Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-19 / 15. szám

1974. január 19. • PETŐFI NÉPE • 3 Együttműködés a rákkutatásban Több mint hárommillió forintos tűzkár Dudás István tűzoltó alezredes nyilatkozata Az év eleje a számadások időpontja, s mint sok helyen, a tűzoltóság megyei parancsnokságán is elkészítették 1973. év tűzkárairól az összegezést. Dudás István tűzoltó alezredest, a megyei tűzoltóparancsnokság helyettes vezetőjét kereste fel lapunk főmunkatársa, Gémes Gábor, s arra kérte, hogy né­hány, a megye lakosságát érintő kérdésre adjon választ. A daganatok epidemiológiája az onkológia ötödik területe, amelynek kutatásában a Szovjet­unió és az Egyesült Államok szakértői egyesítik erőfeszítései­ket. Az ilyen irányú szovjet— amerikai együttműködésről csü­törtökön írtak alá jegyzőkönyvet Jerenvánban, Szovjet-Örmény- ország fővárosában. A jegyző­könyv előirányozza egyebek kö­zött a tájékoztatás-cserét és a közös munkák publikálását, az időszakos kétoldalú találkozókat, a kutatások módszertanának ki­dolgozására szakértők cseréjét. Mint Blohin mondotta, a rák­ellenes harcban rendkívül nagy jelentősége van a daganatok epidemiológiájának Az onkoló­giának ez a területe tanulmá­nyozza a rák különböző formái­nak" elterjedtségét. Egy-egy or­szágban és a különböző orszá­gok különböző területein meg­próbálják vizsgálni a daganatok képződésére ható fényezőket, és ezt összefüggésbe hozni a föld­rajzi helyzettel, a természeti-ég­hajlati viszonyokkal, a helyi szo­kásokkal és a táplálkozási ha­gyományokkal. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között — mint Blohin hozzáfűzte — nemrégiben meg­kezdődött az együttműködés a rák sejtgenetikája és a dagana­tok immunológiája területén is. Új könyvek a Lenin- évfordulóra ütvén éve halt meg Vlagyimir lljics Lenin. Ebből az alkalom­ból a Kossuth Könyvkiadó új műveket jelentetett meg. „A marxizmus—leninizmus klasszi­kusai” kiskönyvtár-sorozatban kiadták Leninnek „Az imperia­lizmus, mint a kapitalizmus leg­felsőbb foka” című művét, bőr­kötéses díszkiadásban is. Ugyan­csak napvilágot látott „Megem­lékezések, arcképek” című műve, amelyben Lenin megemlékezik kortársakról és nagy elődökről, oroszokról és más nemzetek fiai­ról. Megjelenik az évforduló al­kalmából N. Krupszkájának a Leninről szóló életrajzregénye „Lenin” címmel. Ennek a könyv­nek ez a második magyar, de bővített kiadása. Fogorvosképzés Pécsett A Pécsi Orvostudományi Egye­temen a mostani tanévben meg­kezdődött a forgorvosképzés. Az Egészségügyi Minisztérium hatá­rozata alapján a jövőben — a budapesti és a szegedi mellett — a pécsi egyetem is kibocsát fog­orvosokat. Az intézkedésre azért volt szükség, mert hazánkban a lakosság számához viszonyítva — különösen vidéken — kevés* az ilyen szakos orvos. Pécsett évente 20—25 szakor­vost képeznek, s az első orvosok 1978-ban hagyják el az egyeté- met. A most első éves mediku­sok két évig általános orvosi képzésben részesülnek. Szak­képzésük 1975-ben kezdődik, s addigra elkészül a fogászati kli­nika. KÉRDÉS: Az elmúlt esz­tendőben mennyi és milyen anyagi kárral járó tüzeset történt a megyében? VÁLASZ: — A statisztikái ki­mutatások szerint — kezdte Du­dás István — az elmúlt évben 429 tűz pusztított a megyében, amely hárommillió 752 ezer 300 forint anyagi kárt okozott a nép­gazdaságnak. Megemlítem, hogy