Petőfi Népe, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-18 / 14. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1974. Január 18. OLVASÓINKÉ A SZŐ TEHERFUVAROZÁS SZABÁLYTALANSÁGOKKAL Mint autótulajdonos, gyakorta járom az utakat, így személyes tapasztalataim vannak a közlekedés veszélyeiről. Ezúttal a teherszállítással kapcsolatos visszásságokat tárom a nyilvánosság elé, amelyekre remélhetőleg nemcsak felfigyelnek az Illetékesek, de megszüntetésük érdekében tesznek is egyet s mást. Konkrétan a mezőgazda- sági termények fuvarozásáról van szó, tudniillik — ahogy mondani szokás — itt szőrit leginkább a cipő. Bizonyára sokan látták már, amint a csöveskukoricával, szalmával stb. megrakott járművek esős időben anélkül kanyarodnak a dűlőföldről a közútra, hogy a sofőrök, vagy a kocsik kísérői megtisztítanák a kerekeket a sártól. Minderre aztán csak ráadás, ha az adott szállító- eszközök rakományának egy-egy darabja is az úttestre hull. Főleg ősszel, a répaszüret idején találkozhat az ember ilyen fuvarozókkal, akik talán nem is sejtik, hogy a nyomukban haladó gépkocsik, motorkerékpárok mily komoly balesetveszélynek vannak kitéve azáltal, mert kerülgetni kénytelenek az úton szerteszét heverő — olykor fut- ball-labdányi nagyságú — répagyökereket. De volt már alkalSTlLL'S VOLÁN MÓDRA? Előrebocsátom, mi, utasok sem vagyunk angyalok, ám e tény egyáltalán nem szolgáltathat alapot ahhoz, hogy az autóbuszok személyzete gyakorta fennhangon, sőt foghegyről „társalogjon” velünk. Jómagam mindeddig arra gyanakodtam: a hűvös diskurzus kizárólagos következménye a sofőrök és kalauzok zaklatott állapotának, heves vérmérsékletének. Nemrégen aztán rádöbbenhettem, hogy e stílus már polgárjogot nyert a Volán egyes dolgozói körében. íme az eset: Azon a vasárnapon késő délután a kecskeméti MÁV-állo- másról utaztam a Volán 1-es számú helyi járatán. Közeledvén a fedett uszodához, az egyik utastárs megnyomta a leszállást jelző gombot Kisvártatva meg is állt a busz, s a jegykezelőnő segítőkész módon nyitotta ki a középső ajtót. Többen elhagyták már a fedélzetet, amikor megjelent a gépkocsivezető, s kiabálva, durván felelősségre, vonta munkatársát, mondván:' lezárt VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Lapunk 1973. december 4-i számának Olvasóinké a szó rovatában jelent meg a Kécskei víz folyik csendesen című panasz. Írója, a Tiszakécskén lakó Balta Mihály kifogásolta, hogy a nagyközség katolikus temetője szomszédságában levő járda mentén szinte ároknyi mélyedést vájt ki a földből fakadó — feltehetően csőrepedésből származó — víz, amelynek következtében balesetveszélyes itt a közlekedés. E helyzetet csak tarthatatlanabbá teszi a hideg idő beköszöntésével járó jegesedés. Az írás végső következtetése: közérdek, hogy a vezetékes víz céltalan elfolyását okozó csőhálózatot mielőbb kijavítsák és a gyalogjárót is rendbehozzák!” Az ügyben a helyszínen végzett vizsgálatot az Észak-Bács- Kiskun megyei Vízmű Vállalat, amely szerkesztőségünket levélben tájékoztatta megállapításairól. Eszerint jogos problémát tűzött tollhegyre olvasónk, hiszen a szóban forgó járdaszakasz közvetlen környékén valóban Vízfeltörés van. A hiba azonban nem a közműves vízhálózatból mám követni olyan járművet is, amely a rendeltetési célja félé közeledvén a betonúira szórta a műtrágyát. A hasonló példák felsorolását folytathatnám, ám mivégből, hiszen az efféle sajnálatos dolgok feltehetően nagyon ismertek az olvasóközönség széles tábora előtt. Ezekután magától értetődően felmerül a kérdés: hogyan lehet mérsékelni, illetve megszüntetni a terményfuVarozás szabálytalanságait? A válasz egyértelmű: maradéktalanul be kell tartani a vonatkozó közlekedésrendészeti előírásokat. Az Utóbbiak ugyanis teljesen kizárják az említett esetek legális voltát. Tisztelt fuvarozók, fuvaroztatók! Jómagam, valamint a sok ismerős és ismeretlen gépjárművezető és motoros társam nevében kérem önöket, a jövőben vigyázzanak a közutak tisztaságára, s csak a megengedhető mennyiségű rakományt szállítsák, de oly módon, hogy annak egyetlen darabja, grammja se hulljon az úttestre. Bízom abban, hogy valamennyien már moet,az új esztendő elején elhatározzák: többé nem adnak okot ilyen téma megírására. Magyar János tanár, Felsőszentiván vasúti sorompó előtt, s nem a megállóban vagyunk, tehát szabálytalanul engedélyezte a leszállást. A kalauznő hivatkozott arra, hogy a tumultus, no meg a befagyott ablakok miatt nem láb* ta pontosan hol álltunk meg, a csak azért tárta ki az ajtót, mert gondolta, már az uszodai megállóhoz érkeztünk. Érveire azonban nem figyelt a sofőr, hanem tovább ordítozott, szitkozódott. Talán említenem sem kell, hogy a hölgy csak irult-pirult a szokatlanul kemény szavak hallatán. Mi pedig szégyelltük magunkat a feldühödött ember helyett is, aki — mégha igaza is volt — tapintatlan, inkorrekt módon oktatta ki a gyengébb nemhez tartozó dolgozótársát. Itt jegyzem meg, hogy hasonló szituációk nem ritkák a buszokon. Egyszóval, ne lepődjünk meg nagyon, ha bennünket, utasokat kevésbé választékos stílussal tisztelnek meg a Volán-járatok gépkocsivezetői... Ferenczi Gyuláné Kecskemét, Ipoly u. ered. Tudni kell ugyanis, hogy Tiszakécskén korábban több mélyfúrású, úgynevezett pozitív kutat létesítettek, amelyek nyugalmi vízszintje magasabban van, mint a talajvíz. Ezen — szivattyú nélkül működd — kutakból vascsöveken vezették el a vizet a helység különböző részébe, így feltehetően a temető területére, vagy szomszédságába is. Minderről, sajnos, nem készült nyilvántartás, jelenleg tehát eléggé körülményes már nyomon követni a föld alatti hálózatot. Csupán ahhoz nem férhet kétség, hogy a régi csövek időközben oxidálódhattak, következésképpen vízszivárgásra kerülhet sor. Ezzel magyarázható a szóvá tett eset is. Érdemi orvoslásra egyébként a kútrendszert építtető és fenntartó Szerv, vagyis Tiszakécske Nagyközség Tanácsa jogosult. A szerk. megjegyzése: Köszönjük a választ. Ebből fény derült nemcsak a hiba okára, do a megszüntetésében illetékes hatóságra is, amelynek várt intézkedéséről reméljük, mielőbb kapunk hivatalos értesítést, s annak lényegét szintén közöljük lapunkban. Összeállította: Veiket Árpád Együttműködés a szőlő- és gyümölcstermesztés fejlesztésére A Hosszúhegyi Állami Gazdaság már évek óta jó kapcsolat tot alakított ki a környező mezőgazdasági nagyüzemekkel. A gazdaság termelési értékének nagyobb részét a szőlő- és gyümölcstermesztés, valamint a borászat adja. Ebből is következik, hogy az együttműködés elsősorban ezeken a pontokon alakult