Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-11 / 289. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. december 11. Ol A ÁSÓINKÉ ,v szó MIRE HASZNÁLHATÓ A TORNACIPŐ? A kecskeméti postások kispályás labdarúgócsapata rendszeresen részt vesz a városi bajnokságon, s ott az utóbbi években igen előkelő helyezést ért el, sőt egy alkalommal kupagyőztes is volt. Az eredményes szereplés révén méltán kiérdemelte valamennyi játékos az anyagi elismerést. Ez utóbbira a közelmúltban került sor, amikoris a tizenegy futballista tornacipőt kapott. A beszerzést magam bonyolítottam le a Tisza Cipőgyár megyeszékhelyi mintaboltjában. Százharminc forintot fizettem a tetszetős külsejű, sportolásra alkalmasnak tűnő lábbelik párjáért, amelyeket örömmel vettek birtokukba a fiúk. De már az első tréninget követően erősen megkopott a tornacipő első része és a talpa. Néhányan nem figyeltek CSÖKKENTSÉK A VÁRAKOZÁSI IDŐT! fel e hibára, s pórul is jártak, hiszen a harmadik-negyedik edzés során teljesen tönkrement, használhatatlanná vált a cipőjük. Ezek után sejthető, mennyire bosszúsak labdarúgóink. Nemkülönben én, mivel KISZ-pénzből fizettem -az áru ellenértékét. Tudomásunk szerint a tornacipő sportolási célra készült. Vagy talán a Martfűi Cipőgyár termékének más a rendeltetése? Mielőbb szeretnénk az ügyben tisztán látni és értesülni olyan intézkedésről, amely garancia arra, hogy hasonló kellemetlenség többé nem érheti a szóban forgó mintaüzlet vásárlóit. A csapat nevében: Sugár György, a kecskeméti postás KISZ-alapszervezet titkára és sportfelelőse. Emberek - ételhordóval 3. A minőség és a mennyiség rovására? Tapasztalatból állíthatom, hogy. a nyári hónapokban örvendetesen szép számú vendégsereg kereste fel a Dunapataj melletti Szeliditavat, amely hovatovább országos hírű fürdőhelyként lesz ismert. Az utóbbi időben fokozatosan kiépítették, csinosították a környezetet, valamiről azonban elfeledkeztek: a közlekedési viszonyok javításáról. Mert enyhén szólva roppant körülményes volt a helyszínre jutni, s onnan távozni. Néhány példa erre a teljesség igénye nélkül: Hétköznaponként 11 óra 34 perckor érkezett a vonat a pataji állomásra, de az utasok csak a 12 óra 30 perckor indult autóbuszszal mehettek a tóhoz. Vasár- és ünnepnap 14 óra 52 perckor gördült ki a VOLÁN-járat a fürdőhelyről, s a MÁV-áUomáson megint csak hosszas várakozás előzte meg a vonatindulást. Ezzel a szerelvénnyel 17 óra 39 perckor volt az ember Kunszent-MEGALÁZÓ GOROMBASÁG Idős, csaknem járóképtelen asszony lévén, nagyobb távolságra képtelen vagyok már elgyalogolni, ezért rendszeresén buszszal közlekedem. Azon a pénteki késő estén a kecskeméti Május 1. téren szálltam fel az 1-es számú helyi járatra. Mivel mozgó járművön nem tudok állni, ezért utastársamat kértem meg, hogy a Rákóczi út vasútállomás felöli MÁVÁUT-megállójához közeledvén jelezzen, mert csak addig óhajtok utazni. Ö időben megnyomta ugyan a gombot, sajnos mégsem gyulladt ki a piros jelzőlámpa. Hirtelen aggódni kezdtem, talán meg sem áll a busz azon a helyen, akkor pedig kiviszi a Köztársaság téri pályaud. varra, ahonnan igen messzi lesz visszajönnöm a lakásomig. Ebbéli félelmemben a sofőr mögé AKKOR SZENZÁCIÓ VOLT . ... ma pedig egy kedves emlék. Felidézéséhez az apropót a Népszabadság november 22-i számában megjelent A veterán repülő születésnapja című írás adta, amely a 90 éves Kvasz Andrást, a századeleji évtizedek egyik legbátrabb aviatikusát köszöntötte. E sorokat, olvasván, magam is visszaidéztem a több mint 60 évvel ezelőtt történteket, amit most közreadok a szemtanú élményeként: Mint szegedi diák én is nagy izgalommal vártam az alsóvárosi lóversenytérre meghirdetett be. mutató repülést. A megjelölt napon ezrek szorongtak a helyszínen, s kitörő ovációval fogadták, amint a repülőgép kigördült a hangárból, felgyorsult, majd mél-SZERKESZTŐI ÜZENET Nagy István, Dunapataj: A borbás'i faiskolától kapott tájékoztatás szerint megyénkben jelenleg korlátlanul kaphatók a meggyfacsemeték. Baján, Dunavecsén, Lajosmizsén, Kecskeméten és Kismiklóson, ahová csaknem 1 órával később futott be a Budapestig közlekedő vonat. Hasonló a prob_ léma a Dunapatajról 16 óra 41 perckor indult és az említett nagyközségbe 18 óra 42 perckor érkezett vonattal is, melynek utasai csak fél nyolckor folytathatták útjukat tovább, a főváros felé. Az oda-vissza utazás során kényszerűségből pazarolt órákat szívesen töltötték volna a vendégek a fürdőhelyen. Mindezen óhaj jövőre már valóra válhat, ha az eddigieknél jobban összehangolják a környéki autóbuszok és vonatok közlekedési rendjét. Mivel e hetekben készül a MÁV és a VOLÁN 1974—75. évi új menetrendje, úgy vélem, a címbeli javaslatommal — amely bizonyára sokak egyetértésével találkozik — még érdemben tudnak foglalkozni az illetékesek. Breznay István, Vác, Széchenyi u. 29. csoszogtam, majd diszkréten megkopogtattam az ablakát, mutatván leszállási szándékomat. A vezető rögtön a fékre lépett, s miközben nagynehezen lebicegtem a kocsiról, goromba szavakkal illetett. Már a járdán voltam, amikor még hangosan szórta rám szitkait. Vétkesnek egyáltalán nem éreztem magam, sokkal inkább megalázva — egy minősíthetetlenül viselkedő ember által... Tanulságképpen írtam meg a történteket, no, meg azért, hogy a VOLÁN vezetőinek figyelmét nyomatékosabban felhívjam: hathatósan intézkedjenek annak érdekében, hogy hasonló utasboszszantó esetekre többé ne kerüljön sor! Dr. T. I.-né, Kecskemét, Rákóczi út 22. tóságteljesen felemelkedett. Mintegy 30 méter magasan repülve írt le égy kört, aztán visszatért a kiinduló pontjára. Utána még egyszer hozzáfogott a „produkcióhoz”, sajnos, az már nem volt szerencsés végű, ugyanis a gépmadár a Tisza-parti város szélén levő tóba zuhant. A pilótának — aki emlékezetem szerint francia volt — a kényszerfürdőzésen és az ijedtségen kívül más baja nem esett. A szegedi szenzáció hosszú időn át repülő-lázban tartotta a lakosságot, akik akkor dehogyis gondoltak arra, hogy a század második felében már a Holdra is eljut az ember. Végh Károly, Baja, Somogyi Béla u. 9. kunfélegyházán vannak a faiskola lerakatai, ahol beszerezhetők a részletes fajtaleírást és az ültetési szaktanácsot tartalmazó árjegyzékek, valamint az olványok. összeállította: Veikéi Árpád Csapda A mellékutca már néptelen volt ebben a késő esti órában. A nő — bronzhajú. negyven év körüli, enyhén molett teremtés — idegesen fordult hátra: követik-e? Megnyugodva látta, hogy követik. A szikár, magas férfi, homlokába húzott kalappal, gumitalpú cipőben, hangtalanul lépkedett a nyomában. A no most megállt egy háztartási bolt kirakata előtt, és hosszan, elmerülten gyönyörködött a petróleumos üvegekben, a férfi közvetlenül a háta mögé került. Halk sikoly. A nő Izgalmában levegő után kapkodott. A szikár alak egyetlen szó nélkül elhaladt mellette, és gyorsan befordult a sarkon. Ekkor a nő. kopogó tűsarkú cipőben, utána futott, majd a férfi mellé érve lassított, és közömbös, ráérős léptekkel sétált az oldalán, Így mentek egyetlen hang nélkül: egyik utcából ki. a másikba „Kérem, sokszor olyan a leves, hogy rossz ránézni, pedig én nem vagyok válogatós, iskolás koromtól közkonyhákon étkezem. Előfordult már, nem tudtam rávenni magam, hogy megkóstoljam. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindig így van, mert hazudnék. A mennyiség? Szerintem egyre kevesebb, egyre kisebbek az adagok. Nem vagyok kövér, amint látja, de két óra múlva érzem, hogy éhes vagyok, ennék. Azt hiszem a kalória alacsony.” — Mondta el a véleményét egy fiatalasszony. * — Tudtommal Kecskeméten két konyha van, ahol étlapról lehet ebédet vásárolni — mondja Mészáros Hona, a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat kecskeméti kirendeltségének vezetője. — Az egyik a Fémmunkás Vállalatnál felújított konyhánk, a másik pedig az Expressz étterem, amit a vendéglátóipari vállalat üzemeltet. Véleményem szerint Kecskeméten, de a megyében másutt is is a közétkeztetés szempontjából a családtagok helyzete a legnehezebb. Vendéglőkből nem ebédelhet mindennap egy kisfizetésű család. —f Nálunk is a konyhai kapacitás a legnagyobb gond — folytatja. — A Fémmunkás Vállalatnál például 100 főnél több családtagi előfizetést nem tudunk vállalni. Kiskőrösön a Petőfi Sándor kollégium konyhájáról 150- en visznek el ebédet, innen, a volt megyei tanács konyhájáról is 150-en. A városi tanács alagsorában üzemelő konyhánkról 130 embert kellett elküldeni. Közöttük is szép számmal voltak családtagok. Váczy Erzsébet, a városi tanács konyhájának vezetője mondta: — Ezen a konyhán 350 személy részére lehet főzni, ml ötszázra főztünk. Kicsi a konyha, korszerűtlen is abból a szempontból, hogy nincs húselőkészítőnk, nincs zöldségelőkészítőnk, pedig nagyon kellene. Az öltözőnk sem fűthető'. Egy hideg vizes csap van, az asszonyok nem tudnak fürödni. Amikor idekerültem üzletvezetőnek, talán kétszázan étkeztek itt, most az igények szinte felmérhetetlenek. Mészáros Ilona kirendeltségve-Váczy Erzsébet üzletvezető: „Az igények szinte felmérhetetlenek”. zető elmondta, hogy egyetlen konyhájukon sincs szabad kapacitás, mert például a reszelőgyárban csak 250 ottani dolgozó ebédel, de ott is ezer emberre főznek; tehát 750 adagot naponta elszállítanak. A minőségről szólva hozzáfűzte, hogy az 1965-ben megállapított normákkal ma nagyon szűkösen lehet gazdálkodni. Egy ebéd nyersanyagára náluk 9,71 forint. Az előfizetéses étkezésnél 37, az á la carte ételeknél 46 százalékos a haszonkulcs. A Dunavidéki Vendéglátóipari Vállalat — mivel alacsony haszonnal dolgozik — jelentős beruházásokat sem tud finanszírozni. Egyetlen megoldás az együttműködés más vállalatokkal — a beruhá-ÍNYENCEK KLUBJA • A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola tanüzemeben „ínyencek Klubja” alakult, ahol tudományos diákköri munka is folyik. A boszorkánykonyha, ahol a királyi lakoma készül. (MTI foto — KS) be. Jó félóra múlva a nő haragtól szikrázó tekintettel, erélyes hangon megszólalt: —p Ne gondolja, hogy gyenge ellenféllel van dolga! Figyelmeztetem,' hogy nem ijedek meg ilyen alakoktól, mint maga! Ha nem viselkedik tisztességesen, szólok a legközelebbi rendőrnek, s az majd megtanítja móresre! Meglát egy csinos, magányos nőt. és mindjárt szemtelenkedik. Azt hiszi, ha belenézek a két szép szemébe, nyomban a karjaiba szédülök? Bennem emberére talált. Figyelmeztetem. hogy elvégeztem egy alapfokú cselgáncstanfolyamot! A férfi tisztelettel levette a kalapját: — Elnézést kérek, drága hölgyem. Mo'" fejeztem be a gyárban a délutáni . űszakot. Jólesik egy kis gyaloglás „ friss levegőn hazafelé. Eszem ágában sincs, hogy tolakodőan viselkedjem. Soha nem vennék bátorságot ahhoz, hogy az utcán megszólítsak egy ismeretlen hölgyet. A nő mérgesen megragadta a férfi gallérját: A leghatározottabban kikérem magamnak! Milyen jogcímen sérteget engem? Olyan csúnya, szánalomra méltó nő vagyok, akivel nem lehet néha elbeszélgetni? Elképzelhetetlen, hogy valaki elmenjen velem egy moziba, színházba, hangversenyre? Olyan kiállhatatlan. undok nő vagyok én? A férfi nagy, kockás zsebkendőjével megtörölte a homlokát. — Ellenkezőleg. Maga rendkívül csinos. S máris megszerettem azt a búgó, simogató hangját. A nő gúnyosan mosolygott: — Azt hiszi, ezekkel az ócska bókokkal megszédít? Velem nem lehet csak úgy egyszerűen megismerkedni az utcán. Egy férfi legyen szellemes, találékony. Derítse ki. hol lakom. Naponta küldjön egy csokor rózsát. Mellette egyetlen sor: „Hódolattal egy rajongója”. Később egy kis bonbont, édességet is küldhet. Egy jó hónap után aztán megvárhat a kapu előtt, és bevallhatja, hogy maga küldte az apró ajándékokat. Ha jókedvemben zási, felszerelési költségek megosztása. A Bács-Kiskun megyei Vendéglátóipari Vállalat Expressz éttermében jelenleg 1500 emberre főznek. A heti előfizetéses étkezés nyersanyagnormája — mint azt Antal Menyhértné, üzletvezető elmondta — 5 forint 96 fillér. Ebből kell főzni, s ez nem kis feladat. Megkérdeztem: — Ez az oka általában a minőségi és mennyiségi kifogásoknak? — Igen. Az alacsony norma — válaszolta, s ezt megerősítette Teplán Gusztévné, konyhafőnök is. Csató Károly (Következik: Számolni a lehetőségekkel.) / Nem lehetne egyszerűbben? jyovák Lajos, a tiszaalpári ■* ~ tanács elnöke mondta el az alábbiakat: — A kormányhatározat nyomán tett intézkedések hatására nálunk is fellendült a szarvasmarha-tenyésztés. A megyei tanács meghirdette, hogy legyen minden tanyán tehén. Nálunk ezt a törekvést komolyan vettük. Több mint félezer tanyánk vetn és majdnem ugyanannyi tehenünk. Nálunk is — mint általában mindenütt — meghonosodott az állattenyésztésben a mesterséges megtermékenyítés módszere. A tanyavilágban nagy távolságok vannak. Az inszemináló állomásokra el kell vezetni a tehenet, ilyenkor a tulajdonosnak kötelessége felmutatni az ezzel járó költségek előre történt befizetéséről a csekket. Részletesebben szólva ez annyit jelent, hogy a tehén tulajdonosának előzőleg a tanyáról be kell ballagnia a postára, hogy rendezze tartozását, ami tehenenként 130 forint. A kiterjedt tanyavilágban bizony oda-vissza 8—10 kilométert is kell gyalogolnia, ami egy fél napot is igénybe vehet, hiszen a postán is várakozni kell. Mire visszaér a csekkel és elvezeti a tehenet,— ami újabb időt vesz igénybe —, esetleg már nem találja ott az inszeminátort. Közben lehet, hogy a tehénnek is elmegy a kedve az egésztől. Nopersze, tehene válogatja. Az inszeminálási költségek kifizetését szabályozó MÉM-rendeletet nem ártana módosítani. Hasonló panaszokat ugyanis máshonnan is hallottunk, hiszen a megyének közismerten nagy a tanyavilága. Az inszeminátorokra sok ezer forint értéket bíznak, érthetetlen tehát, hogy miért nem vehetik fel helyben a pénzt a szolgáltatásért. Az állatorvosoknál a helyszínen lehet fizetni a jószágok kezeléséért. Az inszeminátorok általában technikusok. Ügy véljük, hogy nem szükséges külön diploma ahhoz, hogy tehenenként 130 forintot átvegyenek. K. S. Tímár Mátyás: Gazdaságpolitika Magyarországon talál, megiszom magával egy kávét a presszóban. — Igenis. Bocsánatot kérek, ha zavartam. Kézit csókolom . . . — Álljon meg a menet! Hová siet? Teljesen elveszítette az önbizalmát?, Maga viszonylag jó megjelenésű férfi. Ha tetszik magának egy nő, ne legyen zavarban. Ha valóban úgy érzi, hogy nehéz lenne most elszakadnia tőlem, azt a kávét amit egy hónap múlva ittunk volna meg. mos is megihatjuk. itt a sarki cukrászdában. Világos? — Világos — bólintott engedelmesen a férfi. — Magába karolok, mert látom, hogy reszket az örömtől, alig . áll a lábán — mondta a nő nagyon határozottan. A cukrászda előtt megálltak. Félig lehúzott redőny fogada őket. — Záróra van ! —> mormolta halkan a férfi. — Ha meg tetszik engedni, akkor talán maid máskor . . . Galambos Szilveszter A GAZDASÁGIRÁNYÍTÁS egyik vezető posztja betöltőjének, a Minisztertanács elnökhelyettesének vállalkozása e kötettel nem kevesebb, mint annak összegezése, hogy mi tette szükségessé a gazdasági reformot, s milyen eredménnyel, következménnyel ment, megy az végbe. A könyv ilyen módon egyszerre elméleti és gyakorlati gazdaságtani munka, kritikai számbavétele tényeknek, irányzatoknak, már elért, s még előttünk álló céloknak. Témájánál fogva nem lezárt könyv, mert mint maga írja, irányítási „rendszerünket nem tekintjük befejezettnek; egyrészt a tapasztalatok birtokában újra és úira kiigazításra szorul, másrészt együtt is fejlődik a gazdasággal”. Világos elrendezésben két fő részre tagolódik az áttekintés és elemzés. Az egyik: a gazdaságirányítási reform előzményei és a reform megvalósítása. A másik: társadalmi-gazdasági fejlődésünk céljai. Tímár Mátvás rendkívül bőséges forrásanyag felhasználásával ad szinte teljes körű magyarázatot és indoklást a reform szükségességére, nem kerüli el az előkészítés idején fölmerült kétségeket, vitás kérdéseket sem. s éppen ezzel válik meggyőzővé okfejtése. Így egyebek között kitér arra a kérdéscsoportra, amely talán a legélesebben ütköztette a különböző véleményeket. s ez a növekedési ütem és a gazdasági egyensúly viszonya. MA MÁR, A GYAKORLATI tapasztalatok ismeretében, ésszerűnek látszik a megállapítás: „Hosszabb távon nem is vethető fel úgy a kérdés, hogy a gazdasági növekedés ütemét, vagy az egyensúly követelményét helyezzük-e előtérbe. A növekedés ütemét végső soron a dinamikus egyensúly feltételei ha.tám-’zák meg”. A szerző — az álláspontok végső kialakulását érzékeltetve — nem hallgatja el sem e kérdésben, sem.más egyebekben az ellenvetéseket, az aggályokat. Sőt. részletesen foglalkozik azokkal, mintegy beavatva az olvasót a döntéshozatalt megelőző időszak polémiáiba. Remélhetően az eddig leírtakból érzékelhető, hogy a könyv távol áll a száraz, a tudományosságot az elvontságban fölfedezni vélő szerzők módszereitől, stílusától. Gyakorló gazdaságpolitikus szólal meg a lapokon, aki ugyanolyan fontosnak tartja a folyamatokat. mint azok véeső eredményét. Tartózkodik tehát a kinyilatkoztatásszerű megállapításoktól, okok és okozatok kusza szálait bogozva teremt kiismerhető rendet a politikai, társadalmi, gazdasági kölcsönhatások sűrű szövevényében. A KÖTET MÁSODIK részének, jövőbeni fejlődésünk fölrajzolásának az a gondolati útmutatója, hogy — Tímár Mátyás summázó szavaival — a gazdaságpolitika legfőbb törekvése az emberek növekvő szükségleteinek mind magasabb színvonalú kielégítése. Ilyen összefüggésben a növekedési ütem, vagy a gazdasági egyensúly elsőrendű célok ugyan, de a fő célnak mégis eszközei „csupán”. Ezeknek az eszközöknek a tökéletesítése, hatékonyabb alkalmazása természetesen nagyon alapos megfontolásokat követel, mert a rögtönzések, a kényszerű, áthidaló megoldások haszna erősen kétséges. A miniszterelnök-helyettesi tisztség nem nehezíti el a szerzői tollat; olyasmit is hegvére vesz. amiről még viták folynak, amiben nincsenek — nem lehetnek — végleges álláspontok. Ezt elsősorban a gazdasági^ szabályozók továbbfejlesztésével foglalkozó fejezetben tapasztalhattuk — természetesen úgy, hogy Tímár Mátyás ielzi, még formálódó elkénzelésekről van szó —. de hasonló okok miatt érdekesek, továbbgondolásra ösztönzők a" szelektív fejlesztésről. a jövedelempolitikáról, a fogyasztás várható alakulásáról elmondottak is. TÖBB TEKINTETBEN a könyvet az 196R-ban megjelent ..Gazdasági fejlődés és irányítási módszerek Magyarországon*’ című munka folytatásának tekinthetjük. A művet, amelyet Nyers Rezső lektorált, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó bocsátotta közre. M. O.