ezenkívül még 46 esetben volt olyan tűz, amikor kár ugyan nem történt, azonban a tűzese­tek elkerülése érdekében mégis tanulságként szolgálhat. Úgy vé­lem, nem érdektelen részleteseb­ben foglalkozni azzal, hogy mi­lyen ágazatokban fordultak elő döntő többségben a tüzek. Me­gyénkben a mezőgazdaság „ve­zet”, ahol 218 esetben kellett be­avatkoznunk. A mezőgazdaság­ban több mint két és félmillió forint kár keletkezett a tűz pusztítása nyomán. Sorrendben ezután a lakóházi tüzek követ­keznek, ahol a kárérték megha­ladja a félmillió forintot. Annak ellenére, hogy az állami és szö­vetkezeti iparban 34 tűzeset tör­tént, ebből .százezer forinttal ke­vesebb jcár származott, mint a 24 közlekedési tűznél. A jó megelőzést, az önkéntes tűzoltó alegységek állandó készültségét mutatja, hogy az állami és szö­vetkezeti kereskedelemben mind­össze 6 tűzeset történt, s az anyagi kár százezer forint. Ezen­kívül kigyulladt középület és más berendezés is, amelyek nem je­lentősek, nem jártak súlyos anya­gi veszteséggel. KÉRDÉS: Melyek voltak a tűzesetek keletkezési okai, s a mezőgazdaságban hol okozott a legnagyobb kárt a vörös kakas? VÁLASZ: — Szükségesnek tartom, hogy ezekről részletesen tájékoztassam az olvasókat, hi­szen a lángok pusztítása mindig visszavezethető az emberi ha­nyagságra, nemtörődömségre. Til­tott helyen való dohányzás miatt 55 alkalommal keletkezett tűz, amely 429 ezer forint kárt oko­zott. 54 esetben gyermekjáték okozta a tüzet, s az anyagi kár megközelíti a 130 ezer forintot. A lakóházakban keletkezett tü­zek két okra vezethetők vissza, a sugárzó hőre és az építési hi­bára. Sugárzó hőtől — gondolok itt az izzásig befűtött kályhára, az elektromos hősugárzóra és so­rolhatnám tovább —, 48 tűz ke­letkezett, ugyanakkor építési hi­bából eredő tűztől 43 alkalommal kellett a lakókat megmenteni. A modern energiahordozók is veszélyt jelentenek. Bizonyíték erre, hogy elektromos rövidzárlat miatt 39 tűzeset történt, amely 544 ezer forintnyi értéket semmi­sített meg. A traktorszikra 3, a mozdonyszikra 2, a nyílt láng használata 43, szabadban való tü­zelés 25, öngyulladás 10, a gyújto­gatás 20 esetben volt a tűz oko­zója. A kérdés második részére válaszolva megemlítem, hogy az összes tüzek közül 13 volt olyan, ahol az anyagi kár meghaladta az 50 ezer forintot. A megye jel­legének megfelelően külön ki kell emelni, hogy az erdőkben a 16 tűz 422 ezer, a lábon álló gabo­nában a 4 tűz 208 ezer, szérűben a 19 tűz 304 ezer, mezőgazdasági épületben 38 tűz 340 ezer forint kárt okozott. Ez önmagában is jelzi, hogy a mezőgazdasági nagy­üzemekben, termelőszövetkezetek­ben és állami gazdaságokban szi­gorítani kell a tűzrendészeti elő­írások betartását. KÉRDÉS: Ügy tudjuk, hogy halálos áldozatai is voltak a tűzeseteknek. Kér­jük beszéljen ezekről, s a megelőzésről. VÁLASZ: — A bekövetkezett tűzesetek számán és kárértékén túl igen sajnálatos az a körül­mény, hogy az elmúlt esztendő­ben hat személy vesztette életét tűz következtében, s huszonheten kisebb-nagyobb sérülést szenved­tek. Véleményem szerint igen sok tűzesetet megfelelő elővigyáza­tossággal elkerülhető lett volna. Mindez természetesen a dolgozó­kon, az állampolgárokon, a meg­felelő éberségen, lelkiismereten múlik. Egyetlen példát szeretnék említeni. A gyermekjátékból be­következett tűzesetek szülői elő­relátással, a tűzgyújtó eszközök elzárásával, a játékokra való fi­gyeléssel megelőzhető lett volna. Több mint egymillió forint kárt okozott a dohányzás, a nyílt láng használata és a szabadban való tüzelés. A munkások, a közép­vezetők óvatossága, a szabályok betartása kizárta - volna a tűz pusztítását. A fent említett sta­tisztikai számok arra figyelmez­tetnek valamennyiünket, hogy a jövőben még nagyobb elővigyá­zatossággal végezzük munkánkat, így elkerülhető, hogy a népgaz­daság és az egyén tulajdonát ká­rosodás érje, — fejezte be nyi­latkozatát Dudás István tűzoltó alezredes. KÉSZ- ÉS FÉLKÉSZÉTELEK A konzerviparban termékeinek választéka évről évre bővül. Üj termékekkel látják el a kereskedelmet. Lenn: Tésztafélék a Békéscsabai Konzerv­gyárból (MTI fotó Mező Sándor — KS) Jobb oldali képünkön: Laboratóriumi elle­nőrzés a győri gyárban (MTI fotó Hadas János — KS) HU KISZ­lakótelep • KlSZ-lakó- telep épfii Óbuda egyik legszebb he­lyén. A 4 szin­tes házakból álló épületcso­port 140 la­kása a Pa- mulnyonaói pa­ri Vállalat és a Középület- tervező Válla­lat fiataljainak nyújt majd otthont. (MTI foto — Hor­váth Péter — KS.) Elvesző hónapok 9 Az utóbbi időben ritkák az olyan cikkek, amelyek a fiatal, egyetemet főiskolát végzett szak­emberek beilleszkedési gondjairól szólnak. Jó lenne hinni, hogy azért, mert ilyenfajta problémák nincsenek. Ha kisebbek, s más jellegűek is. mint régebben — vannak. Mert bár most sem szí­vesen alkalmazzák közvetlenül a gyakorlatban az agrármérnöknő­ket. ha kardoskodnak érte, enge­dik, hogy belekóstoljanak a mun­ka nehezébe. S az emberek, a be­osztottak a legtöbb női vezetőt el is fogadják. Szóval, úgy tűnik, ez árrésze a dolgoknak lassanként a helyére kerül. Változatlanul bajok vannak a beilleszkedés módjával, időtarta­mával, függetlenül attól, hogy a fiatal szakember férfi, avagy nő. Az iskolában megszerzett tudásuk sokszor csak meglehetősen hosszú idő után válhat termelőerővé. Hány hónap vagy év kell hát ah­hoz, hogy megismerjék a gazda­ságot. az embereket, hasznosnak érezzék, érezhessék munkájukat? A-Nívó-dii kiosztása után beszél­gettünk erről fiatal szakemberek­kel. Egyikük úgy fogalmazta meg, hogy kettőn áll a vásár. Kettőn: azaz a fogadón, a mezőgazdasági üzemen és az oda érkező fiatalon. Meggyőződésem, hogy a diplo­mát éppen csak megszerzettek zö­me lelkesedéssel lát munkához azzal a hittel, hogy ha megválta­ni nem is tudja a gazdaságot, de segíteni, valamit hozzátenni az eredményekhez — igen. • Kérdés, hogy erre milyen le­hetőséget adnak neki. milyen az indítás. Először talán egy pozitív példát. Séllyei Gábor, a Kiskun- halasi Állami Gazdaság Nívó-díj - jal kitüntetett főborász helyettese szolgált vele. A diploma megszer­zése után Halason kezdett, leltá­rozott a borkombinátban. Mint mondta, az elsőtől az utolsó csa­varig megismerte a munkahelyét, az embereket a berendezéseket. S tudta — megmondták neki —, itt. ebben a munkakörben számí­tanak rá. Pontosan meghatározott helyet kapott azonnal a gazdaság szervezetében. Rövid idő alatt megszületett az első, borászattal kapcsolatos újítása, amit azóta jónéhány- követett. A „szükség van rám” tudata, meg persze a tehetség is hozzájárult, hogy újí­tásait. találmányait elfogadják, alkalmazzák. • A fogadtatásnak ez a módja sajnos, nem általános. Több fia­tallal beszélgettem azóta, s gyak­ran kellett arra a megállapításra jutnom, hogy: ez bizonyára a bő­ség zavara. Mert tény. hogy mind több az egyetemi, főiskolai vég­zettséggel bíró szakember, a gaz­daságokban. Kell is. De hovato­vább néhány nagyüzemben már odáig jutnak, hogy nem tudnak mit kezdeni- velük. Adnak mun­kát nekik, de a fiatalok hóna­pok múltán sem tudják, végülis hol lesz a helyük, melyik ágazat­ban. területen, milyen munkakör­ben. S a főnöki, igazgatói jovali- litás, hogy „ismerkedj csak a gaz­dasággal” — "rengeteget--árt, A kezdeti lendület elvész. vagy el­aprózódik. miután a fiatal nem tudja, végül is mivel ismerked­jen. mit tanuljon. Teng-leng, s legtöbbször csak elkedvetlenedik; bizonytalanná válik és megkérdő­jelezi, hogy egyáltalán szükség van-e rá. Mindezt persze, nem valamiféle siratónak szánom az elkallódott ifjú szakemberekért, mert telje­sen azért nem vesznek eL De ve­szítenek — jobb esetben hónapo­kat, rosszabban éveket — alkotó lendületükből. S ez a pazarlás nem engedhető meg. Megfigyel­tem. hogy manapság divat dicse­kedni vele: ennyi és ennyi ösz­töndíjasunk van, törődünk a szak­ember-utánpótlással, szerzéssel. • Hát ne, csak megszerezzék, hanem becsüljék is meg a fiatal szakembereket azzal, hogy törőd­nek velük, képzettségüknek meg­felelő feladatokat adnak nekik, s úgy. a kiskunhalasiak módján éreztetik velük, szükség van rá­juk. szaktudásukra. D. É. ISTENEK, ÁLARCOK ÉS TRAGÉDIÁK Görögországi jegyzetek V. Milyenek a turisták? Ülünk a forró homokban. Judy, az oaklandi University hangyaszorgalmú hallgatója, aki úgy tanulmányozza Európát, mintha valami különös, soha nem látott rovart tartana gon­dosan fertőtlenített ujjai között és Jonas, egy kanadai egyetem diákbizottságának vezetője. Kö­vér, fekete fiú, nyugodt, mint egy bölcs Buddha-szobor, egyet­len szenvedélye az evés. Mind a két kezében folyton van valami, hol egy fürt szőlő, hol egy da­rabka juhsajt, elmerülten rág­csálja és elmélkedik. Körülöttünk csak úgy hem­zsegnek a bolondok karneváljá­ba illő, fura figurák. Míg Müko- nosz az első osztályú, luxus­hippik -mondén Mekkája, Matala — ez a Kréta legdélibb csücské­be beszorult kényelmetlen, ám vadromqptikus kis falu — a „fa­pados” hippik paradicsoma. Megpróbálok szóra bírni egy ke­leti papnak öltözött, amerikai fiatalembert. Először is arra vol­nék kíváncsi, hogy miből él? — Allah kegyelme végtelen — válaszol talpraesetten. — Értem. Szóval jól állnak a szüleid. A Buddha-fejű, Krisz- tus-szakállú ifjú bólogat. — Pedig rájuk férne egy kis nélkülözés. — Majd hirtelen fel­támadó. életmódjától, magatar­tásától szokatlan érdeklődéssel visszakérdez: — Te miből élsz? — Újságírásból. — Szóval hazugságból! — Lá­tom, elégedett, hogy ilyen ügye­sen „beolvasott”. — Miért, az talán nem ha­zugság. amit te csinálsz? Egye­temista létedre Allah köntösét csókolgatod, a XX. században? Nem veszed észre, hogy nevet­séges vagy? — Boldog vagyok. Megtaláltam az élet értelmét. — Az élet értelme nem sab­lon. Mindenkinek mást jelent. — Bölcs beszéd, idegen. Kár, hogy azért mégis megfertőzitek. A folytonos mozgás, változás el­méletével. — Nem hiszel benne? — Az örök békében hiszek. Oda pedig a nyugalom tengerén át visz az út. — Mi az, csak nem halni készülsz? És ezért utaztál ebben a maskarában, éppen Matalába? Jézus Krisztus, az amerikai szuperegyetemista most már vá­laszra sem méltatott. Megbán­tott méltósággal felállt és el­indult a forró, szúrós homokon, mint valami képzeletszülte misztikus jelenség. Jonas meg­vetően legyintett. — Nem adok két évet — jó­solt bölcs előrelátással —, és ép­pen olyan lesz, mint az apja. Jól­táplált, jólöltözött, korlátolt pol­gár, aki pedánsan réndben- tartja a körmeit és a bankbetét­jét, s ezentúl már a Luxury Tour légkondicionált autóbu­szain látogat Görögországba. Nem megváltó az ilyen, aminek képzeli magát, hanem feltűnési viszketegségben szenvedő, kö­zönséges naplopó. — Persze, azok sem különbek — mutatott mögénk, ahol a kö­zelben állomásozó amerikai flot­ta néhány kirrtenős katonája hív­ta fel magára a közfigyelmet — teljes sikerrel. Előttük a csal­étek — több .karton amerikai ci­garetta — kezükben whiskys üveg, nagyokat húztak belőle, hangoskodtak, trágár szavakkal hívogatták a lányokat — a kül­földi turista lányokat —, s azok mentek is. Mielőtt besötétedett volna, helikopter jött értük. Le­szállt a parton, begyűjtötte a legénységet és a magasba emel­kedett velük. Csak a szétdobált, üres whiskys üvegek mutatták, hogy itt jártak. A vendéglős is jól járt: dollárral fizettek. És sokan már csak két dolog­ban hisznek: a pénzben és az istenben. Némelyik autóbusz belseje kis kápolnához, miniatűr oltárhoz hasonlatos, teliaggatják rózsafüzérrel, szentelt ágakkal, szentképekkel. Az úttest szélén mindenütt kis oltár: a beüvege­zett ikon előtt még étel is lát­ható, vagy egy üveg bor, a hí­vek nem hagyják szükséget szen­vedni az istenüket, még hival­kodóan pompás lakóházról is gondoskodnak a számára. Vol­tunk olyan szegény'hegyi falu­ban, ahol az emberek .háza nem nagyobb egy kecskeólnál, de ak­kora székesegyház épül, hogy kis híján elfér benne az egész tele­pülés. /' Szegénység, tudatlanság. Így él a nép nagy része. Az igény­telenebb beéri a vallási vigasz- szal, a törekvő idegenben próbál szerencsét. Egyik házigazdánk sofőrnek szegődött el Ameriká­ba, a felesége pedig egy_ görög kifőzdében dolgozott látástól- vakulásig. Nyolcévi kemény munkával, spórolással összeszed­tek annyit, amennyiből most már kényelmesen megélnek szü­lővárosukban. A férfi büszke arra, hogy úgy ment el, mint a városka legszegényebb embere, és úgy jött vissza, mint az egyik leggazdagabb, öt már nem fe­nyegeti a .koplalás, a munkanél­küliség veszélye: dollárjai a bankban fiadzanak, a kamatból házakat épít, a szobákat kiadja a turistáknak; hiába, a pénz pénzt hoz a házhoz, — Gyerekek? — érdeklődünk egyik este, feketézés közben a széljárta, hűs erkélyen. — Már­is küldi a feleségét a fényké­pekért. — Ez a fiam, matemati­kát tanít, ez pedig a lányom, egy mérnök vette el feleségül. — Hol vannak? — tudakoljuk udvariasan. — A fiam Angliában, a lá­nyom Kanadában. — Miért nem jönnek haza, a szüleikhez? A szülők nyilván nem óhajta­nak a részletekbe belemenni, va­lamit mondanak, hogy ott a csa­ládjuk és a munkájuk. Később rájövünk, hogy az idősebb gene­rációt még hazahúzza a hon­vágy, a rokonság, a szülőföld, meg sok minden. De a fiatalok nem szívesen jönnek vissza a 9 ötezer éves agyagszobrocska Knosszoszbol. Már akkor ilyen feltűnő volt a női divat... (Foto: Radó Gyula.) bizonytalanságba. Még akkor sem, ha politikához, a kommu­nistákhoz nincs semmi közük. Vadas Zsuzsa (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents