Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-29 / 23. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1974. Január 29. 9 Matos István: Ma már minden kommunista tudja, mit kell tennie. • Dr. Rauzs József: A taggyűlések családiasabbak. 9 Mészáros István: Nem szerencsés, hogy a bejárók közül kevés a párttag. A bejárók pártmegbízatása Kalocsán a város egyik legnagyobb üzemében, a Kalocsa- vidéki Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalatnál kilencven kommunista dolgozik három pártalapszervezetben. A múlt év derekáig ez a rendkívül nagy társadalmi és politikai erő egyetlen alapszervezetben tömörült, de a gyár gazdasági feladatainak előbbre vitele, a kommunisták tevékenységének kibontakoztatása szempontjából ez nem bizonyult kedvezőnek. Ezért is döntöttek úgy, hogy üzemek, üzemcsoportok szerint megosztják a munkát, hiszen a pártalapszervezetekben a kisebb létszám miatt is nagyobb az aktivitás, könnyebb névre szóló megbízatásokat adni, s ezekről a kommunistákat beszámoltatni. Fél év nem nagy idő, de az eredmények máris kézzelfoghatóak. Erről beszélgettünk az üzemben a három pártalapszer- vezet titkárával, dr. Rauzs Józseffel, Mészáros Istvánnal, Matos Istvánnal. — 'Elöljáróban — mondta Rauzs József, a Il-es pártalap- szervezet titkára — szeretném hangsúlyozni, hogy a múlt évközepéig is kaptak feladatokat, megbízatásokat a kommunisták, de a beszámoltatás, a munka eredményének lemérése nem volt teljes. Ha ehhez még azt is hozzáteszem, hogy a párttagok egy- harmada nem Kalocsán, hanem az üzemtől húsz kilométer távolságra lakik, érthető volt ez az átszervezés. A mi pártalapszer- vezetünkben a vidékről bejáró kommunisták önként, és szívesen vállalnak pártmegbízatáso- kat, ezt azért emelem ki, mert a helyben lakóknak ez természetes igénye, s akad olyan kommunista is, aki erején felül dolgozik. Szavai nyomán kikerekedett, hogy a vidékről bejáró pártta- . gok részt vesznek a szocialista brigádok megszervezésében és 'a brigádvezetők támogatásában, ótt vannak a politikai és pártoktatásokon. Ami gondot jelent számukra — s ez érthető is — a párttaggyűléseket a munkaidő végén kénytelenek megkezdeni, mert a vidéken lakók különben lekésnének az autóbuszokról. Ez azonban nem hatott ki a termelésre, a munkafegyelemre. — Az a tapasztalatom, hogy a párttaggyűlések családiasabbak, kommunistáink nem feszélyezettek és jóval aktívabbak, mint korábban. Ez nemcsak felszólalásaikból derül ki, hanem abból is, hogy jobban érdeklik őket a vállalati gazdálkodással összefüggő kérdések, javaslatokat tesznek, kívánják a többszöri információt. A kommunisták javaslatainak, észrevételeinek meghallgatása, továbbítása máris mérhető eredményekben tükröződik. Mészáros István, az I-es párt- alapszervezet titkára vette át a szót, s egy paradoxonnal illusztrálta a helyben és a vidéken lakó kommunisták helyzetét. — Véleményem szerint általában nem szerencsés körülmény, ha a bejárók közül kevés a párttag, a mi pártalapszervezetünk- ben azonban egyenesen szerencse, hogy főleg kalocsaiakból áll. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy kevés munkát, energiát fordítottunk a bejárók politikai nevelésére, emberi magatartásuk formálására. Így azután kevesebben is találták meg a párt felé vezető utat. Feltételezem, hogy e fizikai munkások közül Sokan alkalmasak lennének- a ' pártba való felvételre. Kommunistáink közül Horváth Józsefet, a kereskedelmi osztály értékesítési megbízottját emelném ki, aki Miskéről jár be, de emellett nagyon szorgalmasan, lelkiismeretesen végzi agitációs és propagandafelelősi munkáját.Az I-es pártalapszervezetben főleg fizikai