Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-11 / 289. szám

1973. december 11. PETŐFI NÉPE • 3 KÉPERNYŐ Énekeljünk vagy számoljunk? Az Arany Páva mintha alan­tabb repülne, mint elődje. A va­lóságos népmozgalmat indító Re­pülj páva-sorozatot fenntartás nélkül dicsérhettük. Előkelőbb ro­konát már csak hümmögve. Amíg az énekeseket, hangszereseket lát­­juk-halljuk a képernyőn, nincs baj. örvendezhetünk az új szí­neknek. a most ..felfedezetteknek” a sokszor csodált mesterek mű­vészetének. A körítést kifogásoljuk. Két­ségbe meri-e valaki vonni, hogy a magyar népdal szemléje nem szorul a táncdalfesztiválok mes­terkélt reklámos külsőségeire? Aligha. Csupán az Arany Páva szerkesztőjének, rendezőjének más a véleménye. Sajnos. „Produk­ciót” akarnak csinálni minden­áron a tiszta forrásból csörgedező dalokból hiteles és hivatott elő­adóikból. Nem győzzük ismétel­ni, hogy a legjobb szándék sem menti törekvésüket. Ráadásul Antal Imre a vasár­napi összegézésen szokatlanul rossz formában szerepelt. Volt úgy, hogy szóról szóra újra elmond­ta. amit három perccel korábban ismertetett. Keveselltük a népj előadókat és sokalltuk a számo-, lást. a méricskélést. Nagy örömmel vettük tudomá­sul a bíráló bizottság bölcs dön­tését: Bársony Mihály, a. vadkör­tefa tiszaúifalui varázslója is részt vehet a nemzetközi közép­döntőn a „magyar csapat” — bo­csánat. Antal Imrét idéztük — kilencedik tagjaként. A végső tanulság: nincs szük­sége a Pávának csinált, ráerő­szakolt aranyozásra. Száll ez enél­­kül is. Sokak gyönyörűségére. Így repül igazán. Vanyusin gyermekei Kit dicsérjünk? Osztovits Le­ventét, aki rábukkant Sz. A. Naj­­gyonov már-már remekművére, és ezt jó érzékkel alkalmazta te­levízióra. Vagy Mihályfi Imrét, aki ismét bizonyította, hogy lé­nyegláttató rendezőink közé tar­tozik, s szinte felülmúlhatatlan a megfelelő atmoszféra megterem­tésében. Csak dicséret illetheti Halász Mihály operatőrt is, aki a fények és árnyékok sajátos rajzolatú „belsőket” teremtő já­tékát ábrázolva felejthetetlen ké­peket komponált. A vasárnap este sugárzott Va­nyusin gyermekei című televí­ziós játékot nagy élményeink közé sorojuk. A siker a kitűnő színészi teljesítményeknek is tu­lajdonítható. Az elhibázott életű embereket alakító művészek kö­zül külön is kiemeljük Solti Ber­talant, Tímár Bélát, Bálint And­rást, Káldy Nórát. H. N. Ünnepek előtti forgalom a GELKÁ-nál Ezekben a napokban egyharmadával növekedett megyénkben a GELKA-szervizek napi forgalma. En­nek oka az, hogy megkezdődtek a karácsonyi és az újévi ünnepekre való előkészületek, és ilyenkor ter­mészetes, hogy senki sem akar szórakoztató tv, vagy rádió nélkül maradni. Aki eddig húzta, halasztotta elromlott tv-készülékének, rádiójának, lemezjátszó­jának, magnójának javíttatását, az most sürgősen beadja a szervizbe. Bács-Kiskun megyében 79 ezer tv-készüléket tar­tanak nyilván. Hogy mennyi a rádió arra nehéz volna válaszolni, hiszen sok családban az asztali készüléken kívül zseb- és táskarádió is üzemel. A többi elektroakusztikai készülékek nyilvántartá­sára sem vállalkozik egyetlen hivatalos szerv sem, annyi azonban bizonyos, hogy sok van belőlük. Csu­pán a GELKA — amely a megyében a területi el­osztás alapján a készülékek 58 százalékát javítja — munkalapjainak száma ad némi lehetőséget a kö­vetkeztetésre. Szervizeik áz idén már több mint 230 ezer javítást végeztek. Igaz, ebben, a számadatban a hűtőgépek, porszívók, stb. javítása is szerepel. Természetesen az elekoroakusztikai készülékek a legváratlanabb pillanatban is elromolhatnak. Ezért a GELKA az ünnepek előtti forgalomnövekedés el­lenére — miként a korábbi években — az idén is tart ünnepi ügyeleti szolgálatot. Szerelői kijavítják a hibás tv-ket, rádiókat, magnókat, lemezjátszókat az ünnepek alatt is. N. O. • Kecskeméten, az Arany János utcai GELKA- szervizben havonta kétezer készüléket javítanak ki. Képünkön Adám Attila, Szőke Ferenc mű­szerész egy tv-készülék hibáját orvosolja. • Adám Attila egy japán tranzisztoros zsebrádiót javít. Száztíz traktorosjelölt A gyors ütemben korszerűsö­dő mezőgazdasági szövetkezetek­ben egyre több jól képzett, nem­csak traktort vezetni tudó, ha­nem a munkagépekhez értő szakemberre van szükség. Látva a gondokat, a Hornokhátsági Me­zőgazdasági Szövetkezetek 1 Szö­vetsége traktorosképző tanfolya­mok szervezését kezdeményezte. A szövetséget segítette qbben a munkában a fülöpszállási mező­­gazdasági szakmunkásképző isko­la tanári kara, valamint a szö­vetkezetek. Ennek eredménye­képpen hétfőn délelőtt három he­lyen megindult a traktoroskép­zés. A tanfolyamokon 110-en vesznek részt a megye 26 szö­vetkezeti gazdaságából. Az okta- - tás a kiskunfélegyházi, yalarpint a fülöpszállási Vörös Csillag és a tassi Rákóczi termelőszövetke­zetekben történik. Fülöpszálláson a szakmunkásképző ad segítséget a tanfolyamhoz. KISKUNFÉLEGYHÁZÁN LESZ A MEGNYITÓ 33 mű a mezőgazdasági könyvhónapra 1974 februárjában 17. alkalom­mal rendezik meg az országos mezőgazdasági könyvhónapot. A megnyitó Kiskunfélegyházán lesz, s számos városban, községben kiállításokat, ankétokat, szakíró— olvasó találkozókat rendeznek — ezekből az idén már 800-at szer­veztek. A mezőgazdasági könyvhónapra — amely egyben az élelmiszer- és fagazdasági könyvek és szak­lapok hónapja is — hat kiadó­­vállalat 33 művet jelentet meg több mint 150 ezer példányban A legtöbb könyv a kertészeti, állattenyésztési és gépesítési té­mákkal foglalkozik. A könyvhónap jó alkalom ar­ra is, hogy a szakkönyvekkel gyarapítsák a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek, állami gazda­ságok, üzemek kézikönyvtárait. A könyvhónapot előkészítő bizottság állásfoglalása szerint a jövőben bővíteni kell a könyvtárosok és az ifjúság részére szervezett ve­télkedőket és pályázatkiírásokat is. Afrikában jártunk 1. Az utazás Budapest, a Ferihegyi repülő­tér fölött sűrű köd ül. A nemzetközi járatok repülő­gépei sorra késnek az indulás­sal és az érkezéssel. Azért is, mert számos más országban vi­haros, szeles az időjárás. Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és kíséretének gépe azonban semmiképpen sem kés­het a fontos, percekre kidolgo­zott afrikai program miatt. Az IL—18-as különrepülőgép tehát késés nélkül startol, s hamaro­san a felhők fölé emelkedik. A Balaton fölött már nincsen köd. A tó pontosan olyan oda­­föntről, amilyennek térképeink ábrázolják. Utána Nagykanizsa, Zágráb .. . Losonczi Pál, a ma­gyar küldöttség tagjai, szakértői beszélgetnek, vagy inkább tár­gyalnak, dolgoznak a repülőgé­pen. Aztán Losonczi Pál az újság­írók közé vegyül. Utazásának célja valamennyiünk előtt vilá­gos, hogy küldöttségünk szót ért­sen a meglátogatott országok ve­zetőivel, népeivel a nemzetközi politika nagy kérdéseiben. Mű­ködjünk együtt a nemzetközi enyhülés tartósságáért, tenden­ciájának további erősödéséért, a közel-keleti válság politikai ren­dezéséért, a fegyverzetek csök­kentéséért, az európai béke és biztonságért, amely ugyancsak érdekük a gyarmati sorból ki­emelkedett afrikai országoknak is. Értsünk szót Afrika haladó regionális és nemzeti törekvé­seinek előmozdításában. Hogy küldöttségünk újabb kétoldalú, kölcsönösen előnyös gazdasági, kereskedelmi, kulturális, víz­ügyi. egészségügyi stb. egyezmé­nyeket, szerződéseket kössön és készítsen elő Nigériával, Gháná­val és Sierra Leoneval. A Dráván túl Losonczi Pál a pilótafülkében meglátogatta és üdvözölte az IL—18-as gép sze­mélyzetét. Noha ismét sűrű fel­hőkben járt a gép, az Elnöki Ta­nács elnöke és a gép személyzete nagyon derűs hangulatban be­szélgetett. A pilóták, navigáto­rok dolgoztak, a kapitány jelen­tette. hogy az időjárási viszonyok kedvezően alakulnak. . Kis' idő múlva kitisztult ismét az idő, s alattunk kéklett az Adria. Kissé rézsút szeltük át Olaszországot. Föntről láttuk Rómát, Itália innenső és túlsó partjait, hegyeit, völgyeit. Aztán a Földközi-tenger következett. Viszonylag hosszú idő telt el addig, amíg ismét megpillantot­tuk a szárazföldet. Most már Észak-Afrikát. Nem csoda, hi­szen Budapest és első, afrikai leszállási helyünk, Oran között mintegy £500 kilométer a távol­ság. Losonczi Pál és kísérete Oran­­ban, Algériának ebben a nagy, nemzetközi kikötővárosában pi­henőre tért. Előzőleg azonban — noha nem hivatalos látogatásra érkezett ide a magyar küldött­ség — Elnöki Tanácsunk elnöke az orani repülőtéren meleg, mél­tó fogadtatásban részesült, s mi­után a magyar küldöttség eltöl­tött egy estét, éjszakát Oranban, íelüdülve indult tovább, az ed­diginél még nagyobb repülőútra, Nigéria fővárosába, az Orantól majdnem 4000 kilométerre fekvő Lagosba. Ezen az úton hol felhős, hol felhőtlen volt az ég, ahogy gé­pünk egyre délebbre haladt Af­rikában, úgy változott lent a táj. Hosszú időn át vigasztalan sivatag fölött vitt át bennünket a gép. Vörötsbarna táj, sima és hullámokká gyűrött homoktenge­rek kiszáradt folyók, nagyon ritkán oázisok fölött. A repülő­gépen eközben egyre erőtelje­sebb levegőfrissítőre állítottuk kondicionáló készülékünket. A felhők között azért leláttunk oly­kor a sivatagra, a sivatagból né­hol kiemelkedő hegyekre, kiszá­radt folyókra, vízmosásokra. Egy órával előbb, hogy meg­érkeztünk Lagosba, Nigéria fő­városába, ahol általában trópusi időjárás uralkodik, értesítést kaptunk a magyar küldöttség el­ső hivatalos látogatásának szín­helyéről, hogy a repülőtéren, a városban árnyékban a hőmér­séklet plusz harmincnégy Cél- • sius-fok, a napon plusz harminc­­nyolc. Egy idő múlva gépünk eresz­kedni kezdett. A vöröis sivatagi homokot egyre inkább valami félsivatag, aztán zöldellő övezét váltotta fel. Kigyulladt a jelző­szöveg : „Leszállás, tessék az öve­ket becsatolni!” Először az abla­kokhoz tódultunk. Láttuk fönt­ről, hogy nagy tömeg várakozik ránk a lagosi repülőtéren. Akik fotóztak, filmeztek közü­lünk, alaposan megszegték az ővele becsatolásáról szóló sza­bályt. Mindannyian ott akartunk lenni — és a nigériai kollégák* más újságírók is így voltak —, ahol Losonczi Pál, a Magygr Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke és Yakobu Gowón hadseregtábornok a nigériai ál­lamszövetség elnöke először ta­lálkozik. Itt vagyunk hát, az első, hi­vatalos állomáson. Immár az Atlanti-óceán part­ján. Pozsgai Zoltán (Folytatjuk) Megtartották az időközi tanácstagi választásokat a megyében December 9-én, vasárnap Bács-Kiskun megyében is — ép­pen úgy, mint az ország és a főváros területén — időközi ta­nácstagi választásokat tartottak. Erre azért volt szükség, mert az általános tanácstagi választások óta eltelt’időben több ta­nácstagi hely megüresedett; elhalálozás, elköltözés stb. foly­tán. A vasárnapi időközi választá­sok során megyénkben összesen tizenhárom községi és három vá­rosi tanácstagi körzetben válasz­tottak új tanácstagokat. A közsé­gek közül Bácsalmáson, Szeréná­ién, Vaskúton, Hajóson, Miskén, Nyárlőrincen, Hetényegyházán, Akasztón és Zsanán egy-egy, Hel­vécián, Pálmonostorán pedig két­­két 'választókerületben tartottak választást. Hasonló eseményre ke- ' rült sor Kalocsán, Kecskeméten és Kiskunfélegyházán is, ahol egy-egy választókerület polgárai szavaztak december 9-én. Vala­mennyi választókerületben egy jelöltet indítottak a választók. Ezüstvasárnapról röviden Garaczi János és Kökény László műszerész, va­lamint Palotás Ferenc, a szerviz vezetője. (Tóth Sándor felvételei) Könyvsorsjegy­húzás eredménye December 9-én a könyvklubban mei&örtént az Állami Könyvter­jesztő Vállalat 37. könyvsorsjá­­tékának húzása. A Moszkvics személygépkocsit a II. osztály 1414 számú. a\ spanyolországi kör­utazást a XIV. osztály, 1749 szá­mú sorsjegye nyerte. Tízezer forintos vásárlási utal­ványt nyert a XIX. osztály, 4384. számú és a XVII. osztály 11 351. számú sorsjegy, párizsi utazást nyert a XV'III. osztály 14 719 számú, görögországi utazást a XVIII. osztály 3375 számú, szocsi üdülést az I. osztály 12 551 szá­mú, a naposparti, illetve az isz­tambuli utazást a XI. osztály 10 609 számú, az ausztriai kör­utat a X. osztály 1342 számú, az NDK-ban teendő körutazást a XVII. osztály 3016 számú sors­jegy nyerte. A nyereménnyel ki nem húzott könyvsorsjegyek név­értékben beválthatók bármilyen könyvre. (MTI) December második vasárnapja kereskedelmünknek már a kará­csonyi felkészülés jegyeit magán viselő, rendkívüli nyitvatartási napja volt. A megyeszékhely ru­házati áruházai közül ezúttal ket­tőben érdeklődtünk a forgalom, illetve a legkelendőbb árucikkek felől. A Szivárvány Áruházban fő­ként a divatáruk örvendtek fo­kozott keresletnek. A legtöbb ve­vő férfiinget, nyakkendőt, sálat, cipőt keresett és vitt haza az ünnepi választékból. A Pajtás Áruház is jól „időzí­tett”, s így gazdag készletét kí­nálhatott ■ vevőinek, elsősorban nagykamasz- és bakfistélikabá­­tokból, bundabéléses cipőkből és csizmákból. Ami a műszőrme­bundákat illeti, ezekből jó ideje nem volt akkora választék, mint most, ezüstvasárnapon. ’ Hasonló­képp kapósnak bizonyultak a gyermeksapkák, kesztyűk, puló­verek, pizsamák, valamint a kord­­bársonv fiúnadrágok és a. jersey, lastex bakfispantallók is. Még nagyobb is lehetett volna a forgalom, ha a kellemetlenül zord időjárás nem szól közbe, így az eladók csak azzal vigasz­talják magukat, hátha az arany-, majd pedig a karácsonyt közvet­lenül megelőző „gyémánt(?)-va­­sárnap” jobb időt hoz, s azokat is a boltokba csalogatja, akik most nem vásároltak. Huszonkét év Ennyi ideje, hogy először a nyakába akasztotta a postás­­máskát. Huszonkét esztendő egy szakmában — tömérdek idő. Minden csínját-bínját kiismerni már akkorra. A fogásokat, amivel könnyebb lesz a munka. Ugyan hányán hagyták már oda ennyi év alatt a postás­szakmát, mert hidegben, hőségben menni kell, vinni a levele­ket, az újságokat? S mert a címzett barátságtalan, jobb híján a kézbesítőn töltötte ki hirtelen mérgét a rossz hírért. Aztán a fizetés se olyan jajdesok. Nincs más, szeretni kell ezt a munkát. Ügy, mint Nagyapáti Lajos Bugacon, Még a vastag posztóruhában is vékonypénzű embernek látszik, pedig a kabát szétnyüó gallérján kikívánkozó pulóverek elárulják, hogy jól aláöltözött. Fürge moz­gású, mosolygós arcú — huncu­tul nevet a szeme is, ahogy be­szél a bugaci boltban. Mert oda tér be délelőttönként, hogy a vá­sárolni jött embereknek odaadja a levelet, a lapot, a Népszabad­ságot, vagy a Petőfi Népét. Bizony nagy a bugaci határ. Húsz kilométeres körzetben 1200 tanya tartozik a nagyközséghez. Ennyit járnak be a„ postások ke- ' rékpárral, lovas kocsival, néha meg gyalog. Nagyapáti Lajos is felül kétnaponta a kétkerekű kocsira, aztán neki a pusztának. Az utat is alig-alig vehetni ki ilyenkor, életet nagy néha látni. Csak a varjak billegnek feketén, behúzott szárnnyal, fázósan a szántásokon. Meg .néha rohan el a fogat elől rémültén egy vad­nyúl, vagy tanyáról elbitangolt kóbor kutya. Aztán a tanyákon jólesik a meleg is, a beszéd is, a hosszú út, a hallgatás után. Mert van úgy, hogy 16 kilométert is, megtesz, míg elér a címzettig. Azért néha tud könnyíteni a dolgon: vásárolni be-bejárnak a községbe. Az élelmiszerboltban, a vendéglőben, a presszóban vagy a postán rátalál pár emberére. Azoknak odaadja a küldeményt, a többieknek kiviszi. S amíg át­vágja magát a pusztán van idő gondolkodni, hogy mire is költik a havi keresetet a 2200—2300 fo­rintot, meg aztán mi minden változott a pusztán. És hogy ta­lán jövő télen már könnyebb lesz valamivel a munka, ha fel­szerelik kinn a kézbesítő szekré­nyeket. . Dénes Éva Kinek a Petőfi Népe, kinek a Népszabadság. Amit megrendelt A vásárolni érkezetteknek Nagyapáti Lajos a faluban adja át a küldeményeket. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents