Szeretnék elérni 1980-ig, hogy évente 100 ezer libát és 300 ezer csirkét értékesíthessenek. Szőlő-, gyümölcs- és erdőtelepítésre, öntözésre és talaj-, valamint legelőjavításra csaknem 64 millió, a borászat és egyéb élelmiszeripari termékek feldolgozására 15 millió, a baromfi- és szarvasmarha-tenyésztésre 9 mii. lió 600 ezer, gépi és épületberuházásokra 17 millió forintot fordítanak. Összességében 107 milliónál többet költenek fejlesztésre. A szövetkezet kihasználja a különböző együttműködésekben rejlő erőt is: így a szőlőtelepítésnél és a borászatnál a Középmagyarországi Pincegazdaság, a meggytelepítésnél és feldolgozásnál a Magyar Édesipari Vállalat lesz az együttműködő társ. . Az egyesülés során létrejött nagygazdaság az idei esztendőben 105 millió forintos árbevételt és 7 millió forintos nyereséget kiván elérni. Horváth József Editet nem áldotta meg * ugyan kivételes szellemi képességekkel a sors, de azért rendelkezett azzal a jó női ösztönnel, amely bizonyos szituációkban többnyire csalhatatlan iránytűnek szokott bizonyulni. Anyja már kisgyermek kora óta nap mint nap azt szuggerál- ta belé, hogy különb a többieknél. Igyekezett is mindig másoknál szebben járatni, csinosabban öltöztetni. A megoldhatatlanak tűnő gondok az érettségivel kezdődtek. Ami bizony — minden erőfeszítés és korrepetíció ellenére is — csupán közepesre sikerült. Úgyhogy a továbbtanulásnak ezzel befellegzett. Munkát kellett vállalnia. A megyei ÖTP-központ egyik — szerencsére a belvárosban székelő és működő — fiókjánál lett adminisztrátor. Nem sok. De valamivel több a semminél. Es itt általában mindig nagy völt a nyüzsgés. Edit rossz pillanataiban azzal vigasztalta magát, hátha megjelenik egyszer a sok ügyfél között egy olyan, amilyenre ő vár. Álmodozásai- ugyanis tökéletesen kielégítették az átlagideált. Edit arra várt, hogy megjelenjen egyszer majd az OTP-fiókban egy magas, karcsú, széles vállú férfi, aki nőtlen, van jó fizetése, autója. Másokkal szemben határozott, vele szemben gyöngéd. Sikeres filmekben, ugyanilyen regényekben, magazinokban, tévéadásokban minduntalan ilyen férfiakat reklámoztak. S ez a férfi, aki tegnap ott ült a falmélyedésben elhelyezett asztalnál... nos, ez a férfi, legalábbis külsejében, megközelíteni látszott ezt az ideált. Edit előtt egyetlen pillanatig sem volt kétséges, hogy a férfi akkor nézte, sőt egy bizonyos idő után kifejezetten figyelte őt. Am tisztában volt azzal is, hogy barátnőiben nemcsak hozzá hasonlóan csinos, hanem ráadásul ugyanilyen leleményes, sőt, ha kell, kifejezetten erőszakos vetélytársnőkre fog lelni. Ha netán egyáltalán odáig eljutnának, hogy megismerkednek a férfival. Neki tehát szebbnek, és főképp ügyesebbnek kell lenni. Tegnap is azért ment el hamarabb, hogy egyedül láthassa és jó ;alaposan megnézhesse a férfi. A’nadrágkosztüm gzép volt — ezt ő is tudta —. és sikerült szabásával csak még nyúlánkabbá tette. Hozzá csakúgy, mint arcához jól illett a vörös paróka is. Bár az egy kicsit túl feltűnő. Ezért most úgy határozott, hogy megmarad a természetes szőke hajánál, s valami lilát vesz majd föl hozzá, hogy ebben az összetételben a haj is, meg a ruha is jól érvényesüljön. Ahogy a színházban mondják, egy picit kislányosra vette a figurát ezen az estén. Titokban talán arra gondolt: az ilyen középkorú férfiakban mind nagyobb érdeklődés támad minden, így a nők iránt is, ami időben, tehát korát tekintve kezd már- már szinte beföghatatlan mesz- szeségbe távolodni tőlük. A megfogalmazás persze nem volt ilyen pontosan körvonalazott benne, de az ösztönön alapuló homályos megérzés körülbelül ezt a felismerést és az ehhez igazodó szándékot fedte. — Állati csinos vagy — mondták a többiek. O azonban elnézett a fejük fölött, a falmélyedés, irányába, majd később körbejártatta pillantását az egész helyiségen. A férfit azonban nem látta sehol. Annyira biztosra vette az újbóli találkozást, és olyannyira bízott a lehetőségben, amit ennek a férfinek a fölbukkanása hozott létre, hogy most túl erős volt a csalódás. Néhány pillanatra valósággal megszédítette. Mintha fejbekólintották volna. Ki is ment a mosdóba, hogy egy pillanatra egyedül maradjon és hogy hideg vízzel megnedvesítse lüktető homlokát, halántékát, egész tüzelő arcát. Amikor a borravalót letette a fehér abrosszal leterített hokked- lire, a néni, aki a dolgokra felügyelt, és aki régről jól ismerte őt, odasúgta: — De csinos máma, Editke. Nem is csodálkozom, hogy tegnap az a magas, őszes hajú férfi annyira érdeklődött itt magáról. Még a hevét is megkérdezte. Edit minden öröme ellenére is átérezte a helyzet már-már megalázó fonákságát. — Ugyan már, Mariska néni — mondta és gyorsan kijött a helyiségből. De nem ment vissza az asztaltársasághoz. És mire kilépett az utcára, átpillantott a túlsó oldalra, már láthatta, hogy a fák alatt, a félárnyékban karbatett kezekkel ott áll, és feléje néz a sötétszürke ruhás férfi. (Folytattuk.)