munkások dolgoznak a malomban, az őrleményraktárban, a konzervraktárban. összefogásuk, a pártmegbízatásokról való beszámoltatásuk már csak azért is könnyű, mert egy tömbben van a munkahelyük. A legtöbb bejáró a III-as pártalap- szervezethez tartozik, s ezzel kapcsolatban Matos István, az alapszervezet titkára ezt mondta: — A pártmegbízatásók felülvizsgálatával a múlt évben kezdtünk el intenzívebben foglalkozni. A nagy létszámú pártszervezet korábban olyan gondokat okozott, hogy nem mindegyik kommunista dolgozott egyforma aktivitással. A kisebb létszámú és többfelé osztott pártalapszer- vezet azt eredményezte, hogy ma már minden egyes kommunista tudja, mit és hol kell tennie. A bejárókról: Csóti Ferenc átvevő Bátyáról jár be, de miután sok emberrel találkozik, meghallgatja véleményüket, információs felelőssé tettük meg. Ez a pártmegbízatás közvetlenül is segíti a termelést. A mi pártszervezetünk tagja a csúcsvezetőség titkára Farkas Ernő, nyersáruát- vevő csoportvezető, ö nemcsak a gyárban, de a községben is végez pártmunkát, ugyanis Fajszon tanácstag és a Hazafias Népfront titkára. A sokáig tartó beszélgetés során kikristályosodott, hogy a Kalocsa vidéki Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalat kommunistái közül akár helyben, akár vidéken lakók közül csak azok nem vállalnak pártmegbízatást, akik nem kaptak, vagy idősek, betegesek. A pártalapszervezetekben a közeljövőben ismét megvizsgálják, ki milyen pártmunkát végzett, hogyan vesz részt a termelésben, A pártalap- szervezetek - titkárai1 úgy' látják, •hogy nemújabb megbízatásokat kell kiadniok, hanem inkább a sokat vállalóktól kell átcsoportosítani ‘ a feladatokat. Erre a szervezeti lehetőségek adottak, s nincs hiba, gond a kommunisták aktivitásával sem. Arra azonban tényleg fel kell figyelniük, amit Mészáros István, az I-es párt- alapszervezet titkára mondott: nagyobb gondot kellene fordítani a bejáró dolgozók párttaggá nevelésére. Gémes Gábor lO — Idefigyeljen, Bódi honvéd — mondta a kar- paszományos szakaszvezető, aki korábbi tapasztalatai alapján már körülbelül sejtette, mit is jelent valójában az a bizonyos „szétnézés” —, ez itt egy grófi kastély. Érti, maga hétpróbás gazember?! Egy magyar gróf kastélya.^ Itt maga nem fog „szétnézni” úgy, ahogy máshol szokott. Megértette?! És ha megtudom, hogy ennek ellenére mégis megakadt valamin a szeme, én kiköttetem magát, Aztán meg hadbíróság elé állíttatom. Tudja, maga, mi járt a frontszakaszban a rablásért? Hát én megmondom magának: azonnali íőbélövés. Fel- koncolás. Értette? — Igenis, Értettem. alázatosan jelentem. — Nahát, akkor ehhez tartsa magát. Lelépni. Bódi szabályos hátraarcot csinált, szépen lesarkosítva a mozdulatokat, majd keményen kilépett. Frank fejcsóválva bámult utána. Mérges is volt rá de azért nem is tudott úgy istenigazából haragudni. Mert bár igaz, hogy Bódi végtelenül sok disznóságot elkövetett az alatt a néhány hónap alatt, mióta együtt szolgáltak. Ám az is tény, hogy sosem vesztett rajta. Hogy tulajdonképpen mindannyiójuknak hasznuk, előnyük származott az akciókból. S hogy ezekben a sötét ügyekben — már ami a kiagyalást és a kivitelezést illeti — mindig volt valami hamisítatlan eredetiség, báj, amit csak rendkívül furfangos, minden hájjal megkent emberek tudnak lépten-nyomon produkálni. A kastélyban mindenesetre örültek a katonák ideérkezésé- nek. Wenkheimet — bár nevét sosem jegyezték az előkelőségek rangtőzsdéjén — a szorongatott helyzetben levő grófi família tagjai az egyenrangúaknak kijáró tisztelettel, sőt majdhogynem kitörő örömmel fogadták. Az alezredes távolról sem maradt érzéketlen az őt ért megtiszteltetés iránt. — Parancsoljon velem, kedves kegyelmes uram — ereszkedett bele egy kényelmes, bordó bársonnyal behúzott karosszékbe. — Embereim rendelkezésedre állnak. — Mindenekelőtt ahha kéhné* lek, hogy légy szíves egy embe- hedet megbízni a pakolás ihá- nyításával. Itt olyan zűrzavar van kéhlek,. hogy az kifejezetten het- tenetes. Az alezredes Frankot hívatta: — Ide figyeljen, Frank — adta ki az utasítást azon a hangon, ahogy parancsolni szokott. — Maga, fiam, most azonnal átveszi itt a parancsnokságot, érti? Az összes lakájok, az egész személyzet fölött. Magához vesz négy embert. Kettőt az elszállítandó dolgok kihordását irányítja, kettő pedig a szekerekre való rakodásra fölügyel. Maga pedig fél óránként jelentést tesz nekem a dolgok állásáról. Parancsot végrehajtani. Frank nem túlságosan örült a megbízatásnak. Mikor végigjött a folyosón, már látta, hogy a lakájok, szolgák, szobalányok úgy futkároznak, akár a pókok a falon. Dehát parancs, az parancs. Nincs mese. Végre kell hajtani. Különben is, fél óra múlva be kell számolnia az első eredményről. Kiválasztotta a négy embert.. Értelmes, kemény legények voltak, akik sok nehéz helyzetből kivágták már magukat. — Értettük, szakaszvezető úr — mondták a parancskiadás után. — Tíz perc múlva olyan rend lesz itt. mint az atyaúristennél, mikor az angyalok sorakozót fújnak. Puska a vállukon, föltűzött szuronnyal, úgy indultak el, futólépésben. S Frank néhány perc múlva már tapasztalhatta, hogy nem beszéltek a levegőbe. Rangsorol a költségvetés Átmeneti korszakban élünk. Társadalmi és politikai értelemben a fejlett szocialista társadalom felépítésének útján haladunk. Gazdaságunkat az extenzívről az intenzív fejlődés vágányaira állítjuk át. Ezt az átmeneti időszakot a szükségletek és a lehetőségek különös feszültsége jellemzi. 9 A gazdaság átmeneti jellege társadalmi méretű dilemmák, szinte feloldhatatlannak tűnő ellentmondások forrása. Részben azért, mert a felfokozott személyes igények kielégítéséhez meghatározott társadalmi, gazdasági feltételek szükségesek. Alacsony árak és magas bérek, több lakás és magasabb családi pótlék, a régi nyugdíjak rendezése, az iskolai, az óvodai a kórházi férőhelyek növelése, a kereskedelmi hálózat. a városi tömegközlekedés fejlesztése, autópályák, szervizek, közművek... A felsorolás szinte végtelen, ám gazdaságunk teherbíró képessége véges, A közepes fejlettség állapotán csak akkor tudunk túllépni, a növekvő igényeket csak akkor tudjuk kielégíteni, ha házgyárakat építünk, ha fokozzuk az ipar. az építőipar, a mezőgazdaság gépesítését, korszerűsítjük a gazdaság szerkezetét. javítjuk a termelés összetételét, szervezettségét, versenyképességét. Vagyis nélkülözhetetlen a hatékonyság fokozása. Dehát a beruházásoknak is. az emberi képességnek is van határa. Ahogyan a családok rákényszerülnek lehetőségeik mérlegelésére és igényeik rangsorolására úgy a népgazdaság sem tehet mást. A pénzügyminiszter mondotta az 1974. évi költségvetési expozéjában: „Mai fejlettségünk szigorú határt szab az igények kielégítési szintjének is. Erősíteni kell tehát azt a követelményt, hogy a célokat társadalmi, gazdasági fontosságuk szerint rangsoroljuk, anyagi erőforrásainkat aszerint osszuk el, a megvalósításban pedig szerényen gazdálkodjunk, a takarékos megoldásokat válasz- szűk.” Rangsorol a költségvetés, az éves. a középtávú, sőt majd a készülő 15 esztendős távlati terv is. Mert mindenre' még hosszú távon sémi futja. Rövid távon pedig még- inkább nélkülözhetetlen a lehetőség és fontosság szerinti szelektálás. Azoknak a láncszemeknek a megragadása, amelyek a távlati célokkal összhangban meghatározzák a fejlődés menetirányát, ütemét. Az idei költségvetés két esztendei stagnálás után a nemzeti jövedelem gyarapodásánál nagyobb ütemben: 10 százalékkal növeli a beruházásokat. A központi és a vállalati fejlesztési lehetőségek egyaránt bővülnek. A központi erőforrások koncentrálására jellemző, hogy az egyedi nagy beruházásokra előirányzott 18,4 milliárd forint kétharmadát nyolc beruházásra fordítják, mindegyikre többet egy milliárd forintnál. Köztük van a Borsodi Vegyikombinát PVC gyára, valamint az épülő Hejőcsabai Cementgyár. 9 Meggyorsul a reálbér, a reáljövedelem növekedési üteme az előző évekhez képest. Említésre méltó változás az előző két esztendővel szemben, hogy a fogyasztási árszínvonal növekedése 1974-ben nem haladhatja meg a 2 százalékot. Jelentős népesedéspolitikai intézkedéseket vezettek be 1974. január 1-től. és léptetnek életbe év közben is. Tervszerűen fejlődik a közoktatás, az egészségügy. a lakásépítés. Persze távolról sem oldunk meg minden feladatot 1974-ben, jócskán maradnak tennivalók a következő évekre. Így egyebek közt csak 1975-ben kerülhet sor a régi alacsony nyugdíjak emelésére. 9 A Parlament még az ünnepek előtt elfogadta az országidéi költségvetését. A tanácsok, a vállalatok vezető testületéi az esztendő első napjaiban döntenek: miből, mire és mennyit költenek 1974-ben. A merev tervutasításos gazdaságirányítást azért szüntették meg, hogy a helyi lehetőségek jobb kihasználása, a hatékonyabb gazdálkodás érdekében, növekedjék a gazdálkodó szervezetek önállósága és öntevékenysége, s azok döntsenek, akik leginkább ismerik a helyi igényeket és lehetőségeket. Most rajtuk a sor, nekik kell dönteni. A helyi lehetőségek nem kevésbé végesek, mint az országé, vagy a családoké. S a most folyó vitákban sokféle nézet és érdek ütközik meg. A döntés során nem egyszerűen kompromisszumokat, hanem a rendező elvet kell keresni és találni az igények és a lehetőségek szövevényében. 9 Ismeretes a közmondás: aki sokat markol, keveset fog. Tudni és merni kell igent és nemet mondani. Egyébként sem az a vezető, vagy testület dolgozik köz- megelégedésre, aki, vagy amely hideget és meleget fúj egyszerre. Az önállósághoz ugyanúgy hozzátartozik a felelős döntés, mint a tájékoztatás, a meggyőzés — a demokratizmus. Csak így lehet bővíteni a lehetőségek körét és közelebb hozni a távolabbi célokat. K. J. Gyenge idegzetűek a fogorvosok? KÖNYVESPOLC Az Egyesült Államokban a közelmúltban lezajlott fogorvos- kongresszuson érdekes vizsgálatra kérüti^iori1 A vizsgálat eredményeként megállapítást nyert, hogy a teremben jelenlevők 95 százalékának bizony meglehetősen rosszak a fogai. E jelenség okait magyarázva több fogorvos beismerte, hogy látva, milyen szenvedéseket kell elviselniük pacienseiknek, kialakult bennük a páni félelem a fúrógéptől és ezért nem kezeltetik magukat, ha baj van a fogaikkal. A lakájok, szolgák, szobalányok egy része csatárláncba állt a folyosón, úgy adogatták egymásnak kézről kézre a menekítésre szánt holmikat. Miközben kint újabb és újabb szekér kanyarodott a lépcső elé, hogy néhány perc múlva púposra rakottan továbbinduljon. Így aztán fél óra múlva Frank feszes vigyázzállásban mondhatta: — Alezredes úrnak alázatosan jelentem, a rakodás rendben, pontosan, terv szerint halad. Még tíz szekér van hátra. Utána indulhat a karaván. Megszerveztem a biztosítást is. A következő városig két szakasz kíséri a szállítmányt. Egyik elöl, a másik hátul biztosít. Erőltetett menetben fogunk haladni, így remélhetőleg holnap reggelre elérjük a várost. — Dehék, fiam. dehék — veregette meg a vállát a gróf. S főúri szokás szerint — bár némi töprengés után — megkínálta a még mindig feszes vigyázzban álló Frankot egy hatalmas szivarral. Amit a szakaszvezető persze csak kínt az udvaron mert meggyújtani. De hol a nyavalyában lehet ez az istenverte Bódi?! — tűnődött közben. Még a végén nélküle kell elindulnunk. Nem maradt más választása, keresésére indult. Legalább egy disznósággal kevesebbet követ el majd. Régi tapasztalatok szerint Bó- dit a nők és az ennivaló közelében kellett keresni. Meg is találta. A konyhán falatozott. — Alázatosan jelentem, minden rendben! — ugrott föl a szakaszvezető érkezésekor. Tessék fogyasztani ebből a lángosbóL Az a szépasszony sütötte. (Folytatjuk) Ma már csaknem minden kertben, parkban és üdülőhelyen nyílik a rózsa. Ez szinte természetes is, mert a kertépítőnek sokféleképpen hasznosítható anyaga, a kertbarát pedig a szabad idejét tölti rózsáT között. Ez a könyv elsősorban azoknak a kertbarátoknak készült, akik többet akarnak tudni a rózsáról, mint amennyi az általános kertészeti szakirodalomban található.' Részletesen szól a rózsák természetes előfordulásáról, a nemesítés fejlődéséről, a rózsák rendszerezéséről, a fajták eredetéről, a bokor- és törzses rózsák termesztéséről, ültetéséről és gondozásáról, a betegségekről és a kórokozókról, a vágott rózsákról és még sok egyébről. A jobb ellátás érdedében Űj vállalatok a régi helyébe A belkereskedelmi miniszter január 1-i hatállyal új kereskedelmi vállalatok alapítását rendelte el. Az intézkedés alapján az eddigi 8 vidéki vas-műszaki vállalatot összevonták, s ezután csak négy ilyen nagykereskedelmi vállalat működik vidéken. Ezzel egyidőben a korábbi 17 TÜZÉP vállalatból — szintén összevonás nyomán — 8 maradt meg, s egyesítették a fővárosban a FAÉRT és a TÜKER vállalatot is. Az elmúlt évek során, az érintett vállalatok belső mechanizmusa elmaradt a követelményektől, szervezetük elavult. A két-két megye áruellátásáról gondoskodó vas-műszaki vállalatok lerakatai szakosítás hiányában mindenféle cikket tartottak, ami a mai eszközterhek mellett rendkívül költséges volt. Az új, ésszerűbb hálózat nemcsak a kereskedelmi vállalatok, hanem a lakosság ellátási •érdekeit is szolgálja. A lerakatok szakosításával javítható less a készletgazdálkodás hatékonysága, bővíthető a kínálat A beszerzéseknél korábban a kis vállalatok — főleg a TÜZÉP — olyan monopolhelyzetben levő egyesülésekkel, nagyvállalatokkal álltak szemben, amelyek helyzetüknél fogva diktálhatták a feltételeket: a mostani kereskedelmi vállalatok már egyenlő partnerként tárgyalhatnak a szállítókkal. A FŐVÁROSI 4. SZ. ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT az 1974—75-ös tanévre fiatalokat vesz fel — ács-állványozó, — épületasztalos, — fapadlózó, műanyagburkoló, — villanyszerelő, vfz- és gázszerelő, — vas- és fémszerkezetlakatos, — szobafestő-mázoló, tapétázó, — építőgép-szerelő, A vidéki szakmunkástanulókat tanulóotthonban helyezzük el. Ösztöndíjon, szerszámon, munkaruhán, védőfelszerelésen kívül kulturális és sportolási lehetőséget is biztosítunk. A kőműves, ács-állványozó, tetőfedő tanulók a fenti juttatáson kívül havi 200 Ft ösztöndíj-kiegészítést is kapnak. Külön szerződés alapján társadalmi ösztöndíjat is fizetünk, havi 250 Ft-tól 500 Ft-ig. Jelentkezhetnek: jelenleg VIII. osztályos tanulók, valamint, azok á fiatalok, akik a 17. életévüket még nem töltötték be. Jelentkezni lehet: Levélben: vállalatunk személyzeti és oktatási osztályán, 1450 Budapest, Pf. 34. Személyesen: vállalatunk tanulóotthonában, Budapest, VIII.., Bláthy Ottó u. 6—8. 166 — kőműves, — bádogos, — épületburkoló, — tetőfedő, — műkőkészítő, — vasbetonkészítő, szakmunkástanulónak.
