Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-11 / 289. szám
1973. december 11. • PETŐFI NÉPE • 5 TÉLI KÖNYVVÁSÁR Simon István: Örök körben A költő harmadik válogatott versgyűjteményének címe többféleképpen szimbolikus. Jelentéseinek egyik titka, hogy a szerző a Bakony-völgyi szülőfalu, Bazsi és a szorongatóan távlatok nélküli, szűkös légterű kőrengeteg világának összekötő mezsgyéjét országútid tudja szélesíteni. Az „örök körben” mozgás tehát szüntelenül változó peremeket érint, középpontja pedig épp úgy lehet meszelt ház és a benne lakók tiszta embersége, tisztelet a munka és a természet által teremtett harmónia időtlensége iránt, mint a felhőkarcolók gyorsliftjeinek idegsanyargatása, vagy az elkötelezettség egyes gesztusaiból fakadó szenvedélyes szólni akarás. Mindeközben nem könnyű megőrizni a hangot, amit — ha vonakodva is — de mindenki képes megérteni. Simon érdeme, hogy egyetlen pillanatra sem akarta átértékelni a szavak, mondatok értelmét, nem kívánta q robogást versbe vizionálni, hanem mindig a bizakodó ember biztonságával közelít az értelemhez. „Talán nem szerenytelenség épp ezért a részemről, ha abba bízom, hogy olvasóim ezt a tudatos törekvést, sőt küzdelmet is respektálni fógják életem nyitott könyvét olvasgatva.” — írja a könyv ajánlásában. Válogatásából természetesen nem hiányoznak a legismertebb és legszebb versei. (Pacsirtaszó, Mirza, Nyárutói elégia, Bérház, Húsvéti körmenet, Akácfavirág, Gyönyörű terhein, Száll a rosta). Az utolsó „Téli csónakban” című ciklus az 1968 óta írt, kötetben még nem közölt, huszonhárom új versét tartalmazza. NYELVŐR Neszmélyben és Pélyen Az elősző alkalommal a helynevek belviszonyragos alakjait igyekeztünk szabályba foglalni. Megállapítottuk többek között, hogy az n, ny és i végű helyneveink néhány kivételtől eltekintve -bán, -ben ragot kapnak. Folytatva a tárgyalást: az ly, r, j végűekre is érvényes ez a szabály, de ezeknél már sokkal nagyobb az ingadozás: Neszmélyben, Tiszasülyben, de Pélyen, Csökölyön; Egerben, Zomborbán, de Pusztaszeren, Monoron; Tokajban, de Gelejen. Hasonlóan ingadozik a nagyobb tájegységek ragozása is. Egyrészt: Göcsejben, a Szigetközben, másrészt: a Hegyalján, a Tiszahátpn, a Hortobágyon. A Dunántúlon, a Tiszántúlon ragozott alak magyarosabb rag rHkül: a Dunántúl, a Tiszántúl, de a legmagyarosabb így: túl a Dunán, túl a Tiszán. Ha most a külviszonyragokl tárgyalására térünk, látszólag könynyebb a dolgunk. Szabályként megállapíthatjuk, hogy -on, -en, -ön; -ra, -re; -ról, -ről ragokat kapnak a magánhangzóra végződök (a már tárgyalt i végűek kivételével, pl.: Igriciben) és az eddig nem említett mássalhangzókra végződök. Tehát: Helvécián, Tiszakécskén, Hídvégardón, Füreden, Hévízgyörkön, Zircen. De itt is vannak ingadozások: Hajdúszoboszlón, de Nagykállóban, Bissén, de Büssüben, Brassóban. Biztos szabályuk van á -halom, -hegy, -patak, -sziget, -várad, -fa, -falva, -háza és -puszta végű helyneveknek: Hegyeshalmon, Csillaghegyen, Sárospatakon, Szécsiszigeten, Nagyváradon, Gógánfán, Albertfalván, Nyíregyházán, Csőszpusztán. Az eddig tárgyalt ragokkal kapcsolatban jegyezzük meg, hogy hagyományos módon a volt magyar területek régi helységneveit a magyar helynevek szabályai szerint ragozzuk. Ezeket tehát ne vegyük az idegen helynevek közé, amelyek feltétlenül belviszonyragokat kapnak. Tehát mondjuk így: Pozsony bán, Kassán, Lőcsén, Tordán, Szebenben, Nagykárolyban, Eszéken, Kismartonban. Újvidéken az ottani magyarok a város nevére is átviszik a külviszonyragokat (Növi Sadon), pedig szabályosan így kellene mondani: Növi Sadban. . Hogy teljessé tegyük a helynevek ragozásáról mondottakat, nem szabad megteledkéznünk a -hely, -vár végű helynevek es Győr, Pécs, Vác, régies ragozásáról sem. Ezek ugyanis hol? kérdésre a régies -t, -tt, helyhatározóragot kapják, amely más határozók végén is megtalálható (alatt, fölött, mellett, [önt, lent). Tehát: Marosvásárhelyt, Fehérváróit vagy Fehérvárt, Győrött, Pécsett, Vácott. A -hely végűekhez csak a kötőszó nélküli alak járulhat, mivel a -helyett más szóhoz kapcsolná a helynév második elemét. Nagy kár lenne, ha ez a végződés kiveszne nyelvünkből. Sajnos, ma már gyakran mondják így is: Hódmezővásárhelyen. Fehérváron, Győrben, Pécsen, Vácon. A honnan? és hova? kérdésre pedig ma már a gyakoribb végződéseket használjuk: Udvarhelyről, Fehérvárról, Győrből, Pécsről, Vác ról; és Udvarhelyre, Fehérvárra, Győrbe, Pécsre, Vác ra. Régen voltak más végződések is, de ezek mára már teljesen elavultak. Kiss István Műterem-látogatás Egyetlen épület. Falán márványtábla — 1900-ban alakult a kecskeméti művésztelep, mely máig rajokban bocsátja ki műtermeiből a magyar képzőművészet jeleseit. Mondhatjuk, hogy jóformán minden festő, grafikus és szobrász töltött itt rövidebb-hosszabb időt. Kívülről a járókelők néha látnak egy-egy művészt, amint sétál, ácsorog. Mi van a falakon belül? A hajdani nagy művésztelep házaiban „civilek” laknak, de egyetlen épületben a műtermek ma is foglaltak. Lépjünk be. Az 1. számú műterem gazdája most Thuri Endre, a „tűzzománcos”, ahogy őt már igen jól ismerik Kecskeméten, de országszerte is. Nagy halmokban kartonok, rajzok, megkezdett zománcképek. Lakója, sajnos, jelenleg beteg, de várják vissza. A 2. számú műteremben Ugocsai Antalt találjuk. Műterme tele olajképpel. Festői rendetlenség. Járja a kecskeméti tájat, tele van lendülettel. Elmondja, hogy hónapokra szóló beutalást kapott a Művészeti Alaptól, szeretne egy önálló kiállításit „öszszehozni”. 1966-ban végezte a Képzőművészeti Főiskolát, mesterei, Ridovics és Székács voltak. Szerelmes a láj szépségeibe. Realistának vallja magát. Fiatal művész a következő mű-0 Balázs Eszter szobra terem lakója is. Balázs Eszter szobrász 1973-ban végezte a Képzőművészeti Főiskolát, mestere Somogyi József. Egy köztéri szobor gipszfigurája áll a szobrászműterem közepén, a sárbogárdi rendelőintézet elé kerül. Szereti a fát, a bronzot. Érmei, portréi realista szemléletre vallanak. A hódmezővásárhelyi őszi tárlaton már harmadszor vesz részt. Nem először van itt, szereti ezt a várost. Az első emeleten a 4. számú műteremben két Derkovits-díjas művész dolgozik. Házaspár, itt van velük kislányuk, Lola is. Bikácsi Daniela 1943-ban született Budapesten. A képzőművészeti gimnázium elvégzése után az Angyalföldi Bútorgyárban dolgozott mint segédmunkás. Először az Iparművészeti Főiskola festő tanszakán végzett 1967-ben. Mestere Bernáth Aurél volt. 1971-től Derkovits-ösztöndíjas. Férjével, Kovács Tamással együtt önálló kiállításuk volt 1972-ben Budapesten, a Stúdió Galériában. Kovács Tamás ugyancsak budapesti. A képzőművészeti gimnázium elvégzése után volt segédmunkás, műszaki rajzoló, majd két évig katona. 1968-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskolát: mestered Kádár György, Ék Sándor, Raszler Károly. Rozanita Tibor voltak. Régi ismerőse Kecskemétnek, 1969-től minden télen a kecskeméti művészteíepen dolgozik. (Feledi) (Folytatjuk.) > s • Ugocsai Antal • Thuri Endre tűzzománc képei. Fent: Lófej. Az alsó képen: Bika. • Kovács Tamás Ki kaphat jelest világnézetből? Halálgyár az őserdőben Űj filmek a mozik decemberi műsorán Magam is tapasztaltam, mások is döbbenten mesélték: ugyanazok a fiatalok, akik vita közben szenvedélyesen elutasították a magántulajdon minden formáját, tökéletesen belegabalyodtak például, a modern kapitalizmusról alkotott elképzeléseikbe, vagy a polgári demokrácia értékelésébe. Sokan azzal érvelnek, hogy a polgári demokrácia azért jó, mert az ifjúságnak lehetőséget ad a szabad véleménynyilvánításra. A példa is rögtön kéznél van, a gyerekek ilyenkor szívesen hivatkoznak a nyugati ifjúsági mozgalmakra, mint a szabad véleménynyilvánítás megtestesülésére. Mivel magyarázható a középiskolás korú fiatalok „eltévelyedése?” A tájékozatlanságukból. Anélkül foglalnak állást, vagy mondanak néha tényleg ijesztően vad véleményt, hogy otthon lennének a témában, amelyet üdvözítenek, vagy elutasítanak. „Csak beszélnek és nem gondolkodnak”, — vágjuk rá rögtön, ha belefáradunk az ideológiai szélmalomharcba. Jó, de akkor ki tanítja meg őket gondolkodni, ki alapozza meg bennük a tudást, a dialektikus materialista gondolkodásmódot, ami nem is érdektelen számukra? Megfelel-e minden tekintetben erre a célra a Világnézetünk alapjai című tantárgy, amelyet a kísérleti tanítás évei után, tavaly ősszel vezettek be hivatalosan is a középiskolákba. Erről tanácskoztak nemrég a budapesti középiskolák szaktanárai, és érdekes eszmecseréjük számtalan olyan gondolatot, jelzést is felvetett, amely feltehetően országos gond, másutt is jól ismerik, vagy ha nem, hát éppen ezért nem árt felhívni rá a figyelmet. A tanácskozás után magam is próbát tettem, több fiatalt fogtam vallatóra, mi a véleménye az új tantárgyról? A válaszok nem voltak azonos értékűek, elvégre mi, felnőttek sem vagyunk egyformák, ne követeljük hát ezt a most formálódó, érő fiatalságtól. „Unalmas” — legyintett az egyik kisgimnazista lány, a másik ugyanakkor azt hiányolta, hogy nem mélyednek el olyan alapossággal a filozófiában, mintha máris a fejükbe'volna mindaz, amit az egyetemen sem lehet egykönnyen beszerezni. Mégpróbáltam kiszűrni valami érthetőt, valami tapintható! a meglehetősen ellentmondó tapasztalatokból. Az ugye, egy percig sem vitás, hogy szükség van az iskolában is külön világnézeti nevelésre. Mert hiába ítéljük el a fiatalokat, ha azok butaságokat mondanak, attól nem lesznek okosabbak. Nem lehet materialista világnézete annak, akinek nincsenek pontos ismeretei a marxista ideológiáról, nem tanulmányozza behatóan a filozófia, a politikai gazdaságtan, és a társadalom alapvető kategóriáit. Nem kezdheti a tanulást a kvantummechanikai elméleteknél, ha hiányoznak az alapjai. Az új tantárgy bevezetése tehát jó ügyet szolgál, csak javítani kellene még a módszereken, megtalálni azt a formát, ami nem idegen a gyerekek életkorától, befogadó képességétől és főleg számításba veszi gyors információéhségüket, vagyis azt, hogy szinte azonnal szeretnének bölcs és őszinte választ kapni a frissen felmerülő, látszólag ellentmondásos kérdésekre. A tankönyy ehhez nem nyújt segítséget a pedagógusnak, a hivatalos tájékoztatási szervek sem reagálnak mindig elég gyorsan a napi hazai és világeseményekre. Itt már nem elég a szaktanár képzettsége és felelőssége, társadalmi segítségre van szükség és nagyon sokat tehetnek a helyi pártszervezetek is azzal, hogy bármikor készek támogatni az iskolák világnézeti nevelőmunkáját. Arra is ügyelni kell természetesen, hogy lehetőleg közhelyektől mentes, világosan elemző és hatásosan, jól érvelő anyag kerüljön a diákok elé. Nem kis gond a diákok ismereteinek, gondolkodó képességének, világnézeti fejlődésének megismerése, ellenőrzése, értékelése és osztályozása. Az új tantárgy formálni kívánja a diákok világnézeti fejlődését, 'meggyőződését, az osztályzat viszont könynyen a képmutató magatartás javára billentheti a mérleget. Végső soron a tanár, aki ebben a „kényes” tárgykörben osztályzatot ad, önmagát is minősíti. Mert ha nem rekedt meg a felszínnél, akkor azt is tudja, milyen hatással volt az anyag a gyerekekre, mennyire azonosultak vele, mert világnézetből nemcsak az érdemel jelest, aki a történelem nagy fordulóiban már látja az összefüggéseket, de az is, aki mindenben keresi. Aki még a kétsoros hírekhez is hozzágondolja a maga véleményét. Hogy jó helyen, a helyes irányban keresik-e a választ kételyeikre, eligazodnak-e a mai társadalmi valóságban, ez sok mindenen múlik. De egy biztos, minden eszközt, lehetőséget meg kell ragadni, hogy tovább erősödjenek, gazdagodjanak, színesedjenek a. világnézeti nevelés módszerei, melyek ma még, sajnos, a padagógia legelhanyagoltabb területének számítanak. És az sem volna baj, ha mindenütt olyan tanárok alakítanák és osztályoznák a fiatalok világnézetét, akik nem bemagolt mondatokat kérnek számon, s bátran vállalják a pezsgő vitát is, amelyben nem az „erősebb”, hanem az okosabb, tisztábban látó partner jogán győzik meg tanítványaikat a marxizmus igazáról. V. Zs. Elsősorban a színes, zenés, kalandos alkotások uralják a decemberi moziműsort. Jelentős filmművészeti alkotás a „Halálgyár az őserdőben” című kétrészes, színes szélesvásznú szovjet produkció, amely a kémiai és a biológiai fegyverek problémáival foglalkozik. Világhírű rendező, Stanley Krémer alkotása az „Áldd meg az állatokat és a gyermekeket!" című színes, szinkronizált amerikai film. Farkas Ferenc és Dékány András daljátéka nyomán Békefi István írta a Csínom Palkó című zenés magyar kalandfilmet. A kuruc—labanc harcok idején játszódó történet sok derűvel mondja el Koháry gróf várának cseles elfoglalását, valamint az ifjú szerelmesek egymásra találását. Verne Gyula művei nyomán készült a „Némo kapitány” és „A víz alatti város” című színes angol film. Felszarvazzák őfelségét — ez a címe annak a színes Dél-Amerika legnagyobb folyója, az Amazonas nevét különös félreértésnek köszönheti. Amikor Francisco de Orellana (1510— 1548) spanyol felfedező — mint első európai — a forrásától a torkolatáig végighajózta, azt hallhatta, hogy a bennszülöttek a francia—olasz—spanyol—nyugatnémet produkciónak, amely Victor Hugo a királyasszony lovagjának kalandos, humoros persziflázsa. Három humoros bűnügyi történetet dolgoz fel a „Feleségem kalandja” című csehszlovák film. Kalandos, izgalmas, ám sikertelen csempészési kísérletről szól. A sárga Fiat három utasa című színes lengyel alkotás. A húszas évek végén játszódik a Twiggy, a sztár című színes, angol revüfilm. A decemberi műsor összeállításakor a közelgő téli szünidőben gondoltak a gyermekekre is. Érdekesnek ígérkezik A három cimbora című színes rajzfilm-összeállítás, amelyben két csehszlovák és három lengyel báb-, illetve rajzfilmet láthatnak a legkisebbek. Puskin nálunk is kedvelt meséjének látványos szovjet filmváltozata a Mese Szaltán cárról” című alkotás. (MTI) nagy folyót „Amassunu”-nak, „a vízfelhők lármájának” nevezték. O azonban nem ismerte a bennszülöttek nyelvét, s azt hitte, hogy a folyót a legendás amazonokról nevezték el. Ebből a félreértésből ered az Amazonas neve. Egy félreértés az Amazonas eredete # Bikácsi Daniela
