Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-04 / 2. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1974. Január 4.

A zárt rendszerű termesztés

az iparszerű mezőgazdálkodás alapja

Beszélgetés Lándori Gyula BKR-osztályvezetővel

A kormány által meghirdetett szarvasmarha- és sertésprogram teljesítésének több feltétele közül az egyik legfontosabb az állatok takarmányának megtermelése. Elsősorban a fehérjében gazdag növények — így a kukorica, szója — termés- fokozása vált szükségessé. A takarmánybázist adó kukorica zárt rendszerű termesztéstechnológiáját a Bajai Állami Gazdaságban öt évvel ezelőtt dolgozták ki. Ebhez 1971-ben csupán a bajai járás 9 gazdasága 10 ezer hektárral csatlakozott. Tavaly a Drávától a Sajó völgyéig 74 mezőgazdasági üzem 55 ezer 855 hektáron a bajai kukoricatermesztési rendszer (BKR) szerint termesztette a takarmánynövényt. Tovább gyarapodott azonban a partnerek száma az idén, 106 gazdaság 71,3 ezer hektáron alkalmazza a BKR-tecbnológiát. Megkértük Lándori Gyulát, a Bajai Állami Gazdaság BKR osztályvezetőjét, válaszoljon kérdéseinkre, beszéljen az eddigi tapasztalatokról és a tervekről.

— Minden termelési rendszernek a növekvő átlagtermés és jö_ vedelmezőség mellett a biztonságos termesztés, valamint az iparszerű mezőgazdálkodó,s megvalósítását kell szolgálnia. A BKR e feladatokat mennyiben képes teljesíteni?

— Az elmúlt gazdasági év sok mindent bebizonyított. Kedvezőtlen időjárás, s az aszály is sújtotta a mezőgazdaságot. Ennek ellenére a rendszerhez tartozó gazdaságok 80 százalékában nőtt • kukorica termésátlaga. A» 1972-ben termetthez képest 16,1 százalékkal több kukoricát takarítottunk be. A 74 partnergazdaság termését összesítve 52,7 mázsa volt a hektáronkénti átlagtermés. Egy hektáron 5251 forint nettó jövedelmet értünk el. A teljes gépesítésnek köszönhető, hogy a kézierőigény csupán 14— 16 órát tett ki, amely az országos átlag 20 százaléka. Ügy érzem, a számok is bizonyítják, hogy a termelésrendszerünk minden vonatkozásban megfelel a követelményeknek.

— Mindehhez hozzátehetjük, hogy az országban kialakított kukoricatermesztési zárt rendszerek között egyedül a bajaiban alkalmaztak csupán a szocialista országokban, valamint hazánkban gyártott gépeket. Az idén milyen változások lesznek a gépparkban?

— Kényszerít bennünket a gép- parkmódositásra az, hogy Magyarországon a következő ötéves tervben nem gyártják a D4K—B traktort.

— Sok szakember véleménye: jó volt ez az erőgép, és „visszasírja” még a magyar mezőgazdaság.

— Nekem is ez a véleményem. Olcsó, egyszerű gép, de sajnos, több gazdaság nem használta rendeltetésszerűen. Ha a magyar gép helyett alkalmazandó John Deer amerikai traktorokat is hasonlóan fuvarozásra használják, ugyanúgy járnak, mint a hazai traktorral. Az amerikai gép egyébként bonyolultabb szerkezetű, de gondoskodunk arról, hogy a traktorosok elsajátítsák kezelését. A tőkés országok gépei közül még az NSZK Rabe- werk cég ekéjét, kombinátorát és altalajlazítóját használjuk, valamint a Class kombájnokat, és az IHC—400-as vetőgépet. A 600 hektár kukorica és 200 hektár egyéb — például 1 napraforgó, szója — növény termesztéséhez és szárításához 12 ' egységből összeállított gépsor ára mintegy 6,5 millió forint. Az idén 47 ilyen gépsor üzemel majd. A gépek és eszközök megválasztásánál a kukorica termesztéstechnológiájából

adódó követelményeket vettük figyelembe.

— Ez egyben azt is jelenti, hogy a termesztés módszere az elsődleges meghatározó, nem pedig a gépek?

— A termesztéstechnológiát mindennél fontosabbnak tartjuk. Egyes munkafázisokat — a talajelőkészítéstől a szárításig — pontosan kidolgoztuk, meghatároztuk. Ezek fegyelmezett betartása döntő a terméseredményre. Minden partnergazdaságra sablonszerűén rákényszeríteni, vagy előírni nem akarjuk a technológiát, de nem is lehetséges. A helyi adottságokat figyelembe véve tesznek javaslatot a termesztésre a BKR szakemberei. Ez a munka nem az egyes gazdaságok szakembereinek „feje fölötti” irányítást jelenti, hanem minden esetben együttműködést az elképzelések, lehetőségek egyeztetését. Ugyanakkor a közös döntéseik pontos végrehajtásának segítését és ellenőrzését. A BKR- nél dolgozó agrármérnökök a legújabb kutatási eredményekkel megismertetik a partnereket. A kutatók munkája ezáltal közelebb kerül és realizálódik a termelő egységekben. A gazdaságoknak nem kell nagy szellemi energiát kifejtve kísérletezni, vagy „beszerezni” a legújabb termesztéstechnológiát. Olyan szakember-törzsgárdája van a BKR-nek, amely képes a feladatok megoldására, az új módszerek átadására. Azt tartjuk — és most visszakanyarodnék a kiinduló gondolathoz: gép és termesztéstechnológia összevetéséhez —, nem a John Deer léte, hanem a kihasználási foka határozza meg az eredményes gazdálkodást, gépalkalmazást. Ebből adódik, hogy a technológia meghatározó. Ugyanis hiába van nagyszerű erőgép, ha például rossz a technológia! ...

— Ennek az ellenkezője is igaz. A BKR jó technológiáját azonban nemcsak a gazdaságok kukoricatermesztéssel foglalkozó vezetőinek, hanem a traktorosoknak, a termesztést közvetlenül végző embereknek is szükséges megismerni. Erre milyen lehetőség van?

'— A traktorosok, szakvezetők részére évente kéthetes tanfolyamot tartunk, ezenkívül több megbeszélésre és konzultációra kerül sor. Az erő- és munkagépek kezelésére, beállítására, és a kisebb, gyorsan elvégezhető javításokra megtanítjuk elméleti és gyakorlati oktatás keretében a traktorosokat, öt termelési körzetünkben — bajai, kalocsai, szolnoki, békési, pest—tolna—

baranyai — bemutatókat tartunk, egy-egy időszerű munka kezdetén, amelyen részt vesznek a kukoricatermesztéssel foglalkozók A rendszeres oktatással, továbbképzéssel el akarjuk érni, hogy a kukoricatermesztésben csak szakmunkások dolgozzanak. A mezőgazdaságban így kialakuló szakembergárda az iparszerű mezőgazdálkodás mezőgazdasági munkásbázisát alkothatja.

— Sokan úgy vélik, a zárt rendszerű kukoricatermesztés az állandó egy helyen, azaz monokultúrás termesztéssel egyenlő. Elfogadható ez a gyakorlatban?

— Lehetséges a monokultúrás kukoricatermesztés, a jelenlegi vegyszerhasználat szükségessé teszi, hogy néhány évig egy helyen termesszük ezt a takarmánynövényt. Azonban tágabb értelemben kell a takarmánynövénytermesztést felfognunk és helyesebb, ha — az állattartás szükségleteinek megfelelően — „fehérjetermesztésről” beszélünk Ennek következménye, hogy a gyakorlatban nem valósítható meg a monokultúrás kukoricatermesztés. Ugyanis a lucerna, szója, napraforgó, valamint a kenyérgabona, s még sok növény nem tűri az évenkénti azonos területen termesztést. (Betegség, kártevők terméscsökkenés.) Ezért vetésváltást kell megvalósítani a gazdaságokban. Mindezek a tényezők arra serkentették a BKR szakembereit, hogy a kukorica zárt rendszerű termesztése mellett a szója, és a napraforgó zárt rendszerű temesztésát is kidolgozzák Ez már tavaly megvalósult, az idén pedig a búza sikeresen kipróbált zárt rendszerű termesztéstechnológiáját szeretnénk elterjeszteni. Ha ezek után egybevetjük az elmondottakat, kitűnik, hogy a BKR a Bajai Komplex Takarmánytermesztés Rendszeréhez jutott. Ennék előnye, hasznossága néhány éven belül mindenki számára világos lesz. A gépkihasználás, a gépparkösszetétel, a munkaerő-szervezés, a biztonságos termesztés és a termésátlag-növekedés, a legújabb termelési és termésóvó eljárások gyors bevezetése, az új fajták elterjesztése olyan eredményeket hozhat, amely minőségileg is megváltoztathatja a paraszti munkát 'és elvezet az iparszerű mezőgazdálkodáshoz. A megállás nélküli permanens fejlődés, fejlesztés elválaszthatatlan a komplex zárt rendszerű termesztéstől.

— A biztonságosabb termesztés érdekében szándékoznak-e áttérni a száraz gazdálkodásról az öntözésesre?

— A Duna völgyében és a Tisza II. körzetében mintegy 10—12 ezer hektáron az idén már öntözött körülmények között termesztjük a takarmánynövényt. Mintegy 670 ezer dollárt tartalékoltunk az öntöző berendezések megvásárlására,

— A zárt rendszerű termesztés átalakítja a mezőgazdaságot, ugyanakkor megváltoztatja a mezőgazdaságban dolgozók szerepét.

— A zárt rendszerű termesztésben az ember feladata rendkívül nagy. De nem a munkaereje, hanem a szakértelme a döntő. A tudományosan megalapozott termesztés a paraszti gazdát munkás mezőgazdává formálja.

Csabai István

Mezőgazdasági, élelmiszeripari és erdészeti filmszemle

„ALFA-KÉTFEDELÜ” VÉDŐRUHA

TJjszerű védőruhát kísérleteztek ki az NSZK-ban. A felvételünkön látható összehegesztett műanyag ruhában veszélytelenül be lehet lépni a rádioaktív szeny- nyeződésnek kitett helyiségekbe. Az URH adó-vevőkészülékkel és légkábellel felszerelt védőruhát a karlsruhei magkutató-központ szerkesztette meg az ipar bevonásával. Az újszerű konstrukciót „alfa-kétfedelű védőruha” néven mutatták be. Mint ahogy nevéből is kitűnik, az öltöny visszaveri az alfa-sugarakat. Viselője egy kétfedelű minizsilipen keresztül jut be az emberi szervezetre ártalmas sugarakkal szennyezett terembe anélkül, hogy veszélyeztetné magát és egyáltalán érintkezésbe kerülne a rádioaktív anyagokkal. A védőruhát használata után nem kell minden egyes alkalomkor megtisztítani. A sugárvédő öltöny gyártási licencét már eladták. Az iránta való élénk érdeklődés annál is inkább érthető, mivel a védőruhát a kórházakban és a vegyi üzemekben is viselni lehet.

A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium tájékoztatási főosztálya minden évben megrendezi az élelmiszer- és fagazdaságot érintő témákból készült filmek nyilvános bemutatóját. Azok, akik kíváncsian várják a filmszemlét. tudják, hogy a szakemberek gyors tájékoztatása, a korszerű iskolai -oktatás-nevelés, és általában a közművelődési munka területén nélkülözhetetlen eszköz a szakfilm.

Hogy ez mennyire így van, arra jó bizonyíték az 1972. XI. 1-től 1973. X. 31-ig az ország területén 25 ezer alkalommal vetítették a szakfilmek kópiáit. Ebből sok következtetés nem vonható le, de egyet mindenképpen megállapíthatunk: a szakemberek igénylik a filmet az ismeretgyűjtésben, a továbbképzésben és az oktatásban. Az országos filmszemle jó alkalom arra. hogy az élelmiszer- és fagazdaság témáit feldolgozó legújabb alkotásokat két nap alatt áttekintsék, azokból válogassanak, hogy a későbbiek során munkájukban célszerűen hasznosítsák.

A filmszemle 1974. január 23-án 9 órakor kezdődik a MÉM kultúrtermében (Budapest V.. Kossuth ■ Lajos tér 11. földszint.), ahol minden érdeklődőt szívesen lát a rendezőség. A szemle során 60 filmet mutatnak be. melyek közül 39 színes. 21 fekete-fehér. Az elmúlt évekhez képest szakmai tartalomban és kivitelben jelentős előrelépés történt. Új kategóriaként szerepel a környezetvédelem és a reklámpropaganda. A bemutatott filmek zömét a MÉM tájékoztatási főosztálya a MAFILM Népszerű Tudományos és Oktatófilm Stúdióban, valamint a MÉM Propaganda Fejlesztési Iroda Filmstúdiójában gyárttatta.

Vicsegepecsenye

udomásom szerint a Petőfi Népében először jelenik meg a címül kivetített összetett szó. Ezért is külön örömömre szolgál, hogy az új esztendő kezdetén nekem jutott osztályrészül egy ilyen pompás ritmusú, csacsogó hangzású szó na- pilapi publikálása. Vele pedig egy új halféle népszerűsítése, melynek ivadékai nem is sejtik, hogy forgalomba kerülésüket hírük megelőzte.

Ezúttal most már megyei lapban is. E sorok írója először a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat Híradójában bukkant a vicsege keresztnévvel megtisztelt, nálunk még csak szaporodóban levő hal „előtörténetére”. Mivel pedig a sajtó száját senki be nem kötheti, természetes a törekvésünk, hogy a vicsege az üzemi lap szűk kereteiből immár betörjön a megyei napilap széles mezejű nyilvánosságába.

Bizonyára feltűnt a kedves olvasóknak is, hogy mostanában eltűnt asztalunkról a viza névre hallgató hal húsa. Sajnos, ez nem véletlen. Tudniillik vizeinkből is kimúlt a viza. A viza, amely az egykori halászzsákmányok szeretve becsült része volt. Illetékesek szerint fogyóban van vizeinkből a kecsege is. Félelmetesen közelít tehát az az idő, j midőn a kedves dalocska — „Jó étel a rák meg a hal...” — nyomtatásban közlésekor csillagos jelzéssel kell lábjegyzetben megmagyarázni azt a sort, hogy „Harcsa, csuka, kárász, ponty, kézségé*”. Tehát, hegy mi is volt az a kecsege. Nehogy a „köcsöge” tájjellegű elferdítésére gondoljon valaki.

Nos, a hálkedvélő társadalom magyarországi felelősei sok mindenből megtanulták már, hogy ha nálunk valahol és valamiben szőrit a cipő, s magunk nem vagyúnk képesek a tágítására, csak a baráti Szovjetunióba kell átnézni. Viza- és kecse- geínségünkben is így történt valahogy.

— Erősen szűkölködünk e két ízletes halban, nem tudnál segíteni rajtunk, szomszéd? /

— Miért nem szóltatok előbb? Néma gyereknek anyja se érti a szavát... Adok én vizát is, kecsegét is, mégpedig egyben.

— Azt meg hogy értsük?

— Adok nektek kecsege- és vizakeresztezésekből származó ivadékot. A szaporítás már a ti dol- gptok.

ismerjük magunkat: mikor a hasunkról van szó, örömünkben az eszünk is élesen vág, mint a borot- . va. A baráti gesztus fölötti boldogságban egy pillanat alatt megszületett a magyar partner fejében az új halféle neve. Szinte ihlet hatására szólt imigyen a köszönet.

— Nincsen viza, kecsege — Lesz helyette vicsege... Köszönöm Iván, klassz fiú vagy.

A VIza-keCSEGE kereszteződéséből származó ivadék neve: yiCSEGE — tehát valódi keresztnév. A vicsege tenyésztésével hazánkban a Diny- nyési Ivadéknevelő Tógazdaság és a Százhalombattai Halszaporító Gazdaság foglalkozik. Halas, illetve vendéglátó berkekben remélik, olyan eredménnyel, hogy 4—5 év múlva étlapjaink slágere lesz a vicsegepecsenye.

Tóth István

H A Horváth házaspár a két ' * gyerekkel balatoni nyaralásról érkezett vissza.

Miután a koffereket, szatyrokat lepakolták a lépcső aljára, a családfő nyitott ajtót.

Be is ment, de néhány másodperc múlva visszatért. Kissé el- sápadva mondta:

— Ebben a lakásban valaki dohányzott.

Horváth sovány, magasra nőtt ember volt. Állandóan a gyomrára panaszkodott. Részint ez is

okozta, hogy különösen érzékeny volt a szagokra.

— Még hozzá valami illatos cigarettát szívtak itt el. Tán nem is egyet — tette hozzá.

Felesége mellélépett, behajolt az ajtónyíláson és beleszimatolt ő is a levegőbe. Nem mintha nem hitt volna férjének, de tudta, róla, hogy túl érzékeny és hajlamos arra. hogy emiatt felnagyítsa a dolgokat.

A szimatolástól nem lett sokkal okosabb.

— Hát... — nyújtotta el a szót.

— Lehet... De azért nem mernék rá megesküdni.

— Már pedig itt dohányoztak

— makacskodott Horváth.

Szavai elég baljóslatúan hangzottak. S tán nagyobb hatást is érnek el ha nincs olyan szép, napfényes kora délután. De ez a békés csönd tényleg annyira megnyugtatónak tűnt. hogy Horváth- né joggal ajánlhatta:

— Menjünk be. és nézzünk szét a lakásban.

Kissé dobogott azért az első lépéseknél a szívük. De hát hamar meggyőződhettek róla. hogy rajtuk kívül senki más nem tartózkodik a lakásban. Legalább is a földszinten.

Horváthné mindenesetre gyorsan kinyitotta az összes ablakot, úgyhogy néhány perc alatt alaposan átjárta a lakás minden zugát a friss levegő. Ezek után az, vajon dohánvzott-e ideérkezésük előtt valaki az ő lakásukban, mint vita. mint eldöntendő kérdés. tárgytalanná vált. lévén, hogy megsemmisült ä feltételezett tárgyi bizonyíték.

Horváth azonban csak nem hagyta magát.

— Nézzük meg gyorsan, hogy megvan-e mindenünk.

A javaslat ésszerűnek tűnt. Hogy meggyőződjenek értékeik meglétéről, nos ezzel az asszony is egyetértett.'

A betétkönyv megvolt.

Fellélegeztek.

Tíz év óta spóroltak, harmincezer forintjuk volt. Horváth minden áron szeretett volna- venni egy Trabantot. Ha ez a pénz eltűnik. életük leghőbb vágya foszlik semmivé.

Ám a betétkönyv ott lapult, ahol rejtegették. A szekrényben, a simára vasalt és ropogósra keményített párnahuzatok között.

Horváthnénak volt egy pár arany fülbevalója, amit már nagyon régóta nem használt. Egy nyaklánca, amit a nagyobbik lánynak akart ajándékozni, ha majd sikeresen leérettségizik. Meg egy ezüst karkötő.

Ezt is megtalálták. A bonbonos kristálydoboz háborítatlanul hevert a könyvespolc hátsó zugában, az Új Magyar Lexikon kötetei mögött.

A további ellenőrzendő értékek tekintetében azonban kissé elbizonytalanodtak. Miről győződjenek meg még? Mi az, ami elvihető? Mi az. amit elvíhetnek?

Szekrényekbe fiókokba kukkantottak be. Persze csak úgy találomra. Mint aki szúrópróbát végez.

De hiánynak sehol nem akadtak nyomára.

Helyén állt a tv. a magnó, a rádió; éppúgy, mint a hűtőszekrény, a mosógép, a centrifuga.

Ennyi, a lakás háborítatlanságát dokumentáló bizonyíték hatására Horváth is megnyugodott kissé. S csak a konyhában kezdett el újra akadékoskodni.

Mint a többi villa lakói, úgy ők is az egykori személyzeti szobát nevezték ki konyhának. S mert — mint a legtöbb kisembernek, úgy — nekik is szemük fénye volt a lakás. óvni. akarva azt, legtöbbet ebben a helyiségben tartózkodtak.

— Nézd csak — mutatott a korláttal szegélyezett sarokba: — Nincs a helyén se a fás-, se pedig a szenesláda.

Az volt ugyanis a szokás, hogy mihelyt vége szakadt a fűtési szezonnak. nem használták többet a lépcsőt, amely az alagsorba vezetett.

S hogy nagyobb legyen a konyhában a hely. a csapóajtót lecsukták és odahúzták a tetejére a fás- és a szenesládát.

Az asszony reálisabb és pontosabb volt: — Ott vannak azok.

— De valaki, kijjebb húzta őket!

— Biztos lent van a rabló az alagsorban — mosolyodott el Horváthné. — Ott lapul egy nagy konyhakéssel.

Ezek után Horváthnak már mentenie kellett a férji reputációt. Elhúzkodták a ládákat, fölnyitották a csapóajtót.'-és a csa>- lád feje elindult lefelé a lépcsőkön az alagsorba.

Egyik kezében zseblámpa volt, másikban egy kiérdemesült vasrúd. Rablónak azonban még a nyomát sem találta.

Egy kicsit magában rühellte is a dolgot, lgy-leégni a család előtt. S bár kétségei továbbra sem oszlottak el — cigarettafüst, elmozdított ládák —. tanácsosabbnak látta hallgatni és elfeledkezni a dologról, nehogy félős ember hírébe keveredjen és megmosolyogtassa magát a környékbeliekkel.

Ezért aztán ugyancsak meglepődött volna, ha megtudja, mi történt egy hét múlva a szomszédos villában.

(Folytatjuk.)- ■ • I

l'- ,-V --.-V.'" 3 ~ '.A -L - Xi'-" . ■ . ■/ ' 4 '