ki. Kiterjed a termesztési szak- tanácsadásra, a feldolgozásra, a palackozásig bezáróan. Mátyus Gábor, a gazdaság igazgatója érdekes statisztikát ismertet, amely bizonyítja, menynyire hasznos ez a kapcsolat nemcsak a gazdaság, hanem a termelőszövetkezetek számára is. A bajai Micsurin Termelőszövetkezetben 1968-tól 1973-ig három és félszeresére nőtt az egy hektárról szüretelt termés. Ez a termelőszövetkezet azóta egyesült két szomszédos' gazdasággal, Augusztus 20. néven, de az együttműködést az idén tovább bővíti a hossszúhegyiekkel. Ugyancsak elégedettek a sükös- diek is. A Május 1. Termelőszövetkezetben az együttműködés megkötése óta majdnem háromszorosára nőtt a terméseredmény a szőlőültetvényükön. Mátyus Gábor elmondja: — 1973-ban mi is kiváló termést takarítottunk be. Száztíz mázsát szüreteltünk hektáronként, amire még nem volt példa. Az eredményhez hozzájárult az öntözés is. Ültetvényünk jelentős részét mesterségesen látjuk el csapadékkal a Dunavölgyi Főcsatornából. A tavalyi aszályos esztendőt mi nem annyira éreztük, mint más gazdaságok. Saját termést, 122 ezer mázsát dolgoztunk fel és 30 ezer mázsát kaptunk a szőlőtermesztő szövetkezetektől. ötmillió üvegbe töltöttünk bort, ebből 2,2 milliót szállítottunk exportra. Az 1974-es terveink szerint 8 millió palackba töltünk italt, ebből 1 millió üvegbe kerül pezsgő. Mégpedig az almapezsgőn kívül az Izsáki Állami Gazdasággal kialakult együttműködés alapján Pompadour is kerül palackokba. Az exportot tovább növeljük. A csaknem 8700 hektáron gazdálkodó nagyüzem az elmúlt esztendőben 350 millió forint termelési értéket állított elő, amely 20 százalékkal több az előző évinél. — A nyereségünk 31 millió forint. Az eredményekhez hozzájárult a környező gazdaságokkal kialakult együttműködés is. A gazdaságosabb termelés, a gyorsabb előrehaladás ma már enélkül elképzelhetetlen. Éppen ezért az idén tovább bővítjük a megállapodások körét. Többek között kiterjesztjük az almatermesztésre is. Ebben részt vesznek a jelentősebb télialma-ül- tetvénnyel rendelkező állami gazdaságok és termelőszövetkezetek, körülbelül 1500 hektárnyi területen alakítanánk ki a zárt termesztést. A korszerű termesztési módszerek együttes alkalmazásán kívül egyes esetekben az értékesítésre is kiterjedné a megállapodás. Mi már évek óta keressük a lehetőségeket a termelési költségek csökkentésére. Figyelemmel kísérjük, mibp kerül egy mázsa alma. A termésátlagok hullámzását igyekeztünk korszerű módszerekkel csökkenteni. 1972-ben például 247, tavaly 249 mázsa termést szüreteltünk hektáronként. Ez a két adat is bizonyítja, hogy igyekeztünk folyamatossá tenni, megszilárdítani a terméshozamokat. Tapasztalatainkat, módszereinket az említett együttműködés keretein belül akarjuk közkinccsé tenni, továbbadni más gazdaságoknak — hangoztatta végezetül az állami gazdaság igazgatója. K. S. Képünkön: a gazdaságban pezsgőgyártás is folyik. Ezekben a tankokban érik az ünnepi ital. A fórumon • A régi római piac, köztér neve — ahol a hajdani közélet zajlott — bevonult a mi életünk általánosan ismert fogalmai közé is. Megváltozott formában és körülmények között a régi tartalmából la hordoz valamit, kötődik a de- iROkratizmus. a szabadon szólás és véleménynyilvánítás jogához, lehetőségéhez. Csak hálásak lehetünk a televíziónak, amely az úgynevezett ..Fórum” műsoraival szinte kedvet teremtett az ilyenféle megnyilatkozáshoz. S egyúttal a formáját, kereteit is kialakította a mai fórumoknak. Hozzáértő személyek — például külpoliti- kusok — válaszolnak a nézők, a lakosság kérdéseire, jórészt rögtönözve. kapásból, tehát minden mesterkéltség nélkül, őszintén. Ez a spontaneitás teszi érdekessé, izgalmassá. a kérdezők és válaszadók számára is a fórumon való részvételt. A közelmúltban alkalmam volt bekapcsolódni egy ilyen rendezvény munkájába. A Hazafias Népfront megyei bizottsága háromnapos tanfolyamot szervezett a helyi népfrontvezetők számára. Az előadásokkal, vitákkal tűzdelt tanfolyamot fórummal zárták, melyen — válaszadóként — a párt. a KISZ. a szakszervezetek, a tanács megyei vezetői is részt vettek. A kérdéseket a tanfolyam hallgatósága — a maga területén valamennyi közéleti ember — a név megjelölése nélkül előzetesen írásban adta be. Ez az „inkogni- tó”. mint később kiderült, csak arra volt jó. hogy könnyebben „megnyíljanak a zsilipek”, valójában alig volt rá szükség, hiszen közben is jelentkeztek, s nem volt hiány a kölcsönös őszinteségben. Az igazat megvallva úgynevezett „rázós kérdés” alig akadt, illetve amit annak gondolt a kérdező, arról is akiderült a válaszadás közben, hogy semmi titokzatosság nincs benne. • Az említett fórum alig több, mint két órahosszat vett igénybe, mégis — a kiegészítéseket nem számítva — mintegy harminc kérdés kapott választ. Annak ellenére, hogy külön előadás volt a nemzetközi helyzetről, sokan tettek fel kérdést e témakörben. Hogy Kína a szocialista táborhoz tartozónak vallja-e magát, hogy milyen a palesztin, nép . hely?eta, líráéi honnan szerzi az olajat, a sajtó Őszinte vólt-e1, "vágy send'a legutóbbi izraeli—arab konfliktus idején? S más. ehhez hasonló „kényes” kérdésre adtak választ az elnökségben ülők. De „megszorongatták” a gazdasági szakértőket is. Nagyon sok kérdésre kellett válszolnia Erdélyi Ignác- nak. a megyei pártbizottság titkárának és Tohai Lászlónak, a megyei tanács elnökhelyettesének. Amiből az derült ki, hogy mégis csak a megye dolgai, a községek, városok fejlődése, a lakosság ellátásának gondjai — zöldségprogram. a sertés- és a szarvasmarhatenyésztés helyzete, gázellátás, óvodaépítés stb. — érdekli és izgatja legjobban az embereket. A jelenlevők — kérdezők és válaszadók egyaránt — azzal a gondolattal távoztak, és ezt kifejezésre is juttatták, hogy nagyon hasznos volt számukra ez a találkozás. Miközben ezeket a sorokat írtam, érkezett egy levél a szerkesztőségbe, amelyben arról tudósítottak bennünket, hogy hasonló sikeres fórumot rendeztek Kun- szentmiklóson. Itt a marxista— leninista esti középiskola hallgatói és tanárai voltak a szervezők. Az előre összegyűjtött kérdésekre válaszolva K. Tóth Ferenc párttitkár a nagyközségi pártbizottság munkájáról. Balogh Mihály tanácselnök pedig a településfejlesztés időszerű kérdéseiről adott tájékoztatást. Az ÁFÉSZ és á termelőszövetkezetek vezetőitől a nagyközség zöldség-, gyümölcs-, valamint húsellátásának hiányosságait kérték számon, s a javulást szorgalmazták a résztvevők. Selyem Zsigmónd országgyűlési képviselőtől társadalmi megbízatásának,. képviselői munkájának rész£ létéi felől érdeklődtek. Ott helyben is röpködtek, a kérdések, alig győztek rá válaszolni az erre felkért vezetők. Hogy miket kérdeztek? Például: Mennyire aktívak a tanácstagok? — Hogyan értékelik a termelőszövetkezetek egyesítését? — Mikor lesz új óvoda, bölcsőde, játszótér? — Miért csekély a ruházati cikkek választéka? t Nem volt könnyű Kunszent- miklóson sem válaszolni az elhangzó félszáz kérdésre, melyeknek csak az idő múlása vetett véget úgy hat óra körül. Kunszent- miklóson — a megyeszékhelyen rendezett fórumtól függetlenül — szinte azonos következtetésekre jutottak, tehát az összefüggés is nyilvánvaló. Ezek szerint még mindig sok a javítanivaló a lakosság tájékoztatásában, s ennek igen hasznos módszere lehet a fórumszerű összejövetel. Kiderült, hogy okosan, célratörően kérdezni és válaszolni nem is olyan egyszerű, ezt tanulni és gyakorolni kell. Több ilyen összejövetelt, kell szervezni, eseteg szűkebb témakörben, bővítve a vita lehetőségét. Talán ezekhez a tapasztalatokhoz még hozzáfűzhetjük:, hiba lenne, ha most egyedüli „üdvözítő” módszernek kiáltanánk ki a lakosság tájékoztatásában a fórumok megtartását. Nyilván ez a lehetőség csak egy a sok közül. A fórum nem pótolhatja a csoportos és egyéni beszélgetéseket, a tanácstagi beszámolókat, képviselői fogadóórákat, falugyűléseket, stb. Hiába lenne, ha kiiktatnák a tájékoztatás lehetőségei közül az egy- egy kérdést — például a nemzetközi helyzetet — elemző vagy ismeretterjesztő előadásokat. Éppen ellenkezőleg. A tapasztalat szerint a fórum sikerét, aktivitását is növeli, ha van mihez kapcsolni a kérdéseket. Annyi bizonyos, hogy nem csupán a kérdezők, hanem a válaszadók is nyernek vele. Nemcsak tájékoztatást adnak, de ők maguk is értékes információk birtokába jutnak. A lakosságot leginkább érdeklő kérdésekről, megoldásra váró gondokról szerezhetnek tudomást, ellenőrizhetik a döntések helyességét. Egy kicsit talán érzékelhetik az úgynevezett „közvéleményt” is. bár ennek megítélésére a fórum szintén csak egy eszköz a sok közül. • A hajdani római közélet színtere volt a fórum. A mi társadalmunkban a szocialista demokrácia egyik kifejezési eszköze lehet, nem pótolva természetesen a pártós állami életben 'szervezetileg és alkotmányosan előírt formákat, módszereket, a demokratizmus számtalan megnyilvánulási lehetőségét. Ha ennek megfelelően karoljuk fel. és helyhez, alkalomhoz illően szervezzük, vigyázva, nehogy idő előtt elcsépeljük és lejárassuk, nagyszerű segítője lehet munkánknak. F. Tóth Pál-IQ A férfi mustáros bélszín- lángost rendelt. Edit fogast, tartármártással. Előtte kis pohár konyakot ittak, s miközben a két pincér sürgött-forgott körülöttük, a lány elnézte Frankot, milyen biztonsággal, milyen halk szavakkal, olykor meg csak a szeme villanásával kéri, irányítja őket. Jólesett tapasztalni ezt a biztonságot. Mint ahogy ugyanilyen jó volt kényelmesen ülni a kárpitozott széken, azzal a .tudattal, hogy neki itt most semmi dolga- gondja. Csak a szórakozás. A többit a férfi intézi. No meg persze a pincérek. I Akik meg is érezték partnerében az igazi vendéget, akinek óhaját a vendéglátósok nem csak úgy tessék-lássék módon hajtják végre, hanem készséggel, szinte' büszkén, most megmutathatják, mit tudnak. Persze nem egészen maguktól és nem is egészen valami speciálisan kifinomult lélektani hetedik érzék hatására ismerték föl ezt. Frank hozzásegítette őket a gyors tisztánlátáshoz, amikor tényleg szinte észrevehetetlen mozdulattal egy ötvenest csúsztatott a tekintélyesebbnek látszó pincér zakózsebébe. Mielőtt még az étel elkészült volna, már hozták a bort. Ezt Edit választotta. Badacsonyi Szürkebarátot. Hozzá ásványvizet és öblös üvegcsészében jégkockákat. — A kellemes estére — mondta Frank, amikor koccintottak. — Egyetértek — nézett a szemébe Edit. — Sőt! Ami az eddigieket illeti, a kellemesség már el is kezdődött. Valóban, a bor kitűnő volt. Tisztán itták, nem keverték vízzel, hiszen a lassan szétolvadó jégkocka leve már úgyis szeny- nyezett valamennyit a Szürkebarát áttetsző, aranyló ragyogásán. Csak utána öblítették le mindig a torkukat egy kis ásványvízzel. — Hiába, a hazai boroknak nincs párjuk... — Miért, én azt hallottam, hogy Spanyolországban is nagyon jó borok teremnek... Frank "újra töltött. — Az egészen más. — Hogyhogy? — A spanyol bor lecsapja az embert. Tüzes szenvedélyeket ébreszt, valósággal felforralja az agyat... — És az olyan nagy baj? — pillantott rá kissé hamiskás mosollyal Edit. A férfi komoly maradt. — Nos, a spanyoloknak nem. Csak az idégennek. Akik ilyenkor nem tudnak mit 'kezdeni a szenvedélyükkel... Mikor egy pillanatra elhallgatott, a lány közbekérdezett: — Ezt nem egészen értem. Hogyhogy nem tudnak mit kezdeni a szenvedélyükkel? — Nézze, maga soha nem élt külföldön. Így nem tudja, hogy aki máshonnan érkezett valahová, az hiába illeszkedik be, hiába tanulja meg kitűnően a nyelvet, hiába sajátítja el a legintimebb szakásokat is,... az halála napjáig ennek ellenére csak egy idegen - marad az ottaniak szemében. — Minden tekintetben? — Különösen a szerelemben. És nem véletlenül. Ez az emberi kapcsolatoknak az a .területe, ahol egyáltalán nem lehet ala- koskodni. . Legalábbis bizonyos helyzetekben nem. Mit gondol, miért járnak haza annyian a nyugati országokból ide feleségét keresni? — Mert jó a hírünk. Azt mondják rólunk, dolgosak vagyunk és hűségesek. — Nem egészen. A spanyol lányok épp olyan dolgosak és hűségesek, mint a magyarok. De — spanyolok. A kint új életet kezdőknek pedig magyar lány kell. Érti? Olyan, aki nem idegen. Edit most közbekérdezett, egy 'kicsit asszociatív alapon: — Maga bizonyára nős? * — Voltam. Sajnos két évvel ezelőtt meghalt a feleségem. Rákban. Hangulatrontó fordulatot vett a társalgás, de szerencsére hozták a vacsorát. Míg a pincérek villámgyors mozdulatokkal szétrakták a tálak tartalmát, s míg telepakolták az asztalt a vacsora minden járulékos termékével, addig újra belekóstoltak a borba. Már a tányérról felszálló szagok is sokat elárultak a vacsora rtvinőségéről. A bélszínlángos erős, fűszeres szaga kellemes eleggyé egyesült a fogas kissé pikáns illatával. — Na és ezek az ízek) Hiába járta végig az ember az egész világot, sehol nem találhat ilyenre. — Hát igen. Ahogy a közmondás mondja: ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szive visz- sza... — Az ételekre ez sokkal jobban illik. Csak hát arra nincs ilyen találó közmondás. — Vagy van, csak mi nem tudunk róla... — Hát az bizony meglehet — mosolyodott el a férfi. Ekkor lépett oda a prímás az asztalukhoz. (Folytatjuk.) r X
