Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-10 / 7. szám

1974. január 10. • PETŐFI NÉPE • 5 forrás í®?® forrás A Forrás öt éve EGY ESZTENDŐ GONDBAN, ÖRÖMBEN Művelődés Félegyházán — Ha kulturált körülmények közt akarok szórakozni, in­kább megyek Szegedre, Pestre, esetleg Kecskemétre. — Színház után Szegeden beülhet az ember a Tiszába vagy a Hungáriába. Itt? Ugyan, kérem! — Ha igazi művészek jönnek a művelődési házba, akkor szívesen megyek oda. Emlékszem a Simándi-estre; gyönyörű volt. Sajnos, ritkán adódik ilyen. — Sajnálom a művelődési ház dolgozóit, erőlködnek sze­gények, de hiába. Abba a ronda épületbe nem megy be jó ér­zésű ember. Mint a fiatalok mindenütt, itt is szeretik a beat-muzsikát. De az érdeklődésük nem merül . ki eb­ben. Szívesen vesznek részt a tartalmasabb, komolyabb foglal­kozásokon is. A többit gyors felsorolásban; bélyegklub, kaktuszgyűjtők kö­re, fotószakkör. Balett- és nyelv- tanfolyamok. Szabás-varrás és tánctanfolyam. Az idő a kezdeményezőket igazolta. Már kapható a félve, számos bizonytalansági tényezővel, korábbi félsikerek biztatá­sával és terhével útnak indított Forrás hatodik évfolyamának első száma. Nyomdában van a februári szám is, mert 1974-től tízszer jelenik meg a Kecskeméten szerkesztett folyóirat. Fontosak az előzmények. A kezdet: a Kiskunság A feltételeket a Kiskunság és az antológiák teremtették meg. A táj íróit, kutatóit ösztönző, tömö­rítő időszaki kiadvány első száma 1955-ben készült el. Azóta az 1961-es és az 1966-os esztendő ki­vételével évente legalább egy szám megjelent. A legtöbb az in­duláskor. négy. A Kiskunság egészen 1967-ig keresgette sajátos arculatát, he­lyét. A helyi szerzők szerepelte­tése érdekében olykor gyenge írá­sokat is publikáltak, adósak ma­radtak a társadalmi valóság el­mélyült szépirodalmi ábrázolásá­val. Nagy érdeme a kiadványso­rozatnak korábban ismeretlen írók. költők „bevezetése”, műve­lődéstörténeti jelentőségű hagyo­mányok feltárása és „képesek va­gyunk egy folyóirat fenntartásá­ra” gondolat csíráztatása, elfogad­tatása. Az 1967-es formátumváltozás­kor alapvetően módosultak a szerkesztői elképzelések: az új Kiskunság vidéken megjelenő or­szágos érvényű folyóirat, tehát oldalain helyet kaphatnak másutt élő alkotók is. A megyei pártbi­zottság messzemenően támogatta a lelkesítő, a meglevő szellemi energia mozgósítására ösztönző, a decentralizációs törekvéseket szol­gáló terveket és helyeselte a pro­vinciális gyomok, a vidéki kis- szerűségek irtását. A pártbizott­ság 1969-ben kidolgozott és elfo­gadott' kulturális . .ir^pyejvjei jó ‘ álap.ot; adták a tudatos .fejlesztés­hez. a „Kiskunság” profiljának a kialakulásához. A megyei tanács magáénak érezte a folyóiratot és gondokodott a szükséges anyagi, tárgyi és személyi feltételekről. Gondok azért így is voltak bőven. A szerkesztő — iroda hiányá­ban — hosszú ideig aktatáskájá­ban hordta a kéziratokat. A ma­gasabb mérce elfogadtatása sem ment könnyen. Nagyon kevés jó író élt a megyében. A hatvanas évek közepén Raf- fai Sarolát. majd Hatvani Dánielt, Buda Ferencet felvették a Ma­gyar Írók Szövetsége tagjai sorá­ba. Az idetelepült Kunszabó Fe­renc, Zám Tibor bevonásával né­hány esztendeje megszervezték a Duna—Tisza közi írócsoportot. A Forrás velük lényegesen kedve­zőbb körülmények között kezdhe­tett, mint az „előd”, a kisformá- tumú Kiskunság szerkesztősége.-A mai napig 29 számot adtak ki. Ebből kettő összevont, dupla szám volt, egy Petőfi életművé­nek adózott. 123 költő: túl sok a jóból Bőségesen közöltek verseket. Szélesre tárták a kapukat a köl. teményekkel jelentkezők előtt Ennek köszönhető, hogy néhány nagyon tehetséges fiatal itt vívott ki magának országos elismerést örvéndetes, hogy a megyei kötő­désű költők publikáltak a legtöb­bet a Forrásban. Az akasztói szár­mazású Kiss Benedek (25) — a zárójelben a megjelent versek . számát közöljük —. Gál Farkas (21). Goór Imre (23). Hatvani Dániel (21) szerepelt a leggyak­rabban. Sajnáljuk, hogy Buda Fe­renc és Raffai Sarolta évente csak egy-két verssel jelentkezett. öt év alatt 123 szerző 413 köl­teményét publikálta -a folyóirat. Rossz arány! Nyolcvanötén csak egyetlenegyszer kaptak hélyet. A kezdet nehézségeivel magyaráz­ható, hogy az első három eszten­dőben volt a legnagyobb a „fluk­tuáció”. Jó, hogy végülis olyan költők kötődtek tartósan a folyó­irathoz. mint Fodor András, Hi­deg Antal, Létay Lajos, Simonyi Imre. Nino . Nicolov. Sántha György. A szerzők közül kilenc­vennégyen magyar anyanyelvűek, egyharmaduk az ország határain — Igaz, hogy az épület kívül, belül csúnya. De sok hasz­nos rendezvény van benne. Érdemes eljárni oda. túl él. A horizont tágítása érde­kében közöltek finn. holland köl­tőket. A Forrás kezdettől fogva nagy érdeklődést tanúsított a szomszé­dos, szocialista országok irodal­ma iránt. A dicséretes törekvés­nek köszönhető, hogy orosz, len­gyel. bolgár, román, horvát, szlo­vén, szlovák, szerb, ukrán, szerb poétákkal ismerkedhetett meg az olvasóközönség. Húszfőnyi, kitűnő fordító gárda — maguk is jeles költők. — tolmácsolta a jól válo­gatott verseket. Példát mutatóan merítettek a szerkesztők a népköltészet tiszta forrásaiból. Buda Ferenc és má­sok összesen 65 mari. finn, ud- murt. cigány, mordvin, török, szlovák, délszláv balladát, dalt, históriás éneket fordítottak ma­gyarra. Hol van, hol nincs: a széppróza Mennyiségben és minőségben egyaránt gyöngébb a széppróza. 46 szerző 73 írását publikálták. Csupán Bistey András, Czakó Gá­bor. Jókai Anna. Kocsis István, Kunszabó Ferenc. Major Máté, Nagy Faddi Éva, Órdögh Szilvesz­ter, Papp Károlyné, Raffai Sarol­ta, Tamási Áron. Temesi Ferenc, Turcsányi Ervin. Veres Péter és Zám Tibor nevével találkozunk legalább kétszer. Hagyományos kisregényért, jó elbeszélésért sokszor fél évfolya­mot kell végiglapozni. (A többi folyóirat is szűkében volt a szín­vonalas prózai alkotásoknak.) Érdemes utólag is fölhívni a fi­gyelmet Kunszabó problémaérzé­kenységre valló írásaira, a tehet­ségét itt érlelő Temesi Ferencre, Zám Tibor, t Ördögh Szilveszter elbeszéléseire. Raffai Sarolta „ru- gósorí” történeteire, melyek kö­zül több az író java művei közül való. Major Máté három folyta­tásban közölt Szent Antal utca című, egy várost és egy újságot idéző krónikájának a közlése okos döntés volt. amit később a témát bővebben kifejtő kötet sikere is igazolt. Heltai Nándor (Folytatása következik) Hogy mik vannak Hamis pár Az amerikai igazságügyminisz­ter semmisnek nyilvánította két férfi „törvényes házasságát". A harmincéves William Ért, aki hajdanán az elhunyt Jayne Mansfield filmszínésznő fodrásza volt, jelenleg pedig egy Louisiana állambeli éjszakai mulató női ru­hába öltözött sztárja, valamint a 33 éves texasi volt labdarúgó, Antonio Molina 1972. október 5-én egy houstoni kápolnában „örök hűséget esküdött egymás­nak”. Az esküvőn William Ért fehér miniszoknyában, fűzőben és női parókával jelent meg és Billi Ért néven írta alá magát. íme, néhány vélemény. Csu­pán egy kis részét írtuk le most annak, amit noteszunkba akkor jegyeztünk fel, amikor a kis­kunfélegyházi Móra Ferenc Mű­velődési Központ munkája iránt érdeklődtünk. Panaszok A művelődési központot 1957- ben a városháza mögött, nagy és barátságtalan épületben helyez­ték el. A közös kapubejáró alatt hentesáruraktár és borozó. Ez utóbbiban nincs W. C., mosdó. Ebből adódik aztán a sok kelle­metlenség. Ízlésünk ellen csele­kednénk, ha leírnánk: mi min­denen kényszerülnek átlépni olykor a művelődni vágyók a folyosókon és a lépcsőkön. (A takarítónő nincs kéznél mindig.) Egy nagyterem, két klubhelyi­ség. két kis szoba a tanfolya­mok részére, egy előadóterem, két szűk iroda: ez minden. Nem kell bizonygatni, hogy kevés. Kedvezőtlen elhelyezésükről s állapotukról nem is beszélve. Kevés a pénzük; szorító anya­gi gondokkal küzdenek állandó­an. Tíz évvel ezelőtt száztízezer forint tanácsi támogatást kap­tak évente. 1973-ban még min­dig csak száznyolcvanezret. Ez a növekedés, a megváltozott ár­viszonyokat és megnövekedett igényeket figyelembe véve, elég­telen Bodor Miklós igazgató a népművelők országos konferen­ciáján javasolta: a művelődési házakban a bérek és a fenntar­tási költségek teljes összegét fo­lyósítsa a fenntartó szerv. Ha ez igv lenne, akkor is csak erőlkö- .qéssel tudnák , fedezni a kiadá­sokat. 1973-ban a bérek összege ket- tőszázhatvannégyezer forint. A fenntartási költség nyolcvan­kilencezer. Ha a nyolcvanhét­ezer forintos egyéb személyi ki­adásokat nem számítjuk is, ez összesen háromszázötven-három- ezer forint. A fentebb jelzett száznyolcvanezer forinttal te­hát az elvárható támogatásnak csupán a felét kapják’ jelenleg. Az igazgató így fogalmazott: — Ez az összeg csak a vegetá­láshoz elég. Ha túlzó is a kije­lentés, mutatja a gond súlyos­ságát. Bizakodók Az igazgatón kívül két művé­szeti s egy ifjúsági előadó, meg a gazdasági ügyintéző fáradozik terveik végrehajtásán. Rajtuk kívül általában tíz-tizenkét tisz­teletdíjas szakkör-, klub-, illet­ve tanfolyamvezető tevékenyke­dik az intézményben. Mindany- nyian derűlátók. Még nem szeg­te kedvüket a sokféle gond. akadály. Bodor Miklós ezt mondta: A közművelődésben is nehéz és fáradságos munka a káderneve­lés. Ö úgy érzi, olyan munka­társakra lelt, akikre bátran le­het terhet rakni. Egyikőjük így szólt: Bizako­dóak i vagyunk. Később megtud­tam, hogy ők is, és sokan má­sok abban bíznak: végül mégis­csak felépül majd a városban egy szép, vonzó művelődési ház. Az illetékes vezetők szerint er­re jó néhány esztendeig még várniuk kell. Grafikusművészként ismerik inkább Bodor Miklóst. Számta­lan kiállításon szerepelt már. Sokoldalú kulturális tevékenysé­géért „Szocialista kultúráért” kitüntetést kapott, ö is bizako­dó. A hangjában és az „arcán mintha egy kevéske kételkedést is felfedeztem volna. Öntevékenyek A fáradhatatlan Kapus Béla karnagy az intézményen belül két kórust vezet. A negyventa- gü Petőfi Sándor-énekkar sze­replései népes közönséget vonza­nak. Az ifjúsági vegyeskarnak hetven tagja van, diákok. A fú­vószenekarban Bába István ve­zetésével huszonhatan muzsikál­nak. Fiatalok, felnőttek közösen. Lelkiismeretesen járnak a pró­bákra, szereplésekre. Legemlé­kezetesebb koncertjük a nyáron volt. Gyulán. Ma is gyakran és szívesen emlegetik. _ Szabó Sándor irányításával dolgozik a citerazenekar. Nők, férfiak hajolnak esténként a húrok fölé. A Lenin Tsz-ben kaptak helyet a próbákra. Ta­nyai asszonyokból alakították meg a Röpülj páva kört. Szabó Sándor vezeti ezt is. Az együttesek szívesen mű­ködnek közre városi ünnepsége­ken. Időnként bemutatják új műsoraikat. Nagy az örömük, ha sikeres egy^egy fellépésük, , Klubélet A munkásklub külön cikket érdemelne. Csanem száz a be­iratkozott tagok száma. Vasár­nap délelőttönként zsúfolt a há­rom szoba, ahol helyet kaptak. Hétköznap is többször összejön­nek, természetesen kevesebben. Beszélgetnek, sakkoznak, kár­tyáznak. S meg-megnézik köze­lebbről is a büfét. Anélkül per­sze, hogy -emiatt bármikor is a feje fájna az intézmény vezető­jének. Semmi panasz a viselke­dés, a „légkör” ellen. Valaki ezt mondta: — Ha ezt a klubot megszüntetnék, az bot­rányos lenne. Szerencsére, ez esze ágában sincs senkinek. Sőt, azon gondolkoznak az illetéke­sek: a klubéletet miként lehet­ne szervezettebbé, s a tartalmi részt színvonalasabbá tenni úgy, hogy a kötetlen felszabadult jel­lege megmaradjon Az asszonyklubot hetvenen lá­togatják. Havonta egyszer tarta­nak foglalkozást; ilyenkor szin­te valamennyien együtt vannak. Legutóbb a népszerű öveges professzor járt náluk. Kirobba­nó sikere volt Hetenként kétszer, szerdán és szombaton jönnek össze az ifjú­sági klub tagjai, ötvenhatan vannak, ' többnyire tizenévesek. Beethoven-estjükre huszonötén mentek el. A szegedi egyete­misták balladaestjére ötvenen. Rendezvények A pódiumműsoroknak min­dig van közönsége. Mensáros László, Halász Judit, Jáncsó Ad­rienne szerzett új híveket ma­gának, főként a fiatalok köré­ben. Az Állami Bábszínház évente három, négy alkalommal vendégszerepei náluk. Legutóbb a János vitézt adták elő. Sándor György humoralista műsora, több folk-beat együttes szerep­lése, spanyol költői est, a Déry­né Színház vendégjátéka. Juhász Ferenc-est; íme a legutóbbi esz­tendő emlékezetes eseményei. A pénz szava 1972-ben háromszáz-negyven- ezer forint Bevételt terveztek. Teljesítettek kettőszáztizenhetet. A nyolcvan-négyezres különbség úgy ütött vissza, hogy egy sor tervezett, s művelődéspolitikai- lag lényeges rendezvényről le kellett mondaniuk. 1973-ban cseppet sem volt megnyugtató a helyzet, ám mégsem annyira kedvezőtlen, mint az előző év­ben. Régebben, mondjuk az Illés zenekar műsorát ötezerért meg­kapták, s „bejött” tízezer. Ma éppen fordítva van. Az együttes tizenkilencezret kér. s a bevétel nyolc-kilencezerre ha felmenne. A Déryné Színház ifjúsági elő­adásait lemondták. Nem érde­mes, akkora a ráfizetés. Egyéb színházi előadás is csak akkor kell. ha operettet adnak. Am azt is legfeljebb ha százan, százöt­venen megnézik. A gyárakból, tsz-ekből szervezetten viszik a csoportokat Pestre, Kecskemétre. Alig számíthatnak rájuk. A főbb bevételi források ^tánc- tanfolyam, nyolcvan személy után' tizenötezer; szabas-varrás tanfolyam két csoportban (nyolcvan fő) huszonhétezer; táncestek huszonnyolcezer; te­remkölcsönzés húszezer forint. Minden egyéb jelentéktelen. Kérdeztem, mi az „üzlet” a művelődési központban. Válasz: itt semmi. Falun a lakodalmak, a nagy bálák; de náluk egyik sincs. A legfájdalmasabb az idege­ket őrlő kínlódás új ötletért: ho­gyan szerezhetnének pénzt? Mi az, ami „hoz valamit a konyhá­ra”? Amivel, ha megalkuvás árán is, de „behozhatnák” a kulturális politika szempontjá­ból fontosnak vélt, színvonalas és ízlésfejlesztő rendezvények kiadásait? Összegezés helyett Ellentmondásos helyzetről szá­moltunk be fentebb. Egy iparo­sodó, gyorsan fejlődő, szépülő városban a közgondolkodást, íz­lést, korszerű szemléletet, mű­veltséget fejlesztő intézmény meglehetősen mostoha körülmé­nyek közt kénytelen működni. Egy bizonyos: akik a kulturá­lis igények felkeltésén és kielé­gítésén fáradoznak, az eddiginél nagyobb törődést, támogatást érdemelnének. Elsősorban éppen e szépen fejlődő város érdeké­ben. Varga Mihály Psychomemoria ]/ önnyű kis influenzám volt, ezért orvosi tanácsra itt­hon maradtam. Megkértem fele­ségemet, hogy néhány ügyet in­tézzen el helyettem. Tudtam, hogy nem áll hadilábon a fele- dékenységgel, ezért megkértem, írja fel, hogy mit kell elintéz­nie. — Felesleges. Tegnap kölcsön kaptam egy „Psychomemoria” című könyvet. Ebből megtanul­tam, hogy gondolattársítás se­gítségével semmit sem felejt el az ember! — A könyvet sem felejted el visszaadni? — Nem, mert a „Psychome- moriát” a könyvespolc legfeltű­nőbb helyére tettem. Erről eszembe jut, hogy könyvespolcot senki sem ad kölcsön, világos, hogy gpndolattársulás folytán eszembe jut: vissza kell adnom a könyvet. — Értem. Hát akkor a Röltex­nél végy nadrággombot a 'fla- nellnadrágomhoz. Nem felej­ted el? — Ugyan! A nadrágról eszem­be jut Kelemenné, aki tegnap nadrágban jelent meg az Inter­continental presszóban. Borzal­masan állt azon a kövér asszo­nyon a nadrág. Kelemennéről eszembe jut a nadrág, és ami­kor Sasnénak ma elmondom, hogy az egész eszpresszó neve­tett Kelemennén, rögtön a gomb­ra gondolok. Kelemenné, Sasné, nadrág, Röltex, gomb. Nem fe­lejtem el. Hová menjek még el? — Ezt a feljegyzést vidd el a hivatalba Böröndi elvtársnak, ö írja meg helyettem a sürgős elő­adói jelentést, és szüksége van az adatokra." De ne felejtsd el, sürgős! — Nem felejtem el. Hiszen mondtam, hogy Sasnéval talál­kozom! Neki olyan irtó nagyre- tikülje van, mint egy bőrönd. Erről majd eszembe jut Böröndi elv társ. Te csak ne félj! Más nincs? — Dehogy nincs! Menj el az óráshoz, és vidd el magaddal ja­vítani ' az ébresztőórát. — Nem felejtem el. A vekker­ről az ébredés jut eszembe, az ébredésről a papucs. A papucs­ról — ne haragudj — te jutsz eszembe. Tehát ébredés, papucs, vekker. Amikor feleségem visszaérke­zett, megkérdeztem: — Találkoztál Sasnéval? — Persze. Elmeséltem neki Kelemenné borzalmas nadrágját. A nadrágról eszembe jutott a Röltex. . Ott sikerült egy mesés nylon hálóinget vásárolnom. Egészen új szabás és a csipke­disz kereken van rávarrva. Gyönyörű! — És a gomb? — Gomb hálóingen?! Hová gondolsz? — Látom, jól működik a psychomemoria. — Élőre megnyugtathatlak. Voltam a hivatalban is. A Sasné retiküljéről rögtön eszembe ju­tott a bőrönd és Böröndi. El­mentem, és remekül elbeszélget­tem a titkárnőjével. — A feljegyzést átadtad? — Látod, ezt az egyet elfelej­tettem. Viszont a papucsról nemcsak te jutottál eszembe, hanem az a barna, aranysarkú cipő is, amelyet a Luxus kira­katában láttam. Gondoltam, na­gyon fogsz örülni, hogy a psycho, memória segítségével eszembe jutott. Jobban vagy, édesem? Palásti László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents