Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-22 / 17. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1974. január 22. Gondolatok áramlása Cok városban jártam, de ^ olyanban még nem, ahol nem kevesellték volna a helyi összejövetelek, találkozások lehe­tőségeit, nem kritizálták volna az éppen ott dolgozó-alkotó embe­reket többnyire. Az természetes, hogy' mindenütt a helyi dolgok­kal foglalkoznak a legtöbbet, csu­pán az elégedetlenség tűnik túl­zottnak, amivel mindenkor a sa­ját viszonyainkat illetjük. Az adott városból, községből elszár­mazó művész, vagy szakmai-tu­dományos kérdésekkel foglalkozó szakember elismeréséhez sokszor szinte kell az, hogy elmenjen máshova. Akkor már el lehet mondani róla, hogy itt bonto­gatta a szárnyait. A körülménye­ket pedig rendszerint akkor ér­tékeli az ember, amikor más­hová kerülve visszapillant, s — lám csak — megeshet, hogy ugyanazt hallja, mint nemrég otthon: nincs még egy ilyen hely, ahol... stb. Jellegzetesen ma­gyar és vidéki sajátság ez? Má­sutt büszkébbek arra, amit sike­rült elérni, megteremteni? U asonló megnyilvánulások- kai találkozik az ember a bajalak egy — szerencsére ki­sebb — részénél is. Sokáig pa­naszkodtak például a műszaki szakemberek. Joggal emlegették hátrányos helyzetüket Kecske­méttel szemben, ahol már ko­rábban gyökeret vert a társa­dalmi-mozgalmi életet összefogó MTESZ, mígnem 1971 nyarán a Duna-parti kisvárosban szintén megalakult az önálló intéző bi­zottság, amely a Baján és kör­nyékén élő műszaki, agrár- és természettudományi képzettségű szakembereket kapcsolja be az országos ismeret- és vélemény- csere rendszerébe. Eddig az időpontig öt olyan egyesületi csoport működött itt, amelyek szélesebb érdeklődésre számot tartó, sikeres rendezvé­nyeket készítettek elő. Tevékeny­ségük kiinduló alapot adott a szövetség további szervezőmun­kájához. Az egyesületi csoportok, tudo­mányos társaságok évente több ezer forintos „ellátmányt” kap­nak, hogy fedezhessék a tanul­mányútokat, tapasztalatcseréket, tiszteletdíjat fizethessenek az előadóknak. Az üzemi vezetők legnagyobb része ugyancsak tag­ja az MTESZ-nek, és — a jól felfogott vállalati érdektől vezé­relve — szívesen adnak helyet a szakmai találkozóknak. S ha már az alapvető anyagi ténye­zők együtt vannak, akkor sem­miféle távolságbeli vagy másfaj­ta akadály nincs, hogy az MTESZ-tagok ellátogathassanak akár az ország legtávolabbi ré­szébe, részt vegyenek a tájékoz­tatásokon, kifejtsék véleményü­ket a közös gondokról. Ugyanez érvényes más vonatkozásban is. Ha kell, a Tudományos Akadé­mia tagjait, vagy a kutatóintéze­tek vezetőit, munkatársait nyer­hetik meg egy-egy programjuk­nak. Az intéző bizottság szervezi és irányítja az egyesületi munkát. Erősödött az a folyamat, amely a jó ötletek szabad áramlását könnyíti meg. Ez korántsem ön­célú dolog, összhangban van a város és a helyi üzemek fejlesz­tési elgondolásaival. A bajaiak nem csupán elfogadják az értel­miség ilyen jellegű tevékenysé­gét, hanem igénylik is­ii viszonylag rövid fennállás gazdag programot hozott. A műszaki hetek és más esemé­nyek alkalmával rendszeresen foglalkoznak azokkal a kérdések­kel, amelyeket Bács-Kiskun déli részének fejlődése vetett felszín­re. Hatásosnak bizonyult egye­bek között, hogy sokféle szem­pontból vitatták meg a bajai gáz­programot. A bajai nyár és a hidrogeodéziai napok alkalmával vízgazdálkodási kérdések szere­pelnek a napirenden. Ugyanak­kor — beilleszkedve a megyei és az országos témakörbe — elemzik a munka- és üzemszer­vezési, környezetvédelmi témá­kat. Több vállalatnál tanfolya­mokat is indítottak a középszin­tű vezetők részvételével. A ta­nácskozásokat kiállítások, film­napok kísérik és teszik szemlé­letesebbé. Az indulás óta újabb tudomá­nyos egyesületi csoportok ala­kultak. Ezt egyébként a bajai városi pártbizottság és tanács együttesen szorgalmazta az inté­ző bizottsággal. Létrejöttek a gépipari, valamint a textilipari szakemberek helyi szervezetei, amelyek több, mint kétszáz ta­got tömörítenék. Az utánpótlás fölnevelését elősegítendő, ifjúsá­gi bizottságot hozott létre a Geo­déziai és Kartográfiai Egyesü­let, illetve a Magyar Hidrológiai Társaság helyi csoportja. A víz­gazdálkodási főiskolai kar hall­gatói, sőt a szakközépiskola ta­nulói számára pályázatokat írnak ki, előadói napokat hirdetnek a diákköri tagoknak. Meghívják a fiatalokat a tanácskozásokra, él­ménybeszámolókra, vitadélutá­nokra és üzemlátogatásokra. A legsikeresebb dolgozatok a helyi szakmai kiadvány publikációi közt is helyt kaphatnak, , Az idei év programjában fel­emelő szerep vár az egyesületi tagokra az ötödik 5 éves terv elő­készítésében, kifejthetik vélemé­nyüket az ágazati elképzelések egy-egy témájáról. Különösen az élelmiszer- és könnyűipar, vala­mint a szolgáltatások fejlesztését segíthetik . elő a sokszemközti megbeszélésekkel. Több vállalat elhatározta, hogy kamatoztatja a „Dolgozz hibátlanul” elnevezé­sű munkamódszert, ami szintén szükségessé teszi az összefogást. A Gépipari Tudományos Egye­sület csoportja pedig szakmai ülésszakot készít elő a ..Bajai nyár ’74” rendezvényeire. rT alán ez a legfontosabb. Ahol igénylik munkáját, ott aligha érezheti magát elve­szettnek az ember. Halász Ferenc Szuperfilm háromszáz színésszel Claude Lelouch neves francia filmrendező (ő rendezte az „Egy férfi és egy nő” című filmet is) most egy „Mindent az életről” című szuperfilm forgatására ké­szül. A film egy férfi és egy nő sorsáról fog szólni az egész XX. századot felölelő időszakban. A két — mindvégig fiatal ember — sorsfordulatainak hátterét száza­dunk legfontosabb történelmi eseményei fogják képezni. A fel­vételek Franciaországban kezdőd­nek, azután a film cselekmé­nye áthelyeződik Moszkvába és Hongkongba. A szuperfilm egyes epizódjait Olaszországban, Egyip- tómban és néhány afrikai or­szágban fogják forgatni. A film alkotói a XX. század utolsó év­tizedeinek ábrázolásánál a poli­tikai prognózisokra fognak tá­maszkodni. A filmben körülbelül 300 neves filmszínész működik majd közre. Hasznos tapasztalatok és törekvések Termelési rendszerek a bácskai körzetben • Szövetségünk megalakulása óta foglalkozik termelésfejlesztés­sel. de különösen az elmúlt évek­ben előtérbe került a termelési rendszerekhez kapcsolódó szerve­ző munka. A termelőszövetkezetek gazdálkodásának korszerűsítésé­vel. szakosításával való foglalko­zásuknak állandó, szerves része lett az említett rendszerekben rejlő lehetőségek kihasználásának vizsgálata. A Bajai Állami Gazdaság által kidolgozott, és az 1972-ben meg­hirdetett kukoricatermesztési rendszer — a BKR — alapító tag­jai, mint az állami gazdaság part­nerei, kivétel nélkül körzetünk termelőszövetkezetei közül kerül­tek ki. Hat szövetkezetünk 1972- ben jó eredményeket ért el a kor­szerű termelési módszernek kö­szönhetően. Az előző öt év átlagá­hoz viszonyítva hektáronként 28 százalékkal emelkedett a kukori­catermés. Amíg 1972-ben a termelőszövet­kezetek közös tengerivetésének 19. 1973-ban már 30 százaléka tartozott a BKR-hez, a naprafor­gó-termőterület 40 százaléka pe­dig a Bácsalmási Állami Gazda­ság által kezdeményezett rend­szerhez. Az idén a közös kukori­ca-vetésterület 82 százalékára, a napraforgó-vetésterület 65 száza­lékára terjednek ki a termelési rendszerek. A csávolyi Egyesülés Termelőszövetkezet pedig csatla­kozott a Kunbajai Állami Gazda­ság által szervezett szőlőtermesz­tési módszerhez. 0 A korszerű módszerek na­gyobb arányú elterjedését a pozi­tív tapasztalatok, az anyagi-mű­szaki ösztönzés mellett kedvezően befolyásolta, hogy érvényesült a közös gazdaságok választási lehe­tősége. más szóval az érintett ter­melőszövetkezet helyzetét messze­menően mérlegelő üzemi döntés mind a rendszergazdák, mind a partnerek megválasztásánál. Az idén a termelőszövetkezetek 14 gépsorral, illetve egységgel —egy egység 400 hektár — a BKR-ben vesznek részt. Ez utóbbi a nád­udvari Vörös Csillag által meg­hirdetett kukoricatermesztési módszer. Egy gazdaságunk a CPS- rendszerben folytatja az idén a kukoricatermesztést. A naprafor­gótermesztés nagyrészt a Bácsal­mási Állami Gazdaság által kidol­gozott rendszer keretében törté­nik. Kisebb területen az idén a BKR keretében is megkezdődik a korszerű napraforgótermesztés. Tagszövetkezeteink törekvései, fejlődése, a termelési rendszerek­hez történő csatlakozása, különö­sen, ha figyelembe vesszük az egyesületeket — melynek követ­keztében a körzetben az átlagos üzemnagyság ezer hektárral emel­kedett —, konkrétan jelzi a közös gazdaságok szakosodásának igé­nyét, a termelés koncentrációjá­nak erősödését. A kompjex ter­meléstechnológiák előnyeinek fel­ismerése. alkalmazása a mező- gazdasági termelés növelésének új útjait, lehetőségeit és tartalékait tárják fel. 0 A gyakorlati tapasztalatok arra utalnak, hogy az előírt tech­nológiai fegyelem betartása a nö­vekvő hozamokkal együtt javítja az üzem- és munkaszervezés szín­vonalát, egyértelműen igényli a vezetés ágazati rendszerének be­vezetését. A termelési rendszerekhez tör­ténő csatlakozás jelentős“ beru­házásokat, anyagi befektetéseket igényel. Termelőszövetkezeteink a kukorica- illetve a napraforgó­termelés korszerűsítéséhez szük­séges gépsorok, szemestermény­szárítók. tárolók beszerzésére, lé­tesítésére. több. mint 140 millió forintot fordítanak. Az említett összegnek 30 százalékát általában saját erőből fedezik és 70 száza­lékára kaptak 3—5 éves lejárattal hitelt. Az illetékes szervektől, a Magyar Nemzeti Banktól az elő­készítésben, a pénzügyi bonyolí­tásban messzemenő támogatást kaptak közös gazdaságaink. Erre igen nagy szükség volt, mivel eddig sem az üzemek, sem a Ma­gyar Nemzeti Bank fiókja nem foglalkozott devizahiteles konst­rukciókkal. amely például a nád­udvari Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet által kezdeményezett ku­koricatermesztési rendszer gép­sorainak beszerzésénél, mint új bonyolítási mód jelentkezett. 0 Alapvető népgazdasági, üze­mi érdek, hogy a termelési rend­szerekre fordított beruházások, eszközök, drága gépek az együtt­működés alapokmányaiban sze­replő követelményeknek megfele­lően kerüljenek felhasználásra az eredményes gazdálkodás érde­kében. A szövetségi munkában is egyik fő feladatnak tartjuk, hogy a technológiai követelmények be­tartása érdekében rendszeresen segítsük a rendszergazdák és a tagszövetkezetek — közös érde­keltségére alapozott — folyama­tos és hatékony együttműködését. A rendszerekben egy-egy szak­ember. szak- és betanított mun­kás a hagyományos termeléshez viszonyítva megtöbbszörözött esz­köz, berendezés, jó, vagy kevésbé jó felhasználását végzi. Ezért in­dokolt, hogy az ilyen munkate­rületen dolgozókkal a közös gaz­daságok vezetői megkülönbözte­tett módon foglalkozzanak. Szá­molni lehet azzal is, hogy az új technológiai előírások betartása nehézségekbe ütközik, mivel szük­ségessé teszi a megszokott, ha­gyományos módszerek feladását', a gondolkodásmód a munkamo­rál gyökeres változását. Elkerül­hetetlenül szükséges például a rendszeres, folyamatos többmű­szakos üzemeltetés, a nagytelje­sítményű gépek kihasználásához szükséges táblaméretek kialakítá­sa. a szakismeret, a hozzáértés állandó gyarapítása. Az említett új feladatok elvégzéséhez terme­lőszövetkezetünk "vezetői hatéko­nyabban támaszkodhatnak a szo­cialista brigádmozgalomban rej­lő lehetőségekre, a munkaverseny emberformáló ereiére. Körzetünkben, mivel a terme­lőszövetkezetek több termelési rendszerben vesznek részt, szá­molunk azzal, hogy kialakul bi­zonyos versengés, amelynek meg­vannak az előnyei, hiszen előse­gítheti a rendszergazdák és a partnerek együttműködésének erősödését, a pozitív tapasztala­tok gyorsabb áramlását. Küzdünk az olyan hatások ellen, amelyek a versengés során a technológiai fegyelem betartása ellen hatnak, mivel minden könnyítés, lazítás szemben áll a társadalmi és üzemi érdekekkel. 0 Szövetségünk küldöttgyűlésé­nek és elnökségének állásfoglalá­sa szerint nem szabad a terme­lési rendszerekben rejlő lehetősé­geket olyan módon túlértékelni, hogy a gazdálkodás jelentős terü­letein még alkalmazott, hagyo­mányos termelésfejlesztést elha­nyagoljuk. Még hosszabb ideig száinolnunk kell ugyanis azzal, hogy a népgazdaság, az üzemek rendelkezésére álló anyagi-műsza­ki eszközök, személyi feltételek nem teszik lehetővé a termelés minden ágában a komplex rend­szerek általánossá tételét. Dr. Varga Antal, a bácskai területi szövetség titkára. Helyben megforduló kotró-rakodó A kanalas kotró-rakodó gé­pek az építési munka számos te­rületén alkalmazhatók: földki­emelésnél, talajelőkészítő mun­káknál, bontási feladatok elvég­zésénél, töltés- és rézsüépítési munkáknál, ömlesztett anyagok rakodásánál stb. A megfelelő gép kiválasztásá­nál sokféle szempontot kell mér­legelni. Csekély szállítási távol­ság mellett végzett földkiemelés­hez például a lánctalpas jármű megfelelőbb, mert a kerekes ra­kodó nagyobb sebessége nem ér­vényesül. Kerekes rakodó hasz­nálata viszont akkor célszerűbb, ha a gépnek sűrűn kell heyzetet változtatnia, egyik munkahelyről a másikra. A képen látható angol gyárt­mányú kerekes kotró-rakodó az­zal tűnik ki a típusok sokféle­ségéből, hogy kiis helyen — jó­formán helyben — is képes meg­fordulni, miután mind első, mind hátsó kerekei meghajtottak és kormányozhatok. Speciális teherautók A Csepel Autógyár műszaki gárdája kifejlesztette az új spe­ciális teherjárművek családját, itt készítik egyebek közt az üzemanyag-szállító, cementszá- lító gépkocsikat és a mezőgazda­ság számára összkerék-meghaj- tású teherautókat. 0 A mezőgazdaság számára készített összkerék-meghajtású, billenő­platós teherautó. (MTI foto: Kovács Sándor felvétele — KS) « Papp Zoltán TiPHPSO a; ■, JJCUGOU az lagsorba Bár az ebédmeghívás el * hangzásakor kifejezetten improvizációnak tűnt, valóban anya és lánya már csütörtökön este eltervezték. Miután sor került arra az omi­nózus telefonhívásra, miután te­hát Dannemé kétségei tökélete­sen foszlottak, egyből azon kez­dett el töprengeni, hogyáh mi­ként lehetne ezt a kialakulóban levő románcot a jól bevált kon­venciók hagyományos logikája útjára terelni? Hogyan lehetne tehát a csa­ládnak — neki és férjének is összeismerkednie azzal az ember­rel, akihez egyik napról a má­sikra oly nagy reményeket kezd­tek fűzni. A legalkalmasabbnak erre egy ebédmeghívás látszott. — Régóta él külföldön. Az ilyen ember egyik leghőbb vá­gya hogy jót egyék. Ott kint mindenféle kulimászt beléjük tömnek. Egy jó magyaros ebéd, az kell neki — töprengett, nem egészen alaptalan logikával Dan- nerné. — Ami után megnyalja mind a tíz ujját. A, férfiak szí­véhez különben is a hasukon ve­zet az út... Majd azt mondjuk neki, hogy te főzted, kislányom. — Ugyan, anyu, ne viccelj már — Visszakozott Edit. — Hiszen te tudod a legjobban, hogy egy rántottlevest se tudnék megfőzni. Anyja azonban már elemében volt, mint egy hadvezér, aki a maga birodalmában és eszközei­vel akar csatát nyerni. — Ezt egyrészt nem kell el­árulni. Másrészt pedig: majd megtanulsz szépen főzni. Mit gondolsz, mit akar ez az ember ott kint? Jókat enni. Jó magya­ros kosztot kapni ebédre, vacso­rára. Hát ki főzne neki, ha nem a felesége, akit direkt azért ho­zott el a szülőhazájából?.'.. Ebben is volt némi ráció. Edit számára azonban talán egy ki­csit túlságosan is sok. Mert neki ugyan eszeágában sem volt főzni megtanulni. Nem olyan életről ábrándozott, amelyben az ő ke­zében forgatott fakanálpak bár­mi szerepe is lehetne. Majd vi­szünk ki magunkkal eg^ szakács- könyvet, és a személyzet, abból mindent megtanul — gondolta. Arról azonban nem tudta le­beszélni anyját, hogy a pontosan — két nagy csokor rózsával — érkezett és igen jó étvágyat ta­núsító Frank előtt ne tukmálja rá a valóban remek ebéd szerzői jogát. Kezdődött a húslevessel, amely­ben végetémj nem akaró hosz- szúságú tésztacsomgk úsztak. Aranysárga léből kellett őket ki­halászni, az aprólékkal együtt. Folytatódott a csirkepaprikással. A szép darab húsok mellett a tűzpiros lében hófehér galuskák rezegtek. Remekül át volt főzve a pap­rikás. Csak hozzá kellett érni a combhoz, mellrészhez, már fosz­lott is le a csontról a hús. Aztán rántottcsirke következett. Körberakva ropogósán sült bur­gonyával. Kis tányérokban ecettel, pap­rikával, némi fokhagymával íze­sített uborkasaláta kinálgatta magát. Es hátra volt még a lekváros, túrós meg a cimetes palacsinta. Gyümölcs, szőlő, körte, alma, majd görögdinnye zárta a sort. Igazi mestermű volt az ebéd, el kell ismerni. Egyben — jelké­pesen — azt is dokumentálta, milyen alapanyagok közreműkö­désével történt Dannemé jelen­legi formáinak és testméreteinek kialakítása. D'anner mindvégig szótlan volt, mint aki háttérben kíván ma­radni, de az elfogyasztott bor végül csak megoldotta a nyelvét. A spanyolországi viszonyok fe­lől kezdett érdeklődni. Frank eléggé reális képet fes­tett az ottani állapotokról. — Nem hull az ember szájába a sültgalamb — mondta. — Ke­ményen meg kell dolgozni min­den kis sikerért. Már csak azért is, mert az üzletben nem igen számíthat az ember mások segít­ségére. Ott nincs barátság, meg­értés, „méltánylás. Az ügyesebb marad felül. Aki tehetetlen, az pedig menthetetlenül elbukik. Dannernek nem túlságosan tet­szett ez a realitás. Mint a leg­több kispolgárnak, úgy neki is körvenalazatlan, ám ebbeliségük- ben is igen eltúlzottan optimista elképzelései voltak Nyugatról, az ott uralkodó viszonyokról, élet­formákról, lehetőségekről. Amit Frank mondott, sehogy se illett bele ebbe az összképbe. Arra gondolt, hogy ez az idegen talán szegény azért festi ilyen sötétre a dolgokat, hogy a maga sanyarú helyzetét mentse. Elkezdett tehát tüzetesebben puhatolózni a vendég anyagi vi­szonyai iránt. Ezt azonban már Edit sem nézhette tétlenül. — Jöjjön megmutatom a la­kást. Kicsi, de azért nem csúnya. És ez a mi otthonunk. Frank mindent végignézett. Még a konyhát is akarta látni, t— Ahol ez a kitűnő ebéd készült — mondta. Ott a korlátra nézett: — Ez mi? — Egy lejárat- — felete Edit. — Lépcső. Lépcső az alagsorba. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents