Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-30 / 304. szám
< • PETŐFI NEPE • 1973. december 30. NAPKÖZBEN így is lehet intézkedni 0 Faragó Ferencné kecskeméti olvasónk Danaszos levéllel kereste tel szerkesztőségünket. Soraiból a következőket tudtuk me«:' Az egyik szombati napon vásárlási szándékkal kereste fel Kecskeméten a Nyár utcai bútorraktárt, ahol — nem kis Őrömére — rátalált a régóta keresett piros színű fotelokra, szobaberendezésének még hiányzó tartozékára. Csupán kettő darabból állt a készlet, s annak megvételére nyomban bejelentette. Igényét. Erről cédulát kapott, majd elsétált a Rákóczi úti bútoráruházba. s kifizette az áru értékét, a valamivel több mint ezerkétszáz forintot. A pénztári blokk birtokában fuvaroslesre indult. Szerencséje volt, hiszen alig húsz perc elteltével sikerűit „szerezni” szállítójárművet. Azzal együtt újra megjelent az említett raktárban, ahol derült égből villámcsapásként érte a közlés: az általa kiválasztott fotelokat másnak adták el. Lévén kényszerhelyzetben — a bútorszámla rendezése ntán, illetve a fuvarköltség fedezése előtt —. végűi is magával vitt két olyan fotelt, melynek kárpitozása nem piros bútorszövetből készült. Minderről telefonon tájékoztattuk az illetékest, a Bács-Kiskun megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat kecskeméti kirendeltségének vezetőjét, Horváth Istvánt. aki feljegyezte mondandónk lényegét, s Ígéretet tett a panasz mielőbbi kivizsgálására, valamint a lehetőségeken belüli orvoslására. Biztatóak voltak e szavak, mégis úgy döntöttünk, hogy — híven az előírt hivatali formulához — továbbítjuk részére a panasz másolatát Is. Pár nappal később éppen a kísérő levelet fogalmaztuk, amikor felbeiregett a telefon. A vonalban a fci§!£', rendeltségvezető yolf, s- ar- j* rol informált: a dolgokat már tisztázta, g eszerint jogos a reklamáció, amit oly módon orvosolnak, hogy a szóban forgó piros fotelokat a vállalati kocsin — természetesen díjmentesen — viszik ki a vásárló lakására, s onnan visszaszállítják a két hasonló bútordarabot. Tudtunkra adta még, hogy az esettel, s annak korrigálásával kapcsolatban személyesen kívánnak beszél- , ni olvasónkkal. E találkozásra bennünket is meglnvitáit. A viszontlátással búcsúztunk. s miután letettük a kagylót, a gépből is kihúztuk a papírt... nem találtuk Itt szükségesnek az efféle adminisztrációt. A megjelölt időben Horváth István, valamint Borsó István, a Rákóczi úton levő 171. számú bútoráruház vezetője a krónikás társaságában érkezett Faragóék Sörház utcai otthonába. Mondanunk sem kell, levélírónk kellemesen meglepődött. amikor felfedtük jövetelünk céliát. Vendégeskedésünk idejét az érdekeltek közvetlen hangnemű diskurzusa töltötte ki. Először a panaszos ..clevenítetr te fel” a történteket, amiért a kereskedelmi szakemberek szíves elnézést kértek. Egyúttal közölték, hogy a hibát egyik beosztottjuk követte el. aki a korábban gazdára talált, de még el nem szállított foteleket értékesítette ismét. E tettére csak ráadás volt a vevő elégedetlenségével szembeni közömbössége, ugyanis fel sem vette a kapcsolatot a bútoráruházzal, ahol pedig megtalálhatók voltak a piros fotelek. A hallottakból többet nem is jegyeztünk fel. Amire viszont nagyon odafigyeltünk, az a kereskedelmi vállalat képviselőinek magyarázkodástól mentes nyíltsága, őszintesége, s a vásárlói bi' zalom visszanyerésére való törekvése. Hogy ez utóbbi sikerrel járhatott, már csak azért is feltételezzük, hiszen az ígért bútorcserére nem a következő napon, hanem még aznap sor került. Mert így is lehet intézni reklamációt: gyorsan, kielégítően, vagyis a szocialista kereskedelemhez méltó módon! Velkei Árpád Új év -1974 Változó életünk, változó fogalmaink Azt mondják az ember húsz-huszonöt éves koráig képes új ismeretek befogadására. Mondják. De jól festenénk mi itt Magyarországon, ha ez csakugyan igaz volna. Maradjunk csak a falunál, a mezőgazdaságnál. • Az a ma 40—50 éves nemzedék, amely a. terhek jelentős részét hordozza, valóban húszéves kora körül kényszerült arra, hogy ismereteit, elraktározott fogalmait - teljes egészében kicserélje. Akkor vette tudomásul, hogy az átalakuló mezőgazdaság „vonóereje" nem a ló, hanem a traktor. Akkor tapasztalta, hogy a gazdálkodás alapegysége nem a családi birtok, hanem a szövetkezet. Sőt, akkor próbálta elsajátítani, hogy a szántóföldeken nemcsak kukoricát kell termeszteni, hanem gyapotot is. Az első két új fogalom meggyökereztetése sikerült, a harmadiké nem. A mi nemzedékünk azóta életének delére érkezett és néha kicsit meghökkenve, sőt lázadozva, tiltakozva tapasztalja, hogy „új” fogalmai éppen napjainkban papírkosárba kerülnek. Még újabbak jönnek helyettük, amelyekét ebben az életkorban kellf sőt nélkülözhetetlen elsajátítani. Száz esztendőn keresztül megszoktuk például, hogy a jó termés: egy katasztrális hold földön 20 mázsa búza. Ebből először kiesett a_ katasztrális hold. Nemcsak szakkörökben, ismeretterjesztésben is hektárokat emlegetünk már. Jó, megtanultuk, hogy egy hektár 1,7 katasztrális hold. Ha azonban ezzel beszorozzuk a 20 mázsás jó termést és kapunk hektáronként 34 mázsát, azzal nem mentünk semmire. A hektáronként 34 mázsa ugyanis sok gazdaságban ma már nem jó termésnek számít, hanem országos átlagnak. A jó termés képzete csak akkor jelenhet meg ítéletünkben, ha legalább hektáronként 50—60 mázsás termésről hallunk. Es nem javaslom, hogy ezt azután viszszaszámítsuk katasztrális holdra, mert akkor végleg belekeveredünk a fogalmakba. Inkább örüljünk annak, hogy az 50—60 mázsás termés, nem is mindennapi, de nem ritka a magyar mezőgazdaságban. 9 ÜJra kell tanulnunk a „nagyüzem” fogalmát is. Ezt a szót 20 esztendeje akkor használtuk, ha egy „téeszcsé” elérte az 500 kataszteri holdat. Tíz évvel ezelőtt módosítottunk, akkor már olyan másfél ezer holdat vártunk körülbelül egy nagyüzemtől. Erre a másfél ezer holdra ma azt mondják, hogy életképtelen. Igazi nagyüzemnek pedig úgy a 8— 10 ezer hektár körüli méreteket emlegetik Régen nagyüzemi hizlaldának neveztük azt a nádtetős valamit, ahol 200 disznó röfögött. Ma? Panelekből épített pavilonok, palatetők rengetege, légkondicionálás, takarmánytárolótornyok kötődnek a nagyüzemi hizlalda fogalmához, és évenként legalább 10 ezer darab hizott sertés kibocsátása. Nem férőhely, nem kövérdisznó, hanem „kibocsátás”. Mint bármely ipari üzemben. Módosítjuk tudatunkban még a falu fogalmát Is. Sokan emlegetik büszkén szülőfalujuk nevét, ahol állott girbe-gurba sorban vagy hatvan ház. Ugyanez a név ma talán már a térképen sem szerepel, és sokan vannak, akik egy településnek csak akkor adják meg a — községi rangot —, ha legalább 2—3 szer körül jár. a lakosok, tehát ezer közelében a házak száma. (Mert az az idő is elmúlt, amikor legtöbb falusi házban még nyolctízen laktak.). • Es a legnehezebben elsajátíthatók a gépesítés új fogalmai. Amit mi hajdanán traktornak neveztünk, az egy vaskerekű, kormos, rázós-szeúős, messzehangzóan dohogó masina volt, ami elvégezte egy nap, mondjuk 4—5 pár ökör munkáját. Ára nem is volt, mert csak kiutalásra' lehetett hozzájutni, és csak állami üzemeknek. Azután hébe-hóba jöttek az aranyos kis Lanz-Bulldogok, meg a sokáig abszolút korszerűnek számitó K—25-ös Zetorok. A hatvanas évek fordulóján ezt már a téeszeknek is lehetett venni, belekerült vagy 60—70 ezer forintba. Egy egész egy tized millió forint: ez ma a K—700-as traktor ára. A fogalma pedig: 200 lóerő, fűthető fülke,- meg minden. Fél határt megeszik ez a, traktor egy nap alatt. Most ezt a fogalmat kell' megtanulni. De úgy, hogy időben el is felejthessük, mert már a küszöbön állnak a légkondicionáló berendezéssel is felszerelt, 3—400 lóerős és nyilvánvalóan még drágább masinák. A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát — ennek az új elnevezésnek a története megérne egy külön cikket — az eddigi százvalahány traktor helyett 13 ilyen nagy teljesítményű géppel végzi el az összes mezei munkát. Ízlelgetjük, gyötörjük az új fogalmakat, de azért elsajátítjuk valamennyit. Csak nagyon nehéz. Talán azért, mert míg az újakhoz igazítjuk tudatunkat, sohasem szabad megfeledkez*nünk arról, hogy az összes régebbiek is jelen vannak. Akad még ötholdas egyéni gazda, én láttam munkában, ha nem is vaskerekes, de legalább ugyanolyan régi G—35-ös traktort, ki kell használni még a 200-as hizlaldákat és sajnos találunk Magyarországon hektáronként 10— 15 mázsás búzatermést is. • Az új fogalmakat elsajátítanunk és alkalmaznunk úgy kell, hogy közben mindig mérlegeljük a régiek jelentőségét, hasznát. Csak akkor lépjünk tovább, amikor az új fogalom alkalmazásának feltételei megértek. Ez felelősséget jelent, roppant nagy felelősséget. Ez is új fogalom. Csak egyetlen példát. Háromnégyszázezer forintért rövidesen megjelennek szocialista gyártmányú, modem kombájnok. A nyugatnémet Claas kombájn ezeknél ugyan többet tud. De nem annyival többét, mint amennyivel magasabb az ára. A szocialista táborból származóhoz ugyanis dotációt adnák, a nyugatról érkezőt vám is terheld, ezért kerül többe egymillió forintnál. Most döntsön a vezetőség: a végeredményben alkalmas olcsóbbat, vagy az aránytalanul drágább, ám jobban kihasználhatót válassza-e? Ha a nagy terméssel zivataros nyár jön és csak a méregdrága kombájnnal lehet gyorsan betakarítani a termést, akkor a tagság megdicséri őket. De ha száraz nyár lesz, valamivel kisebb termés és az olcsóbb is megfelelt volna, akkor a tagság esetleg éppen ilyen indoklással váltja le az elnököt. Aki az üzemméretek nagyobbítását, a tsz-ek egyesítését javasolja, azt ilyen típusú felelősség rendszerint nem terheli. Ám. reális az esély, hogy az esetleg nem egészen törvényesen „kieszközölt” egyesülés nem fellendülést, hanem csődöt hoz és akkor azért az erkölcsi felelősség Is nagyon nyomasztó lehet. Hasonló a helyzet az apró falvak egy határba kerítésével. Lehet, hogy sikerül, kialakul egy fejlődőképes, egészséges település. De az is lehet, hogy a kővetkezőkben szitkozódástól visszhangoznak a tanácsülések, marakodás keseríti megJ az alapos megfontolás nélkül egybeterelt elméleti egység lakóinak életét. # Nem könnyű tehát alkalmazni az új fogalmakat. De talán ez benne a legszebb. Mert régen mindig megmondták valahonnan felülről, hogy mit kell csinálni. Üj dolog, új fogalom, hogy ma már nem mondják meg. Helyben kell megkeresni a járható utat. Gyötrődéssel, emberek ezreinek életkörülményeit érintő kockázattal, felelősséggel jár ez, de eddigi tapasztalataink szerint soha nem látott eredményekkel is. Akkor pedig érdemes. F. B. A területi szövetség egy esztendeje Nemrég zajlottak le a termelőszövetkezetek területi szövetségeinek küldöttközgyűlései, amelyeken többek között számot adtak az idei munkáról. A megye legnagyobb körzetében,- a Homokhátságon is sokat tett a szövetség a közös gazdaságok előrehaladásáért. Mint érdekképviseleti szervezet, számos javaslattal segítette a termelésfejlesztést, az önkormányzat kibontakozását. Eredményes esztendőt zárt 1973-ban is a sziki vétség. Erről beszélgettünk Pesir Istvánnal, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnökével, aki egyúttal az érdekképviselet elnöke is. — Körzetünkben 86 közös gazdaság készít zárszámadást az 1973-as esztendőről. Az előző évben még 93 szövetkezetünk volt. Az egyesülések során csökkent a gazdaságok száma az említett mennyiségre. Az utóbbi időben újabb közgyűléseken mondták ki, hogy egyesítik az anyagi és a szellemi erőket. 1974. január 1-től 81 gazdaságunk lesz a körzetben. Ez a szám se biztos, mert jelenleg is több helyen folynak az előkészületek újabb egyesülésekre. A folyamat eredményeként a közös gazdaságok üzemnagysága mintegy 20 százalékkal emelkedett, az átlagos eszközállomány 35 millióról 42 millióra nőtt. J A4 a nagyüzemi gazdálkodás gyorsabb fejlesztéséhek az egyik módszere a szövetkezetek egyesülése. A másik az egyes termelési ágazatokban történő együttműködés kialakítása. — Erre is van számos példa a Homokhátságon. A Tisza menti közös gazdaságok összefogásával a zöldségtermesztést fejlesztjük. Első lépésként a minisztérium előzetesen elíogadtg a szikrai paradicsomtermesztési rendszert, amelybe több tagszövetkezetünk lépett be. 1974- ben már 740 hektáron termesztik ily módon ezt a fontos növényt. Ezenkívül több szövetkezetünk tagja a kukoricatermesztési rendszereknek. Fontos erédménynek tartjuk, hogy megalakult a Mezőkémia nevű közös vállalkozás. Előkészületben van egy borértékesítő együttműködés létrejötte. Többször tett a szövetség erőfeszítést a városföldi seréshizlaló társulásban érdekelt szövetkezetek gondjainak enyhítésére, a társulás jogi helyzetének rendezésére. Ismeretes, hogy a kiskunfélegyházi Vörös Csillag és Egyesült Lenin a városföldi Dózsa és az ugyancsak Városföldi Állami Gazdaság közös vállalkozásaként jött létre ez a sertéstelep, amely évente 40 ezer hízó kibocsátására képes. Ebből is látszik, hogy sok konkrét segítséget kapnak a tagszövetkezetek a termelésfejlesztési elképzelések megvalósításához. — Hozzáteszem, hogy az Idén a legnagyobb fejlődés a szarvasmarha-ágazatban jelentkezett, amelyhez hozzájárult a szövetség szakmai segítsége és esetenként képviseleti munkája is. Érdemes megemlíteni a szőlőtermesztésben és a . borászatban jelentkező előrehaladást. Ezt bizonyítja többek között az Is, hogy az első országos szövetkezeti borbemutatón a körzet gazdaságai 11 arany-, 23 ezüst- és Q bronzérmet nyertek. A szövetség sok egyébbel is foglalkozik. Többek között 1973 őszén másodszor szerveztük meg a képesitett könyvelők tanfolyamát, a tavalyi siker után újabb traktorostaníolyamokat is indítottunk.' Bebizonyosodott, hogy szükségesek, hasznosak a 3—4 havonta ismétlődő* körzeti tanácskozások, véleménycserék, amelyek sok információt nyújtanak a gazdaság- és szövetkezetpolitika gyakorlati alakulásáról. Az ellenőrző, a döntő-, a nőblzottságok vezetői és tagjai most már rendszeres segítséget kapnak a szövetségtől. A hasznos információkat odahaza munkájukban érvényesíteni tudják, 1973-ban kialakult a szövetségnél a revizori tevékenység. A revizori iroda, a kormányhatározatok szerint végzett munkája során, sok hasznos tanácsot adott a tagszövetkezeteknek. Része van abban, hogy a termelés színvonalának emelkedésével- együtt fejlődik a vállalati gazdálkodás is szövetkezeteinkben. A mi gazdaságunk is sok segítséget kapott a szövetségtől. A következő esztendőben bizonyára tovább fejlődik az érdekképviselet tevékenysége. Zárszámadás előtt állnak szövetkezeteink. Ilyenkor érdemes áttekinteni nemcsak a gazdaság eredményeit, ’ gondjait, hanem a szövetkezet érdekeltségéhez tartozó képviseleti szervek éves munkáját is. Ezért hasznos, hogy a területi szövetségek is értékelik saját munkájukat, levonjik a tanulságokat az 1973-as évből és előretekintenek az 1974-es esztendőre. K. S. Először a személyzet tag* jai szivárogtak vissza. Amikor meghallották az ágyúlövéseket, ugyanis mindannyian igyekeztek haza, a falujukba. Csak ott érezték igazán biztonságban magukat. A környező Duna—Tisza közi községekből jöttek valamennyien szolgálni a városba. Az asszonyok egészségesek voltak, a férfiak erősék és becsületesek. Ezért alkalmazták oly szívesen az erről a vidékről származókat. Két-három hét is beletelt, mire odébb1 vándorolt a front, és amikorra ideérkeztek az első megbizható hírek a nem túl messze fekvő városból: nincs semmi baj, kezd visszazökkenni ott is a régi kerékvágásba az élet. Amikor kis mohójukkal átballagtak a hídon és megérkeztek az utcába, amely még mindig a kormányzó nevét viselte, a tapasztalt pusztulás először megdöbbentette, aztán pedig halálra rémisztette őket. Hiszen mindannyian jól emlékeztek a búcsúszavakra: „Aztán János, Gábor, Mihály, Ferenc, Juliska, Mariska, Rozika, Veronka, vigyázzanak ám mindenre, akár a szemük fényére!” Pedig dehogy kellett ezt' nekik külön mondani. Tudták ők jól. Hiszen a vérükben volt a szolgálat. Az ő fajtájuk az urakéra. mindig jobban vigyázott, mint a sajátjára. Most meg mit láttak? Az ajtók tárva-nyitva. Már ahol persze megvoltak. Az ablakok törött üveggel vicsorogtak rájuk. Bent a lakásokban pedig rettenetes összevisszaság. Jelezve, hogy a zűrzavaros napokat kihasználva, a környékbeliek távolról sem tétlenkedtek. Ruhadarabok, könyvek, iratok egymásba taposva a földön. Néhol fölszaggatva a parketta. Akadt olyan hely, ahol még az emeletre vezető lépcső is hiányzott. Vagy ellopták, vagy föltüzelték. Ugyanez történhetett a bútorokkal, a szőnyegekkel, és még sok más mindennel is. Igaz, a személyzeti szobában szinte minden úgy állt a helyén, ahol itthagyták. Legtöbb helyien még a párnákhoz meg a dunnákhoz se nyúltak. A csodának se kellettek ezek a dohtól, nedvességtől átitatott göncök. Se a vaságy, se a kopott éjjeliszekrény. Se a mosdó. És megvolt a korlát Is. Amely a lépcsőlejáratot fogta körül. Némelyik alagsorból elhordták a tüzelőt, vagy földúrták a lomkamrát. De más báj itt lent nem igen történt. A személyzetet ez azonban egyetlen percig sem vigasztalta. Mintha összebeszéltek volna, futottak vissza a falujukba, és még évekkel később is dobogó szívvel fülelték az idegen léptek zaját, attól reszketve, tán most jön értük, számonkérve majd szörnyű mulasztásaikat a valahonnan visszatért úr. az ebek harmincadjára került javak egykori tulajdonosa. Később persze a házaknak is akadt új lakója.' Sok féle helyről érkezett emberek verődtek össze itt. Akik' nem voltak híjával a leleménynek sem. Minden házban lebontották az emeletre vezető falépcsőt, még a nyílását is befödték, Aztán a hátsó fronton építettek egy külső följárót, áttörve fönt az emeleti falat. így a villák egyszeriben kétlákásosokká lettek. Két család talált bennük otthont. Megoldották a pincegondot is. Két részre osztották az alagsort. Az egyik felébe továbbra is a személyzeti szobából jártak le a földszintiek, mig az emeletieknek ajtót törettek a negyedik alagsori ablak helyén. Hogy két lakássá tagolódott az eredetileg egységés rendeltetésű épület, ez később óhatatlanul további korrekciókat igényelt. Az emeleten konyhát, fürdőszobát, előszobát kellett kialakítani. Mig lent, a földszinten a haliból és a konyhából lakószoba lett. A személyzeti helyiség pedig átvette a konyha funkcióját. Úgyszólván, valamen«'’* szinten lakó agyában megfogalmazódott a ' szándék, amely az alagsori lépcsőlejáró mielőbbi megszüntetését szorgalmazta. De érdekes módon egyetlen házban sem lett semmi a tervből. Úgyhogy mindenütt maradt minden a régiben. Egyesek túl költségesnek találták az átalakítást. Mások az építkezéssél ' járó felfordulástól, piszoktól irtóztak. Miközben valahányan számba vették a lejáró tagadhatatlan előnyeit is. Hiszen ha tüzelőt akartak felhozni, nem kellett kilépni a lakás ajtaján. Nem kellett tehát kimenni a hóba, sárba, vízbe. Igaz, a doh, a nedvesség valóban felszivárgott. De hát az itt otthonhoz jutok mindegyike a korábbi években ugyancsak hozzászokott az ilyesmihez. Úgyhogy nem túlságosan zavarta egyikőjüket sem a dolog. Inkább örültek, hogy fedél van a fejük fölött. Már egészen jól berendezkedtek, amikor egyszer csak marcona külsejű emberek jelentek meg a házakban, és közölték, hogy huszonnégy órán belül ki j kell költözniük. Majd új lakást fognak kapni egy más helyen. Arra,, hogjr miért kell innen j elmenniök, egyikük sem kapott 1 sem akkor, sem később választ, V 1 (Folytatjuk.) \ Papp Zoltán Lépcső az alagsorba
