Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-31 / 305. szám

4 9 PETŐFI NÉPE • 1973. december 31. Egyre sokrétűbbek a GELKA szolgáltatásai Az előrehaladás új lehetőségei Hírt adtunk arról, hogy a kecskeméti Törekvés és a Béke Termelőszövetkezet egyesült, ezzel létrejött 6 ezer hektáron a megyeszékhely legnagyobb közös gazdasága. A tagok és ni alkalmazottak létszáma együttesen eléri a nyolcszázötvenet. Á megnagyobbodott Törekvés Termelőszövetkezet elnökével, Szmolenszky Lászlóval a ter­vekről, az új lehetőségekről be­szélgetünk. — Az egyesülés szükségességét előzőleg alaposan megvitattuk. Számos véleménycsere alapján alakult ki a közös állásfoglalás. Megállapítottuk, hogy csak ily módon alakíthatók ki azok a nagyüzemi méretek, amelyek szükségesek a korszerű gazdál­kodáshoz. A megnagyobbodott gazdasá­got három kerületre osztjuk. Ezek önálló elszámolási egység­ként működnek, külön terv alap­ján. A kerületvezetők — figye­lembe véve a helyi adottságo­kat — előzetes tervet készíte­nek, amelyet egyeztetünk a gazdaság teljes fejlesztési el­képzeléseivel. A kerületi vezetés mellett az ágazatok irányítását is megszer­vezzük. Három fő ágazatot ala­kítunk ki, mégpedig: a növény­­termesztést, a kertészetet és az állattenyésztést. Fő növényeink a búza és a kukorica. Termesztésüket telje­sen gépesítettük. A takarmány - termesztés természetesen az ál­lattenyésztés fejlesztésének a függvénye. A kertészeti növények közül az étkezési borsó termesztését szintén gépesíteni tudtuk. Fon­tosnak tartjuk a burgonyater­mesztés fejlesztését. Jövőre 100 hektáron vetjük. Magyar, len­gyel és holland fajtákat termesz­tünk. Közülük a legjövedelme­zőbbet választjuk ki, és ha si­kerül az esztendő, a következő évben 50 százalékkal növeljük a vetésterületet. Tovább növeljük ültetvényein­ket. Jövőre 75 hektáron létesí­tünk almáskertet. Ezzel a nagy­üzemi gyümölcsös területe 355 hektárra emelkedik. Ezenkívül 180 hektár korszerű szőlőültet­vényünk is van. A Törekvés az egyesülés előtt is a megyeszékhely legnagyobb szarvasmarha-tenyésztő gazda­sága voit. A megnagyobbodott termelőszövetkezetben újabb le­hetőségek nyíltak a fejlesztésre. Az elnök erről a következőket mondja: — A következő esztendő ele­jén kezdjük meg egy ezres sza­kosított telep építését, jelenleg 1800 szarvasmarhánk van. Ez a menyiség 1975 végéig 2600-ra emelkedik. Ezen belül termé­szetesen a jelenlegi nyolcszáz szerű tartás mellett a juhászat mindig jövedelmező, és ezért akarjuk ilyen nagymértékben fejleszteni — állítja az elnök. A megnagyobbodott szövetke­zet vezetősége a tagsággal egyet­értésben ezekben a napokban készíti a részletes fejlesztési ter­vet. Az eddigiekből is látszik, hogy alaposan áttekintik a gyor­sabb előrehaladás új lehetősé­geit, K. S. A szarvasmarha-telep madártávlatból. tehén szintén ennek arányában lesz több. A magyartarka állo­mánynál maradunk. Szeretnénk egy kicsit javítani a fajtát. Fő törekvésünk a húshasznosítás marad. Eddig évente 600—700 hízómarhát értékesítettünk, 1976-tól elérjük az évi 800—900 darabot. A juhászat eddig is jól jöve­delmezett a szövetkezetben. Az ezres anyaállományt jövőre meg­kétszerezik. — Ehhez újabb istállókat kell építenünk. A férőhelybővítésben anyagilag segítségünkre lesz a Gyapjú- és Textilnyersanyag Forgalmi Vállalat. A hármas hasznosítás hívei vagyunk. A magyar merinóival keresztezett szovjet fajta éveb óta már 6 kilogramm gyapjút ad darabonként, ami jónak számít. Hasonlóképpen elégedettek va­gyunk a tejhozammal. Ez éven­te 60 liter anyánként. A legna­gyobb jövedelem a tej- és a pecsenyebárányokból származik. Egy anyajuhtól származó évi tiszta jövedelmünk 654 forint. Tapasztalataink szerint szak-A terményszárító berendezés. időn túli javítását is vállaljuk. Ez év elején vezettük be a tv-készülékek átalánydíjas javí­tását. A lakosság még nem is­meri eléggé ennek lényegét, ezért átalánydíjas szerződéseink szá­ma csak fokozatosan növekszik. Ez egyébként nagyon kedvező szolgáltatás, hiszen lényegében napi 1 forintért vállaljuk a ké­szülék rendszeres ellenőrzését és a szükséges javítások elvégzé­sét. Ugyanilyen átalánydíjas ja­vítást ajánlunk havi 25 forintért a hűtőgépekre is. Újabb szolgáltatásunk a VI­DEOTON gyárral kötött szező­­désünk alapján a készüléktele­pítés. Az áruház, illetne bolt, amikor eladja a tv-készüléket, értesíti erről a vásárló lakóhe­lye szerint illetékes szervizün­ket. Műszerészünk felkeresi az új tv tulajdonosát, ismerteti ve­le a . készülék kezelését, felvilá­gosítást ad a vételi lehetőségek­ről, javaslatot tesz az antenna elhelyezésére. Ugyanő végzi ga­rancia ideje alatti hiba esetén a • Televíziót javít Somodi Sándor műszerész és Tasy Sándor szakmunkástanuló • Háztartási gépek javítása: Miklós László és Dá­­nyi József végzi a leninvárosi műhelyben Korszerű otthon egyenlő elektromosság. Nem véletlenül mondjuk, hogy amikor villanyt vezetünk a falakba — s ve­zetünk most már a tanyákra is — egyben a kultúrát visszük az eddig elmaradott területekre. A háziasszony manapság kö­rül van véve különböző háztartási gépekkel, a lakásokban a rádió, a televízió, a magnetofon stb. csaknem mindenütt meg­található. Ezek javítása, karbantartása azonban kiterjedt szol­gáltató hálózatot igényel. Felkerestük Mészáros Ferencet, a Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat Bács-Kiskun me­gyei Kirendeltségének vezetőjét, s arra kértünk választ tőle, hogyan tudják az egyre növekvő igényeket kielégíteni.^ — Történt-e az idén jelentő­sebb intézkedés a szolgáltatások javítására? — 1973 á^hagy változások esz­tendeje volt a Gelka életében. Vállalatunk belső átszervezések­kel igyekezett gyorsabbá és ha­tékonyabbá tenni a lakossági szolgáltatásokat. Bács-Kiskun­­ban is létrehozta — mint kö­zépirányító szervet — megyei ki­­rendeltségét. Bár szervizek szá­ma nem növekedett, újabb szol­gáltatásokat vezettünk be. Jelenleg az elektromos háztar­tási gépek és elektroakusztikai berendezések 58 százalékát ja­vítják szervizeink a megyében. Szakmailag és eszközökkel se­gítséget nyújtunk ezenkívül hat ipari szövetkezetnek, amely a megye általunk ellátatlan terü­letein végzi a javításokat. A ha­zai tartós fogyasztási cikkeket gyártó vállalatokkal, illetve kül­földi berendezéseket, készüléke­ket importáló kereskedelmi szer­vekkel (a RAMOVILL kivételé­vel) szerződéses viszonyban va­gyunk a garanciális javításokat illetően. Ezt a feladatot az ipari szövetkezetekkel és tanácsi vál­lalatokkal — mint alvállalko­zóinkkal — együttesen látjuk el. — Mi tulajdonképpen a Gelka profilja és mivel bővítették az idén? — Túl hosszú lenne mindazt felsorolni, ami profilunkba tar­tozik. Röviden úgy határozha­tom meg, hogy minden olyan háztartásban használatos beren­dezést javítunk, amely hálózati árammal, elemmel, vagy telep­pel működik. Mi végezzük el ezenkívül a háztartási olajégők szervizét, s ezt a szolgáltatásunkat most ki­terjesztettük ipari és mezőgaz­dasági olaj fűtőberendezések ja­vítására is. November eleje óta már az olajkályhák garanciális készülék javítását is. Az új ga­ranciális rendszer előnye, hogy sikerült ebben a vonatkozásban összehangolni műszerészeink és ügyfeleink érdekeit. A körzetbe beosztott műszerész ugyanis mindenképpen megkapja a ké­szülék garanciális javításáért já­ró összeget, tehát érdekelt ab­ban, hogy kifogáátalan munkát végezzen, merj akkor kevesebb­szer kell kijárnia javítani. Ez a szolgáltatásunk még nem valósult meg mindenütt. A ke­reskedelmi szervekkel azonban már megkötöttük az együttmű­ködési szerződéseket, hogy mi­előbb az egész megyében a la­kosság rendelkezésére állhas­sunk. — A jövő év küszöbén ál­lunk. Mit ígér jövőre a Gelka? — Felfigyeltünk többek között arra, hogy ,,a megye iskoláiban az elektromos tanügyi segédesz­közök — diavetítők, episzkópok stb. — javítása nincs megoldva. Szolgáltatásban ennek megszer­vezését tervezzük. Természete­sen az élet másféle gondok meg­oldását is felvetheti. A másik, amiről szólni kívá­nok, hogy a jövő év végére elké­szül Solton épülő új szervizünk. Ennek ellátási területe Solton kívül Dunavecse, Harta, Fülöp­­szállás körzetére terjed majd ki. 1975-ben nyitjuk meg Kecske­méten a Széchenyivárosban a korszerű új, nagy teljesítményű szervizünket, amely arról is ne­vezetes lesz, hogy már színes tv-készülékek javítását is végzi majd. Erről azonban bővebbet majd jövő ilyenkor mondhatok — fejezte be nyilatkozatát Mé­száros Ferenc. N. O. • Szebellédi István átveszi a javítandó készülékeket Baja fejlődése számokban 1973-ban lakásokra több mint 30 millió forint Az 1973-as évre Baja Város Tanácsa 63 millió forintos fej­lesztési tervet hagyott jóvá. Eb­ben a tervben első helyen a célcsoportos lakásépítés szerepel, amelyre 30 millió 401 ezer forin­tot szavazott meg a testület. A programnak megfelelően hama­rosan el is kezdődött a lakások építése és az úgynevezett,„Üjvá­­rosban, ahol eddig 85 lakást ad­tak át, további 252 lgkás építése pedig folyamatban van. Megkezdődtek az építési mun. kái egy nyolctantermes általá­nos iskolának is, s hozzá fogtak a kórházban egy traumatológiai pavilon létrehozásához. Eddig 1,5 millió forintot költöttek rá, s előreláthatóan 1975-ben készül el. Szintén a kórházi munka jobb ellátását szolgálja az a terv, amelynek alapján 3,3 milliós költséggel megoldják a kazánház rekonstrukcióját. Ennek megol­dására eddig 2,5 millió forintot fordítottak, s a program szerint szintén 1975-ben kerül sor az át­adásra. 1974 márciusára viszont már elkészül az ideggondozó, amelynek kialakítása egymillió, ba kerül. Szerepel továbbá a fejlesztési tervekben egy 50 személyes óvó. da is, amely már elkészült, és október óta fogadja a gyereke­ket. Az óvodát 1,2 millió forint­ból építette a város, s ebben az összegben benne van az a 400 ezer forint értékű ' társadalmi hozzájárulás értéke is,- amely a város lakóinak, üzemeinek, vál­lalatainak összefogását dicséri. A Martinovics utcában lerakták annak a hattantermes szakközép­­iskolának az alapjait, amelynek átadására 1975-ben kerül sor, de folytathatnánk a fejlesztési terv megvalósult célkitűzéseinek a felsorolását a kis szerb templom kamarateremmé történt átalakí­tásával, a dunai rév őrsépületé­vel stb. A városi tanács fejlesztési ter­veinek csupán jelentősebb részeit ismertettük, s itt kell megjegyez­nünk, hogy amikor a tanács jó­váhagyta a 63 millió forintos tervet, mintegy négymillió forint értékű társadalmi munkával szá­molt. Bár a városban ez ideig még nem mérték fel az összes ilyen munka értékét, elmondhat­juk, hogy jelenleg a kilencmil­lióhoz közelednek. Sz. F. A költözködés rendkívüli • gyorsasággal és hasonló titokzatossággal bonyolódott le. Az egyenruhás emberek, akik a teherautókat vezették, úgy vi­selkedtek, mintha némák lettek volna. Pillantásuk viszont oly szigorú, fellépésük pedig oly erőt sugárzóan határozott, hogy az itt lakók, akiket különben is kissé kótyagossá tett ez a vá­ratlanul és minden előzmény nélkül bekövetkezett lakásválto­zás, meg se mertek mukkanni. Alig hogy az utolsó teher­autó^ kikanyarodott az utcából, máris megkezdődött a terepren­dezés. Az első és a hátsó keresztut­cáknál tiltó táblákat szereltek fel. Ettől a pillanattól kezdve ekét utcatorkolatnál tilos volt a meg­állás és a fényképezés. Valamint megtiltották az át­menő forgalmat is. Méghozzá úgy. hogy a kis utca egyik és másik végén sorompó­kat állítottak fel. A sorompók piros-fehér-zöld csíkozásúak voltak, és a na­gyobb nyomaték kedvéért egy­­egy fegyveres őr sétált le és föl mögöttük. Egy fegyveres őr, aki bizal­matlan, egyben szúrós pillantá­sával szinte felnyársalta az itt elhaladókat. S ha valaki vélet­lenül mégis megállt, azt pattogó, vezényszónak is beillő nógatás­sal szólította fel a gyors távo­zásra. Az igazat megvallva, a kör­nyékbeliek nem nagyon kíván­csiskodtak. Ellenkezőleg: ha csak tehették, nagy ívben elkerülték az utcának még a környékét is. Mégis akadtak szemtanúk, akik — suttogva persze — elmesél­ték, amit láttak. A házak, egyben tehát az elő­­kertek elé magas drótkerítést emeltek, amelynek tetején há­romszoros szögesdrótsor húzó­dott végig. Elmondták azt is, hogy a te­niszpályák talaját felásták, a vörös salakos felső réteggel pe­dig betemették az úszómeden­céket, amelyek betonját külön­ben is rég szétrágta már a fagy. Nem telt bele sok idő, amikor­ra sík terep húzódott a meden­cék és a teniszpályák egykor oly zajos és oly színes látványt nyújtó helyén. Puszta föld, amelyet minden nap szorgalmasan elgereblyéztek azok az egyenruhás emberek, akik néha fel-feltűntek a házak előtt vagy mögött. Később még nagyobb homály borult mindarra, ami itt történt. Mert a telkek hátsó végében hárommétemyi magas falat emeltek, ami aztán mindent el­rejtett a kíváncsiskodó tekinte­tek elől. A helybeliek így kénytelenek voltak önnön fantáziájukra ha­gyatkozni. Ami gyakorlatilag annyit jelentett, hogy elképzelé­seikbe némi valóságelemet ke­verve, szabadjára engedték csa­pongó képzeletüket. Úgyhogy csupán néhány hó­napnak kellett eltelnie, s máris fantasztikusnál fantasztikusabb történetek keringtek nemcsak a környéken, hanem áz egész vá­rosban a hat villáról, amelyek éppen azáltal, hogy elzárták őket a nyilvánosság elől, egy­szeriben titokzatosakká váltak. S nemcsak foglalkoztatták, ha­nem jó alaposan meg is mozgat­ták az itteniek különben is elég­gé dús képzeletét. Időnként akadt egy-egy mes­terember, aki a harmadik pohár bor után elkottyantotta, hogy ő járt a titokzatos villák valame­lyikében, ahol bizonyos munká­latokat kellett elvégeznie. Hogy mit? Há.t javításokat, meg némi átalakítást? De ennél többet senki nem volt hajlandó mon­dani, hiába töltötték akármelyi­kükbe a kíváncsiságtól egyszeri­ben fölhevült környékbeliek a bort. — Nem szabad. Nagy baj le­hetne belőle — zárkóztak el a részletesebb fölvilágosítás elől, miközben homlokukra kiültek a gond mély redői. Nappal általában csöndes volt a környék. Inkább éjszaka ele­venedett meg errefelé a forgat lom. Személy- és teherautók jöttek, meg dzsippek. Gyorsan és tompított világítással. S mihelyt megérkeztek, rög­vest leállították a motort és el­oltották a lámpákat. Valaki egyszer vette magának azt a fáradságot — és bátorsá­got persze —, hogy fölkéredzke­­dett a templomtoronyba. Aztán amikor a kosárhoz ért, előhúzta inge alól a nagy Zeiss­­látcsövet, S hátrahúzódva, ár­nyékban maradva elkezdte für­készni a környéket, különös te­kintettel a hat villa tájékára. Később elmesélte, amit látott. A" házak mögötti térségen két röplabdapályát is fölfedezett. Egviken éppen játszottak. A két csapat tagjai atlétatrikóra vol­tak vetkőzve. Ügy ütötték a labdát. De senki nem hitt neki. Ez a békés röplabdázó idill sehogy se illett bele: a titokzatos összkép­be, amelyet a helyi közfelfogás immár véglegessé, változtatha­­tatlanná alakított. Úgyhogy ettől kezdve titokza­tosság övezte ezeket a házakat még az után is, hogy 1956 vé­gén eltüntették a sorompókat, felszedték a drót-, és lebontot­ták a téglakerítést. Űgyannyira megmaradt, hogy az ismét üressé vált házakat elő­ször nem is sikerült benépesí­teni. Először az elköltöztetett volt lakók jöttek számításba, ők azonban hallani sem akartak a dologról. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents