Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-31 / 25. szám
A korszerű gazdálkodás útján A JÖVÖ A ZÁRT TERMESZTÉSI RENDSZEREKÉ A zárt termelési rendszerek a mezőgazdaság újabb forradalmi átalakulását jelentik, a termelés iparszerűvé -válását. Alkalmazásukkal biztonságosabb a munka, az eddigieknél magasabbak a hozamok, jövedelmezőbb a gazdálkodás. A BKR-t kidolgozó bajaiak után a Bácsalmási Állami Gazdaság jelentkezett a napraforgó-, majd a Kiskunhalasi Állami Gazdaság a szőlőtermesztés zárt technológiai rendszerének kimunkálásával. Magas hozam, biztos jövedelem A Kiskunhalasi Állami Gazdaság vegyes profilú üzem, ahol a termelés minden ágazatában törekszenek az új eljárások alkalmazására, az iparszerűség megvalósítására. Szántóföldi növénytermelésben a BRK- hez csatlakozott, a sertéstartásban a Bácskai Húskombináthoz orientálódik, szarvasmarhatartásban a Hereford fajtára épülő „Halasi” rendszer kidolgozásán fáradozik, a legnagyobb jelentőségű szőlő- és borágazatra pedig kimunkálta a halasi szőlőtermelési rendszert, amely előzetes állami elismerést kapott. Az állami -gazdaság már régóta élenjár a szőlőültetvények korszerűsítésében, az új módszerek alkalmazásában. A szakemberek évről évre jelentkeztek valamilyen, az ágazattal kapcsolatos új eljárással. A körzet irányt mutató és mindenkor segítőkész mezőA kiskunhalasi Vörös Szikra eredményei: t Termésátlag q/ha Az állami gazdaság tervei alapján a tsz az idén megkezdi a szőlő korszerűsítését, a növényvédelmet a gazdaság szolgáltatásként biztosítja. A szőlő-bor kettős érdekeltségi rendszert példázza, hogy a téesz évről évre részesedik a borászatnál realizálódott nyereségből is. 1972-ben, 12 853 mázsa szőlőt adott át a gazdaságnak, s ez után 1973-ban 417 ezer forint nyereség-visszatérítést kapott. MázsánTermelési átlag q/ha Kiskunhalasi Á. G. Összes megyei ág-ok gazdasági nagyüzemévé fejlődött a gazdaság. A megyében elsőként kezdeményezte a termelőszövetkezetekkel való együttműködést. A kooperációnak azt a formáját, amely nem csupán az egyszeri felvásárlási kapcsolatot jelentette, hanem a közös érdekek szem előtt tartását, a termelés segítését is. A velük több éves együttműködési szerződést kötő gazdaságokban ugrásszerűen fejlődött a szőlőtermesztési ágazat, növekedtek a hozamok. Példa erre a kiskunhalasi Vörös Szikra Termelőszövetkezet is. A téesz 115 hektár szőlőültetvénnyel rendelkezik, kapcsolata az állami gazdasággal 1971-ben kezdődött. A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban alkalmazott technológia átvételével, a szakemberek útmutatásával kiemelkedő eredményt értek el. . Termelőszövetkezet szőlőtermelési 1970 1971 1972 1973 13,2 60,7 118,5 126,7 ként ez 32,45 Ft-ot jelent. A szőlőért az átvételkor mázsánként 550,— Ft-ot kapott a minőségi felárral együtt. A halasi módszer tehát bebizonyította hatékony voltát szövetkezetben is, viszonylag kis területen. Az állami gazdaság terme- ' lési színvonalát szemléltetik az alábbi eredmények is. amelyek 1232 hektár átlagtermését mutatják, összehasonlítva a Bács-Kis- kun megyei állami gazdaságok átlagával. 1970 1971 1972 1973 ,.60,3 aijjsaaWWn 56í8-’;<‘” i. áolÓ:im.',vV'75.9rrojfai 90,Ó Az elmúlt esztendő pénzügyi mutatóinak kidolgozását még nem fejezték be az állami gazdaságban. Az 1972-es évi adatok azonban rendelkezésre állnak. Ezek szerint 1972-ben az egy hektárra jutó nyereség a szőlőágazatban 4927,— Ft volt. Az összesen értékesített 121 ezer 085 hektoliter bor egy részét hordósán, más részét palackozva adták el. Egy hektoliter hordós értékesítés után 113,— Ft, egy hektoliter-palackos bor után pedig 169,— Ft, a nyereség. (A szőlő és borágazat nyere- ségelosztását a kilogrammonkénti 5,30 Ft-os szőlő alapanyagár jelentősen befolyásolja.) Az 1973-as év eredményei várhatóan jobbak lesznek, mivel a palackozó 'kapacitás is jelentősen megnövekedett. A felsorolt adatok különösen akkor jelentősek, ha figyelembe vesszük, hogy sok helyütt azért nem fejlesztették a szőlészetet, mert az alacsony hozamok miatt az ágazat gazdaságtalan volt. Az eredményeket javító borászattal és értékesítéssel pedig anyagi erő hiánya miatt nem egészíthették ki a szőlőtermesztést. A népgazdaságnak pedig szüksége van a homoki területekről kikerülő könnyű, zamatos, asztali borokra. Az állami gazdaságban a rendszer kidolgozásakor szem előtt tartották ezt az igényt. A halasi szőlőtermesztési rendszer célja: az állami gazdaság nagyüzemi szőlőtermesztési tapasztalatainak átadásával a halasi körzet termelésének fejlesztése, a termelőszövetkezetek bekapcsolása a rendszerbe oly módon, hogy megteremtődjön a közös anyagi érdekeltségű együttműködés a szőlőfeldolgozás, borkészítés: éS éi*tőkésítés területén. Műszaki fejlesztés során a termelés színvonalának emelése, a gazdaságosság tartós biztosítása. A szőlő biológiai teljesítőképességének kihasználásával 100—150 mázsa hektáronkénti hozam elérése, a borászat fejlesztése. A rendszert jelenleg a halasi járás északi részén Jánoshalma, Kunfehértó. Balotaszállás, Zsana, Harkakötöny. Pirtó. Imrehegy, Kiskunmajsa és Szánk, valamint Kiskunhalas területén alkalmazzák, összesen 2028 hektáron. Az 1975—80 között várható telepítések is meghaladják a kétezer hektárt, így a selejtezések után a rendszer területe 4000t hektár. A várható szőlőmennyiség pedig 400 000—600 000 mázsa. Ez természetesen meghatározza a borászat műszaki fejlesztését is. A gazdaságban a borászati állóeszközök értéke egyébként az elmúlt évben több mint 125 millió forint volt. A tárolótér 145 ezer hektoliter, és óránként 6 eper palackot tölthettek meg a gépsorokkal. Az egy literre, tárolótérre eső költség 8,44 Ft jelenleg. 1972-ben azonban* már építettek egy 8x2500 hektoliteres egységet, amelynél e<ry literre csak 2,40 Ft a költség. Itt is megmutatkozik a koncentráció előnye: a régebbi 8 forint körüli érték helyett a jövőben 3 forint körül lesz a tárolótér literenkénti fajlagos bekerülési költsége. A halasi szőlőtermelési rendszer alapelve, hogy tiszteletben tartja az együttműködő partnerek önállóságát. A Kiskunhalasi Állami Gazdaság, mint a rendszer gazdája koordinálja a termelés folyamatát, fejlesztését, kidolgozza a teljes termelési technológiát és átadja a részt vevő gazdaságoknak. Térítés nélkül: Segítséget nyújt az új telepítések i előkészítésében: a pénzügyi kéret mégszerzésében ■ közreműködik, továbbképzi a termelőszövetkezetek szakembereit, szakmunkásait, saját szakembereit átengedi a technológiai folyamatok ellenőrzésére. A tsz meglevő szőlőinek korszerűsítéséhez megadja a beruházási programot és technológiát. Térítés ellenében, szerződéses alapon: Vállalja a légi növényvédelmet, biztosítva a vegyszert is. Elvégzi a betakarítást szőlőkombájnokkal, a gazdaság laboratóriumában pedig elkészítik a levél- és talaj- vizsgálatokat. A gazdaságban kidolgozott együttműködési szerződés pontosan rögzíti a kooperáló partnerek jogait és kötelességeit, az árakat, a nyereségen való oszt ozást A halasi szőlőtermelési rendszer előnyei összefoglalva: — a termelési színvonal emelése, a hozamok stabilizálása — az ágazat gyors korszerűsítése — pénzkímélő beruházási lehetőség — a nagy kapacitások adta biztonság előnyeinek realizálása — teljeskörű anyagi érdekeltségrendszerből adódóan részesedés a borászat jövedelméből gl • — egyeséges műszaki fejlesztés szőlő- és borágazatban Csávázott, kalibrált napraforgó-vetőmag Bácsalmásról A szántóföldi növényter- mesztéssel és az állattenyésztéssel magas színvonalon foglalkozó Bácsalmási Állami Gazdaságban már hagyományai vannak a kutatómunkának. Több éve végzik a búza fajtaösszehasonlító kísérleteket, s 1970-72-ben kidolgozták a napraforgó-termesztés zárt technológiai rendszerét. A népgazdaság számára rendkívül fontos olajosmagvak termesztésének feltételei az üzembén adottak voltak, mivel a napraforgó azokban a gazdaságokban jó partnernövény, ahol a termelési szerkezetben a búza és a kukorica a fő növény. A napraforgó jó búza-elővetemény, és eszköz lehet a kukorica forgóból vagy monokultúrából való kiváltására. A napraforgó-termesztés gépsorában szereplő gépek a búza- és a kukoricatermesztésben is felhasználhatók. A Bácsalmási Állami Gazdaság 1971-től, tekintettel a napraforgó- termelésben elért eredményeire, a Növényolajipard és Mosószer- gyártó Vállalat és a MÉM által kijelölt szakosított bázisgazdaság lett, ekkor már 'jelentős mennyiségű — mintegy 100 vagon — árunapraforgót termelt. A hozamok lényegesen magasabbak voltak az országos átlagnál, de nem érték el a szomszédos jugoszláviai üzemekben produkált eredményeket. Megkezdődött a fejlesztés, s 1972-re kidolgozták a napraforgó-termelés technológiáját. Erre alapozva engedélyezte a MÉM Műszaki és Termelésfejlesztési Főosztálya előbb a Bácsalmási Napraforgó-termelési Társulás, majd 1974-től a Bácsalmási Napraforgó-termelési Rendszer működését. A rendszert a kukoricatermelési rendszerek mintájára, de az olajosnövény sajátosságainak megfelelően alakították ki. A munka alapelve volt, hogy a népgazdaság számára szükséges nagyobb ipari alapanyagmennyiséget elsősorban a termésátlag növelésével kell megteremteni és csak másodsorban a vetésterület növelésével. Ezt a célkitűzést azonban a rendszer csak akkor érheti eT, ha a termelés közgazdasági és agronómiái környezete között minél tökéletesebh összhangot valósít meg. A Bácsalmási Napraforgó-termelési Rendszerhez csatlakozók és a rendszergazda — a gestor — jogait és kötelezettségeit szerződés rögzíti. A rendszergazda kötelessége: A termeléstechnológia kidolgozása, és adaptálása az együttműködő üzem sajátos viszonyaira, a szükséges vetőmag, technikai eszközök, gépek, berendezések biztosítása, növényvédelmi technológia kidolgozása, adaptálása, végrehajtásának ellenőrzése, szak- tanácsadás. A kemikáliák biztosítása, talaj tápanyagvizsgálat végzése, tápanyag-gazdálkodási szaktanácsadás, a szerződő üzem szakembereinek továbbképzése, az értékesítés megszervezése. Az együttműködő kötelessége: Az előírt termeléstechnológia alkalmazása, betartása minden olyan helyi adottság feltárása, amely az elérhető maximális termésmennyiség előállítását szolgálhatja. Biztosítani a modern termelőeszközök, gépek, kemikáliák használatát nagy szakszerűséggel. A gestor szolgáltatásaiért a szerződésben meghatározott térítés fizetése. A termelési rendszer a nagyobb hozam elérését tehát a legmodernebb eszközökkel, a tudomány által feltárt legújabb eredmények alkalmazásával valósítja meg úgy, hogy a termelési folyamat minden tényezőjét azonos színvonalon tartva zárt technológiai rendszert alkalmaz. Az azonos színvonal betartása szigorú követelmény, a legkisebb eltérés is nagymértékben csökkentheti az eredményességet. A napraforgó-termesztési rendszer kidolgozásánál a korábbi termelési gyakorlatban szerzett tapasztalatok alapján megállapították, hogy a növényvédelem munkái mellett elsősorban a vetőmag minőségével kapcsolatos hiányosságok határozzák meg a termelés sikerességét. Korszerű termeléstechnológiát megvalósítani fizikai állapotát tekintve rossz, csávázatlan, a szaporítási lépcső végén elhelyezkedő vetőmaggal nem lehet. Első lépésként ezért megteremtették egy különleges minőségű vetőmag előállításának lehetőségét, a napraforgó vetőmagtermelés agrotechnikájának kidolgozásával és a vetőmagkikészítés technikai lehetőségének biztosításával. Szoros kapcsolatot építettek ki a Gabonatermesztési Kutató Intézettel; évenként biztosítják a gazdaság számára szupet-eüt vetőmagot, és az egész vegetációs időszakra kiterjedő szaktanács- adás mellett termesztik meg az elit szaporítási fokú VNIIMK 6540 napraforgó-vetőmagot. A vegetáció időszaka alatt többszöri szelekciót hajtanak végre a napraforgó-állományban és a szakmai előírásoknak megfelelően a nem kívánatos növényeket eltávolítják. A tenyészidő végén lombperzselő szerrel repülőgépről vagy helikopterről lombtalanitást. állományszárítást hajtanak végre. Ezután a vetőmagtermesztés követelményeinek megfelelően átalakított kombájnnal végzik a betakarítást. A betakarítást azonnali tisztítás, majd mesterséges szárítás követi. Az így előkészített vetőmag-alapanyagot utóérlelik, hogy minden biológiai folyamat a mag belsejében lejátszódhassák. Az utóérlelés befejeztével kezdődik meg a vetőmag-kikészítés folyamata. A Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalattal társulva vetőmagüzemet hoztak létre, amelyben a legmodernebb tisztító, kalibráló, csávázó gépekkel dolgoznak. Az üzem mintegy 10 millió forintba került: alkalmas az előtisztítás, szárítás, kalibrálás, csávázás tökéletesen mechanizált elvégzésére és a — korábban igényként említett — különleges minőségű vetőmag előállítására. A fáradozások eredményesnek bizonyultak, 1972-ben mintegy 1900 mázsa, 1973-ban pedig már 3200 mázsa vetőmagot állítottak elő úgy, hogy közben — részben a gazdaság sürgetésére — jelentősen megszigorították a vetőmagra vonatkozó szabványt is. A Bácsalmási Állami Gazdaság célkitűzése, hogy elsősorban a termelési rendszerekben gazdálkodó üzemek vetőmagigényét elégítse ki. A számítások szerint azonban már 1975-ben jelentős mennyiség áll ..rendelkezésére — csávázott, kalibrált, magas igényeket kielégítő — napraforgó- vetőmagból egyéb üzemeknek is. W
