Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-31 / 305. szám
MŰ VELŐDÉS • IRODALOM «MŰVÉSZET «IRODALOM • MŰVÉSZEI PETŐFI SÁNDOR: Hazámban Arany kalásszal ékes rónaság, Melynek fölötte lenge délibáb Enyelgve űz tündér játékokat, Ismersz-e még? oh ismerd meg fiadl Rég volt, igaz, midőn e jegenyék Árnyékain ntószor pihenék, Fejem fölött mig őszi légen át Vándor daruid V-betüje szállt; Midőn az ősi háznak küszöbén A búcsú tördelt hangját rebegém; S a jó anyának áldó végszavát A szellők már régen széthordozák. Azóta hosszú évsor született, Es hosszú évsor veszte életét, S a változó szerencse szekerén A nagy világot összejártam én. • Bodor Miklós rajza A nagyvilág az életiskola; Verítékemből ott sok elfolya, Mert oly göröngyös, oly kemény az út, Az ember annyi sivatagra jut. De most a bút, a hosszú kínokat, Melyektől szívem oly gyakran dagadt, Es minden szenvedés emlékzetét Egy szent öröm könnyűje mossa szét: Ezt én tudom — miképp nem tudja más Kit ürömével a tapasztalás Sötét pohárból annyiszor kínált, Hogy ittam volna inkább a halált! Mert ahol enyhe bölcsőm lágy ölén Az anyatejnek mézét izlelém: Vidám napod mosolyg ismét raám, Hű gyermekedre, édes szép hazám! Dunavecse, 1842. október Petőfi-szobrok Bács-Kiskun megyében GÁL FARKAS: Remény fordul Szilveszter piros örömhullóm remény fordul a Göncöl rúdján szeszes torkát az égre tárja a feltámadás harsonája. Élők háta föld felé görnyed nem létezők életre jönnek sírnak örömöt, sírnak gondot arcocskájuk tejszagtól boldog. Nagy szavakból építünk házat s szívünkbe fészkel az alázat ösztönünk elbitangolt csorda kopár tájon zeng vaskolompja tisztaságról beszélünk estig de hűségünk más ágyba fekszik s ha törvények próbára tesznek ) megtagadunk sok sunyi tervet. Szilveszter majd leveti ingét életre fordul, aki nincs még nem létezők életre jönnek magzatvíz-szagú újszülöttek úgy hisszük bennük tisztaság van és nem tévednek el a vágyban nem csinálnak szavakból hordót mások lesznek mégis hasonlók. Közöttünk még Tiborcok élnek ösvényhitű szálkás szegények eszméinkből morzsa jut nékik magukat nem ünneppel mérik reménységük izzik fehéren a hétköznapok erdejében s fordul, mint rúdjával a Göncöl homlokunkon belül dörömböl. Lobog szilveszter piros inge kék madár guggol szíveinkre nem köröznek fekete varjak évszaka jön igaz szavaknak kérges napok próbára tesznek csillagtól tanulunk fegyelmet dolgozunk folyók iramával fölöttünk fehér béke szárnyal. Kunszentmiklós és a könyvnyomtatás A nagyközség közművelődési könyvtárában kiállítás nyílt a magyar könyvkiadás félezer esztendejének emlékére. Az anyagot a könyvtár ifjúsági részlegében helyezték el, melyet éppen most rendeztek be vadonatúj polcokkal. A hely növekedésével vált lehetővé a Petőfi-irodalom közszemlére tétele, valamint azon mai kiadványok bemutatása, melyeket „a szép könyv” fogalma foglal egységbe. Mindez még nem lép túl a közművelődési könyvtárak mindennapon rutinmunkáján. • Kiskunfélegyháza. Küllő Miklós alkotása • Szalkszentmártonban 1969-ben avatták fel Marton László művét • A kiskőrösi emlékmű. Szentgyörgyi István szobra KÖNYVESPOLC Bartalis János: V eresbegy madár Kiss Dénes: TÉLI HAZATÉRÉS A közelmúltban ünnepelte a romániai magyar irodalom a Veresbegymadár című verskötet kiadásával a Kolozsvárott élő Bartalis János nyolcvanadik születésnapját. Bartalis első versei a Nyugatban jelentek meg. Tehetségére azonban Kosztolányi Dezső hívta fel a figyelmet, igazi „költő”-voltát emlegetve. Nemsokkal ezután Németh László írt róla. Ma már irodalomtörténeti jelentőségűnek nevezhetjük a Bartalis-féle szabadverset, mely — Kassákhoz hasonlóan, de mégis más, népiesebb hangon — megújította a modern magyar líra nyelvét, verselését. Csiüagpihéken gyerekkor száll Hófehér mezőn messze kószál agysejtek dombján völgyén az emlék csipkeruhát sző rá a hó Hahó! Hahó! Szánkózni jó de hol vagy már nagyapó?! Hol a barátok a dombról kiáltásból hol van a hang? Nem lehet már hazatérnem régi derűs hófehérben Bár a múlt is velem kószál osillagpihén gyerekkor száll! A kiállított dokumentumok közt azonban van számos olyan darab is, mely szélesebb érdeklődésre tarthat számot. Már magában a puszta tény is mond valamit, hogy három különböző gyűjteményből válogatták össze az anyagot: a közművelődési könyvtár beszerzésein kívül szerepel itt a gimnázium és a református egyház muzeális gyűjteménye is. A három együtt olyan gazdag és tanulságos, hogy nemcsak a mában kelt érdeklődést, hanem a múltat úgy kelti életre a figyelmes szemlélő előtt, hogy önkéntelenül is biztató reményeket kelt közösségünk művelődésének eljövendő alakulására is. A kiállítás együtt dokumentálja azt a nem mindennapi áldozatot, melyet Kunszentmiklós dolgozó népe hozott a város, sőt az egyetemes magyar közművelődés érdekében, s egyszersmind híven tükrözi azt az érdeklődést is, mellyel az itteni nép fordult a múltban a hazai meg az európai haladó eszmék felé. Éppen azokkal a dokumentumokkal találkozunk itt, melyek alapján készülő művelődés- és helytörténeti monográfia kiadásán fáradozunk. dalmának népszerű alkotása is: Voltaire Henriasa. Méhes István gimnáziumi rektor 1793. március 23-án ezt jegyzi fel rá latinul: „A kunszentmiklósi ref. iskoláé, közpénzen vásárolta... Selyem Mihály uram ...” (Ebben az időben még a politika és az egyházközösség egy és ugyanaz.) A gimnázium egykori diákja, Tótfalusi József az általános nemzeti felbuzdulás idején azzal szolgálja a magyar nyelv ügyét, hogy 1795-ben naplójában jegyzi fel a magyar protestáns iskoladrámákat, sőt maga is ír ilyeneket. Éppen száz esztendővel később a gimnázium könyvtárában talál rájuk Bernáth Lajos tanár, aki publikálja őket. Nevezetes felfedezés volt a XVIII. század közepén a Kun miatyánk megtalálása. Az első magyar regény, Dugonics András Etelka című művének lapjain olvashatjuk a kiállításon a nyelvemlék egyik korai (1805) nyomtatott változatát. Szerepel itt azonban a felvilágosodás iro-A híres nemzetgazdász, Pethe Ferenc itteni tartózkodásával úgy meghódítja a város népét, hogy tiszteletbeli redemptussá (birtokossá) választván ellenszolgáltatás nélkül megélhetéshez, földbirtokhoz , juttatják. Pethe Ferenc, Tessedik Sámuel nyomdokain jár Balogh József városi orvosunk, aki az itteni nehéz talajok könnyebb szántását célzó találmányát ismerteti a Tanakodás az ekéről című művében (1836). Közben a könyvek egyre csak gyűlnek a gimnázium könyvtárában, hiszen az egykor volt diákok nem feledkeznek meg az iskoláról végrendeletükben. A városi funkció iskolát igényel,' iskola pedig nem lehet meg könyvtár nélkül: így válik a Beszámolónkat gazdag múltunk tudatában tárjuk szélesebb körben az olvasó közvélemény elé, de úgy, hogy abból legtöbbet a helyi tudat, az itteni közvélemény, a lokálpatriotizmus gyarapodhat Balogh Mihály A Vfiresbegymadár Bartalis János új verseit tartalmazza. A költő most is közel van a természethez, tudja, hogy a „mag kicsírázik”, a „búza selymes ha- ■ ja leng”. De ezeket a verseit is a messzi távolok, a nagyobb terek, a távoli horizont képeivel zárja: „valami űzi a csillagok felé”. Fiatalkori híres versében a csend varázsos pillanatait leste meg. Most is a „csend néma lépteit” figyeli. De neki „megszólal” a csend, elküldi üzenetét a világ, kitágul a szoba négy fala: „őszi kikericsek nyíltak a réten”. Megérinti az ősz leheletp, tudja, hogy itt az öregség. „A tél dere csillámuk sötét hajamban.” Berzsenyivel együtt vall a közelítő tél borzongató pillanatairól. De nem retten. Nem zárja be kapuját. Továbbra is vállalja a harcot. Az életei. A költészetet. „Még nem jött fii a megnyugvás ideje.” Visszatérnek verseiben az őszi képek: „halkan hullanak a dérütött levelek”. Vagy: „október mély útján megyek”. De megy tovább. Felfelé. „A szigorú szélben” q tetőn áll. S mindig többet lát. S gazdagodik költészfite. Szekér Endre A repülőgép Krasznojarszkból Moszkva felé szállt. Az óév utolsó napján alig volt néhány utas; a legtöbben már tegnap elrepültek, hogy az újévet Moszkvában köszöntsék. Elja Ivanyenko, a kkrasznojarszki vízierőmű technikusa randevúra sietett Moszkvába« Igen, még a mi realista korunkban is akadnak ilyen romantikus történetek: néhányezer kilométeres repülés a légyottra. Elja moszkvai és mint komszomolista, fél éve érkezett a nagy szibériai építkezéshez. Eredetileg együtt akartak ideutazni, de Tolja Pavlov — akivel akár a világ végére is elment volna — most védte meg építészmérnöki diplomáját. A fél év gyorsan elszaladt. Elja a fizetéséből előbb egy szép, drága bundát akart vásárolni, de mit ér egy bunda, ha az ellenérték a boldogság; az, hogy együtt ünnepelheti az újévet Toljával. Kivett egyheti szabadságot és most repül Moszkva felé. ' A krasznojarszki gépnek december 31-én este 9-kor kellett Moszkvában leszállni. Anna Alexejeva: Szilveszter éj szakáján Elja hátradőlt az ülésen és elképzelte megérkezésének pillanatait: hogyan hívja fed a fiút, hogyan találkoznak rögtön utána a Szverdlov téren, hogy a szilveszteri bálra siessenek. Egyetlen csomagja volt. Elja boldogan sóhajtott, és rámosolygott szomszédjára. A szomszéd, Glagoljev mérnök, szürke hajú, hegyes szakállú emberke. Eljára nézett és úgy érezte,' hogy nem is ötven, hanem csak húsz tavaszt látott. ' A boldogság közlékeny. A mérnök öt perc alatt pontosan tudta, milyen színű lett volna a meg nem vásárolt bunda. Még két repülőórányira voltak Moszkvától, amikor kigyulladt a tájékoztató tábla: „Dohányzást abbahagyni.” „A biztonsági övét becsatolni.” — Leszállunk — szólt Elja örömmel. — Azaz, egy pillanat! Mit jelent ez? Hisz Moszkva előtt már nincs leszállás. Hol landolunk tulajdonképpen? A Stewardess közölte: — Moszkva nem ad engedélyt a leszállásra. Köd van. Egy órát Szverdlovszkban töltünk. — Ez azt jelenti, hogy csak 10 órára érek Moszkvába — számolt Elja. — Hát akkor bizony kevés idő marad ... Amikor a szverdlovszki repülőtér órái a 22 órás moszkvai időt mutatták, felemelkedett a repülőgép. Talán éjfélre megérkeznek a fővárosba. Elja újból hátradőlt a széken, könnyei - végigfolytak az arcán. „Ez az én formám. Én szamár ... Távirat nélkül, értesítés nélkül... Majd csücsülhetek egyedül szilveszter éjszakáján a repülőtér várótermében ...” Glagoljev mérnök résztvevőén figyelte a lányt. Ő is bosszankodott a késés miatt, de ötvenéves korban már nem hullat könynyet az ember. — Talán otthon van Tolja — mondta halkan. — Hívja fel a repülőtérről. És akkor, két órával később mégis megünnepelhetik az úi évet. Mintha Berlinben lennének. Megvan a telefonszáma? — 241-65-95... A mérnök, megismételte a számot. — ... Ez az Arbaton van ... — Aztán hirtelen megélénkült: — Igaz is, miért ne most? ... Felállt a helyéről és bement a pilótafülkébe. — Azt akarja, hogy szidást kapjak? — kérdezte savanyúan a kapitány. — Valami fruska miatt?... — A szerelem miatt — vágta rá a mérnök. — Igen, fiatalember, a szerelem miatt... Ez a lány ezer kilométereket repült. A kapitány megrázta a fejét. — A rádión magánbeszélgetést folytatni tilos... Glagoljev nagyot fújt. E pillanatban beavatkozott a Stewardess. aki 19 évesen pontosan értette, hogy miről is van szó. — Az ilyesmi csak egyszer esik meg az életben — mondta. — Sőt, ilyen nem is fordul elő. — Olyan keservesen sóhajtott, hogy a kapitány szó nélkül levette a cédulára írt telefonszámot a mérnök kezéből. — Talán átmegy most... Szilveszter van. Odaszólt a rádiósnak: — Fiú. add le gyorsan — hogy is hívják — no, hívják fel Anatolij Pavlovot az irányítótoronyból. Hogy azonnal jöjjön ki a repülőtérre. A forgalomirányító diszpécser meg volt győződve róla, hogy a Krasznojarszk—Moszkva 915-ös járat legénysége megbolondult. Az irányítótorony rádiósa pedig inorgott: Mi vagyok én, házasságközvetítő? ... Amikor a 915-ös számú repülőgép utasai a légikikötő nagycsarnokába léptek, az órák az éjfélt ütötték. Elja már túl volt a síráson, csak bánatosan szipogott. Hirtelen földbegyökerezett a lába. A csarnok közepén mosolyogva állt Tolja. Az órák elkongatták a tizenkettőt. Moszkva új esztendő elé nézett. Fordította: Sényi Imre könyv szükségletté. Az 1831-es Trattner-naptárban az itteni Völgyi János könyvkötő-könyvterjesztő nevét olvassuk, Puki Károly A Magyar Haza című műve (1833) pedig egyszerre harminc szentmiklósi előfizető nevét közli. De őrzi a gimnázium a szabadságharc után betiltott- Olvasó Társaság folyóiratait, könyveit is a közpénzen vásároltakkal egyetemben, sőt ezeknél fontosabb emlékeket is. Többek között az első egyetemes magyar tanügyi folyóiratot, a Nevelési Emléklapokat, mely megőrizte az iskola akkori rector-professorának, Kelemen Gergelynek felszólalásait az „első protestáns tanári köztanácskozmány”-on (1847). Nem kisebb dolgok érlelődnek itt, mint az egységes magyar köznevelés : az iskolák államosításának gondolata. Kelemen Gergely neve arról is emlékezetes, hogy Petőfi ügye mellé állítja, az iskola ifjúságát. Bizonyára nem rajtuk és a kiállításon szintén szereplő Bankos Károlyon múlt a költő ügyének sikere. Sokat elárul azonban egy kéziratos eredeti színlap is 1857. október 3-ról, szombatról keltezve. Nem csupán azt, — ahogy a színjátszás emlékei között már említettük volt, hogy menynyire érdekelte a kiskunokat a drámai művészet. Emlékezetünkbe idézi azokat az áldozatokat is, melyeket az itteni nép hozott a múltban az első magyar színház, a Tudományos Akadémia, a Ráday Könyvtár megteremtésére külön, még a helyi áldozatokon felül.
