Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-10 / 7. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1974. január 10.

A téesz nagyberuházásokról

0 Kezdjük talán dicsekvéssel. Jelenleg a magyar termelőszövetkezetek közös sertésállományának csaknem egyharmada már korszerű, új nagyüzemi telepeken szaporodik, illetve hízik. Ugyancsak új és többé-kevésbé korszerű telepeken található a közös szarvasmar. ha-állomány egyharmada, a baromfifarmok gyakorlatilag teljes egészében. Az idén a tsz-ek közös kukoricavetésének mintegy a felét már a világszínvonalat jelentő úgynevezett zárt termelési rendszerek keretében, modem gépekkel, nagy adagú műtrágyákkal, különleges vegyszerekkel vetik, ápolják és takarítják be. A többi állatfajok tartásánál, illetve a növények termesztésénél a korszerűség foka ettől még elmarad.

Mindenképpen elmondhatjuk azonban, hogy a termelőszövetkezeti nagyberuházások a közelmúltban új helyzetet teremtettek. Rövid idő alatt soha nem látott nagy lépéssel gyorsították a fejlődést. Ennek azonban szakaszai voltak és ára volt.

Ha évszámhoz akarjuk kötni, akkor ez a folyamat 1967-ben kezdődött. amikor eltörölték a termelőszövetkezeti tervkötelezettséget. A következő esztendőben pedig ránk köszöntött az új mechanizmus. Az 1968-as esztendő inkább még a latolgatásé, töprengésé volt. de már megindultak a beruházások. A következő kettő, az 1969-es és 70-es esztendő, a hihetetlen iramú építkezésberuhá- zás időszaka volt. Szinte a földből nőttek ki a sertéstelepek. Sőt, kiderült, hogy a beruházási iram túlpörgött; az állam 1971-ben már korlátozó intézkedéseket hozott A fékezés sikerült, már 71-ben, majd 72-ben a beruházási kedv csillapult, sőt a korlátozás itt-ott jobban sikerült, mint szerettük volna. Tavaly. 1973-ban már új sertéstelep-építkezés nem kezdődött és szarvasmarha-telepből is alig néhány indult. Megálltunk, sőt úgy tűnik, megrekedtünk, tehát a 210 korszerű sertéstelepnél és 350 többé-kevésbé korszerű szarvasmarha-telepnél.

9 A hallatlan iram szelektált. Pozitív és negatív irányban egyaránt. Az első telepeket azok építették, akiknek volt pénzük, illetve azok. akik aránytalan kockázatot vállaltak. Seregnyi szövetkezet a bátor beruházások révén messze kiemelkedett az átlagból, feltört az élvonalba. Közismert ’ f'^jazonlSáh, hogy Tétezík egy plyan srW’vr íe?rus- Melt az arák időközben ‘'bekövetkezett emelkedése,' vagy a várt termelési remények meghiúsulása miatt súlyos gondok közé került. Számos szövetkezeti vezető bukott meg. nem azért, mert kalandor volt. hanem azért, mert külső körülmények, előre nem látható események tepertők le. És van még egy olyan jelenség is, amit negatív szelekciónak nevezünk. Bizonyos helyeken a tagság, vagy a külső szervek hajlamosak voltak, hogy megfontolt mérlegelés nélkül kövessék a „divatot”, létesítsenek nagy beruházásokat, amelyek következményeit esetleg máig is nyögik.

Tény azonban, hogy a telepek felépültek. Ma már tudjuk, hogy az első éveket bejáratásnak, vagy próbaidőnek kell tekinteni. Amint az iskolapénzt megfizetik, ezek a telepek ontják, illetve ontani fogják a húst. a tejet. És az állam nem hagyja magára a bajba jutottakat. Ahol például a sertéstelepek gépei nem váltak be, ott az állam 50 százalékos dotációt ad új, kipróbált technológia bevezetésére. Ahol az erő csak az építkezésre futotta., de süldőre, takarmányra már nem tellett, ott a bank hitelből biztosítja az úgynevezett forgóeszköz-feltöltést. Ahol a szövetkezet erejét meghaladó hitel visszafizetésére vállalkozott, ott a felvett hiteleket átütemezik, hosszabb időre prolongálják. És ahol még ezek sem segítenek, ott az állami szervek a bajba jutott iparvállalatok példájára, egyedi elbírálás alapján keresik majd meg a segítség módozatait.

0 A hőskor azonban lezárult, a beruházási érdeklődés ma már más irányba fordult. Ismételjük, hogy ipari jellegű állattartó telepeket ma nem. vagy alig építenek a tsz-ek. Az építési beruházások összege a 70-es évek elejéhez ké-r pest felére sőt harmadára csökkent. Nagy az érdeklődés vis”ont a kiegészítő jellegű beruházások; például takarmánykeverők, szárító üzemek, magtárak iránt. Ez még a nagy lendület kapcsolódó része.

Ugyanakkor pedig a gépberuházások összege minden jel szerint

2—3-szorosára emelkedik. Ez több okból helyes és szükséges dolog. Egyrészt, mert a nagy építkezések idején a gépvásárlást még a legjobbak is elhanyagolták. A másik ok, hogy gépet még a kisebb, vagy szerényebb anyagi eszközökkel rendelkező tsz-ek is tudnak vásárolni. Kényszerít az is, hogy a régi gépekkel ma már nem lehet korszerűen termelni, nem lehet a speciális magvakat elvetni, a nagy mennyiségű műtrágyát kiszórni, az újfajta vegyszereket a növényre juttatni slb. Meg is figyelhető, hogy a termelőszövetkezetek elsősorban a nagy kapacitású gépek, illetve a komplex gépsorok iránt érdeklődnek, tehát egy növény termelésének valamennyi folyamatát egyszerre gépesíteni akarják. Sajnos, a kereskedelem ezeket az igényeket csak részben tudja kielégíteni.

9 Külön kell szólni arról a tendenciáról, hogy az építési nagy beruházások megtorpantak. Nem egészen jó dolog ez. Mert érvényes még a sertésprogram, a kormány szarvasmarha-programja pedig még csak most lenne kibontakozóban. Hebehurgyáskodni azonban most már nem szabad, ettől szeretnénk óva inteni mindenkit. A dolgokat végig kell gondolni.

Elmondanánk erre egyetlen példák Egyj százas tehénistállót meg lehet építeni 2 rifiillió ’ forintból, így egy tehén férőhelye 20 ezer forintba kerül. Ám. ha azt akarjuk, hogy ez az istálló egy kicsit alkalmasabb legyen tehenészet céljaira, akkor egv férőhely már 40 ezer forintba kerül. Ez azonban csak a tehén. Ha tovább megyünk és akarunk elkülönítőt, borjúnevelőt, tejházat, utakat, netalán fejőállást is. azaz komplex beruházást valósítanánk meg, akkor egy férőhely költsége már elérheti a 80 ezer forintot Is. És ebből a pénzből ott áll majd egy modern telepünk — üresen. Venni kell még tehenet. És takarmányt, legalább egy fordulóra, így gondolkodva az egy tehénre számított költség már a 120 ezer forintot is elérheti.

0 A fejlődés: parancs. Az úton megállni nem lehet. Haladjunk is tovább, de úgy, hogy egy-egy kanyarban ne érjenek bennünket váratlan meglepetések. Ne alakuljon ki negatív szelekció, illetve ne bukjanak el becsületes, jó vezetők a tsz-ekben. csak azért, mert a dolgokat valaki, vagy valakik nem gondolták végig.

F. B.

Magyar sztereomagnetofon sorozatgyártás előtt

Néhány évvel ezelőtt még kevés ember engedhette meg magánál: azt a „luxust”, hogy lakásában jó minőségű, a természetessel csaknem egyenértékű zenét hallgathasson. A nyugati híradástechnikai ipar által piacra dobott térhatású rádiók, lemezjátszók, magnetofonok csak a műszaki bizományi áruház pultjain voltak elérhetők —kisszámú jól kereső számára.

Azután lassanként felzárkózott a hazai ipar is. Megjelentek az első sztereorádiók. Elektroakusztikai képességeik fejlődését tükrözik áraik is: háromezerötszáztól tizenkétezer forintig választhat ma már ki-ki ízlése és zsebe szerint. A rádióhoz két, a szoba más-más sarkába elhelyezett hangszóró csatlakozik, melyen át az időközben rendszeressé vált harmadik műsor hallható — többségében sztereo, térszerű hanghatásban. Első lépésként létrejött tehát a „hangforrás”, mely az eddigiektől minőségileg különböző akusztikai élményt nyújthat a zenekedvelőknek.

A sztereorádió-tulajdonosok azonban elsősorban csak pasz- sziv módon juttathatják kifejezésre ízlésüket, csupán szelektálhatnak a műsorban. A rádiókhoz illeszthető lemezjátszó — szaknyelven sasszé — ritka vendég a botokban, s mindeddig magnetofonok sem tölthették be szerepüket.

Az 1974-es év azonban meghozta az otthoni aktív zenehall0 Az MK 42 két darab tizenöt wattos hangszóró megszólaltatására képes.

0 A szervizhálózatnak is felkeli készülnie „elektronikából”. (Karáth Imre felvételei)

0 Az MK 43 a szalagon.

gatás másik jelentős hazai • tagját. Kecskeméten elkészült a BRG sztereo-magnetofoncsalád első tagjainak null-szériája, amit rövidesen a sorozatgyártás is követ.

A gyárban tett látogatása alkalmával áz újságírót a konstruktőrök gyorsan meggyőzték a készülék nemzetközi színvonaláról : bekapcsolták, csupán hallgatni kellett a felhangzó zenét.

Az integrált áramkörökkel felszerelt, kitűnő hangátvitelt nyújtó, zajszűrőkkel, dinamikajavító kapcsolással ellátott tetszetős kivitelű kazettás magnetofon kétszer tizenöt wattos teljesítményével valóban felveszi a versenyt nem egy nyugati típussal. Egy egész termet betöltött a hangszóróiból áradó zene — gondoljuk meg, megszokott hagyományos rádióink hangerőssége ennek negyedrésze csupán. |

Beszélgetésünk során nem bonyolódtunk technikai részletkérdésekbe, hanem a lelkes fiatal szakértelmiségiekkel arról vitatkoztunk, hogy milyen változást hoz az otthoni zenehallgatásban, a „passzív házi muzsika” aktív éluezésébeito tüa .Wádeoton Gyár. űt rá.ÜióprQgjjámíáhozj^áí^.esaflakozój^o magnetofonok elterjedése az üzletekben.

Pethő Sándor üzemvezető, Dobók György csoportvezető, Tóth Imre művezető a beszélgetés során elmondták, hogy többfajta téves nézetet kell még leküzdeni országszerte. Az egyik például, hogy a magnetofonszalagról származó zene minősége rosz- szabb, mint a hanglemezről hallotté. Ez csupán az első 4—5 lejátszás esetében van így, hiszen a lemez később óhatatlanul kopik. Nem vonatkozik ez viszont a magnetofonszalagra. E tévhit forrása az,, hogy a magnetofonokat csupán kis „képességű”, szinte csak a kontroll célját szolgáló hangszórón át hallgatják általában, pedig hangminőségüket a készüléket kiegészítő nagyobb teljesítményű hangszóróra méretezték. Az új MK—42 (vagy MK—43, mely az előbbinek erősítő nélküli, sztereorádióhoz készült változata) önmagában nem is szól. Két jó minőségű hangszóró csatlakoztatásával válik térhatású zenei forrássá. A

készülék képességeit tehát nem lehet nem kihasználni.

A beszélgetés során az* is kiderült, hogy egy kicsit emelnünk kell elektronikai ismereteink szintjét is. Hiszen egy sztereó- rendszer házi összeállításához nem elég — mint eddig — szemre, vagy pénztárca méretére megvásárolni rádiót, magnetofont. Az egyes tagok illeszkednek egymáshoz, a vásárlónak tudnia kell, lakásában milyen rendért kíván — és képes — használni. Ennek megfelelően i választ hangszórót, erősítővel vagy anélkül működő magnetofont, lemezjátszót — aszerint, hogy van-e sztereorádiója vagy sem. (A hagyományos monorádióhoz az új magnetofon nem csatlakoztatható.) S ez a kívánalom ránehezedik majd a kereskedelmi eladóhálózatra is — pontos szaktanácsadás, felvilágosítás hiányában ezreket dobhatnak ki feleslegesen a vevők az ablakon. Nem különben kényszerülnek majd a szervizhálózat szakemberei is felkészülni „elektronikából”, amit a modem készülék esetleges javítása igényel.

t^Ädiiduo jévnemai oj n?:toreevolovíí Ivnßiß saaoH -?,öt

Rudasi Károly igazgató véleménye szerint az új sztereomag- netofonok elérik a nemzetközi Hi-Fi színvonal követelményeinek nagy részét. Ezek szerint nem a legfiatalabbak beat-igé- nyének kielégítésére készültek. Nem hordozhatók — bár súlyuk csekély —, áruk sem a kis fize- tésűek zsebére szabott. De nem kicsi hazánkban már az a réteg, aki áldoz a minőségi - zene élvezetére otthonában, akinek igénye a könyvespolc mellett a hanglemeztartó is, és a különböző zenei források...

Nyilvánvalóan élesedik majd a modern lakásközfalak hang- szigetelési képességeiről zajló meddő vita is, erről azonban nem a sztereotechnika tehet. A zenének ugyanis a dinamika is jellemzője, s ennek életrekelté- séhez szükséges a hangszórók viszonylag nagy teljesítménye.

Mindent összevetve, sokfelé ágazó hatást okoz" társadalmunkban a sztereomagnetofonok elterjedése. Növekszik a jó minőségű zenét igénylők száma — s talán nem túlzás azt jósolni, hogy a zenei kultúra terjedése, széles körökben új Szakaszba lép. (—s. —s.)

Mozgalmas évet zártak

A Kalocsai, Népművészeti és Háziipari Szövetkezet főkönyvelőjének irodája valóságos csatatérhez hasonlít ezekben a napokban. Kattognak a számoló- és könyvelőgépek, s a kígyóként tekergőző papírszalagok számoszlopai eredményes évről beszélnek a beavatottaknak.

F.inta Tibor főkönyvelő szívesen válaszolt kérdéseinkre:

— Mozgalmas év volt szövetkezetünk számára 1973. — mondta. — Kollketívánk jó munkáját dicséri az á tény, hogy 36,5 millió forintos éves tervünket alaposan túlteljesítve több mint 40 millió termelési értéket értünk el. Ez meglátszik majd a fizetési borítékokon is: dolgozóink részére januárban közel félmillió j forint prémiumot fizetünk ki.

Az elmúlt esztendő termelési feladatai mellett számos üzem- és munkaszervezési probléma várt megoldásra a szövetkezetben. Megtudtuk Finta Tibortól, hogy ezek legtöbbjét sikerrel oldották meg: az elavult mosó. és vasalóüzeniresz helyett 500 ezer forintért új, minden igényt kielégítő egységet, hoztak létre; korszerű gépekkel' felszerelt új szabászatot alakítottak ki ugyancsak félmillióért az exportrészlegnél. ; Ez utóbbi különösen lényeges, hiszen az elmúlt évben több mint 16 millió forint értékű színes kalocsai hímzés utazott Kalocsáról a világnak szinte valamennyi tájára Japántól Kanadáig. Irigyelhetjük a megrendelőket: több mint 3000 féle szebbnél szebb cikkből válogathattak tavaly!

A jó bornak .is kell cégér! — így lehetne módosítani az ismert mondást. Hogyan jut el a szövetkezet híre-neve a világba, vagyis milyen a kalocsai „public relations”? Erről Finta Tibor a következőket mondta:

— A legjobb propaganda szövetkezetünkben a különböző országokban rendezett magyar heteken való részvételünk. Ilyenkor bemutatjuk termékeinket s „nagyköveteink”, a híres kalocsai pingálóasszonyok csinálnak kedvet a színpompás kalocsai | népművészethez.,,. A;z elrnúlt év- , ‘ben Spanyolországban, a Kanári I '^igéteken, Olászorszagbán és ]

Finnországban mutatkoztunk be- nagy sikerrel, ugyanakkor 10 belföldi kiállításon is részt vett szövetkezetünk.

Az idei év elé is bizakodva nézhet a Kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet több mint ezerötszáz tagja. Az eddig beérkezett számos külföldi megrendelés is az üzleti kapcsolatok bővülését, a szövetkezet termékeinek világszerte növekvő népszerűségét jelzik.

Csapai Lajos

Kitelepült a hálógyár

A Kendiöríonó és Szövőipari Vállalat megszüntette Szeged egyik jellegzetes üzemét, a hetvenéves háitögyá- rat, s egész személyi és gépi apparátusát a szegedi kenderfonöba telepítette. Ez volt egyébként az utolsó számottevő üzem, amely Szeged belvárosában működött. A volt hálóüzem épületében alakítják ki a mintegy 8000 dolgozót foglalkoztató vállalat nyugdíjasainak klubját, azonkívül sportköri helyiségeket rendeznek be.

Papp

Zoltán

Lépcső

w/jj £1.

az

Lagsorba

I'J p férfi lassan, komótosan baktatott át a hídon. Ügyet se vetve rá, hogy buszok, személykocsik' száguldanak el, olykor alig néhány deciméternyire tőle az eléggé keskenyre méretezett úttesten.

1970 nyara különösen forró volt. És ezen a napon mintha minden erejét meg akarta volna •'mutatni a kánikula. Még itt, a Víz fölött, ahol különben erősen huzatos szokott lenni a levegő, sem rebbent meg egyetlen hűsítő kis légár am se.

Voltak, akik utána is fordultak a lassan lépegető férfinak. Egyesek még fejüket is megcsóválták.

Mindenki szenvedett a hőségtől. S aki tehette, övig gombolta magán a rövid ujjú inget.

A komótos járókelő viszont sötétszürke ruhában volt. A zakót se gombolta ki magán. Ebben az időben még nyakkendőt is kötött. Ami valóságos istenkísértésnek számított.

De őt ez a beöltözöttség szem- melláthatólag egyáltalán nem

zavarta. Mint ahogy a pillantások se.

Amikor átért a hídon, elballagott a sétány első padjáig, ott letelepedett. Mintha várna valakire.

Ide már nem tűzött a fény, nyugtatóan hűs árnyékot vetettek a magasra burjánzott bokrok és a .hosszú időt megélt platánfák.

A templomban éppen harangozni kezdtek, amikor a férfi újságot vett elő, végiglapozgatta, majd megállapodott az egyik oldalnál, és elkezdtetüzetesen tanulmányozni.

Először úgy tűnt, mintha várna valakire. Ám ha így volt, akkor igen hamar elveszthette -'a türelmét, mert alig telt el néhány perc, és máris befejezte az újságolvasást. Fölállt, átvágott a sétányon, elkanyarodott a kis szökőkút mellett, hogy aztán a széles, kibetonozott közlekedő- útón haladjon tovább.

Magas, nyúlánk férfi' volt. Széles vállú, ruganyosán lépkedő. Mozdulatai olyan emberre vallottak, aki fiatalabb korában sokat sportolhatott, és most, amikor a „legszebb férfikorba ért”

— olyan negyven-egynéhány évesnek látszott — sem szakítot. ta meg kapcsolatát a rendszeres testedzéssel.

Haja már erősen deresedett a halántéka körül, de barnára sült arca fiatalos volt. Csak a szeme sarkában összefutó pókhálóráncok árulkodtak némiképp koráról.

. Arca szabályos, szája keskeny, álla vonala élesen előreugró, orra kigsó tömpe.

Mindez így együtt, összhatásában energikusságöt,. határozottságot, kemény akaratot sejtetett.

Az ilyen típusú férfiakra szokták szívesen rábízni sorsukat a gyengédségre, irányítottságra vá. gyó nők, akik állandóan attól rettegnek, hogy egyedül — vagy egy pipogya férj oldalán — aligha tudnának megbirkózni az élet időnként mindenkit meg-meg- ostromló gondjaival, bajaival, problémáival.

E rövid úton nem sok hővel akadt össze, de közülük kettő is utánafordult.

A férfit azonban szemmellát- hatólag nem izgatta különösképpen az iránta megnyilvánuló női érdeklődés. Nem viszonozta azt.

Közömbösen ment tovább, majd a következő sarkon befordult, és hirtelen megállt.

Ez a mellékutca nem merőlegesen, hanem kissé elfordított síkban ágazott ki a betonos köz- lekedőútból, S talán nem is egészen a véletlen műve volt ez az asszimetria.

Hiszen, aki a sarkon állt, innen nézve egyetlen pillantással látómezejébe'vonhatta a hat villa együttes látványát.

Nem volt csúnya az összkép. Mert idővel ezek a házak, valahogy beleidomultak a környezetbe.

A titok nyitja valószínűleg az volt, hogy mentői több és mentői dúsabb zöld növényzettel kellett őket körülfogni. Ez aztán olyan méltó keretet adott nekik, amelyből előnyösen kiviríthattak.

A férfi itt már még lassabban ballagott.

Minden háznál megállt, hosszasan szemlélődött.' Néha előre is ment néhány lépést. Másutt hátrált ugyanennyit.

Ilyenkor, ezen a hőséggel bélelt kánikulai délutánon bizony eléggé kihalt ez a környék is,

pedig itt jó árnyékot vetettek a fák. így hát semmi nem zavarta a szemlélődésben.

Végigsétált az utcán. A túlsó sarkon megállt, mintha ki akarná fújni magát, vagy föl szeret-, né dolgozni -az eddig szerzett impressziókat. Aztán mégis elindult visszafelé, hogy megtegye újfent ugyanazt az utat, amit elébb már bejárt.

Csak a kettes számú villa előtt időzött el megint néhány pillanatig.

Ekkor szólította meg Czékus- né.

Aki különben nevezetes személyiség volt. A hat villa alkotta kis lakótömb házfelügyelője.

Amikor Gedeonék elköltöztek — mert azt talán mondani sem kell, hogy egyetlen pillanatig sem akartak tovább maradni abban a lakásban, ahol egy halottat találtak —, akkor költöztette őket a helyükre az ingatlankezelő vállalat, amely már régesrég szeretett yolna egy ház- felügyelőt . ide telepíteni. Csak- hát eddig nem volt lakás.

— Keresni tetszik valakit? — fordult szembe a férfival.

(Folytatjuk.)

4