Petőfi Népe, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

1973. december 21. hétfő • PETŐFI NÉPE • 3 Városok az év vége előtt Felelősséggel a tanyákért Legnagyobb „téma” természe­tesen a kórház, amelynek épí­tési munkálatairól már gyakran irtunk lapunkban. Itt csupán annyit: jelenleg a főépület be­fejező munkálatain dolgoznak a szakemberek, egyidőben a ren­delőrész építési-szerelési mun­káival, a csatornák megépíté­sével. A létesítményt jövőre ad­ják át rendeltetésének. KISKUNFÉLEGYHÁZÁN idei tervét, illetve a megvalósítás jelenlegi állását dr. Dobos Fe­­ren'c, a városi tanács elnöke is­mertette. Elmondta, hogy az idén adták át a korszerű ren­delőintézetet, a 16 tantermes ál­talános iskolát, és a 152 gyerek­nek otthoni adó általános iskolai OA«THA T$iS Iix '(OÜRtó ! • Jelenleg is folyik a csa­tornázás Hala. són. (Tótli Sán­dor felvételei.) iv(9d STO sb ixzin vas áss3 gOf.fißl ti tlddoj B .ÜlZ'JiíSfiS Bi.víóil (Folytatás az 1. oldalról.) be a lakók, s most foglalják el új otthonukat a nemrégiben át­adott 28 lakásos garzonház bir­tokosai. Ugyancsak hamarosan kezdődhet a költözködés a 42 lakásból álló, tanácsi értékesí­tést! lakóházba, de már elké­szült az alapja egy újabb 56 lakásos társasháznak is. Jól halad a város csatornázá­sa, bár nem olyan ütemben és mértékben, ahogyan azt a kis­kunhalasiak szeretnék. E fel­adat megoldására több mint 17 millió forintot tervezett a ta­nács, eddig hétmilliót kifizet­tek, mert elkészült a Kossuth utcában, a Köztársaság utcában és a Szilády Áron utcában a csatornaszakasz és az a rész is, amely a Gimnázium utcát és a Köztársaság utcát összeköti. diákotthont. Igaz, hogy csak a jövő évben tervezték annak a csatornának a megépítését, amely jelenleg már működik, s amely összesen 35 millió forint­ba került. Megépült 1973-ban csaknem négy kilométer hosszú vízvezeték, két kilométer hosszú kisnyomású gázvezeték, s az év végére a városban 624 lakásban fűtenek vezetékes gázzal. De gázzal fűtenek a húsipari vál­lalatnál, a szakközépiskolai mű­helyteremben, az SZTK-rendelő­­intézetben és a Batthyány utcai Í6 tantermes iskolában is. Út­korszerűsítési munkát a Dessewffy, a Kilián, a Katona Jó­zsef, a Bajcsy-Zsilinszky utcákban végeztek, valamint a E—5-ös út városi átkelési szakaszán. Ez valamivel több, mint ötmillió forintba került. S. S. A városi tanács és a II. Rá­kóczi Ferenc Mezőgazdasági Szakközépiskola együttes beru­házásában épült meg egy 16- szor 36 méteres sportcsarnok öl­tözővel, mosdó és egyéb kiszol­gáló helyiségekkel. A munka 6 millió 200 ezer forintba került. S egy, már a jövőbe mutató terv: hamarosan megkezdik an­nak a területnek a kisajátítá­sát, ahol egy 216 személyes, a tanyai diákoknak épülő kollé­giumot fognak emelni konyhá­val, nyolc tanteremmel és tor­nateremmel. A tervek elkészí­tésére a városi tanács már fel­kérte a megyei beruházási vál­lalatot. • Tizenhat tantermes ál­talános iskola Kiskunfélegy­házán, az 197.3- as év eredmé­nye. (Folytatás az 1. oldalról.) javítása tehát csakis úgy lehetsé­ges, ha ennek a természetes fo­lyamatnak felismerjük mozgás­­törvényeit. s azokat figyelembe véve segítjük, támogatjuk, ösz­tönözzük a beköltözni szándéko­zókat. Ennek a felismerésnek a jegyében beszéltek a végrehajtó bizottság tagjai az ellátásfejlesz­tési tervről, arról a programról, amelyet korábban „menetrend­nek” neveztünk. Megnyugtató volt hallani a felszólalásokból ki­érezhető felelősséget, amelv első­sorban az emberekre koncentrált: az öregekre, a fiatalokra, iskolás­korúnkra. a tanyákon lakó. de onnan naponta kilométereket utazó ipari munkásokra. Termé­szetesen nem kerülte el a figyel­me' az sem, hogy az évtizedekig a ringatózó kalászos búza közejtt élő emberekben a környezet meg­­szokottsága már-már életelem, megtartó tényező. Különös figyelmet kell tehát fordítani arra. hogy a tanyákról beköltöző emberek olyan nagysá­gú házhelyet kaphassanak, hogy azon úgyszólván „egy az egybe” folytatni tudják korábbi élet­módjukat. Erre nem csupán a tö­rés nélküli átmenet miatt van szükség, hanem olyan meggondo­lásokból is táplálkozik, mint a háztáji baromfi nevelés lehetősé­gének megteremtése, a zöldség­­termesztés slb., tehát lakosságel­látási kérdés is egyúttal. A már többször hivatkozott „menetrend” részletesen kidolgozta azokat a feltételeket is. amelyek között ezeket az igényeket — e°véni és közösségi érdekeket egyaránt szolgáló igényeket — a legopti­málisabban ki lehet elégíteni. A tanyák megszűnésének folya­mata. mint minden folyamat dia­lektikus. Ilyen felfogásban — és ez a reális szemlélet — csupán látszólagos ellentmondás, hogy az ellátásfejlesztési terv számol a fennmaradó tanyák lakói életkö­rülményeinek javításával is. Mert 1990 után is — eddig terjed a program időben — lesznek ta­nyák. De a törekvés és a terv az, hogy ezek a tanyák már ne a oa­­tópáli értelemben vett lakóhelyet jelentsék, hanem a villannyal el­látott, műúton megközelíthető, fürdőszobás, televíziós és gé~'— tett otthont Maga az ellátásfejlesztési terv vaskos kötet. Belőle éppen az az elismerésre és támogatásra méltó szándék, felelősségérzet és az em­bert minden' körülmények között szolgáló kommunista elkötelezett­ség sugárzik, amelyet a végre­hajtó bizottság ülésén érzett, ta­pasztalt az ember. Eddig is sokat tett a megye vezetése, lakossága, s úgyszólván az egész ország a tanyán élő emberekért, de úgy érezzük, hogv a program minden eddigi támogatás összefoglalója, s egyben minden további teendő tömör, reális és tiszteletre méltó megh a tá rozása. Gál Sándor AZ ESZME FÉNYES IGÉIT HANGOZTATTA Emlékezés Horváth Ambrusra • Horváth Ambrusnak, a szá­­zadeleji munkásmozgalom egyik kecskeméti jelesének nevét ak­kor szinté mindenki ismerte a városban, de az országos politi­kában is „jegyezték”. Hogy ép­pen a mai napon, a karácsonyi számban emlékezünk személyé­re, annak az akkori idők politi­kái küzdelmeinek felidézésén túl az elsősorban i oka, hogy ötvenöt évvel korábban, 1918. december 24-én halt meg. Betegen agyon­gyötörtén, nyomorúságtól kínoz­va még megérte az őszirózsás forradalmat, de a tűz már ki­­hunyóban volt. szónokiságának lendületes gesztikulációja eler­­nyedt, szava megfakult, mert kö. zeledett — ha negyvenévesen is — az elkerülhetetlen vég. Horváth Ambrus nevét már többször említette elsősorban a megyei sajtó, az életrajzi kiad­ványok és helytörténeti feldolgo­zások is. Érdemei azonban olyan jelentősek voltak, hogy alkalom­ként újólag fel kell idézni sze­mélyiségét, küzdelmes életét, osz­tályos társai agyát nyitó és szi­veket dobbantó érzéseit; újra fel kell idézni a munkásvezető alak­ját, akinek neve csaknem két évtizeden át egybefont a megye­székhely politikai életével és tör­ténetével. Néhány évvel ezelőtt Hajnal József, a kecskeméti munkás­­mozgalom időközben elhunyt ve­teránja még élőszóval idézgette Horváth Ambrus mondásait, raj­zolta meg emberi alakját, ren­díthetetlen hitét, bátor szóki­mondását. De írásos emlék is maradt — kéziratként — Hajnal Józseftől, jellemezve a munkásvezető tu­lajdonságait: „Tántoríthatatlan harcosa volt a szocializmusnak, s fáradalmakat nem ismerő oda­adással dolgozott a párt megerő­södéséért, s valósággal éjjel-nap­pal hirdette az eszme megdönt­hetetlen igazságait. Ezt nemcsak betűszerint mondom, hanem va. lóban így igaz, hogy akár tár­saságban volt, akár valami más összejövetelen, Horváth Ambrus azonnal az eszme fényes igéit hangoztatta ... A kecskeméti • munkásmozgalomnak ő volt az ébrentartó lelke, fűtője, organi­­zátora, és hatalmas fává nővesz­tője is. A végtelenségig "puritán'; szjnje a, mán iúkusságig őecaüte­­tes- a--4»indénkin"segíteni; akaró? szívjóság volt Horváth Ambrus, akinek szive, lelke állandóan a világ kisemmizett dolgozóiért szenvedett a fájdalom pokoi­­lángján égettetve, hogy mentül előbb elérkezzen a szocializmus felszabadító, grandiózus világa." • Népszerű ember volt. Nem­csak azért, mert 1903 februárjá­ban többedmagával részt vett a Mag., írországi Szociáldemokrata Párt kecskeméti szervezetének megalakításában, amelynek ké­sőbb titkára is lett, hanem azért is, hogy az első munkáslap, az 1903 decemberében megjelent Kecskeméti Munkás szerkeszté­sével megtalálta a munkáslélek­­hez szólás eszközét, a munkás­­ügy akkori hatalmasokkal vias­kodó szócsövét. Sajnos, ez a lap nem sokáig adhatott lehetőséget a munkás­­osztály követelései publikálásá­nak. hiszen 1904 májusában meg­szűnt. De Horváth Ambrus min­dig teremteni vágyó, lankadat­lan akarata létrehozta a Magyar Alföld című újságot, amelynek első száma 1911. augusztus 20-án jelent meg, magát úgy nevezve, hogy az alföldi nép érdekeit vé­dő radikális újság. A vezércikk többek között így szólt: „A Ma­gyar Alföld új irányt jelent Kecskemét és vidéke hírlapiro­dalmában. Bátor szószólója lesz az elnyomott osztályoknak, me­lyekkel csak akkor törődnek, ha pénzüket és munkaerejüket akar­ják elszívni. Zászlónk alá hív­juk a kétkezi munkást, a kis­iparost, a kisgazdát és a kis­kereskedőt. Célunk nevelni a munkást és polgárt arra, hogy ne hagyja magát félrevezetni el­avult üres hazugságokkal, ame­lyeket a gyakorlati élet minden­nap megcáfol, és az új kor szel­leme kegyetlenül végiggázol raj­ta." Majd így folytatja: „Mert ahol hullámzó búzatáblákat rin­gat a magyar Alföld, ahol ne­vető gyümölcsöskertektől piros­­' lik a buja határ, ahol az édes anyaföld áldását ontja minden esztendőben: ott nem lehet sza­bad nyomorúságnak lenni! És mégis van. Ezt a nyomorúságot akarja a Magyar Alföld kiirtani a rendszer megjavításával... A Magyar Alföld hadat üzen a sö­tétségnek és terjeszteni fogja a világosságot. Nem hajol meg az üres tekintélyek előtt, de be­­csülést követel a hasznos munka embereinek.” • Horváth Ambrus neve tény­legesen egybefonódik a kecske­méti munkásmozgalom kezdeti időszakával. Részt vesz a párt XIV. kongresszusán' és felszóla­lásában, a .vidéki tm<*zgalom hat­éba tósabÉf TOffiogSrasáf kéri. 1911- ben tiltakozó nagygyűlés volt a drágaság ellen Kecskeméten. Mindenkit elragadó, nagyhatású szónoki pátosszal mondja: „A munkásság látja, hogy szerveze­tei által elért eredményei sem­mivé lesznek. A nagy drágaság elszedi tőle azokat az eredmé­nyeket, amelyeket erős küzdel­mek. tengernyi áldozatok árán magának kivívott. A drágaság folytán a szegény ember keve­sebbet és rosszabbat ehe tik, silá­nyabbal ruházködhat, míg az uralkodó osztályok élete mind­inkább jobb, kényelmesebb .. ■. Bebizonyítható dolog minden sztrájk után. hogy a munkabér, ha esetleg 30 százalékkal emel­kedik, a munkaadó 60 százalék­kal is emeli az árakat.” 1912 májusában együttérezve Budapest munkásságával, ki­mondják az általános sztrájkot. A Magyar Alföld A munkásság vörös pünkösdje című írásában jegyezte fel Horváth Ambrus fel­szólalását: „...akkor ütünk leg­nagyobb sebet a mai társada­lomra. ha összetesszük kezünket és nem dolgozunk, mert a mi munkánk tartja el az államot. Az általános sztrájk fegyvere olyan csapást tud mérni a mai tái sadalornra, amelyet nehezen hevernek ki azok, akik a társa­dalommal visszaélnek.” Horváth Ambrus cikkeiben pellengérre állította a rövidlátó városatyákat. Kutyaólnak nevez­te a Kecskeméti Építőiparosok Szövetségét. A munkásellenes he­lyi klerikalizmusról így ír: „Mint a pók az aranylegyet, hálózzák be a kecskeméti klerikálisok az agyakat.” Szót emel a drogista­­segédek mellett és fellép a ma­gas csecsemőhalálozás ellen. „A kezünket, lábunkat vagdalja le a gép. Falak ütnek agyon ben­nünket. A tüdővész pusztítja so­rainkat. Járványos betegségek száguldanak közöttünk és százá­val pusztul el a proletárgyermek. Kecskeméten is több a pap, mint az orvos, több a templom, mint a kórház és mi ezeken a bajo­kon nem jótékony egyesületek­kel akarunk segíteni, hanem ko­moly küzdelemmel.” Nyilvánvaló, hogy a város ural számára disszonáns volt ez a hang. És éppen ezért sok nyílt és alattomos támadás érte. De a politikai harcban nem ismert fé­lelmet. megalkuvást vagy visz­­szavonulást. És mindég meg­válaszolt: „Alantas gondol­kodású, kis csirkefogók meg al­kothatják a véleményüket rólam. Nem törődöm vele, s ha utca­sepréssel kellene a kenyerem megkeresni, akkor is csak 5 az .l^nnéJv ami most vagyok.” 'Az ármánykodás azonban nem­csak kívülről érte. a párton be­lül is voltak ellenlábasai. A Ma­gyar Alföld 1914. március 1-én hírül adja: „Miután Horváth Ambrus elvtárs írásban bejelen­tette. hogy a pártban viselt ösz­­szes bizalmi tisztségeiről lemond, a Magyar Alföld felelős szer­kesztői tisztét Lugosi István elv­­társra ruházta. Általában meg­tett mindazon intézkedéseket, melyek a pártlap további fenn­maradása és felvirágoztatása éi­­dekében szükségesek.” • Sorsa akkor pecsételődött meg, amikor nagy ellenlábasa, az 1919-ben tömeggyilkosságot szervező Révész prelátus ..elin­tézte”, hogy 1914-ben behívják katonának, frontra küldjék, ahon­nan évek múltán nagybetegen tért haza. A legyengült, .sok har­cot megvívott szervezet nem vi­selte el tovább a háborús évek nagy testi és lelki megpróbálta­tásait: nagyon is korán vitte sírba nagy tehetségét. De az utó­kor nem felejt és nem is felijt­­heti soha a .tisztességes forradal­márt. a gvújtószavú szónokot, a nagyhatású cikkeket szerző új­ságírót. \V. D. i Megtervezett boldogság összefér-e a kettő, a tervezés és a boldogság? Hiszen az egyik a rendezettség, a meghatározott­ság szigorú világát idézi elénk, a másik érzelmek hullámzó já­tékát. S mégis, az emberek nagy többsége megtervezi boldogsá­gát, a kisebb és nagyobb örö­möket. s ezt dugva tarsolyába vág neki minden esztendőben a hétköznapok kusza útjainak. Többet akar, ez viszi előre. Tu­datosan akarja e többet, ezért ember. S ha úgy teszi ezt, hogy közben másokat is gyarapít, a közös érdekeket szintén szolgál­ja, egyeztetni az egyéni és az ál­talánosabb célokat, már úgy cse­lekszik, ahogyan a szocialista társadalom polgárának illik! Az egy-egy esztendőt felölelő népgazdasági terv nem tartozik a mindenki által agyor.olvasott politikai irodalom közé. Mert sok helyen, miként is hatna ott­hon. a családi asztal mellett azt mondani: no nézzétek csak! Az áll az újságban, ' hogy 1974-ben öt százalékkal növekszik a nem­zeti jövedelem. Furcsa lenne. Az asszony esetleg hüledezne, a gye­rek meg valami csattanóra vár­na. Családi körben arról esik szó, hogy mi lesz a bölcsődéből „kiöregedett” gyerekkel, jut-e sza-* mára az óvodában hely? Kap-e béremelést a gyárban a férj, s végre örvendhet-e a rövidebb munkaidőnek a bolti pult mö­gött sürgölődő mama? Talán új lakásba költözhetnek, mennyit lendít rajtuk a két gyerek után járó megemelt családi pótlék ... Lehetőségeiket latolgatják: bol­dogságukat tervezik. Túl egy­szerűen hangzik ez? Minden bonyolult folyamat végeredménye egyszerű. Lapozzuk fel az 1970. október 3-án elfogadott törvényt, amely­ben a negyedik ötéves terv fő célkitűzését így fogalmazták meg: „A népgazdaság olyan di­namikus fejlődését kell elérni, amely lehetővé teszi a lakosság életszínvonalának rendszeres és viszonylag gyors növelését, élet­­körülményeinek és kulturális el­látottságának további javítását, a termelésnek a korszerűség kö­vetelményeivel összhangban álló fejlesztését, a nemezti vagyon je­lentős gyarapítását”. Mi köze ehhez a beszorult csapággyal bí­belődő karbantartó lakatosnak, a raktárban zsákoló t.sz-tagnak, a jeges úton küszködő gépkocsi­­vezetőnek, a statikai számításo­kat végző mérnöknek, a tanár­nak. az egészségügyi dolgozónak, a könyvtárosnak, a tanácselnök­nek...? Csak annyi, hogy min­den általuk és értük történik. Ezért, hogy a nagy számok, az összegező mondatok mögött fel­fedezhetjük egyéni boldogulá­sunk, családi boldogságunk meg­­tervezhetőségét. Idén a munkások és az alkal­mazottak egy keresőre jutó reál­bére 2,3 százalékkal nőtt. 1974- ben 3,7 százalékkal lesz nagyobb. Az egy főre számított reáljöve­delem — 1973: 4—4,5 százalék 1974: 5—5.5 százalék — szintén gyorsabban emelkedik. Erőtelje­sebb lesz az életszínvonal javu­lása. Ígéri a terv. S mi ez „ap­rópénzben?" Például 1.2 milli­árd forint bértöbblet az állami ipar és építőipar 1973-ban bér­emelésben nem részesült mun­kásainak, a kisegítő állomány­­csoport dolgozóinak, a tanácsok­nál tevékenykedőknek mások mellett. Gyermekenként száz fo­rinttal — június 1-től — gyara­pítót! családi pótlék a két utó­dot nevelőknek. Mi húzódik még a beruházásokra szánt 117—118 milliárd forint mögött? Egyebek között a 880 megawatt teljesít­ményű paksi atomerőmű építé­sének megkezdése, az évente 280 vagon ízes gyulai szárazkolbászt előállító húskombinát kialakítá­sa, a kétezer kilowattos Kos­­suth-adó — a mostaninak majd' hétszerese — munkálatainak in­dítása. Boldogabbak lehetünk. le­szünk mindezektől, s ezernyi más. föl nem sorolt dologtól? Külön-külön köznapi esetek ezek, ám összességükben már erőtel­jesen befolyásolják mindennap­jainkat, közérzetünket, világlá­tásunkat. Mert tekintetünk — hiba vagy nem hiba, így van — először környezetünket fogja val­latóra. s csak azután nézi a tá­­gabb látóhatárt formáló esemé- f nyékét. Több mint tízezer csa­lád tervezheti, hogy megoldódik a nagy gond, s óvodába kerül a gyerek, mert 1974-ben 12 000 hely létesítése a teendő. Hatezer család életritmusába szül bele, hogy a továbbtanuló fiú vagy leány kollégiumba mehet; ennyi új helyet teremtenek. Pedagógu­sok ezreinek munkáját könnyí­ti. teszi tartalmasabbá a 720 új iskolai osztályterem, az állami és szövetkezeti kereskedelemben — szeptember végén ennyien voltak — 452 ezren fontolgathat­ják, a fokozatosan bevezetendő 44 órás munkahét mire ad időt... Hosszú a sor, a végét alig látni. Mert százezer rászoruló várakoz­hat. talpalhat kevesebbet azzal, hogy 1974-ben öt ven új orvosi körzetet alakítanak ki, a kisma­mák terheit enyhíti, hogy ezer helyett 2500 forint segélyt ve­hetnek fel, a vezetékes vizet, a csatornát nélkülözők egy cso­portjának óhaja teljesedik be azzal, hogy több száz millió fo­rinttal növekszik a közműépítés­re fordított összeg Példáinkkal azt kíséreltük meg, ami szinte lehetellen: csa­ládonként részeire bontani egy esztendő népgazdasági tervét. Azaz amit említettünk, esetle­ges, véletlenszerű, de talán meg­érezni olvasásukkor az összefüg­géseket, rész és egész eiválaszt­­hatatlanságát. Azt. hogy szoros kapcsok kötnek mindé* . it a tár­sadalomhoz, ha akarja, ha nem, boldogsága — a tisztességesek, a becsületesen igyekvők boldogsá­ga — csak a nagy egészbe ágya­zottan lehet értelmes, igaz, elér­hető. Megtervezett boldogságunk a népgazdaság, a társadalom egészének teendőit summázó programra támaszkodik, e prog­ram pedig végső soron arra. amit szellemi, anyagi gyarapodásunk­ért egyenként teszünk. Bűvös kör lenne? Nem. nem az. A dol­gok. életünk természetes rendje, annak érvényesítése, amit a XVIII. században élt közgaz­dász. Adam Smith így fogalma­zott meg: „a világ gazdagságát nem ezüsttel vagy arannyal sze­rezték meg. hanem munkával”. M. O.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents