Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-12 / 9. szám

1914. január 12. • PETŐFI NÉPE • 3 Pályaválasztás előtt in. A pályaválasztási szándékok és a továbbtanulási lehetőségek összehasonlítása Szocializmus az emberben Nemrég, a Központi Bizottság novemberi ölésén fogalmazó­dott meg a követelmény: „Több demokráciát és kevesebb bü­rokráciát!” — Egy jelszó lehet közhely, meglehet, hogy kevés új információt tartalmaz. Itt és most azonban ez a jelszó lé­nyeges új tartalmat hordoz. Felhívja a figyelmet a szocializ­mus fontos vonására, hogy tudniillik nálunk olyan társadalom épül, amelyben az ember nem lehet pusztán az igazgatás tár­gya, hanem annak alanya, cselekvő résztvevője is. A Bács-Kiskun megyei Pálya- választási és Munkapszichológiai Tanácsadó munkatársai a jelenle­gi nyolcadikosoktól a múlt év ta­vaszán megkérdezték, hogy mi­lyen pályák iránt érdeklődnek. A válaszokból készített elemzés anyagát — természetesen kivona­tosan — a következőkben ismer­tetjük: A gimnáziumok 1332 elsőéves tanuló előtt nyitják meg kapui­kat az 1974/75-ös tanévben. A fel­mérés szerint 1195 tanuló pályá­zik girtínáziumi felvételre. Első látásra az irányulás jónak mond­ható. Viszont rontja a képet, ha figyelembe vesszük, hogy évente mintegy 400 igen jó képességű fiatal megyén kívüli középisko­lában folytatja tanulmányait. A városi gimnáziumok bizonyos túl­jelentkezésre számíthatnak, míg a kisebb iskolákban lehetnek beis­kolázási nehézségek is. Általában elmondható, hogy a jeles és jó ta­nulók gimnáziumi választása reá­lis, viszont a közepesek, vagy an­nál gyengébb tanulók beiskolázá­sa már megalkuvás lenne. A szakközépiskolába jelentke­zők száma a felmérés szerint 1645, ugyanakkor hozzávetőleg 1000 ta­nuló számára biztosított a to­vábbtanulás. Problémát jelent, hogy a szakközépiskolákba irá­Az egészségügy számára 1973 legnagyobb erőpróbáját — mint mondották — a tavaly év elején lezajlott influenzajárvány jelen­tette. Az első negyedévben több mint 1 millió 100 ezer influen­zás beteg ellátásáról kellett gon­doskodni, s ez különösen sok munkát adott a körzeti orvosi hálózat, a rendelőintézetek és a kórházak dolgozóinak. Elsősorban &z ! influenzajárványnak tudható be; hogy "a halálozások száma az egy évvel korábbihoz képest emelkedett. A rendelkezésre álló adatok szerint viszont tovább csökkent a csecsemőhalandóság, s az élveszületések száma 1973- ban meghaladta a 155 ezret, ami csaknem 2 ezerrel több. mint 1972-ben volt. így a lakosság ter­mészetes szaporodásának aránya az égy évvel korábbihoz képest lényegében változatlan. Járványügyi helyzetünket ked­vező és kedvezőtlen tendenciák egyaránt jellemzik. A védőoltá­sók hatásosságát, bizonyítja pél­dául, hogy 1973-ban egyetlen nyúló tanulók 50 százaléka köze­pes, vagy gyengébb eredményt ért el a hetedik osztályban. A jelesek és a jók irányulása reálisnak mondható, viszont a közepeseknek vagy a gyengébb tanulóknak nincs esélyük a bejutásra. A ke­reskedelmi szakközépiskolába több mint kétszeres, a gépipariba ugyancsak kétszeres, az egész­ségügyi szakközépiskolába más­félszeres a várható jelentkezés. A közgazdasági és a vízügyi szak- középiskolába az előző évekhez képest kevesebben pályáznak. Ezenkívül mintegy 250 tanuló me­gyén kívüli szakközépiskolába as­pirál, szándékuk megvalósítását azonban nehezíti, hogy az orszá­gos beiskolázású szakközépiskolák a legtelítettebbek. A szakmunkásképző iskolákba a vizsgálat szerint 3579 tanuló pá­lyázik. A megyei beiskolázási le­hetőség mintegy 3500 fő. A ta­nulók előzetes választása ezt fedi is. első látásra tehát optimista kép alakul ki. A mélyrehatóbb elemzés azonban jelentősen meg­változtatja ezt a kezdetben opti­mista képet. A legnagyobb probléma a je­lentkező tanulók gyenge tanul­mányi- eredménye. Túljelentkezés várható a keres­kedelem. a vendéglátóipar, mű­gyermekbénulásos megbetegedés sem fordult elő. Az előző évek­hez képest igen kevesen bete­gedtek meg hastífuszban, viszont a korábbiaknál több beteget ke­zeltek ételmérgezéssel, vérhas­sal, és fertőző májgyulladás­sal. Az elmúlt esztendőben vol­tak nagyobb járványok is: az év elején — főleg az iskolás gyer- jnekek között,.—, toyább. terjedi az egész országot érintő kanya­rójárvány, amely azonban a vé­dőoltással ellátott kisebb korosz­tályokat csaknem teljesen elke­rülte. Gyógyszertárainkban tavaly de­cember elejéig — forintértékben — több mint 14 százalékkal nö­vekedett a forgalom. A gyógy­szerfelhasználás szokásosnál na­gyobb mértékű növekedését a minisztérium illetékesei részben az év eleji influenzajárvánnyal, részben pedig a korszerűbb, drá­gább gyógyszerek -alkalmazásával magyarázzák. Egészségügyi helyzetünk ösz- szességében kedvező alakulásához jelentős mértékben hozzájárult szeripar, ruházati ipar, a vegyes- és szolgáltatóipar szakmáiban. A tényleges munkaerő-szükségletnél alacsonyabb az irányulás a gép­gyártás-karban tartás-szerelőipar, a villamosgép- és energiaipar, a vegyipar és az élelmiszer-gazdaság legtöbb szakmájában. Elmondható, hogy a jelenlegi továbbtanulási szándékok fenn­tartása mellett a szakmunkásta­nuló-helyek fele betöltetlen ma­radna. ugyanakkor mintegy 1500 tanuló pályaválasztási szándékát nem valósíthatja meg, mert a meghirdetett helyekre többen pá­lyáznak. A Pályaválasztási és Munka­pszichológiai Tanácsadó a felmé­rés alapján minden pályaválasztó fiatalt és azok szüleit, pedagógu­sait arra kéri. hogy egyénileg mérlegeljék a tanulói pályavá­lasztásokat. A megfelelő módosí­tás még jelentős segítséget adhat, könnyítheti az amúgyis sok gond­dal terhes pályaválasztási idősza­kot mind az egyén, mind a tár­sadalom számára. Összeállította: Gazsó Endre, a Bács-Kiskun megyei Tanács munkaügyi osztályának főlelőadója. (Vége.) az egészségügyi hálózat bővítése. A múlt évben 100 új általános és gyermekorvosi körzet kezdte meg működését. Az általános orvosi körzetekre jutó lakosok száma tovább csökkent, és a gyermek- orvosi körzeteket is figyelembe- véve nem haladja meg a 2200-at sem. A járóbeteg-ellátás javítá­sa érdekében több új rendelőin­tézet épült. Ezek belépésével a szakorvosok 1973-ban több mint 1000 órával rendeltek többet, mint egy évvel korábban. A fek­vőbeteg-gyógyintézetek hálózata évközben 800 ággyal bővült. A tbc-s megbetegedések számának további csökkenése következtében újabb tüdőkórházak .szabadultak fel. Ezek átszervezése elsősorban a belgyógyászati betegellátást ja­vította. A családvédelmi intézkedések végrehajtásához a korábbiaknál kedvezőbb feltételeket teremtenek az újonnan épített bölcsődék. Figyelemre méltó a miniszté­rium illetékeseinek véleménye a lakosság táplálkozási helyzetéről. Az orvosok rosszultápláltságot a lakosság egyetlen rétegénél sem tapasztaltak, általános jelenség azonban, hogy az elfogyasztott ételek kalóriaértéke az elmúlt évben is tovább emelkedett. (MTI) • Az új társadalom építésé­nek előbbi korszakaiban a figye­lem középpontjában olyan fel­adatok álltak, mint a szocialista termelési-társadalmi viszonyok megteremtése, az ezeket kifeje­ző intézmények megszervezése a munkásosztály politikai hatal­mának segítségével, a termelő­erők fejlesztése mindenekelőtt azért, hogy létrejöjjenek az ele­mi létfeltételek, majd egyre in­kább azért, hogy kilégíthetők le­gyenek a magasabb rendű anya­gi és szellemi szükségletek. Mindezt úgy is szokták emleget­ni, hogy ezek a szocializmus anyagi intézményei okbejktív feltételei. Ezek a feltételek, körülmé­nyek továbbra is a fejlődés meg­határozói és maguk is tovább­fejlődnek, de egyre több figyel­met kell fordítani azokra a cse­lekvő emberekre, akik létrehoz­ták és nap mint nap bővítet­ten újra termelik a társadalom létfeltételeit, s benne önmagu­kat is. Mondhatjuk úgy is, hogy olyan korban élünk, amelyben szembe­tűnően növekszik a tevékeny, aktív oldal, a szubjektum sze­repe. Vagyis mindinkább látni­való lesz, hogy a szocialista tár­sadalom struktúrája, építménye, a személyiségnek, s az egyének alkotta közösségeknek szerves részévé válik. Marx érzékletesen fejezi ki az egyén és társadalom közötti kölcsönhatásos viszonyt, amikor azt írja, hogy az embe­rek nemcsak szereplői, hanem szerzői is saját drámájuknak. 9 A marxi történetfelfogás lényegéből fakad, hogy minden előző korszak embereinek csele­kedetei objektív, akaratunktól függetlenül létező feltételeket hoznak létre a következő kor­szak embereinek cselekedetei­hez, de ezek az objektív feltéte­lek nem tehetetlenségi erőként ■ hatnak.. _ hanem gyakorlati tet­tekkel átalakíthatók. Ennek az átalakításnak és átalkíthatóság- nak annál inkább vagyunk tu­datában, minél inkább uralko­dunk létfeltételeink felett. Ami­lyen mértékben megszabadulunk a létezés elemi gondjaitól, olyan mértékben van meg a lehetősége — de csak a lehetősége! — an­nak, hogy aktív, tudatos állam­polgárok magasabb rendű szük­ségleteiket és érdekeiket, közös­ségi. társadalmi érdekben érvé­nyesítsék, közérdekké változ­tassák. A szocializmusban eddig meg­tett út a személyiség átalakítá­sának az útja is volt. A kiala­kult, majd megszilárdult új in­tézményrendszer hatására álta­lánossá vált a szocializmussal való politikai azonosulás, s vele együtt tömegméretűvé a belső azonosulás, vagyis a közösségi életforma és életmód igénye. Tu­lajdonképpen ennek az igénynek erőteljes jelentkezése teszi érzé­kelhetővé, láthatóvá azokat a hiányokat, amelyek az emberi magatartásban még jelen van­nak. Ha tehát arról besaétBnk, hogy a szocializmus az emberben is épül, akkor tulajdonképpen ar­ról van szó, hogy a fejlődés adta feltételek között időszerű egyre nagyobb figyelmet fordítani a mindennapokat közvetlenül be­folyásoló demokratikus intézmé­nyekre, elsősorban a munkahe­lyi. üzemi demokráciára és az életmódra. • A szocialista demokrácia intézményeiben a szocialista élet­mód szerint élő közösségi em­ber a külső, társadalmi, s a bel­ső, személyiségadta feltételek szorításában, cselekvés közbén alakul ki és nevelődik. Eközben megvívja harcát önmaga belső korlátáival szemben és a má­sokban levő, visszahúzó, retrog- rád magatartásokkal, tulajdon­ságokkal szemben is. A szocializmus emberének ehhez a harchoz, hatékony kö­zösségeinek megteremtéséhez, po­litikai erőre és az azt kifejező politikai szervezetekre van szük­sége. A politika a közösségivé válásnak azért feltétele, mert a szocializmus még átmeneti tár­sadalom, amely a benne szük­ségszerűen jelenlevő áru-, pénz­viszonyok miatt és a múlt még elevenen ható szokásai, beideg­ződései miatt tőle idegen hatá­soknak is ki van téve, amelyek az egész nép által támogatott munkáshatalom nélkül eltérít­hetnék céljaitól: Ezért politikai eszközökkel, politikai hatalom­mal kell biztosítani, hogy a fej­lődés útja csak egy felé, a szo­cializmus, a kommunizmus irá­nyába vezessen. A politika hatalmi oldala olyan mértékben szorul háttér­be, amilyen mértékben a kifej­lett, hatékony intézményekkel berendezett szocializmus közös­ségei megerősödnek, s az egyé­nek nagy többségében is belső szükségletté válik a közösségi élet. Ennek a célnak az elérésé­hez megtörténtek az első, döntő lépések. A munkásosztály poli­tikai hatalmának segítségével létrejöttek a gazdaságban a szo­cialista viszonyok. Ennek hatá­sára átalakultak az emberi kap­csolatok, forradalmi folyamat bontakozott ki a kultúrában és az életmódban. Megteremtődtek a feltételek ahhoz, hogy egyre inkább a közös értékeket vállaló emberek egyetértése és együtt­működése legyen a társadalmi egység alapja. • Hangsúlyozni kell azonban, hogy csak az alapfeltételek te­remtődtek meg ehhez. Társadal­munk közösségeinek és a kö­zösségi embernek a fejlődése még a kezdetnél tart, és hogy a fejlődés folyamatos, emelkedő legyen, ahhoz nem elég a leg- bölcsebb felvilágosító szó sem, hanem továbbra is szükséges p politika, mint olyan egyesítp erő, amely a szocializmus alap­elveire támaszkodva, az érdek­különbségek ellenére fenntartja a társadalmi egységet, a gazda­ságot pedig az anyagi gazdag­ság, végső soron a társadalmi gazdagság megteremtőjeként, termelő erejeként fejleszti. Ennek a szükségletnek a fel­ismerése fejeződött ki a gazda­ságirányítás reformjában is, amelynek célja a szocialista tár­sadalmi viszonyok és ezen belül a szocialista közösségek erősíté­se, s vele együtt a szocializmus felépítése a személyiségekben, az emberekben is. A politikának, mint nélkülöz­hetetlen irányító erőnek a szük­ségessége megköveteli az állami szervezet fenntartását és erősíté­sét is. A szocialista demokrácia koncepciójának lényegéhez tar­tozik annak elismerése, hogy a társadalomban adódó igazgatási feladatok megoldásához még hosszú ideig szükség van az ál­lamra. Ebből következik, hogy a szocialista demokrácia fej­lesztésének mai céljai közé nem tartozik az államszervezet mel­lőzése, ellenkezőleg, mivel erre a szervezetre szükség van, ezért elsőrendű társadalmi érdek, hogy hatékonyan, ésszerűen működ­jön. A demokrácia fejlesztésének folyamata tehát egyszersmind az állam fejlesztésének folyama­ta is. Mindezt azért fontos hangsú­lyozni, mert amennyire hiba a szocializmust és annak intézmé­nyeit az embereken kívül, tőlük elszakítva vizsgálni, annyira hi­ba az is, ha az emberek átala­kulásáról, fejlődéséről beszélünk anélkül, hogy figyelembe ven­nénk azokat a feltételeket, kö­rülményeket, intézményeket, amelyeket korábbi vagy ma élő generációk munkájukkal, cselek­véssel teremtettek. • A személyiség átalakítása, a szocializmus felépítése csak az emberek alkotta körülmények emberek általi szüntelen meg­változtatásával érhető el. Pozsgay Imre AZ ELMÚLT ÉV EGÉSZSÉGÜGYI GYORSMÉRLEGE Nyolcszáz új kórházi ágy - hatásos védőoltások Végleges adatok még nem állnak rendelkezésre, az ország lakosságának egészségügyi helyzete azonban az előzetes ada­tok szerint kedvezőbb az egy évvel ezelőttinél — tájékoztatták az MTI munkatársát az Egészségügyi Mnisztériumban. ÁLLA TMESÉK Két — ma még nálunk szerencsére eléggé ismert — háziállatot bírtunk „szó­lásra” az új esztendő kez­detén. Kiki a maga hang­ján nyeheréssze, illetve ugassa el véleményét a mögötte levő évről, s ne hallgassa el állásfoglalását az 1974-es kilátásokkal kapcsolatban sem. Elsőnek itt is a nagyobb, s erősebb — a LÖ — nyi­latkozott. Nagy a feje, de nem búsul „Nevem nem fontos. Le­hetne Sári, de akkor vol­na mit hallgatni a lókol­legáktól. Miszerint: Meg­csípte Sárit a darázs — meg effélék. Nem mondom, egy-két darázs az én göm- bölyűségemet is megtorpe­dózta már mérges fullánk­jával. De hát ez egészen más következményekkel járt nálam, mint a nóta­beli Sárinál. Írhatnának Mirzának is. Mirza ... Szép, romantikus, harcias zengésű név, de en­nek se nevezzenek. Jobb igy névtelenül elvegyülni a barna lótömegben. Állati bajok lennének belőle, ha én is lobogtatni kezdeném személyi kultuszomat. Szá­momra megnyugtató kar­rier az is, hogy az emberek egyre gyakrabban hivat­koznak ránk, mondván: A lónak négy lába van, még­is megbotlik. 1974? Miként szügyem- hez dörgölődő csikóm tanú­sítja, bizakodással építem a lójövőt. Biztató számunk­ra, hogy ebben az olajvál­ságos világban újra kezde­nek felfedezni bennünket Nyugaton, örülök, hogy ot­tani fajtestvéreim becsüle­te mindinkább nyiladozó­ban. Azt hittük már itt mifelénk, hogy „odakint” lovat csak spirituszban, is­kolai szertárakban látnak az emberek. Ezzel szem­ben olvasom az Internatio­nal Herald Tribuneben, hogy az Egyesült Államok­ban — Közép-Nyugaton — a háziasszonyok is lovon járnak bevásárolni, mert kevés és drága a benzin. A Scala című lap pedig áperté kimondja: néhány év múlva a lovaglás olyan fontos lesz, mint ma az autóvezetés. Mert a jövő nem az autóé, hanem a lóé. Ezt a Scala irta, nem én mondom. De akkor is oké! A kutyafáját! Másodsorban kapott szót az EB. Vagy KUTYA. Iz­gága hangulatban találta öt a fotóriporter. Ég és föld között járva lihegte: „Minél többször vágják a fejemhez, hogy akinek pó­ráz van a nyakán, az ne ugráljon, annál inkább pat­togok. Most is megmuta­tom, hogy nemcsak a kecs­kebéka tud felmászni a fá­ra, hanem én is. Igaz, — ö már a fűzfa legmagasabb ágánál tart, de azt is ve­gyük figyelembe, hogy nem éppen azonos súlycsoport­ba tartozunk. Meg aztán tessék a képen ellenőrizni: vajon — békaperspektívá­ból nézve — nincs-e olyan magasan ennek a fának a legalsó ága, mint a brek- kencs fűzfájának teteje? Ami a jövőt illeti. Tekin­télyünk növekedésének csalhatatlan jelét látom az ebadó színvonalának moz­gásában. S mintha a ha­sam vakargatnák, olyan kellemesen érintenek a ku­tyáiét körüli sajtóviták. Meggyőződésem, hogy időn­ként és körönként legalább olyan súllyal kezelnek ben­nünket, kutyulikat, mint a gyerekeket. Akiknek a he­lyét nem egy otthonban ml töltjük be. S ne éltetné a kutyát is annak tudata, hogy eseten­ként hézagpótló? A kutya- fáját!” Tóth István—Tóth Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents