Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-06 / 4. szám

J f 1974. Január 6. • PETŐFI 1ÍÉPE • t A munkásnők bérezése Huszonöt éves a KGST Bács-Kiskun megyében 54 ezer bérből és fizetésből élő nő dolgozik különböző munkahelyeken. Ez annyit jelent, hogy az összdolgozők több, mint 45 százaléka asszony és leány. Ha vi­szont a bérarányokat vizsgáljuk, a mérleg ennél nagyobb súly* lyal billen a férfiak javára. Jelenleg a munkásnők átlagbére a férfiakénak mindössze 74,7 százaléka.. Felvetődik a kérdés, hogy évekkel a párt Központi Bizottságának nőpolitikái hatá­rozata után miért lehetséges még mindig ilyen nagy különb­ség a bérezésben. Vajon a női egyenjogúság el nem ismerésé­ből és effajta helytelen szemléletből fakad a béraránytalanság vagy más tényezők is közrejátszanak. Kétségtelen, hogy helyenként még a szemlélet is sántít. Ez el­len azonban évek óta szívós, kö­vetkezetes harc folyik. A párt és a szakszervezet sokoldalú tömeg­politikai munkát folytat a női egyenrangúság társadalmi igaz­ságosságának elismertetésére. A párt nőpolitikái határozatainak megismertetése pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy jelentős szemléletbeli változás állott be a közgondolkodásban újra és újra beigazolódik, hogy a nők helyze­tének megjavítása nagyon fontos társadalompolitikai kérdés. A béraránytalanságok okait ke­resve azonban Bács-Kiskun me­gyére is érvényes, hogy a bérel­térések döntő részben a férfiak és a nők által végzett munka kü­lönbözőségéből adódnak. A nehe­zebb. a nagyobb szaktudást igény­lő munkát jórészt a férfiak vég­zik, a munkában eltöltött idejük — ezzel együtt gyakorlatuk — is általában nagyobb, mint a nőké. Természetesen nem csupán alkati kérdésről, hanem a nők munka- vállalásának sajátosságáról is szólni kell. A megyében nem is olyan hosszú időre tekint vissza a nők tömeges munkába állítása. A har­madik ötéves terv fogalmazta meg először, hogy minél több olyan üzemet kell létrehozni, amelyekben nőket lehet alkal­mazni. Bács-Kiskunban jelenleg is elsősorban a nők képezik a még meglevő munkaerő-tartalé­kot. A családi körben végzett háztartási munkából, vagy a pa­raszti környezetből meglehetősen alacsony képzettséggel a nagy­üzemi szervezett termelésbe azon­ban csak legfeljebb betanított, vagy segédmunkásként lehet be­kapcsolódni. Még tovább nehezíti a helyzetet, hogy a dolgozó nők 13 százalékának nincs meg a nyolc általános iskolai végzettsé­ge sem. A statisztikai adatok szerint a megye munkásállományának mindössze 24 százaléka szakmun­kás. Ez Bács-Kiskun ipari elma­radottságából fakad. Sajnos. — ha külön vizsgáljuk — még rosz- szabb a női szakmunkások ará­nya, csupán alig néhány százalék. Az ilyen jellegű gondok felszá­molására természetesen történtek intézkedések. Az> utóbbi három évben például a megye állami iparában közel 50 százalékkal nö­vekedett a szakmunkások aránya. Ez azonban viszonylagos, hiszen nagyon alacsony a szakmunkás- bizonyítvánnyal rendelkezők szá­ma. Mégis biztató változások kez­detének lehetünk tanúi, különö­sen a ruha- és textiliparban. A Kiskunfélegyházi Ruhaipari Vál­lalatnál például 150, a Bajai Fér­fifehérnemű Gyárnál 30—35. a Habselyem Kötöttárugyárban 35— 40. a Bácsalmási Ruhagyárnál 25 —30 nő készül jelenleg is szak­munkásvizsgára. Az üzemek a szakszervezetek­kel karöltve oktatási tervet ké­szítettek a dolgozó nők beiskolá­zására. Jelenleg több ezer asz- szony és leány tanul, s részükre munkaidőkedvezményt, cseremű­szakot biztosítanak, vagy túlórá­zás alóli mentesítést adnak. Anyagilag béremeléssel, tanszer­vásárlási hozzájárulással, utazási költségtérítéssel, erkölcsileg pe­dig üdültetéssel, jutalomszabad­sággal ösztönzik őket a tanulmá­nyaik elvégzésére. A nők természetesen jó munká­val igyekeznek meghálálni a ró­luk való- gondoskodást. Közel 10 ezer nő kapta meg az elmúlt év­ben a szocialista brigádtag címet, csaknem 1300-an Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesültek. A tavaly márciusban végrehaj­tott béremelés során különösen nagy gondot fordítottak a nők keresetének javítására. Az állami iparban 18 ezer női munkás rér szesült béremelésben. Elmondha­tó, hogv nagyobb arányban javí­tották fizetésüket, mint a férfia­két. Míg például a férfiszakmun- kások átlagbére 9,6, addig a szak­munkásnőké 11,2 százalékkal emelkedett. A kiegyenlítődési folyamat te­hát megindult Tükröződik ebben a párt és az állami rendelkezések hatása. S nem utolsó sorban a nők arra való törekvése, hogy a férfiakéhoz hasonló tudással, ta­pasztalattal vegyenek részt a ter­melésben. A korszerűen gépesített üzemekben pedig csökken a ne­héz fizikai munka. Egyre több olyan munkakörben tudnak al­kalmazni nőket, ahol eddig csak a férfiak állták meg a helyüket. A nők munkáját hátrányosan megkülönböztető szemlélet azon­ban kisebb-nagyobtí mértékben még- él a vállalatoknál. Ez ellen harcolni kell az üzemi pártszer­vezeteknek és a szakszervezetek­nek, egyben segíteni a nőket szakképzettségük növelésében és képességüknek megfelelő beosz­tás elnyerésében. N. O. A’ közlekedés- es postaügyi miniszter rendeletet hozott rá­dió- és televíziószabályzat kia­dásáról. A Magyar Közlöny 1973. évi 88. száma mellékletben közli a szabályzatot, amely bármély postahivatalban megtekinthető, a Budapest 72-es számú hivatal­nál meg is vásárolható. A sza­bályzat a rádió és a televízió műsorszóró szolgálat tennivalóit, kötelmeit, a műsorvevő-készü­lékek gyártásával, üzemben tar­tásával kapcsolatos feladatokat rögzíti, intézkedik az adó-vevő berendezések előállításáról, for­galmazásáról, a frekvenciagaz­dálkodásról, s külön foglalkozik a rádióamatőrök kötelességeivel, jogaival. Á rádió régi üzletszabályzata némi módosításokkal 1949 óta volt érvényben, s a televízióbe­rendezésekről pedig az 1958-ban hozott rendelet intézkedett. Idő­közben — 1970-ben — megjelent ugyan a rádió- és televíziósza­bályzat első része, amely azon-' ban csak a műsorvevő-készülé­kekkel foglalkozott. A január 1-én életbe lépett lij szabályzat a műsorvevő-készülé­keken kívül már részletesen fog­lalkozik a rádió adó-vevő beren­dezésekkel is. Ezek használatá­nak elterjedése — jelenleg áz országban mintegy 12 ezer be­rendezést üzemeltetnek a válla­latok — szükségessé tette alkal­mazásuk szabályozását. Ezért a postatörvénynek megfelelően meghatározták az adó-vevő be­rendezések építésének, beszerzé­sének, bejelentésének, üzemben tartásának, 'díjfizetésének feltéte­leit, lehetőségeit. A szabályzat kimondja például, hogy a frek­venciagazdálkodás, a vételza- var-elháritás érdekében a posta hozzájárulása szükséges a rádió és a tv-műsorvevő készülékek, az adó|-vevő gyártáshoz, import­jához, értékesítéséhez. Intézked­tek a rádió- és tv-antennák fel­szerelésével kapcsolatos eljárá­sokról, a vételzavar-elhárítás I postai teendőiről. Az új szabályzatban a közön­séget érintő leglényegesebb vál­tozás a díjbeszedési rendszer módosítása. Ismeretes, hogy ed­dig a televíziódíjat előre ha­vonta, a rádiószámlát negyedé­venként kellett fizetni. A posta — egyrészt a számlázás és adó­beszedés tehermentesítésére, más­részt a fokozottabb gépesítés ér­dekében — január 1-től, az or­szág területét két részre osztva, kéthavonként szedi be a rádió­és a televíziódíjakat. A koráb­bi rendszer szerint ugyanis a mintegy 2,2 millió televízió-elő­fizető és 2,5 millió rádió-elő­fizető nyugtáinak előállítása, kézbesítése egy-egy időszakban igen nagy megterhelést jelentett. Az új rendszer a felére csök­kenti az ezzel kapcsolatos mun­kát. A rádiónyugtákat már elek­tronikus úton készítik, a követ­kező lépés — egy—másfél év múlva — a tv-előfizetői nyug­ták előállításának gépesítése, amikor majd összevonják a rá­dió- és tv-számlát. A közületeket érinti, hogy ezentúl az első ne­gyedévben egy évre előre kell kiegyenlíteniük a rádió- és tv- előfizetési díjat. A szabályzat változatlanul rendelkezik a műsorvevő-készü­lékek engedélyezéséről, s ez egy­ben eloszlatja azt a tévhitet, hogy a hordozható készülékek után nem kell díjat fizetni. A rendelkezés szerint a hordozható rádió és televízió, valamint az autórádió üzemeltetésére, hasz­nálatára is engedélyt kell kérni és díjat kell fizetni. Csak — az engedélyben meghatározott üzemben tartási helyen — az ágynevezett második és további rádió- és televíziókészülékek mentesek a díjfizetés alól. (MTI) Negyedszázaddal ezelőtt, 1949. január 5-én fiit össze Moszk­vában Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia és a Szovjetunió képviselőinek értekezlete, amely ki­mondta, hogy a testvérországok szélesebb körű gazdasági együttműködésének megvalósítása érdekében létre kell hozni a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát, azzal a feladattal, hogy a tagországok gazdasági, műszaki segítséget nyújtsanak egymásnak, kölcsönösen segítsék egymást nyersanyaggal, élel­miszerekkel, gépekkel, berendezésekkel és rendszeresen ki­cseréljék tapasztalataikat. Az értekezleten kimondták, hogy a tanács nem zárt körű csoportosulás, hanem nyitott szervezet, amelybe beléphetnek a KGST elveivel egyetértő más orszá­gok is. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának célja: tagjai erőfeszítéseinek egyesítésével és koordinálásával elősegíteni népgazdaságunk tervszerű fejlődését, a gazdasági és technikai haladás meggyorsítását, az iparilag kevésbé fejlett országok iparosítását, a tagországok népjólétének állandó emelkedését ,és a munkatermelékenység szakadatlan növekedését. Az alapszabály hangsúlyozza, hogy a KGST valamennyi tagországa szuverén egyenlőségén alapszik. Az azóta bekövetkezett nagy­arányú fejlődést bizonyítja, hogy míg 1950-ben, tehát a KGST gyakorlati tevékenységének első esztendejében, valamennyi tag­ország együttes külkereskedelmi forgalma 7466 millió rubelt tett ki, 1971-ben elérte a 60 ezer mil­liárd rubelt, és 1972-ben további 9 százalékkal növekedett. A KGST-országok külkereskedelmi forgalmának több mint 60 száza­lékát a tagországok kölcsönös áruforgalma képezi. A számok nemcsak a KGST-országok ke­reskedelmi kapcsolatainak roha­mos fejlődését tükrözik, hanem ott találjuk mögöttük a termelé­si együttműködés gyümölcsöző fejlődését, a termelés nemzetkö­zi szakosításának és kooperálósá- nak elmélyítését, a tudományos és műszaki együttműködést, a pénzügyi kapcsolatok tökélete­sítését. Az ötvenes évek közepétől kezdve a KGST -országok hozzá­fogtak ötéves népgazdasági ter­veik koordinálásához. A tagor­szágok kölcsönös együttműködé­sének fejlődése lehetővé teszi, hogy megoldják belső gazdasági fejlődésük problémáit, mint pél­dául az energia- és nyersanyag- ellátás kérdését A „Barátság" olajvezetékek lefektetése, üzembe állítása lehetővé tette, hogy a szovjet kőolaj hatalmas áradata eljusson a KGST országaiba, köztük hazánkba is, hogy segítse energiászükségletük kielégítését, és azt, hogy vegyiparuk átálljon a leghatékonyabb — petroké- miai — nyersanyagbázisra. Az energetikai probléma megoldását segíti elő az egyesített „Béke” villamos energetikai rendszer is. nemkülönben a KGST-orsrágok- ban szovjet műszaki segítséggel megvalósuló atomerőmű-sorozat építési programja. A testvéri együttműködés le­hetővé tette a KGST-országok- nak, hogy hazai viszonyaik között rövid idő alatt korszerű gépipart hozzanak létre. Ehhez döntő mér­tékben hozzájárult egyrészt kü­lönböző ipari üzemek komplett! berendezéseinek a Szovjetunióból történő ' szállítása, másrészt a testvérországok gépipari termé­keinek Szovjetunióba irányuló . exportja. A tagországok közül egyesek a múltban nem rendelkeztek vala­mennyire is fejlett gépgyártással, nem, vagy alig exportáltak gé­peket, ma pedig jelentős gépex­portőrök. Az 1971. és 1972-es években a KGST-tagországok a szocialista gazdasági integráció komplex programjának keretében nagy . számban kötöttek kétoldalú és többoldalú egyezményeket, kulcs- fontosságú tudományos-műszaki problémák közös megoldására, a termelés szakosításának és koo- perálásának elmélyítésére. Az elmúlt év decemberében a vég­rehajtó bizottság ülésszakán ha­tározták el az INTERTEXTIL- MAS, az INTERATOMENERGO és az INTERELEKTRO új gazda­sági egyesülések, illetve nemzet­közi szervezetek létrehozását. A szocialista országok gazda­sági tömörítését célzó irányvonal életképességének meggyőző bizo­nyítéka a KGST-országok köré­nek kibővülése. 1950-ben az nevű hajót. NDK lépett a tagjai sorába, né­hány év múlva a Mongol Nép- köztársaság. 1972-ben a Kubai Köztársaság lett KGST-tag. A KGST több szervének munkájá­ban az utóbbi években tevéke­nyen részt vesznek a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a Ko­reai Népi Demokratikus Köztár­saság és Jugoszlávia, s a legutób­bi időben együttműködési szer­ződést írtak alá Finnországgal, és más országokkal is tárgyalá­sok vannak folyamatban. A KGST-országpk jelentős mértékben megelőzik a fejlett tőkés államokat az ipari terme­lés és nemzeti jövedelem növe­kedési ütemének tekintetében. 1950-től 1971-ig a KGST-tagor- szágok ipari termelése mintegy hétszeresére növekedett, ugyan­akkor a fejlett tőkés államokban az ipari termelés valamivel több mint 2,8-szeresére. A tagországok a világ összes ipari termelésé­nek ma már több mint egyhar- inadát adják. Hazánk a KGST alapító tagja. Az elmúlt negyedszázad alatt népünk áldozatos munkája és a szocialista közösség országainak támogatásával Magyarország el­maradott agrárországból korsze­rű mezőgazdasággal rendelkező, fejlett ipari állammá vált. Nem­zeti jövedelmünk az elmúlt 25 esztendő Matt 3,4-szeresére nö­vekedett, és 1972-ben mintegy 300 milliárd forint volt. A növe­kedés évente átlagosan 5,5 szá­zalék, ez pedig meghaladja a fej­lett tőkés országok többségének fejlődési ütemét. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy minden eredményünk, népünk szorgalmán till, a legszorosabban összefügg a Szovjetunióval és a többi KGST-tagországgal megva­lósult testvéri együttműködéssel. Segítségükkel a Magyar Népköz- társaság dolgozói egész sor mo­dern gyárat és üzemet építettek, amelyek gyökeresen megváltoz­tatták a magyar ipar jellegét. A leggyorsabb ütemben a gépgyár­tás és a vegyipar fejlődik. Az előbbi termelése az elmúlt hu­szonöt év alatt tizenkétszeresé­re. az utóbbié pedig huszonhat­szorosára nőtt. Az ipar fejlődése, a tudomány sikerei, a gyors építkezési ütem, lehetővé tette, hogy a mezőgaz­daságot új anyagi-műszaki bázis­ra helyezzük, növeljük a dolgo­zók jólétét, a lakosság kommu­nális ellátottságát. Néhány esz­tendővel ezelőtt Magyarország még külföldről vásárolt búzát, hogy a lakosság kenyérszükség­(Telefoto — BTA—MTI—KS.) letét kielégítse, jelenleg annyi gabonát termelünk, ami teljes egészében elegendő az ország el­látására. Ezt elsősorban a magas terméshozamú szovjet búzafajták elterejsztése révén sikerült el­érni. Mindezek hozzájárulnak né­pünk ellátásának és életszínvo­nalának szakadatlan emelkedésé­hez. Joggal állapíthatjuk meg tehát, hogy a nemzetközi szocia­lista munkamegosztás, a szakoso­dás bővülése és a termelési koo­peráció népünk jóléte emelésé­nek biztos alapja. Az együttműködés első negyed- százada a szocialista internacio­nalizmus elvei alapján létrejött KGST magas fokú életképességét bizonyítja. A szocialista gazda­sági integráció keretében egyre szélesebben tárulnak fel a szo­cialista országok, köztük hazánk, a Magyar Népköztársaság gazda­sági fejlődésének nagyszerű lehe­tőségei, fokozódik a szocialista világrendszemek, mint korunk fő forradalmi erejének meghatá­rozó szerepe, • A várnai Georgij Dimitrov hajógyárban vízre bocsátották a Lengyelország részére készült 38 Ö00 tonnás General Swierczew&ki Q Gedeonok — mint min- denki a villák lakói közül — a konyhában ettek. Reggel, délben, este. ..Talán egyetlen egyszer fordult elő, hogy a nagyobbik sz^ában terítettek ebédhez, amikor áz idő­sebb lány eljegyzése volt. Utána hetekig érezték az étel­szagot. Gedeonná ki is jelentette: •V Míg mi itt lakunk a négy szám alatt, addig, az én szobámban so­ha többet 'senki sem fog enni! Kijelentésével mélységesen egyetértett a család. Meg is szok­ták már, meg különben is, ké­nyelmesebb volt a konyhában en­ni, nyugodtan elterpeszkedni az asztalnál, nem csinálva gondot abból, ha a leves vagy a szaft véletlenül ráesöppen az asztalra: a viaszkosvászon térítőről igazán könnyű letörölni. Úgyhogy a lakodalmi ebédkor is, mint színhely, először a kony­ha jött- számításba.- A nagyobbik Gedeon-lány viszont azonnyom- ban kijelentette, hogy ő világgá megy. vagy vízbe öli magát, ha arra a csúfságra vetemednek, hogy a konyhában etetik a lako­dalmas vendégeket. Inkább étterembe mentek vé­gül. Mert Gedeonné a tisztaszobá­ban való ebédelésről hallani se ákart. i Ennek azonban már vagy há­rom hete. Most ott ettek — a há­zaspár, meg a kisebbik lány — megint a konyhában! Jóízűen kanalazták > a levest. Csak Gedeon szimatolt bele. időn­ként a levegőbe. — Mit szaglászol, mint valami kutya? — förmedt rá nejp, akit nem lehetett éppen azzal vádolni, hogy túlságosan udvariasan tár­salgóit volna az urával. — Tán nem tetszik a főztöm. — Dehogynem — felelt békitő- leg a nagy türelmű férj. aki a hosszú házasság során épp eleget nyelt már ahhoz, hogy mindezek után kellő rezignációval. sőt némi megbocsátó elnézéssel szemlélje és kezelje nejét. — Már miért ne ízlene? Hanem — és újra bele­szimatolt a levegőbe — ez a szag... Olyan édeskés... 1 — Az hát, te agyalágyull! Mert édes tésztát sütöttem vajjal. De te sose eszel belőle, mert inkább azt a förtelmesen büdös bagót választod... Megebédeltek, az asszony elmo­sogatott, kiszellőztettek, majd Ge­deon rágyújtott, két cigarettát is elszívott egymás után, úgyhogy alaposan be is füstölte a szobát. De azt az édeskés szagot csak ott érezte a-/, orrában. Megvárta, míg az asszony be­megy másik birodalmába, a tiszta szobába, nippiei, térítői közé, és akkor elkezdett módszeresen ku­tatni a konyhában. Tudta ő ennek a módját. Biztos ez a szeleburdi asszony beejtett valami mögé egy darab húst, vagy elgurult valahová egy alma. Még emlékezett rá. amikqr a nagyobbik lány — persze valami­kor régen, tán négyéves korában -r- kilopott egy keszeget a lábos­ból. a pucolásra váró halak kö­zük Aztán se szó. se beszéd, el­dugta a kredenc mögé. Volt ott egy néhány centiméte­res falpárkány, arra tette rá. Na­pokba beletelt, mire megtalálták. És akkor már negyvennyolc órá­ja nyitva tartották az ablakokat, mert az egész lakást elárasztotta az a szörnyű szag, amit sosem fog elfeleieni. Módszeresen körülszondázta a konyhát. Benézett a bútorok alá. Elmozdította helyükről a széke­ket. Az asszony rongyszőnyeggel borította be a padlót, hogy ne piszkolódjék el olyan könnyen. Most felszedte helyükről a sző­nyegeket Egyiket-másikat még meg is szagolgatta. Aztán kinyitotta a kredencet, sokáig turkált az edények között Megnézte, só van-e a sőtartóban? Nincs-e véletlenül valami rom­landó anyag abban a tálban, amelyre rá volt téve a teteje. Még egy székre is fölállt, és nem átallotta a kredenc tetejét is tüzetesen végigvizsgálni. (Meg is állapította, hogy vastagon áll raj­ta a por, pedig neje nem mulasz­tott el egyetlen - alkalmat sem, hogv kínos pedantériáról árulko­dó tisztaságigényéről és szerete- téről szónokoljon.) Nem talált semmit Tanácstalanul állt a konyha kö­zepén. S most már legalább az irányt próbálta betájolni, merről jöhet ez az édeskés szag. EUndult az ajtó felé, majd el­fordult balra, és ebből az irány­ból kezdte el körbejárni a nem túl nagy helyiséget. Így jutott el a korláthoz. A lépcsőfeljáró csapóajtaja már régóta le volt eresztve. Nyáron egyáltalán nem használták az alagsort, fölösleges lett volna nyi- togatni. Erre az időre az asszony mindig letakarta egy szőnyeggel. Most azt emelte föl. Határozot­tan az volt sz érzése, mintha erő­sebben érezné a szagot. Mintha az a csapóájtó mögül szivárogna be a konyhába. Eldobta a szőnyeget, fölkattin- totta az alagsori villanyt, aztán megmarkolta a fogantyút, és eről­ködve ugyan, de sikerült fölnyit­nia a csapóajtót. Most kellett volna rögzíteni az ajtót, beakasztani a falba Nősí­tett kallantyút a fogantyúba, mert vállával tartotta a nehéz ajtót. Mozdulni se tudott. Lent ugyan­is. lent, a lépcső alján egy ember feküdt. Arcra bukva, holtan. (Folytatjuk) Megjelent az új rádió- és televíziószabályzat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents