Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-22 / 17. szám
1 1974. január 22. • PETŐFI NÉPE • 3 ŰJ SOROZAT A KÉPERNYŐN „és színész benne minden férfi és nő” Kalandozás kétezer év színpadán A népfront kérdez - az illetékes válaszol A népfrontrendezvényeken elhangzó felszólalások, — vélemények, észrevételek, javaslatok — fontos információk lehetnek a politikai vezetés számára. A jó referátum a lakosság szempontjából is elemez, hiszen összeállítását komoly közvéleménykutatás előzte meg. Ilyenkor kelt őszinte érdeklődést a résztvevők körében, ami valósággal „kicsiholja” az intézkedésekre, akciókra serkentő javaslatokat. Sokan féltették — és féltik ma is — a színházat, a tv-től. A túl sötéten látók azt mondták: megöli. Megöli azzal, hogy elvonja nézőket a színházaktól. De megöli a színházi közvetítésekkel ds, mert a képernyőn a darab összezsugorodik, valósággal „kihűl”, elveszíti a közönségre tett eleven hatását. Ebben sok igazság van. Az is igaz ugyan, hogy a tv országos nyilvánosságot teremt egy-egy értékes előadásnak, azok is láthatják, akinek máskülönben nem volna rá módjuk, de csak darabot ismertet, nem hozza közelebb a színházat az emberekkel. Mégis hiba volna a tv jelentőségét lebecsülni, vagy szembeállítani egymással a két műfajt, hiszen a televízió a maga sajátos eszközeivel arra is képes, hogy éppen a színház értő élvezetére tanítsa meg a nézőket. Erre vállalkozik most az irodalmi és drámai főszerkesztőség új sorozata, amely tíz adáson keresztül visz el bennünket a színházi dráma történelmi, társadalmi, filozófiai és ízlésbeli tájaira. Kiknek készült a sorozat? — kérdeztem Regéczy Lillát, a műsor szerkesztőjét. — Mindenkinek. Azoknak is, akik szeretik a színházat, de azoknak is, akik ritkán, vagy soha sem ülnek be a nézőtérre. Az elmúlt 28 év alatt igen változó skálát mutatott a színházi közönség igénye, összetétele. Sokan minden előzmény nélkül váltottak jegyet egy-egy darabra, mert hallották róla, hogy modem, izgalmas, másokat „beszerveztek” a kultúrfelelősök és végigültek egy előadást akár tetszett, akár nem. A sorozat készítői; Gyárfás Miklóssal szövetkezve, megpróbáltak egy olyan légkört kialakítani, ami a nézőre is kisugározza az alkotás örömét. A színészekkel együtt síró, nevető, együtt játszó nézőpartnereket szeretnénk toborozni a színházaknak. Ezt a célt szolgálja az is, hogy az egyes drámarészleteket beszélgetések egészítik ki, a színészek és rendezők között. Ezzel is segítenek tehát eligazodni bennünket, a görög drámától az abszurd színházig vezető úton. Előfordulhat, hogy sokan mégis az első lépések után lemaradnak? — Kár volna! A sorozat rendezői — és színészei szívüket lelkűket adták a munkába, a született is jó néhány színház- vagy „tévétörténeti” értékű alakítás. Mind a tíz adással igyekeztünk élvezetet szerezni mindenkinek, de legalábbis azt elérni, hogy figyelmet, érdeklődést, vagy vitát ébresztő legyen a sorozatunk. Az új tízrészes színházi adás főcíme: .......és színész benne minden férfi és nő...” Az első adás, ma este, a görög drámaírók: Aiszkhülosz és Szophok- lész művein keresztül- tárja fel az ősi színház varázsát. Ezt követően — február 5-én — legrégibb magyar iskolajáték, Szegedi Lőrintz Theopaniájának részletei elevenednek meg a képernyőn. Az adásokra minden második hét keddjén kerül sor, és a már említetteken kívül Shakespeare, Moliére, Ibsen, Majakovszkij, Brecht és Becket színházának lehetünk a „játszótársai”. A tizedik, vagyis utolsó adást, Madách színházának szentelik. Minden adást más színházi rendező rendez, a görögöket Kazimir Károly, a magyar iskolajátékot Babarczy László, a többit Vámos László, Békés András, Egri István, Horváth Jenő, Lengyel György, Adám Ottó, Zsámbéki Gábor és Marton Endre. Műsorvezető: Gyárfás Miklós. Minden adást, másnap — vagyis szerda délelőttönként — megismételnek. Jó ötlet, hogy a tévében az adások uitán arról is tájékoztatják a nézőket, hogy az ország összes színházában milyen darabok kapcsolódnak a közvetített színházi anyaghoz, sőt megfelelő olvasmányokat is ajánlanak. A gimnáziumok, technikumok, szakmunkásképző intézetek fiataljainak pedig — 19 éves korig bezáróan — pályázatot hirdet az Országos Pedagógiai Intézet, a Fővárosi Pedagógiai Intézet, valamint a Magyar Televízió. A pályázók kiválasztják azt az adást, amelyik a legjobban megnyerte a tetszésüket és 10 gépelt oldalon azt is megindokolják, hogy miért éppen arra esett a választásuk? A pályázatokat 1974. október 1-ig kell eljuttatni a Televízióba. V. Zs. Meggyőző példákkal szolgált erre nézve a Hazafias Népfront megyei elnökségének 1973. évi november 21-i ülése, amelyen a kecskeméti járási népfront tanyaterületi tevékenységét tárgyalták meg. A tanácskozáson többek — elsősorban Horváth Ignác és Pankovits Józsefné — felszólalásában hangot kapott néhány olyan gond, probléma, amely a tanyai lakosságot rendszeresen foglalkoztatja. Például: a kereskedelmi ellátottság. Szegényes készletek Igen alacsony a külterületi, tanyai boltok készletnormája, s ennek is jelentős hányadát — mintegy 20 százalékát — leköti a göngyöleg. Ezért nem egyszer nagyon szegényes az ellátottság, alapvető szükségleti cikkek hiányoznak. Indokolt lenne tehát a készletnorma szintjének emelése, ill. a göngyöleg lekötésének csökkentése. Javasolták, hogy bővítsék a néhány községben jól bevált mozgóbolthálózatot. Jogosan igényli a külterületi lakosság a kenyérellátás színvonalának megjavítását is. Különösen sok panasz hangzik el a kenyérszállítás elmaradottsága miatt. A Sütőipari Vállalat, ill. kereskedelmi partnerei (áfész-ek) gondoskodjanak arról, hogy a pékáruk idejében, zárt eszközökön, tiszta körülmények között jussanak el a külterületi boltokba. Ugyanannyi ember — nem „ugyanannyi” Egészségügyi ellátottság dolgában a következők merültek fel. A statisztikai mutatók szerint egy orvosra ugyanannyi beteg jut a nagy tanyaterületekkel rendelkező községekben, mint a városokban. Holott a betegellátás — éppen a nagy távolságok miatt — jóval nagyobb gond a tanyavilágban. Más Kecskeméten, a szalagházban ellátni ugyanannyi embert, mint pl. Kunadacs községben. A községi körzeti orvosok munkáját hagymértékben köny- nyítené, ha az ügyeletes orvosoknak terepjáró gépkocsikat rendszeresítenének. Nem kis gond a tanyákon, s kisközségekben a gyógyszerellátás. A betegeknek nagy távolságokra kell utazniok még a legközelebbi patikákba is. A megoldás az lenne, ha valamennyi községben létesülne gyógyszertár, de jelenleg is szükséges a községi körzeti orvosok kézigyógyszertárainak bővítése. Ilyen és több más kérdéssel — tanyai diákotthon, a Tisza menti üdülőterület fejlesztése, gyermekgyógyászat — kapcsolatban úgy döntött az elnökségi ülés, hogy az elhangzottakról a megyei titkárság tájékoztassa az illetékes szerveket, s kérje intézkedésüket. Ez megtörtént. Farkas József megyei titkár 1973. december 7-i kelettel tájékoztatta a problémákról a megyei tanács végrehajtó bizottságát, illetve az Általános Fogyasztási Szövetkezetek megyei szövetségét. Miről tudott „visszajelzést” adni a megyei népfronttitkár a legutóbbi megyei elnökségi ülésen? , »Visszajelzések” Sorrendben — január 3-i, 9-i és 10-i kelettel már válasz érkezett dr. Pataky József megyei főorvostól, Sándor Bélától, a megyei tanács Vb építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetőjétől, valamint Bodor Jenőtől, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetőjétől. Ezúttal — annak előrebocsátásával, hogy a közvélemény informálása céljából a többire is sor kerül — az egészségügyi vonatkozású tájékoztatást ismertetjük. „A körzeti orvosi ellátás vonatkozásában célunk az — írja dr. Pataky József —, hogy 2590 lakosra jusson egy orvos. Jelenleg ez a szám megyénkben 2700 körül van. Sajnos, a községek lakóinak száma sokszor úgy alakul, hogy nem lehet pontosan az ellátandó lakosság számához alakítani az orvosi létszámot. Igyekszünk úgy alakítani, hogy a tanyás területen kevesebb lakos jusson egy orvosra, de ezen igyekezetünket sokszor a község anyagi helyzete is gátolja, meri1, jelenleg nem rendelkezünk olyan anyagi fedezettel, hogy a körzeti orvos részére lakást és rendelőt építtessünk. Ha a községek ilyen áldozatot vállalnak, mi a fejlesztés személyi lehetőségét minden alkalommal megadjuk. A községi körzeti orvosok szolgálati gépkocsival való ellátását kértem már az egészségügyi miniszter elvtárstól. Javasldm, a Hazafias Népfront tegyen országos vonatkozású előterjesztést etekintetben. Az egészségügyi minisztériumi rendelkezések csak 6 ezer lakosú község esetében engedélyezi gyógyszertár létesítését. Megjegyezni kívánom, hogy a Gyógyszertár Vállalat jelenlegi hálózatának fenntartása, állagmegóvása igen nagy anyagi nehézségekbe ütközik. Tehát ha a minisztérium el is tekint — ahogyan azt kérésünkre több ízben már megtette — a lakosságszámtól, gyógyszertár létesítése csak úgy lehetséges, ha a község saját pénzből gyógyszerészlakást és gyógyszer- tárat épít. Megyénkben több ilyen irányú kezdeményezés van, amelyet osztályunk is támogat. A községek7 gyermekgyógyász- szal való ellátására egyelőre sem személyi, sem tárgyi feltételeink nincsenek meg. Minden járásban működik azonban járási gyermekgyógyász. Távlati törekvésünk, hogy legalább a nagyközségekben megszervezzük a gyermekszakorvosi ellátást.” Tóth István Básti Lajos és Zolnay Zsuzsa Síremléket állítanak Herman Ottónak előadóestje Kecskeméten, a Városi Művelődési Központban január 28-án este hét órai kezdettel rendezik meg az irodalmi előadássorozat harmadik részét. Ezúttal Zolnay Zsuzsát és Básti Lajost láthatja és hallgathatja az irodalomkedvelő közönség. A művészek részleteket adnak elő Sophokles, Shakespeare, Arthur Müller, Madách Imre, Ionesco drámáiból, valamint a XIX. és XX. századi magyar költők verseiből. Miskolc Megyei Város Tanácsának megbízásából Varga Miklós, a miskolci művésztelepen élő és alkotó szobrászművész elkészítette a Bükk élővilága nagy kutatójának, Herman Ottónak síremlékét. A természettudós életének jelentős részét az akkori Hámor községhez tartozó Lillafüreden levő „Pele-lak”-ban töltötte. Miskolc Megyei Város Tanácsa 1965-ben hazahozatta és a hámori temetőben hantoltatta el a nagy tudós földi maradványait. A síremléket az idén, Herman Ottó halálának hatvanadik évfordulója alkalmából avatják fel. (MTI) Hódmezővásárhelyi tárlat A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban vasárnap megnyitották Vén Emil Munkácsy- díjas festőművész kiállítását. A dalmát tengerpart vidékéről mintegy fél évszázada Alföldünkre telepedett művész sokáig alkotott a hódmezővásárhelyi művésztelepen, miközben jó barátságba került az ottani múzeum névadójával, Tornyai Jánossal is. Most a festőművész mintegy félszáz alkotását — festményét, grafikáját — mutatják be a hódmezővásárhelyi közönségnek. A tárlatot dr. Dömötör János, a múzeum igazgatója nyitotta meg. (MTI) ISTENEK, ÁLARCOK ÉS TRAGÉDIÁK Görögországi jegyzetek VII. Múzeumország • Egy-egy „sziklatégla” több mázsát nyom. Ezen a folyosón át Agamemnon tróntermébe jutni Jobbra: így is őrzik Oresztész emlékét Mükénében. (Radó Gyula felvételei.) Káprázik az szemem. Mindenütt kancsók. vázák, aranytárgyak. Athén, akár a földből eddig előásott kancsók megszámlálhatatlan sokaságának is a fővárosa lehetne. Az ember a huszadik terem után vagy lemond ” arról, hogy mindent megnéz töviről-he- gyére, vagy múzeummérgezést kap, s mire hazaér, semmire sem emlékezik. A legokosabb, amit tehetünk, hogy kiragadunk egy-egy érdekesebb tárgyat a bőséges gyűjteményből. annál időzünk hosszabb ideig, azt fogjuk vallatóra. Az athéni múzeum mükénéi gyűjteményében láttam egy aranyálarcot. Mükénéből került ide, állítólag Agamemnon' királyé volt. Lenyűgözött a szépségével és a tiltakozásával. Az • A híres mükénéi aranyálarc. arány álarc, amely örökre eltünteti az élő, az igazi vonásokat. Ki tudja ma már, hogy milyen is volt, milyen is lehetett az igazi .arca annak a mükénéi királynak, aki mögéje bújt el ötezer éve, ennek a szép álarcnak a fedezékébe rejtőztette a saját csúfságát, torz, vagy öreg vonásait, megke- seredettségét? Az egykori király igazi valója; eleven lénye, akár jó volt. érdekes, vagy visszataszító — beleivódott az évezredekbe, nyomtalanul félszívódott, s mint egy titkot hagyta ránk az álarcát, a halotti maszkját, amely gazdag, hatalmas, fenséges uralkodóról mesél a múzeumlátogató utókornak. Számomra a gazdagság, az arannyal megvásárolható és hitelesíthető hazugság szimbóluma ez az álarc. ■ Játszom a gondolattal: a király lehet, hogy törpe volt, aljas és kisszerű, az álarc mégis nagynak, óriásnak mutatja. A valóság beleolvadt a földbe, szét- mállott yég, a gyönyörű, míves hazugság pedig épen csillog. Már most a hazugság élt túl mindent, vagy álművészet? Lassanként elveszítem a biztonságomat és az időérzékemet. Ügy lábalok át évezredeken. mintha kis patakok lennének, az egyik teremben még csak 3 ezer évet ugrok visszafelé, a következőben négyet, s a neolitkori szobrocskák kimeríthetetlen, csúfondáros bálványarccal néznek rám vitrinjük fedezékéből. Bizony, 6 ezer évvel ezelőtt már élt valaki, aki pontosan tudta, hogy a művészet nem az eleven valóság szolgai másolata, hanem több annál. A neolitkorból származó márványfiú a sípjával, olyan áttetszőén gyöngéd, annyira zenei, hogy az embernek könny szökik a szemébe, amig nézi. Bartók zenéje illik hozzád vagy Stravinsz- kijé. annyira modern és annyira tökéletes és titokzatos egyben, hiszen semmit sem tudunk arról, akit ábrázol, de sírról sem, aki a fénylő, sima márványból kibontotta. És Agamemnon állítólagos aranyálarca? Nemcsak egy arcot takar el, egy egész korszakot, A régészek, akik hűségesen vallatják a földet és' ebből a korból szinte egyetlen, tárgy sem akadt a kezükbe, ami ne viselné magán egy döbbenetesen érett kultúra formajegyeit, maguk is tanácstalanok a magyarázatot illetően: honnét tudtak ennyit, egyáltalán mennyit tudtak? Mert vannak rejtélyes leletek, mint az epidau- roszi Thölosz. ez a köralakú, furcsa gyógyhely, amely egyes feltevések szerint a mai elektrosok- kolásos gyógymódot helyettesítette több ezert éve. Teljes tökéllyel. De titkát ma sem tudták megfejteni. És amerre megy az ember Görögországban, mindenütt rejtélybe botlik, vagy remekműbe. Szobrok néznek rá a mindenttudó és mindent túlélő művészet megsem- misíthetetlen nyugalmával. Romjaiban is páratlanul tökéletes építészeti remekművet lát. De a mai görögök közül sokan nem értik, mi a s?ép, a csodálni- való ebben? A Krétába tartó hajón egyszerű földművesekkel utaztam. akik megtakarított pénzecskéjükön termérdek í haszontalan dolgot vásároltak. Pireuszban. Legjobban egy rettenetesen ízléstelen, lecsavarható agancsú, műanyag szarvasnak örültek, s gyönyörködve mutatták nekem is: milyen jól mutat majd otthonukban! Ezek az egyszerű emberek ott élnek, ahol az európai kultúra megszületett, de ők ennek nem tulajdonítanak semmi jelentőséget, A házuk ugyan hasonlít a knosszoszi ősmodellhez, négyzetalakú, oszlopos, erkélyes, szellős, de amivel díszítik, az már giccs a javából. Műanyag szarvas, műanyag virágok, primitív falvédők, amerikai hajasbabák a csipkével letkart duplaágyon, horgolt terítő a mosógépen — és kongó könyvesboltok, szegényes iskolák, magas megélhetési költségek, igen mélyre leszorított kulturális igények. Éppen ezért nem ritka Görögországban az, aki még soha sem hallotta, mondjuk Szophoklész nevét, s Apollóról csak annyit tud, ■ hogy görög volt. „Lám — ébredt fel benne rögtön a nemzeti büszkeség — még az amerikai űrhajót is görög istenről nevezték el!” Epidauroszban viszont házigazdám vezetett el azokhoz a törött márványdarabokhoz, amelyeken hajdanában együtt ülhettek szegények és gazdagok. A jelen szegényeivel áem törődik senki, ezért igyekeznek boldogulni, ahogyan tudnak. Mivel azt látják, hogy csak az számít embernek, akinek pénze van, sok pénze — a pénzből bálvány lett! Isten. Ideál. ' Üzlet lett Zeusz nevéből, jó üzlet Apollóból, s pénzt hoz a házhoz a kínszavú Elektra is. Még ott is, ahol pár éve még idilli nyugalomban éltek — ma már teli vannak nagytermekkel, szállodákat építenek. A régi ház nyitott tornácára kitett ágy arról árulkodik, hogy minden lyukat kiadtak. A még csak oszlopokon nyugvó emeleteken is fekhelyek állnak: alkalmi szállás igénytelenebb turistáknak, vagy a saját szobájukból kiszorult háziaknak. S közben egyre élesebb a verseny, könyörtelen harc folyik a vendégért, illetve a pénzéért; az igénytelenebb kis. panziók szomszédságában sorra készülnek a káprázatos. Apollóról, Zeuszról, a régi istenekről, istennőkről elnevezett luxushotelek, légkondicionált lakosztályokkal, saját fürdőmedencével. Vadas Zsuzsa . (Folytatjuk.)
